Fontos

Megint gyerekek haltak meg egy szíriai orosz bombázásban

0

Legalább 38-an meghaltak, köztük sok nő és gyerek, miután orosz repülők légicsapást hajtottak végre Deir-ez-Zór tartományban.

Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű szervezet szerint több tucatnyian megsérültek, és

a halálos áldozatok száma még növekedhet,

mert többen a sérültek közül válságos állapotban vannak. Sokan el is tűntek.

A tartományban két irányból támadják az Iszlám Állam állásait: egyrészt az oroszok által támogatott kormányerők, másrészt a mérsékelt felkelők. A harcok miatt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint az elmúlt hónapban több tízezren váltak földönfutóvá.

A kormányerők és a velük szövetséges oroszok a dzsihádisták elleni harcot arra is felhasználják, hogy közben a mérsékelt felkelőket is támadják.

Katalónia hétfőn kikiálthatja a függetlenségét

0

A tartományi kormány jelentette ezt be. Hétfőn vitát tartanak erről a regionális parlamentben, utána pedig szavaznak, ezután következhet a függetlenség kikiáltása.

Carles Puigdemont katalán elnök azt mondta, hogy

a parlamentet fogják kérni a függetlenség kikiáltására

a vasárnapi népszavazás után, amely a spanyol kormány (és szakértők szerint) illegális volt. A kormány brutális erőszakkal próbálta megakadályozni a referendum megtartását, 900-an sérültek meg, de a szavazást megtartották.

Fotó: MTI/EPAAndreu Dalmau

Puigdemont szerint még néhány nap, amíg a külföldről beérkezett szavazatokat is összeszámolják, utána szavazhat a parlament.

Spanyolország az Európai Unió negyedik legnagyobb gazdasága, de az alkotmányos válság miatt komoly bajban van:

zuhan a tőzsde,

amely szerdán két és fél éves mélypontot ért el.

Az ügyben megszólalt VI. Fülöp spanyol király is, aki szerint az elszakadáspárti politikusok megosztják a katalán társadalmat is, és szembe mennek a demokratikus értékrenddel.

A Reuters információi szerint ma este hétkor jelentik be a parlamenti vita pontos dátumát, amely valószínűleg hétfő lesz.

Függetlenségpárti tüntetõk Barcelonában
Fotó: MTI/EPA/Quique García

A vasárnapi erőszakos fellépésre válaszul tegnap hatalmas tüntetéseket és sztrájkot is tartottak.

A népszavazáson nagy többséggel az elszakadást támogatók nyertek, de a szavazásra jogosultak 43 százaléka vett csak részt rajta. Felmérések szerint

kisebbségben vannak azok Katalóniában, akik támogatják a függetlenséget, ugyanakkor az ezt elutasítók többsége is szeretne népszavazást erről.

A brutális rendőri fellépés pedig közülük is sokakat feldühített.

Maduro Moszkvában – Putyin stratégiai partnernek tekinti Venezuelát

0

Két olyan állam vezetői találkoznak Oroszország fővárosában, melyeket egyaránt szankciókkal sújt az Egyesült Államok.

Oroszországot amiatt, hogy 2014-ben annektálta a Krím félszigetet illetve, hogy megpróbálta befolyásolni a tavalyi amerikai választásokat. Venezuelában pedig a népszavazás nyomán létrejött vákuumot bírálják. A népszavazáson megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés ugyanis csaknem diktátori hatalmat biztosít Maduro elnöknek. Ebben a tekintetben persze Putyin sem panaszkodhat nagyon.

Maduro részt vesz azon az energiahéten, melyen

Oroszország vendégül látja a világ legnagyobb olajtermelő államait.

Moszkvában lesz például Szaúd Arábia királya, aki szintén együttműködésre törekszik Oroszországgal. Putyin pozíciói így rendkívüli mértékben megerősödnek a Közel Keleten és Latin Amerikában, miközben Amerika visszaszorul.

De ez csak a diplomáciára igaz, mert

a gazdaságban mind Oroszország, mind Szaúd-Arábia, mind pedig Venezuela rosszul áll.

Mindhárom állam ugyanis az olaj és a földgáz kivitelére alapozta jövőjét. Minthogy az olaj ára mélyrepülésben van, mindhárom állam kénytelen valamiféle reformon gondolkodni.

Ebben Szaúd Arábia tart legelől, mert a fiatal trónörökös, Mohamed bin Szalman már közzétette Vision 2030 programját. Ez egy olyan Szaúd Arábiát vázol fel, mely több lábon áll és nem kizárólag az olaj és a földgáz exportjából akar megélni.

