Mindig meghatódom azon a lihegős igyekezeten, amellyel a papagájko… szóval a NER sajtó támogatja a miniszterelnök urat, és minden szempontból adja alá a lovat, nem számít nekik, hogy a ló döglött vagy nem az. Biztosan úgy gondolják, Orbán majd leszáll róla, ha kell.
Most éppen Zelenszkij permanens rugdosása a legdivatosabb. Ezzel mutatják be a csics… izé, újságírók, hogy Orbán milyen okosan gondolkodik (nem csoda, hogy Trump mindenben követi). Az orbáni elmélet szerint ugyanis, ha az ukrán elnök, azaz a háborúpárti Brüsszel háborúpárti marionett figurája nem lenne, akkor minden a legnagyobb rendben menne minálunk Európában. Ukrajnát elvtársi megőrzésre rég átvették volna az oroszok (ahogy korábban Belaruszt is), a NATO nem 448 kilométerre (Ukrajna) lenne Moszkvától, hanem sokkal-sokkal távolabb, mégpedig 582 kilométerre (Lettország), ömlene az orosz gáz Európába, vidáman pipálnának a kémények, és Putyinnak végre nem napi gondjai lennének azzal a nyomorult különleges katonai művelettel, hanem higgadtan elgondolkozhatna azon, ki legyen a következő. Moldova? Szlovákia? Esetleg az izgága magyarok? Tőlük ugyanis minden kitelik…
Fogalmam sincs ugyan, hogy az „Ecc, pecc, kimehecc, holnapután bejöhecc…”-nek mi az orosz megfelelője, de biztosan van neki, és így a jövendő orosz gyarmatot a kormányülésen a mondókával könnyen meghatározhatják. Ezt követően oda is bevonulnának az orosz csapatok (ürügy mindig van, hülye az, akinek nincs), a lakosság pedig lelkendezve fogadná őket, mert az európai népek Trumptól akkorra már megtanulták, hogy aki védekezik, az agresszor, és számíthat Trump haragjára meg követeléseire. Ahogy Ukrajna is. Az orosz bevonulás után ugyan néhányan kiesnének egy pár magasan lévő ablakon, de mint azt a népek nagy tanítója, Sztálin mondotta volt, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács, és a szilovikoknál, mint tudjuk, mindig van a gyalu. Esetleg Polónium.
Azt, hogy ki az agresszor, a legjobban Trump tudja, miután eleve, már csak hivatalból ő a legokosabb a világon. Egy tökhülye, erkölcsi nullát, aki kihasználja más országok szorult helyzetét, a derék amerikai nép, amely a népek közül a legtöbbre vitte, csak nem választana meg elnöknek! Pont úgy nem, ahogy például a rendkívül különleges, sumér-kipcsák-nemugor-nemfinn magyarok sem egy önző, bugyuta, mindenkivel hadilábon álló embert tesznek meg miniszterelnöküknek, akinek a küzdelem (= folytonos verekedés) az életformája. De nem ám! Illetve ha véletlenül mégis egy ilyet választanának, négy év múlva úgy leváltják, mint a sicc! De ha az események kedvezőtlen összjátéka folytán mégsem váltanák le, kétharmadot biztos nem adna neki az okos értelmisége vezette magyar nép! Mégpedig semmiképpen, ugyanis azzal úgy lehet diktátor, hogy a jogállam nem sérül, ami az álmoskönyvek szerint rosszat jelent. Na persze, nem neki. A családtagjainak, barátainak meg az üzletfeleinek se. Csak a többieknek, nekik viszont nagyon.
Mostanában többen is próbálkoznak azzal, hogy Orbánt fel kell jelenteni az Alkotmánybíróságon, mégpedig az Alaptörvény C) cikkének (2) pontja miatt, mely szerint:
„Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.”
Az Alaptörvény, mint tudjuk, egy vonaton utazó laptopon született Budapest és Brüsszel között, ezért az Alkotó nem ügyelhetett annyira a pontos fogalmazásra (nyilván a zötyögés miatt). Ebből következően azt az embert, aki az idézett pont két lehetősége közül jogilag meg tudja határozni, hogy az „erőszakos” jelző csak a „megszerzésére vagy gyakorlására” vonatkozik, vagy pedig a „kizárólagos birtoklására” is, a Jogászok jogásza megtisztelő címre kell felterjeszteni. Ha ilyen ember nem akad, akkor nem tudhatjuk meg, hogy az egyértelműen a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló, de nem erőszakos tevékenységű magyar miniszterelnök Alaptörvényt sértett-e, vagy sem. Hja, kérem, vagy pontosabban kellett volna fogalmazni, vagy nem szabadott volna Orbánt kétharmaddal megválasztani.
Megjegyzendő még, hogy kétharmad esetén az emberek kényszerítéséhez nem kell a szokvány erőszak, elegendő meghozni a kormányfő akaratának megfelelő törvényt, saját emberek révén elfoglalni a fékeket és ellensúlyokat (+ média!), és/vagy létrehozni a kormányfő céljait majd szó nélkül teljesítő célzott programmal bíró Hivatalt (Hivatalokat), és máris jogilag indokoltan lehet birtokolni a hatalom további részeit, azaz a jogállam nem sérül vele. Ez a lehetőség (erőszak nélküli erőszak) tovább bonyolítja a kérdést, amelyet az Alaptörvény Alkotója sajnos nem rendezett el pontosan. Más járt a fejében, gondolom. Utazás közben megesik.
A főtémára térve. Olvasom a Magyar Nemzetben, hogy:
„A kolumbiai elnök ostobának nevezte Zelenszkijt. Gustavo Petro kolumbiai elnök szerint Zelenszkij ostobasága, hogy hagyta magát manipulálni a nyugat-európaiak által, akik nem tudják, hová mennek, Hitler felé, vagy a semmi felé; harcolnak szláv testvéreikkel, és a végén Ukrajnát az amerikaiaknak adják. Hülyeség!”.
Ha megvizsgáljuk, hogy Petro elnök úr hol helyezkedik el a világpolitikában, kb. a százhuszonnyolcadik senki környékén érdemes keresgélnünk, tehát az ő megidézése az… újság által abszolút irreleváns. A lényeg csak az, hogy a FIDESZ tábornak bemutassák, még külföldi(!) elnökök is elítélik Zelenszkijt, azaz ő egy nagyon-nagyon rossz ember. Ráadásul ostoba. Ha valaki egyéb rosszalkodásairól is hírt szeretne kapni, javaslom a Magyar Nemzet lapozgatását. Nem fog csalódni, abban biztos vagyok. Akad ott döglött ló bőségesen.
Az elnök úr szerint tehát a nyugat-európaiak nem tudják hová mennek. Én, úgy látszik, tudom, mert az emberiség ügyintézési módszerei közé az erőszak újbóli bevezetése szerintem is helytelen. A nyugat-európaiakhoz hasonlóan jobbnak tartom a tárgyalásos módszert, ha valakinek valamilyen baja van, annak révén jóval kevesebb áldozattal és kártétellel lehet kezelni a kérdést. Persze, ha valaki a másét akarja, az más. Ott a tárgyalás nem segít, ott a másét akarót rendesen helyre kell tenni: „Nem rabolgatunk, Vologya! Pányimájes?
Hitler idehozása számomra végképp érthetetlen, hiszen esetünkben nem egy nyugat-európai ország támadta meg Oroszországot, hanem fordítva történt, bár az amerikai és a magyar Trump szövegét hallgatva kezdem érteni (a védekező az agresszor), a semmi felé menést, viszont az elnök úrtól kell megkérdezni, hogy mit jelent, mert ha arról lenne szó, hogy Nyugat-Európa Unióstul megsemmisül, ha Ukrajnát támogatja, az egy rendkívül kövér hülyeség. Nem is javaslom a szajkózását senkinek.
Petro elnök úr továbbá úgy gondolja, hogy a gonosz nyugat-európaiak manipulálták az ukrán elnököt, mert magától nem állt volna ellen Putyinnak, és nem harcolt volna szláv testvéreivel csak azért a pimf eredményért, hogy Ukrajna ne legyen orosz gyarmat. Hiszen Belarusz is milyen jól elvan vele! Így viszont, hogy a nyugat-európaiak szemét manipulációjának hatására nem átall testvéreire kezet emelni, különösen ostoba dolgot tesz. Mint ebből látható, Petro elnök úr a magyar és az amerikai Trumpnál is tovább gondolta a dolgot, hiszen előbbiek csak az ellenállást nehezményezik, míg a kolumbiai elnök a testvérharcot is, ami aztán végképp csúnya viselkedés Zelenszkijtől.
Petro elnök úr szerint a befejezés is tragikus, hiszen Ukrajna végül nem az oroszoké lesz, hanem az amerikaiaké. Ezek szerint ő annak örülne, ha az oroszoké lenne, azaz Zelenszkij ostobasága elrontotta az örömét, így aztán mindenki megértheti, miért fakadt ki elnöktársa ellen, és miért nevezi ostobának. Nem értem ugyan, hogy miért lenne jobb neki, ha egy európai ország amerikai gyarmat helyett ázsiai gyarmat lenne, de be kell valljam, nem is érdekel. Sokkal inkább érint engem személyesen, hogy ha egy magyar újság kizárólag az érzelmeket célozva próbálja a nemzetével szabadságharcot vívó ukrán elnököt hazánkban segítés helyett hitelteleníteni.
Morálisan ugyan ez a ritka ócska húzás kategóriája, mégsem éri el a trumpi negatívumot, amikor a másik szorult helyzetét kihasználva az amerikai nép nevében(!) rabolja ki az ukrán népet. Ráadásul egy olyan ország rabol, amelynek egy főre jutó GDP értéke több mint 16-szorosa a kirablottnak. Betűvel: tizenhatszoros. Azaz tévedés kizárva. Azt hiszem, a hullarabló kifejezés Trumpot illetően túl enyhe szó ide.
Petro elnök úrnak a kinyilatkozása végén kijelentett mondatával viszont minden további nélkül egyet tudok érteni. Amit ő mondott, az mind részleteiben, mint egészében hülyeség.
És nem kicsi.
