A viccpárt, a muszlimokért rajongó Vona család, Gyurcsány mesébe illő vagyona és Orbán, aki „lázadó, a konzervatív értékeket elutasító kamaszból komoly, felnőtt ember lett” a mai brékingben.
Az Origo megint megtalált egy momentumost
„A helyzet tehát az, hogy a Momentum pécsi elnöke, egyben a párt országos listájának nyolcadik helyezettje a hírhedt jobbikos radikális mozgalmár Polgár „Tomcat” Tamás hóna alól jutott el a Momentum Mozgalom liberális politikájáig. Kikezdhetetlen hitelesség.
Így már érthető, hogy Nemes miért zsidózik, „buzizik”, vagy hiányolja az antiszemitizmust. Fekete-Győr Andráséknak mindenesetre ezzel sem lehet túl sok problémája, ha már egyszer Nemes Balázs ilyen sokra vitte a viccpártban. …
Fekete-Győr András előszeretettel hangoztatja, hogy a Momentum olyan párt, ahol a döntéseknek és a tetteknek következménye van. Érdeklődéssel várjuk, hogy annak lesz-e következménye, hogy a viccpárt pécsi elnökéről, egyben az országos lista nyolcadik helyezettjéről kiderül, hogy szélsőséges nézeteket vall. Persze lehet, hogy az Y generációba ez is belefér.” (Origo: Így buzizik, cigányozik és zsidózik a Momentum pécsi elnöke)
Gyurcsány gazdagsága a Rotschildokéval vetekszik?
„Gyurcsány feltartotta a kezét és beismerte, hogy vagyona nagy részét a bécsi Rothschild-palotában tartja. Itt székel ugyanis az osztrák milliárdosok kedvenc luxusbankja, a Schoeller bankház. …
Szép látvány lehetett, amikor a Rothschild-palota ajtaján, kezében egy netán odabilincselt aktatáskával belépett Magyarország egykori miniszterelnöke, hogy megnyissa a diszkrét privát számlát… A gazdagokat évszázadok óta kiszolgáló híres bécsi Schoeller Bank vezetői nyilvánvalóan hajlongtak előtte…
Ahol, amint az Bécsben köztudomású, sok offshore-tulajdonos ügyeskedő is tartja a pénzét. Süppedő szőnyegek, egy palota minden csillogása és kényelme, no és a diszkréció ígérete jár a kétes pénzek gazdáinak.”(Ripost: Gyurcsány a bécsi Rothschild-palotában rejtette el a vagyonát. Beismerte…)
Apáti Bence rájött, mi Orbán fő bűne a balliberálisok szemében
„Mi sem természetesebb annál, mint hogy a nemzetközi balliberális média, esetünkben az elvileg pénzügyi szaklap, a Financial Times is beszállt a magyarországi választási kampányba. Minekutána Magyarországon sajtószabadság van, a több mint átlátszó kampánycikket kéjes örömmel, önigazolásként szemlézte a komplett hazai ellenzéki hírportálszekció, televízió, rádió és maga a nyomtatott sajtó is. Szokásos módon legendásan hiteles forrásokból rittyentették a remekbe szabott lejáratást. …
Magára az írásra nem vesztegetnék sok szót. Csak a szokásos, semmi meglepő. Ha az elmúlt húsz évből bármelyik külföldi lapot előbogarásznánk, szinte szóról szóra ugyanezt az írást találnánk azokban is. Orbán autoriter rendszert épített ki, intézkedései a legsötétebb időket idézik, diktatúra van, a rendőrsége, a karhatalom szalámis szendvics helyett szír kisfiúk vérét kapja ellátmányként, valamint előkerül Orbán legnagyobb főbűne, miszerint a 90-es évek elején megtért, vallásos lett, egyházi esküvőn is hűséget esküdtek egymásnak a feleségével, és elkezdett jó kapcsolatot kialakítani a keresztény egyházakkal. Ez utóbbi fáj a legjobban a ballibeknek.
Pedig mennyivel EU-konformabb lenne, ha Vonához hasonlóan Allahot éltetné! No és persze az is, hogy Orbán egyszer csak felnőtt, levágatta dús loboncát, megborotválkozott, és lázadó, a konzervatív értékeket elutasító kamaszból komoly, felnőtt ember lett. Ez az, amit sosem fognak tudni neki megbocsátani.” (Magyar Idők: Karaktergyilkosság futószalagon)
Újabb bizonyíték, hogy a teljes Vona-klán muszlimmániás
„Miközben a Mandiner bemutatta az a felvételt, amin Vona Gábor törökül tett hitet Allah mellett, addig úgy tűnik felesége is az iszlámot élteti.
Vörös félhold, imára készülő muszlimok, mecsetek – egyebek mellett ilyen és ehhez hasonló fényképeket mutat Vona Gábor feleségének egy 2014-es fotóalbuma, amelyet a saját közösségi oldalán osztott meg.” (Lokál: Vona felesége is a muszlimokért rajong – Fotók!)
Rettegnek a 2018-as elszámoltatástól, ezért hazudoznak róla a kormányban – írta Facebook-oldalára Vona Gábor, aki saját miniszterelnök-jelölti weboldalt is indított magának.
A Jobbik elnöke pénteki Facebook-posztjában felsorolja, hogy miket írt eddig róla a kormánypárti sajtó: „Haynau-imádó vagyok, hogy homoszexuális orgiákra jártam, hogy török terrorista, hogy Soros-ügynök, Simicska-csicska lettem, hogy vadászom a nyugdíjasokra, most pedig, hogy lebontanám a kerítést és hogy Allahot dicsőítettem”- írta. Hozzátette, hogy azt még soha nem hazudták róla, hogy ellopott volna valamit. Vona szerint erre kell emlékezni a parlamenti választáson.
telefonos akciót is indítanak, amelyben tájékoztatják a választópolgárokat Vona Gábor „elhíresült Allah-os nyilatkozatáról”.
A Jobbik elnöke azt is bejelentette pénteken, hogy saját weboldalt indított, ahol miniszterelnök-jelölti vállalásait teszi közzé (eddig 16 került fel), illetve híreket, fotókat és videókat.
„40 éves leszek. Ebből 18 évet a politika aktív alakításával töltöttem el. 11 éve vagyok pártelnök, 8 éve országgyűlési képviselő, 6 évig voltam frakcióvezető, harmadszor jelöl a politikai közösségünk miniszterelnöknek. A politikai pályafutásom során számtalan tapasztalatot szereztem, rengeteg illúzióval leszámoltam, ráébredtem fontos dolgokra, alapvető változásokon is átestem” – olvasható a honlapon a bemutatkozás menüpont alatt. Vona itt arról is ír, hogy történészként és politikusként megtanulta, hogy a magyarság történelmi sorsfeladata a kiegyezés.
„Számomra is időbe telt, mire mindezt megértettem.
