Kezdőlap Címkék Előválasztás

Címke: Előválasztás

Elindult az ellenzéki előválasztás nyilvántartásba vételi szakasza

A hat ellenzéki párt vezetőinek korábbi döntése alapján 2021. július 26-án indul az előválasztás nyilvántartásba vételi szakasza. Az Országos Előválasztási Bizottság a jelentkezes@elovalasztas 2021.hu címen várja az előválasztáson indulni kívánó miniszterelnök-jelöltek, egyéni képviselőjelöltek és jelölő szervezetek jelentkezését – áll a ma kiadott közös közleményben.

Az Országos Előválasztási Iroda munkatársai a beérkező kérelmeket formai vizsgálat után terjesztik az OEVB ülésére, hiányos kérelem esetén hiánypótlásra szólítják fel a kérelmezőket. A szükséges dokumentumokat az előválasztás honlapján, a „Regisztráció” menüpont alatt találják meg az érdeklődők, ahol a nyilvántartásba vételi eljárásról is részletes leírást olvashatnak.

Ma élesedett az Előválasztás hivatalos Facebook-oldala is. Az Előválasztás 2021 oldalon az OEVB valamennyi, közérdeklődésre számot adó döntéséről tájékoztatást fog adni a sajtó, az érintettek és az érdeklődők számára is, beleértve a következő napokban nyilvántartásba vett kérelmezőket, a közeljövőben a szükséges ajánlásokat összegyűjtő és a jelöltek választási indulását engedélyező határozatokat, illetve a választás eredményét is.

DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd

Miféle előválasztás

Sosem értettem egyet az előválasztás ötletével. Amikor még volt Népszabadság, ezt meg is írtam benne. Azért nem tetszett, mert az előválasztást egy párt politikusai közötti belső versengésre találták ki, és ami nálunk folyik, az nem ez. Ebből mindenféle zavar következhet.

Kétségtelen, hogy ettől még lehet előnye is a dolognak, és szemlátomást van is. Már a 2019-es önkormányzati választáson is egyfajta lendületet adott az ellenzéki kampánynak az előválasztás, és ez bizonyára hozzájárult mind Karácsony Gergely, mint Baranyi Krisztina győzelméhez, és az ellenzéki szövetség összeszokásához.

Pár napja érdekes vitát láttam az ATV A nap híre címűműsorában. (Hol másutt?) A miniszterelnök-jelöltekről volt szó, és az egyik meghívott, Kerpel Fronius Gábor momentumos főpolgármester-helyettes szóvá tette: „… amit én hiányolok Jakab Péternek a mondataiból azok mellett a valóban karcos állásfoglalások mellett, amiket tesz, az pontosan az, amit a Momentum miniszterelnök-jelöltje ennek az előválasztási kampánynak a lényegeként fogalmazott meg, hogy beszéljünk arról, hogy mi történik itt majd ebben az országban 2022-ben. És Jakab Péter erről nem beszél. Soha, egyetlen kijelentést nem tesz arról, hogy mit is tenne a Jobbik ezzel az országgal 2022 után. ”Teljesen igaza van.

A Jobbik részéről jelen levő Brenner Koloman azzal válaszolt erre, hogy közös lesz a program, és ők nem állnak elő külön programmal.

Bizony, a Momentum és személy szerint Fekete-Győr András az előválasztást kezdettől fogva nem személyek, hanem politikák közötti választásként kezeli. Aki valaha is figyelemmel kísérte a klasszikus példát, az amerikai elnökválasztást megelőző előválasztást, az tudja, hogy

az amerikai előválasztás teljesen a politikák közötti választásról szól. Így van ez másutt is, mint Franciaországban vagy Olaszországban, amikor néha valamelyik párt vagy pártszövetség előválasztást tart. Ahány induló, annyiféle politikai álláspont.

Nálunk viszont a legtöbbször úgy fogalmazzák meg az előválasztás célját, hogy azt a jelöltet keresik, akinek a legnagyobb esélye van a Fidesszel szemben, és kerülik azt, hogy a jelöltek közötti politikai különbségekről, politikai irányokról beszéljenek.

Maguk a jelöltek többnyire kifejezetten kerülik saját pártjuk politikájának azokat az elemeit, amelyekkel más pártok szavazói nem értenek egyet. Kivételnek számít, hogy Fekete-Győr felveti az eurót, a különféle családmodellek egyenjogúságát – amibe Jakab Péter rögtön bele is kötött –, és más olyan politikai gondolatokat, amelyeket más pártok nem osztanak. Ő azért indult el miniszterelnök-jelölt-jelöltként, hogy a Momentumnak ezeket a politika törekvéseit az ellenzéki szavazótábor egészével elfogadtassa. Szerintem neki van igaza: ez az előválasztás politikai funkciója, ha kicsit is komolyan vesszük. Elvégre nem szépségversenyről, hanem politikai versenyről volna szó.

Az elmúlt hetek, napok sokunk számára váratlan fejleménye, hogy számos jelölt, akit a pártok már nyilvánosan bejelentettek, visszalépést jelent be, mégpedig nemcsak úgy általában, hanem egy másik párt jelöltjének javára.

Fura dolog ez. Korábban azzal érveltek az előválasztás ötlete mellett, hogy így majd a választók döntik el, hogy ki legyen a közös jelölt, és nem „füstös szobákban” a pártvezetők. Amikor én kezdettől fogva idegenkedtem az előválasztás ötletétől, az egyik aggályom éppen az volt, hogy ez nem fog menni,

a pártok nem engedhetik meg maguknak, hogy a választókra bízzák az egyes pártok jelöltjei közötti arányokat. Azért nem, mert a majdani parlamentben érvényesíteni akarják a köztük levő támogatottsági arányokat, ami nem kifogásolható.

Úgy tűnik most, hogy valóban nem engedik meg, és ezekkel a kölcsönös visszaléptetésekkel igyekeznek megszabni azokat. Persze a legtöbb választókerületben így is marad még választási lehetőség, és bizonyosan végig megmarad a miniszterelnök-jelöltek szintjén.

Egy dolog azonban sehogy sem fér a fejembe. A visszalépések valaki más javára történnek, többnyire valaki harmadikkal szemben, és végül is kölcsönösek lesznek két-két párt között.

