Nagyon mélyen tisztelt őcsényi honfitársaim!
Tisztelet a kivételnek, mert nyilván tisztességesek is vannak köztetek. Nem nagy számban, mert az látszana, de biztosan vannak normálisak is. Akik megmaradtak köztetek normálisnak, minden tiszteletet megérdemelnek.
Tehát, még egyszer: Nagyon mélyen tisztelt őcsényiek!
Egyszer még nagyon fogjátok szégyellni magatokat! Amiért ennyire szar emberek vagytok. Szégyent hoztatok a hazánkra, Magyarországra.
Ne mondjátok, hogy megtévesztettek benneteket. Hogy félre vagytok tájékoztatva. Bedőltetek a propagandának, mert csak a közmédiának csúfolt hazugsággyárat látjátok, halljátok, olvassátok. Felnőtt emberek vagytok nagyon mélyen tisztelt őcsényiek, felelősek a gondolataitokért és a tetteitekért.
Ti a gyereketeket is így nevelitek? Hogy rúgjanak bele abba, aki elesett? Lopjanak attól, akit már mások megloptak?
Így nevelt benneteket anyátok, apátok? Hogy lelketlen tahók legyetek?
Nem a kormányotokról beszélek, mert róluk tudjuk, hogy milyenek.
Tudom, egytől egyig rendes magyar embernek tartjátok magatokat. Vasárnap templom, előtte, utána féldeci. És mindeközben meg vagytok győződve arról, hogy rendes ember nem menekül. Sem csónakon, sem gyalog, sem sehogy. Nem tölti idejét utcán, pályaudvarokon, táborokban, rendőrsorfallal szemezve, vonatra, regisztrációra, meleg ételre, hideg vízre várva. Szerintetek rendes ember jó helyre születik, olyan országban látja meg a napvilágot, ahonnan (egyelőre) nem kell menekülnie.
Rendes ember jövedelemmel rendelkezik, rendezett körülmények között él, nem ismeri a nélkülözést, a kilátástalanságot. Rendes ember nincs életveszélyben, nem kell menekülnie reménytelenségből a bizonytalanságba. Rendes ember marad ott, ahol van.
Ezek az emberek, akiket ti gyűlöltök, amíg béke volt a hazájukban, normális életet éltek. Gyerekeik iskolába jártak, orvosok, műszerészek, vagy éppen asztalosok akartak lenni. És vasárnaponként a család a közeli vendéglőben ebédelt. Ahol ismerték a pincért, az étlapot.
Aztán menekülniük kellett. Azok elől, akikkel most benneteket riogatnak. Terroristák dúlták fel az életüket azoknak az embereknek, akiket ti, anélkül, hogy ismernétek őket, gyűlöltök.
Kilyukasztottátok a panziós autójának a kerekét, aki be akart fogadni néhányat közülük. Azt gondolta, jót tesz azzal, ha néhány napra megpróbálja elfeledtetni velük, amit életük végig nem fognak elfelejteni.
Van egy rossz hírem a számotokra. Ezek az emberek emlékezni fognak arra, hogy ti milyenek vagytok.
Ne mondjátok, hogy megtévesztettek benneteket. Magyarázat van az elégtelen bizonyítványotokra, mentség nincs. Emberségből megbuktatok.
Ki kell mondanom: szar emberek vagytok. Kívánom nektek, hogy ne kerüljetek hasonló helyzetbe, mint azok, akiket ti ismeretlenül is gyűlöltök.
Pedig, biz isten, megérdemelnétek.
Ez olyan igazság, melynek az ellenkezője sem igaz. Csak arra gondolok, mikor egy pufók pofára nézek, hogí könnyedén lehetünk mindannyian menekültek, ha lesz egyáltalán hova menekülni. Talán a Holdra? Elég közel van.
Számoljunk, a nagy számok törvénye szerint néhány jól táplált PUFÓK áll szembe százezrekkel. Melyiket választod?
Itt a piros, hol a piros? A kezemet nézzétek, már a gombra tettem.
…és valóban! Rúgjuk le a pufók kezét a gombról.
Nagyon jó cikk. Minden szavával egyetértek.
A megszólítást kivéve, magam is!
Merthogy nyilvánvaló: a „mélyen tisztelt” jelző nem a „szar embereknek”, hanem csakis a „kivételnek” jár… De vélhetően ezt a tévesztést is az a döbbenet okozta, amely arra késztette Föld S. Pétert, hogy felháborodásának – minden jóérzésű ember nevében frappáns riposztként – Ő is hangot adjon.
Köszönjük!
Ha már könyörület szemmel láthatóan nincs, legalább gondolnának bele, h ők is juthatnak hasonló helyzetbe. Akkor milyen jól esne egy segítséget nyújtó kéz.
Asszonyom! Ha megnézi mind hadra fogható fiatal! Miért nem harcolnak a hazájukért? Van harc a szomszédba is, de onnan nem jönnek tömegesen az emberek! Ezek az emberek a régi világukba mindent ingyen kaptak az államtól, az olajdollárokból! Mindent! Irak Irán Kuvait! Nekik ott semmiért nem kellett megdolgozni mint nekünk!
Egy eldugott falu lakóit még meg lehet érteni, hiszen a gyűlöletbeszéd célba ért, mert más hír nem éri őket utol. Ennek dacára el kell ítélni őket, mert egy ilyen helyzetet ösztönösen át kéne látniok. Az viszont mindennek a teteje, hogy az ország miniszterelnöke már annyira lealjasult, hogy uszítja az embereket. Amikor 1956-ban több százezren menekültek innen Ausztriába, fel se tételeztük, hogy lenne olyan ember aki nem akarna nekik segíteni, pedig sokan menekültek olyanok is akik nem vettek részt a forradalomba. Elosztották a nyugati országai között a menekülteket.
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen torzulásokat okozhat az emberek lelkében a gyűlöletbeszéd. Ezért nincs más hátra -bármennyire is bizarrnak hat- újra terjeszteni kell a (nyomtasd magad) szamizdat újságokat! Ezek ellensúlyozzák majd a Habony takony és Vajna , Mészáros hazugságainak tengerét!
Kedves Földi S. Péter
Írásodat figyelemmel elolvastam nem egyszer, hanem négyszer is. Sajnos nem találtam mentséget arra a megállapításra, hogy te verbálisan súlyosan bántalmazol olyan embereket, akik nem akarnak áldozatává válni a jelenleg Európában tomboló terrorizmusnak. Azoktól a terrorcselekményektől, melynek végrehajtói pontosan azok között keresendő, akik védelmében írtál. Tetted ezt úgy, hogy nem vetted figyelembe azoknak a jogos érdekeit, érthető félelmeit, akik saját hazájukban szeretnének biztonságban élni. Az, hogy védenceid nem menekültek, ill menekülnek az nem kérdés hanem tény, hiszen az ember csak addig menekül ameddig üldözik. Kérdem én, hogy attól a pillanattól amikor védenceid Európa földjére tették lábukat kitől, vagy mitől menekülnek? Ezek az emberek nem menekülnek, hanem TÁMADNAK, méghozzá sikeresen. Ennek a támadásnak segítői, támogatói, mint pl. te is vagy, a saját néped, jövőd, sőt Európa jövőjét, a fehér fajt veszélyezteted. Azt nem tudom hogy szándékosan, vagy tudatosan, fizetésért. Van gyermeked, szüleid, vagy kedvesed? Gondolj rájuk
Ejnye, kedves Sáska János barátom… Te szegény, „fehér fajú” veszélyeztetett valami – fogadd őszinte részvétemet… mélységesen együtt érzek Veled. Remélem, túléled a lelki megpróbáltatásokat és az egyéb galád támadásokat.
