Kultúra

Oscar-jelölések: a Testről és lélekről rákerült a szűkített listára

Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje is szerepel a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára esélyes művek szűkített listáján – jelentette be az amerikai filmakadémia Los Angelesben.

A kilenc filmből álló listán Fatih Akin török származású német rendező Aus dem Nichts című krimije (német-francia koprodukció), a Szeretet nélkül című orosz, az Una Mujer Fantástica című chilei dráma, a nemrég a legjobb európai filmnek választott A négyzet (svéd-német-francia), az izraeli Foxtrot, a libanoni The Insult, a szenegáli Felicité és a dél-afrikai The Wound szerepel még.

Az amerikai filmakadémia idén 92 alkotásból választotta ki a legjobb idegen nyelvű film szűkített listáján szereplő kilenc művet, amelyből a január közepén tartott vetítések alapján bizottságok választják ki a végső öt jelöltet. Ezeket január 23-án jelentik be – írja az MTI.

Utoljára 2016-ban jelöltek magyar filmet a kategóriában, Nemes Jeles László Saul fia című filmjét, amely meg is nyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart.

A Testről és lélekről szombaton ismét begyűjtött egy fontos díjat: a női főszereplő, Borbély Alexandra Európai Filmdíjat kapott, a berlini ceremónián azonban a legjobb filmnek járó díjat A négyzet kapta.

Hétfőn kiderült, hogy Golden Globe-ra viszont nem jelölték Enyedi Ildikó filmjét. A legjobb idegen nyelvű film kategóriájában ott a A négyzet, az Una Mujer Fantástica, az Aus dem Nichts és a Szeretet nélkül mellett Angelia Jolie új filmje, a First They Killed My Father kapott jelölést – ez utóbbi film most az Oscar-versenyben még a szűkített listára sem került be.

Mécs Mónika a Testről és lélekről egyik producere múlt héten a FüHü-nek adott interjújában arról beszélt, hogy, mivel későn kezdődött a film kampánya, a Golden Globe- és Oscar-jelölésekkel kapcsolatban bármi megtörténhet, de ha ezek elmaradnak, akkor sem lehetnek csalódottak, annyi mindent nyert már a film.

A 90. Oscar-díjátadó ceremóniát 2017. március 4-én rendezik a hollywoodi Dolby Színházban.

Ha csak eltáncolja valaki a szerepet, az nem elég

A fenti vélemény Bakó Mátétól, a Magyar Nemzeti Balett első magántáncosától származik, aki sok más társával hasonlóan Czank Lívia írót próbálta beavatni abba, mit is jelent balett-táncosnak lenni, és milyen ez a világ belülről. Czank Lívia tíz hónapot töltött az Operában: figyelte a próbafolyamatokat, az előadásokat, a táncosok mindennapjait, illetve rengeteg interjút is készített, hogy megszülethessen A függöny mögött – A balett titkos világa című könyv.

„Lívia gyakorlatilag beköltözött az Operába” – foglalta össze Solymosi Tamás balettigazgató a könyvbemutatón, hogy mi kellett A függöny mögött megszületéséhez. Czank Lívia jóformán az egész tavalyi évadot a táncosokkal töltötte: reggeltől estig figyelte, ahogy gyakorolnak, fellépnek az előadásokon, pihennek, vagy akár betegeskednek, közben pedig kifaggatta őket a számukra mindennapi, a külső szemlélő számára viszont láthatatlan dolgokról, és még képeket is készített minderről. Hiszen ahhoz, hogy megjelenjen a csoda a színpadon, rengeteg munkára, lemondásra, és sokszor fájdalomra van szükség, amelyek a nézők számára jórészt ismeretlenek maradnak.

Czank Lívia könyve egyrészt általában szól a balett világáról, másrészt konkrétan a Magyar Nemzeti Balett művészeiről, akik

befogadták az írót maguk közé, és meséltek a szakmájukkal járó szépségekről és kihívásokról,

akár gyerekkori élményekről is. Megszólalnak benne nem csak a magántáncosok, és címzetes magántáncosok, hanem tánckari művészek, balettmesterek, illetve díszlet- és jelmeztervezők, valamint öltöztetők és fodrászok is.

Alija Tanyikpajeva, Radina Dace, Balázsi Gergő Ármin és Felméry Lili, a Magyar Nemzeti Balett táncosai a rúd mellett gyakorolnak a Magyar Állami Operaház balett-termében.
MTI Fotó: Kallos Bea

Mivel a könyv alapanyagául az Operaház felújítás előtti utolsó évada szolgált, A függöny mögött egyben emléket állít annak is, hogy milyen volt a korszerűsítés előtt az Andrássy úti épület a balett-termekkel és a kiszolgáló helyiségekkel együtt. A könyvben mindegyik olyan darab szerepel, amelyet a 2016/2017-es évadban repertoáron tartott, illetve bemutatott a Magyar Nemzeti Balett. A Spartacus színpadra állítása kapcsán például szó van a legendás koreográfusról, Seregi Lászlóról is, vagy, ahogy a táncosok emlegetik, Laci bácsiról, részletesen megismerjük a nagyszabású Don Quijote és A kalóz előkészületeit, de a karácsonyi hagyománynak tekinthető A diótörő, illetve a felújítás után színpadra kerülő Anyegin, Anna Karenina, Manon és A hattyúk tava is megjelennek a könyvben.

Czank Lívia időrendben írja le az eseményeket, és egyrészt igyekszik átfogó képet adni az Opera táncosainak munkájáról, másrészt ki is emel egy-egy kifejezetten érdekesnek vagy izgalmasnak tartott témát. Emellett számtalan anekdota bekerült a könyve, illetve az író arra is részletesen kitér, hogyan próbált elvegyülni és észrevétlen maradni a táncosok között, hogy véletlenül se zavarhassa meg őket. A legérdekesebbek viszont azok a részek, amikor a balettosok mindennapjaiba, és a kulisszák mögött zajló eseményekbe nyerünk bepillantást. Ahogy a spicc-cipő egyénre szabásának módjairól értekeznek a balerinák, vagy, amikor Czank arról ír, hogy hogyan viselkednek a táncosok a színpadra lépés előtt, és az előadások közti szünetekben.

A történetekből, interjúkból, illetve riportszerű leírásokból kirajzolódik, hogy ez is egy szakma, mint minden más, különböző munkafolyamatokkal és fortélyokkal, de emellett az is, hogy egy egész életet meghatározó tevékenység, ami rengeteg érzelmet és akár indulatot is felszabadít a táncosokból. Nem elég felkészíteni a testüket, eljárni a balettórákra, betanulni a koreográfiát, felvenni a szép, de néha kényelmetlen jelmezeket, hanem át is kell élni azt, ami a színpadon zajlik, és ehhez jön még hozzá az előadásokkal járó feszültség. A táncosok élete nem csak fizikailag, hanem mentálisan is megterhelő, és, habár köztudott, hogy sok áldozatot követel a szakma, abban azért ritkábban látunk bele, mit is jelent ez a gyakorlatban.

