Kezdőlap Itthon Oldal 366

Itthon

A nap kérdése – Vasárnap tüntet a baloldal

0

Vasárnap délután közösen tüntet a három baloldali ellenzéki párt az európai Magyarországért.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint tüntetésekkel rá lehet bírni a kormányt politikája megváltoztatására?

Bréking nyúz, 2018. 09. 15. – Tudósítás a másik valóságból

0

Lassan múlik a Sargentini-sokk, visszatér az élet a rendes kerékvágásba, lehet megint migránsozni, megszokta már a magyar, hiányolná, ha nem kapná meg a mindennapi betevő migránsát. Mari néni, Józsi bácsi, eszükbe se jusson Svédországba menni, rettentő hely lett a migránsok miatt, az összes svéd retteg és fél, Malmőben már nappal sem mernek kimenni az utcára az emberek, mindenki odahaza van, a legtöbb helyen már nincs is utca, minek, ha nem használja senki.

Tessék itthon maradni, mert mindenhol jó, de a legjobb ott, ahol hamarosan megint lesz nemzeti konzultáció. Miközben Orbán Trumphoz törleszkedik, a több brosúrával lemaradt PestiSrácok azon sivalkodik, hogy Amerika messze van, de nem eléggé. Valaki szólhatna nekik, hogy a főnök mostanában nem vevő az ilyen szövegekre.

Még a rendőrök is félnek Svédországban

„Svédországot teljesen megváltoztatta a bevándorlás az elmúlt években. Több nagyvárosban vannak  migránsnegyedek, ahol már csak bevándorlók élnek. Mindennaposak a lövöldözések, a nemi erőszakok, a gyújtogatások. A munkanélküli bevándorlók állami segélyekből élnek, miközben az adott negyedekben virágzik a feketegazdaság. Svédországban élő magyarok nyilatkoztak nekünk, hogyan változott meg az ország az elmúlt évtizedekben.

Sok helyre fényes nappal sem mernek bemenni a svédek Malmőben. Ezek olyan helyek, amelyeket megszálltak a migránsok, és no-go zónákat alakítottak ki.

De nincs ez másként Göteborgban sem, ahol naponta törnek ki verekedések. Több helyre még a rendőrök is alig mernek bemenni. Itt több nőt is zaklattak már szexuálisan. A választás előtti utolsó napon kameránk előtt vittek el több migránsbarát szociáldemokrata szimpatizánst a Svéd Demokraták egyik utolsó kampányrendezvényéről. A bevándorlásellenes svéd demokraták szeretnének rendet tenni az országban, és megállítani a migránsáradatot.” (Origo: Így döntötték össze a migránsok a békés Svédországot).

Családbarát Dömötör

„A kormány nem titkolt célja, hogy Magyarországot családbarát hellyé tegye, az ehhez szükséges további lépéseket egy nemzeti konzultáció keretében szeretnénk közösen eldönteni”- mondta Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki  Kabinetiroda parlamenti államtitkára szombaton Tatán, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) hagyományos őszi találkozóján. Hozzátette, hogy a konzultáció előkészítése már gőzerővel zajlik, pár héten belül el is indul.

Szeretnénk az a hely lenni Európában, amely bebizonyítja, hogy az önfeladásnak nincs helye, és saját erőnkből is képesek vagyunk megerősíteni közösségeinket, az erős családok pedig Európa megújulásának pótolhatatlan főszereplői”. (888: Pár héten belül indul a új Nemzeti Konzultáció).

Talonban tartott alternatív ellenzék

„USA külügyminisztériuma csodálatos szervezet, a világ minden országára tart talonban egy alternatív ellenzéket, akit aztán a demokrácia helyreállítása esetén hatalomba lehet segíteni. Óriási szerencsénkre Magyarország esetében Fekete-Győr András és Szél Bernadett az a két jövendőbeli politikai potentát, akit megtaláltak. Mint az közismert, mindkettőjüknek hasít a karrierje, mély nyomokat hagytak a választópolgárok lelkében, akik a jövő nagy reménységeiként tekintenek rájuk. Bizonyára ezért nem szavaztak rájuk most.

Más okát el sem tudjuk képzelni.

Hogy addig se unatkozzanak, elnyertek valami amerikai ösztöndíjat olyan tudás megszerzésére, ami hazahozható. Fegyőr András az International Visitors Leadershipprogram ösztöndíjasa lesz. Az ösztöndíjat korábban Antall József és Horn Gyula is megkapta, akárcsak Tony Blair, Margaret Thatcher, Gerhard Schröder, Willy Brandt vagy Nicolas Sarkozy. Hát nem nyugodtam meg. Ennek a felsorolásnak szinte mindegyik tagja látványosan bukott meg, miután rendesen tönkretette az országát.” (PestiSrácok: Amerika messze van, de nem eléggé – avagy Szél és Fekete-Győr diverzáns-képzésen).

Gyurcsány: Magyarországnak lúzer miniszterelnöke van

1

Európai magyarok” – ezzel a címmel tartott évadnyitó beszédet tartott Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke. A DK elnöke szerint nemzeti, demokratikus ellenállásra van szükség.

 

A DK elnöke Orbán Viktor mellett azokat is bírálta, akik nem szavazták meg a Sargentini-jelentést. Szerinte akik nem voltak ott a Sargentini-jelentés voksolásakor vagy tartózkodtak, azok nem tekintetők a magyar ellenzék becsületes, tisztességes részének.

A Demokratikus Koalíció elnöke szerint Magyarországnak lúzer kormányfője és lúzer kormánya van. Szerinte Orbán itthon lophat, csalhat, hazudhat és hatalomban tarthatja magát, de Európában elveszítette a becsületét. A Fidesz azt próbálja láttatni, hogy a menekültválság az Európai Unió legnagyobb problémája,

ez azonban hazugság, mert a válság véget ért.

Gyurcsány Ferenc szerint a diktatúrákat nem parlamentek, hanem a szervezett népakarat szokta megbuktatni. Ilyen szervezett népakarat buktatta meg a kormányt Belgrádban, Kairóban, legutóbb pedig Pozsonyban. És ez a szervezett népakarat kényszerítette visszavonulásra a magyar kormányt az elmúlt években az internetadó, a vasárnapi boltzár és az olimpia esetében.

