Előre lefektetett szabályok alapján fogadták el a Sargentini-jelentést

0
1850

A magyar kormány előre elhatározott kommunikációja egyértelműen arra épül, hogy csalásnak minősíti, hogy a tartózkodást nem számolták szavazatnak. Csakhogy az Európai Parlament szabályzata szerint nem is kell annak számolni, és soha nem is szokták.

Csalással fogadták el a dokumentumot, mert a tartózkodásokat nem vették figyelembe – folyamatosan ezt harsogják a Sargentini-jelentésről a kormány különböző tagjai, és persze az őket hűen követő különböző propagandatermékek. A szintén kormányközeli Századvég külügyi igazgatója az M1-en egyenesen „példátlan eljárásjogi trükkről” beszélt.

Ahogy megírtuk, a Sargentini-jelentést 448 igen, 197 nem szavazattal fogadták el, 48 tartózkodás mellett. Igennel szavazott a Fideszt is tagjai között tudó Európai Néppárt képviselőinek túlnyomó többsége is. Az egy nappal korábban tartott vitán is már kiderült, hogy a jelentés többséget fog kapni, de az elfogadáshoz az kellett, hogy az igenek száma elérje összes EP-képviselő számának több mint felét (376-ot), és a szavazatok kétharmadát.

Mint a számokból látható,

közel 69,5 százalékos többséget kapott a jelentés,

mivel a tartózkodásokat nem számolták leadott szavazatnak. Ha annak vették volna őket, akkor pár szavazat hiányzott volna a kétharmadhoz.

Erre hivatkozva kiabál most csalást a Fidesz – amit egyébként már a jelentés előtt elkezdett, Deutsch Tamás és Gál Kinga fideszes EP-képviselők több propagandatermékben turnéztak is ezzel a gondolattal.

Pedig ők is tisztában kellene, hogy legyenek azzal, hogy

ez az Európai Parlamentben mindig is így volt.

Az EP eljárási szabályzata azt írja elő, hogy az egyes dokumentumok szavazásánál csak a mellette és ellene leadott voksokat veszik figyelembe.

Erre hívta fel a figyelmet Andrew Byrne, a Sunday Times uniós tudósítója is:

A szavazás előtt ráadásul Antonio Tajani néppárti EP-elnök (aki egyébként az Orbán-szövetséges Silvio Berlusconi-féle Forza Italia tagjaként a jelentés ellen szavazott), állásfoglalást is kért az Európai Parlament jogászaitól. Ők is kijelentették: a tartózkodás nem számít leadott szavazatnak.

Ezt a gyakorlatot egyébként 1979 óta követi az Európai Parlament,

vagyis onnantól kezdve, hogy a tagjait közvetlenül választják.

Ez egyébként bele is illik az általános jogelméleti felfogásba. A tartózkodás ugyanis vagy annak jelzése, hogy valakit érdekel az ügy, de valami miatt nem tud állást foglalni (például mert a jelentés bizonyos részeivel egyetért, más részeivel viszont nem), vagy pedig a frakciója kötelező szavazást írt elő, amellyel viszont az adott képviselő nem ért egyet. Így viszont alapvető probléma lenne azzal, ha a tartózkodást bármelyik oldal mellett leadott szavazatként vennék figyelembe.

Azt sem szabad egyébként elfelejteni, hogy az EP-képviselők is pontosan tisztában voltak azzal, hogy ezúttal sem fogják leadott szavazatnak tekinti a tartózkodást. Ha a szokásoktól és a szabályzattól eltérően mégis beszámították volna, akkor valószínűleg a tartózkodók közül néhányan igent vagy nemet nyomtak volna – vagy egyszerűen nem vesznek részt a szavazáson.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .