Lengyelország és Magyarország elállt a vétótól, és ez Európa számára az igazság pillanata: a két kormánynak csak akkor kezdett el remegni a lába, amikor Brüsszelben elkezdtek gondolkodni arról, hogy a covid-segélyalapot nélkülük hozzák létre.
Mindkét kormány hangosan bömbölt, de Orbán Viktor éppen egy olyan „tacepaóra kitűzött cetlit” fogadott el, amely ellen néhány napja még hevesen tiltakozott.
„És így a két tigrisből mégiscsak szőnyeg lett”
– írta a vezető német konzervatív lap.
Az EU ugyanis semmit nem adott fel: a közös kasszából történő kifizetéseket a jövőben a jogállamisághoz kötik, a mechanizmus érintetlen maradt, mindössze az alkalmazása késlekedik valamelyest.
És ez így rendben is van, mert az új mechanizmusnak feltétlenül minden esetleges jogi kétely felett kell állnia.
Ezt a Tanács a maga kompromisszumainál már beárazta, és a képviselők szívesen tovább is mentek volna.
Hogy mennyit ér ez a mechanizmus, azt nem a majdani eljárások száma fogja megmutatni, hanem az elriasztó, vagyis megelőző hatása. A kialkudott szövegben szereplő minden egyéb részlet magától értetődő dolgokra vonatkozik, és a pontosítások csak azért szükségesek, mert Budapest és Varsó megalapozatlan vádakat hangoztatott.
Az EU számára a blokád vége az igazság pillanata. A legfontosabb tanulság: még mindig a pénz a legerősebb eszköz. Lengyelország akkor kezdett gyengünli, amikor Brüsszelben komolyan felvetették, hogy a két ország nélkül hozhatják létre a segélyalapot.
Magyarország sem veti meg a brüsszeli milliárdokat. A V4 másik két tagállama már rég kiszabadította magát a „családi fogságból”. Merkel pedig sikerrel zárja a német soros elnökséget. Európában szabaddá vált az út egy segélyalaphoz, amely példátlan az unió történetében.
Ara-Kovács Attila
