Mekkora felháborodás övezte Magyarországon még a (Gyurcsány-vezette) kormány döntését 2009-ben, hogy fokozatosan 65 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. Ma félúton tartunk a 2022-ig fokozatosan elérendő célhoz vezető emelések útján: jelenleg – alapesetben – 63,5 évesen kérhetik nyugdíjaztatásukat a magyarok. Ám nemhogy 63,5, de 65 évesen is, a világ számos részén az emberek jó része még dolgozik.
Igaz, jelentős a szórás – ahogy az a mellékelt grafikonból is kiderül, hiszen van olyan ország – meglepő módon Indonézia –, ahol a 65 éven felettieknek több mint a fele aktív, ugyanakkor van, ahol a 10 százalékot sem éri el ez a mutató – ilyen a legpasszívabb idősekkel „büszkélkedhető” Spanyolország, ahol 5,3 százalék az arányuk. Magyarország sem áll túlságosan fényesen: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a idén az első negyedévben a 65+ korosztálynak nem egészen a 19 százaléka volt aktív, ezzel bizony eléggé hátul kullogunk a rangsorban.
Érdekes – ahogy az a legfejlettebb ipari államokat tömörítő OECD jelentéséből kitűnik –, hogy Ázsiában dolgoznak kiemelkedően magas arányban az idősebbek – persze az más kérdés, hogy ezt anyagi kényszerből vagy a velük született és életmódjuknak, étkezésüknek köszönhetően megőrzött fittségüknek köszönhető a teljesítmény.
2009. elején még Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején született meg a döntés arról, hogy sok éves fokozatos emelés eredményeként 2022-ra 65 évre emelik a nyugdíjkorhatárt Magyarországon. Az egymást követő Orbán-kormányok sem változtattak az ütemen és a célon. Jelenleg ott tartunk, hogy 63,5 évesen lehet nyugdíjba vonulni Magyarországon.