De mára megértettem, és tudom, hogy minden erőmmel a XXI. századi magyarság kiegyezésén és közös nemzetépítésén kell lennem. Én ezért dolgozom” – zárja a bemutatkozást.
Vona Gábornak egyébként több mint 498 ezer követője van a Facebookon, és annak ellenére, hogy Orbán megelőzi (neki félmilliónál is több követője van), a Jobbik elnökének oldala generálta a legtöbb interakciót a politikusok között 2017-ben az Index összesítése szerint.
Lázár János tegnapi Kormányinfójára reagálva Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament vezetője a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy ők nem Lázárt kérdezték és szeretnének végre érveket is kapni. Miután pedig Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nem volt hajlandó velük beszélni, Orbánnál nem fogják alább adni.
A Független Diákparlament január 19-én szervezett tüntetést Ne menj suliba! címmel a Parlament elé. Ekkor február végéig adtak időt Balog Zoltánnak, hogy válaszoljon a követeléseikre, viszont ez nem történt meg, így utolsó próbálkozásként február 7-ig várják, hogy Orbán Viktor miniszterelnök jelezze, hogy leülne velük egy nyilvános vitára. Eddig nem úgy tűnik, hogy a Fidesz-KDNP-kormány eleget tenne a diákok követeléseinek, így már készülnek is február 23-i, újabb megmozdulásukra.
Lázár János és Kovács Zoltán tegnapi Kormányinfóján is előkerült a diákok ultimátuma, ahol
Lázár kijelentette, hogy Orbán nem fog vitázni velük.
A miniszterelnökséget vezető miniszter a diákok tizenkét pontjáról is mondott egy szűkszavú értékelést, amely szerint vannak köztük “megfontolandóak és zagyvaságok is”.
Végül, de nem utolsósorban kiderült az is, hogy Lázár véleménye megegyezik azzal a kormányközeli médiában elterjedt, a diákok elhiteltelenítését célzó vélekedéssel, hogy direkt a kampányidőszakban tüntetnek, és nem lehet elvonatkoztatni sem ettől, sem attól, hogy “kik állnak mögöttük”.
Ennek kapcsán megkerestük Gyetvai Viktort, a tüntetések egyik főszervezőjét és a Független Diákparlament vezetőjét, aki a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy ők igazából nem Lázárt kérdezték, hanem Orbán Viktort arról, hogy ki mer-e állni vitázni olyan diákokkal, akik saját magukon tapasztalják az oktatási rendszer problémáit.
Gyetvai szerint
Lázár értékelése a pontjaikról elég gyenge, tartalmi választ nem kaptak, pedig szeretnének érveket hallani a kormány oldaláról.
Arról, hogy ki áll mögöttük, a 2016-os tanártüntetések prominens alakjának, Pilz Olivérnek mondását némileg átalakítva annyit mondott:
“A tanárok mögött a tábla van, mögöttünk meg a fal és más diákok.”
Elmondta, hogy tényleg oda jutottak el, hogy nagyon sok diák jelez feléjük, hogy szükség van arra, hogy akár az utcán is véleményt nyilvánítsanak. Habár az oktatási rendszerrel szerintük régebben is komoly bajok voltak,
“a jelenlegi oktatáspolitika tovább mélyítette a régi problémákat, például a központosítással”.
Péntek reggel egy 2010-es rádiófelvételre alapozva próbálta az Origo bizonygatni, hogy “Pécsen papírforma a Momentum lefekvése a Jobbiknak.” A felvételen Nemes Balázs, a Momentum Mozgalom pécsi elnöke és országgyűlési képviselőjelöltje hallható, amint 17 évesen jelenlegi pártja álláspontjánál szélsőségesebb nézeteket vall.
“Buzizik, cigányozik és zsidózik a Momentum pécsi elnöke” – írja Hecker Flórián, az Origo Momentumért felelős munkatársa, aki hónapról hónapra “leleplező” anyagokkal támogatja nemcsak saját lapját, hanem a többi hasonló irányultságú médiumot is. Azok ugyanis szinte azonnal átveszik, és erősen kattintásvadász címmel (“Brutális felvétel!” – Lokál) látják el az alig egyéves ellenzéki párt ellen irányuló anyagokat.
A kormányközeli sajtóban megjelent felvételen Nemes Balázs valóban arról beszél, hogy a Pride-on felvonuló homoszexuálisok étellel való megdobálása nála beletartozik a “véleménynyilvánítás kategóriájába”. Emellett sor kerül némi jópofának szánt cigányozásra és néhány olyan kijelentésre is, amely inkább nevezhető anticionistának, mint antiszemitának.
A cikk szerzője ugyan nem tudott dűlőre jutni, hogy Nemes most akkor exszélsőséges-e vagy szélsőséges – egyszer az egyik kifejezést használja, egy bekezdéssel később pedig már a másikat –, úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük a Momentum Mozgalmat, hogy mi a véleményük az ügyről.
Hajnal Miklós, a Momentum szóvivője a Független Hírügynökségnek megerősítette, hogy
az előkerült hangfelvételen valóban Nemes hallható, továbbá, hogy a rádióadás idején mindössze 17 éves volt.
Arra a kérdésünkre, hogy Nemes tagja volt-e a Jobbiknak, annak ifjúsági tagozatának vagy bármely radikális jobboldali csoportosulásnak, határozott nemet kaptunk.
A párt közleményben korábban azt is tudatta, hogy
„Nemes Balázs pont a Momentum közössége miatt is távolodott el a szélsőségektől”.
Orbán Viktornak nem kell bocsánatot kérnie Hadházy Ákostól, amiért korrupcióval vádolta meg őt a parlamentben októberben, mert ez csak vélemény volt – állapította meg a bíróság péntek reggel. Az LMP társelnöke a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy fellebbeznek a „gyáva védekezéssel” szemben. A per a lélegeztetőgépekre kiírt közbeszerzés nyomán indult.
Megfellebbezi a Fővárosi Törvényszék első fokú ítéletét Hadházy Ákos – nyilatkozta a politikus a Független Hírügynökségnek pénteken, a tárgyalás után. Szerinte „gyáva védekezés” a miniszterelnöké, aki szerint csak vélemény hangzott el az Országgyűlésben októberben.
„Föláll a magyar parlamentben egy képviselő, és az egyik cég mellett lobbizik. Mennyi pénzt kapott ön ezért? Hát hogy képzeli ezt?!”
A történet maga szokványos közbeszerzés volt: az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) írt ki pályázatot lélegeztetőgépekre. Az amerikai General Electric 900 milliós ajánlatával szemben a Hadházy minősítése szerinti kamucégek 1,7 milliárdért szállítottak volna. Az ÁEEK a pályázatból kizárta a legjobb árajánlattal jelentkező GE-t. A cég a közbeszerzési döntőbizottsághoz fordult, amely igazat adott neki, és megsemmisítette a végeredményt, ráadásul 50 millió forintra büntette az ÁEEK-t.