Juka Aszai, Purszki Lilla és Julija Golovina A kalóz próbáján a Magyar Állami Operaházban.
MTI Fotó: Kallos Bea

A kulisszatitkok mellett néhány interjúalany olyan kifejezetten kényes témákról is őszintén beszélt, mint a mellőzöttség érzése, a szakmán belüli irigység, a társulaton belül szövődő szerelmek vagy éppen az öregedés. Külön részt szentelt Czank a gyerekvállalás kérdésének is, és a lemegdöbbentőbb az volt, hogy a nyilatkozó táncosok közül senki sem szerette volna a balett, mint hivatás felé a gyermekét. Szinte mindenki hozzátette, hogy támogatná kisfiát vagy kislányát, ha mégis emellett döntene, de hiába ecsetelték néhány oldallal korábban, hogy mennyire rajonganak a táncért, és hogy nélküle el sem tudják képzelni az életüket, egyetértettek abban, hogy túl sok áldozatot követelő, és kiszámíthatatlan ez az életpályája.

„Siker, nem siker, fizikai fájdalom, 10 éves korunk óta.

Véres láb, eltört köröm, hízás, fogyás, megalázás, mesternők, lelki terror. Iszonyatosan nehéz dolog, bármennyire gyönyörű” – foglalta össze Radina Dace magántáncosnő a karrierjét.

Czank Lívia kifejezetten figyelt arra, hogy ne csak a balettosokról legyen szó, hanem az is megjelenjen, mennyi ember összehangolt munkája kell ahhoz, hogy megszülethessen egy-egy előadás.

Tulajdonképpen nem meglepő, de az viszont teljesen hiányzik a könyvből, hogy a táncosok, vagy bárki más az Operaházról, mint munkahelyről beszéljen, ami azért is feltűnő, mert a színházon belüli feszültségekről elég sokat lehet olvasni mostanában az újságokban. Ez a döntés az író vagy éppen a táncosok részéről érthető, hiszen egészen más irányba vezető, érzékeny kérdésről van szó. A könyv témája elsősorban a balett világa, és nem a Magyar Állami Operaház, de így hiába jelennek meg a balettos-léttel járó nehézségek a könyvben, ebből a szempontból idealizált világot ábrázol A függöny mögött, amelyben egzisztenciális kérdésekről vagy a szakma megbecsültségéről is csak érintőlegesen esik szó.

Sallangmentes díj

Nádas Péter lett az év írója, Enyedi Ildikó az év filmrendezője, Schneider Zoltán az év színésze, Huszárik Kata az év színésznője, Piros Ildikó pedig életműdíjat kapott. A legígéretesebb pályakezdő ifj. Vidnyánszky Attila lett. Szerdán adták át az Aranymedál-díjakat, a Bethlen Téri Színházban. Aki alapította ezt az internetes közönségszavazás alapján már kilencedik alkalommal kiadott, mind rangosabb díjat, az Mészáros Márton, kulturális újságíró. Nincs még 25 éves.

Mészáros tehát jócskán fiatalkorúan alapította a díjat, lelkesen talpalt, szervezett, rangot szerzett ezzel magának is. Igen neves személyiségek részesültek már elismerésben, ha csak a színészeket vesszük példának, Törőcsik Marit, Bodrogi Gyulát, Molnár Piroskát, Bánsági Ildikót, Márton Andrást, Halász Juditot, Martinovics Dorinát, Hámori Gabriellát, Földes Esztert, Básti Julit, Thuróczy Szabolcsot, László Zsoltot, Gálffi Lászlót, Kulka Jánost díjazta a közönség.

Ez a díj igazi, alulról jövő, civil kezdeményezés. Abszolút demokratikus, hiszen bárki szavazhat, már aki használ internetet.

Bár idén már a Bethlen Téri Színházban is elhelyeztek urnát erre a célra. Egy hónapig tart a voksolás, tehát van idő töprengeni.

Ugyan sok az újságíró, fotós, kamera is akad, meghitt egy ilyen díjátadó, a teátrum kávézójában. Minden fölösleges külsőségtől mentes. A keresetlenül őszinte, vagy az ugyancsak őszinte, megfontoltan okos, akár leírt szavak dominálnak. Érződik belőlük a szeretet, nemigen vannak tiszteletkörök. Ez egy sallangoktól mentes díj. Mészáros leírta, amit gondol, látszik, hogy némiképp izgul, mondja is, hogy nem mer fejből beszélni. De ettől még szabadok a gondolatai. Kelecsényi László filmtörténész írta meg még Enyedi Ildikó laudációját, olyan jól mondja el, hogy nyilván menne ez kútfőből is. Egyik fontos közlendője, hogy az általában csak ötévente filmhez jutó Enyedi Ildikónak nincs rossz, legfeljebb kis nézettségű alkotása, de ez legyen a nézők baja.

Nádas Péter éppen Pécsen van, nem tudott eljönni, szép gesztus, hogy a Jelenkor kiadó igazgatója, Sárközy Bence vette át a díjat. Aki pedig átadta, Németh Gábor író, elmesélve, hogy régóta Nádas rajongó, volt már kötete, amit a vécén és krumplifőzelék evés közben is olvasott. Schneider Zoltánnak, aki idén négy filmben is látható, és a Radnóti Színházban is igencsak sokat játszik, Pál András, ugyancsak a Radnóti tagja, adta át a díjat. Élénk derültséget keltett, amikor elmesélte, hogy délelőtt még Schneider tanyáján segített neki kolbászt, hurkát tölteni.

Zoltán győzködte, hogy jöjjön el, nézze meg, ahogy átveszi a díjat, ő pedig eltitkolta előle, hogy ő fogja átadni.

Így aztán lett nagy meglepetés! Trokán Nóra, miközben átadta a díjat Huszárik Katának, arról beszélt, hogy csak egyszer dolgozott vele, de még nagyon szeretne. Ez a kívánság kölcsönös. Huszárik kőszínházból, kis alternatív együtteshez, a Maladypéhez szerződött néhány éve, és itt megtalálta a számításait. Trill Zsolt, humorral fűszerezve a mondandóját, beszélt arról, hogy Beregszászon látta felcseperedni ifj. Vidnyánszky Attilát, ők is jól dolgoztak már együtt, és naná, hogy szeretnének is még. Szirtes Tamás profi szónokként ecsetelte Piros Ildikó szakmai érdemeit, és gáláns férfiként még bókolt is neki.

