Kultúra

Lelkesen fogadták Tarantino filmjét Cannes-ban

Lelkes fogadtatásban részesült Quentin Tarantino Volt egyszer egy Hollywood című filmje, amelyet az este mutattak be a 72. cannes-i fesztivál hivatalos versenyprogramjában. Az idei válogatás leginkább várt alkotásának főszerepeit alakító világsztárok, Brad Pitt, Leonardo DiCaprio és Margot Robbie a rendezővel együtt érkeztek és vonultak fel a fesztiválpalota vörös szőnyegén.

Az idei fesztiválon eddig nem látott tömeg érkezett Tarantino legújabb filmje bemutatójának napjára a cannes-i Croisette-re. A hollywoodi világsztárokat reggel óta várták a rajongók a fesztiválpalotába vezető 24 fokú lépcső alján, s a színészek meg is hálálták a lelkesedést: hosszú perceken át szelfiztek a szerencsésebbekkel és autogramokat osztogattak, miközben az újságírók is már órákkal korábban sorban álltak, hogy bejuthassanak a film egyetlen sajtóvetítésére.

Jóllehet a bemutatót követő hétperces vastaps nem kivételes a cannes-i gálavetítéseken, de viszonylag hosszúnak számít, és a háromezer fős premierközönség lelkes ünneplése még Brad Pitt szeméből is könnyeket csalt ki.  

A vetítés előtt Thierry Frémaux, a fesztivál művészeti igazgatója megismételte a rendező azon kérését a nézőkhöz, hogy ne mondják el azoknak előre a történetet, akik még nem látták az alkotást. Tarantino kérése mindenekelőtt a fesztiválra akkreditált újságírókhoz szól, miután a filmet világszerte csak augusztusban mutatják be.

“Szeretem a mozit. Ti is szeretitek a mozit. Egy történetet fel kell fedezni. Izgatott vagyok, hogy Cannes-ban mutathatom be a Volt egyszer egy Hollywoodot a fesztivál közönségének. A színészek és a stáb keményen dolgoztak, hogy valami eredetit hozzanak létre és én csak annyit kérek, mindenki próbálja meg, hogy nem mond el semmi olyat előre, amely megakadályozhatja a jövőbeni nézőket abban, hogy ugyanazt az élményt éljék át a filmet nézve” – írta Tarantino a Twitterren a filmbemutató előtt.

Fotó: festival-cannes.com

A Volt egyszer egy Hollywood az 56 éves rendező kilencedik és eddigi legszemélyesebb filmje. A történet Los Angelesben játszódik 1969-ben, amely év a hippimozgalom idején Hollywood aranykorának végét jelentette Roman Polanski filmrendező terhes feleségének, Sharon Tate-nek és barátainak kegyetlen meggyilkolásával.

A film főhősei egy képzeletbeli westernszínész, Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) és barátja, a szintén képzeletbeli kaszkadőr dublőre, Cliff Booth (Brad Pitt), akiknek közvetlen szomszédságába költözik Hollywood két új sztárja, Roman Polanski és Sharon Tate (Margot Robbie).

A filmnek egyik fontos szereplője az 1960-as évek Los Angelese, ahol Tarantino felnőtt és világhírű filmessé vált. Ebben a városban követi a film a depressziós és iszákos Rick filmjeinek forgatásait, Sharon Tate sétáit és a hidegvérű és nyugodt Cliff találkáit, aki futólag megismerkedik a hírhedt Charles Manson-hippiszektával is.

A 35 mm-re forgatott 2 óra 40 perces film egyszerre melankolikus és humorral teli, s a Tarantino-filmektől már megszokott módon erőszakba torkolló alkotás bemutatója előtt a két főszereplője a vörös szőnyegen a rendezőt méltatta.

DiCaprio szerint “Quentin az egyik utolsó, aki a mozi nagy hagyományát képviseli”, míg Brad Pitt szerint a Volt egyszer egy Hollywood “szerelmes levél Hollywoodhoz, Los Angeleshez és a mozihoz”.   

A vetítés végén Tarantino a cannes-i fesztiválról emlékezett meg, amely elindította filmes karrierjét és ahol 25 évvel ezelőtt a Ponyvaregény című filmjéért elnyerte az Arany Pálmát.