Oroszországban Putyin nemrég kedvenc oligarcháival tárgyalt arról, hogy hogyan tovább. A legrosszabbul ezen a téren Venezuela áll:

közel a pénzügyi csőd és Madurónak halvány fogalma sincs arról, hogy miképp lehetne ezt elhárítani.

Tulajdonképp segélyt kérni jött Moszkvába, ahol valószínűleg kap is pénzt és ígéreteket, cserébe viszont az oroszok szép csendben felvásárolják Venezuelát

Kurz megkurtítaná a migránsoknak járó juttatásokat

0

“Ha Kurz jön, akkor nagy baj lesz!”- nyilatkozta egy migráns a Reuters munkatársának.

Sebastian Kurz szóvivője pedig megerősítette: csökkenteni akarják a migránsoknak járó juttatásokat. Jelenleg Ausztriában három tartományban élnek lényegesen kevesebb pénzből a migránsok mint korábban: Alsó és Felső Ausztriában valamint Burgenlandban.

A migránsok úgy védekeznek, hogy

Bécsbe költöznek, ahol még nem csökkentették a juttatásokat.

Így cselekedett Ali is, aki Szíriából érkezett családjával a nagy migráns invázió idején 2015-ben. Tanárember, de a szakmáját nem tudja gyakorolni hiszen nem nagyon tud németül. Ahol élt ott csökkent a szociális juttatás, így Bécsbe költözött. A lakbére 1100 euró. Talált volna olcsóbbat is, de ott a tulaj nem akart migráns bérlőt. A csökkentett szociális juttatásból nem tudna megélni, mert az csak 1500 eurót jelent a családnak egy hónapban. Ha egyedülálló lenne, akkor 570 euróból kellene kijönnie havonta. Ez egyelőre csak a három tartományra – Alsó és Felső Ausztriára valamint Burgenlandra- igaz.

Sebastian Kurz a Néppárt vezetője viszont azt szeretné, ha országos lenne a csökkentés.

Ő messze a legesélyesebb jelölt a kancellári posztra. Október 15-én rendezik meg a választásokat Ausztriában. Az egyik fő téma a migráns kérdés. A leginkább elutasító állásponton a Szabadságpárt van, de Kurz Néppártja sem sokkal mérsékeltebb. Ráadásul lehet, hogy a két párt koalíciót köt és együtt kormányozza majd Ausztriát. Ebben az esetben a migránsok nem sok jóra számíthatnak hiszen ha egyedülállóak, akkor 570 euróból kell kijönniük Ausztriában, ahol a szegénységi küszöb 1200 euró …

Hamis bombariadók Oroszországban

0

Több mint egymilliárd rubel a kár, többszázezer embert kellett kiköltöztetni a hamis bombariadók miatt- panaszkodott Jurij Svitkin, a moszkvai Duma védelmi tanácsának alelnöke.

Szeptember 11-én kezdődött Omszk városában és még nincs vége: kedden Kazanyban, Tatárföld fővárosában és néhány moszkvai egyetemen hívta ismeretlen bejelentő a 112-es számot.

A fake bomb news ezúttal is elérte célját: a katasztrófavédők kiürítették a jelzett épületeket, melyekben semmilyen bombát sem találtak!

Jellemző Oroszországra, hogy sokan saját titkosszolgálatukat gyanúsították mondván, hogy így akar pánikot kelteni. Jövőre ugyanis választásokat tartanak és Putyin elnöknek jól jönne, ha ismét a nép biztonságának őrzőjeként tűnhetne fel. Ezért közölte a Duma védelmi bizottságának alelnöke, hogy “nem mi csináljuk ezt! Nem terrorelhárító gyakorlatról van szó!” Hanem miről ?

A moszkvai belügyminisztériumban tanácskozást tartottak, melyen természetesen részt vett az FSZB is. Putyin elnök kedvenc titkosszolgálata kezdetben az Iszlám államot gyanúsította, mert szeptember 11-én kezdődött a hamis bombariadók sorozata, mely eddig már több mint negyven orosz nagyvárost érintett. Nem találtak erre semmilyen bizonyítékot. Azonkívül, hogy az Iszlám állam vezére, Abubakr al Bagdadi nemrég három külföldi államot jelölt ki a terror célpontjának: az USA-t, Oroszországot és Iránt. Aztán jött a második számú gyanúsított Ukrajna, mellyel Oroszországgal nyílt konfliktusa van 2014 óta. Erre se gyűlt össze bizonyíték. A belügy végül nem közölt semmit!

