Fontos

Pénzügyi szövetség a dollár ellen

1971, az arany standard megszűnése óta nem vettek ennyi aranyat a nemzeti bankok a világon: az elmúlt évtizedben 4300 tonnával nőtt az arany készletük. Csak pénzügyi megfontolás van emögött vagy stratégiai is? Az elmúlt évek legfőbb vásárlója a jegybankok közül az orosz volt, tavaly óta a kínaiak is felzárkóztak hozzájuk. De miért?

Oroszország idén eddig 106 tonna aranyat vásárolt, és ezzel folytatja az elmúlt hét év stratégiáját amikor a nemesfém felhalmozásával akarta kivédeni a globális piac számára kedvezőtlen változásait mindenekelőtt az olaj árának csökkenését. Moszkva arany tartalékának az értéke elérte a 109,5 milliárd dollárt szeptember elején. Jelenleg Oroszország az ötödik az arany nagyhatalmak között 2219 tonnával míg Kína a hatodik 1936 tonnával. Előttük az USA, Németország, Olaszország, Franciaország négyes. Az amerikaiak torony magasan az elsők 8100 tonnával. De kedvenc

európai szövetségesük, Lengyelország is 77 tonnát vett az idén – és ezzel a maga szintjén rekorder lett.

A Bloomberg megkérdezte Steven Mnuchin amerikai pénzügyminisztert, hogy az erős dollár stratégiához meddig ragaszkodnak? Ez 1995 óta az USA irányvonala, de Trump mintha szabadulni akarna ettől mondván a kínaiak épp a jüan árfolyamának leértékelésével erősítik pozícióikat a globális gazdaságban. Steve Mnuchin pénzügyminiszter talányosan válaszolt a Bloomberg kérdésére: a dollár gyengítésének ügye egyelőre nincsen napirenden. A South China Morning Post pénzügyi elemzője a maga részéről megdicsérte Pekinget amiért gyorsan növeli arany készletét, mely augusztus végére elérte a 95,5 milliárd dollárt. Ezzel Kína feljött a hatodik helyre az arany nagyhatalmak között. Mindez persze felkészülés is arra, hogy Kína bevetheti az egyik csodafegyverét az USA ellen folyó kereskedelmi háborúban: az amerikai államkötvények piacra dobását!

Az írás a falon

Az oroszok és a kínaiak már arra az időszakra készülődnek amikor a dollár nem lesz meghatározó a tartalék valuták között ! Erről nyilatkozott a Fox Business-nek Peter Schiff. A Euro Pacific Capital főnöke szerint Oroszország és Kína a dollár szerepének a csökkenésére játszik illetve ezt akarja elősegíteni.

Kínai-orosz szövetség a pénzügyek terén is?

Lavrov külügyminiszter bejelentette: a BRICS /Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél Afrika/ államok bankja, mely Sanghajban működik 100 milliárd dolláros tőkével, már 10 milliárd dollár értékben hagyott jóvá új beruházásokat. Az orosz diplomácia vezetője egyúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy jól működik az a megállapodás is, mely a BRICS államok fizető eszközeinek a stabilitását garantálja. Lavrovnak ez az utalása azt jelezné, hogy a kínaiak – ha nagy bajba jut az orosz rubel – akkor Moszkva segítségére siethetnek. Pekingben egyelőre nem sietnek megerősíteni ezt az információt, mert Oroszországot katonai nagyhatalomnak és stratégiai szövetségesnek tartják, de nem igazán komoly szereplőnek a globális gazdaságban hiszen az oroszok GDP-je az 50 milliós Dél Koreával egyenlő …

Izrael ne annektálja a Jordán völgyét

Izraelben szeptember 17-én újra választásokat tartanak, és ebből az alkalomból Benjamin Netanjahu miniszterelnök bejelentette a választási kampány kellős közepén: Izrael annektálja a Jordán völgyét. Jordánia azonnal tiltakozott, hangsúlyozva, hogy ez az ellenségeskedés újabb korszakát indíthatja el a Közel Keleten.

Netanjahu fütyül Jordánia véleményére, de annál fontosabb neki, hogy a választások hajrájában olyan államférfinak lássák a honfitársai, aki egyenlőként tárgyal a nagyhatalmak vezetőivel. Ezért találkozik Szocsiban Putyin elnökkel, aki az orosz média szerint óva inti Netanjahut attól, hogy be is tartsa a választási ígéretét, és annektálja a Jordán völgyét.

Szíriában továbbra is ellentétesek Oroszország és Izrael érdekei: az oroszok támogatják Asszad elnököt, akit a zsidó állam meg szeretne buktatni. Ettől függetlenül nemrég Izraelben háromoldalú tanácskozást tartottak, melyen részt vett az USA , Oroszország és Izrael nemzetbiztonsági főtanácsadója. Az egyeztetés eredményeképp Moszkva megtagadta az Sz 400-as orosz rakéta rendszer eladását Iránnak. Szíriában Oroszország szövetségese Iránnak, de érdekeik a térségben különbözőek. Ettől függetlenül Oroszország, Törökország és Irán fegyveres erőinek vezérkari főnökei rendszeresen egyeztetik egymással elkezdéseiket a közel-keleti helyzetről.

