Érdekes

Woody Allen leáll, bár nem éppen önszántából

0

Jövőre lesz az első olyan év, amikor nem mutatnak be új Woody Allen filmet. 1974 óta nem történt ilyen az amerikai rendezővel, aki a 48. filmjénél tart. Az eddigi utolsó filmjét (Egy esős nap New Yorkban) az idén ősszel mutatják be.

Woody Allen közismerten munkamániás, aki soha nem megy szabadságra. Mindig dolgozik, feltéve, hogy talál szponzort. Nos, ez 45 évig folyamatosan sikerült is neki, de most nem. Elvben most is lenne szponzor, hiszen az Amazonnal öt filmre kötött szerződést, s ebből még csak kettő készült el. A Hollywood Reporter viszont azt írja: a szexuális zaklatási botrányok miatt az Amazon felbontja vele a szerződést.

A neves rendezőt már régen kísérti nevelt lányának, Dylan Farrow-nak a vádja, mely szerint gyerekkorában szexuálisan molesztálta őt Woody Allen, aki persze mindent tagad. A család több ismerőse szerint a vádak mögött Woody Allen volt felesége, Mia Farrow áll, a pszichológus-szakértő is azt találta, hogy ő befolyásolta lányát. Az ügy akkor kerül újra elő, amikor lelepleződött Harvey Weinstein mint szexuális ragadozó, ami lavinát indított el, s ennek nyomán Dylan Farrow újra előállt a vádakkal.

Woody Allen nem ismeri el a vádak jogosságát, mint ahogy azt sem, hogy nincs szponzor az új filmjéhez. Ugyanakkor nem forgat. A rajongók tehát be kell, hogy érjék a már elkészült 48. filmmel. Lehet, hogy nem is lesz 49..

Nincs olyan alkoholmennyiség, ami biztonsággal fogyasztható

0

Egy világméretű kutatásnak lett ez az eredménye.

A BBC idézte a Lancet című orvosi hetilapban megjelent tanulmányt, amelynek keretében 195 országban vizsgálták meg az alkoholfogyasztás és az egészség összefüggéseit az 1990 és 2016 közötti időszakban. 15-95 évesek adatait elemezték, összehasonlították az egyáltalán nem ivók egészségét azokéval, akik naponta egy alkoholos italt fogyasztottak.

A szerzők azt elismerték, hogy

a mérsékelt fogyasztás talán véd a szívbetegségekkel szemben, ám ez az előny nem akkora jelentőségű, mint a rák és más betegségek kockázatának emelkedése.

Azt találták, hogy százezer absztinens közül 914-nél alakul ki alkohollal kapcsolatos betegség, többek között rák. Akik napi egy alkoholos italt fogyasztottak, azok közül ennél néggyel többen betegedtek meg, ami 0,5 százalékos emelkedést jelent, akik napi kettőt, azok közül 63-an, ez 7 százalékos növekedés. A napi öt alkoholos italt ivók között 37 százalékkal, vagyis 338-cal többen lettek betegek.

„Korábbi tanulmányok megállapították az alkohol védő hatását egyes betegségekkel szemben, azonban

az alkohollal összefüggő egészségi kockázatok már a legkisebb mennyiséggel is emelkednek.

Ugyan a napi egy itallal kapcsolatos kockázat kicsi, azonban meredeken emelkedik az egyre nagyobb mennyiségekkel – mondta Max Griswold, a kutatás vezetője, a Washingtoni Egyetem egészségügyi mérésekkel és értékeléssel foglalkozó intézetének munkatársa.

Sonia Saxena, a tanulmány egyik szerzője szerint kutatásuk a témában végzett eddigi legnagyobb jelentőségű munka, mert elemezték 694 forrás adatait, amelyek mind egyéni, mind a populációs ivási szokásokról tartalmaztak adatokat, valamint 592 tanulmány eredményeit, amelyek az alkoholfogyasztás kockázatairól szóltak.

Becsléseik a korábbiaknál pontosabbak, mert a bevalláson alapuló egyéni adatokon kívül figyelembe vették az alkoholeladásokat, az otthoni előállítást és a csempészetet.