A díjátadó után, amit Juhász Anna konferált már ötödik alkalommal, a Blahalousiana zenekar énekesnője, Schoblocher Barbara és basszusgitárosa, Jancsó Gábor fokozta a hangulatot, ami velük és nélkülük is meglehetősen jó volt.

Elképesztően látványos és kevésbé komor lett az új Star Wars-film

Egyes részleteiben lenyűgöző, de azért korántsem mestermű Az utolsó Jedik, amelyben akadnak váratlan fordulatok, de korszakalkotó újdonsággal nem állt elő Rian Johnson író-rendező, aki Az ébredő Erőnél könnyedebb és érzelmesebb Star Wars-filmet készített. Kérdés, hogy erre a hangnemváltásra mennyire volt szükség.

A 2015-ben bemutatott Az ébredő Erő arra volt hivatott, hogy átvezesse a sztorit az eredeti trilógiából az újba, és felvonultassa azokat a karaktereket, akik aztán a következő két részben kibontakozhatnak. Ilyen szempontból a hetedik rész átmenetinek tartott film volt, és a történet igazi előrehaladását a nyolcadiktól lehetett várni. Ebben nincs is hiány Az utolsó Jedikben: több égető kérdésre választ kapunk, fontos dolgok történnek fontos karakterekkel, és az is érhetővé válik, hogy miért döntött úgy a Disney, hogy újabb Star Wars-filmeket bíz Rian Johnsonra. Az író-rendezőnek láthatóan rengeteg ötlete van, és attól sem kell félni, hogy hűtlen maradna az eredeti trilógia örökségéhez. Viszont éppen ez a két dolog az, ami zavaró is lehet Az utolsó Jedikben.

Rey (Daisy Ridley) Az utolsó Jedikben. Forrás: Fórum Hungary

Az ébredő Erő ugyanis az előbb említett átmenetisége ellenére is eléggé egyben volt sajátos, sötét hangulatával, Az utolsó Jediknek viszont már az első perceiben nyilvánvalóvá válik, hogy Rian Johnson más utat választott. A hetedik rész ünnepélyes utolsó jelenete után (Rey és Luke Skywalker első találkozása) szinte arcul csapják a nézőt a nyolcadik humorosnak szánt kezdő képsorai, és Johnson végig igyekszik vicces jelenetekkel oldani a feszültséget. Ez korántsem idegen a Star Wars-filmek világától, de akinek nem jön be a rendező humora, vagy kifejezetten értékelte Az ébredő Erő komorabb hangulatát, azt jópár dolog idegesíteni fogja a filmben. Félreértés ne essék, nem Jar Jar Binks szintű tévedésre kell gondolni, de azért van néhány olyan jelenet, beszólás, illetve fura lény, amiket nyugodtan ki lehetett volna hagyni a filmből.

Olyan, mintha Rian Johnson túl sok ötletét akarta volna belezsúfolni Az utolsó Jedikbe,

és, habár rengeteg kulcsjelenet van a filmben, amelyeket a kilencedik rész megérkezéséig, vagy még azután is lehet majd elemezni, kevés olyan dolog történt, amihez hasonlót ne láttunk volna korábban Star Wars-filmekben – akár többször is. Hiába a sok új helyszín vagy az új karakterek, azok a dramaturgiai elemek, amelyekből a sztori felépül, alapvetően ismerősek, pedig sokan épp az eredetiséget várták Rian Johnsontól. Persze a felszínen kifejezetten sok az újdonság, és az is igaz, hogy Rian Johnson még az ismerős szituációkat is képes érdekfeszítően tálalni. Az Első Rend és az Ellenállók űrbéli csatározásai pedig nemcsak elképesztően látványosak, hanem nagyon izgalmasak is, csakúgy, mint a szemtől szembeni összecsapások a két oldal képviselői között.

Forrás: Fórum Hungary/Lucasfilm Ltd.

Abban is hű maradt Johnson az eredeti trilógiához, hogy több olyan mellékszál van, ami elsőre baromi fontosnak tűnik, hogy aztán ne sokat vigye előre a történetet. Ezek szintén lehetnek megosztóak, de szerencsére a két és fél órás filmben jutott idő a főbb konfliktusokra is. Luke Skywalker (Mark Hamill), aki Az ébredő Erőben éppen csak megjelent, ezúttal sokat van a vásznon, és arra is magyarázatot kapunk, hogy mivel töltötte remeteként az életét. Valószínűleg nem nagy spoiler, hogy Hamill továbbra is szörnyen rossz színész, akit a rendező összes igyekezete ellenére nehéz komolyan venni, hiába ősz a haja és szakálla, és hiába emlegetik áhítattal az egész galaxisban Luke Skywalker nevét.

Szerencsére az ő történeténél

sokkal izgalmasabb Rey (Daisy Ridley) és Kylo Ren (Adam Driver) párosa, illetve a köztük lévő különös kapcsolat.

Annál is inkább, mert Driver zseniális választás volt a folyamatosan őrlődő Kylo Ren szerepére, és messze ő a legjobb színész az összes fontos szereplő közül. A Finnt alakító John Boyegának és a Poe Demeront játszó Oscar Isaac-nek is központi szerep jut Az utolsók Jedikben, illetve külön öröm, hogy Rose Tico (Kelly Marie Tran) és Holdo admirális (Laura Dern) személyében két fontos új női karakter is bekerült a filmbe.

Poe Demeron (Oscar Isaac) mellett BB-8 is fontos szerepet kap a filmben. Forrás: Fórum Hungary/Lucasfilm Ltd.

Az pedig kifejezetten érdekes, hogy Rian Johnson bizonyos tekintetben egészen aktuális filmet rendezett. Benicio del Toro opportunista figurájának köszönhetően például még az is szóba kerül, hogy kik gazdagodnak meg a hosszú ideje tartó háborúskodásból, hogy honnan érkeznek a fegyverek a szemben álló felekhez, és kik azok, akikkel a hatalomért folytatott harcban senki sem törődik.

Összességében tehát elég jó film lett Az utolsó Jedik, még akkor is, ha csak néhány jelenetében hoz igazi katarzist, Rian Johnson pedig néha túl is lőtt a célon. A két és fél órás játékidővel kapcsolatban viszont csatlakozunk Mark Hamill véleményéhez: tényleg nem tűnik soknak, hiszen szinte sehol nem ül le a film, és végig kifejezetten szórakoztató tud maradni.

