Nem ilyen nemzetegyesítést képzelek el…

…, hogy egyik helyen élünk és a másik helyen érzünk. Markó Béla, a legismertebb erdélyi magyar politikus, az RDMSZ egykori elnöke mondta ezt a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Arról is beszélt, hogy miben különbözik hozzáállása a magyarországi ellenzékhez, mint utódjának Kelemen Hunornak. Szerinte az erdélyiek nem a magyarországi támogatások növekedése miatt, hanem a kettős állampolgárság intézményétől kapott lendület miatt szavaznak majd a kormányoldalra.

A minap adott egy interjút az utódod, Kelemen Hunor, amelyben természetesen a téma az volt, hogy miként is kell értelmezni azt a mondatát, amelyet Karácsony Gergelynek és Molnár Gyulának mondott ottjártukkor. Ők ugyanis arról érdeklődtek: mit tehetnének, hogy az erdélyi emberek legalább megismerjék az MSZP gondolatait. Erre az volt a válasz, hogy semmit ne csináljanak, mert az erdélyi emberek pontosan tudják kire szavazzanak. Nagyot fordult-e az RMDSZ amióta nem te vagy az elnöke?

Az az igazság, hogy én nem szívesen kommentálom azt, hogy akár Kelemen Hunor, akár más RMDSZ vezető mit nyilatkozik, hiszen bárki láthatja, hogy valamivel egyetértek abból, ahogyan ma az RMDSZ politizál és van, amit másképpen gondolok. Ezúttal azt tudnám kommentálni, amit én magam nyilatkoztam az MSZP elnökének és miniszterelnök-jelöltjének látogatásáról. Ez valóban különbözik attól, amit Kelemen Hunor mondott erről. Ugyanis én úgy vélem, hogy akár az MSZP-ről legyen szó, akár éppen ellenzékben levő más politikai pártról, minél gyakrabban jelen kellene lenniük Erdélyben és általában a határon túli közösségekben. Vállalniuk kell azt is, hogy időnként meg nem értéssel vagy ellentmondással találkoznak. Ugyanakkor nekünk, erdélyieknek is az az érdekünk, hogy jöjjenek minél többen, minél gyakrabban. Próbálják megismerni azt, hogy mi van velünk, mit gondolunk a számunkra fontos megoldásokról. Komolyan úgy vélem, hogy nekünk egész Magyarország támogatására van szükségünk. Még akkor is, ha most egy nagy többséggel kormányzó párt, illetve koalíció igazgatja Magyarország ügyeit.

Ezzel cáfolod azt az állítást, hogy az erdélyi embereket már nem lehet befolyásolni?

Azt gondolom, hogy az erdélyi embereket lehet befolyásolni. Az más kérdés, hogy ezt nem kampányban kell megpróbálni, hanem itt kell lenni kampányok kívül is. Tagadhatatlan, hogy ebben a pillanatban, minden jel szerint az erdélyi magyarok túlnyomó többsége egy irányba fog szavazni.

Nekem a szavazással kapcsolatban sok dilemmám van. Azzal nem értek egyet, hogy a már megadott szavazati jogot valaki elvegye a határon túli magyaroktól. Ez érzelmileg is rendkívül negatív hatással lenne. Másrészt ezt mindenki úgy értelmezné, hogy szerzett jogot vennének el. Viszont kiindulásként azt gondoltam annak idején: sokkal alaposabban végig kellett volna gondolni, hogy akkor, amikor kettős állampolgároknak szavazati jogot adnak, az milyen természetű legyen. Most is azt gondolom: Erdélyből vagy Vajdaságból vagy a Felvidékről elég nehéz átlátni, hogy milyen Magyarországon a helyzet az egészségüggyel, az oktatással, a szociális problémákkal… Ezt még annyira sem tudják átlátni, mint azok, akik Magyarországról mentek el huzamosabb időre például Nyugatra. Tehát: egy olyasmibe beleszólni, amit nem látunk át, aminek a következményei minket nem érintenek, az meglehetősen problémás.

Ezzel összefüggésben, Gyurcsány Ferenc aláírásgyűjtési akciója még ösztönzőleg is hathat az erdélyiekre?

A Demokratikus Koalíció akciója nem ez erdélyieket célozza, hanem a magyarországiakat. De azt sem hiszem, hogy ez különösebben hatna a részvételre. Vagyis, hogy kiváltana egy olyan ellenkezést, ami aztán megnöveli a részvételt.