A legtöbbet ivó nők tízes toplistáját a tanulmány szerint Ukrajna vezeti, napi négy egységet meghaladó mennyiséggel,

A nők között Magyarország nem került az élmezőnybe, azonban a férfiak között a tizedik helyen áll.

Ennek a listának az élén Románia található, ahol átlagosan napi nyolc egységnyi italnál többet fogyasztanak. Egy egységnek számít tíz gramm alkohol, ami egy kis pohár borban, egy doboz sörben vagy egy kis adag röviditalban van.

A világon háromból egy ember fogyaszt alkoholt a becslések alapján. A 15-49 éves korosztályban a halálozások majdnem fele kapcsolatba hozható az alkohollal.

Újjáépült Kelet-Európa egyik legnagyobb zsinagógája

0

Az ukrajnai Drohobics városában az állam és egy orosz oligarcha fizette a felújítást.

Ebben a zsinagógában házasodott Menahem Begin későbbi izraeli miniszterelnök 1936-ban. A drohobicsi zsinagóga ekkor már évtizedek óta működött: 1842 és 1865 között épült. Akkor ez volt a legnagyobb zsinagóga Galíciában. Az építkezés kezdeményezője Leiser-Niszán Teitelbaum hászid rabbi volt.

Ebben az időben a térség az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott.

A galíciai kisváros lakóinak a fele zsidó volt.

Az első világháborút követően Drohobics a független Lengyelország része lett. Aztán lerohanták a nácik, akik meggyilkolták a zsidók többségét. A második világháborút követően Drohobics Ukrajna, vagyis a Szovjetunió része lett. Egy ideig sóraktárként használták a zsinagógát, majd bútor- és élelmiszerbolt is működött benne. A függetlenség kikiáltása után visszakerült a zsidó közösséghez, de ismeretlenek kifosztották és felgyújtották.

Drohobics mára zsidó lakosai nagy részét elvesztette. Sokan a Szovjetunió összeomlása után vándoroltak ki. Így aztán nem is a helyi közösség intézte a zsinagóga felújítását, hanem az ukrán állam és egy olyan orosz oligarcha, aki ott született: Viktor Vekszelberg. Ő

egymillió dollárt adományozott a felújításra.

Ukrajna próbálja őrizni a zsidó örökséget, de helyi közösségek pedig egyre kevésbé vannak. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy az innen származó gazdagok támogassák a zsinagógák helyreállítását. Így az ukrán kormányt az sem zavarta, hogy Vekszelberg közel áll Vlagyimir Putyinhoz, és szerepel azon a feketelistán is, amely a Putyinhoz hű oligarchákról készült az Egyesült Államokban. Emiatt be sem léphet Amerikába.

A 92 éves anya 68 év után ölelhette meg újra fiát

0

Sírva ölelkezett anya és fia a Gyémánt-hegységben Észak-Koreában. Utoljára 1950-ben látták egymást amikor kitört a háború a két Korea között. A most 72 éves fiú Északra került, édesanyja Délen maradt.

Bár a két Korea fegyverszünetet kötött egymással 1953-ban, de a határ megmaradt. Civilek csak nagyon nehezen léphetik át. Most is egy csúcstalálkozó kellett ahhoz, hogy 89 koreai család egymásra találhasson egy üdülőhelyen a Gyémánt-hegységben, Észak-Koreában. Mun Dzse-in dél-koreai és Kim Dzsongun észak-koreai elnök Panmindzsonban a fegyverszüneti vonalon egyezett meg abban, hogy újabb szétválasztott családok láthassák egymást hosszú idő után. Több mint 57 ezer család vár ilyen találkozóra a két Koreában. Közülük most 89 család újra élvezhette a viszontlátás örömeit.

Ri Szung Csol négyéves volt, amikor utoljára láthatta az édesanyját. Azóta Észak Koreában él, és nem nagyon bízott abban, hogy újra találkoznak. Édesanyja, aki idén már 92 éves, maga is már szinte feladta a reményt. Nem annyira maga miatt, hanem, mert a fiát féltette. Észak-Koreában fiatalon halnak meg a férfiak – nyilatkozta az édesanya, akinek fia most 72 éves. A katonai szolgálat tízéves a világtól elzárkózó Észak-Koreában, ahol szinte minden pénzt a hadsereg kap. Emiatt gyakran éheznek a civilek, akiknek az egészségügyi ellátása sem a legjobb.

Mégis mind a ketten megélték a nagy napot. A fiú megismerkedhetett két húgával is, akik azután születtek, hogy ő elvált édesanyjától. A két Korea között semmiféle levelezési kapcsolat sincs, ezért a családok nem tudnak semmit egymásról, ha a háború szétválasztotta őket az ötvenes évek elején.

A szétválasztott családok most abban bíznak: folyamatosak lesznek az ilyen találkozók. Éppúgy, mint a csúcstalálkozók a két Korea vezetői között. Nemrég jelentették be Phenjanban és Szöulban, hogy szeptemberben újabb csúcstalálkozó lesz a két elnök között. Ezúttal a dél-koreai elnök ellátogat Phenjanba. Ez lesz már a harmadik csúcstalálkozó.

Dél-Koreának kulcsszerepe volt abban, hogy létrejött a találkozó Donald Trump és Kim Dzsongun között júniusban Szingapúrban. Phenjanban arra számítanak, hogy még az idén újabb amerikai-észak-koreai csúcstalálkozó lesz, hiszen az első nagy diplomáciai siker volt mind a két fél (bár sokkal inkább Észak-Korea) számára. A háborús feszültség lényegesen enyhült, ezért a szétszakított koreai családok joggal reménykedhetnek abban, hogy a jövőben nem kell 68 évet várni arra, hogy egy anya újra láthassa fiát, akit négyéves korában hagyott el a háború miatt.

380 ezer dollárt fizetett a színésznő a hallgatásért

0

Asia Argento olasz színésznő az elsők között vádolta meg Hollywood híres producerét szexuális erőszakkal. Egyik sztárja lett a metoo kampánynak. Most őt is utolérte a nemezis.

A New York Times beszámol arról, hogy az akkor 37 éves színésznő letámadott szállodai szobájában egy 17 éves rockénekest, aki ezt szexuális erőszakként élte meg. Jimmy Bennet aztán maga is színész lett és folytatja rockénekes pályafutását is. 3,5 millió dollárra perelte a színésznőt mondván: súlyos pszichés következményei voltak számára annak, hogy Asia Argento letámadta.

Kaliforniában 18 év a szexuális kapcsolat legális alsó határa. Ezért a színésznő bűncselekményt követett el. Végül a felek megegyeztek: Asia Argento 380 ezer dollárt fizetett ki a fiúnak azért, hogy hallgasson. A színésznő ügyvédje szerint csak arról volt szó, hogy támogatták a törekvő ifjú rockénekes karrierjét.

Asia Argento legutóbb Cannes-ban a filmfesztiválon tartott sajtóértekezletet, és ezen újra elítélte Harvey Weinsteint, aki 21 éves korában megerőszakolta.

Harvey Weinstein ellen jelenleg per folyik New Yorkban szexuális zaklatások miatt. A bukott producer mindent tagad, de Asia Argentón kivül is sokan vádolják őt szexuális zaklatással illetve azzal, hogy a filmszerepeket azoknak a színésznőnek adta, akik hajlandóak voltak ágyba bújni vele.

Elhunyt Uri Avneri, az izraeli békemozgalom alapítója

0

Megítélése Izraelben ellentmondásos volt. A jobboldali szélsőségesek szerint áruló volt és rágalmazó munkát folytatott, s ezért többször megtámadták és bántalmazták. Egyszer megkéselték, egyszer mindkét karját eltörték.

Kilencvennégy éves korában, szélütés nyomán elhunyt Tel-Avivban Uri Avnirei újságíró és békeharcos, volt parlamenti képviselő, az első izraeli, aki személyesen találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetőjével.

A már hetven évvel ezelőtt palesztin állam alakítását szorgalmazó Avneri alapította meg a Gus Salom nevű békemozgalmat, s vezette az Olam haze (A mi világunk) című liberális-szatírikus hetilapot, amely több mint negyven éven át a humor eszközével küzdött az izraeli közélet visszásságaival.

Uri Avneri Helmut Ostermann néven egy jómódú német zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot a németországi Beckumban, ahonnan Hitler hatalomra jutása után, 1933-ban, tíz éves korában, családjával az akkor brit fennhatóság alatt álló Palesztinába emigrált.