Ez történt a héten – A Tények esete a valósággal

Kezdenek elfajulni a dolgok, Európa nem bír magával. Nem csodálkoznánk, ha Szjjártó Péter elveszítené a türelmét, berendelné az összes ellenünk szavazó uniós ország nagykövetét, és a diplomácia nyelvén közölné velük, hogy dögöljenek meg. Heti összefoglaló.

 

Ez a hét lényegében kedden kezdődött, amikor is Strasbourgban megvitatták a Judith Sargentini által összeállított, a magyarországi jogállamiság helyzetét taglaló jelentést, amelyet szerdán már kétharmados többséggel el is fogadott az Európai Parlament.

Jelen állás szerint az eredményt a Fidesz és Orbán Viktor is vitatja, szerintük ugyanis nem volt meg az elfogadáshoz szükséges kétharmad, merthogy a tartózkodókat is bele kellett volna számítani. Tényleg csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy április 8-án, a magyarországi országgyűlési választáson is hasonló módon számoltak, mint most Strasbourgban, ha tehát a Fidesznek a mostani esetben igaza lenne, akkor az azt is jelentené, hogy az április 8-án a Fidesz nemhogy kétharmaddal, de egyáltalán nem nyerte volna meg a választást. Vagyis, Orbán Viktor csak kisebbségi kormányt alakíthatott volna, amiből az is következik, hogy a kormányzás érdekében kénytelen lett volna az ellenzékkel is egyeztetni. Azokkal, akiket Orbán és társai most hazaárulónak neveznek.

Hihettük volna, hogy itt elcsendesül az ügy, a küzdő felek visszavonulnak a lövészárkaikba, és ott várják az újabb fejleményeket. Ehelyett az történt, hogy Orbán pénteken reggel, a közszolgálatinak nevezett Kossuth rádióban azt mondta, hogy Brüsszel zsoldosokat küld a magyar határra, akik majd beengedik hazánkba a migránsokat.

A miniszterelnök nem beszélt a levegőbe, nemrégiben ő maga mondta, hogy közös európai határvédelemre volna szükség, és Magyarország támogatná egy ilyen haderő létrehozását. Az Európai Unió, amely számos más esetben szembe ment Orbán Viktor akaratával, most fogadókész volt a javaslatra, arról pedig tényleg nem ők tehettek, hogy időközben Orbán véleménye megváltozott, és most olyannyira nem lelkesedik a közös európai határvédelemért, hogy az abban résztvevőket zsoldosoknak nevezi.

Mondott még mást is a miniszterelnök a péntek reggeli interjúban. Például azt, hogy Judith Sargentini antiszemita, az antiszemitizmus központja pedig jelenleg Brüsszelben van. Most ebbe nem mennénk bele, nem a mi tisztünk megítélni, hogy kinek van igaza, mondjuk úgy, hogy necces ez a kijelentés és lehet rajta vitatkozni. Az viszont ebből a megnyilatkozásból is kiderült, hogy a kormány nem nézi tétlenül, ölbe tett kézzel a történéseket. Amint lehetett, a tettek mezejére lépett és pénteken be is jelentették, hogy a korábban a rezsicsökkentésben vitézkedő Németh Szilárd vezetésével bevándorlásellenes kabinet alakul, amely még aznap megkezdte a működését.

Amúgy meg sem kedden a Sargentini-jelentés vitáján, sem a szerdai szavazáson nem lehetett jó Strasbourgban Orbán Viktornak és fideszes EP képviselőnek lenni. A miniszterelnök hétperces beszéde alatt, melyben megvédte Magyarországot, többször is nevettek a képviselők. Rossz volt látni az Orbán mellett ülő Gulyás, valamint a mögötte tanyázó Rogán és Szijjártó miniszterek arcát, amint testközelből kellett végignézniük, hogy szeretett vezérüket megalázzák és kinevetik.

Persze, ez sem biztos. Lehet, hogy minden másképpen történt. Azaz, Orbánt nem nevette ki senki, nem bélyegezték meg őt és kormányát, ellenkezőleg: egész Európa őt ünnepelte. Legalábbis, Andy Vajna TV2-jének Tények című műsora szerint.

Márpedig, ha ők azt mondják, hogy Orbánt kedden és szerdán szerették Európában, el kell hinnünk. Nem holmi mikrofonállványokat foglalkoztató hírhamisító műsorról van szó ugyanis, hanem egy komoly szakmai műhelyről. Annyira komoly szakmai műhely a Tények, hogy az elmúlt napokban Érték és Minőség Nagydíjjal tüntették ki.

Ne tessék nevetni, ez itt nem az Európai Parlament, hanem Magyarország.

Levelet írt az MTA elnöke a kutatókhoz

0

Az elmúlt héten még arról szóltak a hírek, hogy megszakadtak a tárgyalások a Magyar Tudományos Akadémia és az Innovációs és Technológiai Minisztérium között. Már akkor is jelezték, hogy a tárgyalások felfüggesztése csak Palkovics László miniszterre vonatkozott, és az MTA kifejezte szándékát, hogy a kormánnyal tovább folytatják az egyeztetéseket. Miután ez megtörtént, Lovász László, a MTA elnöke levelet írt a kutatókhoz.

Szeptember 12-én az MTA szakértői munkacsoportja fogadta az ITM szakértőit, hogy a kutatóintézet-hálózat zökkenőmentes működésének jogi-gazdasági hátteréről egyeztessenek. A megbeszélés eredményeképpen a felek megállapították, hogy a finanszírozás feltételei az elfogadott költségvetési törvény szerint adottak, és kialakítják a költségvetési törvény végrehajtásának jogi-igazgatási feltételeit. A fejezet – beleértve természetesen az intézethálózatot is – 2019. évi költségvetésének tervezése a jogszabályokban előírt módon és határidőkkel, a megelőző évekkel azonos módon megtörténik. Az intézmények jövő évi finanszírozását véglegesen megállapodásban fogják rendezni.

A jelenleg aktív akadémiai kiválósági pályázati projektek (Lendület program, Prémium posztdoktori program, Fiatal kutatói pályázat, Kiválósági Együttműködési Program, támogatott kutatócsoportok) támogatása az Akadémián belül, akadémiai támogatással zavartalanul folytatódhat, az eredeti támogatói döntéseknek és futamidőknek megfelelően.