A hírek szerint most a hacker problémát vizsgálják. Korábban Amerika vádolta azzal Oroszországot, hogy hackerei beavatkoztak a tavalyi választásokba. Moszkva visszautasította a vádat és utalt arra, hogy Edward Snowden nem véletlenül él Oroszországban. Az amerikai információs hírszerzés egykori ásza rengeteg dokumentumot szivárogtatott ki arról, hogy az NSA milyen módszerekkel figyeli meg a különböző államok vezetőit és miképp ellenőrzi az információk áramlását. Oroszország új washingtoni nagykövete, Anatolij Antonov első dolgának tartotta, hogy Trump elnöknek javasolja: a két nagyhatalom titkosszolgálatai vegyék fel újra a kapcsolatot egymással, mely az ukrajnai válság miatt szakadt meg.

A hamis bombariadók addigis frászban tartják az országot és elvonják a figyelmet arról, hogy az életszínvonal stagnál, és Putyin elnök csapata egyelőre nem tudja, hogy miképp lehetne beindítani az orosz gazdaság motorját, mely az olaj árának drámai csökkenése óta nem talál magára és mind jobban elmarad a világtól.

Továbbra is forrong Katalónia

0

Katalóniában nagyszabású sztrájkot tartottak, Barcelonában pedig 300 ezer ember vonult utcára kedden, hogy tiltakozzon az erőszakos rendőri beavatkozás ellen a múlt hét végi katalán függetlenségi népszavazáson, amelyet az alkotmánybíróság felfüggesztő határozata ellenére tartottak meg.

A városi önkormányzat tájékoztatása szerint 10 ezer alkalmazottjuk 80 százaléka csatlakozott munkabeszüntetéshez, míg az egészségügyi dolgozók körében 75 százalékos a sztrájk követése.

Az utcák azonban nem voltak üresek, tüntetők töltötték meg, akik egyebek mellett a Spanyolországot kormányzó konzervatív Néppárt (PP) barcelonai székházánál, és a belvárosi Ramon Llull iskolánál is tiltakoztak, ahol vasárnap a legerőszakosabb összecsapások voltak, és a rendőrök gumilövedéket használtak a tömegoszlatásnál.

Carles Puigdemont katalán elnök rövid Twitter-üzenetben arra szólította fel az embereket, hogy békésen tiltakozzanak a rendőri erőszak ellen.

“Ez a demokratikus, civilizált, méltó tiltakozás napja. Ne üljenek fel semmilyen provokációnak.

A világ már láthatta: mi békés emberek vagyunk”

– írta az autonóm régió vezetője a közösségi oldalon.

Sok hotel előtt már a népszavazás előtt is tiltakoztak a Spanyolország más részeiről átvezényelt 10 ezer rendfenntartó jelenléte miatt Katalóniában.Juan Ignacio Zoido, spanyol belügyminiszter délután bejelentette: a spanyol hatóságok nem hagyják el a hoteleket, és jelenlétüket október 11-ig meghosszabbítják.

Véleménye szerint Carles Puigdemont, katalán elnök az, aki utcai “lázadásra”, és a spanyol hatóságok elleni “gyűlöletre”, “zaklatásra” buzdít. Felidézte, hogy a katalán elnök hétfőn követelte a spanyol rendőrök és csendőrök távozását Katalóniából.

Egy jogállamban “elképzelhetetlen”, hogy “inzultálják” a rendfenntartókat,

akik a törvénynek akarnak érvényt szerezni – jelentette ki, hozzátéve, hogy a spanyol kormány pedig megvédi a spanyol rendőrök és csendőrök méltóságát, valamint garantálja jogaikat.

Miközben Barcelonában a spanyol rendfenntartók ellen tüntettek, addig Madridban épp mellettük. Mintegy 400-an gyűltek össze spanyol zászlókat lengetve a legnagyobb rendőrségi laktanyánál Mortalazban, továbbá a spanyol parlament védelmét ellátó rendőrök a kongresszus épülete előtt vonultak fel, hogy csendben tiltakozva kiálljanak Katalóniában lévő kollégáik mellett.

Szankciók ide vagy oda: a német-orosz gazdasági együttműködés virágzik

0

Ez derül ki a Deutsche Welle összeállításából, melynek apropóját az adta, hogy Németország ex kancellárja, a Rosznyeft igazgató tanácsának elnöke lett. Gerhard Schröder korábban a Gazprom vezérkarát erősítette.

