Hasznos

A belgrádi teher – Déli kávé Szele Tamással

Duplát, kérek, mint mindig, bár most stílszerűbb lenne teázni – de az engem nem élénkít fel eléggé, magukat sem, pedig ma érdemes lesz figyelni, mert sok számról és pénzről lesz szó. A Budapest-Belgrád vasútvonal bizony nem filléres vásárfia, még ha kínai portéka is – és egyre komolyabban beszélnek róla. Meglesz az, bár kicsit bonyolultan.

Szóval, erről a vasútvonalról már majdnem két éve tárgyalnak, méghozzá a legmagasabb szinteken: Orbán Viktor 2017. november 27-én jelentette be az akkor Budapesten rendezett Kína és Közép-Kelet Európa Gazdasági Fórumon, miszerint:

„Hétfőn megjelenik a Budapest-Belgrád-vasútvonal kínai finanszírozással történő felújítására vonatkozó közbeszerzési felhívás.”

Ura volt szavának, meg is jelent, aminek mindenféle érdekes következményei lettek. Rögtön először is az, hogy az Európai Unió elkezdett némi korrupcióra gyanakodni, ugyanis ahogy telt-múlt az idő, kiderült, hogy elmarad a tendereztetés és a MÁV szerepe sem volt tisztázott az ügyben. A Budapest-Belgrád vonal ránk eső részét, a Ferencváros-Kelebiai szakaszt ugyanis nem a MÁV újítja fel – ha ők tennék, addig épülne, amíg a Nagy Fal – hanem kínai vállalatok, illetve, könnyen meglehet, hogy nem is felújítják, hanem bizony újat építenek helyette a pálya műszaki állapota miatt. De lássunk pár számot, ugyanis sok okos ember él kis hazánkban, és páran már 2017 végén elkezdték kalkulálni, hogy miképpen is nézne ki ez a beruházás.

Hát akképpen, hogy eleinte 452 milliárdra becsülték a várható költséget, később 550-re, ebből lett mostanra 750 milliárd, illetve nyilvánvalóan többel kell számolnunk, mert ez Magyarország.

Már akkor megmondták a szakértők, hogy évi 1600 szerelvénnyel számolva röpke mintegy 2400 év alatt térülne meg a beruházás, de utána már csak a hasznot hozza, annyit guggolva is kibírunk.

A műszaki problémák számottevőek. Nekünk 162 kilométernyi kétvágányos pályát kéne prezentálnunk, amelyen óránként 160 kilométeres sebességgel érkezhet az áru Pireuszból. Azért pont Pireuszból, mert az ottani kikötőben vannak nagyrészt kínai terminálok. No, de hol van Pireusz Kelebiától? Ahol Makó Jeruzsálemtől, előbb még ki kell építeni a Pireusz-Belgrád és a Belgrád-Kelebia vonalakat is, hasonló minőségben. Ez folyamatban van, ha nem is sietik el, olyan három év alatt ígérik például a Belgrád-Stara Pazova 34,5 kilométeres vonal felújítását, de hát vasútnál első a pontosság, ahogy az igori pályaudvaron is elhangzott már.

A 160-as tempó is érdekesen hangzik, ennyivel ugyanis nem tehervonatok járnak, hanem személyforgalmi expresszek – a mostani pálya nem is bírná ezt a terhelést, felújítva sem nagyon, nincs kizárva, hogy a régi helyett teljesen újat kell majd építeni – és a MÁV aktuális gördülőállománya sem alkalmas erre. Ehhez új mozdonyok, új szerelvények kellenek. Így már érthető a 750 milliárdos költség.

Személyforgalomra különben nem is nagyon lehet számítani, ez az a magyarországi vonal, ami Budapestet kivéve egyetlen nagyvárost sem érint, és a nemzetközi Belgrád-Budapest turizmus is meglehetősen gyér. A teheráru szállítását viszont irtózatosan drágává teszi a kért 160-as tempó – persze lehetséges, hogyne volna az, csak nem véletlen, hogy nem szoktak így rohangálni a tehervonatok.

Hol éri ez meg nekünk?

Egyáltalán: miért kéne nekünk megérje?

Érje meg a kínaiaknak!

Hát, nem úgy van az, kérem. A kínai fél hitelt ad nekünk, amiből mi megépítjük, amit kell, és majd a hitelt is letörlesztjük – tehát voltaképpen ingyen lesz nekik a vasút, nekünk meg pénzbe kerül. De azért nem 2400 év alatt térül meg, hanem hamarább, ugyanis a szakértők – és őket követve az LMP is, minapi közleményében – csak szakmai szempontokat vettek figyelembe, holott vannak üzletiek is. Arról van szó, miszerint Varga Mihály már akkor megmondta:

„Versenyeznek az EU-ban azért, hogy melyik tagállam végezhesse el a Kínából érkező áruk vámkezelését, a vetélkedésbe Magyarország is beszállt. A rivalizálás nem véletlen, egy forintnyi vámbevétel azonnal 33 adóforintot termel. A Budapest–Belgrád vasútvonal felújításával a kínai konténerek hatalmas tömege indulhat meg Magyarország felé. A vám ugyan nagyrészt az unió bevétele, ám az összeg húsz százaléka az ügyintéző tagállamnál marad. Szeptemberig 44 milliárd forintnyi vámbevétel keletkezett itthon, ebből kilencmilliárd forint gazdagította a hazai költségvetést. Az importnál szóba kerül a forgalmi adó is, az import-áfa összege pedig már most meghaladja az 1300 milliárd forintot.”

Aha. Hát, még így is 83 év és négy hónap alatt térül meg a felvett kölcsön alapösszege, de lesz ez több, hiszen a kínai fél kamatra adta nekünk ezt a 750 milliárdot, csak éppen a szerződés részletei titkosak.

Mindenképpen, jó hosszú időre tervez a kormány, én például le merném fogadni, hogy nyolcvan-kilencven év múlva talán már nem ők lesznek hatalmon, vagy ha mégis, akkor tulajdonképpen mindegy is, lőttek az egész jövőnek.

Azt a nevetséges gondolatot sürgősen felejtsük el, hogy Magyarország volna Kína kapuja Európa felé, van Kínának ezer kapuja, nem csak mi, ez egyszerű maszlag a törleszkedési kísérleteink megmagyarázására: legfeljebb annyi értelme van, hogy valamelyest illeszkedik az „Egy út, egy öv” politikájába, ami szabályozná a Középső Birodalom és a világ többi része közötti kolosszális áruforgalmat. De azért enélkül sem akadna el az ellátás.

Nos, 2017-ben már látszott, hogy ez csak azoknak lesz üzlet, akik részt vesznek a vonalépítésben, a felújításban, maga a magyar állam csak veszít rajta. Az Unió is eljárást indított az ügyben, mint említettem volt, épp ezért lepődtem meg, mikor megláttam a hírt: a most épp Dubrovnikban megrendezett Kína és Közép-Kelet Európa Gazdasági Fórumon Orbán Viktor megint elővette a témát:

„Hamarosan aláírhatják a Budapest-Belgrád-vasútvonal korszerűsítésére vonatkozó építési szerződéseket – közölte Orbán Viktor pénteken a Kína-Közép-Kelet-Európa (KKE) együttműködés Dubrovnikban zajló csúcstalálkozóján.

A kormányfő kifejtette: tekintettel a mély és átfogó világgazdasági és világpolitikai változásokra, meggyőződése, hogy a Kína-Közép-Kelet-Európa (KKE) együttműködési formátum megtartása valódi európai érdeket szolgál.

Hozzátette, a közép-európai országok politikája a józan észen és a racionalitáson alapul, ezért a „kölcsönös tisztelet” az alapja a nemzetközi kapcsolataiknak, és ez tükröződik a Kínával folytatott sikeres többoldalú együttműködésben is.

Jelezte továbbá, hogy idén ünneplik a Kína és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 70. évfordulóját.

A Belgrád-Budapest közötti vasútvonal korszerűsítésével kapcsolatban Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a régió legerőteljesebb infrastrukturális beruházása kínai pénzügyi és technikai hozzájárulással valósul meg. Ez a „folyosó” kínálja majd a leggyorsabb szállítási útvonalat Kína és Európa nyugati fele között – jelezte, azt is kiemelve, hogy a projekt a szabadkereskedelmet előmozdító Egy övezet, egy út kezdeményezés integrált része.

Reményét fejezte ki, hogy olyan további projektek is megvalósulhatnak, mint például a Budapest és Bukarest közötti, nagy sebességű vasúti összeköttetés.

A miniszterelnök beszédében szólt a közép-európai régióba utazó kínai turisták számának jelentős növekedéséről, valamint a kínai nyelv tanulási lehetőségének bővüléséről.” (kormany.hu)

Ej, mi a kő, tyúkanyó, kend… Ha lefejtjük a nyilatkozatról a sallangot, amit nevezzünk most stílszerűen és szlengben rizsának, azt látjuk, miszerint eldőlhetett, mely vállalkozásoknak jut ebből a tortából és melyeknek nem, így már neki lehet látni a munkának. És a sikkasztásnak is: ennyi pénzből (amely, ismervén a magyar beruházásokat, minimum másfélszeresére dagad még) biztos, hogy sok leesik majd véletlenül, mint színes tévé a teherkocsiról.

És az nagyon fontos.

Hogy ráfizetünk, kérem? Legfeljebb ráfizetünk, történelmi időket élünk, legalább két olyan beruházás is van mostanság, amit unokáink, sőt, ükunokáink is látni fognak: Paks 2 és ez a vasútvonal.

Mármint, abban nem vagyok biztos, hogy azt látni fogják, ami megépül vagy meg sem épül.

Abban vagyok biztos, hogy az államadósságot fogják látni.

Az viszont ércnél maradandóbb lesz.

Pénzügyek – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, duplát kérek, cukorral, ma szükségünk lesz az eszünkre, mert pénzről lesz szó. Kevés pénzről is, sokról is, adósságról is, hitelről is, kamatokról is, szóval nem árt most a tiszta fej, mert érdekes dolgok fognak kiderülni. Érdekesek és egyáltalán nem örömteliek: például el fogunk oszlatni pár közkeletű és kellemesen hangzó félreértést.

Ugyanis a rossz hír is hír, azt is el kell mondani, annak a nem ismerete tán még károsabb is lehet, mint a jó híré. De előbb lássuk, mennyink van. Van maguknál bagatell huszonhét millió forint? Mert én nem találom az enyémet, biztos letettem az éjjeliszekrényre az este, a macskák meg eljátszották valahova. Maguknak meg kell legyen. Azért kell, mert az MNB adatai az átlagos magyar háztartásnak ekkora a vagyona.

Gazdagok vagyunk, kérem.

Tessék elrakni a kaszát, a kapát és a vasvillákat, nem én mondom ezt a bődületes baromságot, hanem a statisztika, amit a Nemzeti Bank rendelt meg. Különben pedig, ha átlagot számítunk, nem is hazudik. Hogy jön ki az átlag? Mondjuk mi most leülünk valahol, iszunk két kávét egy ezresért, aztán átszaladunk a közeli gépészeti szakboltba és vásárolunk egy lépegető exkavátort harmincmillió forintért. Akkor mi ketten együtt költöttünk harmincmillió-egyezer forintot, vagyis fejenként tizenötmillió-ötszázat. Igen, de az exkavátort én viszem haza, maguk meg azon gondolkodnak, hogyan költhettek el nyom nélkül tizenötmilliót… Szóval, cseles dolog az átlag, nem véletlenül imádják a politikusok propagandára használni. Van, amikor különben hasznos és fontos – de becsapós tud lenni.

Ez a családonkénti, pontosabban háztartásonkénti huszonhét millió forint is úgy jött ki, hogy – most tessenek figyelni! – az ország leggazdagabb tizedének akkora vagyona van (61 ezer milliárd forint), hogy az már önmagában is megemeli az átlagot, bármi más legyen a helyzet a többi kilenctizednél. Mi több, a lakosság leggazdagabb egytizedénél van a magyar összvagyon 60 százaléka, ez a tized több százezer embert jelent, ennél sokkal kevesebben vannak a dúsgazdagok. Ugyanis

az ország leggazdagabb 1 százaléka birtokolja az összvagyon 25 százalékát!

A második leggazdagabb egytizednek már jóval kevesebb vagyona van, a valódi középrétegnek pedig, átlagosan tizenkét milliója – de azért tessék belegondolni, hogy ebbe beleszámít a lakás és a kocsi, sőt, a nyugdíjpénztári megtakarítás is.

És ha lejjebb nézünk a szegényebb háztartásoknak van ugyan átlagosan 4,4 millió forint vagyona, de ugyancsak átlagosan van nekik 5,6 millió forint tartozásuk is – tehát a mérleg negatív. Összességében elmondható tehát, hogy az ország szegényebb felénél van a magyar lakosság vagyonának 8,9 százaléka, a gazdagabb felénél pedig a többi 91,1 százalék.

Ráadásul 2014 óta csakis a leggazdagabb egytized vagyona nőtt, mindenki másé stagnál vagy inkább csökken.

Hát így már árnyaltabb az a kép, amit az Origo hurráoptimista módon azzal a címmel közölt, miszerint

„MNB: Jelentősen nőtt a háztartások vagyona”.

Amink van, annak is a legnagyobb része ingatlan, jármű, nyugdíjalap és – adósság.

Akkor most térjünk rá a rossz hírre.

Kísértet járta be az elmúlt hónapban a magyar sajtót, a devizahitelek eltörlésének kísértete, ami főleg azért baj, mert nem csak félrevezetésre szakosodott álhírlapok terjesztették, hanem komoly, hiteles sajtótermékek is – és hát szó szerint közérdekű a kérdés, nem szabad a rengeteg bajban lévő embert olyasmivel kecsegtetni, olyan hamis reményt ébreszteni bennük, amire kevés vagy semmi az esély.

Röviden: vagy eltörölhetőek a devizahiteles tartozások, vagy nem, de a gyakorlatban inkább nem. Miről volt szó?

Március 14-én az MTI – és az ő nyomán majdnem a teljes magyar sajtó – a következő hírt tette közzé:

„Uniós bíróság: visszamenőleg is megsemmisíthető a tisztességtelen feltételeket tartalmazó devizahitel.”

Brüsszel/Luxembourg, 2019. március 14., csütörtök (MTI) – Az uniós joggal ellentétesek azok a magyar jogszabályok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy visszamenőleges hatállyal megsemmisítsék az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó devizaalapú kölcsönszerződéseket – közölte döntését az Európai Unió Bírósága csütörtökön.