Netanjahu – Putyin mellett – élvezi Donald Trump támogatását is, amely befolyásolhatja az izraeli választópolgárok döntését. Benjamin Netanjahu, aki Izrael leghosszabb ideig tisztében levő miniszterelnöke, idén már másodszor kénytelen a választók elé állni. Áprilisban megnyerte ugyan a választásokat, de abszolút többséget nem szerzett, és nem tudott kormányt alakítani. Avigdor Lieberman, a Szovjetunióból kivándorolt zsidók fő képviselője, akadályozta meg a kormányalakítást. Benjamin Netanjahu abban bízik, hogy látogatása Szocsiban Putyinnál hatással lesz arra a csaknem egymillió izraeli polgárra, aki a Szovjetunióból vándorolt ki.

Boris Johnson a magyar kormányra számít brexit ügyben?

Brüsszeli értesülések szerint a brit diplomácia olyan partnert keres az Európai Unió tagállamai közül, amely adott esetben hajlandó lenne megvétózni az Európai Tanács (az állam és kormányfők csúcstalálkozója, mely legközelebb október 17-én lesz) határozatát Nagy Britannia kilépésnek ügyében.

A Bloomberg portál értesülései szerint London elsősorban Magyarországban bizakodik, mert Szijjártó külügyminiszter többször is hangsúlyozta, hogy szuverén döntést hoznak brexit ügyben.

Szijjártó Péter az M1 pénteki műsorában vette védelmébe a brit kormányfőt. Úgy fogalmazott:

Boris Johnson brit miniszterelnök egészen kiváló politikus, aki tudja, hogy mit akar, és a népakarat végrehajtásán dolgozik.

Közben az Európai parlament elnöke, Sassoli megerősítette: semmiképp sem fogadnak el olyan új brexit megállapodást, mely nem tartalmazza az ír záradékot. Ez az, amit Boris Johnson kormánya nem tud elfogadni, és ami miatt sor kerülhet a megállapodás nélküli brexitre. Michel Barnier, aki főtárgyalója volt a brit kilépési megállapodásnak az Európai Unió oldaláról, úgy nyilatkozott, hogy már nincsen idő új megállapodás kidolgozására. Boris Johnson brit miniszterelnök ezzel szemben azt állítja: lehetséges olyan megállapodás, melyet el tud fogadtatni az uniós csúcstalálkozón október közepén, és amelyet elfogadna a londoni parlament is, ahol a kormányfő elveszítette a többségét. Angela Merkel német kancellár a brit kilépéssel kapcsolatban kijelentette: még van lehetőség a megállapodásra Nagy Britannia és az Európai Unió között.

Merkel: még lehetséges brexit megállapodás

A német kancellár a Bundestagban beszélt  a brexit megállapodás kilátásairól, hangsúlyozva, hogy Németország mindent megtesz azért, hogy Nagy Britannia távozása szabályosan menjen végbe. Mint rutinos politikus Merkel kancellár hozzátette: arra is fel vagyunk készülve, hogy Nagy Britannia megállapodás nélkül távozik az Európai Unióból.

Boris Johnson brit miniszterelnök azt állítja: az EU csúcstalálkozón október 17-18-án még el tud fogadtatni egy új megállapodást a tagállamok vezetőivel és a brüsszeli bizottsággal. Michel Barnier, aki az Európai Unió fő tárgyalója volt a brexit ügyben, úgy nyilatkozott, hogy erre nagyon kevés a reális esély.

Boris Johnson miniszterelnököt az elmúlt napokban több súlyos vereség is érte a brit parlamentben. Elveszítette a többségét, mert több konzervatív képviselő elhagyta a pártot, melynek a hivatalos politikai vonala az, hogy október 31-ig mindenképp kivezeti Nagy Britanniát az Európai Unióból.

Időközben az Európai Unió Írország képviselőjét állította a brexit ügyekkel foglalkozó uniós biztos posztjára. A brit kilépés egyik legfőbb akadálya az, hogy London és Brüsszel nem tud megállapodni abban, hogy mi legyen Írország és Észak Írország határán. Az Európai Unió erre hivatkozva egy olyan záradékot akar a kilépési megállapodásba, mely továbbra is a szabadkereskedelmi övezet tagjává tenné Nagy Britanniát. Boris Johnson ezt nem fogadja el, mert emiatt nem köthetne szabadkereskedelmi egyezményeket az USA-val, Japánnal vagy Kínával.

Az abszurd, „amiben élsz”

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – a putyini Oroszországból érkező, de hozzánk közvetlenül Magyarországról importált – Orbán-féle politikai kommunikáció. Bebizonyosodott ugyanis, hogy nem egyedi és kivételes kampánykommunikációs jelenség volt a „lemenni kutyába” jelszó, és a nacionalista szélsőséges hangnem, amit „erdélyi pragmatizmusként” jelentettek be a májusi kampány előtt, hanem a Fidesz itteni fő fiókpártjának (FfP) elsőrendű kommunikációs stratégiája.
Anélkül, hogy különösen hosszabb elméleti fejtegetésbe mennék bele itt és most, érdemes és fontos megjegyezni, hogy a populizmus, mint „diszkurzív és stilisztikai sorozat” (repertoire) sokértelmű, és sok szempontból bizonytalan, meghatározatlan fogalom. Minden esetre az a jellemzője, hogy szervesen összekapcsolódik – régiónkban szinte mindig – a nacionalizmussal, ahogyan azt Roger Brubaker egy nagyon friss tanulmányában kifejti (Brubaker, 2019:Populism and Nationalism), és ebben az összefonódásban mind a populizmus (amikor a „népre” utal, akkor egyszerre a plebs-re, illetve a köznépre, a szuverén népre, valamint a lehatárolt és különálló közösségre, nemzetre), mind maga a nacionalizmus is többértelmű fogalom.

