Hasznos

Az önkormányzatoktól kér pénzt az állam

Bár hivatalosan a banki betétekből akar elcsábítani pénzt a államadósság-kezelő, a gyanú az, hogy a szinte befagyott uniós kifizetések miatt van szükség az önkormányzatoknál lévő szabad összegekre. Az új papír elvileg mintegy ezermilliárdot mozgathat meg.

Vadonatúj „terméket” dob piacra szeptemberben az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK). Szeptemberben hároméves államkötvényt kínál a helyhatóságoknak, kedvező, 1,25 százalékos éves kamatra. Közleményéből kiderül, az önkormányzatok a kötvényt a futamidő alatt is értékesíthetik a Magyar Államkincstárnak mint forgalmazónak.

Az új kötvénnyel az önkormányzatok vonzó és biztonságos befektetési lehetőséghez jutnak az ígéret szerint. Az államadósság költségét pedig csökkenti, hogy a kötvénynek a hasonló 3 éves futamidejű nagybani államkötvény hozamánál alacsonyabb lesz a kamata – olvasható a kommünikében.

A Független Hírügynökségnek Barcza György ÁKK-vezérigazgató elmondta, hogy

az önkormányzatoknál mintegy ezermilliárd forint leköthető pénz van,

erre adnak ajánlatot. Az állam számára annyiban kedvező ez a pénzforrás, hogy jelenleg 1,63 százalék a 3 éves államkötvények hozama, az 1,25 százalékkal tehát spórol a költségvetés.

Az új kötvény hátterében áll az, hogy tavaly megszűnt az önkormányzatoknak az a lehetőségük, hogy lakossági kötvényt jegyezzenek (sok intézményi befektető élt ezzel a trükk-kel, komoly hozamfelárat besöpörve ezzel, amíg aztán bezárták ezt a kiskaput).

Az önkormányzatok ne máshová fektessék pénzüket, például a bankok jellemzően néhány tizedszázalékot fialó (tehát az inflációt is beszámítva vastagon reálveszteséget eredményező) betéteiben tartsák – derült ki Barcza szavaiból.

Minden negatív él nélkül tehát a bankokkal szemben beszáll a pénzért zajló versenybe az ÁKK – mondta az állami cég vezetője. Sajátos szempontot villantott fel azzal, hogy szerinte a bankok is örülnek ennek, mert jelenleg az MNB-nél egyenesen negatív kamatra helyezhetik el nem hitelezésre fordított szabad pénzállományukat, vagyis veszteségüket csökkentik, ha az önkormányzatok máshová viszik a pénzt.

Felvetődik azonban a kérdés, hogy nem áll-e összefüggésben ez az új lehetőség azzal, hogy a költségvetés immár tetemes, 1400 milliárdhoz közelítő összegben

kénytelen megelőlegezni az olyan uniós pályázatok kifizetéseit,

amelyeket pozitívan bíráltak el, de Brüsszelből nem utalják a pénzt.

A pénzügyminisztérium legutóbbi jelentése szerint az államháztartás központi alrendszere július végéig 1491 milliárd forint deficittel zárt. Ez az éves előirányzat 109,6 százaléka. Az ábra azt szemlélteti, hogy évek óta nem volt ennyire magas a félévi deficit a bruttó hazai termékre (GDP) vetítve.

Forrás: kormany.hu

Míg idén január-júliusban az uniós kiadások (1309,4 milliárd forint) több, mint 20 százalékkal teljesültek magasabb összegben, mint a tavalyi év azonos időszakában, addig az uniós bevételek összege csupán mintegy 162 milliárd forintot tett ki – tudatta a PM.

Ez az alig 162 milliárdos kifizetési összeg hónapok óta olvasható a havi jelentésekben, vagyis

az EU – nyilván nem függetlenül a rengeteg szabálytalanság gyanúja miatt – nem utalja a támogatásokat.

Ennek veszélyére egyébként a minap készült féléves jelentésében az Állami Számvevőszék is felhívja a figyelmet.

Barcza György elhárította az erre vonatkozó kérdés érdemleges megválaszolását azzal, hogy az uniós támogatások nem az ÁKK feladatkörébe tartoznak. Mint mondta, éves finanszírozási tervük alapján dobják piacra a kötvényeket. Nos, a tavaly decemberben elfogadott 2018-as tervben nem található meg az az új önkormányzati állampapír.

Olvasható viszont az, hogy az államháztartás központi alrendszerének úgynevezett pénzforgalmi hiánya 1361 milliárd forint lesz idén. (Ez azt jelenti, hogy január 1. és december 31. között ennyit terveztek negatív egyenlegként a költségvetésben. A végleges és tényleges hiányt az ún. eredményszemléletű deficit fejezi ki, amely a később az erre az időszakra esedékes kiadásokkal és bevételekkel módosítja az előbbi számot.)

Az ezzel megegyező összegű nettó finanszírozási igényt „módosíthatja az egyéb finanszírozási tételek között az európai uniós transzferek egyenlege, illetve egyéb tételek”. A 2018 évi finanszírozási terv során ezen tételekkel mint likviditást befolyásoló összegekkel számol az ÁKK.

Az is kiderül a dokumentumból, hogy a tervezett 2400 milliárdos államkötvény-értékesítésen belül 650 milliárd volt a 3 éves futamidejűek állománya az év elején.

Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese a Független Hírügynökségnek azt mondta: valószínű, hogy az elszaladt uniós kifizetések miatt van szükség az államkötvény kibocsátására.

Szép-szép az átlagkereset, de mennyi az „élő emberé”?

Már 330 ezerhez közelít a bruttó átlagkereset, de a többség ennél sokkal kevesebbet mondhat magáénak. Valószínűsíthető, hogy a foglalkoztatottak kétharmada az átlag alatti bért kap.

A Központi Statisztikai Hivatal eheti kereseti adata ismét impozáns képet fest a hazai bérviszonyokról. Júniusban változatlanul kétszámjegyű, 11,2 százaléknyi növekedést mértek, ezzel a bruttó átlagkereset 329 600 forint volt.

A növekedésre – mint jó ideje – ezúttal is a minimálbér és a garantált bérminimum 8, illetve 12 százalékos idei emelése, a költségvetési szféra egyes területeit, továbbá bizonyos állami közszolgáltató cégek dolgozóit érintő keresetrendezések voltak hatással.

A KSH – és a más állami szervek – nem árasztják el a népet finomító adatokkal, de néhány megjegyzést első körben is érdemes tenni. A KSH is csak a sokadik sorban tünteti fel, hogy a 329 ezres átlag a közfoglalkoztatottak (két éve változatlan 82 200 forint javadalmazása) nélkül számolva 341 700 forint volt. Miközben a munkanélküliségi rátát (most 3,6 százalék) rendre a közmunkások nélkül számolják, noha ezzel a júniusban 142,9 ezres tömeggel együtt a ténylegesen állástalanok aránya biztosan meghaladná a 6 százalékot.

A másik már módszertani probléma. A KSH csak a legalább öt fős vállalkozásokat méri, és kizárólag a teljes munkaidejűeket veszi számba az összefoglaló adatok készítésekor. (Arról már nem is beszélve, hogy idén júniusban is változatlanul 107 ezer főben jelöli meg a külföldi telephelyen dolgozók számát, ami nyilvánvalóan ellentmond minden hétköznapi tapasztalatnak.)

Az átlagbérről szokták azt mondani, hogy

„élő embert nem ismerek, aki ennyit keresne”.

Ezért szokás segítségül hívni a medián jövedelem kategóriáját. Ez a középen lévő számot mutatja, azt, amely felett és alatt ugyanannyian vannak.

Az utóbbi időben ilyen számítást se végeznek hivatalos helyeken. Legutóbb 2016-ban a Magyar Nemzeti Bank decemberi inflációs jelentése tartalmazott adatot az átlagbér és a mediánbér feltüntetésével.

Forrás: MNB

Ebből tehát azt olvashatjuk ki, hogy bő másfél éve a 230 ezres átlaghoz 160 ezres mediánérték adódott. Vagyis ennek fele kapott ennél kevesebbet, fele pedig többet hó végén. A két fő szám összevetése megerősíti azokat a korábbi számításokat, amelyek szerint a medián bér az átlagos érték nagyjából kétharmada.

Ha feltételezzük, hogy az arányok lényegesen azóta se változtak, akkor a jelenlegi mediánbér 220 ezer forint körül mozoghat. Tehát az alkalmazottak fele kap havonta ennél kevesebbet, fele efeletti összeget. Ezekből az arányokból azt a következtetést vonták le korábban, hogy (figyelembe véve az öt fő alatti cégeket is)

a munkavállalóknak körülbelül kétharmada valójában az átlag alatt keres.

És akkor még nem beszéltünk a lényegről, arról, hogy ebből mennyi marad. Ez az úgynevezett adóék, ami azt mutatja meg, hogy a kifizető teljes bérkiadásából mennyit visz el az állam közterhek formájában, és mennyi marad efelett a dolgozónak.

A magyar adóék nemzetközi összehasonlításban igen magasnak volt mondható: még két éve is 48 százalék felett volt, amely először az általános egykulcsos szja bevezetésével (majd ennek 15 százalékra csökkentésével) és újabban a szociális hozzájárulási adó (szocho) kétszeri mérséklésével jelentősen süllyedt, nagyjából 45 százalék 2018-ban.

Ehhez mindjárt hozzá kell tenni, hogy ismét híján vagyunk mélyebb friss adatoknak, ezért csak körülbelül két év múlva fut végig a statisztikai rendszeren az, hogy a szocho csökkentéséből és a rendkívül dinamikusan gyarapodó kötelező minimális bérek (valamint az ezek felett lévők) együtteséből mi jön ki végeredményként a tényleges keresetekről.

Ez az az uniós adatsor mindenesetre azt is megmutatja, hogy

a bért terhelő adó igen komolyan növekedett 2010-től, Orbánék ismételt kormányra kerülése után.

Az elvonás aránya 43,8 százalékról indult, hogy aztán évről évre emelkedve 2013-15-ben elérje a 49 százalékot, amely aztán először csak kis mértékben csökkent 48 százalék fölé.

Ha megnézzük az átlagbér és az ennek kétharmadát elérő mediánbér adóékét, azt láthatjuk, hogy mindkettő meredeken emelkedett 2010-től 2013-ig (46, illetve 43 százalékról 48 százalékra), miközben az átlagot jelentősen meghaladó béreké 53-ról esett 48 százalékra. Ebben vastagon benne van az is, hogy az egy szja-kulcs a minimálbér azonnali 16 (majd 15) százalékos megterhelésével járt a korábbi adómentesség helyett.

