Mint azt Pártunk és Kormányunk révén minden nap megtudjuk, az ukránok rendkívül magyarellenesek. Nem hittük volna, de így kell lennie, miután ez a tény a róla való folyamatos szövegelés mellett a kormány által kihelyezett hazai óriásplakátokról is élesen és egyértelműen látható. Zelenszkij elnök mindenütt a főgonosz. Tévedés kizárva, Q.E.D.
A fentiekből következően Ukrajna a miniszterelnöki besorolás szerint az ellenségünk, akibe, lévén ellenség, ott rúg bele a magyar kormány, és annyiszor, ahol és ahányszor csak bír. Néhány példa a magyarellenességet illetően, melyekből látható, hogy Orbánék rugdosódása rendkívül jogos:
- az ukránok bosszantóan szívós ellenállásukkal már négy éve nem hagyják érvényesülni Orbán Viktornak a háború kezdetén tett azon kijelentéseit, hogy Oroszország hamarosan győz, holott Orbán Viktornak mindig igaza van;
- ugyancsak nem hagyják érvényesülni Trump elnök úr egy nap alatt békét teremtő akaratát, ami egy leendő Béke Nobel-díjasnak nagyon bosszantó lehet. Tekintve ugyanakkor, hogy Trump elnök úr legszolgálatkészebb csicskása Orbán Viktor, ezzel egyben a magyarok érzékeny lelkületét is bántják, ami nagyon csúnya dolog;
- Ukrajna EU tag akar lenni. Kirívóan magyarellenes lépés. Nagyon nem hiányzik még egy szegény állam a társulatba, mert akkor a többi szegény állam, azaz főleg Magyarország kevesebb felzárkózási segélyhez juthat a nyugati adófizetők pénzéből. Igaz, hogy most a korábbi lopások és a kormányzati ellenintézkedések hiánya miatt az EU a magyar segély nagy részét visszatartja, de akkor is;
- ha Ukrajnát felveszik az EU-ba, az ukrán mezőgazdasági termékek konkurensei lehetnek a magyar termelők hasonló termékeinek, mert ott olcsó a munkaerő, és nem kell betartani az EU előírásait, vagyis az ukrán termény mind mérgezett, egészségtelen, és ami a legnagyobb baj, kevesebbe kerül, mint a hasonló magyar termék.
Az utolsó ponttal kapcsolatban a rossznyelvek meg szokták jegyezni, hogy aki ilyeneket mond, az hülyeséget beszél, mert ha Ukrajna EU tag lesz, akkor egyrészt ott sem lesz már olyan olcsó a munkaerő, másrészt ott is be kell tartani az EU előírásokat, és persze az EU nem fogja közvetlenül rászabadítani az új tagot az EU piacára, azaz megfelelő átmenetet biztosít az egymáshoz csiszolódáshoz mind Ukrajnának, mind a többieknek.
Ezen rossznyelvek persze a NER papagájkórust egyáltalán nem korlátozzák a hülyeségek terjesztésében, mert a kórustagok bíznak benne, és joggal, hogy azok, akiknek ezt a kormányzati mondanivalót szánják, nem nagyon csípik a logikát, azaz ha olvasnák vagy hallanák is valahol valamiféle ellenvéleményt, úgysem értenének belőle semmit. Vagy ha mégis, akkor se!