A populizmus elsősorban egy vertikális skálán jelöli ki az uralkodó elitet (de nem saját elitjét is, akit elfogad, illetve erősít), a köznépet, és alatta a „nincsteleneket”, az underclasst, a kisebbségiek csoportját.

Szembe fordul nemcsak az elittel, de a legalsóbb osztályokkal is, többségi szempontjának megfelelően pedig a kisebbségekkel, legyenek azok etnikai, vallási, szexuális, vagy másmilyenek.

A nacionalizmus pedig egy horizontális térben különíti el a „mi”-t a „mások”-tól (othering), a saját közösséget az idegenektől, és erősíti az intoleranciát a másokkal szemben.

Ha egy-egy nemzeti társadalom esetében mindkét dimenzióban megfigyelhető – bár továbbra is zavaros – fogalmak összekapcsolódása és tényleges működése zavart okoz(hat), egy kisebbségi társadalomban, mint amilyenként a rommagyar szeret magára tekinteni, még bonyolultabbá válik a képlet.
A nacionalista-populista szempont, melyet Orbán és tsai, a magyar társadalomban uralkodóvá igyekeznek tenni, t.i. hogy megvetik, sőt démonizálják a nem saját elitet, valamint idegennek és kirekesztendőnek tekintik őket, nemcsak elvben, hanem az intézményes ellehetetlenítéssel a gyakorlati politizálásban is, nem működhet nálunk. Ugyanakkor a kisebbségi helyzetben az orbáni kirekesztő, megbélyegző, lesajnáló és még nagyobb nyomorba taszító magatartás, ami a szegényekkel, az underclass tagjaival, a romákkal és szándék szerint a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos, nemcsak megvalósíthatatlan, hanem teljességgel abszurd és kontraproduktív a kisebbségben élő rommagyarság számára. A többségi szempont alkalmazása a kisebbségi társadalom (ön)felosztására ugyanis abszurd helyzetet teremt, hiszen ott van a másik dimenzió, amelyben kisebbség vagyunk és, ha velünk szemben alkalmazzák a nacionalista-populista politizálást, gyakorlatilag, kirekesztésre, alárendelésre, sőt a többség megvetésére számíthatunk.
Visszatérve eredeti problémámhoz, az újonnan kinevezett politikai szóvivő pozicionálását – mely nem kétlem, hogy híven tükrözi megbízó pártját, a FfP álláspontját – elemzem, nagyon röviden, abból a szempontból, hogy hogyan mutatható ki benne a Magyarországról importált nacionalista-populista diszkurzus minden jellemzője.
Az előzményhez tartozik, hogy az elmúlt mintegy három esztendőben a FfP a vezető román kormánypárt támogatásával, a mellette való elkötelezettséggel és elsősorban a törvényhozásban megnyilvánuló támogatásával, a magyarországi nacionalista-populista politika közvetítőjeként működött. Viszont sikerült azokat az áthidalhatatlan ellentmondásokat, melyek a nacionalista-populista politikából immanensen származnak, többé-kevésbé elrejteni. Az FfP csak kívülről és a háttérből működött együtt, illetve közvetítette az orbánista tervet Dragnea és társai féle, és csak néha vált láthatóvá ennek a ténykedésnek az igazi motivációja, a legtöbb halandó, maga a plebs, a populista politizálás által megcélzott rommagyar többség sem érti/értette az elköteleződés motivációját és nem látta hozadékát. Elsősorban Márton Árpád, és képviselőtársai jogi ámokfutása – jelzett képviselő egyenesen alalnöke volt az azóta csendben megszüntette Iordache-féle külön jogi bizottságnak, mely Dragnea pártelnököt megmentendő, szabta volna magyar mintára az igazságszolgáltatást – jött át a közönség fele. Ilyenkor pedig a mindent elöntő horkolós és félrevezető jogi csűrés-csavarás, ügyvédi zsargon, vagy egyszerű halandzsa altatta el az arra fogékonyakat, aztán – a média kiszolgáltatottsága okán – a hullámok gyorsan elültek. Jellemző, hogy nagy csendben és minden nyilvánosság mellőzésével – apropó nem volt egyetlen újságíró sem kíváncsi az érintett és a FfP érveire – Mártont kivonták nemcsak a különbizottságból, hanem a jogiból is és áthelyezték a kulturális parlamenti bizottságba. Nos,

Dragnea és társai, főnökük bebörtönzésével, lényegében, elbuktak, utóharcok folynak, de a május 26-i bukás helyrehozhatatlan, a szocialista utódpárt hanyatlása visszafordíthatatlan.