Ez a két óriás adja Oroszország német beruházásainak a felét! A Gazprom intézte az Északi áramlat első és második vezetékének építését, melyek révén Németország az orosz földgáz európai elosztó központja lett. Az oroszok szeretnének még gázzal működő erőműveket is építeni Németországban, de ezt a szankciók eddig megakadályozták. A Rosznyeft viszont, melynek ura, Igor Szecsin Putyin elnök közeli barátja, nemrég megvett egy olajfinomítót Schwedtben és részesedést szerzett két kisebb finomítóban is. Szecsin meg is mondta a sajtónak: Németország egykori kancellárja segít bennünket a németországi terjeszkedésben!

Hogy lehet kikerülni a szankciókat, melyek amiatt sújtják Oroszországot, hogy 2014-ben annektálta a Krím félszigetet? Úgy ahogy ezt Mihail Friedman, a Putyin hű orosz oligarcha tette. Euró milliárdokért megvette a német DEA energia céget, mely az RWE leányvállalata volt. Hogy tudta ezt megtenni? Egyrészt arra hivatkozott, hogy a német kormány jóváhagyta a döntést még 2014-ben a szankciók előtt. Azonkívül nem orosz cégén keresztül vásárolta meg a német óriást hanem egy Luxemburgban bejegyzett vállakozás, a LetterOne nevében! Így Oroszország ugyan csak a 16-ik a beruházok sorában a hivatalos statisztikában Németországban, de a valóságos helyzet egészen más- utal rá finoman a Deutsche Welle.

Friedman, a hűséges oligarcha mennyire a saját szakállára vásárolt Németországban? A Putyin hű dollár milliárdos ott volt nemrég a Kremlben , ahol Putyin csapata az oligarchákkal vitatta meg Oroszország jövőjét. Mindenki ott volt, aki az orosz oligarchák közül szerepel a Forbes dollármilliárdosok listáján. Miről volt szó? Rejtély! De azért Oroszország kereskedelmi képviselője Németországban felvázolta az előrenyomulás új irányát. Régebben a gépeket kerestük, de most az információs technológia érdekel bennünket- nyilatkozta a Deutsche Wellenek. Amely fel is sorol számos start up-ot, ahol az oroszok már érintve vannak. Mindez nyugtalanítja az amerikai hírszerzést, amely korábban sem lelkesedett különösebben a német-orosz gazdasági idillért. A két állam komplementer jellegére már a vaskancellár, Bismarck is felhívta a figyelmet. Megkönnyíti az együttműködést, hogy Merkel kancellár tanult Szentpéterváron is még a kommunizmus építésének idején, Putyin elnök pedig az egykori Kelet Németországban erősítette a titkosszolgálatot. Ma is jól beszél németül. Úgyhogy Gerhard Schröder ex kancellár nem érezheti magányosnak magát amikor a német-orosz gazdasági együttműködés érdekében tesz lépteket, ezután mint a Rosznyeft igazgató tanácsának elnöke …

Ha az USA felmondja az egyezményt, Teherán pillanatok alatt atomhatalommá válhat

0

1989-ben dr. Khan, a pakisztáni atombomba atyja boldog-boldogtalannak kínálgatta azt a nukleáris technológiát, melyet Pakisztán valószínűleg Kínától kapott meg. Erre bizonyíték is van hiszen a CIA megszerezte azt a technológiai leírást, melyet Kadhafi emberei kaptak az ezredfordulón dr. Khantól.

Erre figyelmezteti a világot a New York Timesban Jeremy Bernstein professzor, aki korábban könyvet adott ki Nuclear Iran címen. Az atomfizikus szerint Irán már megszerezte a nukleáris bomba előállításának a technológiáját, de az egyezmény kizárja, hogy az ehhez szükséges urániumot vagy plutóniumot előállítsa. Donald Trump október 15-én jelenti be, hogy az Egyesült Államok továbbra is betartja a nukleáris egyezményt, melyet hat nagyhatalom kötött Iránnal vagy sem. Irán külügyminisztere már jelezte:

ha Amerika kilép az egyezményből, akkor ők is távoznak!

Bernstein professzor szerint ebben az esetben Irán pillanatok alatt atom hatalommá válhat! De hogyan és miért? Azért, mert 1989-ben dr. Khan, a pakisztáni atombomba atyja boldog-boldogtalannak kínálgatta azt a nukleáris technológiát, melyet Pakisztán valószínűleg Kínától kapott meg. Erre bizonyíték is van hiszen a CIA megszerezte azt a technológiai leírást, melyet Kadhafi emberei kaptak az ezredfordulón dr. Khantól. A pakisztáni atombomba atyja természetesen nem a saját számlájára játszott: mögötte állt a rettegett katonai hírszerzés. A tábornokok is szépen profitálhattak a nukleáris technológiákból, melyeket minden valószínűség szerint eladtak Iránnak is.