A luxembourgi székhelyű uniós bíróság ítéletében hangsúlyozta, a szerződésnek megsemmisíthetőnek kell lennie, amennyiben az tisztességtelen szerződési feltétel nélkül nem teljesíthető.
2014-ben Magyarország több törvényt hozott a devizaalapú kölcsönszerződések tisztességtelen szerződési feltételeinek módosítása érdekében. A törvények ugyanakkor nem vonatkoztak e szerződések árfolyamkockázathoz kapcsolódó rendelkezéseire, amelyet így továbbra is a kölcsön felvevője viselt. A törvények azt is előírják, hogy a hitelfelvevő nem nyilváníttathat visszamenőlegesen érvénytelennek olyan kölcsönszerződést, amely olyan tisztességtelen szerződési feltételt tartalmaz, mint például az árfolyamkockázat.
Ítéletében az uniós bíróság kimondta, egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, és így nem róhat kötelezettséget a fogyasztóra. Számára olyan helyzet visszaállítását kell lehetővé tenni, mint amilyenben az említett szerződéskikötés hiányában lenne.
Az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltételt illetően a bíróság rámutatott, abban az esetben, ha bizonyítják e szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, az ilyen rendelkezést tartalmazó szerződés érvényben tartása nem tűnik jogilag lehetségesnek.” (MTI)

Azért idézem a maga teljességében a hírt, mert így, ilyen formában igaz, de mivel jogról beszélünk, fontos benne minden szó. Az ítélet szó szerint ezt mondja ki és nem többet, de már ez is nagy reményeket keltett sokakban. Holott világosan láthatjuk, hogy

csak akkor semmisíthetőek meg a hitelszerződések, igaz, akkor visszamenőlegesen is, ha az árfolyamkockázattal kapcsolatban tisztességtelen szerződési feltételt tartalmaztak.

Ennek a fogalmába az is beletartozik, ha nem figyelmezették a szerződő felet magára az árfolyamkockázatra.

Na, akkor például valóban megsemmisíthető a hitelszerződés.

Nem véletlen, hogy a 2014-es magyar törvények erről megfeledkeztek, messzire vezetne elmagyarázni, hogy ez végül is kinek az érdekét szolgálta, de hogy az adósokét nem, az biztos. Most tulajdonképpen az derült ki, hogy ha egy ilyen ügyben ütközik a magyar és az uniós joggyakorlat, melyik az erősebb.

Elvileg az uniós.

Ugyanakkor, ha a szerződés figyelmezteti az ügyfelet az árfolyamkockázat vállalásának veszélyeire, és ezt érthető módon teszi (ez az uniós jogban fontos, általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztót vesznek alapul), akkor bizony nehezen támadható. Azonban, a rossz tájékoztatás esetén a gyakorlatban a nemzeti jogszabályok dolga volna elbírálni a szerződéseket, ha erre a nemzeti jog nem képes, akkor jön az európai jog. Márpedig nálunk nem képes, ugyanis nem is foglalkozott a tárgykörrel.

Tulajdonképpen azt mondta ki a luxemburgi bíróság, hogy akkor semmisíthetők meg a devizahitel-szerződések, ha Magyarország nem igazítaná ki a tisztességtelen szerződéseket.

Ez nálunk a mostani rendelkezések alapján úgy néz ki, hogy mivel az érvényessé és hatályossá tételt a felek közötti egyensúly helyreállításával kell elérni – tehát, aki vállalta annak kockázatát, hogy alacsonyabb kamatot fizet a forinthitelnél a kölcsönfelvételre választott deviza mindenkori árfolyamától függően, az nem részesülhet utólag kamatelőnyben, tehát amennyiben egy devizahitel visszamenőlegesen forinthitellé válik, mert a bank nem tájékoztatta az ügyfelet megfelelően az árfolyamkockázatról, akkor a visszamenőleges forintosítás közben az ügyfél nem a devizahitel alacsony kamatát fizeti meg visszamenőlegesen, hanem a magasabb forinthitel-kamatot. Így jogilag fenntartható az egyensúly. Azonban a szerződések csak akkor semmisíthetőek meg, ha vagy egyáltalán nem volt bennük szó árfolyam-kockázatról, vagy olyan mértékben volt hamis a tájékoztatás erről a fogalomról, hogy az már szemenszedett hazugságnak is nevezhető.

Tehát, nagyon leegyszerűsítve a dolgokat: a devizahitel-szerződés csak akkor semmisíthető meg, ha

  1. Nem volt benne egy szó sem az árfolyam-kockázatról

  2. Volt, de olyan mértékben elbagatellizálta azt, hogy az állítások egyértelműen hamisak

  3. A magyar jog nem képes visszamenőlegesen kiigazítani a dolgokat.

Ebben az esetben az európai jog megengedi, sőt, követeli a szerződés megsemmisítését, más esetben nem.

Biztos, hogy voltak ilyen szerződések is, de az a helyzet, hogy a 2014-es törvényi rendezés után már nem nagyon kötöttek efféléket. Szóval – egyes esetekben lehet remény, de távolról sem vonatkozik ez a mostani határozat mindegyik szerződésre, általában.

Sajnos, kérem, sajnos.

Tényleg válságtól tartanak vagy rátennék kezüket a pénzre?

Mintha valóban nagyobb visszaesésre számítanának a kormányzati körökben. Most az MNB írta át az ingatlanalapok szabályait, jelentősen kitolva a kifizetések határidejét. De lehet, hogy ezzel is pénzt akarnak átirányítani az állampapírokba.

Átlagember számára érdektelen tartalmú közleményben tudatta tegnap a Magyar Nemzeti Bank (MNB), hogy új ajánlást bocsátott ki a befektetési alapkezelők számára. Eszerint a május közepétől kibocsátott új ingatlanalapok, illetve a meglévő ingatlanalapok új sorozatainak befektetési jegyeit legalább 180 naptári nap után lehet visszaváltani. A módosítás a már az ügyfeleknél lévő befektetési jegyeket nem érinti.

„Sérülékenységtől” védenek?

Ez azt jelenti, hogy ha valaki – jellemzően magánszemély – úgy dönt, hogy kiveszi pénzének egy részét vagy egészét, akkor az alapkezelő május közepétől (az újonnan kibocsátott) befektetési jegyek árát a jelenlegi 1-5 nap helyett már csak legkevesebb hat hónap elteltével fizetheti ki.

Az MNB indoklásul „a (kis)befektetők és az alapkezelési piac biztonsága, illetve sérülékenysége csökkentése érdekében” várja el a módosítás elvégzését az alapoktól. (Emellett azt is elvárja, hogy az alapkezelők állapítsanak meg forgalmazási maximumot a már meglévő, rövidebb visszaváltási idejű érintett sorozataik befektetési jegyeinél, s ha az ajánlás céljai érdekében indokolt, azt fokozatosan csökkentsék is. Azt azonban nem fejti ki, hogy ez darabszámra vagy befektetési értékre vonatkozik-e, mindenesetre ez is szűkítést eredményez ebben a befektetési formában.)

A kulcsszavak a piac biztonsága és sérülékenysége. Pedig

jelenleg semmi olyan közvetlen veszélyről nem tudunk,

ami komolyan veszélyeztetné ezeknek a befektetéseknek biztonságát. Mintha csak 2006-2007-ben lennénk, amikor a tőkepiaci felügyeletet ellátó állami szerv megsejtette volna (nem tette), mi lesz 2008. őszén. Amikor is a kifejlődő pánikban az emberek sorra „likvidálták” mozdítható befektetéseiket, részben veszteségeiket mentendő, részben mert megugrottak a banki betéti kamatok (is). Ennek következtében egy csomó ember átvitte szabad pénzét hozzájuk. Miközben az ingatlanalapok mögött lévő beruházások értéke szinte egy csapásra lezuhant.

Mert valóban, itt olyan konstrukcióról van szó, amelyben az alapok által összegyűjtött pénz ingatlanberuházásokba kerül, amelyek megtérülési ideje hosszú. Ezzel szemben

az átlagember jellemzően rövidebb időre helyezi el pénzét

– oda, ahol jobb kamatot (hozamot) remél.

Amíg tehát normális cserélődés zajlik a pénz betételében és kivételében, addig nem okoz problémát, hogy az alapokban elhelyezett tőke és a mögöttes ingatlanügyletek kifutási ideje között nagy az eltérés.

Ha azonban megugrik az alapokból a pénzkivétel, az ezek megroggyanását okozza – ahogyan történt 2008-ban. Amikor a hazai – akkor még önálló – pénzügyi felügyelet egyik napról a másikra megemelte az ingatlan befektetési jegyek minimális forgalmazási idejét és a kifizetés legrövidebb határidejét, aminek következtében nagyjából négy hónapra nőtt a hozzáférés időtartama a (megcsappant értékű) befektetésekhez.

Négy hónap, nem pedig fél év, mint ami május közepétől lesz. Viharmentes időben.

Vajon tényleg gazdasági lejtmenetre és ennek nyomán pánikra számítanak az MNB-ben (és a kormányban)? Vagy valami más húzódik meg a háttérben?

Kiszárítják a konkurrens pénzpiacokat?

Nem kevés pénzről beszélünk. A Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége legutóbbi hírlevele szerint tavaly év végén tagjaik 6.162 milliárd forintot kezeltek befektetési alapokban. Az ingatlanalapok vagyona messze kimagaslik ebből az 1.545 milliárdnyi vagyonnal. És ennek kétharmada lakossági pénz.

Az MNB és a kormány célja az, hogy miután 20 százalékra esett az államadósságon belül a deviza aránya, a továbbiakban a forintban meglévő állományt is szeretnék minél nagyobb arányban hazai (lehetőleg lakossági) kezekbe terelni. Ez legalább sokezer-milliárdnyi állampapír magánszemélyekhez terelését kívánja.

Logikusnak tűnik tehát, hogy

a magasabb kamatozású lakossági állampapírokat nem csak a bankokat elkerülő párnaciha-pénz ellenében adják el, hanem a különféle befektetésektől is csábítsanak át klienseket.

Ennek kézenfekvő módja lehet, hogy a magasabb hozam mellett adminisztratív intézkedésekkel rontják a pénzpiaci megtakarítások versenyképességét. Például azzal, hogy az ingatlanalapokban radikálisan megnyújtják a befektetési jegyek visszaváltási idejét. Ez sok embert arra késztet, hogy a már egy év alatt is szépen hozó állampapírba tegye pénzét.

Ami persze azzal a következménnyel járhat, hogy ezeknek az alapoknak megcsappan a tőkéje, romlik a teljesítménye és jövedelmezősége. A kiszáradás miatt néhány esetleg meg is szűnhet, beolvadhat nagyobb cégbe. És ha emiatt elindul(na) tőkekivonás, az MNB-ben mondhatják azt, hogy lám, milyen előrelátók voltunk a kifizetési idő megnyújtásakor.

