Nem szeretem a hajléktalanokat. Attól, hogy valaki hajléktalan, önmagában nem szeretni való. Vannak közöttük jók és rosszak, saját erejükből lecsúszók, és mások hibájából odajutottak.
Mi, hajlékosok sem vagyunk egyformák.
És nem szeretem azt a helyzetet sem, amikor egy kormány viccel az elesettekkel. Mert most ez van: szórakozik a kormány a hajléktalanokkal. Azt mondja nekik, hogy nincsenek. Legutóbb Bajkai István mondta ezt, aki országgyűlési képviselő, és akiről úgy tartják, hogy az Orbán-család ügyvédje. Bajkai úr szerint a közmunkával megszerzett jövedelem alkalmas arra, hogy valaki a minimális megélhetését biztosítsa.
Ha valaki, Bajkai úr ezt biztosan tudja.
Eltűntetné a hajléktalanokat a kormány. Nem toloncolja ki őket az országból, hajléktalan honfitársaink továbbra is itt élnek majd közöttünk, de hivatalosan nem számítanak majd hajléktalannak. Hajlékosnak sem számítanak persze: akárcsak eddig, ezután sem számítanak semminek.
A kormány nem szereti, ha a hajléktalan emberekkel Dunát lehet rekeszteni.
Szép és forradalmi tett a hajléktalanság eltörlése, sejthettük volna, hogy a mi kormányunknak, amely még a hajléktalanoknál hatalmasabb uraságokkal (lásd: Brüsszel, Soros) is szembeszegül, ez csupán egy könnyű kis ujjgyakorlat.
Lám, az oligarchákat is milyen szépen megszüntette a kormány: a fülkeforradalom dicsőséges napjaiban – emlékszik még valaki a fülkeforradalomra? – maga a miniszterelnök jelentette be, hogy elűzték az oligarchákat.
Aztán persze valahogy csak visszaszivárogtak, igaz most már másképp hívják őket. Mészáros Lőrincnek, Garancsi Istvánnak, a Nemzet Vejének. Egyedül, Csányi Sándor nem jött vissza, mert neki el sem kellett mennie.
Át kellene értelmezni a fogalmakat, mert nem csak a hajléktalanokkal van baj. El tudnánk képzelni, hogy a jövőben ne lehessen újságíró, aki alákérdez a hatalmasságoknak. Ne lehessen politikus, aki a köz vagyonának gyarapítása helyett a saját zsebét tömi tele. Ne maradhasson magas beosztásban az, aki nem üldözi, hanem pártolja, a bűnt.
A hajléktalan emberek nem attól lesznek kevesebben, ha törvénnyel megszüntetjük őket. És attól sem lesz kevesebb hajléktalan, ha az adófizetők pénzéből működtetett közmédia szemérmesen nem beszél majd a húsvétkor, karácsonykor és más sátoros ünnepeken meleg ételre várók hosszú soráról. Persze, aki akarja, a kormányt is megértheti: a Nagy Mutatványos azért veszi elő a varázsceruzáját, hogy szebb Magyarországot rajzoljon nekünk annál, mint amilyenben élünk.