Ők nyerhetnek Golden Globe-díjat

0

Kihirdették a 2018-as Golden Globe-díjak jelöltjeit. Guillermo del Toro A víz érintése című fantasyfilmjét összesen hét díjra jelölték. Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas filmje, a Testről és lélekről lecsúszott a jelölésről a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

A Hollywoodban akkreditált külföldi tudósítók szervezete hozta nyilvánosságra a jelölteket. Del Toro hidegháborús filmje A Pentagon titkai című sajtódrámával, a második világháborús Dunkirkkel, a Három óriásplakát Ebbing határában című filmmel, valamint Luca Guadagnino Szólíts a neveden című alkotásával száll versenybe a legjobb drámáért járó díjért.

A vígjátékok és zenés filmek mezőnyében a James Franco rendezte The Disaster Artist, Jordan Peele nagyjátékfilm-rendezői debütálása, a Tűnj el! című horror, Greta Gerwig Lady Bird című filmje, a Zendaya, Rebecca Ferguson és Hugh Jackman főszereplésével készült A legnagyobb showman, valamint a Margot Robbie nevével fémjelzett Én, Tonya című életrajzi dráma nyerhet.

A televíziós alkotások mezőnyében a Hatalmas kis hazugságok című HBO-sorozatot jelölték a legtöbb, összesen hat díjra.

Magyar jelölt nincs

A legjobb idegen nyelvű filmek között szerepel Angelina Jolie First They Killed My Father című filmje (kambodzsai), Fatih Akin Aus dem Nichts című krimije (német-francia), a Szeretet nélkül című dráma (orosz), az Una Mujer Fantástica című dráma (chilei) és A négyzet (svéd-német-francia).

Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas filmjét, a Testről és lélekrőlt végül nem jelölték.

A film producere, Mécs Mónika a múlt héten a FüHü-nek azt mondta, hogy mivel kicsit későn kezdték a Golden Globe- és az Oscar-kampányt, ezért bármi megtörténhet, és mivel a film már úgyis annyi mindent nyert, nem lenne nagy okuk a csalódottságra, ha elmaradna a jelölés.

Enyedi Ildikó filmje a negyedik magyar alkotás lehetett volna, amelyet jelöltek ebben a kategóriában.

Legutóbb két évvel ezelőtt versenyzett hazai film a Golden Globe-ért, a Saul fia, amely nyerni is tudott.

Ezzel az első magyar film lett, ami Arany Glóbuszt kapott.

Most, hogy a Golden Globe esetében nem jött össze a jelölés a Testről és lélekrőlnek, kérdés, hogy mi lesz az Oscarral, hiszen a Golden Globe-ot sokszor az Oscar előszobájának tartják. Ez utóbbi díj jelöltjeit 2018 januárjában jelentik meg, de a legjobb idegennyelvű film kategóriájában még idén közzétesznek egy úgynevezett shortlistet, és ezt szűkítik majd öt jelöltre januárban.

További jelöltek

A legjobb drámai színész a férfiaknál Timothée Chalamet (Szólíts a neveden), Daniel Day-Lewis (Fantom férc), Tom Hanks (A Pentagon titkai), Gary Oldman (A legsötétebb óra) vagy Denzel Washington (Roman J. Israel, Esq.) lehet, a nőknél pedig Jessica Chastain (Elit játszma), Sally Hawkins (A víz érintése), Frances McDormand (Három óriásplakát Ebbing határában), Meryl Streep (A Pentagon titkai) vagy Michelle Williams (A világ összes pénze).

A vígjátékoknál és zenés filmeknél a legjobb férfi színész díját Steve Carell (Battle of the Sexes), Ansel Elgort (Nyomd, Bébi, nyomd!), James Franco (The Disaster Artist), Hugh Jackman (A legnagyobb showman) és Daniel Kaluuya (Tűnj el!), a nőknél Judi Dench (Viktória királynő és Abdul), Helen Mirren (The Leisure Seeker), Margot Robbie (Én, Tonya), Saoirse Ronan (Lady Bird) és Emma Stone (Battle of the Sexes) nyerheti meg.

A legjobb rendező kategóriában Guillermo del Toro (A víz érintése), Martin McDonagh (Három óriásplakát Ebbing határában), Christopher Nolan (Dunkirk), Ridley Scott (A világ összes pénze) és Steven Spielberg (A Pentagon titkai) esélyes a díjra.

A legjobb animációs film kategóriájában a Bébi úr, a The Breadwinner, a Coco, a Ferdinánd vagy a Loving Vincent nyerhet.

A legjobb drámai televíziós filmsorozat kategóriájában a The Crown, a Trónok harca, A szolgálólány meséje, a Stranger Things és a Rólunk szól, míg a vígjátékoknák a Feketék Fehéren, a The Marvelous Mrs. Maisel, a Master of None, a SMILF, valamint a Will & Grace nyerheti meg a Golden Globe-ot január 7-én.

Nyílt levél a Macskafogó felújításáról

0

Felbontja a Magyar Nemzeti Filmalap a Macskafogó felújításáról szóló szerződést a Post Office Film Kft-vel, így szólt a tegnapi hír. Erre válaszul írt nyílt levelet a kft. ügyvezetője, Jancsó Dávid.

A kft gyűjtést kezdett a Macskafogó felújítására: ötmillió forintot szerettek volna összeszedni, ami pár nap alatt majdnem össze is jött. Csakhogy tegnap a Filmalap bejelentette: felmondja a film felújításáról szóló szerződést, „annak nem teljesítése miatt”.

A Filmalap szerint ugyanis a közösségi gyűjtésre szóló felhívás megtéveszti a közvéleményt, és azt a látszatot kelti, hogy ők nem vesznek részt a felújításban. Azt is kifogásolták, hogy Jancsó Dávidék nem egyeztettek velük.

Erre válaszul Jancsó Dávid nyílt levelében azt írja: nagyon örül, hogy „Magyarország egyik legnagyszerűbb rajzfilmjét” közösen meg tudják menteni, és hogy a bejelentés alapján „az eddig rajongásból végzett munkát” átveszik és befejezik. Ahogy írja:

két éve lelkesedésből, szabad idejükben dolgoztak a felújításon.

A céljuk ugyanis az volt, hogy a mai gyerekek is olyan szállóigéken nőjenek fel, mint az „Én vezettem? Azt mondd meg, én vezettem?!”, vagy a „Mehetünk vissza a balettba ugrálni”. Úgyhogy szerinte jobb dolog nem is történhetett volna, mint hogy a Filmalap vállalja a felújítás befejezését.