Ez a helyzet lehetőséget teremtett a váltásra, arra, hogy a FfP kis bátorsággal kiszabaduljon a Bukarest és Budapest tengely szorításából és a nem populista és nem nacionalista térfélre pozicionáljon a román politikai mezőnyben. Viszont egyáltalán nem ezt tették, sőt az FfP némileg eltávolodva a fő baloldali populista (tettes)társaitól, akikkel eddig együtt menetelt, a jobboldali populisták irányába nyitott és fő ellenfélként a nem populista és nem nacionalista, de a progresszív és Európa-párti USR-PLUS-t, az „új típusú” pártot jelölte ki, sőt vehemens megnyilvánulásaik láttán, egyenesen ellenségként kezeli. Elköteleződésüket a nacionalista-populista mezőnyben csak megerősítették azzal, hogy egy a kampányban az élesen ilyen és ugyanakkor EU-ellenes diskurzust hangoztató politikust – Hegedüs Csillát – nevezték ki szóvivőnek, aki rövid szünet után megújult formában és demagóg hangsúlyokkal követi a kampánybeli „diszkurzív stílus repertoárját”.
Az új szóvivő első román nyelvű megnyilvánulása többnyire csak az abszurd Ionesco-i csúcsait fenyegeti, akkor amikor egy román nyelvű video-üzenetben, kiemel Dan Barna (USR elnök-jelölt) Marosvásárhelyen elhangzott beszédéből egy szövegrészt, azt áthelyezi egy etnikai-nacionalista közegbe, azután fölrója neki, hogy úgymond „átlépni” és nem megoldani akarja a kisebbségi kérdést. Ez pedig többszörösen megtörtént máris – még akkor is, ha románok nem igazán tömegesen szavaztak magyar jelöltre –, hiszen már a legelső szabad választásoktól kezdődően magyarok szavaztak román jelöltekre (különösen az elnök, illetve polgármester és megyei tanács-elnök választások második fordulójában, ahol nem is volt más opciójuk). És az is megtörtént, néhány népszerű magyar jelölt esetében (többek között Frunda György és Eckstein-Kovács Péter vonzottak ilyen szavazatokat), hogy románok rá szavaztak. Különösen faramuci helyzet, igen abszurd ez is, csak nagyon kevesen veszik észre, akkor kiforgatni szavait és megtámadni a progresszív interetnikus párbeszédre hajló jelöltet, amikor nemrég az EP választásokon sok déli- és moldovai megyebeli román szavazott a FfP-re és ezzel lehetővé tette az 5%-os küszöb elérését a párt számára.

Hegedüs Csilla, illetve a mögötte dolgozó kampány-csapat által elkövetett dezinformációs eljárásnak neve van a szakirodalomban, mégpedig a kontextus önkényes áthelyezése. Ez a művelet manipulációs potenciálját abból nyeri, hogy először egy – ellenfélnek, vagy ellenségnek tekintett, minden esetre bírálni, sőt lejáratni kívánt – politikai szereplő diskurzusából önkényesen kiemelnek egy-egy passzust (nem megengedett kiemelés) és azután áthelyezik egy másik, általuk kitalált, illetve önkényesen asszociált kontextusba.

Azzal, hogy egy-egy tényt, ami az eredeti kontextusban nyert egyféle értelmet, hamis kontextusba áthelyezve, eltérítve, illetve új értelmet adnak az eredeti ténynek, mely egy eredeti szövegösszefüggésben mást jelentett, mint amibe áthelyezték.
A megnyilvánulás lényege nem is a megvezetés, a manipuláció, hanem az FfP-nek a reakciós, nacionalista-populista politikai térfélre való pozicionálása, az orbánizmus mellett való erős elköteleződés. A FfP nem a szélsőséges nacionalista Gheorghe Funar (Kolozsvár egykori hirhedt polgármestere), vagy a gyanús, de az EP-ben szintén hasonló diskurzusokat produkáló Mircea Diaconu (és további mintegy húsz) jelölt ellenében, hanem a magyarokkal párbeszédet kezdeményező és semmiféle nacionalista populista diskurzussal elő nem álló Dan Barnat támadja. Az abszurd megnyilvánulása az is, ahogyan a szövegnek adott cím köszönő viszonyban sincs a tartalommal, nem megbékélni, hanem harcolni, másokat kitámadni akar a szóvivő és nyilván, pártja. A valóságban a jelölt arról beszélt, hogy az etnikai törésvonalat, legalábbis abban a vonatkozásban át kellene lépni, hogy ne etnikai alapon szavazzanak az emberek. A vehemens és manipulatív támadást azután egy nevetségessel igyekszik, mintegy enyhíteni, a szóvivő, amikor azt mondja, hogy Kelemen Hunor elnök-jelölt erénye, a ma is elnök Johannissal szemben, hogy „magasabb” termetű (lol). Ez a gyermeteg, biológiai vagy miféle érv hivatott a nacionalista-populista Kelement bevezetni a kampányba, egy szintén többnyire tartalmatlan és abszurd „Respekt” felkiáltással.
A szóvivő csak a fő csapás irányát jelöli ki, a lakájmédia apró figurái azután lefordítják, megcsócsálják, tovább torzítják az üzenetet, illetve erősítik meg a FfP propagandát, lefordítják „populista-demagóg nyelvre”, azokéra, akik elhiszik és soha nem kritizálják a központból jövő üzeneteket. Ezt teszi a nevetségességet kimaxolva egy ilyen neve leírására sem érdemes propagandista amikor, nemcsak elismétli, sőt fölnagyítja és kiszínezi a Dan Barna elleni eredeti támadást, hanem egyenesen a szótárban nem létező kifejezéseket próbál nagy igyekezetében elfogadtatni. Nem többet és nem kevesebbet mond a jelzett kliens, azaz ultralojális médiamunkás, hogy a progresszív jelölt „anarchoidi (Lol) jólfésültségével” tüntet, nevetséges, bár savanyú a nevetés, azt hiszem, még a propagandisták számára is.
Azt énekli Müller Péter Sziámi, hogy: „Csak hogy lásd azt az érdekes felhőt/Amiben élsz … Te olyan korban élsz e földön/ Mikor már minden annyira lealjasult/Hogy már neked sem lehet elég jó …”, és erre utalok én is.

