A képviselői tiszteletdíj a parlamenti demokrácia alapvető intézménye, hiszen ez garatálja az országgyűlési képviselők függetlenségét. A képviselőnek nincs „főnöke”, a közhiedelemtől eltérően a frakcióvezető vagy a pártelnök sem az, a képviselők függetlenek. Nyilvánvalóan nem főnöke a képviselőknek a házelnök sem.
Amikor az új Magyar Köztársaság létrejöttekor, az 1990-es választással megalakult a demokratikus Országgyűlés, a képviselők jogállásáról szóló törvény rendelkezett a képviselők juttatásairól és kedvezményeiről, de nem ismerte a képviselők büntetésének, tiszteletdíj-elvonásának intézményét. Azután valamikor a kétezres években bevehették azt a szabályt, hogy a szavazásoktól való igazolatlan távollét bizonyos mértéke esetén a tiszteletdíj egy részét elvonták. Szerintem már ez sem volt helyes, ez is sértette a képviselői függetlenséget.
Amit azonban a Fidesz a 2012-ben megalkotott „országgyűlési törvénnyel” az országgyűlési képviselők büntetéseivel bevezetett, az gyökeresen ellentétes a képviselői függetlenség elvével.
(Hozzá kell tenni: míg korábban a házszabály vagy a képviselők jogállásáról szóló törvény kormány és ellenzék egyetértésével született, a Fidesz az ellenzék egyetértése, sőt megkérdezése nélkül vezetett be új szabályozást.) Az, hogy a házelnök, aki a magyar gyakorlatban mindig a vezető kormánypárt politikusa, illetve a parlamenti többség dönt egyes – jellemzően ellenzéki – képviselők megbüntetéséről, tiszteletdíjuk – sokszor több havi tiszteletdíjuk – elvonásáról, nyilvánvalóan szemben áll a demokratikus parlamentarizmus elvével.
Kétségtelen, hogy a Fidesz ellenzéke az elmúlt években számos esetben tett olyan lépéseket a parlament ülésein, melyekkel akadályozta a normális működést. Szerintem ilyennek kizárólag az elnöki pulpitus elfoglalása, az ülésvezetés fizikai akadályozása volt tekinthető. Ez az egyedüli eset, amikor a képviselők megbüntetésének egyáltalán létjogosultsága lehet. Kövér házelnök azonban nemcsak ebben az esetben szabott ki milliós, olykor több milliós büntetéseket, hanem olyankor is, amikor tárgyak felmutatásával, transzparensek használatával, hovatovább a szokásos parlamenti szóhasználattól eltérő kifejezésekkel, minősítésekkel fejezték ki képviselők véleményüket, adtak nyomatékot az ellenoldallal szembeni bírálatnak. Ilyen esetekben a „büntetés” teljesen elfogadhatatlan: ha az ilyesmi – mint Kövér és az őt követő, döntéseit megerősítő fideszes többség állítja – „a Ház tekintélyét” sérti.
Ha a képviselők effajta fellépése szembekerül a közönség ítéletével, akkor az érintett képviselő tekintélye, elismertsége látja annak kárát, és nem „a Házé”.
Ha viszont a közönség számottevő részének ítélete egybeesik a képviselők által elmondottakkal, annak illusztratív alátámasztásával, akkor ez legfeljebb a megbíráltak „tekintélyét” veszélyezteti, összhangban a „rendbontó” képviselő szándékával, és ha Kövér házelnök illetve a fideszes többség ezzel szemben lép fel, akkor kétségtelenül a parlamentarizmus alapjait teszi kérdésessé.
Újabb szintet lépett legutóbb Kövér házelnök, amikor Gyurcsány Ferencet amiatt büntette, hogy a fideszes államtitkár neki adott válasza közben többször közbeszólt. Kövérnek is tudnia kell: a parlamenti közbeszólás, közbe kiabálás a parlamentarizmus örök kísérőjelensége.
Nincs parlament közbeszólás, közbe kiabálás nélkül. Ezt bármilyen módon megtorolni a parlamentarizmust teszi kérdésessé.
Sok vita folyik manapság arról: vajon demokrácia van-e még Magyarországon, vagy a Fidesz már felszámolta azt. A választások létezését szokták leginkább a demokrácia megléte melletti érvként emlegetni, a független hatalmi ágak Fidesz-ellenőrzés alá vonását, a sajtószabadság korlátozását, az ellenzék lehetőségeinek szűkítését a demokrácia felszámolása melletti érvként. A büntetések lehetőségének a fideszes országgyűlési törvénybe való felvétele majd kiterjesztése, illetve
Kövér és a fideszes többség általi alkalmazása kézenfekvő érvet ad azok kezébe, akik szerint a demokráciát már felszámolták Magyarországon, s akik közé magam is tartozom.