Azt zárójelben azért érdemes megjegyezni, hogy ha valóra válik a kormány-MNB-terv, akkor ennek messzemenő következményei lehetnek. Azon túl, hogy a pénzpiacba való beavatkozás, a mesterségesen „megnyomott” állampapír-hozam komolyabb zavarokat okozhat a pénzügyi szolgáltatóknál, jelentősen megnöveli az államadósságot, illetve a költségvetés kamatkiadásait.

Ingyen wifi, könyv kölcsönöző és okospad közterületen

0

Az Óbuda-Békásmegyer KönyvMegállót tavaly szeptemberben hozta létre a kerületi önkormányzat, azóta használhatják a Kaszásdűlőn sétálók az ingyenes WiFit és a tedd be/vedd ki kölcsön-könyvszekrényt. A KUUBE nano okospad biztosít korlátlan, szabad WiFi-elérést azoknak, akiknek internetre van szükségük.

A napenergiával működő okospad egyebek között vezeték nélküli kapcsolatot és töltési lehetőséget nyújt a pihenni és olvasni vágyóknak.

Gallai Máté, a Kuube-ot telepítő cég ügyvezetője a Media1 portálnak elmondta, hogy a Kuube-asztal 4G mobilinternetet használ, és korlátlan internet hozzáférést biztosít. Kezdetben sokan használták az okospadot, de aztán jött a tél és november 15-én átállították a padot téli üzemmódra. Mivel az egyetlen energiaforrás a nap, a téli hónapokban a töltés és világítás funkciót lekapcsolták, a WiFi pedig ilyenkor csak napsütéses időben működik. A nyári üzemmódra a tervek szerint pár nap múlva, március végén állnak vissza.

Jelenleg semmiféle böngészési korlátozás nincs, ami azt jelenti, hogy akár Torrent letöltésekre is van mód.

Gallai cégének ez az volt az első telepítése, de a tervei szerint idén minimum 5-6 pad kerül ki különböző közterületekre.

Úgy emelt kamatot az MNB, hogy nem emelt

Az alapkamathoz nem nyúlt a jegybank, hanem helyette az egy napos betét kamatát emelte meg. A döntés hatására gyengült a forint.

A várakozásnak megfelelően a 3 százalék fölé lendült infláció hatására valamelyest szigorított a Magyar Nemzeti Bank, de nem a jegybanki alapkamatot emelte meg, az maradt a 2016. májusa óta 0,9 százalékon. Mivel azonban egy ideje már nem ez a mérőszám az úgynevezett irányadó ráta, hanem az egy napos betéti kamat, ehhez nyúlt az MNB. Ennek mértéke mostantól mínusz 0,15 százalék helyett mínusz 0,05 százalék.

A kint lévő pénz mennyiségét szűkítik

Vagyis a jegybank mostantól kevésbé kopasztja meg a pénzintézeteket a nála elhelyezett egy napos szabad pénzeszközeik után. Ezzel párhuzamosan az év közepétől a három hónapra szóló úgynevezett kiszorítandó likviditás összegét 100 milliárd forinttal csökkentette. Tehát kevesebb pénzt (300-500 milliárdot) akar a bankok által a pénzpiacra kihelyez(tet)ni.

Ezzel szűkíti a hitelezésre fordítható pénz mennyiségét. Ergo a már nem irányadó alapkamat érintetlenül hagyásával

szigorította meg a monetáris gyakorlatot az MNB.

A döntést kommentálva Matolcsy György MNB-elnök közölte, hogy az intézmény elérte az inflációs célt, ami hivatalosan 3 százalék (plusz-mínusz egy százalékpont). Az erre az évre várt átlagos pénzromlást 2,9-ről 3,1 százalékra várja az MNB. Vagyis arra számítanak, hogy a 3,5 százalék körülre ugrott áremelkedés üteme némileg mérséklődik az év vége felé közeledve.

Ennek megvalósulása némileg kétséges. Az élelmiszerekben, különösen a friss zöldség-gyümölcs piacán

nem látszik a több termékben két számjegyű drágulás lanyhulása.

Sőt, piaci várakozások szerint az egyik alapcikk, a tojás most készül újabb, akár 15-20 százalékos drágulásra.

A hitelkamatok emelkedhetnek

Az MNB megemelte a magyar gazdaság idei növekedési rátájára vonatkozó becslését 3,5-ről 3,8 százalékra.

A mostani döntés azokat érintheti kellemetlenül, akiknek változó kamatozású (tehát egy éven belüli kamatciklusú) hitelük van. A következő időben derül ki, az egy napos betét kamatának változása hogyan épül be a banki felárakba.

Bedőlt a Matolcsy-unokatestvér bankja

Csődbe ment az NHB Bank. Az MNB-elnök unokatestvére tulajdonában lévő bankot az MNB záratja be, mert az nem tudta lehetővé tenni életképességét. Titkolják, mekkora a kár.

A Magyar Nemzeti Bank visszavonta az NHB Bank engedélyét és elrendelte végelszámolását – tudatta közleményben az MNB. Ez a harmadik harminc napos kifizetési felfüggesztés után az apró bank eltűnésével jár.

A jegybanki intézkedés oka, hogy a hitelintézetnek – a helyzetének rendezése érdekében az MNB által elrendelt csaknem 90 napos (háromszor harminc napos), a betétkifizetési, kötelezettségvállalási részleges korlátozásának időszakában – nem sikerült megfelelően, tartósan orvosolnia likviditási válsághelyzetét.

Az NHB Bank

nem tett olyan érdemi lépéseket, amelyek a hosszútávú életképességet biztosítanák,

ezért az MNB az ügyfelek érdekének veszélyeztetettségére is tekintettel az engedély visszavonása mellett döntött.

Az NHB-nál december közepe óta zajlott felügyeleti eljárás, amely alapján korlátozták a hétmillió forint feletti betétkifizetéseket, és megtiltották újabb kötelezettségek vállalását. A harminc napos intézkedést legfeljebb háromszor lehet elrendelni, ez a napokban telt volna le.

Az NHB Bank többségi tulajdonosa Szemerey Tamás, az MNB-elnök Matolcsy György unokatestvére. Szemerey – valószínűleg az NHB megmentése érdekében – nemrégiben eladta egyharmados részesedését a mára Orbán-közelivé vált MKB Bankban.

Ezek szerint

ez se volt elég az NHB megmentésére,

annak ellenére sem, hogy a pénzintézet a konszolidáció sorában bezárta kilenc fiókját. Egyedül központjában lévő egységét tartotta meg.

Az Országos Betétbiztosítási Alap által megtérítendő – maximum százezer euróig terjedő – kár legfeljebb 31, 445 milliárd forint lehet – olvasható az OBA közleményében. Ennek határideje 15 nap. Az azonban se az MNB, se az OBA közléséből nem derül ki, mekkora a tényleges kár. A jegybank szerint ez a sajtóban megjelent 10-12 milliárd forint töredékét teszi ki.

Megint egy verseny, miben vagyunk legjobbak

0

2014 óta a magyar ipar nőtt a leggyorsabban a V4-ek között – közölte Palkovics László innovációs és technológiai miniszter ma Kecskeméten. Nos, ez legfeljebb összesített adatban igaz, a részletek egy picit szerényebbek.

Az éves volumenindexek alapján az derül ki, hogy valóban volt két nagyon jó éve a magyar iparnak, ahogyan az látszik a négy ország statisztikai hivatalának adatait összegző kiadványban.

Forrás: KSH

Látható, hogy 2014-ben kiugró volt a hazai teljesítmény, rá egy évre a szlovákok már a nyakunkon voltak, 2016-ban pedig a kanyarban se voltunk. Ez utóbbi volt az az év, amikor a 2014-ig terjedő uniós költségvetésből már alig, a következőből pedig még nem érkezett pénz, és a bruttó hazai termelés is a pincébe gurult.

Hosszabb időszakot tartalmazó összehasonlítást 2015-höz mérve közöl az Eurostat. Ez pedig azt mutatja, hogy idén januárjáig az ipari termelés Magyarországon 114,4 százalék volt, Szlovákiáé 116,2, Lengyelországé pedig 119,8 százalék. A cseh adat még nem érkezett meg, de a decemberi számok (2015: 100 százalék) alapján az utolsó volt a magyar szám.

Látható, hogy az ingadozással együtt is például

a cseh és a lengyel ipar teljesítményének alakulása kiegyensúlyozottabb,

mint a magyaré. Arról nem is beszélve, hogy az újabb és újabb autóipari (zömmel összeszerelői) beruházásokkal a magyar iparban felborult az egyensúly egyetlen ágazat nyomása alatt. Továbbá ez a gazdasági ág beszorult abba a termelési módba, amiben alig van fejlődési lehetőség a magas hozzáadott értékű előállítás irányába.

Vagyis az ilyen összehasonlításoknak túl sok értelmük nincs.

Tanulság: jól kell megválasztani a kiindulási pontot.

Kedvezménnyel csábítaná pénzünket a kincstár

A lakossági megtakarítások még nagyobb részét szeretné állampapírba terelni a kormány, adómentessé téve a hozamot. Csökkentik a bankok tranzakciós adóját, kérdés, ebből mit lát a számlatulajdonos.

További ezermilliárd forintokat szeretne magánál látni a kormány, amelytől azt várja, hogy az államadósság finanszírozásának még nagyobb hányada lenne hazai forrású (s nem mellesleg csökkenne a brutálisan emelkedő készpénzforgalom). Ennek kimondott indokával nyújtotta be törvénymódosító javaslatát a pénzügyminiszter kedden este.

Ennek érdekében a lakossági állampapírok által fizetett hozam nem számítana adóköteles jövedelemnek, vagyis

nem kellene utána szja-t fizetni.

De csak a június 1-je után kibocsátott papírokat lejegyzők részesülnének a kedvezményben. Vagyis újonnan vásárolt adósságpapírok esetében. (Ide tartozik a Babkötvény is, amelynek most is kiemelkedő, 5,8 százalék a hozama.)