A nap amikor megváltozott a világ

2001. szeptember 11-én megrendült a világ. Az al-Kaida terrorszervezet nem is olyan váratlanul súlyos csapást mért az Egyesült Államokra. A New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) ikertornyaiba két Boeing repülőgép csapódott be.

Két órán belül mindkét épület összeomlott, az összeomlást követően több épület is az ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy megrongálódott. A harmadik repülőgép a Pentagon Virginia állambeli arlingtoni épületébe repült. A negyedik eltérített gépet egyes feltételezések szerint a terroristák a Fehér Házba irányították volna, de az utasok visszafoglalták, azonban már nem tudták megmenteni a lezuhanásról, az utasszállító repülő Washingtontól mindössze 15 percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett csapódott a földbe. 2002 szeptemberében Joszri Fúda dokumentumfilmjében Hálid Sajh Mohammad és Ramzi bin as-Sajba azt állította, hogy a negyedik eltérített gép nem a Fehér Ház felé, hanem a Capitolium irányába tartott. A géprablók a repülőgépekre felcsempészett szúrófegyverek segítségével ölték meg vagy tették hatástalanná a pilótákat, utaskísérőket és utasokat. A repülőjáratok egyetlen utasa sem élte túl a támadásokat. A terrorakció folyamán géprablókkal együtt összesen 2995 ember vesztette életét. Az áldozatok túlnyomó többsége civil volt.

A szeptember 11-ei terrortámadás ötletét 1996-ban Khalid Sheikh Mohammed vetette fel Oszama bin Ladennek. Ekkor helyezte át székhelyét bin Laden és az al-Kaida Szudánból Afganisztánba. Az 1998-as afrikai nagykövetség robbantás és bin Laden 1998-as fetvája fordulópontot jelentett az Egyesült Államok megtámadását illetően. 1998 decemberében a Központi Hírszerzési Hivatal terrorista-elhárító központja jelentette az elnöknek, hogy az al-Kaida az Egyesült Államok elleni támadásokra készül, többek között terroristák kiképzésével repülőgépek eltérítésére. Az Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború volt, melynek első eszköze Afganisztán megszállása volt.

Csaknem tíz év hajtóvadászat után Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy amerikai katonák egy tűzharc során megölték Oszama bin Ladent, a támadások kitervelőjét (2011. május 2.-án).

Trump: Nem értesz velem egyet? Ki vagy rúgva!

Sok kérdésben nem egyeztek a nézeteink John Boltonnal. Például Irán és Észak Korea esetében – írta Twitteren  az USA elnöke. Aki azt állítja: ő rúgta ki John Boltont.

Az érintett viszont ugyancsak Twitteren azt közölte: ő ajánlotta föl a lemondását az elnöknek. Akárhogy is történt: a kemény vonalas John Bolton immár nem tagja a Fehér Ház csapatának. Ez jó hír a mérsékeltebb vonal képviselőinek, így Mike Pompeo külügyminiszternek.

Trump az ENSZ közgyűlés idején találkozni akar Rohani iráni elnökkel. Később pedig újra csúcstalálkozót szeretne Kim Dzsong un-nal. Mindkét találkozó jól jönne a választási kampányban , mert növelhetné Trump személyes presztízsét. Egyúttal pedig enyhíthetné a feszültséget a Közel és a Távol Keleten.

Von der Leyen rafkós vagy komolyan gondolja Trócsányit?

Tényleg számol Trócsányi Lászlóval a bizottság elnöke, vagy az ellenállást látva kezeit mosva odaveti őt az oroszlánok elé? Kérdés, hogy lesz-e egyáltalán újabb bővítési hullám, amiben feladata lehetne a magyar biztosnak.

Általános meglepetést keltett, és kockázatot rejt magában, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság novemberben tisztségébe lépő elnöke a bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosi tisztségre jelölte Trócsányi Lászlót. Őt Orbán Viktor eleve erre szánta, de az elmúlt napokban kiszivárgott értesülések több csatornán is egybevágtak: látva a volt magyar igazságügyi miniszterrel szembeni európai parlamenti ellenállást, a teljesen súlytalan – az unión belüli – humanitárius segélyek koordinációját bízza rá von der Leyen.

Egyelőre nagy a hangzavar

Már korábban tiltakozások hangzottak el a liberális és szocialista frakcióból (amelyek nélkül nem szavazhatók meg a biztosok és a bizottság): a politikailag fajsúlyos poszt esetére provokációt emlegettek, illetve azt, hogy nem kerülhet fontos tisztségbe az a politikus, aki hazájában az uniós értékek ellenében járt el kormányában.

A mai bejelentés után ennek megfelelően

a DK, az MSZP és a Momentum EP-képviselői azonnal közölték: nem szavazzák meg

a fideszes jelöltet. Donáth Anna a Renew Europe nevű liberális pártcsalád tagjait is erre fogja biztatni, és a nyilatkozatok alapján ez várható az MSZP-től és a DK-tól is. Cseh Katalin megjegyezte: az Orbán-kormány biztos-jelöltje még megválasztása előtt elkezdte az EU „bővítését” azzal, hogy európai menedékjogot adott az elítélt Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnöknek. Gruevszkit behozta, a Magyarországon lebuktatott orosz fegyvercsempészeket pedig nyugati szövetségeseink helyett Oroszországnak adta ki.