Észak Korea is kapott belőle …

Ha pedig megvan a technológia, akkor Iránnak nagyon gyorsan saját atombombája lehet. Épp ez az, amitől Izrael a legjobban tart. Ezért ellenzi Netanjahu miniszterelnök az Iránnal megkötött egyezményt. Csakhogy az egyezmény felmondásával felgyorsulna az iráni nukleáris program- állítja Bernstein professzor. Egy bombához 28 kiló 90%-os tisztaságú uránium kell vagy pedig 8 kiló plutónium. Jelenleg Irán nem állíthat elő ennyit, mert ezt tiltja az egyezmény. De hogyha a tilalom megszűnik és a bomba gyártásának technológiája kéznél van, akkor az iráni atombomba akár egy hónap alatt elkészülhetne! Akkor pedig főhetne a feje Izraelnek, az Egyesült Államoknak és Szaud Arábiának. Ez utóbbi csak azért nem fejleszt ki önálló atomfegyvert, mert Iránnak sincs. Az iráni atombombával felborulnának a stratégiai erőviszonyok az egész térségben. Ezért tanácsolja azt Jeremy Bernstein professzor a New York Timesban, hogy a hat nagyhatalom ragaszkodjon az Iránnal kötött egyezményhez, az USA pedig ne lépjen ki belőle- ahogy ezt Trump elnök sejtetni engedte…

Nyitott mecsetek Németországban a nemzeti egység napján

0

Közben a migráns kérdés továbbra is megosztja azokat a pártokat, melyekkel Angela Merkel együtt kíván kormányozni. A bajor CSU továbbra sem lelkesedik a migránsokért, és felső határt szeretne míg a potenciális koalíció liberális tagjai: a zöldek és a liberális párt ezt elutasítják.

Több mint ezer mecset tárja ki a kapuit azzal a jelszóval, hogy “jó közösség jobb társadalom”. A muzulmán közösség igyekszik, hogy megismertesse a szokásait a más vallású polgárokkal. Ez különösen most fontos amikor az iszlamista merényletek miatt felerősödtek az előítéletek a muzulmánokkal szemben. A választásokon a harmadik helyen végzett az Alternative für Deutschland párt, mely nyíltan az iszlám ellen agitál.

A mecsetekben ezen a napon mindenkit szívesen látnak.

Például katolikus apácák is ellátogatnak ilyenkor a mecsetekbe,

hogy megismerjék azt a vallást, melynek egyre több híve él Németországban.

Duisburgban van Németország legnagyobb mecsetje, melyet 2008-ban építettek. Itt idegenvezető várják az érdeklődőket, akiket bevezetnek nemcsak a mecsetbe, de az iszlám gondolkodás néhány részletébe is. Drezdában is nyitottak a mecsetek pedig ott a Pegida nevű szélsőjobb szervezet gyakran lép fel a muzulmánokkal szemben.

Általában megfigyelhető, hogy a muzulmán ellenesség jóval nagyobb az ország keleti felében, mely egykor az NDK volt.

Itt az Aktetnative für Deutschland a második helyen végzett a választásokon.

Közben a migráns kérdés továbbra is megosztja azokat a pártokat, melyekkel Angela Merkel együtt kíván kormányozni. A bajor CSU továbbra sem lelkesedik a migránsokért, és felső határt szeretne míg a potenciális koalíció liberális tagjai: a zöldek és a liberális párt ezt elutasítják. A sajtó szerint még hetekig elhúzódhat a kormányalakítás Németországban. Hollandiában hat hónapja tartottak választást, melyen a liberálisok legyőzték a szélsőjobb iszlám ellenes pártot, de kormányt alakítani azóta sem sikerült …

Vissza a múltba: A spanyol demokrácia sötét napja

0

Az egész világot bejárták azok a felvételek és fényképek, amelyek az október 1-jén tartott Katalónia függetlenségéről szóló népszavazáson készültek. A spanyol hatóságok által elkövetett atrocitások, valamint Mariano Rajoy miniszterelnök hozzáállása a referendumhoz általános döbbenetet váltottak ki Spanyolországon belül és kívül egyaránt. Habár még továbbra is élénk vita zajlik a népszavazás jogosságáról, mostanában a vita egy teljesen más irányba indult el: vajon nem került-e komoly válságba a spanyol demokrácia?