Sáska Sáska. Miért vagy te sáska? Szerinted 1956-ban elmenekült emberek mind Magyarország grállovagjai voltak? Nem volt köztük senki aki lopott rabolt talán még gyilkot is, csak csupa jószívű becsületes magyar ember volt? Mégis befogadták őket, segítő kezet nyújtottak nekik európai, amerikai és más földrészek országai. Pedig több mint 200 ezren voltak. Igaz ott nem voltak Orbán féle uszító, országot felzabáló, népét kifosztó mocskos rablólovagok. Szerinted azokban az országokban míg nem volt háború addig nem volt civilizált élet? Nem voltak kórházak, üzemek és működő gazdaság, csak Magyarországon és európában? De. Voltak. Csak most nincsenek mert az ottani rablólovagok tönkretették. Segíteni a menekülteket – míg talán lesz újra béke ahová majd újra haza lehet menni – nem kéne? Hát mi lesz ha itthon is kitör a gyűlölet háborúja és egymást gyilkolja majd magyar és magyar oszt kénytelen lesz menekülni sok százezer, tán millió polgártársunk, akkor nem lesz aki menedéket adjon nekünk magyaroknak? Igaza van Föld S Péternek „szar emberek vagytok(Te is). Kívánom nektek, hogy ne kereüljetek hasonló helyzetbe, mint azok, akiket ti ismeretlenül is gyűlöltök”
Jesszusom! De nem kellett volna semmit hozzá fűznöd Föld S Péter írásához. Téged is utol ér a sorsod ne reménykedj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egyetértek !
Ezzel nagyon de nagyon egyett értek itt eddig te irtad le a frankot!!! És hozzáteszem nem messze élek őcsénytol es en sem szivesen futnak össze egy menekültet az utcán mert igen is feltem a gyerekeimet es ha kell egy emberként is kiálok azért hogy bármiáron megvédjem őket!!!!!!!
Ezek szerint arra nincs internet, csak a Kossuth rádiót és a királyi m-el kezdődő tv-ket lehet fogni. Mert normális emberek nem lehetnek máskülönben ennyire ostoba primitívek, ennyire félretájékozottak. Mennyi gyereket bántottak hazánkban menekültek és mennyien a honfitársaid közül? Biztosan az utcára sem mersz kimenni a gyerekeiddel, hiszen naponta lehet hallani polgártársaid által elkövetett nemi erőszakról, gyilkosságról, stb. Vagy a hazai bűnözőknek ezt megengeded? Na és mitől veszélyes a gyerekeidre egy anya, apa és gyerekek alkotta család, akiknek szétbombázták a lakását, városát, országát és napi szinten veszélyben volt az élete?
Sáska János! „az ember csak addig menekül, ameddig üldözik” Maestro! akkor az én egyik nagyon kedves barátom a forradalom után, hogy a fenébe került ki Floridába ‘-ba? Addig üldözte a hatalom? Na és a többi ‘ 56-os”migráns”, akik Ausztráliába, Kanadába, de akár „csak” Angliába kerültek és telepedtek le? A jogos és érthető félelem helyett jobb lett volna, ha tájékozatlansággal társult, aljas kormányzati gyűlölet kampány által gerjesztett, gyalázatosságot írtál volna.
Egyáltalán nem kedves Sáska János.Sokáig hezitáltam a válaszon,mert nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnél mondani az írásoddal,mert ugye ha őszinte akkor rasszista,ha provokáló,akkor figyelemfelkeltő,ami lehet személyes,de lehet „megrendelésre” készült válasz. A lényegét tekintve mindenképp egy ócska avítt szöveg,amiről azt hiszed,hogy majd ” fehér fajtársaid” -on kívűl mások is vevők lesznek rá ! Csalódnod kell ,mert ennek a propagandának az ideje lejárt,ugyanis van annak hátránya is,amikor az embert minden nap,ugyan azzal a hazug propagandával etetik,amit te írtál.Megutálnak téged ,és a fajtársaidat is,akik magukat valami oknál fogva,felsőbb-rendű embernek képzelik magukat,csak azért mert más a bőrszínük,a vallásuk,vagy a származásuk! Úgy kérdezném tőled,kitől kaptál felhatalmazást,hogy te ezt mérlegeljed,és egy személyben eldöntsd,kit hogyan és minek alapján kell értékelni,mint embert?
Tisztelt Redv S. Péter!
Süt az írásodból a rózsadombi intellektuális gőg. Ráadásul hülyeségeket írsz, hülye példákat hozol fel. Művelt emberként tisztában kellene lenned azzal, hogy léteznek népek, vallások között kulturális különbségek, amik nyilván kisebbek két európai nép között, mint egy európai és egy közel keleti között.
Nem hiszem, hogy egy arab országban tárt karokkal várnák a keresztényeket shortban, melltartó nélkül, pálinkás butykossal. 56-ban európaiak menekültek másik európai országba. Nem követelőztek, nem dobálták kövekkel az osztrák határőröket, nem hagytak tonnányi szemetet maguk után. Nem handabandáztak, hogy ők csak az NSZK-ba akarnak menni. Például a nagynéném türelmesen várakozott 2 hónapig egy osztrák lágerben és örült, amikor közölték vele, hogy hová MEHET. Azt sem hiszem, hogy annyira ostoba és tájékozatlan lennél, hogy ne hallottál volna a több nyugat európai nagyvárosban lévő „no go” zónákról. Lehet, hogy ez a helyzet ott azért alakult ki, mert az illető országnak gyarmatai voltak, ahol sok disznóságot követtek el a bennszülöttek rovására és emiatt rossz a lelkiismeretük. Tudtommal nekünk Ferenc József Földön kívül nem volt gyarmatunk, tehát legfeljebb a fókák és a jegesmedvék felé lehet erkölcsi deficitünk.
Mindebből a lényeg: Sikerült egymás ellen uszítani az embereket, ahelyett,hogy összefogásra neveljék,buzdítsák Őket…
Ezzel el van intézve Magyarország 20 évre az biztos…..
Állítólag lemondott az ottani Polgármester,egy igaz EMBER biztosan van a faluban,bocs kettő!Ez a Sáska nevű,, valami fizetett barom lehet,nem,
hogy kis széket csináltak volna helyette!!!
Magyar embereket gyűlölni persze minden lelkiismeretfurdalás nélkül lehet. Micsoda szar ember az ilyen, aki még fennhangon világgá is kürtöli. Akár még polgárháborút is indítana, a honfitársai ellen? Elképesztő, milyen szar emberek ezek a gyűlöletkeltő, uszító jellemtelen, gerinctelen senkik.
Én csak az utolsó bekezdéshez fogok hozzá szólni. Igen mi is fogunk hasonló helyzetbe kerülni csak fogadjuk be őket. Nyugaton már látszódik is ahogy „szegény menekültek” idézőjelben igen mert se nem szegények sem pedig menekültek. Java részt a népük legalja akik csak a jobb élet reményében vállalták az utat ezért is van köztük oly kevés nő és gyerek. Mert azok otthon vannak. Szóval vissza térve az elejére. Sok nyugati országban ahol befogadták őket most menekültek vannak a néhai helyi lakosság az aki menekül. Hiszen ezek a „szegény mingránsok” lopnak, fosztogatnak, nőket erőszakolnak meg és ezt nem csak a magyar média közvetíti aki jár külföldön érzi és tapasztalja a saját bőrén. Nem csak támadások vannak hanem nagyobb városokban egész olyan részek ahonnan a helyi lakosságot ki kellett menekíteni és így váltak azok olyan nyomor tanyákká mert a „szegény menekültek” mint a sáskák csak letarolják a környéket és területeket alakítanak ki ahová még a rendőrség sem mer bemerészkedni, példának okáért van Párizsban pár ilyen kerület. Szóval igen fogadjuk csak be őket hozzák ide hozzánk a rettegést a félelmet és a háborút… Hadd keljen nekünk is menekülni saját otthonainkból.
Katóka kedves! Nem kell messzire menni: Naponta hallom, látom hogy Magyarországon rabolnak, megerőszakolnak, gyilkolnak. …..és kik? Nem a migránsok, hanem a saját (magyar) embertársaink. Csak azok a migránsok laknak itt, akik letelepedési kötvényt vásároltak. Akkor miről is beszélünk?
A cikk írója egy végtelenül buta ember, aki valami másik világban él. Messziről ugat bele egy falu életébe. Ahol a panziós egy kormányellenes provokátor, aki kiszolgáltatott embereket használt fel egy kis zavarkeltésre, hátsó szándékkal. Ja, így már rögtön más a leányzó fekvése…
Amíg ez a cikket íródott!S a válaszokat küldözgették egymás után,addig egy tisztességes őcsényi apuka2 éve már erőszakolta a lányát.Aki akkor 10éves volt! Miről és kiröl beszélünk?
Őcsény, hosszú ő-vel.
De mortuis nil, nisi bene. (…nisi vere.)
„Holtakról helyesen, -az igazat- vagy semmit.” (Chilon?)
Aki már meghalt, aki már nem létezik, róla nem a jót, hanem elsősorban csak az igazságot, a valóságot mondhatod, mert ha róla valótlant állítasz, ő már nem védekezhet, akkor inkább hallgass!
Akit nem ismersz, vagyis aki számodra nem létezik /„…eddig azt sem tudtam, hogy Öcsény (sic!) létezik egyáltalán, vagy hogy Magyarországon van egyáltalán egy ilyen nevű település…”/ azt ne szennyezd be műveletlen sajtójanicsárok hányaveti fogalmait szajkózva, légből kapott állításokkal, vagy hallomásokra tákolt vádakkal.
Legalább is, veszélyes egy történelmi falu képét néhány klissé, bármely magyar faluban fölvehető vágókép (traktor, kocsma, biciklitoló piás, nappali utcán lődörgők) tendenciós montázsa alapján megítélni. Ezzel a magára még adó falu népe a bunkón egyszerűsítő, ostoba vádak ellen védekezésre kényszerül, s magyarázkodása persze gyanút kelt, de mindenképpen elhinti a bizalmatlanság magvát, a féligazságok pedig az ott élők valós erényeit máltatlan vádakkal beszövő bozottá terebélyesedhetnek.
Így járt Sárköz egyik emblematikus falva Őcsény, Szekszárdtól alig 5 percre, Gemenc és Decs között félúton.
Itt teltek testvéreimmel gyermekkorunk legszebb nyarai, előbb apai Nagyapánk házában, majd Nagybátyánk asztalánál, gyakorta a leanderes teraszon alkonyattájt, a csak Őcsényben nyíló virágok illatával ránkhajló, anekdotázó esték bukolikus ölében.
„… 1937. március 28-án az őcsényi Gyöngyösbokréta csoport Franciaországba, egy világszínvonalú rendezvényre Channes-ba látogatott, ahol kiemelkedő sikert aratott. Az ott kapott zászló ma a Polgármesteri Hivatalban megtekinthető…’
Őcsényi gyermekkorom múltjába révedésből zökkentenek ki egy Svédiába e-migrált magyar család ottani életkörülményeiről szóló hírek:
„Az egykor körülkerített udvarból nyitott tér lett, hogy az áthághatatlan határokhoz és gyakorta értelmetlen kerítésekhez szoktatott menedékesek számára legalább ez az évszázadok óta szabadságban élő ország ne keltse a bezártság érzetét. Ezzel egyidőben persze sokkal feltünőbb lett az eldobált szemét is, köztük a környékünkön rohamtempóban szaporodó -s láthatóan nem svéd- gyermekek által szemünk láttára eldobált rengeteg csokoládés papir (vagy csak amit a kerítetlen udvarokon átrohanó kósza szél hordott oda?), amit aztán reggelente akkurátusan szúrogatnak nyársra a kékszemű, szőke fürtű viking közmunkások.
Kilencedik svéd Karácsonyunkra készülődve földerengenek az elsők, amikor a két bérház közrefogta udvarunkra nyíló 8 lépcsőház 48 lakásának szinte minden ablakából az ádventi csillagok, pyramidok, girlandok és karácsonyfák fénye szűrődött ki a korán sötétedő hólepte parkokra. A tavalyi ádventben a 48-ból, némi daccal fűszeres virtusból is, már csak a mi (magyar protestáns) ablakaink mögött derengett a karácsonyfa, és vetült ki hatalmas ádventi csillagunk sugara a künti hóra.
Nekünk, ebben a városi bérházban ittragadt egyetlen európai emigráns családként, senki sem prédikálhat befogadásról, s hogy kit miképp toleráljunk.
Mert az az igazság, hogy bejárunk egymáshoz. Feleségem készséggel megvizsgálja a hasfájós 5 éves fekete fürtű Mayát, én kóstolót viszek a frissen sült rétesemből a szembeszomszéd thai feleségének, mert megöntözte a virágainkat, másnap bachlavát kapunk a fölöttünk lakó kurd mamától, és hétvégente férjével együtt regulázzuk a Svédiát egyre ellepő új honfoglalók amúgy elég látványosan sokasodó, s a lépcsőházunkban egyre hangosabban randalírozó kölkeit.
Az SFI (Svenska För Invandrare, az az „svéd a bevándorlóknak”) osztályaiban a nem európai -nem keresztyén- hallgatók aránya 5 a 95-höz. Ezeken a svédia szerte évtizedes múltra visszatekintő képzési helyeken, a deklaráltan politikamentes oktatási intézmények európai szabályozása ellenére rendszeresen megjelennnek az órákon a kormányzó svéd szocdem párt aktivistái és szóróanyagaikat osztogatva évek óta sikeresen terelgetik a svéd szociális jólétbe egyre otthonosabban integrálódó afrikai, ázsiai, dél-amerikai bevándorlókat a következő helyhatósági választások felé, amelyen a résztvétel nem kötődik svéd állampolgársághoz. Innét is érthető, hogy miért ragaszkodik a most regnáló svéd szocialista kormány az országba özönlő, s meglehetősen egyoldalúan tájékoztatott bevándorlók tömegeihez…
Mi, e városi gettókban egymásra eresztett idegenek, ugyanazt érezhetjük kölcsönösen, mint ama frissen megtért kovácsmester is, aki elhagyva az ivást, káromkodást, asszonyverést, most már békésen, s Jézusért megbocsájtón, de ugyanazt az üllőt, ugyan azzal az ügyetlen segéddel kalapálja, s ha mafla inasa olykor mellé is üt, csak ennyit sziszeg fájdalomtól eltorzult nyájas ábrázattal:
„Áldjon meg Téged az Úr, Fiam, de ugye tudod mire gondolok…?!”
A svéd iskolák évzáróit -még- rendre a templomokban tartják, így pl. a parókiánkhoz tartozó egyik gimnázium is, ahol kerülendő a 320 tanuló közt odajáró 3 (három!) muszlim gyermek megütközését, az Iskolaszék szabja meg, hogy áldást, imádságot és főleg Jézus nevét mellőzve, melyik világi zeneszám után, mit és hány percben mondhat el a lelkész. A saját templomában!
Amin persze az a pár muszlim gyerek jókat röhög, hiszen ekkora szervilitásra tényleg csak azok képesek, akik nevetséges felületességgel viseltetnek saját kultúrájuk, vallásuk iránt. „Mi egy szekularizált nép vagyunk!”
A Svéd (Evangélikus) Egyházba frissen bekeresztelkedett iraki fiatalok újdonsült lelkigondozójaként látogattam meg egy a Migrationsverket (Svéd Bevándorlási Hivatal) által rekvirált, egykor négycsillagos Kastélyszállóban. Szobájukig sötét tekintetű, barátságtalan arcok közt osontam a zsúfolt folyosón. . .
Panaszkodtak a kijárás szabadsága ellenére is megélt bezártságra, hogy nem dolgozhatnak, nem is tanulhatnak, csak ődöngenek naphosszat, és most már coming out keresztyénként lassan újkori mártirokká is válnak, ebben ez egykor irigyelt protestáns világban, a többnyire muszlim migráns családokkal zsúfolt Kastélyszállóban, Észak Svédia képeslapokra emlékeztető idilljében. S persze félnek is, főleg az éjszakánként gyakori pokrócos verések, és a „gyaurokat” gátlástalanul csúfoló, Bibliájukat széttépők igazhitűek miatt…”
Az őcsényi embereknek sem általában a migránsokkal van baja, mert hisz nem is tudhatják igazán, mit jelenthet migrálni, emigrálni, de azt már pontosan tudják, mit jelent mások pupját magukra venni, amikor pl. nem is olyan régen a máshonnét kiútált cigányokat varrták a nyakukba, vagy még jóval előttük, a kiebrudalt, repatriált sváb rokonok helyébe idegen szomszédokat kaptak…
Az őcsényi ember (is) a kéretlent viseli nehezen.