Ehhez a szükséges költségvetési keretet az ITM biztosítja az Akadémia számára. Az akadémiai kutatóhelyeken működő Lendület-kutatócsoportok támogatásának intézményi beépülésére is a hatályos akadémiai szabályozások szerint lesz lehetőség. Az MTA által támogatott egyetemi kutatócsoportok 2019. július 1. és 2024. június 30. közötti időszakára kiírt pályázati eljárás a 2018. júniusban megjelent felhívás szerint, a tervezett támogatási keret figyelembevételével lefolytatható.

A megállapodások után az ITM szakértői tájékoztatást adtak az innovációs rendszer átalakításáról. Az ITM álláspontja, hogy az új rendszer bevezetését az alap- és alkalmazott kutatást végző intézmények átvilágítása és értékelése előzze meg. Ezt az állami intézmények esetében az ITM a saját hatáskörében bonyolítja le, az MTA intézethálózata esetében ugyanezt az MTA-tól várja. Az átvilágítás lefolytatása előtt az intézményi struktúrát érintő döntések nem történnek.

Az ITM a továbbiakban a fentiek megvalósításának módszertanáról és a megvalósítás időbeli ütemezéséről kíván tárgyalni.

Ezt követően Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke levélben tájékoztatta az intézmény kutatóit az eddig megállapodásról, valamint a kialakult helyzetről. Lovász László levelét itt közöljük.

Tisztelt Kutatótársam!

A  Magyar  Tudományos  Akadémia  (MTA)  és  az  Innovációs  és  Technológiai  Minisztérium  (ITM) munkatársai  között  2018.  szeptember  12-én  szakértői  szintű  egyeztetés  zajlott.  Az  MTA munkacsoportja  a 2018. szeptember 11-i  elnökségi határozatban foglaltaknak megfelelően képviselte az

Akadémia szempontjait. A határozat szerint „az Elnökség megismerte az MTA elnökének előterjesztését az Innovációs és Technológiai Minisztériummal (ITM) folytatott tárgyalásokról a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei finanszírozásának tervezett átalakításával kapcsolatban,  és fenntartja korábbi 31/2018 (VI.  15.), 32/2018 (VI.  26.),  valamint 42/2018. (VII.  25.) számú határozatait. Az Elnökség az intézethálózat bármely megcsonkítását vagy akár egyoldalú intézkedésekkel történő szervezeti átalakítását elfogadhatatlannak tartja. Ha megalapozott átalakítási igény merül fel, az intézetek alapfeladatában és finanszírozásában bekövetkező lényeges

változásokat csak nemzetközi mérce szerinti, nemzetközi szakértők bevonásával végzett átvilágítás alapján tartja elfogadhatónak”.

A  kutatóintézet-hálózat  zökkenőmentes  működésének  jogi-gazdasági  hátteréről,  a  kiválósági  alapon odaítélt pályázatok és projektek tárgyában folytatott egyeztetés részeredményeiről, és az ITM szakértői által az innovációs rendszer átalakításáról adott tájékoztatásról levelem mellékletében olvashatnak. A szakértői szintű egyeztetésen elhangzott részeredményeket és az elhangzott tájékoztatást, az Elnökség fent említett határozatainak tiszteletben  tartása  mellett, a  tárgyalások folytatására alkalmas kiindulási pontnak  tekintem.  A  tárgyalások  eredményeiről  az  Elnökség  tagjait  és  a  kutatói  közösséget folyamatosan tájékoztatom.

Budapest, 2018. szeptember 14.

Üdvözlettel, Lovász László

A Nézőpont a kormány migrációs politikájáról kérdezte a magyarokat

0

Hiába fogadta el az Európai Parlament a héten a Sargentini-jelentést, a magyar választók kétharmados többsége továbbra is támogatja a kormány migrációs politikáját – ez derül ki a kormányhoz közeli Nézőpont Intézet legfrissebb közvélemény-kutatásából.

A 2015. szeptember 15-én létesített határzár felállításának harmadik évfordulóján, hat és fél millió magyar jó döntésnek tartja a kerítést, a kvótákat pedig még ennél is többen utasítják el. A kormány migrációs politikájának támogatottsága három éve kiemelkedően magas szinten stabilizálódott.

A 2016-os népszavazási kérdést illetően még mindig egységesnek mondható a választókorú magyar népesség álláspontja.

A megkérdezettek 86 százaléka nem támogatja, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül telepítsen be Magyarországra nem magyar állampolgárságú személyeket, ellenkező véleményen mindössze 7 százalék van. A kvótaellenesek aránya állandónak mondható, a referendum óta folyamatosan 80 százalék felett van. A menekültek kötelező betelepítésének támogatottsága Budapesten 14 százalék, azonban minden más társadalmi csoportban (a nemet, az életkort, az iskolai végzettséget és a településtípust vizsgálva) egytized alatt marad a kvóták támogatóinak hányada.

Az immáron három éve álló határkerítés felépítésével a megkérdezettek 56 százaléka teljes mértékben, 26 százaléka pedig inkább egyetért. Ez azt jelenti, hogy a nyolcmilliós választókorú népességből 6 és fél millió embert maga mögött tudhat a kormány ebben a kérdésben. 2015 nyarán ugyanez az arány még 50 és 60 százalék között ingadozott. Az őszi kerítésépítés heteiben emelkedett 70, majd azt követően 80 százalék fölé, azóta pedig ezen a szinten van.

A kormány határpolitikájával a választók háromtizede nagyon, további 38 százaléka pedig inkább elégedett, összességében tehát a lakosság bő kétharmada a kabinet mögött áll ebben a kérdésben. Ez azt jelenti, hogy nyolcmillióból öt és félmillió ember támogatja a kormánypártok migrációs politikáját. Az inkább elégedetlenek aránya 16, míg a nagyon elégedetleneké 10 százalék.

A Fidesz-KDNP szimpatizánsainak 97 százaléka támogatja a kerítést, de a jobbikosok 94 és még a baloldaliak 57 százaléka is egyetért a határzár szükségességével. Összességében az ellenzéki pártok szavazóinak közel 70, az ismeretlen pártpreferenciájúak 80 százaléka osztja a kormány álláspontját ebben a kérdésben.