Az eddigi munka során interjúkat készítettek az egykori alkotókkal, köztük halála előtt Nepp Józseffel is – ezeket átadják a Filmalapnak, egy esetleg DVD vagy Blu-Ray kiadáshoz.

A gyűjtés egyébként megy tovább:

szeretnének ugyanis méltó emléket állítani a Macskafogónak és biztosítani a közösség jövőjét: kiállításokat is terveznek, valamint Macskafogó-figurák gyártását is.

Ugyanakkor azt is írja: a Filmalap közleményével szemben soha nem állították, hogy a film jogai az övék lennének. A levél szerint

„Jancsó Miklós gyerekeként elhiheted, hogy pontosan tudom, mi a különbség egy film jogai és az alkotói jogok között.”

Ők csak egy díszbemutatóról beszéltek, amelyet egyeztettek is a Filmalappal, a tavalyi, 30. születésnapon rendezett vetítés jogdíjait pedig saját zsebből fizették.

A „nem teljesítésre” pedig azt válaszolja: tíz napja kapták meg a film eredeti hangját digitalizálva – ennyi idő alatt egyszerűen nem lehet a munkát befejezni.

Jancsó Dávid a levelét így zárja: „a cég jó híre miatt szeretném tisztázni, hogy – éppen a fent említettek miatt – nem volt és nem is lehetett “nem teljesítés” a cég részéről, csupán

sok száz óra lelkesedésből végzett munka,

amelynek eredményét boldogan és a felújított film bemutatását izgatottan várva adunk át nektek.”

„Ott van a haza, ahol a haszon”

Vidnyánszky Attila végletekig eldurvult világot mutat Bánk bán rendezésében, a Gobbi Hilda Színpadon. Ottó a nyílt színen otrombán megerőszakolja Melindát, valóságos udvari orgia tanúi is lehetünk, és ez az orgia persze jelképezi mindazt a mocskot, káoszt, aljasságot, ami itt honol.

Vidnyánszky akkurátus alapossággal lepucol Katona József darabjáról minden üres fennköltséget, értelmetlen pátoszt, a mából kiindulva, de napi aktualitásokat nem használva, rendezi meg a produkciót. Megnöveli Biberach fajsúlyát, már-már főszereplővé teszi, érzékeltetve ezzel, hogy elszaporodtak ezek az alattomos képmutatók, gyakorlott bajkeverők, haszonleső, nagyzoló, csúszómászók. Biberach harsogja az inkriminált mondatot, „ott van a haza, ahol a haszon.” És ennek megfelelően lúdbőröztetően tenyérbemászó fickót játszik, remekül, Horváth Lajos Ottó. Megmutatja, hogy egy alapvetően okos, agyafúrt ember hogyan válik a gerinctelenség, a számító elvetemültség, a rideg agresszió megtestesülésévé.

Vidnyánszky színre visz egy egész televényt, ott van a félkörívben körülült színpadon Biberach sok-sok inkarnációja, és nagy elánnal mérgezik a levegőt. Gyakran állandó a mozgás, párhuzamosan többféle cselekmény is zajlik, mint amikor megyünk az utcán, és jó néhány dolgot látunk és hallunk magunk körül egyszerre. Mindehhez a kaposvári színinövendékek még élő zenét is szolgáltatnak, de színészként is jelen vannak, táncolnak is, pulzál, lüktet, él az előadás, amihez jelentős mértékben hozzájárulnak Olekszandr Bilozub parádés jelmezei, riasztóan rideg díszletei. Aztán amikor valami igen fontos történik, csönd lesz, netán halálos, vészjósló csönd, és ott áll például szemben a másikkal Gertrudis meg Bánk, és ahogy egymás szemébe néznek vádlóan, mindketten felsebzetten, fájdalmasan, az maga a lidércnyomás. Ekkor nincs is értelme semmi párhuzamos történésnek, mert, ha cigánygyerekek potyognának az égből, akkor is csak rájuk lehetne figyelni. Erre a sorsdöntő összecsapásra, meg a két karizmatikus színészre. Mindketten fenomenálisak.

Udvaros Dorottyának több olyan szerepe volt a Nemzetiben, amiben inkább csak egy jel volt a rendező koncepciójában, mint kiteljesedő színész. Hát most kiteljesedhet, és meg is teszi. Naggyá nő a deszkákon. Eszében sincs egyértelműen undok, idegenszívű királynőt játszani. Nem kapásból utálható perszónát ad. Nagyon is árnyalja a képet azzal, hogy bár kezében a hatalom, próbál beilleszkedni a magyarok közé, és szenved attól, hogy ez nehezen megy. Félti magát, félti gyermekét, félti távollévő férjét a háborúban. Sok szempontból ő is kiszolgáltatott.

Bánkot soha nem láttam ilyen jól játszani, mint most Mátray Lászlótól. Tán még akkor sem, amikor saját társulatában, Sepsiszentgyörgyön, Bocsárdi László rendezésében, egészen más felfogásban, alakította a szerepet, szintén meglehetősen jó előadásban. Igazi, magas, izmos, férfias hősszínész, de egyáltalán nem úgy, hogy öblöget a hangjával, amivel egyébként szépen megáldotta a természet, ha úgy istenigazából kiereszti, repednek a falak. De nem él vissza ezzel az adottságával, tud akár suttogóan töprengő, vívódó színész lenni, mestere a színpadi élve boncolásnak. Udvaros és Mátray találkozása a deszkákon esemény, hitelesen játszanak nagyvadakat, hiszen ők is színházi nagyvadak.

A kisembert, Tiborcot formázó Varga József nem térdeplő, könyörgő, kérvényezőt ad. Egyenes gerinccel sorolja a végtelenségig a panaszait, mint aki tudja, nem rajta múlt, hogy ebek harmincadjára jutott az ország. Söptei Andrea Melindaként mártírt ábrázol, aki bármennyire is próbálkozik, a temérdek gazsággal szemben nem lehet hathatós ellenszere. A Biberach tanítvány, és általa félrevezetett Ottó, Farkas Dénes megtestesítésében, maga lesz az elszabaduló, gátlástalan szörnyeteg, méltán rohan a vesztébe. A lázadó Petur bán Olt Tamás, akiben iszonyú mennyiségű indulat, düh gyűlt össze, mégsem jut el az életképes pártütéség, Bánk le tudja csendesíteni, hogy aztán maga hajtsa végre a véres bosszút.

Szalma Tamás II. Endreként, aki hasonló cipőben jár, mint Bánk, némi feloldozással szolgál. Nagy lélekről tanúbizonyságot téve, megbocsát, amennyire lehet. Ezzel a manapság ritkaságszámba menő gesztussal megteremti a megbékélés lehetőségét. Hogy aztán ez bekövetkezik-e, azt a kérdést nyitva hagyja az átütő erejű előadás. A jelenlegi súlyos helyzetben nem is tehet mást.