Azt gondolná az ember, hogy a politikailag egymáshoz közelebb álló pártok léptetnek vissza jelölteket egymás javára, a tőlük távolabb álló jelöltekkel szemben. Kétfordulós választási rendszerekben, amilyen a francia vagy amilyen 2010 előtt a magyar rendszer volt, így szokott ez történni.

Franciaországban egykor a baloldalon belül voltak kölcsönös visszalépések a szocialisták és kommunisták között, nálunk az MSZP és az SZDSZ illetve a Fidesz és a Kisgazdapárt jelöltjei léptek vissza egymás javára a második forduló előtt. Az MSZP és az SZDSZ jelöltjei a Fidesszel szemben léptek vissza egymás javára, a Fidesz és a Kisgazdapárt jelöltjei az MSZP–SZDSZ-szel szemben. Ha ez így szokás, és így logikus, akkor magyarázza meg nekem valaki, hogy miért egymás javára lépnek vissza sokfelé

a DK és a Jobbik jelöltjei? A DK most már a Jobbikot érzi magához legközelebb a pártszövetség pártjai közül? A Jobbik pedig a DK-t?

Kivel szemben? A Momentummal, a Párbeszéddel szemben? Erre az nem válasz, hogy mások javára is előfordul visszalépés. A kérdés az, hogy egyáltalán hogyan fordulhat elő ilyen visszalépés.

Korábban még arról volt szó, hogy a Fidesszel szemben a Jobbikkal is össze kell fogni. Engem ugyan nem sikerült erről meggyőzni, de az Orbán-rendszerrel szemben állók nagy többsége elfogadja ezt. De hogy

a Momentummal vagy a Párbeszéddel szemben is a Jobbikkal kell összefogni, ez nekem nem fér a fejembe.

Az ellenzéki pártelnökök megállapodtak az előválasztás kulcskérdéseiben

Kedden ismét ülésezett a hat ellenzéki párt elnöke és társelnöke. Az elmúlt hetekben, hónapokban folyamatos egyeztetéseket folytattak a pártok az előválasztás kulcskérdéseiről, most pedig a kirakós utolsó darabja is a helyére került. Az elnökök ugyanis úgy döntöttek, hogy lehetővé teszik az előválasztáson mind a személyes, mind az online regisztrációt és szavazást.

Így, hogy az utolsó nagy kérdésre is megszületett a válasz, még biztosabban állunk ki az előválasztás intézménye és a kormányváltás ügye mellett. Bár a Fidesz a választási rendszer folyamatos átalakításával gyakorlatilag minden erejével a demokratikus versenyt ássa alá, a kormányváltásra szövetkezett hat párt ezt visszahozza a választók életébe az idén ősszel tartandó előválasztáson. Tudjuk, hogy a kormány nem fogja megkönnyíteni a dolgunkat, de megfogadtuk: mindent megteszünk azért, hogy az előválasztást sikeresen megtartsuk, és az ellenzéki választók elmondhassák a véleményüket – hiszen az előválasztás a demokrácia ünnepe is.

Az előválasztás legfontosabb részletei tehát az alábbiak:

  • A 2021. évi előválasztás első fordulójára 2021. szeptember 18-26. között, második fordulójára október 4-10. között kerül sor.
  • A miniszterelnök-jelölt kiválasztása esetében kétfordulós lesz a választás, a második fordulóba a legtöbb szavazatot kapott három jelölt jut tovább. A választókerületi jelöltek esetében az első forduló időpontjában egyfordulós szavazás fog dönteni.
  • Ahhoz, hogy valaki jelöltként indulhasson az előválasztáson, július 26. után kell jeleznie indulási szándékát, valamint augusztus 23. és szeptember 6. között meg kell szereznie a megfelelő számú ajánlást (ez a miniszterelnök-jelölt esetében országosan 20.000 ajánlást, egyéni jelöltek esetében 400 helyi ajánlást jelent).
  • Az előválasztáson azok a 17 évesek is részt vehetnek, akik a 2022-es országgyűlési választásokig betöltik a 18. életévüket.
  • Az előválasztáson az vehet részt jelöltként, aki a jelentkezéssel egy időben nyilatkozik arról, hogy Parlamentbe kerülés esetén melyik párt frakciójához fog csatlakozni a hat közül (illetve a kiválasztott frakciók is megadják a jelöltnek a befogadó nyilatkozatot).
  • Lehetőség lesz mind online, mind személyesen a választóknak előregisztrálni és szavazni az előválasztáson.

Ellenzéki előválasztás a demokratizmus jegyében

0

Ma reggel közös sajtóközleményt adtak ki az ellenzéki pártok elnökei az előválasztás menetrendjéről. Az előválasztást augusztus végi kezdettel 106 választókörben egyfordulós, a miniszterelnök-jelöltségért kétfordulós rendszerben választják ki a jelölteket. Mindenki indulhat, aki az immár írásban is lefektetett feltételeknek megfelel.

“A kormány- és korszakváltásra készülő hat ellenzéki párt elnöke februári tanácskozásán hitet tett amellett, hogy a tárgyalóasztal helyett a választók kezébe adják a döntést: kik legyenek a Fidesz kihívói a választókerületekben, és ki legyen Orbán Viktor kihívója miniszterelnök-jelöltként 2022-ben.”

Eszerint immár végérvényesen kijelenthető: mind a 106 választókörzetben előválasztáson dől el, kiket tartanak a választók alkalmasnak a Fidesz legyőzésére és méltónak a magyarok további képviseletére.

Az előválasztás a demokrácia valódi ünnepe lesz, ezért azon nemcsak a pártok jelöltjei, de civilek is elindulhatnak,

akiknek a hatékony közös kormányzás érdekében előre jelezniük kell, hogy a hat szervező párt leendő frakciói közül melyikhez kívánnak csatlakozni a parlamenti munka során. A közös kormányzás ugyanis közös felelősséget is jelent.

Az előválasztás több hetes folyamata – figyelemmel a koronavírus-járványra – augusztus közepétől indul, amelynek során az egyéni képviselőjelölteket egy fordulóban, a miniszterelnök-jelölt személyét két fordulóban választhatják ki azok a szavazók, akik 2022 áprilisáig betöltik a 18. életévüket.

