A kaposvári, a miskolci és a pécsi önkormányzat múlt heti civilek ellen indított támadásaira válaszul 118 civil szervezet emelte fel a szavát. Közös állásfoglalásukbanleszögezik: az érintett civilek támogatást, semmint támadást érdemelnének.
Az elmúlt napokban a kaposvári, a miskolci és a pécsi önkormányzat csupán azért kezdeményezte a civil szervezetek kitiltását a városából, mert bár azok átlátható módon működtek, de külföldi forrásokat használnak fel a helyi közösségek építésére. A pécsi képviselőtestület odáig ment, hogy egy konkrét szervezet, Az Emberség Erejével Alapítvány kitiltására szólította fel a város polgárait, amit később a közgyűlés határozatban is megerősített – emlékeztet az állásfoglalás. Az azt kezdeményező szervezetek teljességgel elfogadhatatlannak tartják az ilyen támadásokat, amelyek rámutatnak arra, hogy mennyire káros és megbélyegző a külföldről támogatott szervezetekről szóló törvény.
„Ezek az újabb lejáratási kísérletek is azt bizonyítják, hogy a jogszabály célja nem más, mint a civil szervezetek megfélemlítése és munkájuk megnehezítése.”
A kezdeményezők várják a további csatlakozókat, s arra kérnek minden állampolgárt, hogy mutassa ki támogatását a helyi civil szervezetek felé személyesen, a közösségi médiában vagy a civil szív viselésével.
Kivált a MoMa vezetéséből Pusztai Erzsébet. A politikus egyéb elfoglaltság és családi okok miatt távozott.
A szombati közgyűlésén Jávor Judit – középiskolai tanárt – választották meg elnökségi tagnak, az alelnöki posztot pedig Kajdi József jogászra, a MoMa alapítójára, korábban az Antall-kormány kormányhivatalának vezetőjére bízták.
A párt továbbra is kitart az 500 napos program mellett, amelyet bal- és jobboldaliak egyaránt el tudnak fogadni – tudatja a kiadott közleményük. A MoMa a legfontosabb célkitűzésének a koordinált indulásról való megállapodást tartja, s ugyan képes és hajlandó a közelgő választásokra országos listát állítani és saját miniszterelnök-jelöltet megnevezni, de mivel továbbra is esélyt kíván adni a demokratikus ellenzéki pártok megegyezésének, ezért ezt egyelőre nem teszi meg. A MoMa nem marad ki a választási együttműködésből, ugyanis annak, mint önálló párt, a részese lesz és hisz abban, hogy 2018 nem a lázadás, hanem a demokrácia éve lesz.
A párt közleménye vélhetően ezzel arra utal, hogy a Demokratikus Koalíció által összeállított listán – a korábban sugalltak ellenére – nem szerepel sem Bokros Lajos, sem más MoMa-s politikus.
Várhatóan 2020-tól megváltozik a KKV besorolás feltételrendszere, ami a hazai KKV szereplők számának növekedését fogja eredményezni. A jogszabályváltozással több vállalkozás lehet uniós pályázati források és adókedvezmények jogosultja.
Jelenleg azt még nem tudni, hogy az Európai Bizottság a pénzügyi mutatók és az alkalmazotti létszám megemelésével fogja növelni a KKV-k számát, vagy a besorolási kritériumok teljes újragondolásával, egy rugalmasabb, a gazdaság valós folyamataihoz jobban illeszkedő szabályozást fog kidolgozni. A cél azonban egyértelmű, a KKV-k számának növelésével, minél több cég számára elérhetővé tenni, a különböző támogatásokat és adókedvezményeket – mutat rá az Opten közleménye.
S hogy ez miért érdekes? Mint ismert, az Európai Unió támogatási rendszerében, különös tekintettel a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) felhívásaira, a legtöbb támogatás kedvezményezetti köre a KKV szektor szereplőiből kerül ki. A nagyvállalatok a támogatások jelentős részéből ki vannak zárva, ezért a cégek számára egyáltalán nem mindegy, hogy melyik besorolásba kerülnek. E mellett pedig a hazai támogatások és adókedvezmények jelentős részének is e vállalkozások a címzettjei.
Forrás: Opten
A tervezett jogszabályváltozás arányaiban Nyugat-Európában több céget fog érinteni, mivel ott a KKV aránya kisebb a cégstruktúrában, mint hazánkban. Magyarországon, bár valószínűleg kevesebb cég fogja elveszíteni nagyvállalati státuszát, mivel ezek a cégek számítanak a gazdaság motorjának, nem mellékes, hogy milyen források és kedvezmények nyílnak meg számukra a KKV besorolás megváltozásával.
A mai besorolás A 2004. évi XXXIV. törvény alapján KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek az összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg. E kategórián belül a törvény megkülönböztet mikro- kis- és középvállalkozási méretet is. Kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg. Mikrovállalkozásnak pedig az a vállalkozás minősül, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg. Nem minősül KKV-nak az a cég, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni külön vagy együtt eléri a 25%-ot. Emellett a pénzügyi és létszámadatokhoz hozzá kell számítani a vizsgált cég esetlegesen meglévő partner- és a kapcsolt vállalkozásainak adatait is. Mindezt két egymást követő üzleti évre.
Magyarországon a működő cégek 99,32%-a tartozik ebbe a kategóriába, arányuk az elmúlt 4 évben enyhe csökkenést mutatott. Ezen belül az egyéni vállalkozásokat és az őstermelőket nem számítva, a hazai működő cégek 1,67%-a minősült 2016-ban közép-, 5,52%-a kis-, 92,13%-a pedig mikrovállalkozásnak. A mikrovállalkozások számára a különböző pénzügyi források megszerzése és a kedvezmények igénybevétele biztosíthatja versenyképességük fenntartását, ami hosszú távon egy egészségesebb cégbázis kialakításához vezethet.
„Most nem kezdenék politizálni” – nyilatkozta Bárándy Gergely a Független Hírügynökségnek. Az MSZP országgyűlési képviselője azt mondja, ma az ellenzékben vannak olyan egy-két százalékos pártok, amelyekre a kutyáját sem bízná. Úgy látja: az emberek többsége kormányváltást akar, de nem lát alternatívát. Pedig összefogással még mindig leváltható lenne az illiberális maffiaállam. Mindannyiunk érdeke lenne az egyetlen ember korlátlan és korlátozhatatlan hatalmának széttörése. Bárándy úgy véli: rosszat tett az MSZP-nek Botka László lemondása, ugyanakkor úgy véli, Gyurcsánynak – aki most száznyolcvan fokot fordított a véleményén – illett volna saját magától hátrább lépnie. Nem tette, de szerinte a társadalom ki fogja kényszeríteni a közös listát. Az egyéni jelöltek esetében nem tartaná károsnak a Jobbikkal való technikai koordinációt, mert az igazi veszélyt Orbán Viktor és a maffiaállam továbbélése jelenti.
Itt beszélgetünk a Képviselők Házában, az MSZP-s irodájában…
Igen, persze.
Nincs még meg az LMP-s irodája?
Haha.. Ez egy igazi kacsa volt, és egyszer már erre reagáltam is. Abban ugyanis, amit leírtak, semmilyen racionalitás nem volt. Egyrészt a törvény szerint legalább fél év kell ahhoz, hogy egy képviselő másik frakcióba üljön át. Ennyi már nincs hátra a ciklusból. Másrészt, ami a jövőt illeti, a hír akkor jelent meg, amikor az LMP már elfogadta a saját országos listáját. Ennek az akciónak annyi volt az értelme, hogy újra zavart lehessen kelteni.
Annyi igaz, hogy szimpatizál az LMP-vel?
Az LMP számomra egy szimpatikus párt. Szívesen látnám a demokratikus összefogásban. Azt tartanám célravezetőnek, ha minden demokratikus ellenzéki párt közösen indulna, egy listán, ami – látja – teljesen azonos a pártom álláspontjával. A mai választási rendszerben ez az egyetlen esély arra, hogy le tudjuk bontani a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Emellett, határozott véleményem szerint a pártoknak 2018 után el kell gondolkodniuk azon, hogy miként fogjuk a demokratikus oldalt, egyelőre úgy tűnik, sajnos az ellenzéki oldalt megerősíteni, és ebben a folyamatban az LMP-nek is kell, hogy legyen szerepe. Örülnék annak, ha ez a közös gondolkodás mielőbb elindulna az ellenzéki pártok között.