A spanyol demokrácia hajnala…

Spanyolország a történelemben egészen a XX. század második feléig várni kellett arra, hogy az ibériai országban megszilárduljon a demokrácia intézménye. Addig ugyanis a rövid időszakoktól eltekintve, mint az 1936-ban kirobbant spanyol polgárháború előtti évek, az országban monarchia, katonai diktatúra és fasiszta berendezkedés működött. Épp ezért Francisco Franco tábornok 1975-ben bekövetkezett halála után sem volt biztos, hogy egy demokratikus Spanyolország realitás vagy megvalósítatlan álom, mivel a régi rendszer hívei, leginkább az egykori tábornok elkötelezett követőiből szerveződő falangisták, előbb-utóbb átveszik majd hatalmat.

Épp ezért nem sokat kellett várni arra, hogy a spanyol rendszer átessen az első komoly tűzkeresztségen. 1981. február 23.-án a spanyol parlamentben a jobbközép Leopoldo Calvo Sotelo beiktatásáról és kormányprogramjáról tartottak szavazást. Az egész világ élőben láthatta, ahogyan a Guardía Civil (a spanyol katonai csendőrség) 200 tagja lerohanta a parlamentet, kizavarta az őröket, a képviselők egy részét túszul ejtették, másik részét pedig elkergették. A katonai akciót Antonio Tejero Molino ezredes vezette, de az egész puccs fő szervezője Alfonso Armada védelmi miniszter volt. Valenciában hadiállapotot hirdetettek, de több tartományban is kijárási tilalmat rendeltek el. Aznap este a spanyol társadalom és a világ lélegzetvisszafojtva várta az események további alakulását.

Az F-23-as hadműveletnek keresztelt akció célja egyértelműen a kormány leváltása és a falangista hatalomátvétel volt. A szervezők szerint János Károly (Juan Carlos) király által kinevezett korábbi kormányok, függetlenül attól, hogy bal vagy jobboldaliak voltak-e, csak rontottak az ország helyzetén: a gazdasági problémákat nem oldották meg, a baszk terrorista szervezettel, az ETA-val sikertelen harcot vívtak, napról-napra csökkent a befolyásuk. A spanyol tartományoknak való nagyobb autonómia biztosítása szintén komoly ellenérzéseket váltott ki a falangisták körében: nemrég derült ki, hogy Tejero a puccs előtti egyik levelében azt írta, hogy nem szabad nagyobb önrendelkezést adni Katalóniának, mert azzal csak Spanyolország felbomlását segítik elő, mivel a katalánok független államot akarnak majd.

Ügyelve a szimbólumok fontosságára János Károly egyenruhában jelenti be, hogy elítéli a puccsot. A kép forrása: Youtube.

Csakhogy a demokrácia váratlan győzelmet aratott. A puccsisták rossz szervezése miatt, az egységek között alig volt kommunikáció, teljesen irányítatlanul zajlott az államcsíny, s nem is sikerült maguk mellé állítani a hadsereg nagy részét. János Károly spanyol király  éjszakai élő tv-adásban elítélte a puccsot és a spanyol demokratizálódás mellett foglalt állást. Ebből kifolyólag az akció kudarcra ítéltetett: Tejero megadta magát és a katonai rendőrök elhagyták az épületet. A fő szervezőket harminchárom évnyi börtönbüntetésre ítélték, de komolyabb tisztogatásokra nem került sor, mivel Madrid különösen ügyelt arra, hogy a jogállamiság és az emberi jogok kereteit ne lépje túl a retorziók során.

…a spanyol demokrácia zenitre ér…

Spanyolország és a nyugati világ egyként lélegzett fel: a spanyol demokrácia átvészelte a megpróbáltatásokat, és a hatalomátvételi kísérleteket a “nyugati demokrácia szellemiségéhez” megfelelően kezelte. A nyolcvanas években zajló spanyol demokratizálódást a NATO és az Európai Unió szintén pozitívnak ítélte, és a geopolitika-gazdasági okokon kívül Madrid politikai és ideológiai okokból is „érdemessé” vált arra, hogy a nyolcvanas évek második felére mindkét szervezet teljes jogú tagjává váljon. A spanyol – és ezzel párhuzamosan a portugál – demokratizálódás sokáig mintaként szolgált azon országok számára, amelyek több évtizednyi diktatúra után (függetlenül annak színezetétől) egy sokkal liberálisabb rendszert akartak bevezetni és csatlakozni szerettek volna a nyugati integrációs szervezetekhez. Tehát miután a kelet-közép-európai országok kiszakadtak a keleti tömbből és összeomlott a szocialista rendszer, a “spanyol tapasztalatokat” egyfajta követendő példaként állították eléjük.