Az elégedetlenek tábora is két részre oszlik, egyik fele túl kevésnek, másik fele túl soknak tartja az eddigi lépéseket, ez derül ki egy másik kérdésre adott válaszokból. A kormány eddigi, illegális határátlépésekkel szembeni intézkedéseit a válaszadók 66 százaléka megfelelőnek tartja, 12 százalék gondolja úgy, hogy túl keveset tett a magyar vezetés a határok védelméért, míg 14 százalék azoknak az aránya, akik túl szigorúnak tartják az eddigi lépéseket. Az első elégedetlen csoportot a Jobbik-szimpatizánsok, míg az utóbbit a különböző baloldali pártok szavazói dominálják. inkább elégedett, összességében tehát a lakosság bő kétharmada a kabinet mögött áll ebben a kérdésben. Ez azt jelenti, hogy nyolcmillióból

öt és félmillió ember támogatja a kormánypártok migrációs politikáját.

Az inkább elégedetlenek aránya 16, míg a nagyon elégedetleneké 10 százalék.

A Fidesz-KDNP szimpatizánsainak 97 százaléka támogatja a kerítést, de a jobbikosok 94 és még a baloldaliak 57 százaléka is egyetért a határzár szükségességével. Összességében az ellenzéki pártok szavazóinak közel 70, az ismeretlen pártpreferenciájúak 80 százaléka osztja a kormány álláspontját ebben a kérdésben.

Zsolnay-saga, 22981. fejezet

0

„Elnézést Virág elvtárs, de ez az ítélet.” Ez a klasszikus jutott elsőként eszembe a tegnap, azaz pénteken megtartott rendkívüli közgyűlésről, ahol a Zsolnay Manufaktúra többségi tulajdonosa,  az egészen véletlenül Zsolnay-Matyasovszki Zsófia és Viktor nevet viselő kisrészvényesek kizárását kezdeményezte.

Nagy rizikót nem vállalt a 80% feletti részesedéssel rendelkező Bachar Najari.
Némi meglepetést csak az okozott, hogy az előzetesen megkérdezett részvényesek szerint maximum 5 percig tartó színjáték képes volt némileg több, mint két órát tartani! Adtak a jog- és törvényszerűségnek! Képzeljék, még az „alperes”, de nevezzük inkább vádlottnak is megszólalhatott! Sőt, ráadásként többek mellett a csak mániákus Zsolnay rajongó kisrészvényeskét ismert „bajkeverő” is meghallgattatott! Talán az ő beszédéből most nem idéznék, de a „vádlottak” nevében megszólaló pécsi ügyvédként dolgozó Zsolnay leszármazott érdemel néhány mondatnyi idézetet.
„Ez itt nem egy Kft. – néhány taggal. Nekünk egy értékpapírunk van, amihez kétségkívül társulnak tagsági jogok is. Önök a nagy kapkodásban egy óriási hibát vétettek. Először fel kellett volna ajánlaniuk, hogy megveszik a részvényeinket. 200 ft-150 ft a névértéke. A reális érték – Maguk is tudják – kb 15-20 ft. Kedves Petra (Cséplő Petra, a Zsolnay Zrt. igazgatóságának elnöke), én már 30 Ft-ért odaadtam volna. De ez a hajó sajnos elment”

„Önök az előterjesztésben folyamatosan Zsolnay márkanévről beszélnek „hogy mi rosszhiszeműen  Zsolnay márkanevet jegyeztettünk be” Az nem  Zsolnay márkanév, hanem „Zsolnay” szóvédjegy!!!

A rosszhiszeműségről meg eleve akkor van értelme még beszélni is, ha azt legalább egy jogerős döntés megállapította.
KÉTSÉGTELEN: Köztünk van egy már unalomig ismételt jogvita: Önök szerint minden névhasználati jog kizárólag az Önöké, szerintünk pedig csak a hagyományos termékeikre van ilyen joguk. Ilyen egyszerű és nincs tovább. Ennek semmi köze rosszhiszeműséghez, károkozáshoz. Sejthető, hogy el szeretnék adni ezt a gyárat-márkanevet és mi nyilván zavarunk. De épp Önök írták az előterjesztés legelején: „a Társaság a ZSOLNAY nevet huzamos idő óta használja és a Társaság által gyártott termékek megkülönböztetésére szolgál” !!!
Még le is írták, köszönjük szépen! Azt hiszem, ezt hívják öngólnak.
Ráadásul azzal folytatják: „A magyar piacon kiemelkedően jóhírű Zsolnay védjegyek ismertségének, pozitív imázsának megteremtése a Társaság több évtizedes piaci jelenlétének, jelentős anyagi ráfordításának eredménye.”
Kérdésem: Melyik volt a jelentős anyagi ráfordítás? A tavalyi 265ezer vagy a 2016-os 100ezer forintos marketing költés? Hagyjuk már! Még jó, hogy már Önök is eleve csak a magyar piacról írnak. Mondjuk vicces is lenne mást írni a tavalyi 6 milliós export bevétel után…”
Nem folytatom Mattyasovszki-Zsolnay Viktor érvelését az indítvány képtelensége ellen, mert itt az érvek, az igazság sosem volt szempont, esetleg a jogszerűséggel találkozott az inkább szemlesütve hallgató kisebbség.
Ezek után remélem hatalmas meglepetést okozok: a közgyűlés megszavazta a kizárási javaslatot.
(Folyt. köv. a Bíróságon)

Zsolnay-Matyasovszki Viktorral készült interjúnkat itt olvashatják.

Árulással vádolják Köves Slomó egyházát

0

A legnagyobb magyarországi zsidó szervezet „A MAZSIHISZ nem árulja el a magyar zsidó közösséget” című közleményében reagált arra a hírre, hogy a Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Izraelita Zsidó Hitközség lett a tulajdonosa és működtetője a sok vitát kiváltó Sorsok Házát. (A Sorsok Háza körüli vitákról és az azzal kapcsolatos fejleményekről a Független Hírügynökség is beszámolt.)

A MAZSIHISZ szerint az utóbbi hónapokban végképp világossá vált, „mi fontos nekünk és mi fontos a Köves Slomó által vezetett Egységes Magyarországi Izraelita Zsidó Hitközségnek.” Szerintük a helyzet egyértelmű: az EMIH-nek nem a történelmi hitelesség, nem a magyar zsidó közösségi emlékezet és nem a magyar zsidóság a fontos, hanem a közpénzek és ingatlanok megszerzése.  Ez világos stratégia, ami szembe megy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) törekvéseivel és a magyar zsidó közvélemény értékrendjével.