Ha most kezdene politizálni, csak hogy ne engedjem ki ebből a kérdéskörből, melyik pártot választaná, az MSZP-t, vagy az LMP-t?
Most nem kezdenék politizálni.
Most nem kezdene politizálni.
Most nem kezdenék.
És miért nem?
Azért, mert, ha most kezdenék, külső szemlélő lennék. Egy külső szemlélőnek pedig, ami ma az ellenzéki oldalon látszik, az elkeserítő. Állandóan új és új ötletek kerülnek elő, sokszor öncélú és kicsinyes taktikázás folyik, ahelyett, hogy a valódi megoldás felé mennénk. Még mindig nem lefutott a választás, de ahhoz, hogy legyen bármi esélyünk, józanság lenne szükséges a pártok részéről. Egy, a Fidesz frakcióvezetőjével folytatott politikai vitában azt mondtam, nem csodálom, ha kívülről úgy látják az ellenzéki oldalt, hogy „ezekre még a kutyámat se bíznám rá.” Sokan bíráltak ezért, de ma is így gondolom: egy-két százalékon álló pártok lemondják a közös ünnepeinket, nem hajlandóak arról tárgyalni, hogy egy közös listán induljunk el, pusztán azért, hogy fél, vagy egy százalékkal feljebb tolják a népszerűségüket. Olyan ajánlatokat tesznek, amelyek nyilvánvalóan komolytalanok, legutóbb például, hogy egy 1 százalékos párt 14 körzetben indítson jelölteket, míg egy 10 százalékos 26 körzetben. Ez számomra elfogadhatatlan, és elkeserítő. Ezt a képet sugározzuk a társadalom felé, ennek a következménye az, hogy a kormánypártok magasan vezetnek.
A választások után a kép mindenképpen tisztább lesz, csak nem mindegy, milyen áron.
Meglep ez az elkeseredett hang, hiszen ön fiatal politikusként szép karriert futott be már eddig is, ilyenkor arról szoktak ábrándozni, hogy mit tennék, ha az én kezembe kerülne az irányítás, nem pedig arról szólni, hogy elegem van a politikából. Milyen trauma érte, hogy így beszél?
Nem ért trauma, és nem én vagyok kiábrándult, hanem, ahogy látom, az ellenzéki oldal szavazói azok. Ha, mondjuk egy holland, egy angol, egy amerikai, egy belga politikus vagy választópolgár elé tennénk azt a két adatot, hogy az emberek túlnyomó többsége kormányváltást akar, mégis a kormánypártok vezetnek toronymagasan, valószínűleg mérési hibára gyanakodna. Ennek az oka pedig egyszerű.
Az emberek kormányváltást akarnak, de nem látják az alternatívát. Ezt az alternatívát kellene felmutatnunk a választásig hátralévő időben.
A kérdésére azt mondtam, hogy most nem kezdenék politizálni. Ez azonban nem azonos azzal, hogy abba akarnám azt hagyni. Mindenkinél eljöhet ez a pont is, de ez nem most van. Most az a kötelességem, hogy azon a területen, ahol én tevékenykedem, a lehető legjobbat nyújtva alternatívát kínáljak a választóknak. Vagyis meggyőzzem az embereket arról, hogy az a közjogi gondolkodás, amit az MSZP-ben képviselek, képviselünk, az ország javára válna.
Egy mondatban összefoglalva, ez mit tartalmazna?
Egy mondatban nehéz, de ha mégis, akkor azt hangsúlyoznám, hogy szeretnénk a negyedik magyar köztársaságot létrehozni.
Akkor bővebben…
Abból kell kiindulnunk, hogy a közjogi programunknak mi a legfontosabb feladata. Nem más, mint az illiberális maffiaállam, a NER lebontása közjogi kereteinek megteremtése. A rendszer, ami ma Magyarországon működik, az egy XXI. századi autokrácia. Aki a XX. századi diktatúrákhoz szeretné ezt hasonlítani, tévúton jár. Teljesen más a természete ezeknek a rendszereknek. A hatalomtechnikai megoldás más, de a lényeg persze ugyanaz. Egyetlen ember korlátlan és korlátozhatatlan hatalmának biztosítása. Ilyen rezsim az orosz, a török, az azeri, a kazah, a fülöp-szigeteki, stb. Mind Magyarország új jóbarátai… Egyre többen írják le azt, hogy e rendszereknek melyek az általános jellemzői. És ami érdekes, ezekhez a jellemzőkhöz mindhez hozzá lehet rendelni a magyar elemeket. Legfontosabb elvi tételük, a „győztes mindent visz.” Magyarországon ennek legeklatánsabb példája az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága elnökének örökbecsű mondata – Tocqueville után nagyon szabadon: „a demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség fölött.” De számos példa van erre kormánypárti országgyűlési képviselők részéről is, melyeknek lényege, hogy amikor az ellenzék alkotmányossági problémákról, vagy a demokrácia szintjének csökkentéséről beszél, a válaszuk az, hogy ők nagy arányban nyerték meg a választásokat, s ez alapján felhatalmazásuk van a bírált terv megvalósítására. További ilyen elv a szuverenitás hangsúlyozása. Magyarországon erre számos példa volt. A Brüsszellel vívott szabadságharc, az idegen érdekeket szolgáló milliárdos által pénzelt civil szervezetek elleni kormányzati és törvényalkotási fellépéssorozat, a Velencei Bizottság véleményének rendszeres megkérdőjelezése szuverenitási alapon, stb. Eszközük a közelmúlt történelmének újraírása.
Számos XXI. századi autokráciában megfigyelhető jelenség, hogy a kormányzó erők legitimációjának megfelelően szabják át az ország történelmét. Magyar példaként:
2016-ban egyértelmű törekvése volt a kormánynak az, hogy az 56-os szabadságharc megemlékezésein a fókuszba az egyszerű forradalmárokat, a „pesti srácokat” emeljék, s az állami vezetőkről – akik többségükben kommunisták voltak – szó se essen.
További elem még a demokrácia újradefiniálása. Magyarországon mindez nem igényel hosszú indokolást, talán elegendő, ha a miniszterelnök illiberális államról tartott beszédére utalunk. De ide kívánkozik a köznyelvben NER-ként meghonosodott kifejezés is, melyet sokan a maffiaállam szinonimájaként, mások egyszerűen az Orbán-rendszer meghatározójaként emlegetnek. S még folytathatnánk. Még nem tartunk ott, mint Putyin Oroszországa, vagy Erdogan Törökországa, de közelitünk hozzájuk. Nos ezt a folyamatot kell megállítanunk. Ehhez van egy jól definiálható közjogi programunk az új választójogi rendszertől a korrupcióellenes ügyészség felállításán keresztül, az új bírósági igazgatási modellen át a közvetlen köztársasági elnök választásig…
Már meg ne sértődjön, de nincs önnek egy kis tudathasadása?
Már miért lenne?
Mert abban a pillanatban, amikor elkezd szakmai kérdésekről beszélni, háttérbe szorul az az énje, amelyik el van keseredve, magába van zuhanva.
Dehogy vagyok magamba zuhanva, ez félreértés. Az igaz, hogy ha szakmai kérdésekről van szó, akkor fellelkesülök, mert azokról pontosan és részletesen el tudom mondani, hogy mit szeretnék elérni. Amelyek ezen kívül esnek, azok nem rajtam múlnak. S ha már itt tartunk, a programjaink biztosan nem képezik akadályát az együttműködésnek. Az ellenzéki pártok megismert szakmapolitikai elképzelései között – leszámítva talán a Jobbikot – igen nagy az átfedés. Vannak persze különbségek, de ezek nem áthidalhatatlanok. 2012-ben a teljes közjogi programról, 2017-ben pedig a választójogi rendszerről sikerült is elég gyorsan kompromisszumos javaslatot alkotnunk. Utóbbi ott van a parlament előtt. Ráadásul, meggyőződésem, hogy az ellenzék személyi összetétel tekintetében is állja a versenyt a mai kormányoldallal, sőt, jobb a kínálata.
Van tehát program, tapasztalat, humán erőforrás, csak egy feladatunk lenne: létrehozni a jelenlegi választási rendszerben győzelemre esélyes szövetséget.
