Interjú Csintalan Sándorral, aki nem tartja magát megmondó embernek, hanem: „de ha már mindenáron be akarsz sorolni valahová, akkor használjuk az Élet és Irodalom formuláját, sajtómunkás vagyok”. Arról, hogy mi a különbség Orbán és a Fidesz között, meg Simicskáról, aki „be se teszi a lábát a tévébe, rádióba, az újsághoz”. Továbbá: nem hisz abban, hogy olyan információ kerüljön ki, amely által megvilágosodik az ország.
Akkor most mi kollégák vagyunk?
Hogy a fenébe lennénk kollégák? Számodra méltatlan lenne…
Vegyük komolyan egymást.
Én ezt halál komolyan mondom. Én nem merészelném magamat újságírónak gondolni.
Akkor mi vagy?
Csintalan Sanyi. Van persze mondanivalóm a politikáról, ami el is tudok és el is akarok mondani, talán érdekes is, de azért legyünk tisztába a fogalmakkal, ez nem újságírás.
De hát képernyős ember vagy, megismernek az utcán…
Bizony. Ilyen népszerű soha nem voltam, még 94-ben sem.
Akkor mégis mi vagy? Megmondó ember?
Az sem, mert az azt hiszi magáról, hogy ő mondja meg a tutit. De ha már mindenáron be akarsz sorolni valahová, akkor használjuk az Élet és Irodalom formuláját, sajtómunkás vagyok.
Lépjünk el akkor innen egy kicsit, próbáljuk meg máshonnan megközelíteni a személyedet. Indultál az MSZP-ből, hagyjuk a rendszerváltás előtti időket…
Miért? Ne hagyjuk. Már csak azért sem, mert
én arra büszke vagyok, hogy harmadmagammal voltam kommunista, Steinmecz, Osztapenko és én.
Rajtunk kívül nem voltak kommunisták az előző rendszerben…
Csak neked nem volt szobrod… De: azért mondod ezt, mert annyian átrajzolják a múltjukat?
Olyannyira, hogy én nem ismerek olyan életrajzot, amit ne visítva olvastam volna el. Visítva, röhögve…
Sok hazugsággal találkozol?
Gondolom te is. Abban van konszenzus, hogy kölcsönösen elhisszük egymásról, azt, amit állítunk magunkról. Pedig egyáltalán nem mellekés mit mondunk a múltunkról, jelenünkről, kicsit meghatározza a jövőnket is. Azt játsszák sokan, hogy becsomagolják a múltjukat, aztán előveszik, és bizonyos elemeit kicsomagolják, ha érted, amit mondani akarok. Ettől ilyen beteg ez az ország.
Ok, de térjünk vissza hozzád, a te múltadhoz. Elindultál az MSZMP-ből és abból aztán átléptél az MSZP-be…
Nem egészen. Mert én 1987-ben kiléptem a pártból. Ez azután történt, hogy a reformkommunisták kísérlete a párt kettészakítására megbukott. Mindez Kecskeméten történt; mindenki azt várta, hogy odajön Pozsgay Imre és zászlót bont. De nem bontott, így aztán én kiléptem. Aztán volt egy rövid kapcsolatom az MSZDP-vel, aztán a Független Szociáldemokrata Párttal, ebben a minőségemben vettem részt azon az MSZMP kongresszuson, ahol Horn Gyulát elnökké választották, aztán némi üresjárat után szakszervezeti vonalon kerültem kapcsolatba újra a szocialistákkal, de ekkor már az apparátus tagjaként.
Aztán elhagytad az MSZP-t…
Igen, 2002-ben elhagytam.
Hogy fideszes lehessél, bár nem párttagként.
Dehogynem, 2006-ban léptem be és csak most léptem ki.
Mikor most?
Nyáron.
Miért?
Mert megkért, hogy finoman fogalmazzak a választókerületi elnök.
Miért, még maradtál volna?
Valószínűleg maradtam volna. Mert azért ott nagyon sok jó ember van, akik közösséget alkotnak.
A Fidesz nem egyenlő az Orbánnal.
Mert az Orbán micsoda?
Egy pártállamot építő valaki, aki privatizálja az országot, különböző javakat megszereznek, államosítanak, majd jogi úton megteremtik a lehetőségét a magánosításnak. Emellett a pártot, és az államot össze is tolja,
a szakmai anyagok nem az állami intézményekben készülnek, hanem a pártban, ezért is vette át a hatalmat a párt az államtól.
Próbálom értelmezni, amit mondtál: hogy van egyszer az Orbán és van a Fidesz. De akkor mi a Fidesz?
Eszköz.
De, hát azt mondtad, hogy a párt még most is vállalható lenne a számodra.
Igen, mert van egy kiemelkedő korszaka, ami szép is jó. De igaz, ennek vége: a levették a Fidesz honlapjáról mindazt, ami a múlt, ami számukra ma már kényelmetlen. Mindent eltüntettek. Például Orbán-beszédeket is, gondolhatod melyeket. Karinthyval szólva: nehogy találkozzon önmagával a Duna-parton, mert az egyik énje biztos a vízbe vetné magát. Tőlem egyébként nap, mint nap megkérdezik az utcán, hogy ezeknek semmi nem elég? És erre a kérdésre én nem tudok választ adni. Mint ahogy arra sem, hogy miként kerültek ide azok az emberek, mondhatjuk, a tehénszar mellől, akik most kifosztják az államot. Nem gondolom, hogy azok, akiket 2002-ben otthagytam mások lettek volna, de a mérték azért mégis nagyon más. Az is a kliensrendszerű reform-Magyarország volt, amit most csúcsra járatnak, magukat nemzetinek kikiáltva. Ahogy annak idején a munkásosztályt használták retorikai elemként, most a nemzet fogalmát használják, ugyanúgy. Azt hangsúlyozva, hogy ők a nemzet. Mi nem vagyunk azok.
De te benne voltál… Vagy azt, amiről most beszélsz, 2006-ban még nem ismerted fel?
Van egy ilyen verseny mostanság, hogy ki ismerte fel előbb a valódi tulajdonságokat…Na én ezt magasról leszarom. Van, aki tényleg eltalálta, hogy kitől mi várható, én nem tartozom közéjük. Szerintem egy csomóan már akkoriban elkezdték fasisztázni az Orbánt, amit én egyáltalán nem gondoltam elfogadhatónak. Nagyon sokan beleláttak Orbánba olyan dolgokat, amelyek nem voltak igazak, Orbán nem volt olyan, a történetnek az a része a szörnyű, hogy a végén azzá lett. Hogy ezt én mért nem láttam, azt nem tudom, pedig sokszor feltettem magamnak a kérdést.
Te, a közvélekedés szerint, most Simicska Lajos utastársa vagy. Mesélik, hogy a műsorodban például arról beszélsz, hogy az egyetlen helyes választás a Jobbik lenne. Nem így van?
Na elmész te a büdös picsába. Elmondtad, hogy nem is nézed és nem hallgatod a műsoromat. Ha valaki egyetlen ilyen mondatot hallott ebben az országban, az jelentkezzen.
Ne legyél ideges…
Dehogynem bazmeg. Az a helyzet, nem haragszom, csak indulatos vagyok. Másodszor fordul elő, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Mondták például, hogy most már olvassák a Magyar Nemzetet, tíz évig, teszik hozzá, a kezükbe sem vették, mert propaganda újság volt. A faszomat, akkor honnan tudod, hogy az volt? Mert mondták. Te is ilyen vagy most. Hallottad… Ilyet kérdezel? Rendben van. Tanulságos. A diagnózisnak ez kiváló. Ezt csináljuk, kivétel nélkül. Minősítgetünk, alap nélkül.
Én csak azzal akartalak szembesíteni, hogy miket mondanak…
Nem rád haragszom, szó sincs róla. Nem az a baj, hogy megkérdezted. A baj az, hogy azok az emberek, akik ma a nyilvánosságot csinálják, írnak, beszélnek, anélkül, hogy rendelkeznének bármiféle alappal.
Akkor most úgy kérdezlek: van-e most politikai szimpátiád valamelyik párt iránt?
Nincs.
Nem is akarod semmilyen irányba befolyásolni a nézőidet?
De. Abba az irányba, hogy figyeljenek a tényekre, olvassanak, több forrásból tájékozódjanak. Egyébként a legutóbbi műsoromban, múlt pénteken, annyit mondtam, hogy azt kizártnak tartom, hogy az MSZP-vel valami pozitív dolog történjen.
Velem az már nem fordulhat elő, hogy szerelmi viszonyba kerüljek bármelyik párttal, így szimpátiám sincs.
Annyit kétségtelenül még mondtam, hogy a Gyurcsányt ne vegyék komolyan, nem ezekkel a szavakkal, de ez volt az értelme; a mostani aláírásgyűjtését nagyon felháborítónak tartom, amúgy már 2006-ban megmondtam róla, hogy szét fogja baszni az MSZP-t, akkoriban adtam a Magyar Nemzetnek egy interjút, a jóslataim milliméterre beteljesültek. Így aztán, mondtam a műsorban, miután az MSZP és a DK kiesett, maradt választható pártként a Momentum, az LMP, a Jobbik és a kicsik. Ezt valóban mondtam, mégpedig azért, hogy ezek kínálnak csak esélyt a változásra.
Az a televízió, ahol dolgozol Simicska Lajos tulajdona, ő pedig a Jobbikban látja Orbán leváltásának lehetőségét. Neked ezzel nem is kell azonosulnod?
Szoktad nézni a Hír tv-t?
Persze, hogyne.
És van olyan tapasztalatod, hogy hátulról parancsok érkeznek a műsorvezető fülére?
Nem. Parancsot nem. Irányt talán igen.
Mert úgy akarod hallani… Egyébként van közöttünk ebben a kérdésben vita. De ezek magánviták. Ő, bár valóban deklarálta, hogy a Jobbikot támogatja, de ezt a véleményét nem viszi át a televíziójába. Ebből a szempontból ő egy teljesen atipikus oligarcha. Be se teszi a lábát a a tévébe, rádióba, az újsághoz.
De te szoktál vele beszélgetni…
Nekem személyes kapcsolatom van vele 1994 óta. De a lényeg az, hogy ő nem egy Széles Gábor, aki a horvát tengerpartról is irányította a műsorvezetőit. Ő nem tett olyat, mint például, Kocsis Máté, vagy Habony Árpád, hogy bejárkáltak a Magyar Nemzethez, nagyjából úgy a G-nap környékén.
Annyi intimitást árulj el nekünk, hogy feleslegesen reménykednek azok, akik Simicskától várják azt a nagy dobást, amely végül letaszítja a trónról Orbánt?
Nem hiszek ilyesmiben. Mi az, amit nem tudunk Orbánról?
Például, hogy mennyi pénze van, hogy igaz-e a Mészáros-féle vagyonról, hogy az valójában Orbáné.
Nem tudom elképzelni, mi az, ami nem látszik. De szerinted, ha ki is derülne, mondjuk az: Orbánnak százmilliárdja van, akkor mi történne? Mert szerintem semmi. A választók csak annyit mondanának: na és, akkor mi van?
Megismétlem a kérdést, légy szíves válaszolj rá egyenesen: feleslegesen reménykedünk abban, hogy Simicska egyszer csak előáll egy olyan dokumentummal, ami megrengeti Orbán hatalmát?
Nem tudok erre egyenes választ adni. Mert nem tudom, hogy milyenek lehetnek azok a dokumentumok, amelyek ilyen következményekkel járnának.
Nincs hozzá elég fantáziád?
De, én az elmúlt harminc évet a magyar politika környékén töltöttem. Sok mindent tudok, persze. Még sem tudom elképzelni, hogy van olyan lehetőség, amellyel, egy mozdulattal le lehet rántani a földre a miniszterelnököt. És azt se tudom elképzelni, hogy a két ember viszonyából valami olyan információ kerüljön ki, amely által megvilágosodik az ország, és elhajtja Orbánt.
És azt elképzelhetőnek tartod, hogy újra egymásra találjon ez a két ember?
Nem. Mert ez nem egy üzleti konfliktus. Azt meg lehet oldani. Itt politikai különbség van a két ember között, Orbánt kártékonynak tartja az országra nézve, és a Jobbikban látja az esélyt arra, hogy változás legyen. Nála ez nem érzelmi azonosulás, hanem praktikus szempont. Ugye abban nincs közöttünk véleménykülönbség, hogy ezt a rendszert meg kell baszni, mert ez a rendszer életveszélyes.
Jó lenne, ha jönne egy olyan párt, amelybe beleszeretünk és képes a győzelemre is. De nincs ilyen párt.
Muszáj felnyitni a szemeket azokkal, akik megakadályozhatják a kétharmadot. Hiszen tudjuk például, hogy ha Orbán kétharmaddal nyer, megszünteti az önkormányzatokat. És mi nézzük csak, hogy mi történik és nem csinálunk semmit.
Azt mondtad, hogy sokmindent tudsz, ha ebből a tudásból könyvet írnál, bestsellerré válna?
Nem tudom. Ha jól írnám meg…
Szerinted mi lesz itt jövőre, mi a jövőnk?
Egyelőre azt tudom mondani, hogy azt, ami van, álmomban sem gondoltam volna. Így aztán nem tudom mit hoz a jövő. Reménykedem benne, hogy hatmillió ember elmegy szavazni. Érdekes a helyzet: ma egy ezer fős mintán kimutatott a közvélemény-kutatáshoz négyezer embert kell megkérdezni, míg korábban elég volt másfél ezer. Ebből arra következtetek, hogy ebből lehet egy lázadás, egy fülkelázadás. Hogy a helyi kis Orbánokat el fogják zavarni. Létezik ez a proteszt érzés a választókban. Abban is reménykedem, hogy ezek a most agyhalott pártok végül képesek lesznek a választók kedvében járva megállapodni az egyéni körzetek koordinált indulóiban, a baloldaltól a Jobbikig.
Végül: amióta megvertek, óvatosabbá váltál?
Nem. Még csak körül se nézek.