A MAZSIHISZ egyik alapintézménye a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár. A legjelentősebb holokauszttal foglalkozó nemzetközi intézmények természetes partnere. A MAZSIHISZ elkötelezett a holokauszt hiteles bemutatásában, ezért

a Sorsok Háza néven Köves Slomó és Schmidt Mária által most meghirdetett koncepciót elutasítja és attól elhatárolódik,

nem hajlandó a múlt megtagadásával a jövőt feláldozni.

A közösségi emlékezet és a hiteles történelmi kutatások megerősítésére, bátorítására, a Mazsihisz 10 millió forintos induló összeggel pályázati keretet különít el, hogy segítse a kutatók, intézmények, civil szervezetek munkáját.

A MAZSIHISZ feladatának tekinti a Tórához, a kulturális örökségünkhöz közelíteni a magyar zsidó közösség tagjait, érdekvédelmi munkával megteremteni az otthonosság légkörét, erősödő intézményeinkkel a tanulás, a gyógyulás és a tájékozódás lehetőségeit.sor

Micsoda világ ez!?

A diktatúra megszilárdulási folyamata mindig azzal jár, hogy a párton belül is tisztogatni kezdenek, mondja Horvát János újságíró, televíziós személyiség. Véleménye szerint ennek látható jelei vannak. Arra törekednek, hogy aki nem elég harcos, nem elég velük lévő, az menjen el. És jönnek az új emberek, akiknek hely kell, pénz kell, esetleg kevesebb tehetséggel, de híresek szeretnének lenni. Ezek törvényszerű jelenségek.

  • A kormány megveszi a lapokat szőröstül-bőröstül, oligarchának álcázva
  • Ez egy totális káosz, ilyen körülmények között én nem tudok ellenzékről beszélni
  • Az agymosó vízsugár rendkívül sok irányból zúdul rád
  • Simicska is csak néhány évig bírta
  • Kemény pozíciószerzési harc folyik 

Nagyon megoszlanak a vélemények arról, hogy sajtószabadság van-e Magyarországon vagy nincs. Neked mi a véleményed?

Most azt fogod hinni, hogy ki akarok bújni a válasz alól, de szerintem körülbelül 20-25 éve nem használható az a fogalom, hogy sajtószabadság. Az arról szólt, hogy van cenzúra vagy nincs cenzúra. Meg lehet-e jelentetni valamit vagy sem. Ahhoz, hogy valamit megjelentessél, nyomda kellett, szerkesztés kellett, posta kellett. Amióta internet van, ez egészen másképpen néz ki. Te is meg én is meg tudok jelentetni bármit.

Akik azt szokták állítani, hogy ó hát nincs itt semmi gond, éppen azt mondják, hogy nézzük csak meg, mi minden jelenik meg nálunk akár a hatalom különböző tagjairól. Meg lehet írni bármit.

Igen és a sajtószabadság hagyományos értékrendjében valóban arról van szó, hogy ezt lehet, vagy nem lehet. Éppen ezért már hosszú évekkel ezelőtt elkezdtek más fogalmakat is használni. Azt kezdték vizsgálni, hogy a sajtó be tudja-e tölteni azt a szerepet, amit neki a világ minden demokratikus országában szánnak. Ennek van egy szempontrendszere, ezt általában öt pontban szoktak összeszedni.

Az első, hogy van-e az országnak médiapolitikája és abban miként, hogy szerepelnek ezek a dolgok, a másik, hogyan működik az ország közszolgálati televíziója, milyen sajtó tulajdonjogi rendszerek vannak, oligarchák kezében van-e a sajtó, a következő az állami hirdetések helye és nem helye, az utolsó, hogy van-e, tud-e lenni tényfeltáró újságírás vagy sem.

Ha ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, akkor mintha nagyon rosszul állnánk…

Ebből a szempontból borzasztóan rosszul állunk. Éppen ezért a sajtószabadságot én nem használnám, vagy mivel tudom, hogy ez az egyszerűbb, azt mondanám, hogy sajtószabadságon ezeket értem.

És akkor ilyen értelemben nincs sajtószabadság?

Ilyen értelemben minimális a sajtószabadság. Tényfeltáró újságírást még úgy-ahogy meg tudsz jelentetni, de gyakorlatilag az összes többi pont érvényesülése már erősen támadható. Ezt a fogalomkört, a sajtóintegritást, amit az előbb felsoroltam, a Balkánra dolgozták ki 15 évvel ezelőtt. Ott riasztó jelek mutatkoztak, elsősorban a tulajdonosi viszonyokkal kapcsolatban. Vagyis, hogy valaki nem azért vesz újságot, hogy újságot csináljon, és hogy haszna legyen belőle, hanem azért, hogy politikai befolyást szerezzen magának. Ennél már csak egy rosszabb fázis van, amikor a kormány veszi meg az újságokat. És ebben mi napjainkra már a Balkánt is megelőztük.

Egy szabad piacon hibáztatható valaki amiatt, hogy azért vesz újságot, hogy politikai befolyása legyen? Az már nyilván elítélendő, hogy többen azért nem mernek újságot venni, mert retorziótól félnek. Itt volt például a megszüntetett Magyar Nemzet ügye. Aki meg akarta venni, talán nem véletlenül lépett vissza ettől a szándékától. Az egyik oldalon sok sajtó-, tévé-, rádiócsatorna létezik, a másikon miért nem vesz senki semmit? A jobboldal miért tudta még ellenzékből felépíteni a sajtóbirodalmát, a baloldal pedig miért hagyta, hogy amikor még hatalmon volt, már akkor elkezdjen lepusztulni az övé? És miért épül módszeresen tovább a jobboldali sajtóbirodalom, ugyanakkor miért pukkan le még inkább a baloldali?

A jobboldal, amikor elkezdte a maga sajtóbirodalmát építeni, ezt tudatosan csinálta és nem hagyott belőle ellopni semmit. A baloldal pedig mindig azt hitte, hogy neki természetes szövetségesei az újságírók, ennek így kell lennie és ez mindig így is marad.

Valaha tényleg balliberális fölény volt az újságírásban. Babarczy László színházrendező mondta egykor, hogy a jó színház enyhén baloldali. Lehet, hogy ez a sajtóra is érvényes.