Az előválasztáson mindenki indulhat, aki elfogadja a jelölti feltételeket, amelynek része képviselőjelöltként 400, miniszterelnök-jelöltként 20 ezer támogatói ajánlás összegyűjtése is.

Az előválasztás lebonyolítására a szervező hat párt a napokban felállítja az Országos Előválasztási Bizottságot. Az előválasztáson mindenki elindulhat, aki megfelel az OEB által támasztott jelölti feltételeknek.

“Az alapok megszülettek, Magyarország történetében először országos előválasztásra kerül sor. A választók bölcsessége a garancia arra, hogy 2022-től ne csak kormányt váltsunk, de korszakot is, megteremtve egy demokratikus, szociálisan igazságos, egyben környezet- és klímatudatos, összetartó Magyarországot.” – áll a hat pártelnök közös közleményében.

Az ehhez vezető közös ellenzéki programtervet a pártelnökök már májusban társadalmi vitára bocsátják.

Mi a baj a Momentum előválasztási kampányával?

Azt olvasom a hvg-ben, hogy a többi pártnak nem tetszik a Momentum előválasztási kampánya. Nem tetszik nekik, hogy a Momentum előreszaladt a jelölt-jelöltek bejelentésével – kiváltképp azzal, hogy Hadházy Ákost indítják Zuglóban, ahol a jelenlegi képviselő Tóth Csaba ellenfele lesz –, és Fekete–Győr András miniszterelnök-jelölti programot is hirdetett. Szerintem pedig a Momentum pont azt csinálja, amit egy előválasztáson csinálni kell.

Az előválasztás kezdeményezői sokat hivatkoznak a nemzetközi példákra. Egyéni választókerületi képviselőjelölteknél én nem tudok Európában előválasztásról, több aspiráns közül a helyi pártszervezetek tagjai szoktak választani. Az amerikai elnökjelöltek kiválasztása az előválasztás klasszikus példája. Emellett én a német szociáldemokraták esetében emlékszem a kancellárjelölt pártszavazással történő kiválasztására 1994-ben, az olasz baloldal 2005-ben a miniszterelnök-jelöltjét, a francia jobboldal 2016-ben az elnökjelöltjét választották ki így egy-egy alkalommal.

A klasszikus amerikai gyakorlatban az elnökjelölt kiválasztása éles párton belüli küzdelmet jelent, vastagon politikai tartalommal: a két nagy párt különböző szárnyai szállnak szembe egymással.

A demokratáknál Hillary Clintonnak és Joe Bidennak is a végén Bernie Sanderssel, a balszárny képviselőjével kellett kemény harcot vívnia. Igaz, a német szociáldemokratáknál a kancellárjelölti előválasztás egyetlen példájának nem volt politikai tartalma, és a francia jobboldalnál is sokkal kevésbé, mint ami az amerikai hagyomány. (Az olasz esetben különböző baloldali pártok, irányok jelöltjei versenyeztek.)

Az tehát, hogy a Momentum Fekete-Győr András programhirdetésével politikai programok versenyévé teszi a miniszterelnök-jelölti előválasztást, és feltehetően a Momentum Fekete-Győr által meghirdetett programját fogják képviselni jelölt-jelöltjeik az egyéni választókerületi előválasztáson, semmi mást nem jelent, mint hogy a momentumosok komolyan veszik az előválasztást.

Arra törekszenek, hogy az általuk helyesnek tartott politikának minél nagyobb súlya legyen a Fidesszel szemben álló oldalon, legyen az akár egy majdani kormánykoalíció, akár a következő ciklus parlamenti ellenzéke.

Más kérdés, hogy egyetért-e az ember a Fekete-Győr által meghirdetett programelemekkel. Van köztük, mégpedig nagyon fontos, amivel a magam részéről lelkesen egyetértek, mint például múlt vasárnapi programbeszédének kiinduló állítása, melyre a végén is visszatért: hogy

az új Magyarország nyugati ország legyen, nyugati piacgazdasággal, nyugati szabadságokkal, nyugatias oktatással, nyugatias egészségüggyel.

Hogyne értenék velük egyet – miközben az LMP ma első számú, leginkább komolyan vehető politikusa, Ungár Péter határozottan elutasítja ezt. Ebből az alapállásból szinte magától értetődően következik, hogy a Momentum kiáll az euró bevezetése mellett (azért csak „szinte”, mert a szintén nyugatias Csehországban ma konszenzus van az euró elutasításában), és természetesen ezt is üdvözlöm. Ungár ezt is vitatja, mint az LMP-sek általában, míg a Jobbik, amennyire ez megítélhető, megosztott ebben.

Hasonlóképpen következik ebből az alapállásból

az Európai Ügyészséghez való csatlakozás képviselete, amiben viszont tudtommal az egész ellenzék egyetért.

Nagyon egyetértek még egy kulcsfontosságú állításával: azzal, amit a családfelfogásról mondott – ez is a mai nyugati világ nyitott, toleráns családfelfogása, a melegek házasságkötésének és közös gyermeknevelésének elfogadása. Ezt még nem támadta meg senki az ellenzékből, de kíváncsi lennék, mit gondolnak erről a Jobbikban.

Elhangzottak ugyanakkor olyan ötletek is Fekete-Győr miniszterelnöki programhirdetésében, amelyeket nemhogy támogatni nem tudok, de még komolyan venni se nagyon.

Ilyen a négynapos munkahét ötlete:

ki hihet abban, hogy 2030-ra ennyire csökkentett heti munkaidővel fognak annyit keresni az emberek Magyarországon, hogy abból tisztességesen meg lehessen élni?

Csak Matolcsy mondogat olyanokat, hogy ilyen távon utolérjük Ausztriát, márpedig ott sincs négynapos munkahét. Felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben nincs is egyéni nyugdíjszámla, de ha lenne is, hogyan lehetne az azon felhalmozott pénzből valamikor 35 éves életkor és a nyugdíjkorhatár között levenni akkora összeget, hogy abból hónapokra felhagyhasson az ember a kereső tevékenységével? A nyugdíjkassza tíz, húsz vagy harminc év múlva sem tesz majd lehetővé akkora öregségi nyugdíjakat, hogy abból idő előtt el lehessen venni jelentős összeget egy „alkotószabadság” vagy egy világkörüli utazás finanszírozására.