Pár nappal ezután Lázár János sajtótájékoztatón kéz, fül vagy egyéb testrészek levágásának lehetőségéről elmélkedett a tender felelősei kapcsán. Rétvári Bence EMMI-államtitkár szerint viszont minden rendben, bíróságon támadják meg a döntőbizottság határozatát, hogy – Hadházy szavaival – az állam minél drágábban vehesse meg a lélegeztetőgépeket.
Hadházy ezután érdeklődött a kormányfőtől a parlamentben arról, hogy szerinte
melyik kormánytagnak van igaza.
Erre válaszul vádolta meg őt korrupcióval Orbán.
Hadházy ezt követően a FüHü-ben jelentette be, hogy feljelenti a miniszterelnököt.
A miniszterelnök ominózus mondataiban folyamatban lévő ügyről beszélt, noha azt pár nappal korábban a közbeszerzési döntőbizottság a bírsággal együtt lezárta. Az LMP-s politikus szerint ezért se lehet véleményként jellemezni az őt ért támadást, hanem ez tényállítás volt, ami a szöveg egészéből világosan kiderült.
Hadházy Ákos a Kúriához fordul jogorvoslatért, hogy Orbánnak meg kelljen követnie őt.
Mobilizálni kell a kormánnyal elégedetlen szavazókat, ezt mondta a Független Hírügynökségnek Heiko Kretschmer, az MSZP kampánytanácsadója. A német szakember több választási kampányban részt vett tanácsadóként, most azt gondolja, hogy az ellenzéknek közvetlenül kellene az embereket megszólítania, és ez szerinte a kormánypárti médiatúlsúly ellenére is megvalósítható. Az álhírek terjesztését etikai és szakmai szempontból sem tartja jónak.
Heiko Kretschmer Fotó: FüHü
Régóta dolgozik kampánytanácsadóként Németországban, például az SPD-nek, a Német Szociáldemokrata Pártnak. Mikor adott nekik utoljára tanácsokat?
Nem csak az SPD-nek adtunk tanácsokat, Németországban mi vagyunk az egyetlen ügynökség, amely öt pártnak is tanácsadója volt. A legfontosabb, a legnagyobb projekt valóban az SPD-nél volt, a 2013-as Bundestag-választási kampányban adtunk tanácsokat. Amelyen 2005 óta a legjobb eredményt érték el.
A 2013-as kampánynak volt egy elég sajátos momentuma, Peer Steinbrückről, az SPD kancellárjelöltjéről olyan kép jelent meg a Süddeutsche Zeitung címlapján, amelyen bemutatott. Ehhez mit szólt?
Hogy te jó ég, mit csinál… Ez az ő személyes döntése volt. Azt is meg kell jegyeznem, hogy amikor először láttam a közösségi médiában a képet, akkor azt hittem, hogy hamisítvány. Fél órával később tudtam meg, hogy valódi.
Miért döntött most úgy, hogy az MSZP-nek dolgozik, nekik ad tanácsokat?
Az a benyomásom, hogy a tapasztalatunk, amelyet a különböző kampányok során szereztünk, Magyarországon nagyon hasznos lehet. Olyan kampányt tudunk folytatni, ami megszólítja az embereket, és nem csak a médiára támaszkodik.
A felmérésekből az látszik, hogy az utóbbi időben az MSZP folyamatosan veszített a népszerűségéből. Van már ötlete, hogyan lehetne ezt megállítani?
Először is, igen. Másodszor viszont túl korai volna már most arról beszélni, hogy mi minden történik majd a kampány során. Szerintem az a fontos, hogy az MSZP olyan témákkal érveljen, amelyek megmutatják, hogy Magyarországon egy másfajta politizálás is lehetséges, olyan, amellyel a párt választóit sikerül megszólítani és mobilizálni. Úgy látjuk, hogy
az MSZP az a párt, amely a legkevésbé tudta mozgósítani a szavazóit.
Ez azt jelenti, hogy ha sikerül a potenciális MSZP-szavazókat meggyőzni, hogy ténylegesen is szavazzanak, akkor azért már jobban néznek ki az eredmények.
Azt is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az MSZP-t időközben már egy más politizálás jellemzi.
Mit ért ez alatt?
Például ennek kinyilvánítása a Párbeszéddel való szövetség, a döntés, hogy Karácsony Gergely lesz a miniszterelnök-jelölt.
Négyévente a választók leadják a szavazatukat, aztán a politikusok vagy betartják, amit ígértek, vagy nem. Itt a miniszterelnök-jelölt az emberekkel együtt szeretne politizálni, és a magyar politikát velük együtt szeretné alakítani. Ez az MSZP szempontjából egy jelentős váltás.
Néhány hete egy interjúban azt mondta, hogy szükség lenne némi populizmusra a baloldalon is. Mit értett ezen?
Mindent persze nem fogok elmondani, amit a következő 68 napban tervezünk, de alapvetően arról van szó, hogy
a politikát úgy kellene elmagyarázni, hogy köze legyen az emberek mindennapi életéhez.
Vannak ellentmondások, amit a magyarok tapasztalnak, még a Fidesz-szavazók is, például, hogy az oktatás és az egészségügy állapota nem elfogadható, vagy hogy a magyarok kétharmada nincs olyan anyagi szinten, hogy megfelelő életet tudjon élni. Sokan keményen dolgoznak minden nap, mégsem tudják eltartani a családjukat.
Ezt tematizálni kell, és erre válaszokat kell találni. Ezeket a lehető legegyszerűbben, adott esetben kihegyezve kell megfogalmazni.
Az elmúlt hetekben az oktatás és az egészségügy témája egyre többször került elő ellenzéki politikusok megszólalásaiban. Ez már az Ön hatása?
Nem (nevet). Én csak tanácsadó vagyok.
Fotó: FüHü
Ha a Fidesz kommunikációját nézzük, akkor azt látjuk, hogy náluk a valóság nem mindig számít. Ön mit gondol az álhírek terjesztéséről egy kampányban?
Ez a kérdés komoly etikai megfontolásokat is felvet. Etikai nézőpontból semmire nem tartom ezeket. Szakmai szempontból azt mondom, hogy
hosszú távon károsak,
az USA példáján is láthatjuk, hogy a Trump-kampány bizonyos elemei időközben már ellene fordulnak.
Rövid távon azt kell mondani, hogy adott esetben bizonyos társadalmi csoportokban, amelyek egy zárt közegben élnek, ahol akár a tényeket figyelmen kívül lehet hagyni, akkor az álhírek, ha megfelelő emberek megfelelő módon használják őket, akár sikeresek is lehetnek. De ez csak olyan csoportok esetében működik, amelyek nagyon elszigeteltek. Így aztán a baloldal vagy a politikai közép, a felvilágosodott, városias polgárság kevésbé nyitott erre, az ő körükben ez kevésbé működik egy választási kampányban is.
Szóval ez olyan embereknél működik, akik egyfajta buborékban élnek? Mit gondol, ezeket az embereket el lehet érni más információkkal is? Egyáltalán, ők célpontjai mondjuk a magyar ellenzék kommunikációjának, meg akarják őket győzni?
