Megkezdődött Londonban Diezani Alison‑Madueke, Nigéria korábbi olajminiszterének pere. A vád szerint 28 milliárd dollárt sikkasztott el az államkincstárból, és további 20 milliárdot az állami olajtársaságtól. Bár az ügyet vizsgálhatták volna Nigériában vagy az Egyesült Államokban is, végül a brit bíróság mellett döntöttek – a stabil jogrend és a nagyobb függetlenség reményében.
Nigéria – Afrika legnépesebb országa és legnagyobb olajtermelője – régóta a korrupció egyik központja, így a hazai igazságszolgáltatás pártatlansága erősen kérdéses. Az Egyesült Államokban pedig az elmúlt évek politikai feszültségei megingatták a bíróságokba vetett bizalmat. Londonban 10–12 hetes tárgyalássorozatra számítanak, és a volt miniszter akár hosszú börtönbüntetést és jelentős vagyonelkobzást is kaphat.
A pénz nagy része valószínűleg soha nem kerül elő, de a világ számos országában vásárolt luxusingatlanokat lefoglalhatják. Alison‑Madueke korábban a Shell ingatlanrészlegénél dolgozott, így jól ismerte azt a rendszert, amelyben a globális energiacégek ingatlanokkal és pénzzel vásárolták meg a döntéshozók jóindulatát Nigériában.
Az energiabiznisz és a korrupció kéz a kézben jár – nem csak Afrikában
A korrupció és az energiaszektor kapcsolata nem új jelenség. Magyarországon is évtizedek óta jelen van, és a nemzetközi példák azt mutatják, hogy a politikai hatalom és az energiapénzek összefonódása különösen veszélyes.
Putyin és Orbán kapcsolatának pénzügyi háttere
Orbán Viktor politikai pályáját 1989-ben a „ruszkik haza!” jelszóval kezdte, és 2009-ig következetesen oroszellenes retorikát folytatott. A fordulat egy rövid szentpétervári találkozón következett be, amikor – a beszámolók szerint – Vlagyimir Putyin felajánlotta: jelentős összeget hajlandó fizetni azért, hogy Paks II. építését orosz cégek kapják meg.
A megállapodás gyorsan megszületett, és az orosz fél megkapta a projektet, annak ellenére, hogy Magyarországon, Brüsszelben és Washingtonban is sokan ellenezték. Putyin – a KGB volt alezredese – állítólag dokumentálta az alkut. A külföldi politikai szövetségeseket a Gazprombankon keresztül finanszírozták egészen addig, amíg a bankot nyugati szankciók alá nem helyezték.
A Lukoil igazgatótanácsának elnöke – aki korábban a Gazprombankot vezette – később listát adott át a brit hírszerzésnek Putyin külföldi „barátairól”. Nem sokkal ezután kiesett egy moszkvai kórház hatodik emeleti ablakából.
Az Egyesült Államok korábbi budapesti nagykövetei is gyűjtötték az adatokat Orbán és az orosz energiapénzek kapcsolatáról. David Pressman távozása után a CNN-nek úgy nyilatkozott, hogy Putyin 2,2 milliárd dollárnyi támogatást juttatott Orbánnak az energiaszállításokon keresztül az ukrajnai háború 2022-es kezdete óta.
Ha egy vezető elveszíti a választást – a malajziai példa
A világpolitika ismer olyan eseteket, amikor egy korábban érinthetetlennek hitt vezető a hatalom elvesztése után bíróság elé került. Jó példa erre Malajzia korábbi miniszterelnöke, Najib Razak, akit karácsonykor újabb ítélettel sújtottak a 1MDB‑botrány miatt.
Razakot négy rendbeli hatalmi visszaéléssel és 21 rendbeli pénzmosással vádolták meg, miután 700 millió dollárt emelt ki az állami fejlesztési ügynökség kasszájából. A teljes kár 4,5 milliárd dollár volt. A botrány még Hollywoodig is elért: a Wall Street farkasa című film finanszírozásában is megjelentek a malajziai pénzek, és Leonardo DiCapriónak vissza kellett adnia a tőle kapott ajándékokat.
Najib Razak 2018 óta börtönben ül, miután elveszítette a választást. A mostani ítéletek alapján élete végéig rács mögött maradhat.
Orbán Viktor feltehetően nem ilyen befejezést képzel el magának
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a politikai hatalom elvesztése után a korrupciós ügyek gyakran új lendületet kapnak. A malajziai eset különösen kellemetlen precedens lehet bárki számára, aki hosszú ideje épít politikai és gazdasági hálózatot.
Orbán Viktor aligha ilyen pályavégről álmodik.