A „Magyarország-részvény” ötlete nem megvalósíthatatlan, csak értelmetlen:

állami vállalatokat csak olyan szektorokban értelmes dolog fenntartania a Fidesz utáni Magyarországnak, ahol nem a profit és ezáltal osztalék biztosítása a tevékenység célja.

Egy normális részvénytársaság kerülhet olyan helyzetbe, hogy egyáltalán nem fizet osztalékot, és nem lenne kívánatos, hogy egy állami vállalat vezetésére olyan nyomás nehezedjék a „részvényesek” milliói részéről, hogy mindenképpen fizessen osztalékot, mégpedig minél többet.

Az egészségüggyel kapcsolatban a brit és osztrák példa követését javasolta, ami pedig egyszerre nem megy: Nagy-Britanniában állami egészségügy van, amelynek teljesítményével többnyire elégedetlenek a britek, Ausztriában viszont biztosítási alapú egészségügy, még ha nem is annyira versenyelvű, mint a német vagy a holland.

Szóval, vannak komoly bajaim is a Momentum előválasztási programjával, de az mindenképpen örvendetes, hogy politikai tartalmat ad az előválasztásnak, politikai karaktert ad a miniszterelnökjelölt-jelölt mellett választókerületi jelölt-jelöltjeik fellépésének is.

Ne gondolja senki, hogy csak a Momentum lép fel így. A Momentum teszi ezt másoknál nyíltabbá, ami azért is van így, mert a Momentum nincs jelen az Országgyűlésben, és nem tudja saját nézeteit parlamenti megszólalásokban, törvényjavaslatokban, interpellációkban stb. terjeszteni, mint az előválasztás többi részvevője.

Aki figyeli a parlamenti ellenzéki pártok effajta fellépéseit, az pontosan tudja, hogy azok is folyamatosan a maguk programjavaslatait adják elő. Az MSZP például azt, hogy a nyugdíjemelés a következő ciklusban végig egységes összegű legyen, a Párbeszéd számon kéri – nemcsak a Fidesztől, de ellenzéki versenytársaitól is – az alapjövedelmet, az LMP pedig mind a határon túli pártpolitika kérdésében, mind az euró bevezetésével illetve általában az uniós politikával kapcsolatban a Fidesszel megegyező módon támadja a DK-t és a Momentumot.

Íme, kiderül, hogy

a hat ellenzéki párt álláspontja nemcsak másodlagos részkérdésekben, de alapvető kérdésekben is lehet eltérő. Miért is ne szólhatna erről az előválasztás?

És ahhoz mit szóljunk, hogy a Momentum Hadházy Ákost állítja jelölt-jelöltnek Zuglóban, ahol ma az MSZP-s Tóth Csaba a képviselő? Hónapokig tartott, amíg a hat párt meg tudott egyezni abban, hogy minden egyéni választókerületben tartsanak előválasztást. Leginkább a Momentum akarta ezt, legkevésbé az MSZP, amely szerette volna, hogy a jelenlegi képviselőknek ne kelljen versenyezniük az újraindulásért. Végül mindenki elfogadta, hogy kelljen.

A DK például a jelenlegi képviselők közül Burány Sándorral, Csárdi Antallal, Hiller Istvánnal, Hiszékeny Dezsővel, Kálló Gergellyel, Kunhalmi Ágnessel, Mellár Tamással, Molnár Gyulával és Szabó Szabolccsal szemben is állít jelölt-jelöltet az előválasztáson.

Csak Óbudán Szabó Tímeával szemben, Zuglóban Tóth Csabával szemben és Szegeden Szabó Sándorral szemben nem indít senkit a dolgok mai állása szerint. Még ismert országos politikust is elindít pozícióban levő képviselővel szemben: Arató Gergely hívja ki az előválasztáson Burány Sándort. Akkor miért ne indíthatná el a Momentum Tóth Csabával szemben Hadházy Ákost?

Tudom én persze, hogy mi a különbség. Hadházy indulásának Tóth Csabával szemben markáns politikai tartalma van: az MSZP-s képviselőt kapcsolatba hozzák – hadd fogalmazzak óvatosan – tisztázatlan folyamatokkal a zuglói politikában, Hadházy pedig a közélet tisztaságáért folytatott harc ellenzéki „védőszentje”, ahogy Fekete-Győr a jelölt-jelölés bejelentésekor fogalmazott.

Ez is velejár azzal, hogy a Momentum – ugyanolyan nyíltan, mint az LMP – markáns politikai tartalmat ad az előválasztásnak. Jól teszi. (Az LMP is.) Szerintem a Momentum előválasztási kampányával nincs semmi baj. Legfeljebb azzal van néhány ponton baj, legalábbis szerintem, amit mond. De ez is rendjén van.

Kényes kérdések – Dr. Magyar György

Lapunk új sorozatot indít, „Kényes kérdések” címmel, melyben politikusokat, közéleti személyeket kérdezünk, nem éppen közömbös vagy érdektelen témákban – ha válaszolnak mindenképpen közzétesszük.
És ha nem válaszolnak, akkor csak a kérdéseket tesszük közzé.

Véget ért az előválasztás, lassan lenyugodnak a kedélyek. A felszínen. Most mindenki a túlélésre játszik és tényleg mindent belead, hogy Karácsonynak legyen esélye Tarlós ellen. Az MSZP a létéért, a DK frissen szerzett vezető pozíciójának megtartásáért, a Párbeszéd egy küszöb feletti támogatottságért, a Momentum pedig a jövő biztos győzteseként  további előrelépésért küzd. A Jobbik felismerte fennmaradásának egyetlen útját, az LMP, nos a valódi szándékuk nem láthatók tisztán, ha így nézzük a túlélés, ha úgy betölteni a romboló szerepét, az önkormányzati választás után meglátjuk.

Azt viszont biztonsággal állíthatjuk, hogy a Civil Választási Bizottság elvégezte amire vállalkozott. Hogy maradt mégis néhány kényes kérdésünk, ahhoz elég tudni: ez Magyarország a NER tizedik évében vagyunk, és ennek ellenére boldog lehet a demokrácia.