Összességében elmondható, hogy az előrejelzés alapján a legnagyobb foglalkoztatotti csoportba tartozók (átlag alatt keresők) adóelvonása valószínűleg 2019-ben is magasabb lesz, mint a válság előtti utolsó „békeévben”, 2006-ban volt.

Még nincs hatással a turizmusra a török válság

Nem látható, hogy befolyásolná a magyarok utazásait a török gazdaság csődközeli állapota. Ebben a helyzetben csapással érne fel, ha tényleg felszámolnák az all inclusive szállodai ellátási formát. A válságban az ország a nyugatiaknak is egyre olcsóbb.

Több éves mélypontról (terrorista merényletek, katonai puccs kísérlete után) kezd talpra állni a török turizmus, idén 35 milliárd dollár bevételt várnak az ágazatban. Mindeközben állt fejre a török gazdaság: meglódult az infláció, a török líra pedig elvesztette értékének nagyjából felét pár hónap alatt.

A Törökországba utazók ebből eddig leginkább azt vették észre, hogy magukkal vitt pénzük egyre többet ér a lírával szemben.

A török líra és a forint árfolyamának alakulását szemlélteti a következő grafikon.

Forrás: MNB

Látható, hogy az év legelején 68,13 forintot kellett adni egy török líráért, e hét kezdetén viszont már csak 45,68-at. Ez egyharmados leértékelődés, a dollárral összevetve ennél lényegesen nagyobb, mert időközben a forint kurzusa is elszállt mintegy tíz százalékkal az amerikai devizához képest.

Azt még nem lehet megmondani, hogyan befolyásolja a turizmus forgalmát és bevételét, ha fennmarad, netán élesedik az amerikai-török-viszály, amely egy amerikai lelkipásztor bebörtönzése és az erre válaszul adott kereskedelmi büntetőintézkedések súlyosbítanak.

Ebben a helyzetben nem jött jókor az a javaslat a török kereskedők és kézművesek kamarája részéről, hogy

szüntessék meg az ország szállodáiban az all inclusive szolgáltatást,

mivel az „rombolja az ország autentikus vendéglátását”.

Indokuk szerint az egész napos étel-ital-ellátás (és egyéb szórakoztató kínálat) miatt a turisták nem hagyják el szállodáikat, ami komolyan sújtja a kiskereskedőket. A turisták bezárkóznak szállodáikba, ismeretlen marad számukra a török kultúra vagy éppen a konyha – mondta a kamarai elnök.

A török idegenforgalmi vállalatok azonnal nemtetszésüket jelezték a javaslattal kapcsolatban, és úgy vélték, hogy ha ezt a szállodai szolgáltatást felszámolják Törökországban, akkor a külföldiek máshová utaznak.

A török kulturális és idegenforgalmi miniszter szerint az idegenforgalmi bevétel évi mintegy 35 milliárd dollár, a hazai össztermék (GDP) 4 százaléka. Reményei szerint a bevétel a duplájára nő azáltal, hogy a turisták a jövőben többet költenek szállodáikon kívül.

Törökország szállodáiban a 90-es évek első felében vezették be az all inclusive szolgáltatást, ami különösen az országba érkező orosz, német és brit turisták körében népszerű. De így van ez a magyarokkal is. Ha csak nem kap valamilyen állami támogatást az ötlet, nehéz elképzelni az all inclusive szolgáltatáscsomagok megszüntetését, mert a Törökországba utazó nyugati turisták – köztük a magyarok –

túlnyomó többsége ezt veszi igénybe

– mondta a Független Hírügynökségnek a Neckermann utazási iroda ügyvezetője. Békefi Veronika ehhez hozzáteszi, hogy nem is nagyon van olyan kiépült vendéglátó infrastruktúra az üdülőhelyeken a szállodákon kívül, azok közelében, amellyel kiváltható lenne az egész napos ellátás. Törökországban a szállodák a turizmus központi elemei, erre találták ki az all inclusive formát.

A tavasz végi-nyár eleji török gazdasági krach

egyelőre semmilyen hatással sincs az ottani turizmusra:

az utakat az irodák és az utasok egyaránt előre kifizetik, az irodai foglalások ráadásul euróban történnek – mondta Békefi Veronika. Azt természetesen nem lehet kizárni, hogy – ha fennmarad a jelenlegi bizonytalan helyzet – a jövőben bekövetkezik némi változás, bár az utasok ebből inkább azt veszik észre, hogy sokkal többet ér a pénzük, mint pár hónapja, ha a bazárban vagy másutt vásárolnak. De éppen az all inclusive ellátás is tompítja a hatást, mert az ilyen nyaralók sokkal kevesebben mennek más szórakozóhelyre, mindent megkapnak a szállodában.

Mindenesetre a magyarok törökországi utazási kedve is visszatérőben van. Sok tízezernyien mennek (hetente 20-40 charterjárattal) nyaralni.

Szemetet és hulladékhegyeket gyárt a világ

0

Gondolná, hogy a divatipar a világ második legszennyezőbb iparága az olajszektor után? Hogy a feleslegessé vált ruhák 84 százaléka szemétlerakóban, vagy szemétégetőben végzi?

