Egy korszak érhet véget: Donald Trump külpolitikai kísérletei felborították a második világháború óta fennálló világrendet, és a Nyugat most Kanada és Európa vezetőiben keresi az új irányt. A világpolitika súlypontja átrendeződik, miközben az USA először kényszerül elismerni: Kína immár egyenrangú nagyhatalom.
„Megszoktuk Roosevelt, Truman és Eisenhower óta, hogy az a világrend működik, amelyet az Egyesült Államok tart fenn. Aztán jött egy hataloméhes és tudatlan Donald Trump, aki ezt felrúgta, mert úgy gondolta: az utolsó lépés mindig az övé. Fogalma sem volt arról, hogy válaszlépések következhetnek. Márpedig ez történt” – írja egy neves gazdaságtörténész Los Angelesből, nem sokkal azután, hogy az amerikai elnök Pekingben járt, ahol kénytelen volt elismerni: Kína immár egyenrangú nagyhatalom az Egyesült Államokkal.
A beismerés látványos volt: Trump papírról olvasta fel mások által megírt beszédeit, és egyetlen szokásos, megalázó poént sem engedett meg magának – pedig más vezetőkkel szemben gyakran élt ezzel a módszerrel. A látogatás végén pedig Trump és kísérete a kukába dobta a kínai ajándékokat, attól tartva, hogy kémchipeket rejtettek el bennük. A gesztus önmagáért beszélt: a kínai technológia utolérte az amerikait.
Kanada mutathat kiutat a Nyugatnak
A Los Angelesben élő, veterán gazdaságtörténész szerint Kanada lehet az új iránytű. Mark Carney miniszterelnök részben Trumpnak köszönheti megválasztását: amikor az amerikai elnök kijelentette, hogy „Kanada lesz az USA 51. tagállama”, a kanadaiak válaszként Carney mögé álltak, aki határozottan kiállt országa függetlensége mellett.
Carney elsőként Pekingbe látogatott, és együttműködést alakított ki a kínai vezetéssel Trump kereskedelmi háborújának ellensúlyozására. Kanada külkereskedelmének 75%-a az USA-val zajlik, így Carney nehéz helyzetben van, de felismerte: csak Kína volt elég erős ahhoz, hogy visszakozásra kényszerítse Trumpot. Miután Peking bevetette a ritkaföldfém‑fegyvert, az amerikai elnök kénytelen volt elismerni a G2-t: az USA többé nem irányíthatja egyedül a világot.
Carney új világrendje
Kanadának már van egy átfogó egyezménye az Európai Unióval, amely ratifikálás esetén olyan gazdasági tömböt hozhatna létre, amely méretében és erejében megközelíti az Egyesült Államokat. Carney azonban ennél is tovább megy: egy olyan új világgazdasági rendszert képzel el, amelyből akár az USA-t is kihagynák, ha az nem hajlandó együttműködni. Ez közel áll Kína elképzeléseihez is, amely szintén szabályokon alapuló, kiszámítható világkereskedelmet szeretne – olyat, amelyet nem lehet naponta átírni, ahogy Trump tette.
Carney ugyanakkor Kínát sem engedné domináns szerepbe. Szerinte a szuperhatalmak túlságosan erősek ahhoz, hogy velük valódi egyenrangú kapcsolatot lehessen kialakítani. Ezért hirdeti a „stratégiai autonómia” elvét: kerülni kell minden egyoldalú függést, különösen olyat, mint amilyen jelenleg Kanada és az USA között fennáll.
„Új világrend van formálódóban” – hangsúlyozza Berend T. Iván Los Angelesből.
Merz kancellár európai szuperhatalmat akar
Európa legerősebb állama, Németország is hasonló irányba mozdul. Friedrich Merz kancellár célja az, hogy az EU megszabaduljon az Egyesült Államoktól való egyoldalú függéstől, miközben nem kerül új függésbe Kínával szemben sem.
A nagy gyenge pont azonban nyilvánvaló: a technológiai lemaradás. Az USA és Kína között olyan méretű informatikai és mesterségesintelligencia‑előny alakult ki, amelyet a középhatalmak – Kanada, Németország vagy akár az EU egésze – nem tudnak saját erőből ledolgozni. Nem véletlen, hogy Trump pekingi útjára elkísérték az amerikai techóriások vezetői: olyan megállapodás készül, amely meghatározhatja a mesterséges intelligencia jövőjét, és ezzel az egész világgazdaságét.
A technológiai szakadék egyre nő, mert a méret számít: dollár‑százmilliárdok kellenek a versenyben maradáshoz. Ezért akar Merz európai szuperhatalmat: egy egységes Európa már képes lehetne egyenrangú félként tárgyalni az Egyesült Államokkal és Kínával.