Elégedett a jelöltállítási szavazás lebonyolításával?

A legteljesebb mértékben elégedett vagyok. Ez abból fakad, hogy bizonyítottuk: civil összefogással képes a társadalom tartalmas politikai viták mellett, a demokrácia alapelvei mentén érdemi politikai véleményt nyilvánítani. Az előválasztáson megmutatkozó részvételi adatok pedig azt mutatják, hogy erre igenis van még igény, annak ellenére, hogy a regnáló hatalom érdeke a politikai viták negligálása, bagatellizálása, ha pedig mégis vitára kényszerül, igyekszik azt a legszínvonaltalanabb mederbe terelni és tartani.

A média funkciója alapján a modern társadalmakban a hatalmi ágak egyike: ha hitelesen tájékoztat, akkor elősegíti az állam működésének ellenőrzését az állampolgárok által. Aki a média kényes kérdései elől kitér, vagy aki a médiában nyilvános vitát nem vállal, az eleve alkalmatlan arra, hogy közhatalmi pozíciót viseljen. Az előválasztás során volt jelölti vita, az alapján pedig a budapesti lakosság körében volt érdemi politikai részvételi szándék is.

Volt a szavazás menetének megzavarására kísérlet? Itt most az estleges hekkertámadásra gondolok, vagy éppen valamiféle technikai malőrre.

Informatikai, illetőleg egyéb technikai jellegű beavatkozási kísérletről nincsen tudomásom. A Civil Választási Bizottsághoz (CVB) érkezett egy olyan bejelentés, amely a szavazás megzavarására alkalmas telefonos eseménysorozatot vélelmezett. A Civil Választási Bizottság tájékoztatta a bejelentőt, hogy a bejelentés tárgyát képező eseteket nem tekinti a szavazás eredményét érdemben befolyásolni képes történéseknek, valamint arra sincsen hatásköre, hogy megállapítsa az eseménysorozat megvalósításában érintett személyt, vagy személyi kört. A bejelentő ezt tudomásul vette és panaszt nem terjesztett elő.

Lehetőséget biztosítottunk a bejelentőnek, hogy kérésére – lehetőségeinkhez képest – felderítjük az ügyet és esetlegesen meghallgatásokat is foganatosítunk, de ezt a bejelentő nem kívánta. Egyebekben a jelzett telefonos akció megállt, a felek nyugvópontra jutottak.

Hangsúlyozom a CVB azért nem foglalkozott ezzel a bejelentéssel érdemben, mert a feltételezett eseménysorozat alkalmatlan volt a szavazás végeredményének érdemi befolyásolására.

A média befolyásoló hatása erősen egy irányba mutatott. Mindenütt ”jóindulatúan” lesajnálták a Momentumos jelöltet stb.  Volt e valamiféle megállapodásuk a hangadó médiákkal a pártatlan tájékoztatás biztosítására?

A Civil Választási Bizottságnak egyetlen médiaorgánummal sem volt semmilyen megállapodása. Az előválasztáson résztvevő jelöltek és az Őket támogató pártok nevében nem tudok nyilatkozni. Megjegyzem, az előválasztási indulástól önként visszalépett aspiránstól hallhattunk olyan nyilatkozatokat, hogy a „baloldali és liberális sajtó” eredményezte Karácsony Gergely győzelmét. Aki ebben az országban nyitott szemmel és füllel él az pontosan tudja, hogy a jelenleg regnáló hatalom tevékenységének köszönhetően ilyen sajtó ma már gyakorlatilag nincsen.

Kikerülhetett e részeredmény a pártokhoz vagy a sajtóhoz, hiszen gyakorlatilag hétfő estére már suttogók jelezték (a végén kiderült pontosak voltak az infók) Karácsony Gergely nagyon vezet.

A Civil Választási Bizottság részéről sem a pártok, sem a sajtó, sem senki harmadik fél felé nem került ki semmi a hivatalos bejelentés előtt. A szavazóhelyeken a jelölőszervezetek, pártok delegáltjai, megfigyelői folyamatosan jelen voltak az előzetes megállapodás szerint, ugyan úgy, mint a jogszabályi keretek között lebonyolított választások során. Vélhetően ez eredményezte – a hagyományos választásokhoz hasonlóan – hogy bizonyos információk a médiába is eljutottak, de ezek csupán feltételezések lehettek, nem pedig valós, hitelt érdemlő adatok.
Az eredeti tervek szerint 2019. június 26-án, 18 órakor hirdettük ki a végeredményt, ezt megelőzően arról senkinek sem lehetett hitelt érdemlő információja.

A fentieket fényesen igazolja, hogy kedden délután konkrét szám jelent meg arról a DK szimpatizánsok körében, hogy Kálmán Olgának még kilencezer szavazatra van szüksége a választás biztos megnyeréséhez! (És valóban plusz kilencezer szavazattal biztosan nyert volna: 33355/25093)

Az előzetesen terjedő információk kizárólag feltételezések lehettek, valós, hitelt érdemlő alapjuk nem lehetett, mivel a Civil Választási Bizottság adatokat nem szivárogtatott; a szavazás lezárásáig, az urnák felbontásáig fizikailag sem tudott volna kiszivárogtatni semmit, mert a szavazás titkos volt. A szavazás egyébként nem kedden, hanem szerdán zárult csak le. A DK is régi szereplője a politikának, úgy tűnik, kitűnően tudnak a szakértői becsülni, de ez nem azt jelenti, hogy előzetesen tudta a tényleges szavazati arányokat. Minden erre utaló, vagy erre célozgató sajtóhír divatos szóval csak „fake news”.

Hogyan lehetséges, hogy több szocialista politikus már három óra körül kiírta a Facebookra Karácsony győzelmét? Karácsony is négy óra körül posztolta ki, néhány média egészen pontos számokkal rendelkezett a végeredményről!  Nem kétlem, hogy önök minden pártnak kiadták az eredményt, de csak az MSZP-P szegte meg a az íratlan szabályokat! Nem volt megállapodás arról, hogy nyilvánosan csak Ön jelentheti be a végeredményt a sajtótájékoztatón?