Túlfogyasztás, fenntarthatóság, ökológiai lábnyom. Unalomig ismételt kifejezések, amelyek a fogyasztók többségénél nem ütik át az ingerküszöböt, pedig a környezetszennyezés egyre nagyobb problémát jelent.

Fogyasztói társadalmukat jól jellemzi az a tény, hogy míg régen megjavíttattuk az elromlott használati tárgyainkat, addig ma inkább újat veszünk. Ha szétszakad a cipőnk, nem visszük cipészhez (talán már nem is találnánk ilyet, ez is egyike az érdeklődés hiányában eltűnt szakmáknak), hanem kidobjuk és vesszük a következőt. A tönkrement TV is mehet a szemétre, jöhet helyette egy szebb, jobb és nagyobb. Hova vezet ez? Szemét és hulladék hegyekhez. Vannak már előremutató kezdeményezések, mint például

a műanyag szívószál tervezett betiltása az EU-ban,

de a mindennapok szintjén egyelőre nem lett tömegmozgalom abból, hogy környezettudatosan éljük az életünket

A Jófogás nemrégiben közzétett fenntarthatósági jelentéséből kiderül, hogy még egy olyan viszonylag pici használtcikk piac, mint a magyar, jelentős mértékben csökkentheti a karbonlábnyomot. A portál felhasználói 2017-ben 40 New-Yorki-i Szabadság-szobornyi acélt, 40 Airbus A380-nyi alumíniumot, és annyi CO2-t takarítottak meg, mintha 45 napig semmi forgalom nem lenne Budapesten.

A Samsung-beruházáshoz ad pénzt a kormány

0

Valószínűleg a gödi Samsung-autóakkugyár bővítésére szán 3,6 milliárd forintot a kormány több határozatban. A legtöbbet a mintegy százötven telek megvételére adja kölcsön.

A legújabb Magyar Közlönyben jelent meg több kormányhatározat, amelyek Göd városban végrehajtandó beruházás végrehajtását szolgálják. Az egyik önkormányzati képviselő csak annyit tudott válaszolni a Független Hírügynökségnek, hogy a Samsung-gyárral kapcsolatos ügyletről van szó. Kerestük Simon Tamás alpolgármestert, aki az ügy felelőse, egyelőre nem értük el.

Az első kormányhatározatban mintegy százötven, több tömbben együvé tartozó földrészletet nyilvánít beruházási célterületté a kormány. Az ezek

megszerzéséhez és fejlesztéséhez szükséges kiadásokra 2,151 milliárd forintot

folyósít kölcsönként a gödi önkormányzatnak. A pénzt 2019 utolsó napjáig kell visszafizetni.

A metódus tehát ugyanaz, mint a nemrégiben bejelentett debreceni BMW-üzem esetében, csak a lépték más. Ott 44 milliárdot ad visszatérítendő támogatásként a kormány a 400 hektár föld megvásárlására.

Mindezen felül a költségvetésből adnak még Gödnek 1,333 milliárdot működési támogatási előlegként, valamint 143,5 milliót fejlesztési támogatásként.

A Samsung SDI elektromos autók akkumulátor-gyárát tavaly május végén adták át Orbán Viktor részvételével. Akkor százmilliárd forint értékű, 600 új munkahelyet eredményező fejlesztésről beszéltek a dél-koreai cég ismételt megjelenésekor (2014-ben a Samsung bezárta tv-képcső-gyárát).

Azóta az önkormányzat részéről többször elhangzott a bővítés lehetősége.

Hallgatásra kérik Dávid Ferencet

1

A kormánnyal szembeni nyílt támadásnak tartja a VOSZ szabolcsi elnöke a szervezet főtitkárának legutóbbi nyilatkozatait, és arra kérte Dávid Ferencet, hogy felmondási idejében inkább ne szólaljon meg. A FüHü-nek Czomba Csaba elmondta: levele nem azzal függ össze, hogy a VOSZ új elnökét saját üzleti érdekeltsége szorosan köti a kormányzati megrendelésekhez, de retorzió jön a nem megfelelő nyilatkozatokra.

Ön nyílt támadást intézett a kormányzat és Varga Mihály pénzügyminiszter ellen – áll abban a levélben, amelyet múlt csütörtökön írt Czomba Csaba, a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségének Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke Dávid Ferencnek, az érdekképviselet főtitkárának, és amely eljutott a Független Hírügynökséghez is.

Amint azt a Független Hírügynökség kedden megírta, lemondott tisztéről Dávid Ferenc, mert a szövetség új vezetősége olyan helyzetet teremtett, hogy a főtitkár rákényszerül a távozásra. Dávid Ferenc a távozást megerősítette, azt mondta, ő kezdeményezte, de közös megegyezéssel történik, egyebet azonban nem fűzött hozzá.

Czomba Csaba a múlt hétfői ATV-beli Dávid-interjút hozta fel indokként. Ebben (és a Népszavában is) a főtitkár bírálta Varga Mihály pénzügyminisztert és Palkovics László innovációs minisztert, amiért ők nem itthon, hanem Tusványoson mondták el bíráló véleményüket a hazai kis- és közepes vállalkozásokról. Azt is felrótta Dávid Ferenc, hogy

a kormány úgy tesz, mintha az elmúlt nyolc évben nem ők kormányoztak volna.