“Cannes megváltoztatta a életemet. A Kutyaszorítóban című filmmel (1992-ben) kis független filmesként jöttem ide és aztán bejártam a világot” – mondta a rendező a premieren.

(MTI)

“Szégyellem, hogy a Brandenburg zászlóalj katonája voltam”

A Brandenburg zászlóaljról írt Sepp de Giampiero a Blood and Soil (Vér és Föld) című könyvében, aki diverzánsként szolgálta a Führert a második világháború idején. A Brandenburg zászlóalj különleges egység volt a német hadseregben már csak azért is, mert katonáinak jórésze náci szempontból kétes származásúnak számított. A diverzáns alakulat ugyanis olyan katonákat vetett be a harcokba, akik ismerték a helyi lakosság nyelvét és szokásait.

Ők indították el például a második világháborút amikor civilben átlépték a lengyel határt és ott incidenseket provokáltak ki. A Wehrmacht erre hivatkozva lépte át a határt, hogy lerohanja Lengyelországot. A Brandenburg alakulat azután a Balkánon folytatta, ahol német csapatok elfoglalták Athént. Sepp de Giampiero katona szerb egyenruhában vett részt különböző diverzáns akciókban. A félig olasz származású katona tartotta a kapcsolatot az olasz hadsereggel, mely egyedül nem volt képes legyőzni Görögországot. Emiatt viszont a Führer csak késve tudta megindítani hadjáratát a Szovjetunió ellen. A Brandenburg alakulat itt is az élvonalban harcolt: Lettországban küzdöttek, ahol a helyi lakosság jelentős részének orosz ellenségét használták ki.

Sepp de Giampiero itt került szembe a zsidók totális megsemmisítésének programjával. Lettország zsidó népességének 90%-át a helyszínen kiirtották.

“Semmilyen háború sem indokolhatja ezt!” – írta utószavában a különleges zászlóalj katonája, aki fegyelmezetten tovább folytatta az előrenyomulást a bakui kőolaj mezők irányába. Az olaj hiányába szenvedő nácik ezt akarták mindenáron elérni, de nem jártak sikerrel. Majkopnál a Brandenburg zászlóalj, amely ekkor már hadosztállyá szerveződött, súlyos vereséget szenvedett. Ki is vonták a hadosztály nagy részét az orosz frontról és áthelyezték őket a balkáni frontra, ahol a britek és az amerikaiak partraszállásától tartottak. Ez végül Szicíliában történt meg, de Sepp de Giampiero számára a háború Montenegróban ért véget. Egy diverzáns akció közben súlyosan megsebesült.

Angol nyelven ez az első könyv, mely belülről mutatja meg, hogy a nácik túlléptek faji előítéleteiken, ha az érdekeik úgy kívánták. A Brandenburg zászlóalj, mely később hadosztály lett, kifejezetten olyan katonákból állt, akik anyanyelvi szinten beszéltek idegen nyelveket, ezért ellenséges egyenruhában is szolgálhatták a Harmadik Birodalom érdekeit. Nem szégyenletes ez? – kérdezte a Vér és Föld szerzője elöljárójától. A náci hadnagy tömören válaszolt: ha sikeres, akkor nem!

Interjú Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésszel

Balázs János zongoraművésszel Canjavec Judit beszélgetett:

Balázs János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, érdemes művész. Aktív koncertező művész és több hazai és külföldi zenekarral játszott az elmúlt években. 2016-ban megalapította a Cziffra György Fesztivált, amelynek művészeti vezetője. Számos nemzetközi versenyen díjat nyert. (Wikipédia)

Elton John jelenlétében mutatták be a róla készült filmet a Cannes-i fesztiválon

0

A kötelező szmoking helyett a hátán ezüst strasszokkal díszített zakóban és szív alakú napszemüvegben érkezett Elton John este Cannes-ba a róla készült életrajzi film, a Rocketman bemutatójára, a művet versenyen kívül vetítették a fesztiválon.

Az alkotók szerint “a lehető legtisztességesebb” életrajzi történet, amely a világsikereket egymásra halmozó excentrikus szupersztárra és az AIDS elleni küzdelmére koncentrál, zajos sikert aratott a Croisette-en. Mielőtt a díszvetítés végén felgyulladtak a fények a fesztiválpalota Lumiere-termében, a vége főcímet a közönség folyamatos és ütemes tapsa kísérte.

A csaknem háromezer néző a kisírt szemű Elton Johnt és a hozzá hasonlóan meghatódott stábtagokat ünnepelte hosszan.

A 72 éves világsztár a film stábjával, köztük házastársával, David Furnish-sel, a film producerével és Dexter Fletcher rendezővel együtt érkezett a vetítésre. A nehezen mozgó énekes azonban nem ment fel a vörös szőnyegen, hanem egy hátsó ajtón sétált be az épületbe, és a lépcső tetejéről mosolyogva üdvözölte a rajongóit és a fotósokat.

Elton John zakójának hátán ezüst strasszokból kirakva a film címe, Rocketman felirat volt olvasható, és a szíve felett egy hatalmas hímzett piros rakéta díszítette az öltönyfelsőt.

Az énekes világsztárrá válását és állandó szövegírójával, Bernie Taupinnal ápolt munkakapcsolatát feldolgozó alkotásban Taron Egerton alakítja Elton Johnt.

A Rocketman műfaját tekintve inkább egy musical és egy életrajzi film keveréke, azt az átalakulást követi nyomon Elton John legkedveltebb dalain keresztül, ahogyan a félénk zongorista csodagyerek Reginald Kenneth Dwightból szupersztár lett Elton Hercules John néven. Jamie Bell alakítja a szerzőtárs Bernie Taupint, Richard Madden játssza Elton első menedzserét, John Reidet, Bryce Dallas Howard pedig Elton anyját, Sheila Farebrothert testesíti meg.

Nagy kérdés persze, hogy lesz-e akkora siker az Elton John-film, mint a Freddie Mercury életéről szóló Bohém rapszódia? Itthon május 31-én kerül mozikba a Rocketman.

Elton John és Bernie Taupin 1970-ben készítette el első közös világsikerű albumát, amelynek címadó dala volt a Your song, s amelyet 1976-ig további kilenc lemez követett, köztük olyan klasszikusok, mint a Rocketman, a Crocodile rock, a Bennie and the Jets és a Don’t go breaking my heart. Rövid szünet után a páros 1980-tól ismét együtt dolgozott és folytatta a világsikerű dalok kiadását.

Miközben színpadi fellépései tömegeket vonzottak, a kulisszák mögött a kábítószer, az alkohol és a bulimia határozta meg a mindennapjait. A fordulópontot az életében és a pályáján is az 1990-es találkozása hozta el egy fiatal AIDS-beteggel, akit haláláig elkísért. Barátjának, Freddie Mercurynak, a Queen énekesének halálát követően pedig létrehozta az AIDS-ellenes alapítványát.

Fizikai újjászületése a zenei feltámadását is jelentette: több mint 300 millió albumot adott el a világban, 3500 koncertet adott és munkásságát tucatnyi díjjal jutalmazták.

Botrány Alain Delon miatt a cannes-i fesztiválon

0

Védekezésre kényszerült tegnap esti sajtótájékoztatóján Thierry Frémaux, a cannes-i fesztivál művészeti igazgatója, miután egy interneten megjelent petícióban azt kérték a szervezőktől, hogy ne tüntessék ki “a rasszista, homofób és nőgyűlölő” Alain Delont tiszteletbeli Arany Pálmával a kedden kezdődő seregszemlén. A fesztiváligazgató szerint külön kell választani a francia világsztár munkásságát a véleményétől.

Az amerikai Women and Hollywood nevű szervezet angol nyelven megjelent petícióját tegnap estig több mint 16 ezren írták alá.

“Nem a Nobel-díjjal jutalmazzuk Delont, hanem tiszteletbeli Arany Pálmával életművéért. A fesztivál elítél bizonyos megszólalásokat, de nem a véleménynyilvánítás szabadságát. Szét kell választani a dolgokat” – mondta Thierry Frémaux Cannes-ban a 72. fesztivál ünnepélyes megnyitása előtt egy nappal tartott sajtótájékoztatóján, ahol elítélte a “politikai rendőrséget”.

“Delon szabadon kifejtheti a véleményét, még ha én nem osztom is azt (…) Nehéz mai szemüvegen át megítélni olyan dolgokat, amelyek évekkel ezelőtt történtek vagy amelyeket akkor mondtak” – tette hozzá.

A tervek szerint a 83 éves francia filmszínészt – aki korábban elismerte, hogy megütött nőket, illetve a homoszexualitást természetellenesnek tartja – vasárnap tüntetik ki ünnepélyes keretek között. A 72. seregszemle hivatalos plakátján is eredetileg a fiatal Alain Delon szerepelt volna, de Agnes Varda márciusban bekövetkezett halála után végül a filmrendezőnő került rá.

Cannes-i fesztiváligazgató azt mondta Varietynek , hogy „tiszteletben tartja Alain Delont, mert ő legendás színész és Cannes-i történelem része, mint Clint Eastwood, Woody Allen és Agnès Varda esetében. Jean-Paul Belmondo és Jean-Pierre Léaud után döntő jelentőségűnek tűnt számunkra, hogy megünnepeljük Alain Delon ikonikus színészét. ”A fesztivál elutasította a Delon ellen felvetett konkrét kérdéseket.

Ő az európai filmipar egyik ikonja, több mint 80 filmben szerepelt, olyan filmkészítőkkel dolgozott, mint Michelangelo Antonioni, Luchino Visconti, Jean-Pierre Melville és Jean-Luc Godard, Yves Montand és Lino Ventura.

A petíció megfogalmazói úgy vélik, hogy “nincs helye egy ilyen jelentős eseményen rasszistáknak, szexistáknak és homofóboknak”.

Az aláírók felidézték, egy 2013-as tévéinterjúban Alain Delon úgy vélte, hogy a homoszexuális pároknak nem szabadna engedélyezni gyerekek örökbefogadását, a “nőket pedig macsó módon kell kezelni, beleértve a pofonokat is”. A petíció arra is emlékeztetett, hogy a filmsztár fia, Anthony Delon május 4-én az Instagramon azt állította az apjáról, hogy gyerekkorában erőszakos volt vele, és kutyákkal zárta össze egy ketrecben, hogy keményebbé váljon.

A művészeti igazgató azért is védekezésre kényszerült, mert a hivatalos versenyprogram 21 alkotása között csak 4 olyan szerepel, amelyet nő rendezett,

pedig a hollywoodi szexuális zaklatási botrányok nyomán a cannes-i fesztivál egy chartában tavaly elkötelezte magát a nők és férfiak közötti egyenlőség tiszteletben tartására.

“Az egyenlőség iránti elköteleződést nem szabad összekeverni a válogatás kérdésével. Nem lenne méltó a fesztivál részéről csak azért beválogatni egy filmet, mert azt nő rendezte”

– hangsúlyozta Thierry Frémaux. A fesztivál közleményében jelezte, hogy a 39 országból benevezett 1845 alkotás 26 százalékát rendezte nő, így jobban érthető, hogy a versenyben szereplők filmek rendezői között csak 19 százalékban vannak.

A szervezők arra is felhívták a figyelmet, hogy a diplomamunkák versenyébe benevezett alkotásoknak viszont már 44 százalékát rendezte nő, ami azt jelzi, hogy a jövőben egyre jelentősebb szerephez juthatnak a női rendezők.

A beválogatott magyar vizsgafilmet is nő, Moldovai Katalin rendezte. Az Ahogy eddig című diplomafilm az egyetemek legjobbjait felvonultató Cinéfondation programban szerepel május 21-én.

A közlemény azt is kiemelte, hogy a fesztivál 109 állandó munkatársa közül 66 nő, ami 61 százalékot jelent, és a rendezvény 12 napja alatt a Cannes-ban dolgozó 974 fős csapatban 468 nő dolgozik, azaz az alkalmazottak 48 százaléka nő. A válogatóbizottságban fele-fele arányban vannak a férfiak és a nők, és a fesztivál valamennyi válogatásának zsűritagjait is paritásosan jelölték ki a szervezők.