A kormány elégedett, de készül a bajra?

A magyar kormány megelőlegezett bizalommal, de határozott elvárásokat támaszt a hamarosan megalakuló új Európai Bizottság iránt. Bíznak abban, hogy olyan új Európai Bizottság fog felállni, amely kiegyensúlyozottabb, józanabb uniós vezetést hoz és új korszakot nyit az unió bevándorláspolitikájában is – írta közleményben a kormány.

Mintha az esetleges kudarcra számítanának, amikor úgy fogalmaznak, számítanak arra, hogy Trócsányi megválasztását az EP

„bevándorláspárti erői minden erejükkel megpróbálják megakadályozni”.

A kormány szerint a magyar biztosjelöltnek szánt szomszédságpolitika és az EU bővítése az egyik legfontosabb portfólió és lehetőség arra, hogy az EU újabb tagállamokkal erősödjön. Fontos cél a balkáni országok stabilizálása, a migráció megállítása érdekében is.

Szép, kerek feladatok

De tényleg realitás az unió bővítése, és az, hogy ebben Trócsányi kulcsszerepet kap? Nem eltekintve attól, amit erről az elutasítók felhoznak: hogyan kérheti számon Trócsányi a csatlakozás alapfeltételeiül a jogállami követelményeket a Balkánon, amikor pont az ő igazságügyi miniszteri ideje alatt indított az ország ellen 7-es cikkely szerinti eljárást az EP a jogállam leépítése miatt.

Ha igaz az ATV értesülése, akkor második találkozójukon, augusztus végén von der Leyen a Nyugat-Balkánból „vizsgáztatta” a magyar biztos-jelöltet, akinek teljesítménye-felkészültsége meggyőző volt. Ebbe illik a jelöléshez mellékelt feladatlista is, amely szerint fontos, hogy „stabil, biztonságos és virágzó” országok vegyék körbe az Európai Uniót, ezért aktívan jelen kell lenni ezen régiókban – ez lenne az EU szomszédságpolitikájának része.

Emellett hiteles EU-s perspektívát kell nyújtani a Nyugat-Balkán számára, ez különösen fontos most,

amikor a térségben jelentősen megerősödött a külső befolyás

– fogalmaz von der Leyen, nem nevesítve az orosz beavatkozást. Meg kell kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat Albániával és Észak-Macedóniával, továbbá felgyorsítani a strukturális és intézményi reformokat,

a jogállamiságra, a gazdasági fejlődésre, a közigazgatás átalakítására, a korrupcióellenes küzdelemre

és a jószomszédi viszonyra fókuszálva. Ezek a feladatok várnának Trócsányira. Ahogyan az is, hogy erősíteni kell a kapcsolatokat a keleti partnerség hat államával, s új hosszú távú szakpolitikai célkitűzéseket elfogadni már a jövő év közepéig, illetve hatékonyabbá tenni

a társulási egyezmények végrehajtását

Georgiával, Moldovával és Ukrajnával.

Van-e pálya a Balkánon?

A szép, kerek és fontos feladatkör realitása azonban legalábbis kétséges, és ezzel a német politikusnak tisztában kell lennie. Még a nyáron érkeztek hírek arról, hogy Emmanuel Macron francia elnök

az uniós reform elvégzése utánra tette a balkáni bővítést, ami 2025 előtt nem lehetséges.

Júniusban a német Bundestag nem döntött az EU és Albánia, valamint Észak-Makedónia közötti csatlakozási tárgyalások megkezdésének támogatásáról. A halogatás arra utal, hogy Franciaországgal együtt

a németek és a talán a hollandok is egyelőre jegelnék

az unió további bővítését. Ennek egyik akadálya eleve az, hogy Szerbiának rendeznie kell kapcsolatait az országból 2008-ban kivált albán többségű tartománnyal, Koszovóval. Enélkül az EU egyiket se fogja felvenni.

Ha pedig így lesz, akkor Trócsányi a látványos feladatkörön kívül nem fog tényleges munkát kapni a következő években.

A szomszédságpolitikában pedig hatalmas árnyékot vet ennek legfontosabb területére, az ukrajnai viszonyra a magyar kormány elmúlt évekbeli politikája. Amelynek megint csak tagja volt Trócsányi, amely

egyedüliként az EU-ban és a NATO-ban blokkolja Ukrajna közeledését a két szervezethez.

Ha a fenti feladatsort gondosan olvassuk, már abból érdekes következtetésre juthatunk.

Lehet ezt arcvesztés nélkül megcsinálni?

Biztosként tehát Trócsányi Lászlónak akár

a magyar kormánnyal szemben kellene

képviselnie az ukrajnai partnerségi uniós érdeket. Ahogyan a jogállami követelményeket a Balkánon, például a Gruevszki-ügy terhével. Továbbá azzal, hogy a fideszes média egyre nagyobb teret nyer a térségben, színtiszta orosz típusú hamishír-kampányt folytatva, ami ellen az EU igyekszik felvenni a küzdelmet. Trócsányira felettébb nehéz feladat vár(na) annak ismeretében is, hogy az Orbán-kormány nem igyekezett felemelni hangját szomszédunk felének orosz megszállása ellen.

Macchiavellibe ojtott német vagy ez a visszafogadás része?