Ezeket érdemes tudni Az utolsó Jedikről a bemutató előtt

Két évvel ezelőtt az egész világot a Csillagok háborúja új része, Az ébredő Erő tartotta a lázban. A hetedik rész sikerén múlott, hogy mi lesz a Disney nagyszabású terveivel a szériát illetően, és nem kellett csalódniuk. A film fogadtatása az új karakterekkel kifejezetten jó volt, így a Star Wars: Az utolsó Jediket már nem félelemmel, hanem inkább kellemes izgalommal várhatják a rajongók. A jövő heti premier előtt összeszedtük, hogy mit lehet eddig tudni a filmről, és milyen elméletek keringenek Az utolsó Jedikkel kapcsolatban.

Kik lesznek benne?

Az utolsó Jedikben visszatér szinte mindenki, akit már Az ébredő Erőben is láthattunk. Az eredeti trilógiából Harrison Ford (Han Solo) visszatérése kétséges, tekintve, hogy milyen sorsra jutott Az ébredő Erőben. A 2016. december 27-én elhunyt Carrie Fishert viszont most láthatjuk utoljára Leiaként. Halála miatt nem kellett semmit megváltoztatni Az utolsó Jedikben, hiszen Rian Johnson rendező addigra már befejezte a vele való forgatást, a következő, kilencedik epizóddal kapcsolatban viszont nehéz helyzetbe hozta az alkotókat. Ebben ugyanis még többet szerepelt volna a tábornokként visszatérő Leia, de a színésznő számítógépes feltámasztása helyett inkább úgy döntöttek, hogy átírják a forgatókönyvet.

A Luke Skywalkert játszó Mark Hamill nem sok szerepet kapott a hetedik részben, ez viszont most megváltozik: ő is sokat lesz a vásznon, csakúgy, mint Carrie Fisher, és végre beszélni is fog. Hamill egy interjúban azt mondta, hogy a filmből majd kiderül, hogyan lett Luke-ból egy szigeten élő remete.

Mark Hamill, Kelly Marie Tran, John Boyega, Daisy Ridley és Rian Johnson egy beszélgetésen. Fotó: Gerardo Mora/ Getty Images

Az ébredő Erőben megismert új karakterek közül Rey-en kívül a Finnt alakító John Boyega, a Poe Demeronként látható Oscaar Isaac, és az erő sötét oldalát képviselő Kylo Ren (Adam Driver) története is folytatódik. A nagy közönségsikert arató kis robot, BB-8 és a régi kedvenc, Chewbacca visszatérésére is lehet számítani.

Az újonnan csatlakozó sztárok közül Benicio del Torót kell kiemelni, aki egy rejtélyes alakot játszik, akit DJ névvel illetnek. Laura Dern egy Amilyn Holdo nevű tisztet alakít az ellenállásban, akit lila hajáról könnyű felismerni, de fontos szerephez jut egy Rose Ticko nevű ellenálló is, akit a fiatal színésznő, Kelly Marie Tran játszik.

Benicio del Toro DJ-ként. Forrás: Fórum Hungary

Emellett most is lehet érdekes cameókra számítani:

Vilmos és Harry herceg, a színész Tom Hardy, illetve a volt Take That-es Gary Barlow rohamosztagosokként fognak „feltűnni”

egy közös jelenetben a Finnt játszó John Boyega mellett.

Kik csinálják?

A Star Wars nyolcadik epizódját egy újonc, az indie-filmes Rian Johnson rendezte, és a rajongók ugyan még nem tudják, hogy milyen munkát végzett, de a stúdiónak biztosan bejött, mert nemrég bejelentették, hogy további, a Csillagok háborúja univerzumához kapcsolódó filmeket bíztak rá.

Rian Johnson eddig nem sok nagyjátékfilmet rendezett, de 2005-ös debütálása, a Beépülve, és a 2012-es Looper – A jövő gyilkosa is pozitív fogadtatásban részesült, és egyéni hangvételéért dicsérték. Az utolsó Jediknek nemcsak a rendezője, hanem a forgatókönyvírója is Johnson, és az újonnan bejelentett Star Wars-filmek sztorijáért is ő fog felelni. Persze az előző részt rendező J.J. Abrams is benne maradt a projektben, producerként felügyelte a filmet, és a Star Wars-világ gyarapodását.

Miről szól?

Az biztos, hogy most először a Star Wars történetében a következő epizód ott kezdődik, ahol az előző véget ért: Luke és Rey első találkozásánál. De igazán jó munkát végzett a titoktartással a Disney, hiszen Az utolsó Jedik sztorijáról nagyon keveset lehet tudni. Rian Johson arról beszélt, hogy a történet középpontjában Luke Skywalker lesz. Úgy fogalmazott, hogy

a nyolcadik rész fő kérdése az, hogy mi a fene van Luke Skywalkerrel,

az őt játszó Mark Hamill szerint viszont már nem Luke a főszereplő, hanem a film sokkal inkább Rey története…

Az elsődleges kapaszkodót mindenesetre az alkotók által elejtett – akár egymásnak is ellentmondó –  információmorzsák mellett leginkább a trailerek jelentik, amelyek közül az első még áprilisban jelent meg, de inkább csak a hangulatát érzékeltette a filmnek, illetve kiderült belőle, hogy visszatérnek az első rész fontos karakterei. Viszont elhangzott benne egy fajsúlyos mondat is Luke-tól: „Itt az ideje, hogy vége legyen a Jediknek”.

A második trailer október 9-én érkezett, és erről maga Rian Johnson rendező írta a Twitteren, hogy túl spoileres, szóval, ha valaki minden ilyesmit el akar kerülni, akkor inkább ne nézze meg. Hozzátette, hogy ő nem tud állást foglalni a kérdésben, mert amúgy meg tök jó lett a trailer. Itt is felmerültek azért olyan elméletek, hogy azoknak a történéseknek egy része, amelyeket ez a két és fél perc sugall (Luke visszautasítja, hogy tanítsa Rey-t, akit Kylo Ren személyében a sötét oldal is megkísért), direkt félrevezetők.

Ezen kívül több tévés spot, illetve a forgatásról készült videó is kijött a bemutatóhoz közeledve, de ezekből sok újdonság nem derült ki, viszont jól fel lehet használni őket arra, hogy megtámogassák vagy megingassák vele az eddigi találgatásokat.