Én azon gondolkodtam volna és jártam volna körbe: a kettős állampolgárok esetében, hogyan lehet megoldani, hogy az őket érintő kérdésekről mondhassanak véleményt. Például arról, amit nemzetpolitikának nevezünk, vagy Magyarország szomszédságpolitikájáról, illetve a határon túli közösségekhez való viszonyulásáról, támogatásáról.

Annak idején voltak ilyen ötletek.

Még ha válaszolnál arra a kérdésre is, hogy az RMDSZ sokkal közelebb húzódott-e a magyar kormánypártokhoz, mint a te idődben és nem középre?

Ha ironikusan akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy most pontosan nem tudom, hol van ez a mértani közép Magyarországon. Ha az ellenzék és kormány közti választóvonalat nézem, az egy képzeletbeli skálának a nem közepén van, ahogy az egy kiegyensúlyozott politikai életben szokott lenni. Valószínűleg ezért is nehéz egyeseknek ezt a közepet eltalálni.

Sokszor nyilatkoztam, hogy nekünk nem egyforma távolságra, hanem igazság szerint, egyforma közelségre kell lennünk minden magyar demokratikus párthoz.

Tehát keresni kell a minél közelebbi viszonyt nemcsak a kormánypártokkal, hanem a mindenkori ellenzékkel is. Viszont azt is mondtam, hogy ugyanakkor ez nem ideológiai kérdés. A mindenkori magyar kormánnyal, akár jobboldali, akár baloldali szoros kapcsolatot építsünk.

De most nem ez van…

A kormányoldallal a jelen pillanatban szoros a kapcsolat, viszont az RMDSZ-nek egyfajta tartózkodó viszonya van az ellenzékhez, ami, szerintem, nem jó. Az ellenzékkel is folyamatos párbeszédet kellene építeni. Már csak azért is, mert, ha mi támogatást várunk a számunkra fontos megoldásokhoz, akkor nekünk minden lehetőséget ki kell használni.

Kétségtelen, hogy a Magyarországról jövő támogatás oktatási, kulturális intézményeinknek vagy akár az egyházaknak, az kormánydöntés függő. De legalább ennyire fontos nekünk, hogy bárhol, Brüsszelben, Washingtonban, bármilyen nemzetközi fórumon – és még akkor is ha ez egy aprólékos, hosszútávú munka – bárki felszólalhasson az érdekünkben. Ilyen értelemben az ellenzéki pártoknak is van módjuk megszólalni ezeken a fórumokon. Vagy akár az Európai Parlamentben vagy a testvérpártjaikkal kiépített kapcsolatok során, a nemzetközi pártszövetségekben.

Ezeket a lehetőségeket nem pazarolhatjuk el.

A nagy gondom nekem az, hogy Magyarországnak jelen pillanatban Brüsszelben vagy Washingtonban nincs szava. Vagy kellő tekintélye.

Ennek az ellenkezője jön le a magyar állami médiából. És ha az erdélyiek többsége ezeken keresztül értesül az anyaországi folyamatokról, akkor ennek lesz-e hatása az áprilisi szavazáskor?

A szavazásra inkább az van hatással, hogy a kettős állampolgárságot a jelenlegi kormány tette lehetővé és a határon túliak úgy értékelik, hogy kaptak valami számukra rendkívül fontosat a kormányoldaltól. Ráadásul a határon túlra szánt pénzbeli támogatás nagyságrenddel növekedett az előző időszakhoz képest. Ezzel kapcsolatban sok mindent el lehet mondani, ki, hogyan mérlegeli hová kell támogatást adni, hova nem. Kik azok, aki ezt eldöntik.

Talán nem véletlen, hogy két határon túli régióba, Erdélybe és Vajdaságba jut el a legtöbb pénz. Az ottani magyar szervezetekkel (RMDSZ, VMSZ) a legközelebbi a kapcsolata a magyar kormánynak. Egy publicista erről azt írta: lóvé, szavazat. Erről mi a véleményed?