Én még arra válaszolnék, hogy miért nem lehet valakinek a sajtóval az a célja, hogy politikai befolyást szerezzen. Ebben az ügyben már nagyon csökött leszek és konzervatív. A sajtó nem arra való, hogy a tulajdonosa politikai befolyását hangoztassa. A független tájékoztatás a kötelessége. Erről mindenütt a világon nagy viták zajlanak. A közelmúltban olvastam a Guardian főszerkesztőjének egy ezzel kapcsolatos hosszú elmélkedését. Hogy milyen dühösek és meglepődöttek voltunk mi, amikor húsz évvel ezelőtt Rupert Murdoch elkezdett újságokat vásárolni, hogy a saját befolyását erősítse, és azt mondta, hogy az újságírás nem szól másról, mint pénzcsinálásról. Ezen felháborodtunk és kiabáltunk. Ma meg azt látjuk, hogy sajnos a mainstream-ben is most már kezd igaza lenni. De a mi esetünkben,-és itt már Magyarországról beszélek-,

nem arról van szó, hogy egy oligarcha vesz egy lapot és megpróbálja a befolyását érvényesíteni, hanem arról, hogy a kormány megveszi a lapokat szőröstül-bőröstül, oligarchának álcázva.

És ezért, azok a kifejezések, hogy baloldali, jobboldali, konzervatív, nem konzervatív, nem alkalmazhatóak a magyar sajtóra. Szerintem ma már van a párt és a kormánysajtó és vannak a többiek. Tehát, hogy pontosan fogalmazzunk, ez nem kormánypárti sajtó, hanem kormánysajtó. Egyébként minden puha diktatúrára jellemző formájában. Talán még egy kicsit durvábban is. Nem arról van szó, hogy az újságíró baloldali vagy konzervatív, hanem arról, ha a pártsajtóban dolgozik, akkor elvállalja a propagandista szerepét és ennyi. És ami kívül marad ezen a sajtón, azzal a kevéssel még lehet pilinckázni, mint a Klubrádióval, honlapokkal. Erre azt mondom, hogy a nem kormánypárti sajtó. Azért nem mondom, hogy ellenzéki, mert az egy határozott hangot képviselne.

Nem válaszoltál arra a kérdésre, hogy az ellenzék miért nem vesz magának sajtót.

Hát erre csak azt tudom mondani, hogy mert nincs ellenzék. Meg van véve az ellenzék ugyanúgy, mint sokan mások.

Mit értesz azon, hogy meg van véve?

Azt, hogy nincsen olyan politikája, amivel bármilyen módon bele tudna szólni az ország ügyeinek intézésébe. Leírta magát.

Azért az különbség, hogy amiatt csinál vagy nem csinál valamit, mert meg van véve, vagy azért, mert nincs elég tehetsége hozzá.

Jó, visszavonom, hogy meg van véve, bár azért… De hogy van az, hogy olyanoknak, mint például Andy Vajnának meg Schmidt Máriának, akiknek a kormányhoz kötődő funkcióik közismertek, kinevezett kormánybiztosok, nekik televízióik, lapjaik vannak?

Vajna televíziójával éppen gondok adódtak.

Az tök mindegy, milyen gondok adódtak, tény, hogy az övé vagy legalábbis papíron az övé. Vagy hogy van az, hogy egy politikai, úgynevezett ellenzéki párt vezetője tulajdonos egy olyan lapban – most a Figyelőről beszélek – amellyel egyébként állítólag nem ért egyet és azt mondja, hogy neki nincs beleszólása a saját tulajdonába. Ez egy totális káosz, ilyen körülmények között én nem tudok ellenzékről beszélni. Micsoda világ ez?! Egyébként ha a Vajna birodalommal baj van, az maximum azért lehet, mert annyira belefeledkeztek a pénzköltésbe, hogy ez már mindenkinek sok volt, még azoknak is, akik strómanként alkalmazzák őket.

Ebben az esetben nyilván arról is szó van, hogy az RTL Klub nézettségben igencsak lekörözi a TV2-t.

Mert az RTL Klubot talán hozzáértőbb emberek csinálják és kevésbé pártirányítottan.

Pártirányítottan nem lehet népszerű orgánumot csinálni?

Én nem nagyon hiszem. Most kormánypártról beszélek. Ha napi kötelessége a kormányzati propaganda terjesztése, akkor az gyakorlatilag az egész műsorpolitikájára kihat és mindenütt felbukkan, meg nem hívott személyek, el nem mondott mondatok, félelem formájában.

Ha például foci VB van, és közben elszórják a pártos híreket, akkor ezeket sokan fogják nézni, hallgatni. És ugyanígy a rétegekhez szóló csatornák műsorai között is el lehet hinteni a propaganda anyagokat.

A TV2 például fölvásárolta majd az összes külföldi focijogot, ami jó focinak számít. Erre hivatkozva új csatornát indított. Ezt azonban a szolgáltatók nem akarják berakni a műsorukba. Ezért a műsoráért ugyanis a Spíler TV pénzt kér a szolgáltatótól, az pedig át fogja a költségeket hárítani rád, mint fogyasztóra. Így a szolgáltató abba a dilemmába kerül, amikor neki felajánlják ezt az új csatornát, hogy megemelje-e a te szolgáltatási díjadat 250 forinttal.

De ugyanakkor mindenki mégsem akar focit nézni, és aki nem akar, az emiatt nem szeretne plusz költségeket.

Éppen ez zajlik most. Tehát ha te már megvettél egy ilyen jogot és beleteszed egy már működő csomagba, ahol ez eleve benne van a kínálatban, akkor ezzel senkinek semmi problémája nem lesz. De ebben az esetben ez az első pillanatban anyagi kérdéssé vált. A Spíler TV olyan módon feltornázta a beszerzési árakat, hogy az már Magyarországon kitermelhetetlen. Több milliárd forintról van szó. Lényegében kiderül, hogy mindössze húsz-harmincezer ember az, aki hajlandó és talán tudna is fizetni egy ilyen szolgáltatásért. És ez messze nem fedezi a beszerzési árat. Ha persze egy csatorna eleve úgy indul el, hogy mögötte ott áll állambácsi, akkor esetleg havonta veszíthet óriási pénzeket ezen. Ma már nagyon drágák a sportjogok, ezért önálló csatornával, ilyesmivel jelentkezni kalandor vállalkozás.

Mit lehet szerinted elérni a mindinkább elharapózó agymosással? Vannak, akik szerint ez nem akkora ügy, mert bármit is mondanak, írnak nekik, az emberek pontosan tudják, hogyan élnek. Lehet arról papolni, hogy minden rendben van, tisztában vannak vele, hogy nincs így. Mások viszont ennek éppen az ellenkezőjét állítják, hogy a legnagyobb képtelenségeket is el lehet hitetni, ha sok helyen, sokszor sulykolják.