A történet kezdete a kádári korba nyúlik vissza. A Barátság kőolajvezeték az 1960-as évek elején épült a KGST országok energiaellátására. A csővezeték a délkelet-oroszországi Szamara városnál kezdődik, ahol a Nyugat-Szibériából, az Uralból és a Kaszpi-tengertől érkező kőolajat táplálják bele. Az ukrán Ukrtransznafta és az orosz Transznyefty egy szabotázs és/vagy üzemzavar után az orosz kőolaj Ukrajnán keresztüli Európába való tranzitjáról szóló új szerződést 2020. január elsejétől tíz évre írta alá. Ez a szerződés biztosította többek között Magyarország és Szlovákia olajellátását is. Az oroszok fizettek Ukrajnának a szállításért, és az üzlet mindenki megelégedésére működött. A legnagyobb haszna persze az oroszoknak volt, amit nem csak a pénzbevétel jelentett, hanem Putyin számára az a megnyugtató tudat is, hogy az energiahordozók szállításával kézben tartja Európát. Korábban ki is próbálta a Krím annektálásával, hogy így van-e, és bizony (Mutti sei dank) az EU-ban nem kellett csalódnia, néhány gyöngécske szankción kívül nem lett belőle semmi baj. Mármint az oroszoknak.
Oroszország első számú állampolgára ebből kiindulva 2022 februárjában öt nemzetközi szerződést felrúgva próbálta Oroszországhoz csatolni Ukrajnát, de nem jött be neki. A Mutti már nem volt, Európa meg úgy gondolta, hogy a területrabló hadjárat manapság nem divat, ahogy a szerződésfölrúgás sem, és ha most nem lépnek, ahogy a Krím elfoglalásakor se léptek komolyan, az orosz elnök még jobban vérszemet kap. Az az Európa által, és akkor még az USA által is támogatott ukrán ellenállás meglepte Putyinékat, de hamar határozott az elnök: induljanak a csapatok.
Az ember úgy gondolná, hogy a háború azonnal töröl mindenfajta szerződést, így az Ukrtransznafta – Transznyefty olajszállítási szerződést is, de a szállítás folyt tovább, ha érvényes volt még szerződés, ha nem (a vis maior, azaz a háború miatt nyilván nem).
A háborúval együtt elkezdődtek az európai szankcionálások is. Miután az Európai Unió a 6. szankciós (2022. június) csomagban döntött az orosz embargóról, az európai államok egymás után álltak le az orosz olajról, és tértek át a máshonnan származó energiahordozókra. Ez alól Magyarország, Szlovákia és Csehország ideiglenes mentességet kapott. Ez a mentesség kizárólag a csővezetéken (Barátság kőolajvezeték) érkező kőolajra vonatkozik, a tengeri szállítású olajra nem. A MOL már az Ukrajnába való belépéskor átvette az orosz olajat, és az így már magyar olajként utazott át Ukrajnán, hogy a szankció szankció legyen.
Az, hogy a kivételezettek miért lettek kivételezettek, kevés az információ, de nyilván megzsarolták az EU-t, hogy vétózni fogják a szankciókat, ha nem tesz kivételt velük. Apró kis zsarolás. Más módszer elképzelhetetlen.
Az orosz olaj Magyarországra szállítása immár nem nemzetközi szerződés alapján, hanem két cég üzleti szerződése szerint folyt tovább, mely üzleti alap jellemzője, hogy egyik felet sem kötelezi semmire, és ha az egyik fél a szerződést felmondja, akkor az üzleti szerződés szerinti kártérítés természetesen sújtja, de semmi további kötelezettség nem terheli. Az olajszállítás Oroszországnak meg Magyarországnak hasznos volt, Ukrajnának meg káros, mert az oroszok a magyaroknak eladott olaj bevételéből gyilkolták az ukránokat. Ráadásul a magyar-ukrán kapcsolat a magyar kormány jóvoltából egyre romlott, amit az ukránok nem tudtak mire vélni, habár sejthették, hogy belpolitikai okok miatt van rá szükség, mert Ukrajna ideális bűnbak itthon az állandóan a békéért, de főleg a hatalomért harcoló magyar kormány számára, aki a békéről csak hablatyol, mert nagy bajba kerülne, ha tényleg beköszöntene a béke.