A 72. cannes-i filmfesztivál Jim Jarmusch The Dead Don’t Die (A halottak nem halnak meg) című zombifilmjének díszbemutatójával ma este veszi kezdetét a francia Riviérán. A fesztivál május 25-éig tart, a hivatalos versenyprogram zsűrijének elnöke Alejandro González Inárritu ötszörös Oscar-díjas mexikói filmrendező.

Variety/MTI/FH

Interjú a Budapestre készülő Chris Bottival

0

Június 5-én a MoM Sportban ad koncertet Chris Botti, a Grammy-díjas trombita művész és zeneszerző, a fiatal trombitás generáció talán legnagyobb alakja. Nevét a hazai jazz közönség jól ismeri, és most újra fellép Magyarországon.

– Honnan jött a trombita szeretete nálad?

– Az anyukám felelős azért, hogy már kiskoromban megismertetett a zenével és a zene szeretetével. Mivel ő zongoraművész, először zongorázni tanultam, de mint minden gyerek, lázadtam az ellen, amit anyám akart. Valami mást akartam csinálni, más hangszeren játszani. A tévében láttam Doc Severinsent és azt gondoltam, hogy ez a trombita nagyon menő dolog. Szóval elkezdtem trombitázni, és pár évvel később, mikor 12 éves voltam, meghallottam az első három hangot Miles Davis My Funny Valentine című dalából és abban a pillanatban tudtam, hogy jazz zenész szeretnék lenni.

– Néhány évvel ezelőtt az Impressions című albumod Grammy-díjas lett. Milyen érzés volt ez számodra?

– Hogy őszinte legyek, a Grammy egy zenésznek más, mint egy Oscar egy színésznek. A Grammy annyit jelent, hogy képes vagy minden este színpadra lépni. Sokan vannak olyanok is, akik nyertek Grammy-díjat, de nincs sikeres koncert turné „üzletük”. Én fogtam magam és éltem a lehetőséggel, hogy egy bandát egyben tartva bejárjuk a világot és színpadra lépjünk minden este. És ez az én „Grammy-m”. Szóval nagyon örülök a megtisztelő díjnak, de hogy őszinte legyek, nekem többet jelent a másik út, a koncertezés.

– Mit vársz legjobban a budapesti útból?

– Hogy játszhassak a rajongóimnak. Egyáltalán nem tartom kis jelentőségűnek, hogy vannak rajongóink, akik megveszik a jegyet, lemondanak minden mást aznap estére, és eljönnek, meghallgatni, megnézni minket.

– Tudnál néhány szót mondani arról, hogy mire számíthatunk a koncerten?

– Sok különböző dalt fogunk játszani az Impressionstől kezdve a régebbi lemezekig, és ami a legfontosabb, a világ egyik legjobb zenekarát láthatjátok, hallhatjátok majd, úgyhogy számíthattok arra, hogy nagyon jól fogjátok érezni magatokat, és a jazztől a klasszikus zenén át, a rockig sok fajta műfajba belehallgathattok. Vannak olyan nagyon jó barátaim, akik még sosem láttak engem játszani, de most arrafelé fogok játszani, ahol élnek, úgyhogy meg fogom őket hívni a koncertre. A koncert napjára majd összegyűjtik a bátorságot, hogy megkérdezzék: „Szóval csak te leszel meg egy szál trombita?” Tényleg úgy érzem, hogy a karrierem arról szól, hogy egyenként megnyerjem magamnak az embereket, mint egy párbajban. Egyszerre egy közönség, egy ember, mivel amint látják, már felfogják az egészet. A koncert után pedig odajönnek és azt mondják: „Úristen, sírtam a koncert alatt”, vagy „Soha nem láttam még ilyen zenészséget”, vagy „Ez tényleg nagyon vicces volt és a gitáros teljesen őrült”, vagy hogy tényleg nagyon élvezték a koncertet és nagyon jól érezték magukat. Az emberek nem tudják mire számítsanak egy trombitástól, így az emelkedő még meredekebb. Ez az egyik oka annak, hogy ilyen kitartóan turnézok, meg akarom mutatni mindenkinek, hogy mit tudok, és persze miután egyszer megtapasztalod milyen érzés ez, már abba sem akarod hagyni.