Már tizennégy évesen dolgozni kezdett egy ügyvédi irodában, hogy anyagilag segítse családját. 1938-ban, tizenöt évesen csatlakozott a jobboldali cionista Irgun mozgalomhoz, ahonnan 1942-ben kilépett, mert nem értett egyet terrorista módszereikkel.

„Szabadságharcosok voltunk” – vélekedett utólag Optimista című önéletrajzi könyvében erről a korszakáról.

„Akkoriban azt tanultam meg, hogy csak nézőpont kérdése a szabadságharcos és a terrorista közötti különbség”

– tette hozzá.

Rajparancsnokként harcolt az 1948-as függetlenségi háborúban, s kétszer is megsebesült, egyszer súlyosan. A kórházban kristályosította ki későbbi politikai álláspontját a palesztin állam szükségességéről.

„A háború teljesen meggyőzött arról, hogy van palesztin nép és a békét először is velük kell megkötni. Ennek a célnak az eléréséhez meg kell alapítani egy palesztin nemzetállamot” – írta önéletrajzában.

Felépülése után, 1950-ben barátaival megvásárolta a csődbe ment Ha olam haze című hetilapot, amit Félelem és előítéletek nélkül jelszóval Izrael legendás ellenzéki orgánumává fejlesztett, mely híres lett pimasz, az intézményeket és a politikusokat nem kímélő hangvételéről, leleplezéseiről és pletykáiról, valamint a hátsó borítón szereplő meztelen nőkről egyaránt.

Negyven évig a lap főszerkesztője volt, s a médiumon keresztül a katonaság bálványozása, a vallási korlátozások, a korrupció, az etnikai diszkrimináció, és az arabellenes politika ellen küzdött.

A hatvanas és a hetvenes években a kneszetben is politizált több baloldali párt képviseletében. 1982-ben találkozott rejtekhelyén,

az ostromlott Bejrútban bujkáló Jasszer Arafattal, amiért édesanyja annyira megharagudott rá, hogy kitagadta az örökségéből.

1993-ban alapította meg a Gus Salom nevű békemozgalmat, amelyet 2009-ig maga irányított. A második intifáda idején, 2003-ban sokat tartózkodott Rámalláhban a palesztin vezérkarnak otthont adó Mukátában, hogy jelenlétével védje Arafatot egy esetleges támadástól.

Uri Avneri megítélése Izraelben ellentmondásos volt. A jobboldali szélsőségesek szerint áruló volt és rágalmazó munkát folytatott, s ezért többször megtámadták és bántalmazták. Egyszer megkéselték, egyszer mindkét karját eltörték.

Trump felesége válna, de nem mer

0

Az Egyesült Államok elnökének egy volt munkatársnője szerint Trump zsarolja Melaniat, aki el akart válni tőle. Omarosa Manigault-Newman egy évig szolgált a Fehér Házban, és most könyvet írt a tapasztalatairól.

Trumpról nem fest különösebben hízelgő képet: szellemileg leépült benyomást kelt, aki nem képes átlátni a bonyolult problémákat. A nőket lekezeli és a színesbőrűeket- mint amilyen Omarosa Manigault-Newman – alsóbbrendűnek tartja. Betegesen vonzódik viszont a saját lányához Ivankahoz, aki férjével együtt Trump tanácsadója a Fehér Házban.

A First Lady mind nehezebben viseli el férjét, akinek számtalan kalandjáról számolt be a sajtó.

Melania Trumpot különösen az zavarta, hogy férje más nőkkel szórakozott miközben ő megszülte közös gyereküket, Baront.

A First Lady felvetette a válás gondolatát, de Trump megfenyegette: válás esetén kitoloncoltatja az Egyesült Államokból.

Melania, aki Szlovéniában született, 1996-ban úgynevezett Einstein vízummal érkezett az Egyesült Államokba. Ezt azok kapják, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a szakmájukban, és ezért az USA-nak nagy szüksége lehet rájuk. Ilyen volt a Nobel díjas fizikus Albert Einstein, aki a zsidóüldözés elől menekült el Németországból.