Elméletek

A rajongók által gyártott teóriák közül a legtöbb azzal foglalkozik, hogy kicsoda is valójában az előző részben megismert Rey, akit gyerekkorában hagytak magára, és roncsvadászként tengette az életét egészen addig, míg az események sűrűjébe nem került Az ébredő Erőben. Az tudjuk, hogy az Erő vele van, nagyon is, a kérdés, hogy minek, illetve kinek köszönhető ez.

J.J. Abrams, a hetedik rész rendezője egyszer arról beszélt, hogy Rey szülei nem szerepeltek Az ébredő Erőben, így egy csomó karakter eleve kiesik, de több rajongó azóta is kitart amellett, hogy Han Solo és Leia gyerekéről van szó (azaz Rey Kylo Ren testvére is egyben).

Daisy Ridley (Rey) az ír Skellig-szigeten (Ach-to bolygó) Rian Johnsonnal. Forrás: Lucasfilm Ltd.

A legerősebben viszont talán az az elmélet tartja magát, amelyik Luke Skywalkert tartják Rey apjának, hiszen az első találkozásukkor, Az ébredő Erő végén kiderült, hogy van valamiféle láthatatlan kapcsolat köztük. Egy másik Luke-os elmélet szerint Rey nem a lánya, csak tanítványa volt Mark Hamill karakterének még kisgyerekként, és az elveszett családja tulajdonképpen a többi jeditanoncot jelenti. A Kenobi-teória szerint viszont Rey Obi-Wan Kenobi unokája lehet, és az ezt támogató rajongók még arra is rámutattak, hogy a ruhájuk, illetve a brit akcentusuk (az Obi-Want játszó színészek, Alec Guinness és Ewan McGregor britek, csakúgy, mint Daisy Ridley) is hasonló.

A tavaly kijött Star Wars-spinoff kapcsán sokan ráugrottak arra is, hogy annak a filmnek a női főszereplője, Jyn Erso (Felicity Jones) lehet Rey anyja. Természetesen Darth Vader sem maradhatott ki a sorból, ő Rey nagyapjaként és nagy-nagybátyjaként is felmerült a rajongóknál.

Mások nem a szülőkkel foglalkoznak, hanem arra mutatnak rá, hogy

Rey lehet a kiválasztott, a Jedik reménysége.

És, hogy a vadabb elméletek mellett se menjünk el említés nélkül, vannak olyanok, akik szerint Rey tulajdonképpen Anakin Skywalker, pontosabban az ő reinkarnációja, mások viszont amellett érvelnek, hogy Luke Skywalker klónja…

A Screen Rant nevű mozis oldalnak adott interjújában viszont Rian Johnson rendező néhány napja arról beszélt, hogy egyik elmélet sem találta fején a szöget, de azért szereti olvasgatni őket, hiszen ő maga is rajongó.

Néhány újdonság

Az eddig közzétett képsorokból úgy látszik, hogy számos új lénnyel gazdagodik a Star Wars-univerzum, például egy kristályszerű rókával, amelynek a megalkotásáról is megnézhetünk egy videót. A cukiságfaktort ezúttal madárszerű lények képviselik, és a porgok máris nagy vitákat váltottak ki a rajongók között, hiszen egyesek szerint túl aranyosak lettek a film sötét hangulatához képest. (Valószínűleg az ewokok és Jar Jar Binks képe rémlett fel bennük, és mindaz, ami velük járt.) Rian Johnson elmagyarázta, hogy a forgatás helyszínéül szolgáló ír Skellig Michael szigeten élő madarak ihlették a porgokat, és úgy volt vele, ha már a valóságban is léteznek hasonlók, miért ne tenné őket bele a filmbe, és ráadásul egy kis könnyedséget is tudott velük csempészni a sztoriba.

A porgokhoz hasonlóan Luke Skywalker remeteszigetén élnek azok a hal- és madárszerű hibridek, akiket Johnson a Caretakers (Gondozók) névvel illetett, és akik az Ahch-To bolygó szigetein tartják fenn a rendet.

A rendező, Rian Johnson egy elejtett megjegyzéséből többen arra következtettek, hogy

egy eddig soha nem látott színű fénykard is bemutatkozik Az utolsó Jedikben.

George Lucas eredetileg csak kétféle színű fénykardot képzelt el, a kéket és a pirosat, az előbbit a Jedik, az utóbbit az Erő sötét oldalán állók használták. Aztán mégis új színekkel bővült a paletta, most pedig egy teljesen új változat is felbukkanhat majd, ezért érdemes lesz a fénykardokat is figyelni.  De olyanok is vannak, akik szerint nem új fénykard, hanem valamilyen teljesen új fegyver jelenik majd meg Az utolsó Jedikben.

Az új helyszínek közül pedig a Canto Bight névre hallgató kaszinóváros ígérkezik kifejezetten érdekesnek, amelyre Az utolsó Jedik kínai trailerjében már egy pillantást is lehetett vetni. Tulajdonképpen egy csomóféle idegen lénnyel telezsúfolt szórakozóhelyről van szó, ami ismerősen hangozhat már korábbi Star Wars-filmekből. Rian Jonhson szerint azonban Cabto Bright korántsem olyan lesz, amit eddig megszokhattunk, mert nem lepukkant és koszos lesz, mint a többi eddig látott ilyen hely a galaxisban. A rendező szerint olyan lesz a kaszinóváros, mintha hideg vízbe dugnánk a fejünket pontosan a film közepén. Ebből persze még elég nehéz elképzelni, hogy mire gondolhatott, de a rajongók érdeklődését mindenesetre ez a kis plusz infó is kellően felcsigázta.

És a végére egy kis hasznos tudnivaló: a filmet december 13-án vetítik először a magyar mozik, és érdemes felkészülni arra, hogy Az utolsó Jedik még Az ébredő Erőnél is hosszabb, 152 perc lesz, ezzel pedig a valaha bemutatott leghosszabb Star Wars-film az univerzumban. Mark Hamill bevallotta, hogy először őt is sokkolta ez a játékidő, de szerinte Az utolsó Jedik olyan, mint A keresztapa: nem érződik rajta a hosszússága.

Magyar színésznő kapta az Európai Filmdíjat

0

Borbély Alexandra kapta a legjobb női főszereplőnek járó Európai Filmdíjat a Testről és lélekről című filmben nyújtott alakításáért szombat este Berlinben.

Borbély Alexandra, aki a díjat a meghatódottságtól sírva vette át, rövid beszédében köszönetet mondott Enyedi Ildikónak, a film rendezőjének, hogy eljátszhatta a szerepet.

Enyedi Ildikó úgy fogalmazott: „Nagyon nagy boldogság Alexandra díja. Sokszor elmondtam, de nem lehet elégszer, hogy mennyire különleges élmény volt számomra együtt dolgozni vele, tanúja lenni annak a csodálatos, belülről jövő metamorfózisnak, amivel átalakult ennek a filmnek a főszereplőjévé, Máriává.

Sok igazán tehetséges, izgalmas színésznőt ismerek, közülük is kiemelkedik azzal az elképesztően széles skálával, aminek minden szegmensét még nem is volt alkalma megmutatni, pedig sokféle szerep megtalálta már, eddig főleg színházban. Hozzon neki ez a nagy elismerés sok, boldog, önfeledt munkát, igazi kibontakozást!”.

Most kiderül, hogy miért szívás esküvőszervezőnek lenni

Az Életravalók készítőinek új filmjeként hirdetik a héten mozikba kerülő francia vígjátékot, Az eszeveszett esküvőt, de ez a film jóval kevésbé fog mély nyomot hagyni a nézőkben, mint előde. Azért Az eszeveszett esküvő rémes címe ne tévesszen meg senkit: nem egy újabb bugyuta romantikus komédiáról van szó: a film egy, a nyugdíjba vonulását fontolgató esküvőszervező nehéz napját meséli el, és a kiszámítható fordulatok ellenére szinte végig szórakoztató tud lenni.

A közvélekedés szerint Max Angély-nek remek foglalkozása van, hiszen mások boldogságát és szórakozását segíti elő, de már kezd elege lenni a munkájából. Minden pár álomesküvőt szeretne, de a legtöbben persze nemigen akarnak sokat fizetni ezért, míg másoknak elképesztő ötleteik vagy elviselhetetlen stílusuk van. Reggeltől estig, illetve másnap hajnalig pörögnie kell – a filmben folyamatosan jelzik is, hogy éppen hol járunk Max végeérhetetlennek tűnő munkanapjában -, ráadásul magánéleti gondjai is megsokasodnak.

Mikor először találkozunk a Jean-Pierre Bacri által alakított főszereplővel, épp lehord egy leendő házaspárt a sárga földig, amiért megnehezítik a munkáját, hogy aztán siessen egy másik ügyfele esküvőjére, akivel szintén csak a baj van. A kollégái amolyan francia filmes módon folyamatosan veszekednek egymással, a feleségét nem tudja elérni telefonon, miközben a szeretője azért duzzog, mert nem tudják felvállalni a kapcsolatukat. Ráadásul születésnapja van, amit nagyon nem szeretne tudomásul venni, és titokban már azt tervezi, hogy otthagyja az egész vállalkozást.

Max és a megbízhatatlan alkalmazottak. Forrás: Mozinet

Ha ez nem lenne elég, a gondosan megtervezett esküvőn egymást követik a problémák. Először csak egy kis gond van a dj-vel és a fotóssal, illetve lázadoznak a pincérek, de később beüt az ételkatasztrófa és Max még a feketén dolgozó munkavállalók miatt is kezdhet aggódni. Arról már nem is beszélve, hogy egyik alkalmazottja – akinek egyébként is csak jószívűségből ad munkát – a maga különös módszereivel ráhajt a menyasszonyra.

Egymás után jönnek tehát a vicces és kevésbé vicces konfliktusok, de az ember végig arra vár, hogy a sok kis bosszúság után, amelyet Max és a többiek átélnek, jöjjön végre valami komoly bonyodalom. Amikor aztán ez nagy sokágra megtörténik, egyrészt csalódást keltő, hogy tényleg csak ennyi, másrészt egy pillanatig sem hisszük el, hogy hőseink igazi csávába kerültek, és körülbelül öt perc alatt meg is oldódik az egész, jöhet a happy end.

Ez is mutatja azt, hogy mennyire kiszámíthatóak a film fordulatai, ami idővel egyre zavaróbb lesz. Pedig adott egy érdekes karakter, és rajta, illetve munkatársain keresztül a háttérben ügyködők előtérbe állításával tud csavarni egyet a film az egyébként eléggé elcsépelt vígjátéki témán, amit az elszúródó esküvő jelent. De nincs túl sok a meglepetés abban, hogy ki kivel jön össze, hogy Max kibékül-e a szeretőjével, illetve, hogy hogyan oldják meg az egyre sokasodó válsághelyzeteket.

Gilles Lellouche James, az első számú hangulatfelelős szerepében. Forrás: Mozinet

Az pedig egyenesen érhetetlen, hogy miért lett ilyen hosszú a film. Persze mostanában elég gyakori, hogy a másfél helyett inkább a kétórás játékidőt közelítik a nagyjátékfilmek, Az eszeveszett esküvőben viszont semmi olyan nem történik, ami indokolná ezt a hosszúságot, és néhány jelenetet nyugodtan ki is vághattak, vagy meghúzhattak volna a feszesebb tempó kedvéért. Az eszeveszett esküvő hosszúsága azért is érthetetlen, mert egy csomó felvetődő kérdéssel egyáltalán nem, vagy keveset foglalkoztak az alkotók: nem derül ki, hogy mi tartja össze ezt a látszólag nagyon nem összeillő ifjú párt, hogy mi áll Max magánéleti problémáinak hátterében, vagy, hogy miért akarja otthagyni a munkáját, és a munkanélküliség problémáját is csak feldobja a film.

Mindezek ellenére könnyed karácsonyi kikapcsolódásnak jó szívvel ajánlható Az eszeveszett esküvő, főleg, ha valakinek elege van az amcsi vígjátékokból. A főszereplőt játszó Jean-Pierre Bacri tényleg vicces és hiteles, és az is érdekes, ahogy a bevándorlók megjelennek a filmben – bár elég szentimentálisan állt a kérdéshez az Olivier Nakache-

Eric Toledano alkotópáros, akik a rendezésért és a forgatókönyvírásért feleltek csakúgy, mint a 2011-es Életrevalók és a komolyabb húrokat pengető 2014-es Samba esetében. Az biztos, hogy nem ez lesz a legemlékezetesebb alkotásuk a három közül, de a film az esküvői bizniszben utazóknak már csak esettanulmányként is jól jöhet, illetve a házasság előtt álló párok is kifejezetten jól szórakozhatnak rajta, és elcsodálkozhatnak azon, hogy milyen érdekes szokások vannak egy francia esküvőn (vagy irigykedhetnek a helyszínül szolgáló XVII. századi francia kastélyon). Bár, nekik talán mégis inkább a saját esküvőjük után, már megnyugodva érdemes megnézniük a filmet, hiszen Az eszeveszett esküvőben ábrázolt lagzi Murphy törvényéhez tartja magát: ami elromolhat, az el is romlik.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!