Ezeket látva ismét felteendő a kérdés: von der Leyen valóban komolyan számol Trócsányival? Vagy pedig – látva a meglehetősen nagynak tűnő ellenerőt a liberális és a szocialista frakcióban – látszólag minden tőle telhetőt megtett, ami után az oroszlánok elé veti jelöltjét. Az EP-beli szakbizottságok elé, ahol könnyen előfordulhat, hogy ezek a testületek szétszedik egyik-másik jelöltet, elérve a feladatcserét vagy a jelöltváltást. Ami után a bizottság elnöke széttárja karjait, mondván

én mindent megtettem, de a képviselők másképpen gondolták.

Ne feledjük, Orbán öndicsérete szerint von der Leyen az ő és a visegrádiak „találmánya” volt Manfred Weber ejtése után (valójában nem, Macron az Angela Merkellel létrejött megegyezés, és von der Leyen „megtalálása” után ügyes húzással maga mögé húzta a V4-eket).

Rövidesen kiderülhet, hogy tényleg annyira dörzsölt politikus veszi át a bizottságot, aki úgy éri el eredeti célját, hogy – a jelöléssel felszítva a dühöt – magától eltolva a felelősséget az EP-vel végezteti el a piszkos munkát, megőrizve ezzel a látszólagos jó viszonyt Orbánnal. Vagy pedig a Néppárt csöndben ezzel is visszazár a Fidesz mellé.

Maga Trócsányi igyekezett óvatosan semmitmondó maradni. Közleményében azt írta, hogy várakozással tekint a közös munka elé ebben az izgalmas és komoly próbatételekkel járó időszakban.

Trump miatt kellett visszahívni egy CIA-ügynököt a Kremlből?

A CNN hírtelevízió exkluzív anyagában azt állítja, hogy az amerikai hírszerzés kénytelen volt kivonni egyik legfőbb informátorát Oroszországból, miután Trump elnök szigorúan titkos izraeli hírszerzési információkat osztott meg Lavrov orosz külügyminiszterrel a Fehér Házban.

Az eset még 2017-ben történt, de most került nyilvánosságra. A Fehér Ház és a CIA természetesen sietett cáfolni a CNN állításait. Ugyanígy tett Moszkva is, de az oroszok azért közzétettek néhány érdekes információt is.

A CIA orosz ügynöke Putyin közelében dolgozott

Oleg Szmolenkov 2010 előtt Oroszország washingtoni nagykövetségén töltött be tisztséget és minden bizonnyal a hírszerzés munkatársa volt. Az Egyesült Államokból hazatérve az elnöki hivatalba került. Harmadosztályú államtanácsos lett- írja a kormányhű Rt.com. 2017 nyarán Montenegróba ment nyaralni. Azután eltűnt.

A CNN leleplezése valószínűleg összefügg azzal, hogy Donald Trump javítani kívánja az USA kapcsolatait Oroszországgal, miután az ellene vizsgálódó ügyész nem tudott bizonyítékkal szolgálni arra, hogy az elnökválasztás idején az oroszok segítettek volna a győzelem elérésében. Trump jelezte: a következő G7 csúcsra, melyet Miamiban rendeznek meg, szívesen látná Putyin elnököt is. Az orosz államfőt azért zárták ki a nagyhatalmi csúcsról, mert 2014-ben Oroszország annektálta a Krím félszigetet.

Ráadásul tavaly, amikor közzétették az USA új biztonságpolitikai koncepcióját, abból kiderült: Kína mellett Oroszországot tekintik stratégiai ellenfélnek. Trumpot mindez nem zavarja, mert tudja: a kémek háborúja attól függetlenül folytatódik, hogy közben az államfők tárgyalnak egymással. Az USA szeretné megakadályozni Kína és Oroszország stratégiai szövetségét, ezért békejobbot kínál Putyinnak. Aki gondosan mérlegeli a körülményeket, de nyilvánvalóan szívesen eleget tesz Trump  meghívásának.

Trócsányi nem kockázatmentes jelölést kapott von der Leyentől

Trócsányi Lászlónak a bővítés- és szomszédságpolitikáért felelős tárcát szánja az Európai Bizottság megválasztott elnöke, Ursula von der Leyen. Nem biztos azonban, hogy ezzel a tárcával át fog menni a szakbizottságokon.

A volt magyar igazságügyi miniszter – Orbán Viktor óhajának megfelelően – a bővítés- és szomszédságpolitikáért felelős tárcát szánja az Európai Bizottság megválasztott elnöke, Ursula von der Leyen, aki kedden mutatta be a novemberben hivatalba lépő testület tervezett összetételét. Ezt a területet eddig az osztrák Johannes Hahn tartotta kézben.
Vagyis nem a szinte teljesen súlytalan (belső) humanitárius segélyezési biztosnak állítja Trócsányit von der Leyen, ahogyan azt brüsszeli értesülések előrevetítették.

Nagy az ellenállás Trócsányival szemben

Ezzel azonban lehet, hogy komoly kockázatot vállal a bizottsági elnök. A magyar politikussal szemben meglehetősen nagy a bizalmatlanság és várható ellenállás is. A testület tagjainak európai parlamenti megszavazásához nélkülözhetetlen liberális és szocialista frakciókban – felróva neki a hazai antidemokratikus törvényalkotás kiszolgálását – egyenesen „provokációnak” nevezték Trócsányi esetleges fajsúlyos politikai megbízását, illetve arról beszéltek, hogy nem kaphat ilyen szerepet az, aki maga (kormánytagként)

nem tartotta be az uniós jogszabályokat.