Ugyanezt a célt szolgálja az, hogy a lakástakarék-pénztárak (amelyek alól tavaly pár nap alatt kihúzták a szőnyeget) lehetővé tenné nekik, hogy állampapírt forgalmazzanak. (Változatlanul nem múlt el a veszély fejük felett, hogy maga az állam, vagy valamelyik „közeli” üzletember indítana ltp-szolgáltatást, akkor már az állampapír-forgalmazás díját is megkapva.)

Fontos, de nem bizonyosan megvalósuló könnyítés a lakosság számára a

banki tranzakciós illeték (adó) csökkentése a 20 ezer forint feletti értékű utalások esetében.

Az eme összeg alatti ügyletek adómentessége januártól hatályba lépett, a mostani módosítás nyomán évente egységesen 800 forint lesz a fizetendő közteher.

Mivel azonban ezt az adót a bankok fizetik (és bevezetésekor „példásan” át is terhelték a számlatulajdonosokra), semmi se kötelezi őket arra, hogy a mérséklést továbbadják. Ahogyan ez történt a januári könnyítés után egyes pénzintézetek gyakorlatában. (Az átmeneti időben, a hatályba lépéstől december 31-ig 400 forint lesz az adó összege.)

Folytatják a kifehérítést a pénzzel működő automaták körében. A második félévtől az autómosókat és a parkolóautomatákat is be kell kötni a NAV-hoz. Korábban az élelmiszer-kiadó gépekre már kiterjesztették a regisztrációs kötelezettséget. De nem, a kaszinók nyerőgépeit változatlanul nem terhelik meg ezzel.

Manfred Weber a Dohány utcai zsinagóga Emanuel-emlékfájánál

0

Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióvezetője, az EPP listavezetője a Dohány utcai zsinagóga Emanuel-emlékfájánál 2019. március 12-én.

Megugrott infláció: kis pénzűek szívnak, jöhet a kamatemelés

A vártnál nagyobb mértékben minden szegmensében 3 százalék felett jár az infláció. Az élelmiszerek átlagot messze felülmúló drágulása a kis pénzűeket sújtja. Küszöbön az alapkamat emelése, ami nagy hiteleseknek rossz hír.

Februárban az átlagos infláció jelentősen, egy hónap alatt mintegy fél százalékponttal 3,1 százalékra emelkedett, ami némileg meghaladja az előzetes várakozást. Ennél rosszabb hír, hogy a kevés pénzből gazdálkodók – pénzük nagyobb hányadát élelmiszerre költők –  mindennapjait érzékenyen érintő feldolgozott élelmiszerek sokkal nagyobb mértékben, 5,2 százalékkal drágultak.

Idényáras élelmiszerek: az ég felé

Ezen belül azonban

az idényáras élelmiszerek (burgonya, zöldség, gyümölcs) majdnem negyedével,

23,3 százalékkal kerültek többe egy év alatt. A liszt 10,1, a péksütemények 9,7, a kenyér 6,7 százalékkal drágult. A korábbi igen magas szintről mérséklődött a tojás ára 17,4 százalékkal, a tej 8,4, a cukor 6,5 százalékkal volt olcsóbb.

A szolgáltatásokért 2,7, ezen belül a lakásjavítási és karbantartási szolgáltatásokért 12,1, a postai szolgáltatásokért 5,4 százalékkal fizettek többet. A háztartási energia 1,2 százalékkal drágult, ezen belül

a vidéki szegényeket sújtva a palackos gáz 12,4, a tűzifa 8,1-del drágult.

Az üzemanyagok 1,6 százalékkal olcsóbbodtak.

Az infláció felbontását mutatja az ábra.

Forrás: MNB

inflacio graf

Tartós árnyomás

Az áremelkedés trendjét mutató úgynevezett maginfláció (nincs benne például a hatósági ár, az energiahordozók ára) több, mint öt éves rekordot döntött meg 3,5 százalékkal.

Mindezek alapján kijelenthető, hogy általános, erős árnyomás nehezedik a magyar gazdaságra és a lakosságra. Ebben bizonyára szerepük van a folyamatos béremelkedéseknek is, amelyek fokozatosan beépül az árakba. Erre utal, hogy például a piaci szolgáltatások is drágultak februárban.

Valószínűleg nem csak egyes termékkörök tíz éves rekorddrágulásával lépett át küszöböt az ország, hanem az úgynevezett adószűrt maginflációval is (ebben kiszűrik az olyan nem közvetlen adókat, mint például az áfa). Ez ugyanis az az indikátor, amit a Magyar Nemzeti Bank figyel a jegybanki alapkamat alakításakor. Mai inflációs jelentésében ez a ráta komolyan ugorva 3-ról 3,2 százalék lett februárban. Márpedig korábbi közlésük szerint a 3 százalék tartós átlépése alapot adhat az alapkamat (évek óta 0,9 százalék) emelésére.

Ez pedig várhatóan végigsöpör a teljes hitelezési rendszeren, és megdrágítja a pénzintézeti kamatokat. Ahogyan a felvett hitelekét is, bár az újonnan felvett kölcsönök (főleg a lakásoké) zöme már egy éven túli időre rögzített konstrukció. Ezekbe a kamatperiódus leteltekor számolják be az előtte bekövetkezett drágulást.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!