Nem minden esetben. De azt hiszem, hogy ha a motivációt is megnézzük, az érzelmi mozgatórugókat, hogy miért mozognak ilyen buborékokban, akkor lehet utakat találni. Néhány esetben
az ilyen buborékban való mozgás egy kísérlet arra, hogy választ találjanak olyan kérdésekre, amelyek bizonytalanságot okoznak:
globalizáció, kultúrák találkozása, digitalizáció, a munka világában zajló változások. Ha ilyen elbizonytalanító trendek jelennek meg, akkor nagy a kísértés arra, hogy egy buborékba zárkózzon az ember, ahol bizonyosságokat talál, egyszerű válaszokkal ezekre a kérdésekre.
Tehát a politikusoknak arra kell kísérletet tenniük, hogy az elbizonytalanodás gyökereihez jussanak el, és az emberekkel erről beszéljenek. Akkor sikerülhet kivezetni a buborékokból azokat, akik nem egy ideológiai torzulás révén kerültek be ezekbe, hanem csak nem látnak tisztán.
Ehhez ugye el kell érni ezeket az embereket. A magyarországi médiahelyzet viszont, különösen vidéken, egyre kevésbé ad erre lehetőséget. Hogyan akarják eljuttatni az üzeneteiket?
2002-ben Bundestag-választások voltak Németországban. Három hónappal a választás előtt mindenki leírta az SPD-t a közvélemény-kutatások alapján. Gerhard Schröder akkor azt a döntést hozta, hogy az iraki háború ellen indít kampányt. A német média 95 százaléka kritizálta ezért, hogy populista és Amerika-ellenes, és hogy egy kormány ilyet nem tehet. Négy héttel a választások előtt több százezer ember tüntetett Berlinben. Aztán mégis ő nyerte a választást.
Több hasonló példát is lehetne hozni, de az nyilvánvaló, hogy egy társadalomban, ha sikerült a politikai vitának egy bizonyos formáját beindítani, akkor az emberek személyes, egymás közti kommunikációja, a családon belül, barátok között, munkahelyeken folytatott beszélgetések fontosabbak, mint bármi más, ami a médiában megjelenik, vagy az interneten történik.
Ezért gondolom azt, hogy
bár valóban komoly hátrányt jelent a magyarországi médiahelyzet jelenlegi állapota, de van lehetőség üzenetek megfogalmazására, emberek megszólítására,
és arra, hogy el is érjük őket.
Tehát azt gondolja, hogy az óriásplakátokon, tévé- és egyéb hirdetésekben folyó, a menekültekről vagy Soros Györgyről szóló kampány ellen személyes kommunikációval kell küzdeni?
Igen, sőt, azt gondolom, hogy az ilyen kampányok saját magukat is megölhetik. Vannak érdekes vizsgálatok, amelyek szerint át nem látható médiaviszonyok között, például az internetes kommunikációhoz kapcsolódóan, a személyes kommunikáció hatása jelentősen növekszik. Ez érdekes módon még az internet világára is igaz.
Egy Facebook-poszt hatása ezerszer fontosabb, ha az valaki olyantól jön, akit az illető személyesen is ismer. Nem azt mondom, hogy a többi hatástalan, de itt a bizalomról van szó, a politikai viták véleményalkotó jellegéről, amelyek során lehet mobilizálni a szavazókat.
Fotó: FüHü
Az izgalmas az, hogy ebben az országban a Fidesz már jó néhány éve a szavazók egy kisebbségi arányával tesz szert többségre. Ez két dolog miatt van így. Egyrészt
sikerült demobilizálni az ellenfeleket, elvették az önbizalmukat,
a hitüket a saját politikájuk sikeres megvalósításában, illetve a magyar választási rendszer sajátosságai miatt a megosztott ellenzék nem tud többséget létrehozni.
Most az ellenzék közeledik egymáshoz, és elkezdi megfogalmazni a saját üzeneteit. Van egy olyan miniszterelnök-jelölt, aki nem herceg akar lenni, hanem első polgár.
A döntő kérdés az, hogy a magyaroknak azon többségét, akiket nem győzött meg a Fidesz teljesítménye, április 8-án sikerül-e rávenni arra, hogy elmenjenek szavazni.
Vagyis nem arról van szó, hogy a Fidesz-szavazókat kellene megtéríteni. A magyarok többségét szolgáló politikát kell megvalósítani.
Ha már a közösségi médiát említette, Ön szerint ennek kulcsszerepe lesz a kampányban?
Igen, azt gondolom, hogy a közösségi média fontos eszköze az üzenetek közvetítésének. Emellett az emberek mozgósításában is hasznos lehet, különösen akkor, ha a média többsége nem tisztességes módon tudósít.
Amit eddig tapasztalt, az alapján a magyar ellenzéki politikusok tudatosan használják a közösségi médiát?
Tekintsünk inkább előre… A különleges magyarországi politikai helyzet természetesen a közösségi médiában is tükröződik. A Fidesz kommunikációja itt is megmutatkozik. Ha baloldali populizmusról beszélünk, akkor ehhez az ellenzék oldalán a közösségimédia-használatnak is hozzá kell járulnia.
A kampány hivatalosan február 17-én kezdődik majd. Mit tanácsolt, jöjjön ki aznap valamilyen nagy dobással az ellenzék?
Az a benyomásom, hogy február 10-én fog történni valami nagy dolog. Az MSZP szempontjából ez egy fontos nap lesz, meg kell erősíteniük, hogy létrejött a szövetség, hogy a viták ellenére létrejött egy egység a változtatás szándékáról, hogy van egy baloldali erő, amely kész arra, hogy ezt a változtatást megvalósítja.
Pénteken a Karolinák és az Aidák ünneplik névnapjukat, és a hétvégi lehűlés előtt ma még akár 10 fok fölött is lehet a nappali legmagasabb hőmérséklet. Mivel február 2-a van, kíváncsiak várjuk, hogy kijön-e a medve a barlangjából. Addig is lássuk a mai lapszemlét!
Magyar Nemzet: Kétszázmilliót kap Rétvári Bence rokonának nőegylete
Mintegy 200 millió forintos uniós támogatást nyert el az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Rétvári Bence unokatestvérének civil szervezete tavaly szeptemberben – tudta meg a Magyar Nemzet. A Huczekné Rétvári Mónika által vezetett Nők Civilben Egyesület a Nőközpont Pásztón nevű, márciustól induló projekt keretében költheti el a 85 százalékban az Európai Unió által fizetett, vissza nem térítendő támogatást. A pályázati kiírás alapján a projekt célja a nők munkaerőpiaci helyzetének, illetve a család és a munka összeegyeztethetőségének javítása, és egyebek között ötszáz, hátrányos helyzetű nő számára tartanak képzéseket, további ötszázan részesülhetnek tanácsadásban, illetve létrehoznának egy női információs és szolgáltatóközpontot is Pásztón. Viszont a lap szerint a Nők Civilben Egyesület profiljába nem illik bele egy ekkora nagyságú és ilyen komplex szakmai tudást igénylő feladat. Huczekné Rétvári Mónika először telefonon válaszolt a Magyar Nemzet kérdéseire, majd utólag megtiltotta nyilatkozata közlését.
