A magyar miniszterelnök karácsonyi vacsorán adta elő, hogy milyen irányban kívánja vezetni az országot a következő években.
Elképzelése, víziója nyíltan szembemegy a Biden adminisztráció programjával, amely szembeállítja a demokrácia táborát az “önkényuralmi rendszerekkel” mindenekelőtt Kínával és Oroszországgal. Orbán Viktor ezzel a szembeállítással és a gazdaságok szétválasztásával szemben az összekapcsolást javasolja vagyis a fokozott együttműködést a Nyugat és a Kelet között. Ez nem áll távol Scholz kancellár elképzeléseitől, aki sietett Pekingbe látogatni noha az Egyesült Államok vezetői lebeszélték erről. A magyar miniszterelnök attól tart, hogyha a Nyugat és a Kelet élesen szembekerül egymással, akkor Magyarország a periférián marad holott a célja a felzárkózás a fejlett államokhoz.
Felzárkózás de hogyan?
Előszöris Magyarországnak ki kell maradni a blokkból, mert azt egyértelműen Washingtonból irányítanák – mondja Orbán Viktor, aki szerint Széchenyi István és Teleki Pál a Nyugat és a Kelet közötti közvetítésben látták a felzárkózás útját. Széchenyi ugyan egyértelműen a Nyugat modelljét ajánlotta Magyarországnak a felzárkózásra, és a kiegyezés utáni évtizedek olyan gazdasági fejlődést jelentettek, amelynek eredményeképp Magyarország a csúcsra jutott: az első világháború előtti évben állt a legközelebb az európai színvonalhoz.
Azóta ezt nem sikerült elérni, és a rendszerváltás óta eltelt 33 év egyáltalán nem jelentett felzárkózást. Orbán emiatt nem fárasztotta magát az önkritikával noha 16 éven át ő volt a miniszterelnök. Feltehette volna a kérdést: miért nem lett kisebb a szakadék az osztrák és a magyar életszínvonal között?
Miért csak Bulgáriában és Romániában keresnek kevesebbet az emberek az Európai Unióban?
Míg a magyar oktatási rendszer Nobel díjasokat nevelt az Osztrák-magyar monarchia idején addig Orbán nemzeti együttműködési rendszerében a tanárok az éhbérek ellen tiltakoznak.
Mindez nem mutat felzárkózásra, de nagy dolgokat akarni is elég – véli Orbán Viktor. Aki hálózatként fogja fel a nemzetközi együttműködést, és azt tűzte ki célul, hogy Magyarországnak minél több partnere legyen. Ez üdvös elképzelés csakhogy a partnerek mit látnak: egy közepesen fejlett országot mely képtelen reális felzárkózási programot kitalálni nemhogy megvalósítani. Az unión kívüli partnerek számára egyetlen vonzereje van Magyarországnak: tagság az Európai Unióban. Kína, Oroszország vagy Törökország számára csakis ezért kívánatos Orbán barátsága. Tudja ezt nagyon is jól a magyar miniszterelnök is, de nem mondhatja meg híveinek, akiket azzal áltat, hogy Magyarország regionális középhatalom lesz.
Álmodik a nyomor
A régiónak két fontos országa van az Egyesült Államok számára: Lengyelország és Románia. Hozzájuk képest Magyarországnak esélye sincs a regionális középhatalom szerepére még akkor sem, ha Orbán Viktor felzárkózási tervei sikerülnének. Erre azonban csekély az esély: az egész régió felzárkózása a fejlett Nyugathoz sokkal inkább vágyálom mint valóság pedig közben Nyugat Európa gazdag országai is gyengén muzsikálnak. Európa versenyképessége és súlya a világban állandóan csökken. Az uniós felzárkózási tervek nem járnak eredménnyel: a digitális globalizáció rendszerében Európa a nagy vesztes, amely az ukrajnai háborúval újabb mélyütést kapott. Ebben a helyzetben Orbán Viktor felzárkózási tervei tragikomikus benyomást keltenek hiszen a reális feltételek egyáltalán nem kecsegtetnek semmifajta reménnyel arra, hogy utolérjük Ausztriát, melynek életszínvonalát Magyarország évszázadok óta aszimptotikusan közelíti, és ezen Orbán Viktor elképzelései aligha változtatnak.