Melania Knavs fotómodell volt a vízum megszerzése idején. Távolról sem szupersztár, ám valahogy mégiscsak meg tudta szerezni az Einstein vízumot. Ha az ügyet újra előveszik, nem kizárt, hogy találnak alapot a kitoloncolásra. Legalábbis ezzel zsarolja Trump a First Ladyt. Akinek a szülei épp most tették le az állampolgári esküt az Egyesült Államokban.

Trump nemrég bejelentette, hogy nem elégszik meg egyetlen ciklussal és 2024-ig a Fehér Házban kíván maradni.

Melania Trumpnak tehát addig kell játszania a First Lady szerepkörét, ha nem akarja, hogy férje kitoloncoltassa az Egyesült Államokból.

Persze nagy kérdés, hogy Trumpot újraválasztják-e 2020-ban. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy minden elnöknek jó esélye van a duplázásra: Clinton, az ifjabb Bush és Obama is nyolc évig volt a Fehér Ház lakója. Az idősebb Bushnak viszont nem sikerült. Trump úgy érzi, hogy egy válás súlyosan veszélyeztetné elnöki reményeit. Ezért ragaszkodik a First Ladyhez, akit – elbocsátott munkatársnője szerint – zsarol. A Fehér Ház természetesen cáfol, a First Lady pedig hallgat, hiszen tudja, hogy ebben a szerepkörben ez a legfontosabb tulajdonság Washingtonban.

250 ezer eurót kap egy stewardess a szüzességéért

0

A fiatal nő az interneten hirdetett árverést.

A 36 éves, ázsiai származású német stewardess, Mandy a hírhedt Cinderella Escorts portálon bocsátotta árverésre szüzességét. A nyertes egy müncheni üzletember lett, ő 250 ezer eurót ajánlott. A második helyen egy ügyvéd végzett 240 ezer, a harmadikon pedig egy futballista 200 ezer euróval. A nyertes szeptemberben találkozhat Mandyvel.

A nő azt mondja, eddig az „igazira” várt, de mostanra rájött, hogy vele lehet, hogy soha nem találkozik. Ezért döntött úgy, hogy árverésre bocsátja szüzességét. A pénzből

egyrészt énekesnői karrierjét akarja beindítani, másrészt szegényeket is támogatni akar.

Mint mondta, mivel felnőtt nő, szüleinek el kell fogadnia a döntését, és senki nem mondhatja meg neki, mit tegyen a testével. A barátai közül pedig többen is irigylik, mivel ők a szüzességüket olyan férfival veszítették el, aki aztán ott hagyta őket.

Az ilyen árverések egyébként egyáltalán nem ritkák. Egy 18 éves román lány szüzességéért például tavaly 2 millió fontot fizetett egy hongkongi üzletember. A portál, ahol a lányok hirdetik a szüzességüket, a végső ár 20 százalékát kapja.

A Black Cube és a többiek

0

Két izraeli magáncég politikai ellenfeleket hackel meg Afrikában, Európában, a Közel-Keleten és az Egyesült Államokban – megfelelő díjazás fejében. Erről közölt nagyon terjedelmes és részletes cikket az amerikai liberális folyóirat, a Nation Richard Silverstein szabadúszó izraeli újságíró tollából, aki írásaiban többnyire az izraeli nemzetbiztonsági állam túlkapásaival foglalkozik.

A szerző szerint Izrael demokráciának tekinti magát, de valójában nemzetbiztonsági állam, bár a magánélettel és szabadságjogokkal kapcsolatos áldozatok árát az izraeliek jelentős része örömmel fizeti meg a biztonságért cserében.

Silvestein röviden leírja az izraeli titkosszolgálatok szerkezetét, majd megállapítja, hogy az elmúlt két évtizedben Izrael jelentősen kiterjesztette a titkosszolgálati technológiák felhasználását, és

a szervezetek veteránjai átvitték tudásukat a vállalkozási szférába.

A piszkos operációk élvonalában két cég áll: az NSO csoport és a Black Cube. A cikk hosszan sorolja a két cég ismertté vált ügyeit, majd megállapítja: nem kizárt, hogy a Black Cube nem csupán egyszerű magáncég, hanem egy kiszervezett csapat, amely azokat a piszkos feladatokat végzi el, amelyeket az izraeli külföldi hírszerzés, a Moszad nem tud, vagy nem akar végrehajtani. Ez egyben védelmet nyújt Izraelnek a nemzetközi felháborodás ellen, ha esetleg ilyen operációk nyilvánosságra kerülnek.

