„A nyugat-európai vezetők ma az ukrajnai háború meghosszabbításán dolgoznak, sőt egy európai-orosz háborúra készülnek, amit mindenképpen meg kell akadályozni – közölte a tárca tájékoztatása szerint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden Vásárosnaményban.”
Ezért szeressük ám a Petit! Úgy megmondja, mi van, mint a faluszéli vajákos Örzse! Jó, jó, persze hogy nem az ő szövege, mi is tudjuk, kik az alkotók, és igen, egy szajkó is közölhetné velünk mindezt a külgazdasági (Forduljon mindig szakemberhez), egyben külügyminiszter úr helyett, de akkor is tiszteletre méltó a vállalása! Nagy bátorság és igencsak vastag bőr kell ám ahhoz, hogy valaki kiálljon a placcra, és úgy beszéljen az orosz-ukrán háborúról, hogy a hosszas értekezésében egyetlen szó se essék az egyértelműen és kizárólagosan főbűnös Putyinról, a dicsvágyó, tömeggyilkos agresszorról. Sőt, helyette végig arról folyjon a hablaty, hogy a nyugat-európai vezetők az ukrajnai háború meghosszabbításán dolgoznak. A nyugat-európai vezetők. Naná, hogy ők. Ilyen népátverő propagandaszöveget egy szajkó sem bírna végig, már az első mondatoknál vörösre sült pofával zuhanna le a fáról, ezért bízták az illetékesek Szijjártóra a dolgot.
Mint azt a fideszes papagájkommandó permanens szövegeléséből tudjuk – illetve dehogy tudjuk, a „tudjuk” ugyanis valamilyen aktivitást feltételez a befogadó részéről, ez viszont a magyar emberek tudatába éjjel-nappali kántálással lett belesulykolva, ha akarták, ha nem –, szegény Putyin már rég befejezte volna Ukrajna annektálását, de azok a rohadék nyugat-európaiak még ezt a kis örömöt is sajnálták tőle, és fegyvert szállítottak Ukrajnának! Hogy védekezzen a nyomorult! Hát mit tetszik szólni, kérem? Szörnyetegek ezek az Ursulák meg Macronok! Szegény Putyin…
Sajnos a nyugat-európai vezetőknek az orosz törpe ilyetén bosszantása nem elég, ráadásként még – horribile dictu! – egy leendő európai-orosz háborúra is készülnek. Szijjártó természetesen nem csak úgy lát a jövőbe, hanem mindezt bizonyítja is:
„Erről szól a fegyverkezés, erről szólnak a döntések, amelyek meghosszabbítják a háborút, erről szól az esztelen pénzküldés Ukrajnába, erről szólnak azon stratégiai dokumentumok, amelyek arról beszélnek, hogy 2029-re el kell érni a harcászati felkészültséget arra, hogy európai-orosz háború legyen, és 2030-ra készen kell állni arra, hogy ez fizikailag is megtörténjen.”
Tehát a nyugat-európai hadseregfejlesztés NEM azért történik, mert az Egyesült Államok ritka pofátlan módon magára hagyta a NATO európai részét Ukrajnával együtt (ilyen „megbízható szövetséges” Trump), és Nyugat-Európa rádöbbent, hogy haderő fejlesztés nélkül nem tudja megvédeni Oroszország ellen a tagországait, hanem mert ő akar támadni. De bizony ám! Hogy mit nyerne ezzel, és mit kezdene vele, az sajnos homályban maradt.
Na, így már érthető, sőt Peti az utolsó mondatban tett egy halvány célzást arra, ki kezdi majd a háborút, mert nem a „megtörténhet”, hanem a „megtörténjen” szót használta, azaz szerinte a nyugat-európai vezetők nem csak pénzt küldenek esztelenül Ukrajnába, hanem 2030-ban majd támadnak is. Ha úgy támadnak Macronék, hogy fityiszt mutatnak Párizsból, Berlinből meg Londonból Kelet felé, amit Putyin, mint nemes lelkületű patrióta végképp nem tűrhet, és ezzel kiprovokálják az oroszok ellentámadását, hát akkor úgy, de hogy ők kezdik, az biztos. Ahogy kezdte Ukrajna is. Hogy ki a felelős az ezután következő borzalmakért, ezek után nem lehet kérdés senkinek. Főleg Szijjártóéknak nem.
Mint Putyintól tudjuk, ő készen áll rá, még akkor is, ha ez már igazi háború lesz, nem csak olyan precíziós csapások sorából álló különleges hadművelet, mint most Ukrajna ellen. Igaz, az eddigi orosz támadások nem sikerültek túlságosan precíziósra, tekintve, hogy egy-két lakóház meg néhány civil is beleesett a Kreml csapásirányába (eddig kb. 14 000 ukrán civil halt meg), ami persze csak az ukránokat, na meg a hülye európai filantrópokat izgatja, a virtigli szilovikot nem nagyon. Illetve nagyon nem. Hiszen csak járulékos veszteség.
Ahogy a mi derék Péterünk (és nem ám a tiszás!) mondja:
„Ezt kell megakadályozni. És mi, magyarok, a magyar kormány a magyar emberek támogatásával a negyedik éve szorgalmazzuk, hogy legyenek végre olyan tárgyalások, amelyek elvezetnek a békéhez, legyen fegyverszünet, (…) végre a diplomácia vegye át a fegyverek szerepét, és köttessen végre egy megállapodás, amelynek a nyomán a béke visszatérhet Közép-Európába.”
Gyönyörű gondolat, gyönyörű szavak. Egyetlen baj, hogy a magyar emberek támogatásával a magyar kormány által szorgalmazott tárgyalások a Trump nevű nagydarab békeangyal kezdeményezésére és vezetésével immár sok hónapja tartanak, a Trump által ígért egynapos béketeremtés helyett máig odáig sikerült a tárgyalódelegációknak elvergődni, hogy:
„Öt órán át tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnök és Steve Witkoff, Donald Trump amerikai elnök különmegbízottja Moszkvában a békejavaslatról, de nem sikerült áttörést elérni, írja a BBC. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője arról beszélt, hogy a találkozó konstruktív volt, de a terv egyes részei elfogadhatatlanok Oroszország számára. Witkoff mellett részt vett a megbeszélésen Trump veje, Jared Kushner is. Az amerikai oldal egyelőre nem kommentálta a fejleményeket azóta, hogy elhagyták Moszkvát.”
Ebből aztán a vak is látja, hogy ehhez az „eredményhez” képest a nagy, kövér semmi maga a Himalája, azaz a béke a tárgyalásokon nem fog megszületni. Csakis a harctéren, mégpedig az egyik fél katonai vereségével, és ha valaki nem szeretné, hogy a gonosz törpe győzzön, majd vérszemet kapva tovább folytassa a Varsói Szerződés – KGST kombó európai újjáépítését, akkor az ukránokat kell segítenie. Pénzzel, fegyverrel, szankciókkal, meg még ami a keze ügyébe kerül. Ennek felismeréséhez sajnos Trump hülye, de vannak nála a felismerést illetően még hülyébbek is, akiket itt és most nem akarnék felsorolni, tekintve, hogy ugyanahhoz a kultúrkörhöz tartoznak, amelyikhez én.
Mondott persze a mi derék Péterünk ezen kívül még mást is:
„Miért nem történt meg a megegyezés? Ugye egészen idén januárig azért nem történt meg, mert a világ első számú szuperhatalma, az Egyesült Államok mélyítette folyamatosan a konfliktust, öntötte az olajat a tűzre, és ezt önfeledten támogatták a háborús pszichózisban úszó európai politikusok is. Csak gondoljunk bele, hogy mennyien haltak meg, hogy mennyien menekültek el, mekkora pusztítás történt, hogy mi szenvedésen ment keresztül az európai gazdaság, hogy mennyi pénzt küldött Európa Ukrajnába, hogy mennyi fegyvert küldtek oda, amivel ki tudja, mi lett. És ez mind-mind nem kellett volna, hogy megtörténjen, ha 2022. március-áprilisában a nyugatiak nem beszélik le az ukránokat a békemegállapodásról.”
itt már Péterünkkel kissé elszaladt a ló, lásd „öntötte az olajat a tűzre”, „háborús pszichózisban úszó”, „mi szenvedésen ment keresztül az európai gazdaság” (a gazdaság – hajjaj), „a nyugatiak beszélték le az ukránokat”, és szerinte létezett még békemegállapodás is, amelynek csak az a baja, hogy nem állapodtak meg semmiben. Sajnos már akkor sem volt olyan sokoldalú kompromisszum, amely alkalmas lett volna erre, és bizony ma sincs ilyen, pedig most már a béke legfőbb angyala is ott tüsténkedik a hegyek vajúdásánál, miközben immár az ikszedik egeret hozzák világra, amelyek mindegyikéről eleve látható, hogy satnya és életképtelen. Mindenkinek be van szorulva a lába. Ha Putyin nem tud legalább másfél ukrán megyét új orosz területként bemutatni, akkor neki vége, ha Zelenszkij enged, akkor ő tűnik el a süllyesztőben. Ha Trumpnak nem sikerül összehozni a békét, akkor még többen fognak röhögni rajta, ami neki maga a halál, az EU meg nagyon nem szeretné, ha az oroszok újra betennék a lábukat a tényleges Európába, mert ami Oroszországban még földrajzilag Európa az Urálig, az a nyugati politikusok szerint nem az. Sőt messze nem.
Szóval még egy-két év, amíg Oroszország végképp kifullad gazdaságilag, és ennek következtében elveszti a háborút. Azzal Putyin és országa eltűnik a süllyesztőben, így Európa hozzáláthat Ukrajna újjáépítéséhez, amelyből Amerikát simán ki fogják hagyni. Az egyetlen rejtély Kína, amely majd jót veszekszik minden téren az Egyesült Államokkal, de hogy annak a gazdasági harcnak mi lesz a vége, arról fogalmam sincs.
Egyébként nem kellett volna ez a háború. Az ilyen szörnyűségek jövőbeli megakadályozásának egyetlen módja, hogy senki ne juthasson olyan helyzetbe, mikor már csak a még nagyobb dicsőség hiányzik neki, mert akkor azt kezdi el hajhászni.
Az eredményt látjuk. A pokolba is!
