– Józsi bácsi, a TV2-től jöttem.
– Na, az jó. Mondják be a tévéjükben, hogy az utcánkban már hetek óta nem takarítanak. Csak a polgármester háza előtt.
– Maga ugye nyugdíjas?
– Az, hogy a fene enné meg. De ettől még nálam is lehetne takarítani.
– Maga is retteg a Vona Gábortól és a Jobbiktól?
– Hát persze. Mindennap kétszer. Reggel egy órát, és este is egy felet. Mikor mennyi időm van…Ki az a Vona Gábor?
– Nem tudja?
– Nem ugrik be. Volt régen egy ilyen nevű ismerősöm, de őt nem így hívták.
– Józsi bácsi, a Vona fenyegeti a nyugdíjasokat.
– Majd adok én neki! Fenyegetni! Kerüljön csak a szemem elé!
– Nem fél? A Vona azt mondta, hogy megölnék az összes nyugdíjast.
– Ilyet mondott? Akkor ez a Vona olyan migáncsos féle lehet.
– Nem migráns.
– Pedig, a migráncsosokról szokták mondani a maguk tévéjében, hogy megölik a magyar embereket. Meg az összes nőt megerőszakolják.
– A Vona nem migráns, Józsi bácsi. Figyeljen ide! Mondja azt, bele a kamerába, hogy amióta hallotta a Vonát a nyugdíjasokról beszélni, retteg. Le sem mer menni az utcára.
– Csak lássam meg azt a Vonát! Úgy fog rettegni, hogy ki se teszi a lábát az utcára.
– Józsi bácsi! Nem a Vona retteg, hanem maga és a többi nyugdíjas. Már egy liftbe sem mernek beszállni, vagy metróra.
– Na, a metró az tényleg necces egy kicsit. Ezért van nálam mindig egy fakocka, hogyha elromlik az ajtó, kéznél legyen.
– Józsi bácsi, akkor összefoglalom a tévénézők számára a beszélgetésünket. Ön és nyugdíjas társai rettegnek és félnek Vona Gábortól és a Jobbiktól.
– Akkor most mondanék még én is valamit.
– Hallgatom, Józsi bácsi.
– Ti egy szemét, szarrágó papagájkommandó vagytok. Hülyének nézitek az embereket. Hazudtok, mint a vízfolyás. Az ilyet annak idején a falu végéig pofoztuk. Az újságírás szégyene vagytok. Ez valamikor egy szakma volt, hivatás. Nem szégyellitek magatokat? Ezt tanította nektek az anyátok?
