Hétfőn volt a 65. évfordulója Sztálin halálának, de sokan vannak, akik nem felejtenek. Egy moszkvai férfi, akinek apját 80 éve végeztette ki Sztálin, minden szerdán az utcán tüntet azért, hogy létrehozzanak egy emlékhelyet az áldozatoknak.
Alekszej Neszterenko Sztálin halálának 65. évfordulója kapcsán mondta el a történetét a RedioFreeEurope-nak. Bevallotta, hogy neki is sokáig tartott rájönni, hogy Sztálin egy véres kezű zsarnok volt, és nem az az idol, akire az egész szovjet blokknak fel kellett néznie. A 79 éves férfi évek óta minden szerdán kiáll egy táblával a Nikolszkaja utca 23. elé, ahol apját 1938. szeptember 12-én kivégezték.
Neszterenko csak Sztálin halála után, 1954-ben tudta meg, hogy apja „a nép ellensége” volt, és ezért ítélték el és börtönözték be. „Csak most kezdtem el megérteni azokat a szörnyűségeket, amiken anyám keresztülmehetett” – mondja Neszterenko. Mikor az apját 1937-ben letartóztatták, minden rokonuk eltűnt, sokan a nevüket is megváltoztatták, hogy ne kelljen osztozniuk a következményekben. Apja több hónapnyi kínzás után sem vallott be semmit, ezért 1938-ban kivégezték, és a felesége egyedül maradt három kisgyerekkel.
A család viszont nem tudta, hogy az apa már nem él:
eredetileg ugyanis 10 év börtönre ítélték azzal a kitétellel, hogy levelet sem válthat a külvilággal. Mikor ez 1947-ben letelt, a felesége megpróbálta felvenni vele a kapcsolatot abban a hitben, hogy még él.
Neszterenkót a 2000-es években kezdte igazán foglalkoztatni apja sorsa: felkutatta a hozzáférhető dokumentumokat a Nikolszkaja utca 23-ról, amely akkoriban katonai bíróságként üzemelt. 2007-ben egy nagy könyvet nyomtak a kezébe, amelyben 4000 ezer áldozat neve szerepelt, akiket az épületben végeztek ki. Az apja neve is köztük volt a nép ellenségeként említve. Halálos ítéletét maga Sztálin írta alá.
Az idős férfi megtudta, hogy az orosz Memorial nevű emberi jogi szervezet múzeumot akar nyitni az épületben. Arszenij Roginszkij, a szervezet tavaly elhunyt vezetője viszont felvilágosította, hogy sajnos erre nemigen kerül sor még az ő életükben. Neszterenko nem nyugodott bele ebbe: 2010-ben barátai és családja segítségével filmet készített a Nikolszkaja utca 23-ról, amelyben 2016 óta gyógyszertár üzemel, és elkezdték a felújítását. Neszterenko elhatározta, hogy ameddig csak az ereje engedi, minden szerdán az épület előtt fog tüntetni. Azt szeretné elérni, hogy a kivégzések 80. évfordulójára táblákat helyezzenek ki, amelyek megemlékeznek az áldozatokról. Neszterenko azonban maga sem nagyon bízik abban, hogy vállalkozása sikerrel jár: a hatóságoknak benyújtott kérelmét
olyan emberek fogják elbírálni, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy nem léteztek a sztálini kivégzőlisták
– mondja.
Az idős férfi szerint az orosz társadalom soha nem fog tudni továbblépni, anélkül, hogy elfogadná és feldolgozná ezeket a tragédiákat, hiába telt már el 65 év Sztálin halála óta. Szerinte „a nép ellenségei” ma is élő gyermekeinek küzdenie kellene ezért, még akkor is, ha maguk az orosz emberek is sokszor elutasítóak. Neszterenkót magányos tüntetésein néha megszólítják a járókelők, és a nagy részük nem támogatja az ügyét. A legtöbben azt gondolják, hogy el kellene már felejteni ezeket a dolgokat, de olyan is van, aki rákiabál, hogy nem végeztek ki eleget a fajtájukból – mondja.
Sztálin megítélése 65 évvel halála után is problémás Oroszországban: habár kultuszának lebontására voltak kísérletek, és elítélték az általa elkövetett bűnöket, korántsem a Nyugaton kialakult diktátorkép a meghatározó. Tömeggyilkos helyett inkább egy erős kezű vezetőként tekintenek rá, akinek a második világháborús diadal is köszönhető. Ebbe a vonalba illeszkedik az az értelmezés is, amelyet Vlagyimir Putyin támogat, és ami miatt az utóbbi években megkezdődött egyfajta rehabilitációja is Sztálinnak.
Egyes felmérések szerint az orosz társadalomnak majdnem a felében pozitív kép él a diktátorról, akinek a sírjára hétfőn is több százan vittek virágot Moszkvában.