– Mit jelent a világ legkelendőbb jazz-crossover zenészének lenni?

– Megpróbálok nem foglalkozni a címkékkel. Engem csak az érdekel, hogy a közönségem növekszik-e, és hogy a rajongóim jól érzik-e magukat a koncertjeimen. Amíg ez a két dolog igaz, addig én teljesen elégedett és boldog vagyok.

– Voltál már valaha Budapesten? Lesz időd városnézésre?

– Igen, már volt koncertünk Budapesten 2010-ben és ez egy nagyszerű város, nagyon jól éreztük magunkat itt. Sajnos sosincs időnk városnézésre, így a tapasztalataim limitáltak, de abban biztos vagyok, hogy az ételek mindig nagyszerűek voltak, az emberek pedig nagyon vendégszeretőek és kedvesek.

Chris Botti egy korábbi, 2016-is New York-i koncertje:

Radnóti Miklós: HETEDIK ECLOGA

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, –
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,1944. július

Amishok lettek Borsa Brown új regényének főszereplői

0

16 ezer kilométert utazott az írónő, hogy találkozzon könyve szereplőivel. A modern kor emberének érthetetlen és megfejthetetlen, miként lehet autó, számítógép, elektromosság nélkül élni, és elutasítani minden kényelmet, amit a technológia kínál. Az amishok úgy élnek, mintha egy véget nem érő történelmi film forgatásán lennének, nem csoda, hogy mindig különös figyelemmel tekintett rájuk a világ. Borsa Brown írónő új regényében az amishok földjére álmodott meg egy erotikus-romantikus történetet.

Hogyan lehet hitelesen megírni egy olyan regényt, amely egy teljesen elzárt közösségben játszódik? Úgy, ha az író közülük való, vagy ha valamilyen csoda folytán beengedik maguk közé. Borsa Brown, a nagysikerű Arab-sorozat szerzője új erotikus-romantikus regényfolyamában is egy elzárt, ismeretlen világba kalauzolja az olvasóit. A magyar erotikus regények legsikeresebb képviselője Gyalázat-trilógiáját az amishok földjére, Sarasotába helyezte.

Az amishok teljesen elzárkóznak a modern világtól

A mai napig rendkívül furcsának és egzotikusnak számító népcsoport körülbelül 200 000 főt számlál elszórva az Egyesült Államok és Kanada területén, egyes közösségeik még mindig lovakkal és lovaskocsikkal járnak, és szó szerint betartják a Biblia tanait. Teljes mértékben elzárkóznak a modern világtól, egyszerűen és tisztán élnek. Ebbe a nem mindennapi, zárkózott közegbe álmodta meg új, erotikus-romantikus történetét Borsa Brown, aki a napokban jött haza az amishok földjéről, Sarasotából, 16 000 kilométerre Magyarországtól.

“Egy írónak fantasztikus érzés, amikor a szeme előtt elevenedik meg a könyv. Szerencsés vagyok, mert velem megtörtént” – kezdte a magyar írónő, akit teljesen elvarázsolt regényének helyszíne.

“A Gyalázat trilógiám az amishok elzárt világába enged betekintést, ezért a kutatómunka nélkülözhetetlen volt. Messzire vitt az utam. Az amishok maguk közé engedtek, láthattam a mindennapjaikat, és cseppet sem zárkóztak el tőlem. Láthattam a kézimunkaműhelyüket, amiben mesés takarókat varrnak, az asztalos – üzemet, amiben azokat a bizonyos színes hintaszékeket faragják. Közös tengerparti élmény is volt, noha ők kicsit másképp értelmezik a strandolás fogalmát” – mondta az Álomgyár kiadó szerzője, aki Az Arab című sorozatának köteteivel minden eladási toplistát többször vezetett, eddig megjelent 10 könyvét több mint 100 000 példányban adták el, négyszer is jelölték Aranykönyv díjra. Legsikeresebb regényét hamarosan tizedjére kell utánnyomni, mert minden példányt elkapkodtak a boltok polcairól.