Márpedig Magyarországgal szemben zajlik a 7. cikkel szerinti jogállamisági eljárás, amelyet a finn EU-elnökség szeretne felgyorsítani. Ugyanezen fenntartások miatt kapta a jelenlegi magyar biztos, Navracsics Tibor öt éve az oktatást, kultúrát, ifjúságpolitikát és sportügyet szintén a bővítési terület helyett.

Neki kéne képviselnie  jogállami alapelveket

Az uniós gyakorlatban a biztosok nem hazájukat képviselik a bizottságban, hanem a közösségi jog végrehajtását kell „kitaposniuk” a tagállamok kormányaiból. A bővítési biztos esetében ráadásul a felvételre váró országokon (Albánia, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Koszovó tekinthető távlatilag tagjelöltnek) kell számon kérnie a jogállami intézkedéseket és berendezkedést, a sajtószabadságot, a civil szervezetek akadálymentes tevékenységét.

A szakbizottságokban elakadhat a jelölés

Az Európai Parlament a teljes bizottságról együtt szavaz, majd a kinevezést az állam- és kormányfők Európai Tanácsa adja meg. Az EP-ben azonban – csak hogy megmutassa erejét – gyakran fordul elő, hogy

a szakbizottságokban „kizeccölnek” olyan jelöltet, akinek személye (netán felkészültsége) vagy a küldő kormány megítélése miatt nem elfogadható.

Ennek következménye a „portfóliócsere”, netán új jelölt kérése. (A felkészültségi probléma miatt nem lett annak idején energiaügyekért felelő biztos Kovács László, helyette a kevéssé erős adóügyeket kapta meg.)

A szocialista Ujhelyi István máris közölte, hogy a frakcióban

nem fogja megszavazni Trócsányit.

Hasonló magatartás várható a DK-soktól és a liberálisok közt helyet foglaló Momentum képviselőitől. Akik közrehatása következtében eddig három fideszes politikus bizottsági alelnöki szavazását kellett elhalasztani a kellő számú támogatás híján.

Ráadásul az EP-ben több frakció „berágott” amiatt, hogy a bizottsági elnöki jelöléskor az állam- és kormányfők felrúgták az úgynevezett csúcsjelölti rendszert. Amelyben minden képviselőcsoport kiválasztottja lett volna a testület élére jelölve. Ennek eredménye lett von der Leyen kiválasztása (Manfred Weber „ejtése” után). Sokan szeretnének elégtételt vennie ezen, amelynek ostora az amúgy is rossz megítélésű magyar kormány jelöltje hátán csattanhat.

Az eddig megismertek szerint a holland Frans Timmermans, a dán Margrethe Vestager és a lett Valdis Dombrovskis is úgynevezett ügyvezető-alelnök lehet. Az új testületben nyolc alelnök lesz, közülük a három ügyvezető-alelnök kettős funkciót lát el, egyrészt felelősek lesznek a meghirdetett munkaprogramban szereplő három kulcstéma valamelyikéért, másrészt biztosi feladatokat is betöltenek.

Timmermans koordinálja az európai zöld megállapodással kapcsolatos munkát, ő lesz felelős a klímapolitikáért is. Vestageré a digitális kornak megfelelő Európa programja, egyúttal továbbra is betölti a versenyjogi biztosi posztot. Dombrovskis koordinálja az emberközpontú gazdasággal kapcsolatos tevékenységeket, és egyszersmind ő lesz a pénzügyi szolgáltatásokért felelős biztos.

Az öt „szimpla” alelnök egyike a spanyol Josep Borrell, aki az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője lesz. Mellette a cseh Vera Jourová az „értékek és átláthatóság”, a görög Margarítisz Szkínász az „európai életmód védelme”, a szlovák Maros Sefcovic az „intézményközi kapcsolatok és tervezés”, míg a horvát Dubravka Suica a „demokrácia és demográfia” nevű portfóliót kaphajta. Ez azt jelenti, hogy a nyolc alelnöki pozíció közül négy a dél- és a kelet-közép-európai régiónak jutott.

A „sima” biztosok testülete. Az olasz Paolo Gentiloni gazdasági, az ír Phil Hogan kereskedelmi, a francia Sylvie Goulard belső piaci biztos lehet. Az osztrák Johannes Hahn lesz felelős a „Költségvetés és igazgatás” portfólióért, és közvetlenül a bizottság elnökének fog jelenteni. Didier Reynders (Belgium) a „Jogérvényesülés” portfólióért felel (beleértve a jogállamiság témáját is). Marija Gabrielé (Bulgária) az „Innováció és ifjúság”, Sztella Kiriakídiszé (Ciprus) az egészségügy. Kadri Simsonhoz (Észtország) tartozik az energiaügy, Jutta Urpilainenhez (Finnország) a „Nemzetközi partnerségek”, Virginijus Sinkevičiushoz (Litvánia a „Környezet és óceánok”. Nicolas Schmit (Luxemburg) viszi a „Munkahelyteremtést”, Helena Dalli (Málta) az „Egyenlőség” portfóliót. Janusz Wojciechowski (Lengyelország) az agrártelület felelőse, Elisa Ferreira (Portugália) a „Kohézió és reformoké”. Rovana Plumb (Románia) a közlekedési ügyeket viszi, Janez Lenarčič (Szlovénia) a „Válságkezelés” portfóliót. Ylva Johansson (Svédország) vezeti a Belügy nevű terület gazdája.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!