Azt, amikor megint más akarja megmondja nekik, kit s hogyan szeressenek.
Nem igaz, tényleg ők sem ! tudták, kikről van szó, mert nem traumás kurd gyermekeket, vagy szíriai agysebész professzort utasítottak el, hanem az ismeretlenből közelítő arctalan veszélyt, amire persze hogy nem a kormány, vagy Orbán, vagy sorosozó plakátok figyelmeztették, hanem csak mőködött bennük is az a zsigeri fék, ami ott motoszkál bennünk is, ha nem a mi tempónkban készül valami, amiben ugyanakkor ránk is számítanak, támaszkodni akarnak valakik.
A magyar falusi ember, vagyis az őcsényiek állítólagos politikai analfabétizmusa (érzéketlensége?) értsd politikailag inkorrekt megnyílvánulása éppen hogy nem az analfabéták, vagyis nem az áldozatok bűne, hanem a mellettük rendre elbeszélő, városi entelektüellek politikai korrekciós műhelyeiből szalajtott béna politikusoké, legyen az akár jobb, akár baloldali.
Őcsényben az őcsényieknek viszont az a jobb, ha nem nézik őket balfácánnak, hanem kellő távolságból tisztelik hagyományos büszkeségét, rátartiságát, rusztikus, de őszinte megnyílvánulásait is.
Melyik egészséges vidéki magyar emberben nincs meg ez az önvédelmi reflex?
Igen, valóban durvára sikeredett ez az őcsényi akció, de mit is próbált elérni, kipróbálni akár a migrásonszéd, akár a partvonalról bepróbálkozó városi politikus, a sajtó, vagy az őcsényiek szemében is csak egy gyütt-ment panziós?
A politikai frázis-panelekkel operálók és PC szólamokkal kibicelő filantrópok nemzetközi gügyögése Őcsényben nem értelmezhető, s ezért Ők ezt a cirkuszt kapásból cinikus provokációnak vették és annak megfelelően is viselkedtek, rusztikusan, zsigerből válaszoltak, a kamerákra, vagy a támához nemzetközi szinten társult kincstári viselkedési normákra pedig nagy ívben fittyet hányva, simán leordibálták a velük próbálkozó kezdegetők és sunnyogva mellébeszélők fejét!
Ennek az okát akkor és ott mindannyian jól értettük, még ha nem is értettünk mindenben egyet a fent jelzett artulációban ordibálókkal. Csak a magukét fújták, és önzőn, csak magukat féltették. Mint ahogy még 3000 másik magyar falugyűlésen is e-témában pontosan ugyan ez, ugyan így történt volna!
Aznap este ott Őcsényben leginkább az derült ki, hogy sem a migrásonszédnek, sem a tv-seknek, sem az ott tébláboló újságíróknak, vagy hívatlan pártbeli prókátoroknak és egyéb nadrágos vigéceknek halvány segádfogalmuk sincs, nem is volt arról, hogyan működik ma (még) egy falu, miféle csudabogár is az a nyers életösztönétül még nem teljesen megfosztott falusi ember!
S főleg arra nem számítottak, hogy reagál majd, ha még annál is hülyébbnek nézik, mint amivé degradálták az évtizedeken át regnáló kormányok cselédlekű vezetői.
Már nem tudták ezek az egy napos botrányra odacsődült percemberek, hogy a „paraszt” kit s hogyan szeret, szerethet-e mást is, mint akit kijelölnek számára, vagy maradtak-e még értékei, amit félteni merészel, s maradt-e még valaki, akitől -mint tőlünk is egyik ottani sétánkon- az esti utcán magyarul megkérdezheti saját falujában: „Ki fia vagy?”
