Eddig az minősült a hazának ártani szándékozó ősgonosznak, aki nem a Fideszhez és legfőképp nem Orbán Viktorhoz igazodott. Régi, szép, békés és meghitt idők! Mára viszont már az lett a hazának ártani szándékozó ősgonosz, aki nem arra előszavaz, akire én.
Kedves Népem!
Gondolj arra, hogy akit most mindennek elmondasz, s akinek a választóit sértegeted, könnyen előfordulhat, hogy tavasszal a földig alázott, gyalázott és sértegetett mellé kell majd állnod, meg a földig alázott, gyalázott és sértegetett szavazói mellé, mert alakulhat úgy is. Ugyanis, minthogy ketten maradtak, vagy így, vagy úgy fog alakulni. De bárhogy is alakuljon, az esélyeket tekintve pillanatnyilag ötven százalék ide, ötven százalék oda, következésképp annak a százaléknak, amely most ténylegesen alulmarad, tavasszal majd ide kell szavaznia. Vagy oda.
Közben nincsenek biztos és megrendíthetetlen érvek, nincsenek jó mérések, nincsenek megbízható számok. Kár úgy tenni, mintha az én kijelentésem ab ovo igaz lenne, a másiké ab ovo hamis: bizonyíthatatlan érzésekről, emóciókról, indulatokról, vágyakról, hitekről van szó, emitt is, amott is. Lehet érvelni a magam megérzése mellett, de hiba és bűn a másikat és a másik szavazótáborát ugyanilyen zsigeri alapon legyalulni.
Meggyőződésem, hogy ha a magyar választók többsége véget akar vetni az Orbán-érának, mert elege van belőle, akkor ezt megteszi, vezesse azt a listát bárki is. És ha a magyar választók többsége nem akar véget vetni az Orbán-érának, mert jól érzi magát benne, ahogy az elmúlt időszakban ez megesett, akkor maradni fog Orbán és Semjén, Rogán és Gulyás, Szijjártó és Varga Judit, Mészáros Lőrinc és Ráhel, Tiborcz és L. Simon, Demeter Szilárd és Schmidt Mária, az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa és az első számú párttagkönyv tulajdonosa, ott fenn, az elnöki pulpituson, Kásler és a Magyarságkutató Intézet, az egyetemi alapítványok és a pályázatokon örökkön-örökké győztesek, az álszenteskedők és a kereszténységet emlegető újpogányok és újbarbárok, a pandémiából is busásan meggazdagodók és magánzsebre üzletelők, továbbá nem csak a fél Balaton lesz lenyúlva, hanem a maradék is.
Kedves Népem!
Emitt jakobinus dühkitörést olvasok, amely szerint csak akkor lesz ebben az országban érdemleges változás, ha kipusztul végre a „régi nemzedék”. Biztosan így van, az öregeket lelövik, ugye, de ehhez legalább azt kellene bizonyítani szegény jakobinusainknak, hogy az öregek mind „retrográdok”, a fiatalok ellenben mind „progresszívak”. Meg azt, hogy progresszívnek lenni biztosan dicséretes dolog-e, s retrográdnak lenni biztosan elítélendő-e. Amúgy pedig – ha jók az emlékeim – a rendszerváltás pillanatában is volt egy teljesen új, fiatal, „szeplőtelen” korosztály, egy hatalmas ígéret, ami aztán nem teljesült be. Épp ellenkezőleg.
Szóval Kedves Népem, ballagjatok el voksolni, mindenki a maga meggyőződése szerint, s ne baszogassa senki az ellenoldalt, mert valójában nem emitt van az ellenoldal, hanem amott van, azt kell(ene) leváltani és elzavarni. Menjünk szavazni, úgy, ahogy vagyunk, hiszen – jó esetben – a szavazás végeredménye egy egzaktnak tekinthető számmal szolgálhat majd. S miután egyikünk farzsebében sincs ott a mindentudás kézikönyve, s miután egyikünk sem lát a jövőbe, emócióinkkal, hitünkkel, meggyőződésünkkel kell odaballagni, s választani.
S ne feledjétek: ha a többség el akarja zavarni őket, akkor el fogja zavarni, ha nem, lehet bárki a lista élén, akkor maradni fognak.
És még valami: akárhogy is végződjék az előválasztás, egyértelmű bizonyíték híján ne jöjjünk elő azzal, hogy hát persze, mert valakik jól megtrollkodták ezt az egészet. Ha bárki megtrollkodná, abban mi magunk (valamennyien) benne vagyunk.
És bárhogy alakuljon a tavaszi választás, az ott született döntésben mi magunk (valamennyien) benne leszünk.
Szóval ne lőjük ki se a fiatalokat, se az öregeket, se az okosokat, se a butácskábbakat, se a mi szektánkat, se a másik szektáját, se a megmondó embereket, se a néma indiánokat, se a nőket, se a melegeket, se a romákat, se a zsidókat, se a kalauzokat, se a virágkötőket, ha másért nem, hát mert annyival több voks jut azokkal szemben, akik ellenében most választani indulunk.
Ezt ne felejtsétek el, Kedves Népem! Azt, hogy ellenük szavazunk, s nem magunk ellen. Őket akarjuk seggbe rúgni, s nem magunkat tökön szúrni.
Ez utóbbit hagyjuk meg a professzionális, permanens, szűnni nem akaró, meggyőződéses öntökön rúgóknak. Mert fogadjuk el kellő eleganciával és empátiával: ők meg így szeretik.
Gábor György