Még egyszer hangsúlyozom: a Civil Választási Bizottság sem a médiának, sem a pártoknak, sem senki harmadik fél számára a hivatalos bejelentés előtt nem adta ki az adatokat előzetesen. A szavazatok megszámlálását és összesítését követően, a sajtótájékoztató kertében történő eredményhirdetés alkalmával jelentettük be a végeredményt. A pártok delegáltjai a szavazatszámláskor is jelen lehettek, de előzetes megállapodás alapján kizárólag telekommunikációs eszközök és írószerek nélkül. A CVB azért nem tud felelősséget vállalni, ha esetlegesen rajtuk keresztül valamilyen módon mégis információk szivárogtak ki. Mindazonáltal azt gondolom, ha történt is ilyen szivárogtatás, az az előválasztás tisztaságát nem sérthette, ez a hagyományos választásokon is egy létező jelenség. Remélem az előválasztás nem erről lesz híres, hanem arról, hogy megvalósította a pártok és civilek együttműködését és elősegítette a demokrácia győzelmét!

Ön szerint jogilag létezik e kis csalás vagy nagy csalás? (Nem arra gondolok, hogy a károkozás mértéke befolyásolja a kiszabható büntetés nagyságát, hanem arra, hogy jogi szempontból a csalás tényének megállapítását befolyásolja e annak mértéke.)

A Civil Választási Bizottság az előválasztással kapcsolatban semmilyen csalást nem állapított meg. Az örök kételkedés is egyike az ember általános ösztöneinek, de garantálom, hogy az előválasztás végeredményét érdemben befolyásoló tisztességtelenség, vagy csalás nem történt. Az eredmény hiteles és valódi legitimációt ad a győztesnek.

Még azután sem korrigáltak, hogy kiderült valóban megtörtént a csalás, méghozzá az egyik jelölt kampánycsapatából indítva a fake news-t? Maga Karácsony Gergely  bocsánatot is kért! Hagyták, hogy az önök elutasító döntését úgy kezelhesse a média, mint negatív kísérletet a választók befolyásolására, vagyis a DK újabb zavaró repülést hajt végre! Ön a sajtótájékoztatón nem értette Kálmán Olga miért nincsen jelen. Ezek szerint a Klubrádióba betelefonáló aHang munkatárs tudta csupán, hogy meghívót egyáltalán senkinek nem küldtek ki?

Utalnék az előző kérdésekre adott válaszaimra: csalás nem történt az előválasztás során.

Az előválasztás lebonyolítása komoly szervezési munkát igényelt, amelyben az érintettek folyamatosan együttműködtek és egyeztettek, állandó online kapcsolatban. Ez azt is jelenti, hogy valamennyi érintett jelölőszervezet és párt, így a jelöltek és a stábjuk is előre tudott minden lényeges eseményről, amelyekre éppen ezért semmilyen formális meghívót nem kaptak, soha. A Civil Választási Bizottság nem egy „Party Service” szervezet, a fő feladata az előválasztás megszervezése, a szavazás infrastruktúrájának biztosítása, a szavazatok megszámlálása és összesítése és a hiteles végeredmény kihirdetése volt. Ennek maradéktalanul és lelkiismeretesen eleget is tett, erre mindannyian büszkék is lehetünk. Több mint ezer aktivista segített ebben, nekünk nincsenek közalkalmazottaink, védett szavazóhelyeink, jelentősebb volumenű emberi és anyagi erőforrásaink.

Történt e írásban vagy más egyéb formában meghívás a sajtótájékoztatóra bármelyik jelöltnek, vagy pártjának?

Az előző pontban erre már válaszoltam és mint látható, egy kényes kérdés elől sem szaladtam el.

Főpolgármester-jelölti vita: alig voltak ellentétek

Vita helyett inkább egymás kiegészítése hangzott el az előválasztási vitában az Atriumban. Négy témakört érintettek részletesen a főpolgármester-jelöltek.

Második vitájukat tartották meg az előválasztási kampány indulása előtt a főpolgármesterségre pályázó politikusok, Kálmán Olga (DK), Karácsony (MSZP-Párbeszéd) és Kerpel-Fronius Gábor (Momentum). Négy témakörben fejtették ki álláspontjukat 20-20 percben: lakhatás és hajléktalanság, közlekedés, klímavédelem, roma közösségek.

Leginkább egymáséra hajazó elképzelések bontakoztak ki. De – ennyi személyes megjegyzés engedtessék meg –

legalább volt vita, egymás nézeteinek összevetése. Már ez se kevés mifelénk.

A bevezető körben arról beszéltek, hogy vissza kell szerezni Budapestet, a fővárosnak szabadságát. Karácsony Gergely: a várost zöldebbé és szolidárisabbá tenné, amely így mindenki otthona lehet, Kálmán Olga: legyen jó budapestinek lenni, amihez szerinte a várost biztonságossá, tisztává és élhetővé kell tenni, havonta tíz busz cseréje elektromos meghajtásúakra, Kerpel-Fronius Gábor: élhető Budapesthez hosszú távú vízióra van szükség.

MTI/Balogh Zoltán

Lakhatás

  • Kerpel-Fronius: 5 ezer új bérlakás, szociális bérlakáskataszter az üresen álló lakásokról. Az új társasházakban az építtetők a lakások egyharmadát alacsonyabb áron adják át az önkormányzatnak. Sőt, lakatlansági adót vetne ki az üres lakásokra.
  • Kálmán Olga: a piacba beavatkozást általában nem szereti. Felmérni, mennyi önkormányzati lakás áll üresen. Öt év alatt 10 ezer új lakást lehetne építeni. Túl sok az üres önkormányzati lakás.
  • Karácsony Gergely: a közhiedelemmel szemben egész Budapest lakhatási válságban szenved. Szerinte se jó beavatkozni a piacba a társasházépítőknél, de más városok tapasztalata azt mutatja, hogy ez működik, másutt önkormányzatok vásárolnak lakásokat.