Spanyolországban a mindennapi élet részét képzik a sztrájkok. A kép forrása: Wikimedia.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt húsz-harminc évben ne lettek volna mélypontok: kormányválságok, bal és jobboldali politikusok korrupciós botrányai, uniós támogatásokkal való visszaélés, diplomáciai viták, pénzügyi krízis, munkanélküliség növekedése, tüntetések és súlyos összecsapások a rendőrséggel. Ezek „megszokott” (de korántsem elfogadható) dolgok egy demokrácia történetében, de sohasem alakult ki olyan válság, amely közvetlenül magára a spanyol demokrácia intézményére jelentette volna veszélyt.

Ugyanúgy a mediterrán ország demokráciájának „érettségét” látták abban is, ahogyan az elmúlt évtizedekben a spanyol állam a terrorizmus ellen harcolt. Miközben a Franco-éra utolsó éveiben és az 1980-as években szinte mindennapossá váltak az összecsapások Baszkföldön, az ETA terrorista szervezet által elkövetett merényletek és a hatóságok erőszakos és véres fellépései, addig 1990-től fokozatos javulás következett be ezen a téren. A madridi kormányzat egyre inkább kiszélesítette az autonómiát és a tárgyalóasztal mellett próbált megegyezni az ETA-val. A lassú, de hatékony és türelmes politikának a gyümölcse 2006-ra érett meg, amikor az ETA vezetése fegyverszünetet jelentett be. Ezután a szervezet passzivitásba vonult és 2017 márciusában felszámolta utolsó titkos fegyverraktárait, és bejelentette megszűnését. Ezt pedig a spanyol kormány úgy értelmezte, mint

“demokrácia győzelmét a terrorizmus felett”.

Ugyanúgy sok elemző követendőnek ítélte azt is, ahogyan az elmúlt években Madrid a bevándorlás kérdését és az iszlamista terrorizmust kezelte. 2004. március 11-én az al-Kaida végrehajtotta a legnagyobb európai merényletét, amely során 191 ember vesztette életét és 1800-an megsérültek. Akkoriban elterjedt, hogy az Spanyolországban – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – emberi jogokat háttérbe szorító intézkedések veszik kezdetüket, sokkal keményebb fellépés várható az ibériai országban élő muszlimok ellen, csökkentik a bevándorlást és növelik a rendőrség, illetve a titkosszolgálat jogköreit.

Azonban nem így történt. A spanyol kormányok ismét helyén kezelték a történteket és nem estek túlzásokba, nem voltak központilag végrehajtott muszlim vagy bevándorló-ellenes intézkedések. Ez viszont nem jelentette azt, hogy a spanyol hatóságok tétlenek maradtak volna vagy alábecsülték volna az ebben rejlő veszélyt: Wágner Péter az egyik cikkében rámutatott arra, hogy tizenhárom éven át egyetlen dzsihadista terrortámadás sem történt Spanyolországban, miközben több merényletet meghiúsítottak: 2013 és 2016 között 200 embert tartóztattak le, akik terrorcselekményt készültek végrehajtani az ország területén.

Kétségtelen, hogy a 2017-ben augusztusában végrehajtott spanyol támadássorozatok, mint a barcelonai ámokfutás, amelyben 13-an vesztették életüket, sokkolta a spanyol lakosságot, államot és egyben az egész világot. Spanyolországban, akárcsak Franciaországba, Nagy-Britanniában vagy más nyugati országban, szintén fellángolt a vita az iszlamizmusról, a bevándorlásról és a muszlimok helyzetéről. Habár igaz, mindössze másfél hónap telt a terrortámadások óta, mégsem tűnik úgy, hogy a spanyol kormány szignifikánsan változtatni készülne a korábbi politikáján, a terrorizmus elleni harcában, vagy másképp állna hozzá a bevándorláshoz való kérdéshez. Ugyanúgy nem volt jele annak sem, hogy a spanyol rendőrség ezek után sokkal erőszakosabban lépne fel, teljesen figyelmen kívül hagyva az emberi jogokat, amelyekre különösen ügyelt. Ismét csak azt lehetett hallani, hogy a spanyol demokrácia már van annyira erős, hogy képes ezeket a kihívásokat megfelelően kezelni és továbbra sem fenyeget annak összeomlása.

… és alkonya?

