Orbán Viktor levelet írt Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének, Azt kérte tőle, hogy az Európai Unió fizesse ki a magyar határvédelmi költségek felét, 135 milliárd forintot. Magyarországnak ugyanis cirka 270 milliárd forintjába került, hogy megvédje Európát a bevándorlóktól.
Nem is fogott vastagon a főpincér ceruzája. Mondhatott volna többet is, kis lovag! Kérhette volna az egész összeget. Vagy még annál is többet, mondván, azóta infláció volt.
De kérhetett volna kevesebbet is, hiszen köztudott, hogy Magyarország, szemben a hanyatló Európával, jól teljesít. Nekünk meg sem kottyan a 270 milliárd forint, amibe a háromezer határvadász üzembeállítása valamint a kerítés került. Nekünk ez nem pénz, nem is azért kérjük, mintha szükségünk lenne rá.
Csak azért vetjük fel a témát, hogy Európában is érezzék: a szolidaritás nem maradhat meg a szavak szintjén. A szolidaritásnak ára van. Mi ugyan, ha kell, ingyen is megvédjük Európát, de akkor Európa nem tudja majd értékelni ezt a gesztust. Ha nem kérünk védelmi pénzt Európától, azt gondolhatják, hogy mi egy szánalmas, magunkat büszkének mondó, ám valójában az uniós pénzekért kuncsorgó ország vagyunk.
Olyanok, akik még 1294 menekültet sem hajlandók befogadni.
Ezért kérjük most a 135 milliárd forintot. Hogy ne gondolják rólunk, hogy mi nem viseljük szívünkön a menekültek ügyét. Akiket ugyan illegális bevándorlóknak szoktunk nevezni, és hazai szóhasználatban a terroristákkal mossuk össze őket. Nem azért, mert nem viseljük a szívünkön a sorsukat, hanem mert azt szeretnénk, hogy a magyar emberek jövőre is ránk szavazzanak.
Ezért kell nekünk a 135 milliárd forint. Hogy jövőre is legyen pénz stadionokra, a felcsúti kisvasút meghosszabbítására.
És lehetnek még előre nem látható költségek. Ha kívánja Juncker úr, ez utóbbiakat is részletezzük.