Tudni kell, hogy most olyanról beszélünk, amiről nekem van egy általános véleményem, rálátásom, de vajmi kevés részletét ismerem. Évek óta ilyen kérdésekkel nem foglalkozom. Amikor majdnem hét évvel ezelőtt átadtam az RMDSZ vezetését, akkor a politikából is kiléptem, ha nem is egyszerre. Tagadhatatlan, hogy ez akkor egy illúzió volt, mármint, hogy ez engem többé nem fog érdekelni. Ez máig nincs így, máig is megszólalok, időnként beleszólok. De nem tartok arra igényt, hogy én tudjam mennyi pénz kerül Magyarországról Nagyváradra vagy Csíkszeredába. Vagy mennyit kap az egyik intézmény vagy másik.

Én nem tudom, hogy ez ebben a pillanatban szavazatvásárlásról szólna. Hosszútávon lehet. Ma még kitart, ismétlem, az a lendület, amelyet a kettős állampolgárság felvételekor kaptak nagyon sokan és amely szavazásra készteti őket. Lehet, hogy hosszú távon szavazatokban is megtérül ez a nagymértékű támogatás. 2018-ban még nem ezen múlnak a határon túli arányok.

Most is megvan az a dilemma, amely a kilencvenes években merült fel. Hogy mit támogat Magyarország? Az erdélyi magyarok szülőföldön való boldogulását vagy pedig ahhoz járul hozzá, hogy fokozatosan kitelepüljenek, máshol képzeljék el a fiatalok a jövőjüket. Ez egy nagyon kemény dilemma és minden azon múlik, hogy mi milyen válaszokat adunk erre otthon, milyen válaszokat ad Magyarország és milyen válaszok lesznek erre Európában. Ezt a nagy összegű támogatást is ilyen szempontból kellene vizsgálni: hogy mihez járul hozzá.

A kérdésed feltevéséből úgy tűnik, hogy te maximálisan azt preferálod, hogy a pénzek úgy érkezzenek, hogy a helyi életet javítsák és oda kössék az embereket, miközben a rendszer nem ezt támogatja.

Egyre ritkábban hangzik el, hogy a szülőföldön való boldogulás, maradás. Habár a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fórumán mintha ez hangsúlyosan szóba került volna. Ennek örülök, még ha ez valószínűleg csak egy deklaratív kijelentés. Még mindig bízom benne, hogy ismét felerősödnek a hangok a szülőföldön maradás mellett.

Hogyan lehetne összehasonlítani a romániai és a magyarországi politikai helyzetet?

Magyarországon van egy kényelmes többség már évek óta és ez a többség napok alatt alkotmányt tud módosítani, sarkalatos törvényeket tud módosítani, gond nélkül. Ezzel szemben Romániában, ahol a sarkalatos törvények megváltoztatásához nem is kell kétharmad és ugyanolyan kényelmes többsége van a kormánypártoknak, 2016 ősze óta, amióta hatalmon vannak, még egy szál módosítás sem történt másfél éve például az igazságügyi törvényen. Nekem az a javaslatom, hogy ne irigyeljük egymást.

Az erdélyi emberek, akik elmennek szavazni beveszik ezt a Soros-Kampányt?

Hát hallani már itt-ott sorosozást. Nem úgy, mint Magyarországon, de hallani. Ha mást nem, akkor élcként. Nem gondolom azt, hogy ezt úgy fogják fel mint Magyarországon, de valamennyire hatott is. Ma már sok erdélyi ember a magyarországi politikai életre figyel. Ami jó is, rossz is. Ez annak a kérdésnek a függvénye, hogy hova integrálódni. Persze, elsősorban nem integrálódni kell, hanem önállóan élni, de ehhez kell egyfajta integráció is. Az erdélyiek figyelik azt, hogy Bukarestben mi történik, nagyon sokan inkább azt tudják, hogy Magyarországon mi történik a politikában. Vagy, hogy Soros-kampány. Most nem azokról beszélek, aki utazott Magyarországon és látta ezeket az óriásplakátokat, hanem azokról, akik otthon vannak és nézik a televíziót és onnan is megkapják ugyanezt a propagandát. Na most, élni az egyik országban és a másik ország közérzetét magadénak vállalni, ez egy tudathasadásos állapot. Én a nemzetegyesítést nem így képzelem el: hogy egyik helyen élünk és a másik helyen érzünk.

Az egész gyűlöletkampánynak a primitívsége egy másik kérdés.

Lendvai Péter – Bódis Gábor