Pont ezen példák tükrében érthetetlen a spanyol hatóságok és kormányzatok hétvégi viselkedése. Igazuk van azoknak, akik arról beszélnek, hogy 1981 óta nem volt ekkora válság a spanyol demokráciában. A világ október 1-jén olyan eseményeknek lehetett a tanúja, amelyek nem Nyugat-Európában számítanak megszokott jelenségnek, hanem például  Egyiptomban, miután  2013-ban szétverték a Muszlim Testvériség tüntetéseit. A feltartott kezű demonstrálókat verő, az időseket cipelő, a nők haját tépő, a katalóniai szavazati irodákat ostromló és az újságírókat „szemkilövető” rendőrök akcióival volt tele a nemzetközi média és a szociális közösség.

Csak néhány felvétel október 1-jéről.

Természetesen nem lehet kizárólag csak az egyik oldalt vádolni a kialakult helyzetért, hiszen a katalán nacionalisták túlfűtött érzelmei vagy a helyi populista politikusok hatalmi játszmái szintén hozzájárultak az összecsapásokhoz. Ugyanakkor függetlenül attól, hogy az egész referendum mennyire ment szembe a spanyol alkotmánnyal vagy a nemzetközi joggal, nem elegendő magyarázat a spanyol rendőrök fellépésére és Rajoy reakcióira. Ezzel ugyanis komoly csorba esett a spanyol demokrácia hírnevén: már fogják  Spanyolországot emlegetni,  mint az európai demokratikus átalakulások mintaképe. Sőt, sokan – többek közt a cseh jobboldali politikusok – már arról beszéltek, hogy Madrid – Budapesthez és Varsóhoz hasonlóan – egy csapásra az Európai Unió fekete báránya lett és spanyol demokrácia már ugyanolyan uniós bírálatokat érdemel, mint a lengyel vagy a magyar.

Egyelőre még túl frissek az események, és nem tudni, hogy az október 1-jei események miképp fognak lecsapódni a jövőben. Egyelőre a nemzetközi közösség és az Európai Unió még mindig nehezen bírja megemészteni a történteket, és a harag sem hűlt ki teljesen a katalánok körében. Sok szakértő és újságíró megjegyezte, hogy a 90 százaléknyi igen annak köszönhető, hogy nagyon sokan dühből és „csak azért is alapon” adták le a voksukat a független Katalónia mellett. Annak ellenére, hogy a katalán lakosság mindössze 42 százaléka járult az urnához, vasárnap óta egy új fejezet kezdődött nemcsak a katalánok, hanem Spanyolország történelmében.

Egy olyan folyamat vette kezdetét, amely kimenetele még nem látható, de sejthető: ha Madrid nem kezeli helyén a dolgot, akkor annak nemcsak a spanyol állam integritása, hanem demokratikussága láthatja a kárát. A hatóságok agresszív cselekedetükkel megalapozzák egy helyi „katalán ETA” létrejöttét, amely akár fegyveresen is harcot hirdethet az önállóságért (Korábbi és napjaink példái is bizonyították, hogy nem kell a többség támogatása egy terrorcsoport létrejöttéhez, hanem elég hozzá egy csalódott, dühös és erőszakos megoldást előnybe részesítő csoport).

Ráadásul figyelembe véve a népszavazással párhuzamosan a Baszkföldön zajló szimpátia tüntetéseket és nyilatkozatokat, korántsem elképzelhetetlen, hogy a baszk ETA ismét felveszi a harcot a spanyol kormánnyal, amelyet már a katalóniai események után nem tart demokratikusnak és “nosztalgiázva a régi szép időkre” együtt szállnak szembe a “spanyol autokráciával, hadsereggel és fasizmussal”. A legrosszabb forgatókönyvet pedig az jelentené, hogy a spanyolokban megdől a demokráciába vetett hitük és egy pillanat alatt semmisé válhatnak az elmúlt harminc év eredményei. Ez pedig kétségkívül az hozhatja magával, hogy a hadsereg egyes tagjai vagy a régi rendszer hívei újra akcióba lendülnek a “spanyol állam védelme érdekében”, ahogyan egykoron Franco az 1936-os puccsát magyarázta a világ előtt.

Éppen ezért bizonyos, hogy a mostani történéseket a falangisták és az egykori 1981-es puccskísérlet végrehajtói (már, akik életben maradtak) szemlélték a legnagyobb kárörömmel és jópár üveg vörösbort kibontottak az elégedettségükben. Hiszen ők előre megmondták: ez lesz a spanyol demokratizálódás és a nagyobb autonómia biztosításának a vége. Remélhetőleg a spanyol kormány most már bölcsebb lesz és nem hagyja, hogy az alábbi mondás valósággá váljon: “Se repite la historia”.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK