Hasznos

Idén még marad a tempókülönbség, de jönnek a felhők

0

Bár jelentősen csökken a gazdaság növekedése, az EU-é is visszaesik, tehát a magyar adat teljesítheti a kormány igényét, a két százalékpontnyi tempókülönbséget. A GKI prognózisa szerint a bérek gyarapodása alábbhagy, az infláció pedig ebből is nagyobbat harap.

Valószínűleg sokáig megismételhetetlen lesz a magyar gazdaság növekedése 2018-ban. A 4,9 százalékkal alighanem túl is lendült a zeniten, az előrejelzések ennél kisebb értéket jövendölnek erre az évre. A GKI Gazdaságkutató Zrt. 3,5 százalékra számít. Mivel legfontosabb piacunkon, az EU-ban is csak másfél százalék várható, ezért teljesülhet a kormány azon óhaja, hogy a magyar ráta 2 százalékponttal haladja meg ezt.

A GKI szerint

tavaly a növekedés fő hajtóereje a belső felhasználás volt,

amit a két számjegyű béremelések is nyomtak felfelé. Idén jelentősen, kevesebb, mint a felére esik a beruházás gyarapodása, a bérek is 10 százalék alatti mértékben emelkedhetnek.

Nem jó hír, hogy az infláció viszont valószínűleg beáll a 3 százalék feletti sávba, ami erősebben apasztja a jövedelmeket.

A fogyasztás növekedésében nagyobb szerepet kap a kormány által is táplált hitelezési dinamizmus,

ami viszont kérdéseket vethet fel azzal kapcsolatban, hogy idén minden bizonnyal kénytelen lesz elkezdeni a kamatok emelését a Magyar Nemzeti Bank.

A külkereskedelmi többlet jelentősen csökken, az infláció és az államháztartási hiány pedig egyike a legmagasabbaknak az EU-ban – írja a GKI.

A szakértők szóba hozzák az elmúlt hetek kormányzati program-cunamiját is, amit át nem gondoltnak és megalapozatlannak tartanak. Hiányolják a hatáselemzést, és főleg azt, hogy nem számolnak az uniós források belátható időn belüli elapadásának következményeivel.

Szobakajak, avagy zsebpályázatok „sokmilliárdért”

Arról sokat lehetne vitatkozni, miképpen kereshet az ember egy kis pénzt ma, Magyarországon, és lássuk be: nem egyszerű a feladat, én például munkával kísérletezem nagykorúságom elérése óta, nem túlzott sikerrel, egy kis pénz azért többnyire összejön (vagy nem), de annál több ezzel a módszerrel nem. Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni.

De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogyan kell sok pénzt keresni, akkor máris ezer út kínálkozik. Persze, nem nekünk, és nem munkával keresik a még időben jól elhelyezkedettek a sok pénzt, de az elvitathatatlan tőlük, hogy próbálnak ötletesek lenni. Hatalmas éceszek nem röpködnek a levegőben, de látszik az igyekezet, és hát beágyazottságuknak köszönhetően így is leesik az a potom évi négy-ötszáz milliócska az Uniótól, nem nagy vagyon, de el bírnak belőle nyomorogni. Most épp a G7 számol be arról, hogyan nyúlják le szabadidősport címén az uniós támogatásokat.

Volt ugyanis egy 2017-ben meghirdetett, kifejezetten szabadidősportokat – tehát nem élsportot – támogató uniós kezdeményezés, amiből Magyarországra olyan tízmilliárd forint jutott, ebből pályázhattak támogatásra szabadidősport-szervezetek. Értem én a jó szándékot és méltányolom is, a grundfoci szellemét akarták feléleszteni – de lássuk, mi lett belőle? Tekintsük a nyertesek egy részét!

„Az EFOP-1.8.6-17 program nyertesei és vissza nem térítendő támogatás összege

Magyar Szabadidősport Szövetség 750 000 000
Utak és Esélyek Alapítvány 450 000 000
Harmadik Évezred Innovációs Alapítvány 449 999 997
Magyar Ergométer Szövetség 444 384 386

Forrás: palyazat.gov.hu”

Volna itt több szerencsés is, sokkal több, de mi egyelőre az első helyezettekkel foglalkozunk. Hát először is, az „Utak és Esélyek” valamint a „Harmadik Évezred” ugyanannak a családnak az érdekeltsége, vannak ilyen agilis, törekvő nemzetségek, amelyekben buzog a honfiúi tenni akarás, a haza üdvéért való szorgos munka áll minden előtt. Az más, hogy ez elég jövedelmező is: mondhatni, mellékes.

Vagy nem.

Na jó, de mit tesznek ezért a kis támogatásért? Hát, például sétálnak. Nem vicc: a G7 tudomása szerint:

„…az egyik településen egy rövid erdei séta szervezésében vett részt az alapítvány, amely nagyjából egy óráig tartott, és mintegy százan mentek el rá. Az alapítvány nem is vett részt a tényleges szervezésben, azt egy helyi intézményre bízta, cserébe fejenként ezer forintot fizetett a sétán résztvevők után.

Minimális energiabefektetéssel, még a szervezést is kiszervezve tehát 100 ezer forintjába került az alapítványnak egy ilyen séta, miközben fejenként közel 20 ezer forintot keresett rajta. A 450 milliós program fejében ugyanis 21 750 embernek kell részt vennie az alapítvány programjain három év alatt. Egy emberre lebontva tehát 20 700 forint jár egy részvétel után.” (G7)

Frappáns, kérem, frappáns. Ügyes. Még ügyesebb volt a barcsi biciklitúra. Ott az történt, hogy Barcs és a környékbeli települések bevonásával biciklis napot tartottak, amely során a résztvevők a szomszédos vagy akár távolabbi településekre biciklizhettek át, ismerkedhettek egymással és zsíroskenyerezhettek. Mármost elképzelhető, mert nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a biciklizők egyike sem járt még szülőhelye közigazgatási határain túl, nem is ismer olyan embert, aki a szomszéd településekről származna vagy ott élne, nos, ezekre valóban a felfedezés erejével hathatott az akció, de fájdalom, kételkednem kell abban, hogy sokan lettek volna ezek a világtól elszigetelődött bennszülöttek. Különben az egész napos rendezvényen nagyjából 60-70 ember vehetett részt. Utánuk is járt a húszezer forint támogatás. Hát hiába, sok kicsi sokra megy, feszegette már ezt a fél magyar sajtó, nyílt titok az ügy, csak nem történik semmi, mert miért is történne?

Más utakon jár azonban a Magyar Ergométer Szövetség, ezt már valóban nevezhetjük innovatívnak. Mert kérem, mit nem művel a magyar tömegsportoló? Focizni még focizik, futni is, fut, ha van hol, hát úszni is eljár, kerékpározni is szokott – de a legritkább esetben kajakozik. Ugyanis ahhoz nem csak víz kell, hanem kajak is, márpedig az nem olcsó. Főleg nem az a szobakajak, márpedig az ám az igazi. No, ebből indult ki a szövetség, melynek elnöke Horváth Gábor kétszeres olimpiai bajnok exkajakozó, aki a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökségi tagja és az épülő gellérthegyi siklóban is érdekelt. Az egyik elnökségi tag az Orbán Viktor fogorvosaként ismertté vált Bátorfi Béla, aki a Magyar Triatlon Szövetség elnöke is egyben. A szövetséget tavaly még Bényi Szabolcs vezette, aki a Heves Megyei Közgyűlés fideszes alelnöke.

„A Magyar Ergométer Szövetség 444 millió forintot nyert el a cikkben bemutatott uniós pályázaton. A tervük az, hogy nagyobb városi rendezvényekhez csatlakozva mutassák be az ergométereket, illetve 270 település bevonásával egy közösségi versenyt szervezzenek, amely során egy adott településen négy hónapig lehet ergózni a faluházban, a művelődési házban vagy az iskolában elhelyezett gépeken.”

Tehát kaptak 444 milliót, ebből vettek pár ergométert vagyis szobakajakot, azokat szállítják rendezvényről rendezvényre, illetve ha lesz elég pályázó, négy hónapra ki is adják, versenyezni. Hát, nem akarnám Márkus László szellemét ide idézni, de megkérdezhetném, mi került ezeken a szobakajakokon majdnem félmilliárdba? Ugyanis a prospektus szerint az áruk harmincötezer és háromszázötvenezer között mozog. Ha mindet szobakajakra költötték, az esetben sokszor nagyobb a flottájuk, mint a Legyőzhetetlen Armada.

Sőt, nekem volna még egy ötletem. Nem elég a szobakajak, össze kéne dobjunk egy alapítványt, ami ugyanezt műveli, szobabiciklivel! Akkor még az úton sem kell nyűglődni, lefotózunk pár embert a nyeregben, és kész, teljesítettük a vállalásunkat, miénk a pénz!

Sőt, javasolnám a kétszer száz méteres távolbanézés, valamint a konyak-kenu és a sör-virsli tömegsportként kezelését is, ezekben nagyon sokan részt vennének. Erre a célra fogok alapítványt létrehozni, első évben beérem a szerény kétszázötven milliós támogatással is.

„Ne mi nyerjük a legtöbbet”.

Ahogy egy klasszikus mondta.

Nyugati magyar professzorok levele Lovász Lászlónak

0

Az alapkutatások és az innováció támogatása a legtöbb nyugati országban világosan elválik egymástól, az innováció csak a bevétel elenyésző hányadát fedezi, az alapkutatás döntéshozói a tudósok, az alapkutatók megítélésében nem játszik számottevő szerepet a szabadalmaik száma – íme néhány, a levélben megjelenő legfontosabb gondolatok közül. A levél aláírói amerikai és svájci egyetemi professzorok, többen közülük startup-vállalkozások alapítói.

Lovász László, az MTA elnöke [részére], 2019. február 20.

Tisztelt Elnök Úr!

Alulírottak aggodalommal figyeljük az MTA jövője körüli fejleményeket és tárgyalásokat. Ehhez a párbeszédhez szeretnénk konstruktívan hozzájárulni néhány tény közreadásával.

E dokumentum aláírói a fizikai tudományok területén dolgoznak évtizedek óta Amerikában és Nyugat-Európában. Pályánk során folytattunk alapkutatásokat és alkalmazásközeli kutatásokat, amelyekre több tízmillió dollárnyi pályázati pénzt nyertünk különböző támogatási forrásokból. Mindannyian professzorok vagyunk jegyzett nyugati egyetemeken. Vannak közöttünk, akik tanszékvezetői tapasztalattal rendelkeznek, van, aki az Amerikai Tudományok és Művészetek Akadémiájának a tagja, és van, aki az Amerikai Feltalálók Nemzeti Akadémiájának a tagja. Néhányan közülünk vállalkozóként tíz- és százmillió dolláros startup-vállalatok létrehozásában játszottak és játszanak számottevő szerepet.

Mindannyian egyetértünk abban, hogy fontos erősíteni az innovációs törekvéseket odahaza. Az innováció fejlesztése viszont egy komplex feladat, amelynek az érdekeltek közötti olyan konstruktív egyeztetésre kell épülnie, ahol a javaslatok tanulmányokkal és tényekkel vannak alátámasztva. Mi a nyugati tudományos támogatási rendszerekben és a vállalkozói szférában szerzett saját tapasztalataink alapján szeretnénk ehhez hozzájárulni.
1. Az alapkutatás és az innováció állami költségvetése a legtöbb nyugati országban világosan el van különítve

Az általunk ismert nyugati országokban az alkalmazott kutatás állami támogatása világosan elkülönül az alapkutatásétól. Németországban az alapkutatást finanszírozó Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG), Max Planck Társaság és Helmholtz Intézetek költségvetése teljesen elkülönül az alkalmazott kutatással foglalkozó Fraunhofer Intézetekétől [1]. Az Egyesült Államokban a Department of Energy (DOE) támogat alap- és alkalmazott kutatásokat, de az alapkutatási Office of Science saját költségvetéssel rendelkezik [2]. A USA National Science Foundation (NSF) és a DOE alapkutatási pályázatai nem versenyeznek termékcentrikus alkalmazott kutatási pályázatokkal. Azokkal más intézményekhez kell fordulni, például a különböző szövetségi hivatalok Small Business Innovation Research (SBIR) programjaihoz [3].

Ezt a különállást jól mutatja például az is, hogy amikor az amerikai kormány eldöntötte nyolc alkalmazáscélú Energia Innovációs Program beindítását 2010-től, akkor ahhoz nem az NSF alapkutatási keretéből vett el pénzt, hanem 280 millió dolláros új forrást bocsátott rendelkezésre [4].
2. Az állam az alapkutatást meghatározóan fontosnak tartja, és ezért a tudományos kutatásra költött alapok döntő részét erre fordítja

A sikeres alapkutatás előfeltétele a sikeres alkalmazott kutatásnak. Vannevar Bush, aki az amerikai közvéleményt meggyőzte, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van erős alapkutatásra, így érvelt: „Új termékek és folyamatok nem tűnnek elő a semmiből. Először új alapelvek és koncepciók kellenek. Ezeket pedig csakis a legtisztább alapkutatásban lehet kifejleszteni” [5]. Elfogadva ezt az érvelést, 70 évvel ezelőtt az amerikai kormány megalapította az NSF-et, és külön költségvetést irányozott elő az alapkutatásra. Az elmúlt 70 évben az alapkutatás és az arra épülő alkalmazott kutatás a történelemben példátlan sikersorozatot produkált, és olyan áttörő újításokat adott a társadalomnak, mint a síkképernyő, az okostelefon és az internet, hogy csak a fizikából említsünk példákat.

Jól mutatja, hogy az állam mennyire fontosnak tartja az alapkutatást Németország példája, ahol az összes állami tudományos támogatás évi 10,2 milliárd eurójából mindössze 7% van alkalmazott kutatásra előirányozva a Fraunhofer Intézeteknek szánt 0,7 milliárd eurós költségvetésén keresztül,
míg 93% az alapkutatásé: Helmholtz Intézetek – 4,5 milliárd euró, DFG – 3,2 milliárd euró, Max Planck Intézetek – 1,8 milliárd euró [1].

A fejlett országokban a benyújtott kutatási pályázatoknál alacsony a nyerési esély, mindössze 10-20%-uk kap támogatást [6]. Egy ennyire bizonytalan pénzforrásra nem lehet kutatók és kutatócsoportok fenntartását alapozni. Ezért az alapkutatás működtetési költségei külön forrásokból vannak garantálva, hogy a kutatócsoportok egzisztenciája ne függjön a pályázatok
kiszámíthatatlan sikerétől.
3. Az alapkutatás döntéshozói a jelentősebb nyugati országokban a tudósok

A parlamenti költségvetés keretszámai szabják meg, hogy az adófizetők pénze milyen arányban kerül alap- és alkalmazott kutatásra. Azonban e kereteken belül már nem az állam, hanem kutatói tanácsok és programmenedzserek döntenek arról, hogy az alapkutatásban melyik kutató, kutatócsoport és projekt kapjon támogatást. Például a sokat idézett, németországi alapkutatási
intézményeket működtető Max Planck Társaság már a honlapján világosan kimondja [7], hogy a Társaság nem kormányzati intézmény. Bár a szövetségi kormány megfogalmazhat tudománypolitikai elvárásokat, a kutatástámogatási döntéseket az intézetek vezetősége hozza meg. Az Egyesült Államokban a National Science Foundation igazgatóját ugyan az elnök nevezi ki, azonban ez egy politikától független állás, amit már az is mutat, hogy bár a jelenlegi igazgatót még az előző amerikai elnök nevezte ki, a kormányváltás után a teljesen más politikát képviselő új elnök mégis a helyén hagyta [8]. Az NSF támogatási döntéseit saját programmenedzserei hozzák meg, a kutatók tanácsa alapján. Ezek a jellemző nyugati példák azt mutatják, hogy bár a kormány preferenciái képviselve vannak ezekben az intézményekben, a tudománytámogatás tényleges döntéseit a szakértő tudósok hozzák meg.
4. Az innovációs kutatások bevételei a működési költségeknek csak nagyjából 1%-át képesek fedezni

Fel lehet vetni, hogy alapkutatási intézmények forduljanak az innováció felé annak reményében, hogy vállalatok jelentős összegeket fognak fizetni innovációs eredményeikért. Ezzel szemben a releváns példák azt mutatják, hogy még a legfejlettebb országok alapkutató intézményei is, mint például a University of California vagy a Max Planck Intézetek, működési költségeiknek
csak nagyjából 1%-át tudják innovációs eredményeik értékesítéséből fedezni [9]. Másként megközelítve ugyanezt, az USA több száz egyeteme közül mindössze hat képes a kutatási költségeinek (nem a működési költségeinek) legalább 4%-át behozni szabadalmi díjakból [10]. Emiatt Nyugaton nem is teszik a kutatócsoportok működését vagy struktúráját függővé az innovációs tevékenységüktől és szabadalmaik számától.
5. A szerződéses alkalmazott kutatás támogatására sikeres példa a Fraunhofer Intézeteké, amelyeket azonban az ipar többségi finanszírozása működtet

Németországban sikeresen működik a Fraunhofer Intézetek hálózata, amelyek fizetőképes vállalati szerződések keretében végeznek alkalmazott kutatásokat. Itt fontos felidézni viszont azt, hogy a Fraunhofer-modellben az intézetek működési költségeinek 70%-át a megrendelő vállalatok állják, nem az állami költségvetés [10].
6. Az innováció vállalkozói szférája rendkívül kockázatos, és csak egy kifejlett vállalkozói ökoszisztémán belül működik

Az innováció másik sokat emlegetett formája a startup vállalkozói szféra, amelyben a kutató a felismeréstől a szabadalmaztatáson át végigviszi a fejlesztési folyamatot a termék gyártásáig. Bár a startupok világa gyakran pozitív fényben van feltüntetve, fontos higgadtan értékelni a valódi helyzetet. Az innováció termékké fejlesztése egy hosszú lánchoz hasonlítható folyamat. Az innovációs lánc bármelyik szemének a hiánya megszakítja az egész működését. Ezért a szabadalmak nagy többségéből nem lesz termék. A startupok nagy többsége tönkremegy. Az innováció világa turbulens, kíméletlen, és sokkal több vesztese van, mint nyertese. Épp ezért Nyugaton az alapkutatók és intézményeik nincsenek rákényszerítve startupok alapítására, és megítélésükben nem játszik számottevő szerepet szabadalmaik száma.

Nagyon kijózanító például az a tény, hogy az USA 50 szövetségi állama közül a sikeres startupok döntő része 5 államba tömörül. Másként mondva: még az USA 50 szövetségi állama közül is 45 nem volt képes sikeres és vonzó innovációs ökoszisztémát teremteni [12].

Az innovációs lánc és ökoszisztéma lényeges elemei közé tartoznak a következők:

olyan oktatási rendszer, amely az egyetemistákat és a kutatókat felkészíti a vállalkozás világára;
korai fázisú támogatási alap az ötletek elvi igazolását támogatandó [3];
komoly kockázatvállaló tőke, amely sok tucat startupba tud dollármilliókat beruházni [13];
fogadókepés nagyvállalati szféra, amely az ígéretes startupokat fel tudja vásárolni [14].

Az állam közismerten nem túl sikeres vállalkozó. Ez is az egyik oka annak, hogy a magánszféra által támogatott amerikai startup-világ jóval dinamikusabb, mint az államilag támogatott német és francia startupoké. Ezért csak ott és akkor működik a startup-szféra igazán jól, ahol az innovációs lánc mindegyik eleme robusztusan jelen van, a magán kockázati tőke és a tőkeerős vállalati szféra részvételével.

Azt reméljük, hogy az itt megosztottakkal segíteni tudunk abban, hogy az otthoni párbeszéd és döntések szélesebb alapokra és tényekre legyenek építve.

Tisztelettel

Zimányi Gergely,
a University of California, Davis professzora, három startup szabadalmi igazgatója

Mihály László,
a State University of New York, Stony Brook volt tanszékvezető professzora

Forgács Gábor,
a University of Missouri-Columbia és a Clarkson University professzora, három startup alapítója, az Amerikai Feltalálók Nemzeti Akadémiájának tagja

Forró László,
a Svájci Műszaki Egyetem (EPFL) tanszékvezető professzora

Szalay Sándor,
Széchenyi-díjas, a Johns Hopkins University professzora, az Amerikai Tudományok és Művészetek Akadémiájának a tagja

Barabási Albert-László,
Prima Primissima-díjas, a Harvard és a Northeastern University professzora, két startup alapítója

Kuti Gyula,
állami díjas, a University of California, San Diego professzora

Holczer Károly,
a University of California, Los Angeles professzora

Hivatkozások

DFG: https://www.dfg.de/en/service/press/press_releases/2018/press_release_no_24/index.html
Max Planck: https://en.wikipedia.org/wiki/Max_Planck_Society
Fraunhofer: https://en.wikipedia.org/wiki/Fraunhofer_Society (30% állami, 70% vállalati)
Helmholtz: https://www.helmholtz.de/en/current_topics/press_releases/article/artikeldetail/knowledgefor-the-world-helmholtz-to-fund-four-innovative-transfer-projects/
https://science.energy.gov/
https://www.sbir.gov/
https://www.eenews.net/stories/81285https://science.energy.gov/bes/research/doe-energy-innovation-hubs/
https://www.nsf.gov/od/lpa/nsf50/vbush1945.htm
https://www.sbir.gov/node/736115
https://en.wikipedia.org/wiki/Max_Planck_Society
https://en.wikipedia.org/wiki/France_A._C%C3%B3rdova
(a) A University of California 2016–17-es költségvetése 31,5 milliárd dollár volt (lásd ebben a PDF-ben a 3. oldalon), miközben az összes szabadalomból származó bevétel 177 millió dollár (uo. 110. oldal),
vagyis mindössze a költségek 0,6%-át fedezte.
(b) A Max Planck Intézet 2017-es költségvetése 1,768 milliárd euró volt (lásd ebben a PDF-ben a 72. oldalon), miközben az alkalmazott kutatásból 2 millió eurós (uo. 72. oldal), a szabadalmakból pedig 19
millió eurós bevétel (uo. 72 oldal, és lásd itt) származott – utóbbiak együttesen a működési költségek 1,2%-át fedezték.

How Johns Hopkins University wants to be Baltimore’s innovation leader


Fraunhofer: https://en.wikipedia.org/wiki/Fraunhofer_Society (30% állami, 70% vállalati)
Csak 5 államban haladja meg a startupokba fektetett tőke az 1 milliárd dollárt: https://s3.amazonaws.com/cbi-research-portal-uploads/2019/01/15143206/us-tech-startups-map-01.15.2019.png
A híres Sequoia VC Alap által támogatott startupok listája: https://www.crunchbase.com/organization/sequoia-capital#section-locked-charts
A híres Sequoia VC Alap által nagyvállalatoknak eladott startupok listája: https://www.crunchbase.com/organization/sequoia-capital/exits/exits_image_

Matolcsy mentené az unokatesó bankját

Az NHB Bankkal már tudatták, hogy újabb 30 nap kifizetési korlátozást kapnak az MNB-től. Ez a harmadik lenne, ami után dönteni kell a bank sorsáról, ha addig se sikerül a tőkepótlás.

Fenntartja a 7 millió forint feletti betétkifizetési korlátozást az NHB Bankkal szemben a Magyar Nemzeti Bank – ezt mondták egy ügyfélnek az mfor.hu szerint.

A Matolcsy György MNB-elnök unokatestvére, Szemerey Tamás csaknem 100 százalékos tulajdonában álló Növekedési Hitelbank (NHB) rövid távú likviditási helyzete december közepére rendült meg annyira, hogy kifizetési korlátozást kellett elrendelnie a felügyeletet ellátó MNB-nek, és megtiltotta újabb kötelezettségek vállalását, továbbá négy hónapra felügyeleti biztost is kirendelt.

A tőkehelyzet rendezését nem tudta megoldani az NHB, ezért január közepén újabb 30 napos korlátozás kezdődött. Ez ma telik le.

Ez az intézkedés

legfeljebb háromszor 30 napra lehetséges,

ha Szemereynek addigra se sikerül kipótolnia a bank tőkéjét, akkor valamilyen más módot kell választani. Végső eszköz a működési engedély visszavonása.

Az MNB egy hónapja tudatta azt is, hogy az NHB benyújtotta neki intézkedési tervét. Alighanem a rendezés jegyében döntött úgy a pénzintézet, hogy mind a kilenc fiókját bezárja, csak a központnak is helyet adó budapesti belvárosi egység marad meg. S bizonyára a tulajdonos pénzszerzési forrása az is, hogy alig fél év után kiszállt az immáron Mészáros Lőrinc és felesége mintegy 80 százalékos érdekeltségében lévő MKB Bankbeli egyharmados részét.

Ha nem sikerül megmenteni a kereskedelmi banki részt, akkor a befektetési szolgáltatás akár önállóan is tovább élhet, az MNB korlátozó intézkedése ezt nem érinti. Az NHB-t hozzácsaphatják az MKB-hoz, amely szeretné megszerezni a konszolidáció után állami tulajdonba került, és most eladósorban lévő Budapest Bankot. Lehetséges azonban, hogy az egy fiókosra olvadt törpebankot egyszerűbb megszüntetni, az ügyfeleket pedig átadni.

A hétből kettő csak 2020-tól léphet életbe!

Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára a tegnapi M1-nek és a Klubrádiónak adott interjújában, ma reggel a Jó reggelt, Magyarország! című műsorban Orbán Viktor hétvégén bejelentett 7 pontos gyermekvállalást ösztönözni kívánó programjáról beszélt.

Akár 40 millió forint támogatást is kaphat egy fiatal pár közös önálló életük megkezdésére segítségként az államtól a családvédelmi intézkedések nyomán. Elmondta: egy fiatal házaspár esetén az általuk igényelt kedvezményes, 10 millió forintos hitel három gyermek vállalása után teljes egészében támogatássá válik. Ehhez új lakás esetén fel tudják venni a 10 millió forintos családi otthonteremtési kedvezményt, amit nem kell visszafizetni, továbbá igényelhetnek egy 15 millió forintos kedvezményes csok-hitelt (akár használt ingatlan vásárlásához is) – fűzte hozzá. Ha egy anyának diákhitele van, akkor azt lépésenként engedik el, sőt második gyerek esetén akár a csokhoz kapcsolódó hitelből is rögtön elengednek egymillió forintot. Harmadik gyerek esetén további négymillió forinttal kevesebbet kell visszafizetnie a családnak.

Jelenleg az építkezéseknél az áfa is visszaigényelhető – emlékeztetett.

Viszont kiderült csak 2020-tól léphet életbe a négygyerekes nők szja-mentességéről és a nagyszülői gyed-ről rendelet. A családvédelmi akcióterv gyakorlatba ültetéséhez új törvények, rendeletek szükségesek.

Idén 75 milliárd, jövőre pedig 150 milliárd forintot szán a programra a kormány.

Ismét több a lánctartozás

Noha látványosan csökkent a késve fizetés a cégek életében, a lánctartozás tavaly ismét több lett. Az építőiparban és a közepes méretű vállalkozásoknál a legrosszabb a helyzet.

A cégek 55 százaléka szenvedett el legalább egyszer késve fizetést a tavaly nyári adatok szerint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) felmérésére kapott válaszok alapján. Ez jelentős csökkenés: másfél évvel korábban még 78 százalékban tapasztaltak határidőn túli teljesítést. Szinte elhanyagolható, 2 százalék azon cégek hányada, amelyek üzleti partnereinek több, mint fele maradt el a pénzzel. A tendencia itt is harmadolódást mutat.

Forrás: GVI

A leginkább érintett cégek 2018 első félévében a 100–249 fő közötti középvállalkozások voltak, melyek 63 százaléka volt kapcsolatban késve fizető partnerrel (ugyanakkor átlagosan partnereik 13 százaléka csúszott meg többször). Leggyakrabban az építőiparban, illetve az egyéb gazdasági szolgáltatások területén működő vállalkozások találkoztak a jelenséggel 67, illetve 57 százalékban. Tulajdonszerkezet szerint lényegében nem volt eltérés a késedelmesen fizető üzleti partnerek arányában: a tisztán hazai tulajdonú cégek 55 százaléka szenvedett el késedelmes fizetést, a külföldi (rész)tulajdonú cégek körében pedig 51 százalék.

Mindezekkel párhuzamosan

meredeken csökken a késéssel érintett bevétel aránya is.

Mindössze harmada, a korábbi összeg 7 százaléka érkezett be egy héten túl.

Az adatokból nem derül ki, hogy egyszeri jelenség-e, mindenesetre a megkérdezett cégvezetők arról számoltak be a GVI-nek, hogy tavaly ismét nőtt azon vállalkozások aránya, amelyek azért nem tudtak időben teljesíteni, mert ők is késve jutottak hozzá pénzükhöz. Két évvel ezelőtt 22, tavaly januárban ennek fele, fél évvel később 15 százaléka mondta ezt a megelőző egy év tapasztalatai alapján.

A lánctartozásban érintett cégek aránya a nagyvállalati (250 fő felett), illetve a 100–249 fő közötti kategóriában egyaránt 12 százalék, az 50–99 fős kategóriában 8, a 20–49 fős vállalatok esetében azonban 26 százalék. Ez esetben is az építőiparban volt a legmagasabb azon cégek aránya, 23 százalék, amelyek üzleti partnereik késedelme miatt nem tudtak időben fizetni.

Több mint négy százalékkal drágultak az élelmiszerek

0

Januárban a fogyasztói árak átlagosan 2,7%-kal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. Az elmúlt egy évben a szeszes italok, dohányáruk és az élelmiszerek ára emelkedett jelentős mértékben. – olvasható a Tőzsdefórum portálon

Az élelmiszerek ára 4,2%-kal nőtt, ezen belül az idényáras élelmiszereké (burgonya, friss zöldség, gyümölcs) 20,5; a liszté 8,7; a kenyéré 5,8%-kal magasabb, a tojásé 25,0; a cukoré 10,3%-kal alacsonyabb lett. A szeszes italok, dohányáruk ára átlagosan 6,9, ezen belül a dohányáruké 9,6%-kal emelkedett. A szolgáltatásokért 2,8%-kal kellett többet fizetni. A háztartási energia 1,2%-kal drágult, ezen belül a palackos gáz 12,3, a tűzifa 7,8%-kal. A járműüzemanyagokért 3,0%-kal kellett kevesebbet fizetni.

1 hónap alatt, 2018. decemberhez viszonyítva:

A fogyasztói árak átlagosan 0,3%-kal nőttek. Az élelmiszerek ára 1,0%-kal emelkedett, ezen belül az idényáras élelmiszerek, valamint a cukor 5,5–5,5, a csokoládé, kakaó 4,2, a liszt 3,7, a tojás 1,7%-kal lett drágább. A tej ára 6,7%-kal csökkent, aminek az ESL és az UHT tej áfakulcsának 5%-ra történő mérséklése az oka. A szeszes italok, dohányáruk 2,2%-kal többe kerültek, ezen belül az égetett szeszes italok – a népegészségügyi termékadó mértékének emelése és kiterjesztése következtében –4,2, a dohányáruk – jövedéki adójuk januári emelése nyomán – 2,1%-kal drágultak. A háztartási energia ára 0,1%-kal nőtt, ezen belül a palackos gázé 0,9, a tűzifáé 0,5%-kal. A szezon végi kiárusítások eredményeként a ruházkodási cikkek 2,1%-kal kevesebbe kerültek. A járműüzemanyagok ára 2,5%-kal csökkent.

Fogyasztóiár-indexek, 2019. január

(%)

Megnevezés Előző hó = 100,0 Előző év azonos hó = 100,0
Fogyasztóiár-index 100,3 102,7
Harmonizált fogyasztóiár-index 100,3 102,8
Maginfláció (szezonálisan kiigazított) 100,4 103,2
Nyugdíjas fogyasztóiár-index 100,4 102,7

 

Már készülhetünk az alászállásra

A gazdaság növekedésének lassulására számítanak elemzők, és ezzel számol a kormány is. A  vállalatok hangulatát azonban erősen befolyásolja az ágazat, a tulajdoni helyzet és az exportképesség.

A magyar gazdaság növekedési lendületének megtorpanását előrejelző elemzők sorában a Policy Agenda (PA) is arra a következtetésre jut, hogy jövőre elkezdődik a magas dinamika mérséklődése. A vállalatok várakozását szondázó Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) pedig arra mutat rá, hogy a kép vegyes, lefelé és felfelé mutató tendenciák egyaránt lehetségesek.

A PA is megállapítja, hogy tavaly az EU átlagának nagyjából dupláját produkálta a magyar gazdaság gyarapodása, bár az intézet által közölt 4,2 százalékos adat a 2017-essel egyezik meg, a 2018-as első becslést ezután fogja közölni a KSH. (Mivel tavaly minden negyedévben ennél magasabb volt az érték, az éves átlag várakozások szerint 4,7 körül lehetett.)

A valószínűleg a tetőpontot képező 2018-as növekedés

után a PA visszaesést vár a beruházásokban, az exportban is. A növekedésben szerintük némiképpen növekszik a belső értékesítés súlya, de a lakossági fogyasztás valamelyest visszaesik. Ennek oka az, hogy a bérnövekedés jelentősen elmaradhat a tavalyi átlagtól.

Az infláció a PA szerint megrekedhet a 2018 végi 3,5 százalék körüli értéken.

Az intézet is arra számít, hogy a munkaerő-kínálatban nem lesz fordulat, egyre nagyobb mértékű a hiány, főleg a szakképzettek körében. Ez pedig nem ígéri azt, hogy javulna a gazdaság versenyképessége.

A leggyorsabban az építőipar bővül, majd a kereskedelem és az info-kommunikációs ágazat. Az ipari növekedés lelassul. Az exportnál a belföldi értékesítés gyorsabban nő, mert az európai járműipar strukturális problémákkal küzd, és emellett a belföldi építési beruházások jelentős – bár a későbbiekben visszaeső – keresletbővülést eredményeznek – írják a PA-ban.

Ez utóbbi megállapításokkal vág egybe a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kutatóintézetének most publikált vállalati felmérése. A GVI a (tavaly októberi adatfelvétele idején kapott) válaszokból arra a következtetésre jut, hogy a kereskedelemben és az egyéb gazdasági szolgáltatásban működő cégek egyértelműen romló konjunktúrával számolnak, a feldolgozóipariak stagnálásról számoltak be.

Egyértelmű optimizmus csak az építőipart jellemzi.

Első látásra  is feltűnő, hogy a tisztán hazai tulajdonú vállalkozások tekintettek jobb várakozással a jövőbe, a külföldi érdekeltségűek bizalmi indexe lefelé mutat. Minél nagyobb az export a cégek életében, annál kevésbé optimisták, a csak hazai pályán játszók viszont enyhe javulásra számítottak ősszel.

Mindezek visszaigazolják azt, hogy a világgazdaság egyértelműen lassulást mutat, a magyar szempontból legfontosabb

Németországban éppen mostanában vágták vissza drasztikusan

a 2019-es növekedési kilátást.

Nyilván ezeknek a tendenciáknak (és az EU-támogatások jövőjét is befolyásoló élesedő vitáknak) is szerepük van abban, hogy a kormány felmelegítette a „jön a válság” kommunikációt, bár gondosan kerülve az egyenes fogalmazást.

Kifulladni látszik a kisker-boom

Az év legerősebb időszaka a kiskereskedelemben december, ehhez képest ez volt a leggyengébb 2018-ban. Feltűnő az élelmiszerek stagnálása.

Karácsony, Black Friday: a boltok mindent bevetettek a vásárlók behajtása érdekében. Ebben a környezetben – és a folyamatos diadaljelentések közepette – lehangoló a kiskereskedelem 4,1 százalékos forgalombővülése az előző évi decemberhez képest, amivel ez messze a leggyengébb hónap lett 2018-ban – derül ki a KSH friss jelentéséből.

Az élelmiszerek forgalma egyáltalán nem nőtt,

ami mindenképpen kérdéseket tesz fel annak tudatában, hogy ilyenkor nagy családi trakták vannak az év végén. Amibe a kormány is besegített azzal, hogy a béreket és a szociális juttatásokat (köztük a nyugdíjakat) jó korán elutalta.

A decemberi forgalmat nem az élelmiszerek és az üzemanyagok tartották életben. Az év egészében hat százalék volt a forgalom növekedése, ugyancsak az élelmiszerek produkálták a leggyengébb teljesítményt.

Egyre fiatalabbakat támad a vastagbélrák

0

A végbél-, vastagbélrák az összes rosszindulatú daganat 15%-át teszi ki, de gyakorisága a civilizált országokban egyre nő, Magyarországon férfiaknál a második, nőknél a második-harmadik daganatos halálok, ezzel világelsők vagyunk.

A vastagbélrák az esetek többségében évek alatt alakul ki, korai stádiumban még nagy eséllyel gyógyítható, ezért is fontos 50 év felettieknek a szűrés. Prof. Dr. Banai János, a Duna Medical Center gasztroenterológiai részlegének szakmai konzulense szerint rengeteg megbetegedést meg lehetne előzni, ha többen járnának vizsgálatra, és ha az emberek jobban hinnének a daganatos betegségek gyógyíthatóságában.

Legtöbbször előzménnyel indul a vastagbélrák, ami lehet egy polip is. A daganatos betegségek pontos oka nem ismert, lehet genetikai alapja, egyes családokban halmozódhat a betegség. Az esetek többségében azonban a táplálkozási és környezeti, valamint életmódi tényezőknek van szerepe. Sajnos a magyar társadalomra is jellemző a rostszegény, túlfinomított, kezelt élelmiszerek fogyasztása, amelyek jelentősen megváltoztatja a bélflórát. Ez nemcsak daganathoz, hanem emésztési zavarokhoz, gyulladásos bélbetegségekhez vezethet. Ehhez jön még hozzá a mozgásszegény életmód, elhízás, dohányzás, mesterséges konzerválószerek, színezékanyagok fogyasztása.

A betegség jellemzően inkább közép- és idősebb korban alakul ki, férfiakat és nőket szinte egyforma arányban érint. Sajnos az is megfigyelhető, hogy egyre fiatalabb korban jelentkeznek már vastagbél elváltozásai. Akiknél a családban előfordult már korábban daganatos vagy gyulladásos bélbetegség, azoknak különösen ajánlott szűrésvizsgálaton részt venni, akár már 20 éves korukban is.

A vastagbélrák sokáig tünetmentes, a szűrővizsgálat jelentősége ezért rendkívül nagy, hiszen gyógyítható szakaszban fedezhető fel a betegség, vagy az azt megelőző kockázati állapot. A kialakult daganat a későbbiekben számos, nem speciálisan hasi panaszt okozhat. Ilyenek a székelési szokás megváltozása, és a véres széklet. A vastagbélrák minden esetben kezelendő. Ez lehet műtét, de előfordulhat, hogy besugárzásra és/vagy gyógyszeres kezelésre is szükség van. A gyógyulásra korai stádiumban 80% feletti esély lehet.

Mi történik a vizsgálaton?
A szűrővizsgálat első lépése a humán vér vizsgálata a székletben. Ha ennek eredménye negatív, akkor is érdemes évente megismételni. Ha pozitív, akkor vastagbéltükrözésre van szükség. Ez azt jelenti, hogy egy hajlékony eszközzel megvizsgáljuk a vastagbelet. Szükség esetén mód van szövetminta vételére és bizonyos elváltozások eltávolítására is. Lehetőség van a vizsgálathoz fájdalomcsillapító, görcsoldó, sőt altatószer adására is, így az esetleges kellemetlenségeket a beteg nem érzi. Prof. Dr. Banai János szerint ennek ellenére sajnos az öngondoskodás nem általános. „Az emberek jelentős része mindenféle szűrési lehetőséget elhanyagol. Általában kevéssé hisznek a rosszindulatú daganatok gyógyíthatóságában. Pedig bizonyított tény, hogy a megfelelő időben diagnosztizált betegség nagy eséllyel eredményesen kezelhető.”

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!