A szabolcsi VOSZ-elnök szerint a főtitkár olyan helyzetben adta ezt a nyilatkozatot, amikor „a kormányzati kapcsolatunk instabil állapotban van, köszönhetően többek között nem kellően átgondolt, senkivel nem egyeztetett korábbi nyilatkozatainak is”. Czomba Csaba szerint ismét jó kapcsolatot és együttműködést kell kialakítaniuk a kormánnyal.

Ezért arra kérte a levélben, hogy (szeptemberig tartó) felmondási ideje alatt ne nyilatkozzon, vagy egyeztesse azt a VOSZ elnökével.

A Független Hírügynökségnek nyilatkozva Czomba Csaba kissé zokon vette, hogy a belső levelezés kikerült a nyilvánosságba, de annyit elmondott, hogy már korábban szó volt a VOSZ-on belül a főtitkár sajtóbeli megjelenéseiről, arról, hogy „ilyen stílusban nem lehet beszélni”, mert

„jön a retorzió a nem megfelelő nyilatkozatokra”,

és Dávid Ferenc „túllépett minden határon”. Ezekről beszélgettek egymást közt a szervezet vezetői.

Czomba Csaba szerint a levélnek semmi köze ahhoz, hogy az elhunyt Demján Sándor utódja (július 2-án, tehát éppen egy hónappal a levél elküldése előtt) Tolnay Tibor addigi társelnök lett. Tolnay több évtizede az építőiparban tevékenykedik, üzletemberként pedig meghatározó része van a Magyar Építő Zrt.-ben, amely

nagyon sok megrendelést kapott az utóbbi években kormányzati (uniós) közbeszerzéseken.

A szabolcsi VOSZ-elnök szerint Dávid Ferenc nyilatkozataival akkor se volt teljes egyetértés az elnökségben, amikor még Demján vezette az érdekképviseletet.

A VOSZ elnökhelyettese, Gazsi Attila egyébként egy körlevélben arra kérte a megyei elnököket, hogy a Czomba Csaba véleményével kapcsolatos gondolatokat – lehetőség szerint – személyesen, a szeptember közepén tartandó elnöki értekezleten osszák meg egymással.

BMW Debrecenben: jól járhatnak a lakás- és telekspekulánsok

Többszörös csereügylet eredményeként kerül majd a BMW-hez az a földterület, amelyen egymilliárd forintos zöldmezős beruházással megvalósul Magyarország ötödik autógyára, ezúttal Debrecenben.  Ami pedig az állami támogatást illeti – a kormány kénytelen lesz nyilvánosságra hozni, hogy mennyit kap egyedi kormánydöntéssel (EKD) a német autógyár, de azt már legfeljebb kiperelni lehet, hogy milyen adókedvezményekben részesíti a zöldmezős beruházást. Az idén volt már olyan autóipari beruházás, amelyhez csak EKD formájában munkahelyenként  közel 39 millió forintot adtak.

A Független Hírügynökség információi szerint többszörös csereügyletre van/lesz szükség a BMW debreceni gyárához szükséges terület biztosítására. A németek nem akartak bajlódni a jelenleg mezőgazdasági terület ipari területté nyilvánításának hosszadalmas és bonyolult procedúrájával, ragaszkodtak a „kész” területhez, s ezért első lépésként a helyi önkormányzat vásárolja fel a szükséges 400 hektárnyi földet. A terület nagyját egy agrárvállalkozótól, a többit több kisebb tulajdonostól veszik meg – mondták debreceni forrásaink, hozzátéve: a föld korábban a még akkor különálló Debreceni Agrártudományi Egyetem tulajdona volt, majd privatizálták, s ma már a környéken a legdrágábbak közé tartozik, negyven aranykoronásként van nyilvántartva. Úgy tudjuk, hogy az egyetemnek (amely ma már a Debreceni Egyetem egyik kara) még mindig vannak földterületei, amelyet szintén átad, ám cserébe földet kap másutt. Ezért is állítják a forrásaink, hogy bonyolult, többszörös föld-adásvételek, -cserék zajlanak le addig, mire elkezdődik a BMW gyár építése.

Azt közölték, hogy 400 hektár területről van szó, de az árat – érthető módon – nem lehet tudni, bár támpontok azért akadnak a piaci árra: az Erste Bank Agrár Kompetencia Központjának tavalyi összesítése szerint (amelyet a Világgazdaság ismertetett) a Debrecen melletti Ebes határában volt a legdrágább a föld, egy hektárjáért átlagban 5,1 millió forintot adtak. Ebes pedig 14 kilométerre fekszik  Kismacstól és 19 kilométerre Nagymacstól, azaz attól a területtől, amelyen – mint a dehir.hu írta –  a gyárnak otthont adó ipari park létesül. Az új ipari park infrastruktúráját a város alakítja ki – a földvásárlásra és erre a fejlesztésre 44 milliárd forintos kormánygaranciával megerősített hitelt vesz fel. Amint kész lesz az infrastruktúra, a város beruházását megtéríti a BMW – írta portál, amely azonban nem tér ki arra, hogy a területet utóbb – legalábbis a FüHü debreceni forrásai szerint – a németek megvásárolják.

Többet lehet majd minderről persze tudni, miután megköttetnek az adás-vételi szerződések, hiszen azok elvben nyilvánosak.