Népszava: Sesztákra Kisvárda vár
A Fidesz-KDNP választási győzelme esetén az egyik legnagyobb átalakítás a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál lehet – írja több forrásra hivatkozva a Népszava. Seszták nem maradna a tárca élén, mert sem Orbán Viktor, sem a tárcavezető nem ragaszkodik ehhez. Seszták szűk körben állítólag úgy fogalmaz, hogy a kormányfő győzelem esetén más, „rendkívül megtisztelő” posztot szán neki. Arra, hogy ki lehet az utódja, nem említettek tippeket a lapnak, de a Népszava szerint nem lenne meglepő, ha egy kevésbé ismert személyt neveznének ki a minisztérium élére.
Magyar Idők: Védőnők a határon túli magyaroknak is
A kormány szándéka az, hogy a védőnői hálózatot kiterjessze és elérhetővé tegye a határon túli magyarok számára is – mondta a Magyar Időknek Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára. Az elképzelés szerint a magyar védőnői szolgálathoz hasonló intézményrendszert szeretnének létrehozni a Kárpát-medencében, amely az adott ország jogrendjébe, egészségügyi ellátásába illeszkedik. A lapnak Potápi azt mondta, hogy nem Magyarországról átjáró szakemberekről lenne szó, hanem az adott országban élő, többnyire magyar gyökerű, egészségügyi végzettségű dolgozókról, akik álláshirdetésre jelentkezve kerülhetnek a rendszerbe, javadalmazásukat pedig a magyar állam állná.
Magyar Hírlap: „Előnyös és igazságos, hogy a Fővárosi Közgyűlésben polgármesterek is ülnek”
Hatékonyan dolgozik együtt a városrendészet, a rendőrség és a polgárőrök – mondta a Magyar Hírlapnak Láng Zsolt, a II. kerület fideszes polgármestere arról, hogy a statisztikák szerint jelentősen csökkent a bűnözés a városrészben. Arról is beszélt, hogy évente összesen egymilliárd forint jut a szociális ágazatra a kerületben, a segítségben részesülő lakosok száma pedig körülbelül ötezer fő az elitnek tartott kerületben. Láng azt is elmondta, hogy továbbra is számos beruházás várható a kerületben, és a Szent János Kórház fejlesztése is megkezdődött.
„Davos évről évre összehozza a világ elitjét, ha másért nem, hát a kapcsolatépítés, a lobbizás miatt érdemes részt venni a Világgazdasági Fórumon” – szögezte le a Független Hírügynökségnek adott interjújában Nagy-Mohácsi Piroska, a London School of Economics egy kutatóintézetének (Institute of Global Affairs) kutatási igazgatója, az EBRD volt stratégiai igazgatója, aki hosszú évek óta résztvevője a svájci üdülővárosban rendezett fórumnak. Éppen ezért – mondja – a politikai szempontból feltétlenül meg kell ott mutatnia magát egy országnak. Ennek ellenére nem látott magyar résztvevőt. Ugyanakkor Orbán miniszterelnök bizonyos értelemben jelen volt a tanácskozáson, többször megemlítették ugyanis, igaz nem a legkedvezőbb fényben állítva be őt – derül ki az interjúból. Nem véletlen, hogy az idén minden eddiginél több vezető politikus volt jelen Davosban, élükön Donald Trump amerikai elnökkel. Sok szó esett a populizmusról – ennek kapcsán került szóba a magyar miniszterelnök.
Ön évek óta visszatérő résztvevője a Davosi Világgazdasági Fórumnak. Más volt-e az idei tanácskozás, mint az eddigiek, s ha igen, miben különbözött?
Több meglepő dologgal is találkoztam az idei fórumon, ezek közül talán a legszembetűnőbb az volt, hogy nagyon „politikaira” sikeredett.
Ennyi vezető szerte a világból még nem jött Davosba, és kiváltképpen nem ennyi aktív vezető, mint most.
Az előzetes hivatalos közlések szerint 340 vezető politikust vártak a fórumra, köztük Angela Merkelt, Emannuel Macront, Theresa Mayt és persze Donald Trump amerikai elnököt, akinek egyébként a felszólalására a legnagyobb, legalább félezer embert befogadó terem is kicsinek bizonyult. Ilyet utoljára akkor láttam, amikor Angelina Jolie volt résztvevő: akkor álltak utoljára sorba hosszú ideig az emberek, csak hogy lássák, amint megjelenik a gyönyörű színésznő. Most ugyanúgy közlekedési akadály keletkezett, a tömeg ugyanis megállt, ahol és amikor Donald Trump mozgott Davosban – mindenki látni akarta az amerikai elnököt.
Ha már Trump, Ön élőben hallgatta? Milyen volt?
Meglepő. Akármit is gondolunk az általa vitt politikáról, azt nem lehet tőle elvitatni, hogy kiváló salesman. Azt mondta, amit a hallgatóság hallani akart: a fő üzenetét – America First, azaz Amerikai az első – persze nem hagyta ki, de hangsúlyozta azt is, hogy Amerika egyedül nem képes boldogulni, szüksége van együttműködésre. Ez pedig pozitív üzenet volt a globális hallgatóságnak.
Ebben volt egyfajta hídépítési szándék is, némileg puhította az üzenetét. Ráadásul élvezte is a szereplést.
De persze nem csak itt szerepelt Trump, sok egyéb találkozót is bonyolított, nem is csak politikustársaival hanem az üzleti körök képviselőivel is. Az volt az általános benyomás, hogy “otthon érzi magát” a globális üzleti körökben. Egyébként Trump szerepléséhez egy nagyon aranyos kis történet is kapcsolódik: azt tudni kell, hogy egy nagy felszólalás előtt soha nem hangzik el semmiféle zene. Most sem volt ez másként, kivéve az amerikai elnök megjelenésekor, amit egy rezesbanda kísért. Ennek vélhetően az volt az oka, hogy időt adjon a jelenlévőknek és persze elsősorban a hallgatóságnak kicsit lenyugodni, és elkerülni egy esetleges “booingolast”.
Milyen egyéb meglepetésekkel találkozott?
Ha nem is meglepő, de mindenképpen más volt az előző pár évhez képest a globális gazdaságról elhangzó általános vélemény. Az 2008-2009-es válság óta először hallottam, hogy mindenki “győzelmet deklarál.” Vége a válságnak végérvényesen, miden régió és ország növekszik, minden újra rendben van – ez volt a fő gazdasági mondandó. Rengeteg dicséretet kaptak a jegybankok, a kormányok azért, hogy sikerült ezt elérni. Emellett nagy a bizalom abban, hogy ez fenn is marad. Tény, hogy a növekedés globális szinten is visszatért – olyannyira, hogy szokatlan módon még Japánban is bővül a gazdaság –, Európában különösen áll ez a megállapítás. Persze ennek az árát nagyrészt az adófizetőknek kellett állniuk.