A falujában, amit csodával határos módon, még mindíg sajátjának tekint.
Mert hogy ősi gyakorlata és tapasztalata szerint is, ez a rusztikus naturburs viselkedése tudta mindenféle értelemben megőrizni tisztaságban falvainkat, távol tartva még jó ideig a hívatlanokat, a kéretleneket. Mert itt még ma is egy valóságos közösségről van szó, ahová illik előbb rendesen beköszönni, aztán ha hellyel kínál, az asztalához leülni, és érthető nyelven, tőlük némi szívességet kérni, de nyájasan.
Őcsény matrikuláiban bőven találunk passzusokat a sárközi kálvinisták nyájasságára, az őcsényiek jókedvű adakozására, amikor távoli világok fiaival vállaltak szolidaritást, tanúsítottak segítőkészséget, nyújtottak anyagi támogatást, legyen az firenzei tűzvész, vagy egy erdélyi falu csaus nyomorúsága, árvízek idején, vagy amikor a spanyolok, görögök, vagy lengyelek igazságos forradalmát támogatták.
A divatos politikai magatartást bambán követő el-ítélgetőktől kérdem: hol kellett volna hallanunk, vagy olvasnunk arról, hogy a Ti döntéseitek alapján a Ti falvaitok, vagy kerületetek mikor és hány migránst fogadott be, aminek példáján számon meritek kérni a nektek teljesen ismeretlen Őcsényt!?
Mi most házat, aztán majd otthont építünk ebben a kedves sárközi faluban.
S egyszer csak -megint!- Őcsényiek leszünk, vagy már vagyunk is talán, még ha az őcsényiek fiatalabbja erről nem is sokat tudhat, pedig kevés őcsényi mondhatja el magáról azt, amit jobb emlékezetű öregek és református temetőjük némely síremléke, mint életem mérföldkövei, rólunk elárulnak, hogy atyai fölmenőim már vagy 300 éve megbecsült iparosai, tanítói, orvosai, jegyzőkönyveik első soraiban följegyzett adózói voltak e községnek, alkotva s betartva törvényeit, szokásait és leginkább vallását.
Kedves Siewert András!
Miközben a görög partokon a migrásonszéd önkénteseivel ezrével húztátok ki a tengerből a majdnem biztos pusztulásba ringatódzó lélekvesztők túlélőit, Ti mint egy tűz körül totyogó csecsemő, mellékesen iszonyú iramban felpörgettétek a lelketlen emberkereskedők üzletét, horribilis bevételekhez juttatva a darabszámban és nem hús-vér emberi lelkekben gondolkodó csempészek és filantrop civilek hálózatát.
Visszatérve a szerencsés kihúzottakra, ugye most már tudod, hogy mennyivel szebb lett volna, ha ezt a kéretlen „őcsényi reklámot” minden teátrális sajtó-fölhajtás és provokációnak sikeredett beharangozást simán kihagyva, s kiiktatva az amúgy természetesen érzéketlen médiát is, s persze nem beugorva a falu számára teljesen hiteltelen, számító, önámító panziós „önzetlenségének”, a kormány által is deklaráltan jogos menedékeseket egyszerűen elvitted volna pl. az Általad is bizonyára jól ismert bármelyik Balaton-parti egyházi üdölőnkbe!?
Ahol, nem mellesleg egy saját gondjaival is terhes, megriadt falu baljós légkörénél és a még őcsényben sem ismert „panziós” ellátásánál is sokkal jobb körülmények között, valóban felejthettek volna kínt, rohanást, életveszélyt, kivárva míg megérik a szintén nem kevésbbé veszélyeztetett -de úgy tűnik, az Általatok már teljesen elfelejtett- magyar falusi ember szívében is a gondolat, hogy önként és szó szerint dalolva, eltűrjenek a közelükben és tán be is fogadjanak majd olyan idegent, akit nem rátukmálnak, hanem akiket maguktól is meghívni képesek.
Lesz még erre alkalom, és bőven lesz is kiket.
Minket is, remélem befogadnak majd, ha úgy kérjük, ahogy Nekik tetszik.