A tűzhöz közelieknek már a bejelentés előtt lehetett információjuk a BMW tervéről, s akár akkori – még nem felhajtott – áron megvásárolhattak földterületeket

(és egyébként a kiszámíthatóan bekövetkező, szakértők által 30-40 százalékosra várt egyéb lakáspiaci és –bérbeadási fellendülésre tekintettel lakóingatlanokat is). Mint forrásaink ezzel kapcsolatban megjegyezték:

korábban is voltak befektetésekkel kapcsolatos svindlik Debrecenben.

A mintegy 1 milliárd eurós zöldmezős beruházással létesítendő gyár – miként az a bejelentésből és a máris működő honlapjáról is kiderül – évente 150 000 (hagyományos és elektromos hajtású járművet) gyárt fog gyártani, több mint 1000 új munkahelyet teremtve. Ennek fényében érthető, hogy –  a Suzuki, az Opel, az Audi és a Mercedes után – az ötödik nagy autógyár létesítéséhez a  BMW jelentős állami támogatást kap, a fentiek mellett is. Azt majd csak hetek-hónapok múlva, a kötelező nyilvánosságra hozatal után tudjuk  meg, hogy pontosan mennyi és konkrétan milyen formájú támogatást kínált a magyar állam, legalábbis az egyedi kormánydöntéssel odaítélt támogatási rendszeren (EKD) belül annak érdekében, hogy a BMW Magyarországot válassza. (A BMW idetelepülésének a története egyébként mintegy egy évtizedre nyúlik vissza, a Mercedes kecskeméti beruházását megelőzően is volt már BMW-gyárról szó szakmai és befektetésösztönzési berkekben, ám a projekt csak most válik valóra.)

Annyi kockázat nélkül megállapítható, hogy a támogatás jócskán meghaladja majd akár a Daimlernek nyújtott, akár a GM vagy az Audi számára a komoly fejlesztésekhez biztosított támogatást. Ez azért is nyilvánvaló, mert a kormány által rendszeresen (legutóbb egyébként egy hónapja) közzétett EKD-listából is látszik, hogy

az idő előre haladtával egyre többet kell költeni arra, hogy idejöjjenek a komoly befektetők.

Talán  legobjektívabb mutató az összehasonlításra az egy munkahelyre jutó támogatás összege, amellyel kapcsolatban – mint a FüHü télen megírta – a GKI-nál az egyedi kormánydöntéssel születő állami támogatásokat vizsgálva is az derült ki, hogy míg 2006 és 2010 között egy munkahelyhez átlag 4, 2017-ben már 12 millió forintot adott az állam, illetve, hogy „a támogatott beruházások összegének 2008 és 2013 között mintegy az 5 százalékát  finanszírozták támogatásból, ez 2015–16-ra 20 százalék körülire ugrott”.

A fent említett ennél frissebb adatokat tartalmazó listából sok érdekesség is kiderül.

Például az, hogy a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. 200 munkahelyenként 8,86 millió forint EKD-t kapott, 2016-ban a fejlesztéséhez már 12,9 milliót; az Audi 2011-ben 8,3, az idén júniusban pedig közel 39 millió forintot kapott.

Ám mint korábban mi is megírtuk, nem csak EKD formában kapnak támogatást a befektetéseikhez a külföldi és a magyar cégek. Az LMP perelte ki, s kapta meg még tavaly az adatokat, amelyekből az derült ki, hogy

a Fidesz-kormány 2012 és 2014 között összesen 80 milliárd forint értékben biztosított adókedvezményt.

A legnagyobb kedvezményt ebben az időszakban az Audi kapta, 40 milliárd forintot, őt követte a Hankook több mint 1,7 milliárddal, majd a Hamburger Hungária erőmű 9, a Bridgestone pedig 6,6 milliárddal.

Mint a kormány befektetési ügynökségének, a HIPA-nak a külfödiek számára készített egyik kiadványában olvasható – „Az adókedvezmény Magyarország versenyelőnye a térség többi országához képest, amely mutatja a kormány elkötelezettségét az üzleti folyamatok akadálymentesítése és a Magyarországon működő kkv-k és  nagy cégek versenyképességének a növelése mellett”. Ösztönzők széles skáláját használják – köztük vissza nem térítendő és visszatérítő fajtákat is. A leggyakoribbak a készpénz jellegű támogatások (akár magyar akár uniós forrásból), adóösztönzők, alacsony kamatozású hitelek és ingyen vagy áron alul kínált telkek. És tegyük hozzá: egyéb a befektetések számára fontos egyéb „ösztönzők”, mint bekötő utak építése a sztrádáról a gyárig, helyi rendeletek a befektető számára kedvező módosítása, stb.

Kis cégek a béremelés csapdájában

A legkisebb méretű és a kereskedelmi vállalkozások kényszerülnek arra, hogy a minimálbér-emelés terhe miatt elhalasztanak létszámbővítést és beruházást, illetve a jobban keresők fizetését is megnyomják. Érdekes folyamatok rajzolódnak ki a cégek reakcióiból.

Idén is kétszámjegyű kötelező béremelés nehezedik a hazai vállalkozásokra: a minimálbér 138 ezerre, a szakmunkás bérminimum 180 500 forintra emelkedik – legalábbis papíron. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézete (GVI) 3274 cég vezetőjének válasza alapján vizsgálta, milyen intézkedéseket terveznek (vagy már tettek) ennek ismeretében. Átlagosan 37 százalék módosítja üzleti stratégiájukat, 18 százalék változtat a munkavállalók helyzetén (például elbocsátás, átsorolás). A juttatásokat 14 százalék csökkenti. Átlagosan.