Ezért ehhez hozzátennék még valamit: rendet kellene tenni a fejekben és az egymás közti viszonyokban, a szocialista párton belül is. Apropó, belső viszonyok. Azt mondják, most ön azért került egy kicsit marginális szerepbe, mert Botka László csapatához tartozott. És ha már Botka: most mintha igazolva látnák többen a szocialista párton belül a Gyurcsánnyal kapcsolatos véleményét, főként azért, mert a DK elnöke most homlok egyenest az ellenkezőjét mondja annak, amit korábban – még Botka működése alatt – hirdetett…
Dehogy vagyok marginális szerepben. Mindig is szakpolitikusnak tartottam magam. Most is az vagyok. Annyit járok a TV-be és annyit szólalok fel a parlamentben, mint utoljára 2010-2011-ben az alkotmányozáskor. Hozzáteszem, hogy aki a pártunk jelenlegi helyzetében kiszorítósdit szeretne játszani, az ostoba és felelőtlen. Egy ereje teljében lévő pártnál ez lehet a politika része – sajnos ilyen ez a világ – de aki ma az MSZP-ben ilyesmin gondolkodik, az a párt létét és jövőjét veszélyezteti. Botkával folytatom: én nem tartozom senki csapatához. De szerintem az MSZP-nek, sőt, az ellenzéknek nagyon rosszat tett, hogy ő lemondott. Aki ezért dolgozott, annak lelke rajta. Állítom, hogy jó miniszterelnök-jelölt volt, s jobban állnánk vele, mint nélküle. A törekvéseit illetően persze voltak vitatható dolgok, például éppen az, amit Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban megfogalmazott, bár abban tökéletesen egyetértek vele, hogy az ország legnépszerűtlenebb politikusának magának kellene annyi józan belátásának lennie, hogy félreáll és nem terheli meg az együttműködést a saját személyével. De igaz: ennek csakis a saját döntésén kellett volna alapulnia, nem pedig egy másik párt képviselőjének elhatározásán.
Szerintem, könnyebb lenne egy szélesebb körű szövetséget összehozni, ha Gyurcsány maga döntene úgy, hogy hátralép. De ezen már túl vagyunk, s az látszik, hogy Botka Laci álláspontja csak egy kellemes hivatkozási alap volt a DK számára.
Mert most, hogy Gyurcsány személye már nem akadály a részünkről, miért is nincs közös lista? Gyurcsány álláspontot változtatott. Hat éven keresztül beszélt arról, hogy közös lista, közös jelöltek, közös miniszterelnök-jelölt, ez a győzelem forgatókönyve, pár hete viszont pont az ellentétjét hirdeti. Nem akar közös listát és miniszterelnök-jelöltet, és nem értem miért nem. Nem értem, miért ez a fordulat. Egy volt miniszterelnöknek kellene annyi felelősségérzettel rendelkeznie, hogy elsősorban az ország érdekeit nézze, és csak másodsorban a pártjáét. Az ország érdeke most az, hogy az Orbán-rezsimet leváltsuk, de legalább a kétharmados győzelmét megakadályozzuk. Ebből a szempontból marginális kérdés, hogy melyik párt hány képviselője jut majd be a parlamentbe.
Akkor most azt kérdezem: áprilisig van esély arra, hogy bármi megszülessen a közös álmokból?
A Demokratikus Koalícióval előrehaladottak a tárgyalások, így arra minden esély megvan, hogy a koordinált indulásban meg tudunk állapodni. Abban is bizakodóak lehetünk, hogy egy közös miniszterelnök-jelöltet elfogadnak. A közös listára már nem esküdnék meg, de mert szerintünk ez vezetne eredményre, kitartunk az álláspontunk mellett. Már csak azért is, mert van egy olyan érzésem, hogy a társadalom felhajtó ereje, amely elvárja tőlünk az együttműködést, ki fogja kényszeríteni a közös indulást. A Momentummal, az LMP-vel nem tartom valószínűnek, ők túlságosan elzárkózóak. Talán később egyes körzetekben a koordináció életszerű.
A realitás tehát ma az, hogy a DK-val meglegyen a megállapodás az egyéni körzetekben és Karácsony Gergelyt el tudjuk fogadni közös miniszterelnök-jelöltnek.
Ilyenformán a Párbeszéd része lesz az együttműködésnek, ugyanígy a Liberálisok is, de dolgozni azért és reménykedni abban, hogy az összefogás még szélesebb körű legyen, azt szabad és kell.
Ön hogyan gondolkodik a Jobbik-kérdésről? Sokan mondják, hogy egy náci párttal nem lehet még gondolati szinten sem együttműködni, mások szerint ezzel a Jobbikkal, a Fidesz, mint nagyobb veszély leváltása érdekében igenis össze kell fogni. Ön mit mond?
Először is: nem mondom, hogy a Jobbik náci párt. Vannak benne ilyen nézeteket valló emberek, de egyre kevesebben. Most egészen mást hirdetnek, mint a parlamentbe kerülésükkor tették, középre húzódnak. Bármi is motiválja őket erre, az országnak biztosan hasznára válik, hogy ha egy párt a szélsőjobb oldalról középre húzódik, s elnyomja a radikálisait, a maradék náci nézeteket valló tagjait. Hogy ez mennyire hiteles, a lelkükben mennyire őszinte, azt majd később megítéli a Jóisten. Amúgy nem egy ilyen változás volt már a politikában. Legutóbb 94’ és 98’ között lett liberálisból keresztény konzervatív a Fidesz. Szóval, amikor ők e folyamat hitelességéről beszélnek, megmosolyogtató. Nem véletlen, hogy a liberális és baloldalon egyaránt hallani pozitív véleményeket, már ami a taktikai megállapodások szükségszerűségét illeti. Így beszélt Heller Ágnes, Rangos Katalin, vagy az Élet és Irodalomban Felcsuti Péter is.
Senki nem koalícióról beszél, de még csak közös listáról sem, hanem a Fideszre írt torz választási rendszer miatt indokolható technikai koordinációról. Főképpen úgy, hogy a másik oldalon a kormánypártok radikalizálódását látjuk.
Nem csak a diktatórikus reflexeiket értem ezalatt. A náci Németország óta nem volt példa arra, hogy közpénzből finanszírozott állami kampány szított volna idegenellenességet. Nem véletlen, hogy Gaudi Nagy Tamás, Morvai Krisztina, vagy a goj motorosok élesen bírálják a Jobbik mai vezetését és éppen a Fideszben látják a jövőt, a Fideszben látják azt a helyet, ahova nekik tartozniuk kell. De külföldön sem Angela Merkel példaképe Orbán Viktor, hanem a szélsőjobboldali Marine le Pen. S annyi jót már régen hallottam a magyar miniszterelnökről, mint egy delegációban az osztrák szabadságpárti képviselőktől. Mielőtt még bárki félreértené, nem a Jobbikot dicsőítem, hanem a Fideszt bírálom élesen. Ma ugyanis az igazi veszély Orbán Viktor és illiberális maffiaállama. A kérdés tehát úgy vetődik fel, hogy miként váltsuk le a NER-t, s hogy ez kinek mit ér meg. Ezért merül fel egyre több emberben annak a lehetősége, hogy ehhez a Jobbikkal is koordinálni kell. S éppen ezért tartom anakronisztikusnak és rövidlátónak pártunknak azt a közleményét, amelyet a hétvégi jobbikos tüntetéssel kapcsolatosan fogalmazott meg, amelyben nácinak nevezte a Jobbikot, és hiteltelennek ítélte, hogy a demokrácia védelmében, az Állami Számvevőszék durva büntetése miatt rendez tüntetést.
Hadd emlékeztessek a CEU-ügyre: ahol a Jobbik ugyan folyamatosan hangsúlyozta, hogy nem szereti azt, ami a CEU-n zajlik, nem ért egyet az oktatóival, mégis elutasítja a Fidesz törvényét, mert „ma téged, holnap engem” tesznek tönkre… Ez a hozzáállás lett volna követhető és követendő ebben az esetben is.
Nem arról szól ugyanis a történet, hogy a volt fideszes oligarcha, Simicska Lajos által finanszírozott Jobbik mellett kell kiállni, hanem a jelenséggel szemben: a demokrácia-ellenes, az autokratikus lépésekkel szemben. Azzal szemben, hogy a Fidesz a politikai ellenfeleit diktatórikus módszerekkel akarja kiiktatni. Bármi is a véleményünk a Jobbikról. Nyilvánvaló a helyzet. A jogszabályok szerint független Állami Számvevőszék élére a Fidesz oda állította a saját országgyűlési képviselőjét, akinek most kiadta az utasítást egy ellenzéki párt tönkretételére. Holnap majd az MSZP-re, holnapután meg az LMP-re adja ki ugyanezt. Ismétlem: ma engem, holnap téged… Ezért is kötelességünk mindent megtenni, nekünk országgyűlési képviselőknek azért, hogy a Fidesz ne vezethesse tovább ezt az országot. Már most a félelem uralkodik. Nem sokan vannak, akik megengedhetik maguknak a kormány nyílt bírálatát. Van aki maga, s van, akinek a rokona dolgozik a közszférában. Van, aki a vállalkozását félti – joggal. Annak a pár tucat képviselőnek, akit ellenzékiként megválasztottak, mindent el kell követnünk a változásért. Deák Ferenc írta 1840-ben a követjelentésében: „Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény” Aztán 48’-ban mégis tagja lett az első felelős magyar kormánynak, majd később elvezette az országot a kiegyezésig.
Ma az Auguszták ünneplik a névnapjukat, mellettük négy, nagyon ritka név birtokosai is ott sorakoznak a mai kiemelt névnapok között: Karácsony, Zajzon, Gracián, Graciána. Az ünnepek előtti utolsó hétre ráfordulva lehűlt az idő, de messze még az igazi, kemény tél. Országos faggyal indult a nap, s délután is csak +2 fok körüli hőmérséklet lesz. Különösebb szél és csapadék nem várható.
Népszava – Ha harcolsz, esetleg túléled
Évente több száz beteg hal meg a hepatitisz C (májmoly) miatt, pedig 2014 óta van olyan szer, amely a betegek 95 százalékának teljes gyógyulást garantál. Csakhogy ezt a készítményt, mivel a kezelés betegenként 15-20 millió forintba kerül, a hazai egészségbiztosító a regisztrált 4000 betegből 1500-1800-nak tudta csak a finanszírozni. (Jövő januártól egy sikeres ártárgyalás nyomán, elvileg valamennyi beteg hozzáférhet már a kezeléshez.) Eddig, azért, hogy a 6 milliárdos keretbe beleférjenek, „sorba állították” a betegeket és azoknak engedélyezték csak az új terápiát, akiknél a régi, 2-2,5 millióba kerülő interferon kezelés hatástalannak bizonyult – írja a Népszava, amely alaposan körbejárta a témát, kifaggatott egy érintettet, aki elmesélte, hogyan lehet „kijátszani” – külföldi segítséggel, gyógyszerfutár bevonásával – a rendszert. A leletével megkeresett egy közismert német hepatológust és az ő segítségét, s második véleményt kért tőle. Ő irányította egy kezelési aktivistához, aki szervezetével évek óta segít Kelet-Európában és Közép-Ázsiában a generikus gyógyszerek beszerezésében, hogy a rászorulók gyógyszerhez jussanak.
A hatóanyagokra vonatkozó recept alapján, előre fizetés után négy nap alatt megkapta a gyógyszert, amitől négy hónap után meggyógyult.
A szakértő pedig megerősítette, hogy a megoldás működik, annyi szépséghibával, hogy az ilyen esetekben a betegeknek egyedi engedélyt kellene kérniük az Országos Gyógyszerészeti és Élelmiszer-egészségügyi Intézettől (OGYÉI). A szakember elmondta azt is, hogy nagyon sok készítményt – olykor hiánycikkeket, vagy Magyarországon még forgalomban nem lévő orvosságokat – gyógyszerfutár cégekkel szereztetnek be maguknak a betegek. Évente körülbelül tízezer ilyen egyedi kérelem érkezik az OGYÉI hivatalába.
Magyar Nemzet – Kétes fideszes üzlet: fordulat a nyúlketrecgate-ügyben
Hadházy Ákos, az LMP társelnöke alig két hónapja számolt be a heti rendszerességgel megtartott korrupcióinfóján arról, hogy Varga Gábor fideszes országgyűlési képviselőhöz köthetően – parlamenti padtársához, Simonka Györgyhöz hasonlóan – különös családi üzlet zajlik. Mindkét kormánypárti politikus rokonai ugyanis egy-egy kiterjedt cégháló tagjai, s ezek a vállalkozások gyakran európai uniós pénzzel is gazdagodnak. Különbség ugyanakkor kettejük közt, hogy míg Simonka György esetében – aki amúgy maga is feltűnik egy-egy cégben – vér szerinti rokonok a cégek tulajdonosai, addig a Varga Gáborhoz köthető vállalkozásoknál a rokonság a felesége hozzátartozóinál mutatható ki. Ugyanakkor a trükk mindkét esetben többnyire ugyanaz: miközben a hálózat egyik tagja megnyeri a brüsszeli forrást, egy másik elhozza az arra kiírt közbeszerzési eljárást. Két érdekes uniós pályázatot ismertetett néhány hete az LMP politikusa, mindkettő Varga feleségének családjához köthető. A hitvesi rokonsághoz tartozó cégek közül kettő is elnyert összesen 40-40 millió forintot nyúltenyésztő telep létesítésére Bikácson. Ezekről számol be részletesen a polgári napilap, amely érdekes hirdetésekre bukkant, amely azt bizonyítja, hogy a soha nem használt, uniós pénzből beszerzett kereteket most árulják.
Magyar Idők – Az egymilliomodik
A fenti címmel jelent meg a kormányhű napilap publicisztikája, amely azt a kormány számára örömteli hírt zenésíti meg, hogy az egymilliomodik honosított külhoni magyar és családja szombaton ünnepélyesen letette az állampolgársági esküt a Sándor-palotában. „Az első Orbán-kormány kezdte a magyarigazolvánnyal, majd a második folytatta a 2010-es állampolgársági törvény megalkotásával, a harmadik idején pedig elérték a milliomodik magyart” – emlékeztet a lap, amelynek szerzője szerint most
a 2011 januárja óta tartó nemzetpolitikai sikertörténet újabb főfejezethez érkezett, „éppen két évvel Trianon századik évfordulója előtt”.
A Kárpát-medencében, Magyarország határain kívül élő csaknem két és fél millió magyarból egymillió immár közjogi értelemben is a magyar nemzet részévé vált, az egységes politikai nemzethez tartozik.
„Az emberek a határnál, a buszon vagy az autóban magyar okmánnyal igazolják kilétüket, és még véletlenül sem a másikat, a régit veszik elő – ebben a kis döntésben benne rejlik mindennek az érzelmi jelentősége. Ha a nemzet egyetlen nagy szolidaritás, akkor a honosítás erős közjogi kapcsával most már nemcsak kultúr-, hanem államnemzetként is az” – szögezi le a szerző.
Magyar Hírlap – Egy elfelejtett tüntetés
„Azt a néhány száz, jobbikos becslések szerint néhány ezer embert ugyanis bajosan lehet tényezőnek tekinteni, pláne ha abból indulunk ki, hogy a Simicska-média szerint a cukiskodó formáció immár az Orbán-kormány első számú kihívója. Sőt a balliberális 444 által meginterjúvolt lelkes támogató szerint egyenesen a leváltója” – indul a szélsőjobbos lap publicisztikája, amely arra hegyezi ki a mondandóját, hogy mennyire abszurd ez az összefogás.
Felidéz „egy nem is a történelem ködébe vesző eseményt, amelyen jóval többen vettek részt, mint a mostani minicsődületen, ráadásul a Kossuth téren volt, és bizony valamennyi parlamenti párt képviseltette magát rajta” – írja a szerző, a 2012. decemberi demonstrációt visszaidézve, amelynek apropóját bizonyos Gyöngyösi Márton jobbikos honatya nemzetközi visszhangot keltő szónoklata váltotta ki, amelyben nemes egyszerűséggel a magyarországi zsidók listázását vetette fel. Akkoriban szélsőségesék még holokauszt-emlékműveket köpködtek, cigányoztak, nem volt tehát akkora meglepetés a vészkorszaki hangulatot idéző nyilatkozat, a felháborodás mégis összehozta az antiszemitizmust elutasító formációkat. Így történhetett, hogy például Rogán Antal a Fidesz, Bajnai Gordon az Együtt és Mesterházy Attila az MSZP színeiben közösen utasította el a vállalhatatlan eszméket, konkrétan a Jobbikot.
„Egy szó mint száz: volt itt már széles körű összefogás ügyek mentén, csakhogy öt évvel ezelőtt ez a közös nevező éppen a Jobbik által képviselt ideológia elutasítása volt.