Hajléktalanság

  • Kálmán Olga: ezer új befogadóhelyet ígér. A hajléktalanság nem rendészeti ügy.
  • Karácsony Gergely: a nagy értékű magánlakások megadóztatásával, a Tiborcz-adóból évente több milliárd forint folyna be, ami a lakhatási szegénység enyhítésére fordítható.
  • Kerpel-Fronius Gábor: a Tiborcz-adó gazdagellenes hangulatkeltést válthat ki, és vannak, akiknek saját érdemük szerint van drága ingatlanuk, nem mindenki NER-lovag. A zuglói szociális rendszert viszont a személyre szóló megoldások miatt követendőnek tartja.

Közlekedés

  • Kálmán Olga: 10 év alatt az összes busz elektromosra cserélhető, havi tíz darabonként, jelentős kedvezmény érhető el. Felidézte, hogy a kormány 3 ezer új busz beszerzését tervezi. „Kérünk belőle.”
  • Karácsony Gergely megemlítette, hogy Budapestnek 150 milliárdos adóssága lesz, mire az új főpolgármester munkába áll, ő a kötött pályás közlekedés fejlesztését ajánlja: pesti fonódó villamos (a 14-es összekötése a 47-essel), a 4-es metró meghosszabbítása, a 2-es összekötése a Gödöllői HÉV-vel. Az éves BKV-bérlet árát csökkentené, mert akkor ez a forma lenne az első szempont a lakosoknak.
  • Kerpel-Fronius Gábor: 13 év alatt le lehetne cserélni a fővárosi buszflottát 14,8 milliárd forintból. A vasutat is lehetne használni Budapesten belül. P+R parkolók kellenek, a jelenlegi 2200 helyett legalább 40 ezer. És a kerékpár, de így most életveszélyes a közlekedés.
  • Kálmán Olga: biciklizni nem mer, és autósként is fél tőlük. A bicikliút nem egyszerűen sárga festék kérdése.

Klímaváltozás

  • Karácsony Gergely: nagy területeket kell kijelölni parkoknak, például Csepelen, ahol olimpiai létesítményt építenek olimpia nélkül. Jelenleg alig öt négyzetméter zöld terület jut fejenként. Az esővizet is összegyűjtené locsolásra.
  • Kálmán Olga: a fővárosi a széndioxid-kibocsátás 70 százalékát a fűtés okozza, nem a közlekedés, ezért újraindítaná a panelprogramot. Szigetelés, nyílászárók cseréje, napelemek uniós pénzből a középületek felújítása helyett.
  • Kerpel-Fronius Gábor: a globális felmelegedés európai szintű intézkedést követel, de egyetért, hogy lakásokból származik a szmog zöme, ezért kell fűtéskorszerűsítés.

Köztes: dugódíj

  • Karácsony Gergely: a stockholmi példa, társadalmi vita, népszavazás.
  • Kálmán Olga: ha már kész a körgyűrű.
  • Kerpel-Fronius Gábor: inkább használatarányos útdíj, mindenki aszerint fizet, mennyit használja az utat.

Romák helyzete

  • Kálmán Olga: Budapesten nem a nyomor és szegénység a romák jellemző problémája, hanem a roma kultúra megőrzése, az oktatás és a tanoda programok.
  • Karácsony, Kerpel-Fronius: nem vitatták ezt.

Miért jó, ha ellenzéki a főpolgármester, ha neki egy fűszál se terem?

  • Kerpel-Fronius Gábor: szimbolikus, jó érzés, hogy le lehet győzni a Fideszt. Tarlós István se ért el lényegében semmit a kormánynál.
  • Kálmán Olga: megfordítva a kérdést, a kormánypárti főpolgármester mit tett? Tarlósnál csak jobb jöhet. Erős főpolgármesterrel nem fordulhat elő, hogy nem hallják meg a hangját.
  • Karácsony Gergely: a Fidesz vajon szereti a várost, az önkormányzatiságot? Ez a választás nem pártokról szól, hanem hogy ki szereti a várost.

A záró kétpercesekben végül – nézői kérdésre – mindhárman vállalták, hogy főpolgármesterként kihirdetik a klíma-vészhelyzetet.

Kódolt kudarc?

Politikához értők és érdeklődők körében, ha ellenzéki érzelműek, osztatlan népszerűségnek örvend a főpolgármester-jelöltek előválasztásával kapcsolatos elképzelés. Hiszen a pártokat ígéret köti, hogy azt az egyetlen jelöltet fogják támogatni, aki az előválasztást megnyeri.

Hogy akiknek a jelöltjei lemaradnak, vajon elveszítik-e lelkesedésüket  –  ismerve az ellenzéki erők egymás közti feszültségektől terhes viszonyát  –  ebben a tekintetben azonban lehetnek kétségeink. Annál is inkább, mert a jelöltek vitái során felszínre kerülnek azok ellentétek, amelyektől a tényleges főpolgármester-választás során nemcsak a résztvevő pártoknak, hanem a fővárosi vezetést megváltoztatni akaró választóknak is el kell tekinteniük. Ami természetesen ismét nehezen megoldható feladat. Már csak azért is, mert az előzetes megállapodások ellenére a főpolgármester-jelöltek tekintetében „túltermelés” tapasztalható.

Lehet erre nagyvonalúan azt mondani  –  teheti  ezt a jelölt is, meg a választó is  -, hogy örülni kell a gazdag választéknak. És mindaddig gondolhatja így, amíg van remény arra, hogy ő maga vagy az általa favorizált személy lesz az előválasztás nyertese. De már most, a jelöltek vitája során is kiderült, hogy azért nem tudnak felhőtlenül örülni egymásnak.

Mivel az ellenzéki főpolgármester-jelöltek programjai nem állnak szöges ellentétben egymással, ezért az előválasztási vitákban még az is megfogalmazódhatna, hogy szívesen tanulnak egymástól. S még az is, hogy   –  habár a főpolgármesteri szék betöltéséről van szó, de még inkább a jelenlegi városvezetés megváltoztatásának az igényéről  –

ellenzéki győzelem esetén ezek a jelöltek mindannyian szerepet kaphatnának a főváros megújításának feladatában. Hiszen a főpolgármestert mindig egy stábnak kell segítenie.

Noha a viták természetüknél fogva inkább a különbségekre irányulnak, de azért nem kellene nélkülözniük a résztvevők egymás iránti nagyvonalúságát sem. Meg kellene nyilvánulnia annak, hogy a végső cél mégsem egymásnak a legyőzése, hanem valóban a városvezetés megváltoztatása. Hiszen ez mégis csak egy előválasztás. De talán éppen ez hiányzik a legjobban a jelölt-állítással kapcsolatos huzavonákból, és ennek nyomán a jelöltek vitáiból is. Hogy az előválasztást a helyén kezeljék. Próbatételként, amely akár eggyé is kovácsolhatná a végső soron azonos céllal küzdő résztvevőket. Akkor a vita az lenne, aminek lenni kellene: az ellenzéki együttműködés demonstratív pillanata. Ez idő szerint azonban nem ebbe az irányba mozdulnak a dolgok, inkább az ellentétes előjeleket mutatják.

Ezért aztán lehetnek kétségeink az előválasztást követő események kimenetelét illetően is.

Higgyük el, hogy a résztvevő pártok az előválasztás eredményét tiszteletben fogják tartani és szokásuktól eltérően nem keresnek kifogást, hogy kibújhassanak együttműködési kötelezettségük vállalása alól, de még mindig fennmarad a kérdés, vajon miként tudják a jelöltek iránt érzelmileg is elkötelezett választóikkal elfogadtatni azt a másik párt által jelölt személyt, aki az előválasztáson győzedelmeskedett?

A kérdésfelvetésnek a létjogosultsága abból a lépten-nyomon szembeötlő tényből származik, hogy minden pártnak van rajongói tábora. A kormánypártnak a legnépesebb, az ellenzéki pártoknak kisebb, de nem kevésbé elfogult; a kritikát, még a legenyhébbet is indulattal elutasító fan-clubja. Az idetartozók a legaktívabb résztvevői mindenféle kampánynak. Nehezen mozdulnak rá egy másik párt jelöltjére, hiszen elkötelezettségük a saját pártjuk iránti feltétlenségben gyökerezik. S ha egyszer a pártjuk indított egy jelöltet, akkor az előválasztás eredmény sem biztos, hogy képes változtatni a korábbi álláspontjukon.

A pártok rajongói tábora veszedelmes méhraj: ez tartja életben a pártokat és ugyanez tartja távol a rajtuk kívül létező egyedeket, akiket idegennek, ellenségnek tekint. Egyszerre megtart és elriaszt.

Ezért a tényleges választási kampányban a csalódottságuk miatt  –  ami természetesen nem a pártjukra, hanem valamilyen más, akár kitalált tényezőre irányul   –  semmiképpen sem vesznek részt akkora aktivitással, mint amennyire a saját jelölt érdekében tennék. Inkább a jelöltjük kudarcának okait fogják magyarázni, s azt, hogy a többi ellenzéki párt milyen alávaló módon gátolta meg az egyetlen igazán alkalmas személy indulását. És persze hivatkozni fognak a kormánypárti trollok beavatkozására, melynek természetesen az a célja, hogy nem a legalkalmasabb, hanem legalkalmatlanabb ellenzéki jelölt legyen Tarlós kihívója.

Talán érdemes volna visszaemlékezni azokra az azóta elhalkult véleményekre, amelyek korábban jelezték, hogy az előválasztás egy azon párton belül szokott eredményre vezetni. Akkor ugyanis nem állítja megoldhatatlan vagy legalább is nehezen leküzdhető feladat elé a választókat. Hogy korábbi elkötelezettségüket egy újabbra váltsák. A politikusok erre gyakorta képesek, de a választók kevésbé. Hogy mégis így alakult a helyzet, az abból adódik, hogy politikusaink csak önmagukból tudnak kiindulni. És ez, mint annyiszor, ezúttal is alighanem kevésnek fog bizonyulni.

Eredményhirdetés – Önök így szavaztak…

Ön szerint ki nyerte az első főpolgármester-jelölti vitát? – tettük fel olvasóinknak a kérdést közvetlenül a Partizán és aHang által rendezett vita után. Szavazni vasárnap estig lehetett. A lehetőséggel majdnem háromezer olvasónk élt.
Nézzük az eredményt.

  • Karácsony Gergely       36,63%
  • Kálmán Olga               55,45%
  • Kerpel-Fronius Gábor      7,92%

Tisztában vagyunk azzal, hogy a szavazók többsége pártszimpátia alapján szavazott, nem kérdésünket értelmezve. Általános tendencia ez nem csak erre a szavazásra igaz.

Szerintünk mindhárom résztvevő lehetőségeihez mérten felkészülten érkezett.

Karácsony Gergely kihasználta a helyzetből fakadó előnyét, hiszen kiérlelt programokat vázolt fel minden hozzá érkezett kérdéskörben. Profi módon érvelt és felkészültsége erőt sugárzott! Annyit azért megjegyeznénk, hogy nem elég érvként példálózni a Zuglóban megvalósított programpontokkal. Jól élt az oldalvágás lehetőségével, de nem árt, ha tudja: van felkészült kontrás méghozzá mérgezett nyíllal.

Kálmán Olgának víziója van, programja még nincsen ami nem is várható el valakitől aki néhány nappal előbb még nem tudta mire vállalkozik. A vitán igyekezett vízióit hangoztatni konkrétumok nélkül. Mentségére mondva pontosan felmérte helyzetét és tudta mikor kell hallgatással pótolni a tartalmi kiérleletlenséget. Gondolom a mögötte felálló csapat gőzerővel dolgozik és a második vitára már konkrétumokkal felvértezve érkezik.

Kerpel-Fronius Gábor pontosan azt nyújtotta amit jelölésekor a Momentum vezetői elmondtak róla. Okos, vitaképes és konstruktív volt. A lehetőségek embere, könnyen lehet a nevető harmadik.

Gulyás Márton profi volt amikor nem hagyta a kérdezetteket kibújni a válasz elől, de a kérdések összeállításánál a második fordulóra azért nem kellene azokat a kérdéseket feltenni, melynek evidenciája csupán egyfajta válaszra ad lehetőséget.

Felvezetőnek jó volt, várjuk a második felvonást.

Mai kérdés – Az előválasztás eredményétől függetlenül Ön megszavazná Puzsér Róbertet főpolgármesternek?

Klikkeljen a képre és szavazzon!

Az előválasztás eredményétől függetlenül Ön megszavazná Puzsér Róbertet főpolgármesternek?

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK