Szűk két hónap alatt mintegy tíz ellenzéki tüntetés volt, jellemzően pár száz résztvevővel. A politológus szerint jobban kell fókuszálni a témát és nagyobb szervezési erőfeszítés is szükséges. De érdemes várni olyan kormányzati lépésre, ami utcára vihet tömegeket.
Ma a cefeteria megszüntetése ellen szerveznek tüntetést a szakszervezetek, még nem tudni, hányan mennek el Budapest belvárosába. Nem előlegeznénk meg az eredményt, de ha abból indulunk ki, mit láthattunk az elmúlt időben, lehet, hogy nagy reményeket nem érdemes fűzni hozzá.
Az elmúlt nem egészen két hónapban volt vagy tíz demonstráció az ellenzéki pártok szervezésében, ebből kettő október 23-án. Utóbbiakon ezres számban vettek részt, a többin jellemzően inkább néhány százan.
Kezdődött szeptember közepén a DK Ellenállás című sorozatnak szánt demonstrációjával, majd újabb fővárosival folytatódott a „permanens forradalom”, amely „addig tart, amíg le nem váltják a kormányt”.
A csekély érdeklődést látva
a további budapesti helyszíneket a párt gyorsan törölte a Facebookról. Ezután még három helyen folytatták egy hónap alatt: Miskolcon, Szegeden és Győrött, a megjelentek száma hasonlóan alakult.
Az október 23-i nemzeti ünnepen többek közt az európai ügyészséghez csatlakozásért szerveztek tüntetést, pár ezer ember ment el. Néhány napra rá a Momentum hívta a CEU elé híveit (is), amikor kiderült az egyetem valószínűsíthető távozása. Legutóbb múlt vasárnap a lakhatás jogáért szervezett fáklyás tüntetést az Alkotmánybíróság elé a Város Mindenkié Csoport. Ott is pár százan voltak.
Mintha nem sok értelmük lenne
ezeknek az utcára vonulásoknak. Kiss Ambrus, a Policy Agenda ügyvezetőjének véleménye szerint is nyilván szerepe van ebben a tapintható apátiának a sorozatos ellenzéki választási kudarcok után. A legutóbbit követő áprilisi két nagy fővárosi demonstráció ezért lepett meg sokakat, mert különösebb céljuk se volt ezeknek.
Ez rámutat arra, hogy a tiltakozásnak ez az élménye fontos,
erről nem szabad lemondani, bármennyien jelennek is meg.
Szerinte azonban elengedhetetlen az eddiginél alaposabb munka. Nagyon
fontos a jól körülhatárolt cél és a szervezés
– mondta Kiss Ambrus.
A ma délutáni tüntetés sikere is azon múlik, a szakszervezetek képesek-e sok embert megmozdítani, és nagy tömegek érzik-e úgy, hogy elég fontos ügy a béren felüli juttatások lényegében megvonása a magas adókulcsba sorolással. Vagyis mekkora a mozgósítási potenciál valamely jelenségben.
Több tüntetés besülése is annak tudható be, hogy ez nem volt elegendő. A felsőoktatás, benne a CEU helyzete mögött nincs akkora katartikus érzés, amely tömegeket vonzana. A DK már általánosabban és mélyebben fogalmazott (diktatúra), de a politológus szerint mégis rosszul érzékelték a társadalmi közhangulatot. Hasonló pályát futnak be a korrupcióellenes megmozdulások is: mindenki régóta tudja, hogy van ez a jelenség, nincs mozgósító ereje – mondta Kiss Ambrus.
Más ügyek kellenek, jól fókuszált célok, és, ami fontos, nem elég a Facebookon meghirdetni, a szervezésbe sok munkát is bele kell tenni – mondta a Policy Agenda szakértője.
Az viszont tény, hogy a kormányra lehet „számítani”. Ha lesz olyan döntése, ami váratlanságával ér el sokakat, az tömegeket vihet utcára.