Mindezek tükrében nem kicsit furcsa, hogy az immár a Spinozába járó pártvezér most azokkal „fogott össze”, illetve azok csatlakoztak hozzá, akik számára pár éve még vállalhatatlan volt a náci romantika. A kirakat persze más, a személyek azonban jórészt ugyanazok, Toroczkai és társai botrányos világnézete aligha maradt hátra valamiféle politikaváltoztató Macskafogó bendőjében”. Ez opportunizmus – minősít a szerző.
Napi szinten kapnak gyűlölködő telefonokat, e-maileket, kommenteket, köztük olyanokat is, amelyek erőszakkal fenyegetnek – ezt mondta Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke. A Független Hírügynökségnek adott interjúban beszélt a nemzeti konzultáció ellen indított perről, az Európai Parlamentben tartott meghallgatásról, a kormány civilek elleni támadásáról és a börtönökből való kitiltásról is. Azt is elmondta, mit gondol, amikor Soros-bérencnek nevezik őket.
Pardavi Márta Fotó: FüHü
Mit szól ahhoz, hogy a bíróság elnapolta a nemzeti konzultáció ügyében indított pert?
Igazából nem lepődtünk meg, mivel voltak olyan szakértői anyagok, amelyeket csak napokkal a tárgyalás előtt adhattunk be, és időbe kerül, míg az alperes Miniszterelnöki Kabinetiroda és a bíróság áttanulmányozza őket.
Mi az, amit a konzultációban pontosan sérelmeznek?
A fő problémánk az, hogy ami az 5. kérdés magyarázó szövegében a Helsinki Bizottsággal kapcsolatos, az a megítélésünkre ártalmas. Úgy állítja be a munkánkat, mintha azon dolgoznánk, hogy a Magyarországon levő külföldiek, ha bűncselekményt követnek el, enyhébb büntetést kapjanak.
Erről szó sincs.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda ügyvédje azt mondta, hogy ez egy vélemény, de a kabinetiroda kiadott egy közleményt, hogy nem, ezek tények. Erről mit gondol?
Mi azt gondoljuk, hogy ez nem vélemény, hanem tényállítás. Egyébként alkotmánybírósági döntések kimondják: szemben az állampolgárokéval, a kormány „véleménye” nem élvez védettséget.
A kormányközeli sajtóban jelent meg, hogy Önök „egy rettegett terroristát pátyolgatnak”. Mit szól ehhez?
Teljesen egyértelmű, hogy aki ma Magyarországon a menekültek ügyében vagy a menedékjoggal kapcsolatban, mondjuk az emberi jogokra helyezve a hangsúlyt szólal meg, arra a kormány és emberei kígyót-békát kiabálnak. Ez a „külföldi megrendelésre dolgozó álcivil szervezettől” a „terroristákat pátyolgat” megbélyegzésig terjed. Fontos elem a bevándorlásellenes kormányzati kampányban, hogy az Európában ténylegesen megtörtént terrorista cselekményekkel próbálják összemosni a menedékkérők érkezését.
A menedékkérők közül mindegyiknek joga van ahhoz, hogy tisztességes eljárás keretében bírálják el a kérelmét,
így ennek a konkrét ügyfelünknek is. Az egy teljesen szokványos dolog, hogy a Helsinki Bizottság jogi segítséget nyújt egy menedékkérőnek, akinek az esetében felmerül, hogy ha visszaküldik, akkor a származási országában kínzásnak lenne kitéve.
Mi nem a terroristáknak nyújtunk segítséget, hanem azoknak, akik attól tartanak, hogy ha hazaküldik őket, akkor súlyos emberi jogi sérelem éri őket.
Ebben a konkrét esetben az ügyfelünk hosszú éveken keresztül jogszerűen tartózkodott Magyarországon, pont azért kapott védelmet a magyar államtól, mert visszaküldése esetén a hazájában kínzásnak lenne kitéve. Ezt a védelmet vonták meg tőle. Emiatt nyújtottunk neki jogi segítséget. A kormánysajtó úgy tesz, mintha csak tavaly derült volna ki, hogy kurd szeparatista erők „besorozták” ügyfelünket, aztán a török hatóságok elítélték őt emiatt. Ez már kezdettől fogva, 11 éve ismert volt a hatóságok előtt. Ehhez képest mi tavaly óta visszük az ügyét, mert megvonták a védelmet tőle, és szerintünk ez helytelenül tették.
Az évek során számtalan hasonló ügyben jártunk el. Az, hogy most hirtelen terroristaként bukkan fel a sajtóban, olyan lapokban, ahol a Helsinki Bizottságról naponta jelennek meg lejárató, kifejezetten besározó cikkek, jól illeszkedik abba az egyébként alacsony színvonalú lejárató kampányba, amit a Helsinki Bizottság és más független civil szervezetek ellen folytatnak. Azt a két évtizedes tevékenységünket, hogy ingyenesen nyújtunk jogi segítséget, próbálják úgy beállítani, hogy ezt a lejárató kampányt szolgálja. Mondjuk ki: a választási kampányban az egyik fő üzenet az idegenellenesség.
A másik, amivel rendszeresen vádolják Önöket, az az, hogy a Helsinki Bizottságot „Soros György tömi ki pénzzel. Valóban?
Egyfelől sokszor hallatszik az a hamis állítás, hogy a civil szervezetek, vagy konkrétan a Helsinki Bizottság titkolja, hogy milyen forrásokból gazdálkodik. Idén például 2017. május 31-ig kellett a civil szervezeteknek a pénzügyi beszámolóikat elkészíteni, mi is határidőre megtettük, ahogyan 14 év óta minden évben, úgy a honlapunkon most is hozzáférhetővé vált, és elküldtük a bíróságra is. Néhány nap múlva meg is jelentek a gazdálkodásunkat elemző cikkek, tehát
nyilvánvalóan nincs szó titkolózásról.
Azt, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványtól (OSF) is kap a Helsinki Bizottság támogatást, mi sohasem titkoltuk, sőt, kifejezetten örülök neki. Ez az a szervezet nagyon sokat tesz azért, hogy globálisan, Közép-Európában és Magyarországon is folyhasson emberi jogvédő munka. Amiatt is fontos az OSF-től jövő támogatás, mert nincsenek direktívák és ukázok, hogyan is kellene végeznünk a munkánkat. Ez a támogatás egyszerre ad biztonságot és szabadságot nekünk.
Emiatt tudunk ingyenes jogi segítséget adni olyan magyar állampolgároknak, akiknek sérültek az emberi jogai, ám az államilag finanszírozott jogi segítségnyújtó rendszerben kizárt, hogy hatékony és magas színvonalú segítséget kapjanak.
Fotó: FüHü
Mindez nagyon súlyos hiányt pótol. Van olyan nap, hogy az ilyen megkereséseket kezelő kolleganőnk egyszerűen nem teszi le a telefont. Nem látunk ki a munkából. Ez azt is jelzi, hogy Magyarországon szinte nincs olyan hely, ahova az emberek bizalommal tudnak fordulni ingyenes segítségért. Rengetegen vannak, akik nem tudják megengedni maguknak, hogy ügyvédhez forduljanak, az állami jogi segítségnyújtási rendszer meg vagy nem érhető el számukra, vagy nem is tudnak róla.
Rengeteg olyan ügyben is megkeresnek minket, munkaügyi, társadalombiztosítási kérdésekben, amelyekben nem tudunk segíteni, mert nem tartozik a szűkebb szakmai területünkhöz.
A Helsinki Bizottságnak az OSF-n túl amúgy számos más fontos támogatója is van, és nekik is hálásak vagyunk. Tehát
amikor azt állítják, hogy a mi zsebünket Soros tömi ki, az tényszerűen nem igaz.
Az interneten meg lehet nézni, hogy pontosan hány forintot kaptunk, és mire. Az Európai Bizottságot, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát, az Unicefet is, meg más magánalapítványokat is meg kell említeni.
A kormányzati propagandát szolgálja, hogy a „Soros” szóra fűzik fel az üzeneteket. Ez ugyanaz, a választókat végtelenül lekezelő stílus, ami más üzenetekben is megjelenik.
Milyen típusú ügyekben segítenek?
Ami klasszikus, az azoknak a külföldi állampolgároknak az ügye, akiket, ha hazaküldenének, súlyos emberi jogi sérelem érné őket. Például a menedékkérők ilyenek. De vannak olyanok is, akik Magyarországra jöttek, családjuk van. Leggyakrabban az fordul elő, hogy az apa külföldi, felesége, gyerekei magyarok, de az apa tartózkodási jogcíme megszűnik. Viszont, ha hazatérne, akkor nagyon kicsi lenne az esélye, hogy visszajöhetne Magyarországra. Van, hogy a tartózkodási engedélyt kisebb adminisztratív ok miatt nem hosszabbítják meg, mert a külföldi elmulasztott egy határidőt. Viszont a kiutasítás következménye az lenne, hogy nem tudna a családjával együtt lenni.
Tehát itt nem menedékkérésről van szó?
Nem, de lenne emberi jogi sérelem, méghozzá magyar állampolgároknak is: a feleséget, gyerekeket fosztanák meg attól a jogtól, hogy a család együtt legyen. Nyilván nem minden ország esetén merül ez fel, de vannak olyanok, ahonnan nehezen kapna újra tartózkodási vagy beutazási engedélyt, és az sem várható el, hogy a magyar családja költözzön vele, mondjuk, Afrikába.
Ilyen esetekben is tudunk segítséget nyújtani. Olyan is van, hogy menekülteknek nyújtunk segítséget, hogy aki már itt van, és megkapta a menedékjogot, az idehozhassa a családját, jogszerűen, vízummal, repülővel, nem embercsempészeken keresztül.
De
sok olyan ügy van, ami magyar állampolgárokkal kapcsolatos.
Például, aki börtönbe kerül, akár előzetes letartóztatásba, akár szabálysértési őrizetbe, nála azzal foglalkozunk, hogy ő milyen körülmények között van, hogyan tud a családtagjaival kapcsolatot tartani. Az utóbbi időben egyre szigorúbbak ezek a szabályok. A beszélőn a fogvatartott apa már nem ölelheti meg a gyerekét. Ezt emberi jogi problémának látjuk, és próbálunk jogi segítséget nyújtani. És az embertelen elhelyezési körülmények és a börtönzsúfoltság miatt is fellépünk.
A nemrég indult Hétköznapi hősök kampányunkban pedig olyan emberek szerepelnek, akik jogi természetű problémával találkoztak, és ezt sok magyar állampolgár átéli, és ők úgy döntöttek, hogy kiállnak a jogaikért. Olyan ügyekben is, amiről sokan azt gondolnák, hogy reménytelen, pedig fontos. Az köti össze őket, hogy
az egyszerű állampolgár kiáll az igazáért, és mi ebben akarunk segítséget nyújtani.
Ha már említette a börtönöket, néhány hete arról szólt a hír, hogy kitiltották a Helsinki Bizottságot és még néhány civil szervezetet a börtönökből. Ez továbbra is így van?
Igen. Hosszú éveken keresztül folyt ez a civil megfigyelő munka, és az volt a határozott benyomásunk, hogy a büntetés-végrehajtás szervezetrendszerét is sikerült meggyőzni, hogy a civil szervezeteknek fontos szerepe van a börtönökben. Nem csak arról volt szó, hogy bementünk, aztán jelentéseket írtunk, hanem azt is éreztük, hogy fokról-fokra javulnak a körülmények, főleg ahhoz képest, hogy mondjuk a kilencvenes évek elején mennyire elképzelhetetlen volt, hogy civil szervezetek bemenjenek a börtönökbe.
Fotó: FüHü
Sokszor kaptunk olyan visszajelzést börtönparancsnokoktól, hogy a javaslataink azt is segítik, hogy nekik is jobb munkakörülményeik legyenek, és hogy a fogvatartottak közti feszültséget is tudták a javaslataink oldani.
Kíváncsi vagyok, hogy hova jutunk azzal a jelentős fordulattal, ami most a kérdésben történt.
Az együttműködési megállapodás hosszú éveken keresztül érvényes volt, most felmondták.
Európa-szerte több olyan modell van, ami lehetővé teszi a civilek, a kinti világ megjelenését ebben a zárt világban. Magyarországon most az ombudsmani hivatalban van egy egység, ami a fogvatartási helyszíneket vizsgálja. Ez testesíti meg a civil kontrollt, de ez egy kis létszámú főosztály, fizikai képtelenség, hogy mindenhol ott legyenek.
Tehát a büntetés-végrehajtás civil kontrollja terén most nagyot léptünk vissza, körülbelül a kilencvenes évek közepéig.
Ön szerint ez összefügg az általános támadással a civilek ellen?
Én azt gondolom, hogy összekapcsolódik, de, ha jól látjuk, akkor a bv esetén nem ez az egyetlen oka. Pintér Sándor belügyminiszter a parlamentben a civilellenes törvényre hivatkozott, hogy azért szüntették meg a megállapodásokat, mert aki nem tartja be azt a törvényt, azt nem lehet beengedni.
Csak sajnos ez az érvelés nem áll meg. Mondjuk a bevándorlási hivataltól még jóval a civilellenes törvény elfogadása előtt megkaptuk a felmondást. A felmondásokat indokló levelek közül egyik se hivatkozott pont erre a törvényre.
Tehát a miniszteri válasz kifejezte azt a kormányzati szándékot, hogy
egyes civil szervezetekkel, amelyek a kormánynak nem tetsző módon viselkednek és kritikát fogalmaznak meg, nem működik együtt az állami szervezetrendszer.
Tehát a kontextus világos. Azt látva, hogy más országokban is, ahol erős kormányzati és médiakampány folyik a civilek ellen, sorra mondják fel az együttműködéseket, mi itt is számítottunk arra, hogy valami hasonló fog történni. Ez egy újabb mérföldkő volt a hosszabb ideje folyó kampányban. Ez nem egy hungarikum, ez nagyon rossz nemzetközi példák magyar gyakorlatba való átültetése, olyan példáké, amelyeket nem kéne követni egy jogállamban.
A civiltörvény ellen egyrészt fordultak az Alkotmánybírósághoz, másrészt több másik szervezettel együtt úgy döntöttek, hogy nem regisztrálják magukat. Terveznek egyéb lépéseket?
Tervezünk. Már nyáron, amikor elfogadták a törvényt, bejelentettük, hogy nem fogjuk minden kiadványunkon és az internetes oldalunkon feltüntetni, hogy külföldről támogatott szervezet vagyunk, pont azért, mert közben folyik ez a megbélyegző kampány, és azt gondoljuk, hogy ez teljesen indokolatlan, sőt,
egy európai uniós tagállamban teljesen rendben van, hogy külföldi támogatásból is működnek szervezetek.
Részben elvi okok miatt utasítjuk el a törvényt, és azt is szeretnénk, hogy bíróság értékelné, hogy egy demokratikus társadalomban szükség van-e egy ilyen korlátozó törvényre. Ennek egyik módja az Alkotmánybíróság, a másik a strasbourgi emberi jogi bíróság. Még dolgozunk az utóbbinak szánt beadványon.
Elég fontos fejlemény az is, hogy az Európai Bizottság pert indított ebben az ügyben Magyarország ellen, és a luxemburgi uniós bíróság fog ítélkezni az ügyben. Ebben az érintett magyar civil szervezetek ugyan nem számítanak peres feleknek, de figyelmesen követjük az érveket és az ellenérveket.
Már tavasszal, amikor felmerült, hogy lesz egy ilyen jogszabály, akkor is előadtuk a kifogásainkat több helyszínen. Februárban volt az Európai Parlament az alapjogi, igazságügyi (LIBE) bizottságában egy meghallgatás, és már ott szó volt a kérdésről. Akkor még nem lehetett tudni, hogy pontosan mi lesz, de már ott jeleztük a problémákat, ahogyan utána is számos körben, más civil szervezetekkel együtt.
Múlt héten is volt egy hasonló meghallgatás ebben a bizottságban, amely miatt Önt személy szerint is sok támadás érte. Bizonyos médiumok olyanokat írtak, hogy Soros-bérencként, vagy a Soros-tervet megvalósítani megy oda. Mit szólt ehhez?
Pardavi Márta az EP-meghallgatáson Fotó: MTI/Európai Parlament/Dominique Hommel
A Helsinki Bizottság 2015 januárja után került a támadások kereszttüzébe. A Charlie Hebdo-merénylet után indult el, talán a nyilvánosság számára kicsit váratlanul ez az idegenellenes kampány, akkor még kicsit más volt tartalmilag. Mivel a Helsinki Bizottság a kilencvenes évek eleje óta foglalkozik menekültek jogvédelmével is, ez a munka hirtelen kereszttűzbe került.
Onnan kezdve
sok, a gyalázkodón túlmenő, már-már erőszakos, becsmérlő jellegű üzenet érkezett hozzánk,
amilyenek előtte nem. Nem volt jellemző, hogy napi szinten kapjunk gyűlölködő telefonhívásokat, e-maileket, Facebook-üzeneteket vagy hogy a Facebook-posztok alatt a kommentekben elképesztő, felháborító dolgokat emberek saját nevükkel, saját Facebook-profiljukkal írjanak. Ez a gyűlölet, ez a gyűlölködés minőséget váltott.
2015-ben és 2016-ban is nagyon sokat kaptunk a menekültek melletti kiállás miatt, de
nem gondolom, hogy ehhez hozzá kéne szoknunk, mert ez nem egy elfogadható dolog.
Nagyon sokszor van az, hogy a menekülteket becsmérlik, dehumanizálják ezek a kommentek, de van az, hogy kifejezetten azért veszi magának valaki a fáradságot, hogy felemelje a telefont vagy klaviatúrát ragadjon, és a saját, személyes profilja alatt írogasson, mert nem tetszik neki a véleményünk. Az ellenkező vélemény megfogalmazóját lényegében ki akarja valaki irtani.
Kapnak szó szerint ilyen telefonokat, kommenteket?
Igen. Ez nem mindig mindennapos, de időről időre, bizonyos aktuális eseményekhez kapcsolódóan, például a Soros-ellenes kampány bármilyen eleméhez kapcsolódóként, ezek jönnek. Amint az EP-meghallgatásnak vége lett, megint jöttek a telefonok.
És nem csak az ellenvéleményüket fejezik ki a telefonálók vagy a hozzászólók, hanem azt, hogy olyan társadalomban szeretnének élni, ahol nincsen olyan ember, akivel ők ne értenének egyet. És aki mondjuk az alkotmányos, az európai értékeinkért felszólal, annak nincs helye ebben a hazában. Tehát ez a hazaárulózós vonal.
Az mondjuk engem a magyar társadalom tagjaként kifejezetten zavar, hogy például egy saját nevével kommentelő fiatal férfi, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre jár, olyat kommentel, hogy ő még nem ütött meg nőt, de most nagyon szeretne.
Ez nem egy vélemény, ő erőszakot akar elkövetni,
mert annyira felháborítja, hogy valaki Magyarországról azt állítja az Európai Parlamentben, hogy itt a jogállamiság sérül.
Az, hogy emberek ilyet gondolkodás nélkül leírnak, nekem azt mutatja, hogy tényleg nagyon aggasztó jelenséget látunk. És ez nem csak a Helsinki Bizottságnál van így.
Egyszerűen a menekültek témája olyanná vált, hogy emberek azt gondolják, bármit lehet mondani.
Olyan dolgokat fogalmaznak meg nyilvánosan, hogy ezt a fajta gyűlölködést nagyon nehéz lesz visszafordítani, viszont nagyon könnyű átfordítani adott esetben még veszélyesebb, konkrét erőszakká.
Fotó: FüHü
Nagyon sokszor kérdezik tőlünk, például külföldi partnereink, vagy nemzetközi emberi jogokkal foglalkozók, mondjuk az ENSZ-től, vagy akár az EU-n belül is, hogy ért-e minket már konkrét fizikai fenyegetés. Elsőre az ember nem is hiszi el, hogy ilyen kérdeznek. Hogy lehet az, hogy Magyarországról ezt feltételezik?! 2017-ben, egy EU-s tagállamról? És utána sajnos az ember végig gondolja, és az, ahogy a kormányzati médiában megy a lejárató kampány, meg egyéb támadások érik a civileket Oroszországban, Azerbajdzsánban, Egyiptomban, Törökországban, tehát nem is annyira távoli helyeken – ezen a mintán haladva akár ez is bekövetkezhet itt. Most nem tartunk még ott, de mi az, ami visszatarthatja a társadalmat attól, hogy ide eljussunk?
Én nem látom, hogy a visszatartó fékek nagyon erősek lennének.
Nagyon aggasztó azt hallani, hogy az őcsényi történetnél a miniszterelnök nem ítéli el az erőszakot, hanem egy olyan álláspontra helyezkedik, hogy meg is érti ezeket az embereket. Egy csomó másik ügyben lehet azt látni, hogy a véleményformálók, politikusok és nem politikusok nem ítélik el az erőszakot. Pedig nagyon fontos lenne megtenni, mert ez lehetne az egyik ilyen visszatartó.
Emiatt, amikor jobban belegondolok a kérdésbe, nem tudom azt mondani, hogy kizárt, hogy ez megtörténjen Magyarországon. Lengyelországban is megtörtént, nőjogi civil szervezetek ajtaját betörték, irodáját megtámadták. Nem vagyunk annyira távol ettől, mint ahogy elsőre gondolnánk.
A támadások mennyire befolyásolják a munkájukat? Ügyfelektől jöttek olyan visszajelzések, hogy jobban meggondolják, hogy a Helsinki Bizottságtól kérjenek segítséget?
A hétköznapi munkánkat nagyon befolyásolja, mert végezzük a munkákat, plusz foglalkozunk ezzel az előre nem tervezett körülménnyel, ami sok pluszmunkát igényel… Az ügyfelek számában nem látunk változást. A „külföldi ügynöközés, Soros-ügynöközés” miatt nem gondolják kevesebben azt, hogy szükségük van ingyenesen elérhető, viszont jó színvonalú jogi segítségre. A mi munkánk iránti keresletet akkor lehetne csökkenteni, ha az állami jogi segítő rendszer jobban működne.
Évről évre egyre többen fordulnak hozzánk, és egyre súlyosabb ügyekben.
Ez is egy jelzés arra, hogy milyen nagy társadalmi problémák vannak Magyarországon, amire nem akar, vagy nem képes az állami szervezetrendszer választ adni, és itt nem csak a kormányról van szó.
De az biztos, hogy folyamatosan hallani a megbélyegző kifejezéseket. Az is sajnos előfordul, hogy valakinek valódi problémája van, de mi nem tudunk neki segíteni, mert nem értünk mondjuk a társadalombiztosítási joghoz, akkor csalódottságában egy „biztos azért, mert csak a büdös migránsoknak segítenek” típusú kommentet elereszt.
Folyamatosan erősödik ez a narratíva, ez a személyes találkozásokba is begyűrűzik. Sokan mondják, akikkel kapcsolatba kerülünk, nem feltétlenül ügyfelek, hogy „ja, maguk azok a…” És akkor ezt így elviccelik.
A civilek leügynöközése, bérencnek nevezése a mindennapi szókészlet részévé vált, ha semennyire nem értünk vele egyet, akkor is használjuk.
Ahogy 2015-ben a magyar társadalom megismerkedett a teljesen eltorzított „migráns” fogalommal, most már ez is bekerült a szókészletünkbe.
Hiába használjuk őket viccből, ezek veszélyes szavak. Azzal, hogy beemeljük a mindennapi szóhasználatunkba, ennek a hazugságnak, gyűlölködésnek is teret engedünk. Persze elvicceljük azt, ami elfogadhatatlan, de egyre kevésbé gondolom azt, hogy rendben van, hogy ilyeneket mondunk. Erről sokat beszélünk, van, aki azt gondolja, hogy ezt így kell használni, el kell venni humorral az élét, nekem egy kicsit elegem van ebből. Ez már kezd nem viccessé válni, amikor jönnek az erőszakos kommentek.
A menekültek üdültetése miatt kialakult káosz miatt lemondott Fülöp János elsöprő többséggel lett újból a Tolna megyei település vezetője.
Ismét Fülöp Jánosnak szavaztak bizalmat az őcsényiek a vasárnapi időközi polgármester választáson: a régi-új faluvezető 1023 érvényes szavazatból 592-t kapott – írja a teol.hu.
A részvételi arány 50,34 százalékos volt, vagyis a 2045 voksolásra jogosult őcsényi közül 1028-an járultak az urnákhoz. Kozma Zoltánné 213, Guzsván István 59, Csapai János pedig 159 szavazatot kapott.
Az időközi önkormányzati választást azért kellett kiírni, mert a település eddigi független polgármestere, Fülöp János szeptember 27-én lemondott tisztségéről.
Fülöp János – aki 2006 óta vezette a Szekszárd mellett fekvő települést – korábban azzal indokolta a lemondását, hogy ezzel szeretne segíteni a településen kialakult feszült helyzet megoldásában.
A községben ugyanis sokan tiltakoztak amiatt, hogy egy helyi vállalkozó a menekülteket látott volna vendégül. A polgármester kezdeményezte a képviselő-testület feloszlatását, erre azonban a hattagú testületből négyen nemmel szavaztak.
Kovács László, volt külügyminiszter, EU biztos Lázár János miniszterhez intézett nyílt levelében megdöbbenésének adott hangot, hogy Lázár Martin Schulzot, a német SDP elnökét Adolf Hitlerhez hasonlította. A nemzetközi kapcsolatokban példátlanul durva, ráadásul minden alap nélküli hasonlaton csak nyílt bocsánatkéréssel lehetne enyhíteni – írta Kovács.
„Mint Magyarország két korábbi kormányának külügyminisztere és mint az Európai Bizottság volt tagja nagy figyelemmel kisérem Magyarország és a világ számunkra fontos országai közötti kapcsolatok alakulását, mivel ez nagy mértékben befolyásolja hazánk sorsát. Ezért megdöbbenéssel olvastam az Associated Press amerikai hírügynökség tudósításában, majd az ABC News amerikai televízió honlapján, hogy Ön a szokásos csütörtöki kormánytájékoztatójában Martin Schulzot, az Európai Parlament volt elnökét, a Német Szociáldemokrata Párt elnökét Adolf Hitlerhez hasonlította.”
Kovács László Lázár Jánoshoz írt nyílt levelében értetlenségének ad hangot, azzal kapcsolatban, hogy milyen indokokra építve tette Lázár ezt a nemzetközi kapcsolatokban példátlanul durva, ráadásul minden alap nélküli hasonlatot. És azt sem tudja Kovács mire vélni, hogy Hitler melyik ultimátumára emlékeztette Lázárt Martin Schultznak az európai integráció szorosabbá tételét célzó, a nemzetközi sajtóban már évtizedek óta számos jelentős politikus és szakértő által felvetett Európai Egyesült Államok terve.
A volt külügyminiszter feltételezi, hogy Lázár iskolai tanulmányaiból még emlékszik Adolf Hitlernek az emberiség ellen elkövetett bűneire; és nyilván azt is tudja, hogy Martin Schultz az Európai Parlament korábbi elnökeként és német politikusként egyaránt széles körű megbecsülésnek örvend nem csak hazájában, de Európában és a világ számos más országában is.
Ezt követően Kovács Lázár János figyelmébe ajánlja azt is, hogy amennyiben Németországot ismét nagykoalíció fogja irányítani, annak Angela Merkel mellett valószínűleg Martin Schultz lesz a második legnagyobb súlyú tagja. „Gondol-e arra, hogy amikor majd először találkoznak, hogyan fog Martin Schultz és Ön viselkedni?”
„Egy sürgős, Martin Schultzhoz intézett, de nyilvános bocsánatkéréssel talán még lehetne valamit javítani a helyzeten. Ez nem csak Önnek, de Magyarországnak is jót tenne” – fejezi be nyílt levelét Kovács László.
A Független Hírügynökség információja szerint valószínűsíthető, hogy ráunva a kormány bizonytalanságot előidéző határozatára a Közép-európai Egyetem Ausztriába költözik.
Kérdésünkre a CEU sajtóreferense, Rüll Ildikó elküldte a hivatalos választ, melyben nem cáfol, de továbbra is optimista.
„A CEU álláspontja változatlan, mindent megteszünk azért, hogy az Egyetem Budapesten maradjon. Továbbra is bízunk abban, hogy a New York állam és a magyar kormányzat közötti tárgyalások eredményeként a CEU folytathatja budapesti működését. A tárgyalások során már megszületett egy megállapodástervezet Magyarország kormánya és New York állam között. Tudomásunk szerint a tervezet még mindig érvényes, és bízunk benne, hogy haladéktalanul aláírják. A megállapodás, valamint a CEU és a Bard College közös, New York állam Oktatási Minisztériuma által bejegyzett új programja együttesen megoldást nyújtanak a vitatott kérdésekre, és biztosítják, hogy a CEU megfeleljen a törvényben foglalt előírásoknak.”
Idén április 4-én a magyar parlament egy kivételesen sürgős eljárásban elfogadott egy törvénymódosítást, ami kimondja, hogy külföldi egyetem akkor folytathat Magyarországon oktatási tevékenységet, ha a működéséről kormányközi megállapodás született és a székhelye szerinti országban is ténylegesen felsőoktatási képzést folytat. Bár a törvénymódosítás 28 Magyarországon működő intézményt érint, a módosítások túlnyomó része a CEU-ra vonatkozó hátrányos elemeket tartalmaz. A törvénymódosítás ellen tüntetések szerveződtek, illetve nemzetközi tiltakozáshullám indult meg.
A CEU végül teljesítette a törvény által rászabott feltételeket, de az Országgyűlés október közepén egy évvel elhalasztotta a döntést.
A megfelelési határidőről szóló cikkünket itt olvashatja.
Amikor a Simicska médiabirodalom egyik arca, Puzsér Róbert színpadra lépett a pénteki tüntetésen és azzal nyitott, hogy: „Összeáll a szkinhed, a cigány és a zsidó, hogy megmentsék a jogállamot” a körülöttem levő, Jobbikos zászlókat lengető emberek hirtelen elnémultuk és csak akkor lazultak el, amikor a tévés műsorvezető elkezdte ekézni az ATV-t, Köves Slomót Bayer Zsoltot, a Fideszt és az MSZP-t.
Nem mellékes a Jobbik vezetősége számára, hogy miként reagál a tagság az újabb pályamódosításra, de a Lendvay utca előtti rendezvény nem elsősorban nekik szólt. És még csak nem is az Állami Számvevőszéknek (értsd: Orbán Viktornak), amely a több mint félmilliárdos pénzbüntetéssel meg akarja fojtani a legnagyobb ellenzéki pártot. Hanem a még többnyire vonakodó konzervatív, baloldali és liberális szavazóknak. A Jobbik vezetőjének pénteki beszéde ugyanis a politikai korrektség mintapéldája volt és ezzel sikerrel léphetett volna fel bármelyik néppárti fórumon, nemcsak Magyarországon.
Vona Gábor meghirdette az ellenzéki pártok közötti ökuméniát, amelynek a felütésével éppen a már említett Puzsér szolgált: „Bródy és Szörényi közös igazsága a hitünk”.
A pártelnök a „közös igazság” alapja a szabadság szeretete, amely összeköti a magyar embereket.
A magyarok sokáig tűrnek, de a szabadságukat nem adják.”
Tehát Orbán Viktorhoz hasonlóan Vona is szabadságharcról beszélt, de a miniszterelnök ellen, aki „félmeztelen, mert derékig elsüllyedt a lopott pénzben”.
Volt egy kevésbé idézett része a Vona-beszédnek, amely történelmi támaszt is adhat egy új, általa vízionált összefogásnak, amelyben helye lenne, szinte biztosan, az LMP-nek, a Momentumnak és az Együttnek. Ezek a pártok egyébként, ha szerényen, diszkréten és kissé félrehúzódva is, de ott voltak a tüntetésen.
A történelmi analógia, amely az új koalíció akár eszmei alapja is lehet az 1867-es kiegyezés.
Vona azt mondta: sokat elmond a hatalomról, hogy semmi mondanivalója nem volt az idén épp 150 éve megkötött kiegyezésről, pedig páratlan fejlődés követte.
A sokak által elvárt bocsánatkérés a Jobbik enyhén szólva is gondba ejtő múltja miatt ugyan elmaradt (nem is volt reális ez az egyébként jogos követelés), de ehelyett Vona azt a megoldást választotta, hogy hagyjuk a múltat, mert ennek fájdalmait nem lehet begyógyítani, inkább itt a jövő, ami összeköt.
A Times of Israel, amelyet nehéz lenne ebben az esetben pozitív részrehajlással vádolni, azt a címet adta budapesti tudósításának: A magyarországi Jobbik vezetője feladja a párt antiszemitizmusát. A lap miután felsorolja a Jobbik múltbéli állásfoglalásait Izraellel, a „cigánybűnözéssel”, Moszkvával kapcsolatban, idézi Vonát, aki szerint a Jobbik néppártosodása visszavonhatatlan folyamat.
Vajon a széles párttagság és a radikálisok (pl. Toroczkai) ezt a békát hogyan nyeli le, még nem egészen világos. A pénteki tüntetők egy-két harsányabb része is zavarban lehetett, mert csak néhányszor hangzott fel egy-egy magányos és elhaló „és a zsidók” felkiáltás.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