Mindig el szokták mondani, hogy így volt ez az ’50-es években is és mégis lett ’56-os forradalom. Én viszont erre azt mondom, hogy azt azért tudni kell, hogy a forradalmat sem ’56-ban sem ’89-ben nem a sajtó csinálta. A változás szelének máshonnan kell elindulnia.

Miközben mégiscsak fontosnak tarthatták a sajtót, hiszen nem véletlenül mentek az emberek a rádióhoz vagy jóval később nem véletlenül voltak olyanok, akik a tévé székházába akartak behatolni vagy esetleg föl is gyújtották volna azt. És 1948-ban is központi szerep jutott a sajtónak. Tehát jelképesen valahogyan azért ilyenkor mindig ott van a sajtó.

Maradjunk annyiban, hogy jelképesen. Melyik rádió vagy tévé elé vonulnál te ma?

Ezt manapság tényleg nehéz lenne eldönteni.

Ezért mondom, hogy én a sajtót inkább jelképnek hiszem, ha a változásra már a körülmények megérettek, akkor a sajtó elkezd szabadabban lélegezni, szerepet vállal a változásokban, azonban nem ő fogja a körülményeket megváltoztatni. De végül is nem ez volt az alapkérdésed, hanem az, hogy mennyire lehet agyat mosni. Úgy tűnik, hogy nagyon is lehet. A mai világban ez az agymosó vízsugár, benne a fake-news-okkal rendkívül sok irányból zúdul rád. Természetesen az interneten is, tehát ma már szinte el sem tudsz ugrani előle. És igen sok embernek, ha ezek a dolgok több forrásból jönnek, akkor hihetővé válnak. Én ilyen szempontból pesszimista vagyok. És lehet, hogy nem hiszek az emberiségben, de ezt látom Magyarországtól Amerikáig. Ez nagyon át tud hatolni még a magyarnál sokkal civilizáltabb társadalmakon is. Az angol brexit szavazás eredménye részben ennek volt köszönhető. Ezek új kihívások és egyelőre senki nem találja velük szemben a megfelelő eszközöket. A tisztességes kormányzás megpróbálja ezeket nem terjeszteni és a maga érdekében felhasználni, hanem harcol ellenük. Itthon nem ezt látod.

Mit lehetne tenni?

Egyelőre széttárom a karomat, mert nem tudom, hogy mit lehetne csinálni. Az előbb kérdezted, hogy félnek-e az emberek újságokat alapítani. Hát persze, hogy félnek. Nem kapnak bele hirdetést és gyakorlatilag csak megy el a pénzük. Simicska is csak néhány évig bírta. Ez kiegyensúlyozott politikai viszonyok között talán működik, de Magyarországon a jelen pillanatban nem hiszem, hogy működni tudna.

Akkor megyünk vissza a szamizdat irányába?

Én nem azt mondom, hogy menjünk oda vissza, de ha a kormányzat visszament a puha diktatúra irányába, mit lehet tenni? Az a különbség a Rákosi vagy korai Kádár rendszer és a mostani között, hogy van egy kis szeglet, amiről az előbb beszéltünk, ahol azért lehet játszadozni. Ugyanis, ha nem számít a pénz, nem számít az, hogy hány példányban jelenik meg a kormány újságja, akkor ezzel nem tudsz kívülről versenyezni. Egyedi újságírói akciókat tudsz csinálni, ez nagyon szépen zajlik. Tényfeltáró riportok meg-meg jelennek különböző internetes publikációkban. Ezt minden féldiktatórikus országban segítik, akik tudják.

A fellángolóban lévő kultúrharcnak az a célja, hogy gondolkodó emberek ne igazán termelődjenek ki?

Én a kultúrharc lényegét nem ebben látom, hanem abban, hogy a diktatúra megszilárdulási folyamata mindig azzal jár, hogy a párton belül is tisztogatni kezdenek. Ennek látható jelei vannak. Arra törekednek, hogy aki nem elég harcos, nem elég velük lévő, az menjen el. És jönnek az új emberek, akiknek hely kell, pénz kell, esetleg kevesebb tehetséggel, de híresek szeretnének lenni. Ezek törvényszerű jelenségek, amelyek a diktatórikus folyamatban mindig megjelennek.

A kultúra területére is ezért kerülnek be új emberek és lesznek támadások részesei még az adott táborhoz tartozók is?

Az újak tán a tehetségükkel nem tudnának előretörni, ezért marad ez a módszer. Követelik a helyüket, amit leginkább a lojalitásukkal akarnak kiérdemelni. Már eljutottunk oda, hogy az ellenzékiek jelentős részét kitakarították, most már házon belül zajlik a harc, támadások érhetik azokat a vezetőket is, akik eddig lojálisnak tűntek, lásd az Operaház vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum esetét. Ez abból fakad, hogy az újonnan jövők követelik maguknak a hatalmat, a pénzt. Hogy ez mikor jön be a kultúra területére is, idő kérdése volt. Ennek az én logikám szerint nem ideológiai háttere van, miközben azzá van átalakítva. Kemény pozíciószerzési harc folyik.

Sokáig a Független Médiaközpont elnöke voltál. Azt a célt tűztétek ki, hogy vigyázzatok a média tisztaságára és a kisebbség is megfelelő teret kapjon a sajtóban. Ez most már esélytelen?

Én inkább azt mondanám, hogy a Médiaközpont a független újságírás támogatásának akar a jelenlegi helyzetben megfelelni. Mi szervezeti, pénzbeli segítséget nem tudunk adni, szakmai tudást viszont igen. Tudásra a propagandasajtóban nincs szükség. Tudásra olyan sajtóban van szükség, amelyik ténylegesen sajtótevékenységet végez.

Mit mondtok egyáltalán a hallgatóknak, hogyan tudnak majd érvényesülni a mostani helyzetben a független sajtó meglehetősen szűk mezsgyéjén? Ezen az oldalon se pénz, se paripa, se posztó.

A magyar újságíró szakma dacára annak, ahogy most kinéz a sajtó, tele van tehetséges emberekkel, akik most esetleg arra vannak kényszerítve, hogy gépiesen írjanak valamit, vagy eltávozzanak a pályáról.

Rengeteg a pályaelhagyó.