Nem véletlenül volt disszonáns, ahogy az akkori válság egyik főszereplője, a J.P. Morgan képviselője köszönetet mondott a jelen lévő vezetőknek, hogy kimentették a válságból a világot – és persze a nagybankokat.
Közgazdászként nekem azonban furcsa volt ez a fajta nagy (ön)bizalom és önelégültség alig tíz évvel azután, hogy nagyon beremegett a léc a világgazdaság alatt. Bár jobban fel vannak tőkésítve, a nagybankok nagyobbak mint bármikor, és a deregulaciójuk újra elkezdődött.
Nem volt senki a politikusok, vezetők, magas rangú potentátok között, aki kritikusabb hangokat ütött volna meg?
Valójában egyedül a Nemzetközi Valutaalap vezetője, Christine Lagarde figyelmeztetett arra, hogy mindez nagyon szép és nagyon jó, de a feladatot még nem végeztük el. Kezelni kell a nagy egyenlőtlenségeket szerte a világban, a nagy jövedelemkülönbségeket, mert ezek kísértetni fognak minket, például azzal, hogy a populizmus melegágyaként szolgálnak. Persze volt más bírálat és gond, például a brexit kapcsán, de az nem váltott ki különös általános aggodalmat.
Pedig szakértőkkel beszélgetve az ember egyre többektől hallja azt, hogy elkerülhetetlenül közeleg egy újabb pénzügyi válság. Itt ez nem is volt téma?
Szakmai felszólalásokban, hozzászólásokban ez természetesen szóba került. Leginkább két veszélyforrást említettek. A Bank of England vezetője, Mark Carney szerint az eszközbuborék veszélyes lehet, ám van erre válasz: lesz ugyan egy árkiigazítás, de megtanultuk, hogy hogyan kell kezelni ezt a veszélyforrást, és a bankrendszer is sokkal felkészültebb egy ilyen esetre, mint volt tíz évvel ezelőtt. Én ebben ugyan nem vagyok ennyire biztos, de az tény, hogy ma már a központi bankok tudják, hogyan kell pénzzel úgy elárasztani a gazdaságot, hogy ne gerjesszenek követlenül inflációt. A másik veszélyforrásnak éppen az inflációt tartják, mondván, beindult a gazdaság, és még mindig nagyon nagy a likviditás a piacokon. Szerintem azonban a világot még mindig elárasztja az alacsony munkaerő (főként Ázsiából). Az inflációhoz az (is) kell, hogy az árnövekedés átmenjen bérnövekedésbe, ami nehéz akkor, amikor a globális munkapiacon az olcsó munkaerő még mindig rendelkezésre áll.
Ehhez még hozzá kell adni a radikálisan növekedő új technológiákat, a “mesterséges intelligenciát”, ami fokozatosan szorítja ki az embereket a megszokott munkájukból.
Milyen szinten és fontossággal került szóba a menekültkérdés? Hiszen ez egyik leginkább megosztó kérdés ma a világban, de Európában feltétlenül.
Ezt említettem volna a harmadik, számomra meglepetést okozó tapasztalatnak: sokkal kevesebb szó esett róla, mint a korábbi Világgazdasági Fórumokon.
A politikai realitás, a populizmustól való félelem dominálta a vitát.
Az olasz és a görög miniszterelnök közösen bírálta, hogy Európában még mindig nincs szolidaritás ez ügyben, és hogy a menekültkérdést jobboldali elemek használják fel saját propagandájukra. Sokkoló lehetőséget kínáltak a szervezők arra Davosban, hogy emberközelből, kvázi saját bőrükön megtapasztaljuk azt, hogy milyen lehet a menekülttábori lét. Az érdeklődők egy 40 perces bemutatót kaptak erről, ha végigmentek az egyik központi szálloda alagsorában berendezett „táboron”, ahol azokat az impulzusokat kapták, mint a menekültek a valóságban. Én végigcsináltam, mondhatom, sokkoló volt. Végigrohantattak minket a terepen, sátorba be, sátorból ki, közben üvöltöztek velünk, elvették a mobilunkat az ékszereinket, az óránkat, a nőket elcipelték a férfiaktól stb. A sokkoló élmény után azoktól hallhattunk tájékoztatót, akik maguk is menekültekkel foglalkoznak, dolgoztak, dolgoznak a menekülttáborokban. Például egy pszichológus is előadást tartott, aki elmondta: életében először menekülttáborban látott olyat, hogy egy kétéves kisgyerek öngyilkos akart lenni. Ez az élmény hat, nagyon is hat!
A Világgazdasági Fórum persze üzleti vállalkozás, de kétségtelen, hogy fontos vélemény- és társadalomformáló szerepe is van.
Milyen más fontos téma került középpontba?
Ez a negyedik nagy eltérés az előző davosi fórumokhoz képest: eléggé központi téma volt a populizmus. Ennek kapcsán pedig többször szó volt Orbán Viktor miniszterelnökről, akit úgy jellemeztek, mint egy autoriter vezetőt. Kris Peeters belga miniszterelnökhelyettes, pénzügyminiszter fogalmazott szerintem jól, amikor azt mondta, hogy meg kell hallgatni a populistákat, mert valóságos problémákat érzékelnek, bár természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy végső soron nagyon veszélyes terepre tévednek.
Orbán kapcsán többen feltették a kérdést: hogyan lehetséges, hogy ő sokkal többet és jobban meg tud úszni az Európai Unióban, mint a lengyelek.
Ugyan nem új a válasz, de Davosban is kimondták: Orbán nagyon ügyesen pozicionálta magát az európai kereszténydemokrata koalícióban, és ezért kevésbé mennek neki, mint a lengyeleknek.
A globalizáció és a kapcsolódó kérdések mennyire játszottak szerepet az idei fórumon? Voltak évek, amikor eléggé központi volt ez a kérdés.
Erről is sok szó esett, elég sok szekcióban is ez volt a téma, olyan megközelítésben, hogy milyen lehet egy “új társadalmi megegyezés” (“social contract”). Nagyon sok felvetés hangzott el, köztük a megatrendekben és egészen sajátságos megközelítésben gondolkodó izraeli történész, Harari Yuval megközelítése volt számomra az egyik legérdekesebb, aki igen szokatlan módon Angela Merkel kancellár után tarthatott előadást. Hahari feltette a kérdést: a rohamosan összefonódó technológiai-biológiai fejlődés nyomán vajon az emberiség jövője “emberi” lesz-e? (itt megnézhető az előadása) Szerinte a mostani technikai forradalom minőségileg más, mint az eddigi nagy technológiai váltások.