A szerző ezt követően a Politico korábbi cikke alapján nagyon részletesen ismertette a Black Cube magyarországi operációját, majd megállapította: előbb-utóbb meglesz az ára a Black Cube titkos műveleteinek. Egy majdani botrány nem csak a céget, hanem az országát is sújthatja. Ezt követően Silverstein kitér az NSO Group tevékenységére is, amely főleg a titkosszolgálatnál is alkalmazott hackereket foglalkoztat, akiknek a programjai a mobiltelefonok lehallgatását és nyomon követését teszik lehetővé. A szerző szerint ez kizárólag azért került nyilvánosságra, mert

többen, akiknek furcsán kezdett viselkedni a mobilja, amerikai szakemberekhez fordultak segítségért.

Az NSO azt állítja, hogy a termékeire kötött szerződésekben szerepel, hogy ezek kizárólag kormányok által használhatók, és kizárólag a bűnözés és a terrorizmus elleni harcban, de nem alkalmazhatók állampolgárok megtámadására azok tevékenysége miatt. Amikor pedig újságírók felvetették, hogy az ügyfelek nem a szerződésben rögzítettek szerint használták fel a szoftvereket, az NSO csupán azzal reagált, hogy nem felelős azért, ahogyan a technológiáját felhasználják, és nem is követi nyomon a felhasználást. Az amerikai laboratórium, amely feltárta az NSO-szoftverek létezését, egy közleményben felhívta a figyelmet arra, hogy a cyber-hacking egész területe alig szabályozott.

Silverstein szerint feltételezhető, hogy maguk az ilyesmivel foglalkozó cégek is támogatnák a szabályozást, mert az lehetővé tenné számukra, hogy úgy kövessék üzleti céljaikat, hogy közben tiszteletben tartják a közös normákat. A kérdésben kormányokra és az érintett cégekre való nyomásgyakorlás egyik eszköze a pénzügyi piacokon indított támadás lehet – írta Silverstein, és beszámolt arról, hogy az NSO esetében egy nagy ilyen üzletet már sikerült megakadályoznia jogvédő csoportoknak. Ennek során a jelenlegi tulajdonos 730 százalékos haszonra tett volna szert. Az akció sikerének egyik oka az volt, hogy egy korábban kirúgott alkalmazott ellopott egy merevlemezt, és felkínálta azt a piacon. Megpróbálták az ügyet bírói végzéssel titokban tartani, de később ezt feloldották, mert ezzel megfosztották volna a cég megvásárlása iránt érdeklődőt az üzleti döntéseihez szükséges információktól.

Másrészt a Globes izraeli gazdasági orgánum héber kiadásában többször is szóba hozták, hogy

az izraeli hatóságok a szoftver ellopását, illetve ennek nyilvánosságra kerülését nemzetbiztonsági szempontból az egyik legsúlyosabb kiszivárgásnak tekintik.

Ez a szerző szerint azt is jelentheti, hogy a Pegazus elnevezésű szoftvert, vagy annak egyes lényegi elemeit nem is az NSO fejlesztette ki, hanem az izraeli titkosszolgálat illetékes egysége, és így a nyilvánosságra kerülése világszerte veszélyeztetheti az izraeli titkosszolgálatok műveleteit. A nevezett cégek értékének növekedésével új vállalatok is megjelennek a piacon. 12,5 millió dolláros finanszírozással nemrég létrejött Toka elnevezéssel egy újabb cég, amely az ügyfeleknek a különféle háztartási eszközök ellenőrzését lehetővé tévő szoftvert kínál: ez sebezhetővé tesz minden háztartási berendezést, amely internet-szerverekkel áll kapcsolatban, a termosztátoktól a riasztórendszerekig. Ez lényegében az NSO üzleti modelljének átültetése az otthoni berendezésekre. Vagyis a szimatoló társaságok vagy egyének bekukucskálhatnak bárki otthonába. A Toka egyik alapítója Ehud Barak volt miniszterelnök – írta Silverstein.