A magyar kormány tudta, mert tudnia kellett, hogy az ukránoknak káros a közreműködés az olajszállításban, mert az őket megtámadó ellenség ezzel pénzhez jut, és azt is tudnia kellett mind az EU-tól, mind Trump-tól, hogy a kivételezés nem tarthat soká (utóbbit ugyan Orbán tagadja, mondván, hogy Trump a végtelenségig ígérte meg neki, de hülyeséget beszél). Ebből a konkrét veszélyből kiindulva egyrészt nagyon jó viszonyt kellett volna kialakítani és tartani a mi hasznunkért magukat feláldozó ukránokkal, másrészt mielőbb gondoskodni kellett volna egy másik ellátó vonalról is (Adria). A szállítóképességét ki kellett volna már régen próbálni, ha nem elegendő a kapacitás, akkor a tulajdonosával/üzemeltetőjével együttműködve kibővíteni, és persze vele is nagyon jó viszonyban lenni (Janaf, horvát állam), hogy ha ez a kegyelmi állapot megszűnik, zavartalanul tudjon átállni a másik ellátó vezetékre. Erre volt négy éve.
A magyar kormány természetesen mindennek az ellenkezőjét tette. Az ukránok az állandó rugdosástól egyre nyűgösebbek lettek, ami ilyen körülmények között érthető. Kapóra jött nekik az orosz támadás a Barátság vezeték ellen, és úgy döntöttek, hogy elég volt a saját kárukra való üzemből. Mivel az ukránoknak nincsen olyan kötelezettségük, hogy szállítaniuk kell, az olajszállítás bármikor abbahagyható, így aztán abba is hagyták a javításra hivatkozva.
A magyar kormánynak ez egyrészt rosszul jött (egy zsíros bevételi forrás megszűnik), másrészt jól, mert jóízűeket lehetett a rezsicsökkentésről meg az ezerforintos benzinről hadoválni, a kormány bemutathatta hősies küzdelmét a magyar családokért, és Zelenszkij minősítését is lejjebb lehetett vinni a korábbi beosztott ördögtől a mostani öregördögig. De ez egy jó ketrecharcosnak kevés, a porba kell döngölni az ellenfelet. Megindult hát a küzdelem.
Mint Orbán említette, jó eszközeik vannak ahhoz, hogy egy éppen élethalál harcot vívó, szerencsétlen országot zsarolni és kényszeríteni tudjanak:
- Az Ukrajnának szánt 90 milliárdos EU hitel blokkolása (= Orbán magyar miniszterelnök EU pénz letiltásával(!) sok fegyver nélkül maradó katona halálát okozva vereségre ítéli, és orosz gyarmattá fokozza le Ukrajnát).
- Az egyik ukrán állami bank pénzének fegyveres elrablása (= Orbán magyar miniszterelnök látványosan Sobri Jóskás kunszttal, fegyveres útonállással szerzi meg az ukrán pénzt. Az „akcióról” maga is tudja, hogy törvénytelen, mert utólagos, ráadásul visszaható(!) törvénykezéssel próbálja legálissá tenni).
- Rá akarja kényszeríteni Ukrajnát, hogy az önkényesen útnak indított magyar „tényfeltáró küldöttséget” fogadja, és bánjon úgy vele, mintha a két állam megegyezett volna valamiben, holott ilyesmiről szó sincs. Az ukránok turistáknak tekintik őket. De Orbán nem enged!
Ezek után mindenki meg tudja állapítani, hogy az Orbán Viktor vezette magyar kormány eljárása (mások vér- és anyagi áldozatra kényszerítése a saját anyagi haszna és hatalmának megtartása érdekében) mennyire tisztességes, mennyire erkölcsös és mennyire elegáns, valamint azt is, hogy
miben különböznek az úriemberek a kispolgári-középparasztoktól.
Az, hogy Lázár Z1G-nek nevezi Zelenszkijt, Nagy Feró meg Tetüzsinszkijnek, egy még alacsonyabb szint, amelyet már tényleg csak olyanok foglalhatnak el, akiket már minősíteni sem lehet. Sem észbelileg, sem morálisan.