Ma nem az a kérdés, hogy lesz-e új munka a jövőben – természetesen lesz –, hanem az, hogy a mesterséges intelligencia nem lesz-e jobb az új munkákban, mint az ember.
Mi lesz az ember szerepe? Képes lesz-e a mesterséges intelligencia mellett kiegészítő szerepet játszani?
De hát ez már teljes egészében Asimov-féle tudományos fantasztikumnak tűnik.
Lehet, hogy annak hangzik, de például a Szilícium-völgyben már ebben gondolkodnak. Ne feledjük, a mesterséges intelligencia ma már egyre jobb problémamegoldó képességgel is rendelkezik.
Arról is esett szó, hogy miként tud erre felkészülni az emberiség?
Sok vita tárgya volt ez. A legjobb, amit hallottam az az volt, hogy sokkal jobban fel kell készülnünk az egy életen át tartó folyamatos, előre nem kiszámítható változásokra. Amihez pedig mentális kitartás és rugalmasság kell.
Ki kell alakítanunk azt a képességet, hogy készek és képesek legyünk az állandó változásra. Ide kapcsolódik egyébként az oktatás gyökeres átalakulásának a szükségessége is.
Amit mi ma oktatásként ismerünk, az már teljesen idejét múlta: nem tárgyi tudásra van szükség, nem magoltatni kell a diákokkal, mert minden információ lehívható egy gombnyomással. Arra kell megtanítani a gyerekeket, hogy képesek legyenek csapatmunkára, tudjanak szintetizálni, innovatív gondolkodásra kell őket felkészíteni, no meg a kudarcok vagy éppen a sikerek megfelelő kezelésére.
Milyen egyéb futurisztikusnak hangzó, ám valójában talán már nem is annak számító érdekességek kerültek szóba Davosban?
Kiemelném még az úgynevezett blokklánc-technológia témáját. A platformtechnológia nagyon sok mindenre használható. Az egyik fontos alkalmazása, hogy
lehetővé teszi az adatok egységes nyilvántartásának, tárolásának és átadásának a digitális megoldását, egy helyen elérhetővé teszi az emberről meglévő összes információt.
Ha például a menekültkérdést vesszük, ennek köszönhetően egy gombnyomásra meg lehet egy adott emberről tudni, hogy ki ő, honnan jött, milyen a végzettsége, a családi állapota, az egészsége, a szexuális beállítottsága, volt-e gyanús politikai kapcsolata stb., stb., stb. Ez nagyon is kurrens téma, mély filozófiai mögöttes kérdőjelekkel. Ezek sorában is az egyik legfontosabb az adatvédelem biztonsága, hogy ne lehessen egy emberrel szemben sem kihasználni ezt a technológiát. Ma még magunk is önkéntesen adjuk ki az információkat önmagunkról: például a kényelem miatt interneten vásárolunk, majd csodálkozunk – ha egyáltalán –, hogy már akár csak a keresgélés után sorozatban jönnek fel a számítógépünkön a kereséshez kapcsolódó termékek, szolgáltatások reklámjai. Egészségünk védelmének érdekében kezdjük átadni nagyon belső adatainkat, amiből egyre pontosabban ki lehet majd olvasni nemcsak azt, hogy milyen lesz a jövőbeli egészségünk, de azt is, hogy milyen preferenciáink vannak, esetleg milyen vágyaink, mit gyűlölünk, mitől rettegünk.
Adatvédelem és a saját adataink felletti kontrol ezért végsősoron az emberiség egy nagy kérdése lesz.
Találkozott-e magyarokkal Davosban? Kérdem ezt azért is, mert tudomásom szerint hivatalosan – állami és politikai szinten – nem volt magyar résztvevője a fórumnak. Ez már évek óta így van, ugyanakkor korábban kormányfői, pénzügyminiszteri, jegybank elnöki szinten is megjelent Magyarország.
Nem találkoztam, miközben a programban szerepeltek Kelet-Európából lengyelek, baltiak, ukránok például. Oroszország nagy létszámmal volt ott.
S ott kell a tapasztalatai szerint lenni Davosban?
Ön szerint? Ha már az amerikai elnök, Donald Trump is elmegy! Politikai szempontból feltétlenül meg kell ott mutatnia magát egy országnak. Habár ez nem olcsó mulatság, ez nem lehet pénzkérdés!
Miért kell részt venni?
Davos évről évre összehozza a világ gazdasági és politikai elitjét. Ha másért nem, hát a kapcsolatépítés, a lobbizás miatt érdemes részt venni a Világgazdasági Fórumon. S akkor még nem szóltam arról, hogy ott beleszagolhat az ember a világot érintő fő problémákba.
Ha az ember hisz a párbeszéd erejében, különösen azon a szinten, akkor közvetetten a davosi történések befolyásolják a világ alakulását is.
2017. novemberében Vona Gábor volt a Spinoza színház vendége. Rangos Katalin műsorvezető sorozatában politikusokat hívott az Erzsébetváros közepén található színpadra. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy a Jobbik elnökét, vagy a párt bármely vezető politikusát meghívják a budapesti zsidónegyedbe, az egykori gettó helyszínére. És évekkel ezelőtt Vona Gábor sem fogadta volna el a meghívást.
Az eseménynek, mint utóbb kiderült, nagyobb lett a füstje, mint a lángja. S bár voltak, akik tüntetéssel fenyegetőztek, végül semmi nem történt: Vona Gábor kedvesen és barátságosan beszélgetett, a kérdésekre hol egyenesen, amikor meg úgy látta jónak, kitérően válaszolt.
Ettől függetlenül, ahogy közeledik az áprilisi választás időpontja, egyre gyakoribbak és hevesebbek a viták azzal kapcsolatban, hogy
a demokratikus (vagy, mondjuk így: baloldali) ellenzéknek kell-e, szabad-e együttműködnie a Jobbikkal.
Azon senki nem csodálkozik, hogy a vélemények megoszlanak, a vita hevessége, a vitázók elszántsága viszont még a sokat látott elemzőket is meglepte. Az egyik oldalon azok vannak, akik azt állítják, hogy a Jobbik már kevésbé rossz opció, mint a Fidesz, hiszen láthattuk az utóbbi években, hogy mi történt: a két párt helyet cserélt a politikai palettán, és ma már sok tekintetben a Fidesz számít szélsőségesebbnek – ha úgy tetszik: radikálisabbnak – mint a Jobbik.
A másik oldal támogatói rendre felidézik a Jobbik vezetőinek évekkel ezelőtti, de itt-ott ma is hallható nyilatkozatait, és azt mondják: nácikkal soha.
Azok, akik – Kövér László egykori bonmot-ja nyomán – azt vallják, hogy „náci kutyából nem lesz demokratikus szalonna”, azzal érvelnek, hogy Vonáék megmutatták már ezerszer, hogy milyenek, s most hiába próbálnak úgy tenni, mintha gyerekes csíny lett volna, amit korábban tettek, ne higgyünk nekik. Csak játsszák magukat, hogy megkedveljük őket, és megszerezzék a hatalmat.