Ugyancsak átlagértékként egyaránt egyharmados az aránya annak, hogy a bérfeszültség elkerülése érdekében a magasabb fizetéseket is feltolják és tervezett létszámbővítést elhalasztanak. Minden negyedik nem hajt végre bekalkulált beruházást.

Forrás: GVI

Az átlagok mögött a tervezett vagy végrehajtott intézkedések érdekes képet rajzolnak fel a magyar gazdaságban. Az nem meglepő, hogy a nagyobb létszámú (250 fő feletti) vállalkozások, s különösen az exportra dolgozók általában sokkal kisebb arányban kényszerülnek a megszorító alkalmazkodásra.

A legkisebb (10 fő alatti cégek) nyomorát, tőkehiányát, jövedelmezőségi deficitét mutatja, illetve ebbéli leszakadásuk mélyülését vetíti előre,

hogy csak 29 százalékuk tervezi (képes?) a magasabb bérek megemelését, a nagyobb cégeknél ez az arány 58-65 százalék. Hibahatáron belül, de az átlagot egy-egy százalékponttal meghaladja a létszámbővítés és a beruházás elhalasztása. A nagyobb cégeknél ez 8-20 százalék, a legnagyobbaknál majd’ mindegyik index nulla.

Ha tehát ezek válnak valóra, akkor tovább nyílik az olló a 700 ezres cégrengeteg két szélső rétege, a mikro- és a nagyvállalkozások között.

A szorító munkaerő-hiány miatt viszont – a válaszok alapján – mindegyik kategóriában

az elbocsátás a végső eszköz a költségek mérséklésére.

Az ágazati megoszlás alapján a mindennapok hírei köszönnek vissza a válaszokban. Az iparban és az építőiparban messze az átlagot meghaladóan (46 és 44 százalék) az általános béremelést választók hányada, és az átlagot mélyen alulmúló a létszámbővítés és beruházás elhalasztása. Ma ez a két ágazat a növekedés legfőbb hajtóereje.

Ezzel szemben a statisztikai adatokkal szembe megy a kereskedelemből érkezett válaszcsokor. A régen látott belső fogyasztási gyarapodás java itt csapódik le, mégis azt láthatjuk, hogy a kereskedők épphogy az átlagot hozzák a teljes bérskála felhúzásában, majdnem másfélszeres a létszámbővítést elhalasztók aránya, és jóval átlag feletti a beruházást lefújók része.

A felmérés nem tér ki arra, hogy ágazatokon belül mi a megoszlás méret és tulajdoni viszony alapján, de a statisztikai adatok is arra mutatnak, hogy a nagy külföldi kereskedelmi láncok, és főleg a három (német) diszkont „ami a csövön kifér” bővítik hálózatukat és emelik a béreket, ezzel szemben a hazai láncok, és főleg a független kis boltok képtelenek még az átlagot is elérni. Itt már nem is ollóról, hanem sövényvágó szerszámról beszélhetünk.

Nincs szignifikáns különbség a cégek reakciói között aszerint, hogy hazai vagy külföldi a tulajdonosuk. Abban viszont van óriási különbség, hogy a döntően exportáló vállalatok többsége alighanem szembe se kerül azzal a dilemmával, hogy mivel enyhítse a bérfeszültséget, illetve restriktív intézkedésekkel csökkentse kiadásait. Ráadásul az adatfelvétel óta bekövetkezett jelentős forintgyengülés csak javított az exportra termelő (és nagyobb méretű) vállalkozások helyzetén.

Már a francia lapok is a forint gyengülésével foglalkoznak

0

A lakosságot bünteti a forint gyengülése és az emelkedő árak Magyarországon, ezzel a címmel jelent meg elemzés a Le Monde-ban.

Magyarországon növekszik az inflációs veszély, mert a forint árfolyama a mélyben, de a Magyar Nemzeti Bank mégsem emeli a kamatlábat – írja a Le Monde. A 0,9%-os kamatláb történelmi rekord, és kedvez a vállalkozásoknak, amelyek ily módon olcsón jutnak hitelhez. Csakhogy a FED megkezdte a kamatemelést, és ez hatással van a nemzetközi pénzpiacokra.

A lengyelek és a csehek már léptek a régióban, a magyarok nem.

Az infláció máris 4%-os – mondta a francia lapnak Weinhardt Attila, a Portfolió szakértője. A lakosság megérzi az áremelést, ezért egyre többen választják a hazai nyaralást, mert a pénzük jóval többet ér a Balatonnál, mint a horvát tengerparton. A Nemzeti Bank elnökének játszmája kockázatos Weinhardt Attila szerint, mert megjelenhet a spekuláció a pénzpiacon.

Kérdés, hogy a Nemzeti Bank meddig tudja elkerülni a kamatemelést. Ebben a tekintetben a törökök helyzete jól mutatja a kockázatokat: a török líra is mélyponton a dollárhoz képest. Egy dollár immár öt lírát ér, mert Erdogan elnök utasítására a törökök sem emelik a kamatlábat.

Erdogan az őt támogató vállalkozói réteget óvja ily módon. Csakhogy van, aki devizában adósodott el, ők viszont rosszul járnak. Törökország fizetési mérlege – Magyarországgal ellentétben – deficites. Vagyis

még inkább spekuláció célpontjává válhat a török líra, mint a magyar forint.