Minden párhuzam a történelem műve

0

Az olasz hóhérok – a zsidók genocídiuma Olaszországban című könyvével Simon Levis Sullam új megvilágításba helyezi a 2. világháború történéseit. A szerző szerint az olasz civilek ezrei segítettek a náciknak abban, hogy meggyilkolják az ország zsidó származású lakosait. A könyv teljesen ellentmond annak az eddig általános vélekedésnek, hogy az olaszok nem működtek együtt a népirtó gyilkoló gépezettel.

Sullem több mint 6000 olyan olaszországi zsidó sorsát tanulmányozta, akiket letartóztattak, deportáltak és meggyilkoltak a világháború utolsó két évében. A történész-szerző olaszul 2015-ben jelentette meg a „történelmi ellenrobbanását” az úgynevezett „jó olasz” mítoszáról.

Szinte feledésbe merült, hogy Olaszország még 1938-ban, tehát két évvel azelőtt, hogy Hitler oldalán belépett volna a háborúba zsidóellenes, fajvédő törvényeket fogadott el. A zsidókat eltávolították a munkahelyeikről, az iskolákból és a média gyűlöletkampányának a céljaivá váltak. Akárcsak Németországban és Hollandiában pedánsan vezetett adatbázisok alapján azonosítani az országban élt mintegy 46 ezer zsidót, akik közül sokakat megfigyelés alatt tartottak.

A könyvben a szerző a helyi holokausztokra összpontosít, megnevezve a vezető antiszemitákat néhány városban, idéz a rádióadásokból, a politikai beszédekből és az antiszemita tankönyvekből.

„A zsidókat el kell égetni, egyenként és a hamvaikat szélnek ereszteni” – idézi Sullem a Rádió Róma egyik 1938-as adását. Szerinte három évvel azelőtt, hogy a meghódított szovjet területeken megkezdődött volna a holokauszt, az olaszok a társadalom minden szegmensében már izolálták és üldözni kezdték az országban élő zsidókat.

Az olasz holokausztra 1943-tól került sor, miután a lakosság már fél évtizede emésztette az antiszemita mérget – írja a szerző, aki szerint Olaszországban is, akárcsak Európa más részein, a civilek sorsdöntő szerepet játszottak nemcsak a zsidók leleplezésében és feljelentésében, hanem néha még a letartóztatásukban is. Majd két éven keresztül az olasz polgárok teherautóvezetőként, gyűjtőtáborok őreiként, mozdonyvezetőként illetve más minőségben járultak hozzá a „végső megoldáshoz” Olaszországban.

Sullem szerint az olasz hóhérok többsége nem volt ideológiailag motivált, a népirtás bürokratikus okokból, rendőrségi akciók által hajtották végre; egyesek számára ezek az akciók politikai imperatívuszok voltak, míg mások szimplán csak parancsot teljesítettek vagy a profit és a bosszú lehetősége hajtotta őket.

A szerző néhány konkrét esetről is beszámol például Milánóban és Firenzében, ahol az akciókat a német katonaságon és az olasz fasiszta milícián kívül bűnöző bandák hajtották végre.

Legalább több száz olyan olaszról is tudni, akik embercsempésznek adták ki magukat. Öt és tízezer lírát kértek az emberektől annak a fejében, hogy átcsempészik őket biztonságosabb területekre. Ez az összeg elérhette akár a 40 ezret is, ha bonyolult útvonalat választottak. A profitot úgy duplázták meg, hogy hasonló összegért fel is adták klienseiket a hatóságnak.

A holokauszt végéig 8869 zsidót deportáltak Olaszországból, közülük 6746 Auschwitzba került és majdnem mindegyikük ott lelte halálát. Még 303 zsidó esett áldozatul az olasz területen végrehajtott tömeggyilkosságokban.

Levis Sullam szerint Németországgal ellentétben az olasz állam nem tett önkritikus gesztusokat állampolgárai ezreinek szerepe miatt. Az olaszok múltjának tisztára mosása már az 1946-os amnesztia törvénnyel elkezdődött. Annak ellenére, hogy a meggyilkolt olasz zsidók felét olaszok tartóztatták le a zsidóüldöztetést nem tekintették bűnnek a háború után – véli a szerző.

Times of Israel/Független Hírügynökség

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!