Persze, hogy rengeteg, miért, mit csináljanak!? De azért sokan azt gondolják, hogy lesz még olyan helyzet, amikor majd egy tényleg tisztességes sajtóban egyenlő feltételek mellett lehet ismét dolgozni. És ők akarnak tudni bizonyos dolgokat, miközben tisztában vannak vele, hogy erre a tudásra, az objektív újságírásra és társaira momentán alig van fogadókészség.

A sajtókamarát hogyan látod? Van, aki azt mondja, hogy ez a központosítás egy újabb szegmense, míg mások szerint tényleg a mi érdekeinket szolgálja.

Nem néztem ennek utána, maradjunk annyiban, hogy én nem fogok belépni.

Az, hogy ilyen most a sajtó, viheti ilyen-olyan irányba az országot?

Szerintem az az érdekes, hogy milyen az ország és a politikája, a sajtó ennek a tükörképe.

Dr. Szepesházi Péter: Nincs, ami visszatartson

Több egymással összefüggő körülmény és nem kényszer vagy fenyegetés miatt mond le és kérte a köztársasági elnöktől a felmentését – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Szepesházi Péter bíró, aki már korábban több alkalommal is bírálta az igazságszolgáltatás átalakításának következményeit, az Országos Bírói Hivatalnál uralkodó légkört és módszereket, legutóbb pedig az új Polgári Perrendtartást. A dr. Handó Tünde vezette igazságszolgáltatást bátran kritizáló bíróval lemondása okairól beszélgettünk. Véleménye nem valamely bíróság hivatalos álláspontját tükrözi, csak a sajátját és az Egyéni Bírói Függetlenség és Felelősség Mozgalomét.

 

Saját döntése volt a lemondás, vagy olyan helyzetet teremtettek, hogy nem volt más választása?

Magam döntöttem így, semmiféle bántás, fenyegetés vagy fegyelmi eljárás nincs folyamatban ellenem sem a Budai Központi Kerületi Bíróságon, sem a Fővárosi Törvényszéken. Az igaz, hogy tavaly azért megpróbáltak etikai visszaélés miatt felelősségre vonni, mert engedély nélkül nyilatkoztam, hangsúlyozva ugyan, hogy a magánvéleményemet – arccal, névvel vállalva – fejtem ki. Tavaly az Országos Bírósági Hivatalnak alárendelt Integritás munkacsoport tagjai tárgyaltak erről az állítólagos etikai-fegyelmi vétségről, de a titkos ülésre nem hívtak meg és az írásos anyag is csak informálisan jutott el hozzám. Ez pont azt igazolja, amit egyébként akkor több esetben is szóvá tettem, hogy például a mára alkotmányellenesnek nyilvánított integritási szabályzattal hogyan próbálták letörni a bírók ellenállását (itt olvasható).  Ennek a lényege, hogy a Handó Tünde vezette OBH autokratikus, központosított rendszerré vált, ami megtorolja a belső kritikát vagy a „különutas” bírói megszólalásokat.

Ez történt akkor is, amikor meghívást kapott a RTL Klub Magyarul Balóval  című műsorába.  Mégis miért pont most döntött úgy, hogy bíróként nem folytatja?

Az új Polgári Perrendtartás olyan mértékben szűkíti a jogérvényesítést, hogy egy bíró hiába próbálja méltányosan és tisztességesen alkalmazni, a végeredmény mégis méltánytalan. Konkrétan arról van szó, hogy még tárgyalásig sem jut el az ügyek jó része, mert már az első körben rendkívül szigorú feltételeket kell teljesíteni mind a jogi képviselőknek, mind az anélkül eljáró ügyfeleknek. Ilyen szigorú szabályozást csak akkor lett volna szabad bevezetni, ha a magyar állam óriási segítséget ad hozzá. Egyrészt például a költségkedvezményt, az illetékmentességet, az illeték feljegyzési jogot, stb.  sokkal magasabb jövedelemhatárhoz kellene kötni, hogy legalább a középosztály felét elérje, és a felső középosztálytól felfelé kelljen csak önerőből ügyvédhez fordulni. Másrészt a jogsegélynek, ezen belül például a pártfogó ügyvédnek, sokkal szélesebb körben kellene járnia. Ha ezek meglennének, már lehetne szigorítani. De így

a puszta szigorítás a bíró számára a legméltányosabb eljárás esetén sem biztosítja a tisztességes eredményt.

Azt nyilatkozta, hogy „kifejezetten megviselték az új Polgári Perrendtartás ügyfélellenes alkalmazási kényszerei”, mit jelent ez konkrétan?

Ezek a szabályok olyan erősen megkötik a bíró kezét, hogy csak rossz helyzetbe kerülhet.  A lemondásomnak  talán ez volt a közvetlen oka, de ide sorolhatom azt is, hogy bár a Handó Tünde–féle centralizációs önkénnyel és a 2011 előtt is létező bírói belterjességgel egyidejűleg kritikus gondolkodás is terjedt a bírói karon belül, de be kellett látnom, hogy ennek ma megvannak a növekedési határai. Nem lehet egyformán népszerű az a gondolat a bírák között, hogy például készüljön minden esetben hangfelvétel a tárgyalásról a felek védelmében, meg az hogy csökkenjen az önkény és emeljék a bírói fizetést. Attól is sokan ódzkodnak, hogy valódi automatikus szignálás legyen, ne érhesse az a vád a bírósági vezetőt, hogy annak a bírónak ad kevesebb illetve könnyebb ügyet, aki vele ebédel. Az Országos Bírói Tanács tagjainak előválasztásán jó eredményt értem el, de nem kerültem be a következő körbe. Ez megmutat valamennyit abból, hogy belülről mennyi változást lehet elérni ebben a rendszerben.

A távozásomnak azonban ez nem volt oka, hanem inkább megerősített abban, hogy nincs, ami visszatartson.

Adódik a kérés, hogyan tovább?

Január 1-tól valószínűleg ügyvédként folytatom, egyelőre nem tudom, hogy milyen formában, kikkel és hogyan. Az biztos, hogy a véleményemet továbbra is szabadon kifejtem, ha bárki kíváncsi lesz rá és megkérdez.

A lemondása meglehetősen demonstratív hatású, vannak-e, lesznek-e követői a bírák között?

Nem volt szándékom a lemondásommal demonstrálni. A folyamat tőlem függetlenül is felgyorsult már, tudom, hogy vannak, és a szóbeszéd szerint lesznek is követőim.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!