A leértékelésnek persze több haszonélvezője is van. Egyrészt az exportőrök, akik olcsóbban szállíthatnának a külföldi piacokra. Aztán a Magyarországon működő külföldi cégek, amelyek emeltek a béreken – forintban. Dollárban vagy euróban már lehet, hogy nem érzékelhető a növekedés. Végül a nyertesek között ott van a Magyar Nemzeti Bank, amely a leértékelés révén busás nyereséget könyvelhet el.

Igaz, ez a nyereség fiktív, de nagyon is valóságos lesz, ha nem fizetik be a költségvetésbe, hanem a bank alapítványai kapják – írja a Le monde. Ily módon Matolcsy György bankelnök egész kis pénzügyi birodalmat hozott létre, Varga Mihály pénzügyminiszter pedig kijelentette: a stabil forintot el kell felejteni.

Degeszre keresi magát az állam és az MNB a gyenge forinton

Miközben a forint gyengülése növekvően inflálja el a jövedelmeket, az állam és az árfolyamra nem reagáló jegybank százmilliárdokat keres. A gyenge forint emellett a hitelkamatokat is láthatóan nyomja felfelé.

A forint jelentős és rendkívül rapid gyengülését tapasztaltuk meg áprilistól kezdődően, az euróval szembeni árfolyam többször is rekordot állított be 330 feletti értéken. Az év elejétől számolva július végéig 6 százalék volt az értékvesztés – a dollárral szemben, annak „saját jogú” erősödése miatt, ennek majdnem duplája.

Az ennek következtében meglódult infláció hatásait mindenki megérzi a bolti árakban, a benzinkutakon (a héten ismét átlépte a 400 forintot a benzin literje), a nyaralási költségekben, a korábban lekötött szervezett utak egy része is megdrágult. A kurzus az elmúlt pár hétben némileg lejjebb szállt, de most is négy százalék feletti az euróval szembeni leértékelődés januárhoz képest.

Az ábra azt szemlélteti, hogy a térségben messze a forint szenvedte el a legnagyobb romlást az euróhoz viszonyítva. (Feltűnő a lej stabilitása.)

Forrás: Eurostat/GKI

Ennek egyetlen jelentős oka van: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) – a nagyjából egységes piaci állásponttal szemben – kitart a 0,9 százalékos alapkamat mellett, miközben a térség többi országában már ezt meghaladó az irányadó ráta. Ennek következtében komoly tőkekivonás indult el, a mélybe taszítva az árfolyamot.

Azt tehát látjuk, hogy ki veszít. Vannak azonban nyertesek is. Röviden: maga a költségvetés és a devizatartalékot kezelő MNB. A GKI Gazdaságkutató hívja fel a figyelmet arra, hogy

elsősorban a jegybank a haszonélvezője a forint kókadozásának,

mert minden 1 százalékos leértékelődés 70-80 milliárd forint nyereséget hoz neki azzal, hogy a korábban felvett külföldi hitel forint értéke ennyit emelkedik. A csúcsértéken átértékelt pénztömeggel tehát 420-480 milliárd forint marad az MNB-nél.

Marad, mert az Orbán-kormány felszámolta az MNB-nek azt a korábbi kötelezettségét, hogy ha többlete támad az árfolyamműveleteken, azt köteles befizetni a költségvetésbe – és persze, fordított esetben megkapja a veszteséget a kincstártól.

Ezekből a nyereségekből korábban már rengeteg pénzt keresett az MNB, és ebből hozta létre alapítványait és finanszírozza a monetáris politikától teljesen idegen programokat (műkincsvásárlás, felsőoktatás, műemléki épületek megvétele, irodaház bérbeadása).

A másik nyertes maga a költségvetés, amelyet valószínűleg inkább semlegesen (kiegyenlítetten) érint az árfolyam alakulása, vagyis nem kell újraírni a büdzsét. Ám a kincstárnak jelentős kintlevősége van Brüsszellel szemben. Az unió ugyanis – valószínűleg a rengeteg kifogás miatt is – egy csomó pénzt nem utalt át ebben az évben.

A Pénzügyminisztérium tájékoztatása alapján június végén ezermilliárd forint volt az uniós pályázatok nyertesei számára kifizetett előleg és a megérkezett alig 160 milliárd különbözeteként keletkezett hiány. Attól függően, hogy az euróban utalt pénzt milyen kurzuson váltják át, keletkezhet kisebb vagy nagyobb nyeresége a költségvetésnek, amely 311 forinttal számolt az idei büdzsében. A GKI 320-as árfolyamnál 300-350 milliárdos többlettel számol.

Vagyis 720-830 milliárd forintra is rúghat az állam nyeresége azon, amin a többség inkább veszít.

Csak összehasonlításképpen: idén például az összes jövedéki adóból ezermilliárdot tervez beszedni az állam.

Lesznek más vesztesek is, például azzal, hogy a forint leértékelődése következtében elkezdett felfelé kúszni az államkötvények hozama, ami pedig irányadó a bankok kamatgyakorlatára nézve. Ennek egyértelmű következménye, hogy júniusban elkezdtek drágulni hitelek, illetve a törlesztőrészletek, ami elsősorban a nagy összegű lakáskölcsönöket érinti kedvezőtlenül.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!