Pogány Judit kapja 2019-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját

0

A Színházi Kritikusok Céhe egy emlékezetes alakításokban gazdag életpályájú, önmagával a kíméletlenségig igényes, a közönséget maximálisan tisztelő nagy művész előtt tiszteleg az életműdíjjal – kezdi közleményét a Színházi Kritikusok Céhe

Pogány Judit több mint fél évszázada lépett először színpadra. Pályája felét a Csiky Gergely Színházban töltötte. Neve összeforrott azzal a korszakkal, amit kaposvári csodának szokás nevezni. Együtt indult Zsámbéki Gáborral és Ascher Tamással, s meghatározó színésznője volt Babarczy Lászlónak, Gazdag Gyulának és Gothár Péternek is. 1978-ban Zsámbékival együtt a Nemzeti Színházba szerződött, de két évvel később visszatért Kaposvárra. 1994-től egy évtizeden át szabadúszó művész, 2004-től az Örkény Színház tagja.

Alighanem a legsokoldalúbb magyar színésznő.

Játszott gyerekprodukciókban, operettben, musicalben, komédiákban, monodrámában. Igazi lételeme a tragédia, amelyben szélsőséges, nehéz körülmények között élő nők igazságát tudja ábrázolni. Alakításai soha nem egyoldalúak, a legmélyebb pokolban tengődők életében is felfedezi a humort, de a komédiások tragikus énjét is megmutatja. Maximalista. A legkisebb epizódfeladatot is alázattal és odaadó, elmélyült munkával formálja meg.

Színházi szerepeinek száma meghaladja a 160-at, s mintegy félszáz filmben és húsz tévéjátékban szerepelt. Nevét azok is ismerik, akik nem látták színpadon, hiszen számos animációs sorozat az ő hangjának is köszönhetően lett népszerű filmen vagy hangoskönyvként.

Van művész, aki sorsunk részévé válik, akkor is, ha ez nem áll szándékában.

Pogány Judit úgy beleépült az életünkbe, hogy lényegében magunkra emlékezünk, amikor szerepeit és munkáit próbáljuk felidézni. Látjuk a filmjeit, halljuk a hangját, s tudjuk, akkor volt velünk – ezer alakja közül épp abban az egyben –, amikor ez meg ez volt fontos nekünk. S már-már megnyugtató, és sokak számára vigasztaló is kicsit, ha tudjuk, hogy ebben a joggal sikeres, nagy és teljes életben nem ment azért semmi se könnyen, s „papírja”, például, máig nincsen. Van persze helyette számos díja, hazai és külföldi elismerése, s egy velünk szoros közelségben élt élete.

Bravúros mozgású, csipogó Pinokkióját hosszú időn át játszotta nagy sikerrel. Aztán egyszer csak megérett egy másként megnyilvánuló énje is: pályájának feledhetetlen állomása Charlotte Corday mély és sötét megszólalása a kaposvári Marat/Sade előadásban. Szerepeinek száma felsorolhatatlan. De volt ő önkormányzati képviselő is a rendszerváltás első éveiben, amikor hivatalnokokkal kellett szót értenie. S mai kollégái is ismerik kínosan pontos munkamódszerét, mindenre kiterjedő felkészültségét. Kérlelhetetlen igényessége elsősorban önmagával szemben nyilvánul meg. Az önkritikus aggodalom legyőzését jelenti, amikor – ahogy mesélik – premier után, végre, utolsónak érkezik meg öltözőjéből az ünneplők közé. A „kaposváriság” egyik jelképe ő, noha hosszú ideje Pesten dolgozik már.

Mindent képes eljátszani, és mindent el is tud játszani.

Okossága, ami a legjobb rendezőket sosem zavarta, ha kell, varázsütésre olvad el, egy-egy leépült figura kedvéért. Raktárában élére hajtogatva áll minden, ami egy alak megépítéséhez szükséges, s ha valami nem lenne ott, megkeresi, s meglesz az is. Hatalmas készlettára tán annak is köszönhető, hogy nem „töröl”, fájón és hibátlanul emlékszik mindenre, ami vele valaha is történt. Lehet, hogy megbocsát, de feledni nem fog, mert nem tud. Akire ránéz, azt óhatatlanul föl is méri, látsszék bármily szelídnek a pillantása. Megítél, s közben megörökít.