Ha ez megvan, ismét a régi Jobbikot látjuk majd.
Véget ér a cukiság, és ismét jönnek a radikálisok, akik számon tartják a zsidó kormánytagokat, beleköpnek a Dunaparti cipőkbe, és az ott készült fotón elégedetten vigyorognak.
Ne dőljünk be a Jobbik megváltozásának, mert ezek nem változnak. Ugyanaz a társaság, mint akik régen voltak. Vagyis, Vona Gábor beengedése a Spinozába nem hiba volt, hanem bűn. Sokba fog még nekünk kerülni az, hogy vannak, akik barátkoznak a Jobbikkal. Ne higgyünk abban, hogy ők tiszták és becsületesek, csak azért, mert rajtuk kívül már mindenki lopott ebben az országban. Ez csak azért van, mert a Jobbik eddig nem fért a húsosfazékhoz, távol volt a hatalomtól, nem tudott belenyúlni a közösbe. Klasszikussal szólva: a jó erkölcs nem más, mint az alkalom hiánya.
Majd ha hatalomra kerülnek, akkor kiderül, hogy ők sem különbek a többieknél, sőt! De akkor már késő lesz.
A kórus másik fele azt énekli, hogy a Jobbik, már nem ugyanaz a párt, ami évekkel ezelőtt volt. És a párt vezetője, Vona Gábor is előnyére változott. Jobb lett a Jobbik, de ezen nem kell csodálkozni. Az ember változik, átértékeli ifjúkori cselekedeteit, botlásait. Bölcsebb lesz, belátóbb.
És velük szemben nekünk is bölcsebbnek kellene lennünk, belátóbbnak.
Vona Gábor és pártja évek óta azon dolgozik, hogy megmutassa, hogy már nem az a kirekesztő, cigány- és zsidóellenes párt, mint amilyennek egykor indult.
Higgyünk benne, hogy komolyan gondolják, vagyis, hogy már nem olyanok, mint voltak. Mást nem is nagyon tehetünk: ha ránézünk a politikai térképre, láthatjuk, hogy a Fidesz ma már jobbról előzi a Jobbikot. Orbán pártja mára szélsőségesebb lett, mint Vonáé.
Nem kell a Jobbikot szeretni, de tudomásul kell venni, hogy belátták a tévedéseiket, ha kell, hajlandók bocsánatot kérni. És, tegyük hozzá, nincs is más választásunk. Ha le akarjuk váltani Orbán rendszerét, együtt kell működni velük. Mert a Fidesznél még a Jobbik is jobb.
A vita máig nem dőlt el, a vitázó felek között nem látszik közeledés. És akkor arról még nem is szóltunk, amit nem véletlenül hagytuk a végére: hogy a Jobbik akar-e együttműködni a demokratikus (baloldali) ellenzékkel.
Jelen állás szerint – legalábbis, erre utalnak a megnyilatkozásaik – ők sem kérnek a baloldali pártokból. Persze, tudjuk, hogy a politikában minden más területnél érvényesebb a mondás: soha ne mondd, hogy soha!
Ahol minden megtörténhet, ott minden meg is történik.
A Jobbik útját bemutató sorozatunk előző része itt olvasható.
A magyar viszonyokhoz képest tehetős ember vagyok, de az utolsó fillérig el tudok számolni – mondta Gyurcsány Ferenc az Hír TV-ben arról, hogy a Magyar Idők szerint titkos osztrák számlán tartja a pénzét.
A vagyonnyilatkozatok nyilvánosságra hozatala kapcsán járta be a kormánypárti sajtót, hogy a DK elnöke eltitkolhatta vagyonának egy részét. Gyurcsány csütörtök este az Egyenesenben Kálmán Olgának arról beszélt, hogy pontosan ő az, akinek nincsen titkolnivalója, ellentétben a kormány tagjaival. Elmondta, hogy az Országgyűlésben is tisztázta, hogy rendben van-e a vagyonnyilatkozata, amiben semmi kivetnivalót nem találtak.
Arról is beszélt, hogy nem tudja, honnan vette a kormánypárti média azt, hogy eltitkolja a pénzét, hiszen csak arról van szó, hogy osztrák banknál is vannak részvényei és kötvényei, de
ebben semmi titkos nincs: bárki kérdésére elmondta volna.
A vagyonnyilatkozatban viszont nem kell feltüntetni, hogy külföldi számlán van-e a pénz, csak a vagyon összegét, ezért nem is tette meg.
Ezzel kapcsolatban szóba került az is (ahogy a kormánypárti médiában is), hogy a DK elnöke pont egy állítólagos eltitkolt számla kapcsán támadta korábban Orbán Viktort, végül azonban nem tudta bizonyítani, hogy létezik ilyen. Erről azt mondta Gyurcsány, hogy továbbra is kapcsolatban van azzal, aki el akarta adni neki az ezt bizonyító dokumentumot, de nem jutnak egyről a kettőre, viszont ez „messze nem a pénzről szól”. Mikor Kálmán Olga arról kérdezte, hogy lehet-e még valami a nagy leleplezésből a választások előtt, Gyurcsány sejtelmesen annyit mondott, hogy várjuk ki a végét, majd arról beszélt, hogy más terhelő bizonyítékokkal is megkeresték őket. Hozzátette, hogy szerinte más pártokkal is ez a helyzet, de az biztos, hogy a környezetében dolgoznak azon, hogy felhasználhassák ezeket a szerinte korrupt és csaló kormány ellen.
Konkrétumokat nem volt hajlandó elárulni, de többször elismételte, hogy
a kétes ügyletek nyomokat hagynak maguk után, és nekik az a dolguk, hogy nyilvánosságra hozzák ezeket.
A következményektől pedig nem kell tartaniuk, amit Gyurcsány azzal magyarázott, hogy a DK tiszta párt, amin nem tud fogást találni a kormány. Ezzel kapcsolatban szóba került az MSZP, amiről Gyurcsány azt mondta, hogy a párthoz kötődő sajtó nem független a Fidesztől. Arról pedig, hogy az MSZP közös listát szeretne, Gyurcsány kijelentette, hogy kizárt dolog, hogy ő rákerüljön erre.
Korábban a DK is közlemény adott ki az állítólagos bankszámlával kapcsolatban: „A valóság az, hogy a DK elnökének 605 millió 727 ezer 420 forint értékben értékpapírbefektetése van, amelyet vagyonnyilatkozatában pontosan fel is tüntetett. Ezen értékpapírokat egy magyar és egy osztrák bank, illetve két magyar pénzügyi szolgáltató kezeli. Vagyis Gyurcsány Ferenc vagyoni helyzetét pontosan, hiánytalanul, a jogszabályi előírásoknak megfelelően tüntette fel a vagyonnyilatkozatában „- írták, hozzátéve, hogy Gyurcsány jogi lépéseket tesz a Magyar Idők „hazugságai” miatt.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