Gyermekeink gyerekkorába Vuk hőssé válása, unokáink estéibe Bogyó és Babóca számos, lélekkel és koloratúr technikával elmesélt kalandja épült be, neki köszönhetően. Hangja a haza egy része, viszik magukkal a külföldre menők. Ha visszajönnek, miatta is jönnek vissza. S akkor majd látják, hogy itt van, megvan, színpadon van, csodás szakmai teljességben.

Az életműdíjat Pogány Judit a Színikritikusok díjának átadó gáláján veszi át, amelyen az évad legjobbjait 15 kategóriában ismeri el a Színházi Kritikusok Céhe. A nagyközönség számára is nyitott eseményre szeptember 22-én 20 órai kezdettel kerül sor a Katona József Színházban, a gála rendezője Markó Róbert.

Lapszemle – Süddeutsche Zeitung

1

„Magyar énekesek afroamerikainak minősítették magukat” – ezzel a címmel számolt be a liberális német lap a Magyar Állami Operaház Porgy and Bess előadása körüli történésekről, amelyekről a világ nagyon sok sajtóorgánuma értekezik napok óta, részben igen gúnyos hangnemben.

A lap emlékeztetett rá, hogy Ókovács Szilveszter intendáns csupa fehérbőrű énekesre osztotta a szerepeket, ami ellentétes George Gershwin kinyilvánított szándékával (Ira Gershwin, szerk.), de most 15 énekes afroamerikainak nyilvánította magát. „Nehéz megállapítani, hogy a 15 művész mióta érzi magát afroamerikainak, hiszen az 1870 körül, Amerikában játszódó opera már egy éve műsoron van” – írta a szerző.

Gershwin kinyilvánította, hogy művét csak fekete bőrű énekesek adhatják elő, és elutasította azokat a rendezőket, akik azt javasolták, hogy feketére sminkelt fehérek adják elő a művet. Ókovács Szilvesztert ez nem zavarta.

Mivel a jogok tulajdonosai most peres úton akarnak ez ellen fellépni, az újabb előadások előtt nyilatkozatot tett aláírásra a szereplők elé, és a jelek szerint 28 művész közül 15 aláírta, hogy „az afroamerikai származás és tudat identitásuk elválaszthatatlan részét alkotja”. „Mármost Ókovács Szilveszter Orbán Viktor közeli barátjának számít. Orbán és kormánya fáradhatatlanul azon van, hogy idegengyűlölettel, rasszizmussal és antiszemitizmussal szerezzen jó pontokat szavazóinál. És akkor most

a budapesti énekesek hirtelen afroamerikai származást és tudatot növesztettek?”

– tette fel a kérdést a cikk szerzője. Magyar sajtóértesüléseket idézve hozzátette, hogy a művészekre erős nyomást gyakoroltak.

Idézte Ókovácsot is, aki egy interjúban azt mondta, „nincs tudomása az operaház alkalmazottainak bőrszínéről”, és a bőrszínt nem tartják számon Magyarországon.

Az Index című portál kérdéseire ellenkérdésekkel válaszolt, az egyikre így hangzott: „Vajon élhetne-e Magyarországon 15 nem fehérbőrű művész, aki alkalmas lenne arra, hogy fellépjen az operaházban?” A cikk szerzője szerint ez annak beismerése, hogy – az Orbán kormány politikájának tükrében – ez mostanra valóban már aligha lenne lehetséges. Végül az írás megemlítette, hogy a Magyar Állami Operaház tavaly nyáron már az újságok címlapjára került, amikor levette a műsorról a Billy Elliot című művet, mert kormány közeli reakciós csoportok ara figyelmeztettek, hogy a darab homoszexualitásra indíthatja a fiatal nézőket.

FRISS HÍREK

Biztos: Várh...

Érkeznek az ...

1 milliárd a...

Élő adás Hon...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK