Kezdőlap Címkék MSZMP

Címke: MSZMP

Pozsgay-e- Lázár

Ezúttal is megnéztem az ATV Öt című műsorát. Az adás első felében Lázár Jánosról, a Telexen megjelent nagy interjújáról volt szó. A beszélgetés egy pontján az a meglepő állítás hangzott el, hogy Lázár a Fidesz Pozsgayja. Szerintem ez totális félreértés, félreértése mind az egykori MSZMP-nek, mind a mai Fidesznek. Miért is?

Az egykori MSZMP-vezetésében különböző politikai karakterű emberek voltak együtt Kádár vezetése alatt. Voltak köztük olyanok, akik a hatvanas évek eleje-közepe óta reformokat kezdeményeztek és részben irányították is a Kádár vezette MSZMP-n belüli keretek között, mint például Nyers Rezső vagy Fehér Lajos, és voltak az effajta reformokkal szembenálló, ortodoxabbnak tekintettek, mint egy időben Komócsin Zoltán, később Biszku Béla vagy Gáspár Sándor. Amikor Nyers Rezső vagy Aczél György miniszterből vagy miniszterhelyettesből a Központi Bizottság titkára lett és ilyen pozícióban reformokat irányíthatott, az a rendszer egyfajta lazulását, puhulását jelezte, amikor pedig ők kikerültek KB Titkárságából, az ellenkező irányú elmozdulást jelentett.

A fiatalabb generációból Pozsgay Imre vitathatatlanul a reformerek közé tartozott, akik a rendszer egyfajta „demokratizálását” képviselte a pártvezetésen belül,

a Népfront főtitkári pozícióját arra használta, hogy az MSZMP-n kívüli reformer értelmiségiekkel építsen kapcsolatokat, 1989-re az MSZMP reformköreinek egyfajta vezéralakja lett, és így lett az MSZP köztársasági elnökjelöltje.

Belátta, hogy nem tartható fenn az MSZMP hatalmi monopóliuma, és az MDF lakiteleki konferenciáján való fellépésével már az

MSZMP és az alakuló MDF közötti együttműködés útját egyengette, az elképzelt köztársasági elnöki pozícióban is egy MSZP–MDF koalíciós kormány létrejöttére törekedett volna.

(Ezt személyesen elmondta nekem is.) Miután az 1989. novemberi népszavazás keresztülhúzta köztársasági elnöki ambícióit, pályája éles fordulatot vett: elhagyta az MSZP-t, amelynek pedig frakcióvezetője volt, új pártot kísérelt meg létrehozni, majd élete utolsó éveiben a hatalmon levő Fidesszel működött együtt. Ez sem változtat azonban azon, hogy

a Kádár-rendszer keretei között az akkori MSZMP határozottan progresszív reformer profilú egyik vezetője volt, világosan elkülönülve a Kádár mögötti centrumtól.

Lázár János esetében semmi ehhez hasonlóról nem beszélhetünk. A Fideszen belül nem tudunk olyan irányzatokról, mint az egykori MSZMP-ben. 1993-ig voltak a Fideszben irányzatok, de azóta, hogy Fodor Gábor, Molnár Péter, Ungár Klára, majd őket követően Szelényi Zsuzsa és Hegedüs István és sok országosan nem ismert társuk elhagyta az Orbán és Kövér vezette pártot, nem tudunk a Fideszben eltérő politikai arculatú politikusokról.

A nem a Fideszt szolgaian követő sajtóban, médiában, internetes portálokon előszeretettel tulajdonítanak ilyen szerepet az olyanoknak, akik elvesztettek valamilyen pozíciót, mint Navracsics Tibornak, Pokorni Zoltánnak, Stumpf Istvánnak, Lázár Jánosnak.

Végignéztem néhány hónappal ezelőtt az interneten Orbán Balázs államtitkár új könyvének bemutatóját a Matthias Corvinus Collegium szervezésében, ahol Lázár, Navracsics és Stumpf Orbán egykori kormányzati kulcsembereiként méltatták az államtitkár könyvét,

illetve a kormány korábbi időszakait. Mindhárman teljes mértékben azonosultak az orbáni politikával, Lázár pedig kiváltképp.

Lázár minden nyilatkozatában, minden gesztusában világossá teszi, mennyire követi az orbáni „szuverenizmust”.

Emlékezetes, hogyan lépett fel a civil szervezetekkel szemben, hogyan volt aktív szereplője az európai normák kijátszásának a legkülönbözőbb ügyekben.

Lázár Jánosnak semmiféle Orbánétól eltérő politikai profilja a Fideszen belül nincs. Őt állítani párhuzamba Pozsgayval totális tévedés.

Aki még emlékszik a több mint harminc évvel ezelőtti világra, az beláthatja: ha volt valaki, akinek Kádár mögötti pozíciója Lázár mai pozíciójához hasonlítható, az sokkal inkább Grósz Károly lehet, akinek nem volt világosan elkülöníthető politikai arculata az akkori MSZMP-n belül, csak azt lehetett tudni róla, hogy utódjelöltnek tekintette magát, mint ahogy annak is bizonyult.

Százéves lenne

Január 20-a van, 2021-ben. Számomra fontos nap: ma lenne százéves apám, dr. Bauer Miklós, jogász, akiről a magyar közéletben azt szokás tudni, hogy az ÁVH alezredese volt. Úgy szokták emlegetni, és ezt időnként nekem is odasziszegik ma is az utcán, hogy „a körmös Bauer”. Ez a bélyeg őt is elkísérte élete végéig, és engem is elkísér.

Mint annyi minden, ez is féligazság. Az igaz belőle, hogy az ÁVH alezredese volt, az intézmény egyik vezetője 1953 január 3-ig, amikor – ugyanakkor, mint Péter Gábort, az ÁVH vezetőjét – őt is letartóztatták, novemberig letartóztatásban volt, és ha nem hal meg márciusban Sztálin, és nem váltják le Rákosit, talán ki sem jött volna élve.

De Sztálin meghalt, a Szovjetunióban kezdetét vette az a folyamat, amit akkoriban olvadásnak hívtak, és ahogy akkoriban mindenkinek a szovjet példát kellett követnie, a Szovjetunióban megállt a zsidó orvosok elleni eljárás, Magyarországon pedig az, amit az ÁVH zsidó vezetői ellen készítettek elő.

Amikor letartóztatták, még koncepciós kémper készült ellenük is,

azután azt kezdték vizsgálni, hogy másokkal együtt ő mennyiben felelős a korábbi koncepciós eljárásokért,

ahogy akkoriban a hivatalos pártzsargonban mondták, a „törvénytelenségekért”.

Őt büntetőjogi értelemben nem találták felelősnek,

és míg másokat, mint Péter Gábort, Farkas Vladimirt és többeket börtönbüntetésre ítéltek, vele szemben ejtették a vádakat. Nem tartozott azok közé a vezetők közé, akik utasításokat adtak a törvénysértésekre, kínzásokra, és nem tartozott azok közé a vizsgálótisztek és verőemberek közé sem, akik azokat végrehajtották.

Senkinek A körmét nem tépte le,

és Ries István egykori igazságügy-miniszter haláláért sem volt felelős, akinek kihallgatását csak elkezdte (nyelvismerete miatt bízták rá, aki nem volt vizsgálótiszt, mert Ries idegennyelvű levelezése is a „bűnjelek” között volt), de át kellett adnia másnak, és amikor Ries belehalt súlyos betegségébe, nem is volt Magyarországon.

Kettős balszerencse kellett hozzá, hogy 1945-ben a Politikai Rendőrségre kerüljön, amiből később az ÁVÓ majd ÁVH lett.

Jogi egyetemet végzett, és négy nyugati nyelven beszélt. Diákkorában még csak a felvilágosult, baloldali liberális gondolkodás érintette meg, ezt kapta az ifjan a Galilei-körbe járó nagyanyámtól, iskolai és magántanáraitól. Anyám viszont, aki szintén most, decemberben lett volna százéves, gyerekkorát nagyrészt Berlinben töltötte, szociáldemokrata ügyvéd apával és kommunista anyával, maga is fiatal lányként a Német Kommunista Párt tagja lett. Németországból kiutasítva és Magyarországra visszatérve nyomban bekapcsolódott az MSZDP kommunisták dominálta ifjúsági mozgalmába a „hetes ifiknél”.

A háború alatt együtt vettek részt az illegális kommunista párt tevékenységében, Bem apó és Bem anyó volt a fedőnevük, a német megszálláskor illegalitásba vonultak, hamis papírokkal élték át 1944-45-öt, és sokakat láttak el hamis igazolványokkal, apám ebben volt mester.

Egy sokszorosított illegális újságot is kiadtak és terjesztettek Ellenállás címmel. A jogász végzettség mellett a másik balszerencséjük az volt, hogy az illegális mozgalomban Péter Gábor volt a „felső kapcsolatuk”, és amikor 1945-ben a kommunista pártvezetés felügyeletével jött létre az új magyar állam politikai rendőrsége, Péterre bízták ennek vezetését, aki odahívta a jogász végzettségű, nyelveket tudó Bauer Miklóst és feleségét, a németül anyanyelvi szinten beszélő Jutkát. Magától értetődő lehetett számukra, hogy ezt közvetlenül a felszabadulás után elvállalják.

A nyugatra menekült, háborús bűnökkel vádolható személyek hazahozatalától, amivel

apám munkája a politikai rendőrségen elkezdődött, a „reakció” elleni harcon át egyenes út vezetett a koholt vádakkal folytatott konstrukciós perekig, a Rákosi-féle rémuralom szolgálatáig.

Ha nem jogász, és különösen, ha nem Péter Gábor a felső kapcsolatuk az illegalitásban, sok minden más lehetett volna belőle az új rendszerben: újságíró, tanár, gazdasági vezető, pártmunkás vagy bármi más. Akik olyan helyekre kerültek, azok is többnyire csak 1953 után kerültek ki a rémuralom szolgálatából, de az ő szolgálatuk nem volt olyan szörnyűséges, mint akik az ÁVH-ban szolgálták azt. Onnan, ha valaki egyszer bekerült, csak az emeletről a pincébe lehetett kikerülni, és a balszerencsék után az volt a szerencse, hogy anyámat más munkahelyre helyezték, amikor Rákosi úgy döntött, hogy házastársak nem dolgozhatnak egy munkahelyen, apám pedig csak két hónappal Sztálin halála előtt került az emeletről a pincébe.

A politikai felelőssége az ÁVH egyik vezetőjeként vitathatatlan volt, részese volt a terror mechanizmusának.

Ezért is zárták ki 1962-ben, az MSZMP VIII. kongresszusa idején másodszor is a kommunista pártból. De, ismétlem, büntetőjogi felelősséget nem találtak az esetében, holott kerestek, amikor a párt élén olyanok álltak, akiket az ötvenes években meghurcolt az ÁVH.

„Második életében” a magyar külkereskedelemben dolgozott jogászként, jogtanácsosként, majd ügyvédként, nemzetközi választott bíróként, itthon, valamint német és francia nyelvterületen szerzett széles körben szakmai megbecsülést. Múltja miatt akkor támadták a legtöbbet, amikor én SZDSZ-es országgyűlési képviselő voltam: rajta keresztül rajtam és az SZDSZ-en akartak ütni. Miután kikerültem a parlamentből, haláláig nem támadták tovább. Húszadik századi magyar sors volt az ő sorsa is.

Jobbik: a Fidesz visszahozta a munkásőr időket

0

Nem indul a szombathelyi időközi választáson a Jobbik. A döntés legfőbb oka az Állami Számvevőszék bírsága.

Mint  párt szombathelyi alapszervezetének a Független Hírügynökséghez eljuttatott közleményéből kitűnik, úgy látják, hogy anyagi forrás hiányában még egy önkormányzati választáson is nehéz felvenni a versenyt a hatalommal.

„A baloldal álcivil jelöltje teljességgel elfogadhatatlan a Jobbik számára”, mert a szocialista kormányzás alatt állásokat töltött be önkormányzati cégnél, illetve politikai felügyelőként a főiskolán. Ezek után elég nehéz elhinni, írják a közleményben, hogy valóban küzdene azon gyakorlat ellen, amit a baloldal fejlesztett ki és a Fidesz emelt művészi és állami szintre.

A pénzhiány mellett a Jobbik tudatosan tartja magát távol a gőzhengerként mindent letaroló Fidesz és a baloldali jelöltben kiegyezők párharcától. A közlemény szerint bíznak a választók bölcsességében, hogy tisztában vannak azzal:

az MSZMP-nél is vonalasabb Fidesz mindenre képes a hatalom megtartásáért.

A kormánypárt visszahozta a munkásőr időket, a vasökölként lesújtó pártmédiát, a karaktergyilkosságokat, a hajbókoló pártkádereket és a többi munkásmozgalmi rekvizitumot.

Ilyen lehetetlen helyzetben tényleg egyetlen fegyverük marad azoknak, akik mindezzel mérhetetlenül nem értenek egyet és változtatni akarnak: a józan ész.

Tíz éve történt – Elárverezik Kádár János cigarettával kiégetett terítőit

0

2007. november25-én arról írt a Független Hírügynökség, hogy bejelentették: egy budapesti galéria aukcióján lehet licitálni az MSZMP főtitkárának hagyatékár.

Az árverésre kerülő tárgyak többségét ajándékba kapta Kádár János. Kalapács alá kerül például egy üveg – kínaiaktól kapott – pálinka, egy a Barátság Kőolajvezetéket ábrázoló olajfestmény. Ezt a Tanácsköztársaság 60. évfordulójára kapta.

De lehet licitálni egy díszdobozos Slava karórára és a személyes holmik közül két terítőre, amit Kádár János maga égetett ki cigarettájával.

Ezt a rendszert meg kell baszni

Interjú Csintalan Sándorral, aki nem tartja magát megmondó embernek, hanem: „de ha már mindenáron be akarsz sorolni valahová, akkor használjuk az Élet és Irodalom formuláját, sajtómunkás vagyok”. Arról, hogy mi a különbség Orbán és a Fidesz között, meg Simicskáról, aki „be se teszi a lábát a tévébe, rádióba, az újsághoz”. Továbbá: nem hisz abban, hogy olyan információ kerüljön ki, amely által megvilágosodik az ország. 

 

 Akkor most mi kollégák vagyunk?

Hogy a fenébe lennénk kollégák? Számodra méltatlan lenne…

Vegyük komolyan egymást.

Én ezt halál komolyan mondom. Én nem merészelném magamat újságírónak gondolni.

Akkor mi vagy?

Csintalan Sanyi. Van persze mondanivalóm a politikáról, ami el is tudok és el is akarok mondani, talán érdekes is, de azért legyünk tisztába a fogalmakkal, ez nem újságírás.

De hát képernyős ember vagy, megismernek az utcán…

Bizony. Ilyen népszerű soha nem voltam, még 94-ben sem.

Akkor mégis mi vagy? Megmondó ember?

Az sem, mert az azt hiszi magáról, hogy ő mondja meg a tutit. De ha már mindenáron be akarsz sorolni valahová, akkor használjuk az Élet és Irodalom formuláját, sajtómunkás vagyok.

Lépjünk el akkor innen egy kicsit, próbáljuk meg máshonnan megközelíteni a személyedet. Indultál az MSZP-ből, hagyjuk a rendszerváltás előtti időket…

Miért? Ne hagyjuk. Már csak azért sem, mert

én arra büszke vagyok, hogy harmadmagammal voltam kommunista, Steinmecz, Osztapenko és én.

Rajtunk kívül nem voltak kommunisták az előző rendszerben…

Csak neked nem volt szobrod… De: azért mondod ezt, mert annyian átrajzolják a múltjukat?

Olyannyira, hogy én nem ismerek olyan életrajzot, amit ne visítva olvastam volna el. Visítva, röhögve…

Sok hazugsággal találkozol?

Gondolom te is. Abban van konszenzus, hogy kölcsönösen elhisszük egymásról, azt, amit állítunk magunkról. Pedig egyáltalán nem mellekés mit mondunk a múltunkról, jelenünkről, kicsit meghatározza a jövőnket is. Azt játsszák sokan, hogy becsomagolják a múltjukat, aztán előveszik, és bizonyos elemeit kicsomagolják, ha érted, amit mondani akarok. Ettől ilyen beteg ez az ország.

Ok, de térjünk vissza hozzád, a te múltadhoz. Elindultál az MSZMP-ből és abból aztán átléptél az MSZP-be…

Nem egészen. Mert én 1987-ben kiléptem a pártból. Ez azután történt, hogy a reformkommunisták kísérlete a párt kettészakítására megbukott. Mindez Kecskeméten történt; mindenki azt várta, hogy odajön Pozsgay Imre és zászlót bont. De nem bontott, így aztán én kiléptem. Aztán volt egy rövid kapcsolatom az MSZDP-vel, aztán a Független Szociáldemokrata Párttal, ebben a minőségemben vettem részt azon az MSZMP kongresszuson, ahol Horn Gyulát elnökké választották, aztán némi üresjárat után szakszervezeti vonalon kerültem kapcsolatba újra a szocialistákkal, de ekkor már az apparátus tagjaként.

Aztán elhagytad az MSZP-t…

Igen, 2002-ben elhagytam.

Hogy fideszes lehessél, bár nem párttagként.

Dehogynem, 2006-ban léptem be és csak most léptem ki.

Mikor most?

Nyáron.

Miért?

Mert megkért, hogy finoman fogalmazzak a választókerületi elnök.

Miért, még maradtál volna?

Valószínűleg maradtam volna. Mert azért ott nagyon sok jó ember van, akik közösséget alkotnak.

A Fidesz nem egyenlő az Orbánnal.

Mert az Orbán micsoda?

Egy pártállamot építő valaki, aki privatizálja az országot, különböző javakat megszereznek, államosítanak, majd jogi úton megteremtik a lehetőségét a magánosításnak. Emellett a pártot, és az államot össze is tolja,

a szakmai anyagok nem az állami intézményekben készülnek, hanem a pártban, ezért is vette át a hatalmat a párt az államtól.

Próbálom értelmezni, amit mondtál: hogy van egyszer az Orbán és van a Fidesz. De akkor mi a Fidesz?

Eszköz.

De, hát azt mondtad, hogy a párt még most is vállalható lenne a számodra.

Igen, mert van egy kiemelkedő korszaka, ami szép is jó. De igaz, ennek vége: a levették a Fidesz honlapjáról mindazt, ami a múlt, ami számukra ma már kényelmetlen. Mindent eltüntettek. Például Orbán-beszédeket is, gondolhatod melyeket. Karinthyval szólva: nehogy találkozzon önmagával a Duna-parton, mert az egyik énje biztos a vízbe vetné magát. Tőlem egyébként nap, mint nap megkérdezik az utcán, hogy ezeknek semmi nem elég? És erre a kérdésre én nem tudok választ adni. Mint ahogy arra sem, hogy miként kerültek ide azok az emberek, mondhatjuk, a tehénszar mellől, akik most kifosztják az államot. Nem gondolom, hogy azok, akiket 2002-ben otthagytam mások lettek volna, de a mérték azért mégis nagyon más. Az is a kliensrendszerű reform-Magyarország volt, amit most csúcsra járatnak, magukat nemzetinek kikiáltva. Ahogy annak idején a munkásosztályt használták retorikai elemként, most a nemzet fogalmát használják, ugyanúgy. Azt hangsúlyozva, hogy ők a nemzet. Mi nem vagyunk azok.

De te benne voltál… Vagy azt, amiről most beszélsz, 2006-ban még nem ismerted fel?

Van egy ilyen verseny mostanság, hogy ki ismerte fel előbb a valódi tulajdonságokat…Na én ezt magasról leszarom. Van, aki tényleg eltalálta, hogy kitől mi várható, én nem tartozom közéjük. Szerintem egy csomóan már akkoriban elkezdték fasisztázni az Orbánt, amit én egyáltalán nem gondoltam elfogadhatónak. Nagyon sokan beleláttak Orbánba olyan dolgokat, amelyek nem voltak igazak, Orbán nem volt olyan, a történetnek az a része a szörnyű, hogy a végén azzá lett. Hogy ezt én mért nem láttam, azt nem tudom, pedig sokszor feltettem magamnak a kérdést.

Te, a közvélekedés szerint, most Simicska Lajos utastársa vagy. Mesélik, hogy a műsorodban például arról beszélsz, hogy az egyetlen helyes választás a Jobbik lenne. Nem így van?

Na elmész te a büdös picsába. Elmondtad, hogy nem is nézed és nem hallgatod a műsoromat. Ha valaki egyetlen ilyen mondatot hallott ebben az országban, az jelentkezzen.

Ne legyél ideges…

Dehogynem bazmeg. Az a helyzet, nem haragszom, csak indulatos vagyok. Másodszor fordul elő, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Mondták például, hogy most már olvassák a Magyar Nemzetet, tíz évig, teszik hozzá, a kezükbe sem vették, mert propaganda újság volt. A faszomat, akkor honnan tudod, hogy az volt? Mert mondták. Te is ilyen vagy most. Hallottad… Ilyet kérdezel? Rendben van. Tanulságos. A diagnózisnak ez kiváló. Ezt csináljuk, kivétel nélkül. Minősítgetünk, alap nélkül.

Én csak azzal akartalak szembesíteni, hogy miket mondanak…

Nem rád haragszom, szó sincs róla. Nem az a baj, hogy megkérdezted. A baj az, hogy azok az emberek, akik ma a nyilvánosságot csinálják, írnak, beszélnek, anélkül, hogy rendelkeznének bármiféle alappal.

Akkor most úgy kérdezlek: van-e most politikai szimpátiád valamelyik párt iránt?

Nincs.

Nem is akarod semmilyen irányba befolyásolni a nézőidet?

De. Abba az irányba, hogy figyeljenek a tényekre, olvassanak, több forrásból tájékozódjanak. Egyébként a legutóbbi műsoromban, múlt pénteken, annyit mondtam, hogy azt kizártnak tartom, hogy az MSZP-vel valami pozitív dolog történjen.

Velem az már nem fordulhat elő, hogy szerelmi viszonyba kerüljek bármelyik párttal, így szimpátiám sincs.

Annyit kétségtelenül még mondtam, hogy a Gyurcsányt ne vegyék komolyan, nem ezekkel a szavakkal, de ez volt az értelme; a mostani aláírásgyűjtését nagyon felháborítónak tartom, amúgy már 2006-ban megmondtam róla, hogy szét fogja baszni az MSZP-t, akkoriban adtam a Magyar Nemzetnek egy interjút, a jóslataim milliméterre beteljesültek. Így aztán, mondtam a műsorban, miután az MSZP és a DK kiesett, maradt választható pártként a Momentum, az LMP, a Jobbik és a kicsik. Ezt valóban mondtam, mégpedig azért, hogy ezek kínálnak csak esélyt a változásra.

Az a televízió, ahol dolgozol Simicska Lajos tulajdona, ő pedig a Jobbikban látja Orbán leváltásának lehetőségét. Neked ezzel nem is kell azonosulnod?

Szoktad nézni a Hír tv-t?

Persze, hogyne.

És van olyan tapasztalatod, hogy hátulról parancsok érkeznek a műsorvezető fülére?

Nem. Parancsot nem. Irányt talán igen.

Mert úgy akarod hallani… Egyébként van közöttünk ebben a kérdésben vita. De ezek magánviták. Ő, bár valóban deklarálta, hogy a Jobbikot támogatja, de ezt a véleményét nem viszi át a televíziójába. Ebből a szempontból ő egy teljesen atipikus oligarcha. Be se teszi a lábát a a tévébe, rádióba, az újsághoz.

De te szoktál vele beszélgetni…

Nekem személyes kapcsolatom van vele 1994 óta. De a lényeg az, hogy ő nem egy Széles Gábor, aki a horvát tengerpartról is irányította a műsorvezetőit. Ő nem tett olyat, mint például, Kocsis Máté, vagy Habony Árpád, hogy bejárkáltak a Magyar Nemzethez, nagyjából úgy a G-nap környékén.

Annyi intimitást árulj el nekünk, hogy feleslegesen reménykednek azok, akik Simicskától várják azt a nagy dobást, amely végül letaszítja a trónról Orbánt?

Nem hiszek ilyesmiben. Mi az, amit nem tudunk Orbánról?

Például, hogy mennyi pénze van, hogy igaz-e a Mészáros-féle vagyonról, hogy az valójában Orbáné.

Nem tudom elképzelni, mi az, ami nem látszik. De szerinted, ha ki is derülne, mondjuk az: Orbánnak százmilliárdja van, akkor mi történne? Mert szerintem semmi. A választók csak annyit mondanának: na és, akkor mi van?

Megismétlem a kérdést, légy szíves válaszolj rá egyenesen: feleslegesen reménykedünk abban, hogy Simicska egyszer csak előáll egy olyan dokumentummal, ami megrengeti Orbán hatalmát?

Nem tudok erre egyenes választ adni. Mert nem tudom, hogy milyenek lehetnek azok a dokumentumok, amelyek ilyen következményekkel járnának.

Nincs hozzá elég fantáziád?

De, én az elmúlt harminc évet a magyar politika környékén töltöttem. Sok mindent tudok, persze. Még sem tudom elképzelni, hogy van olyan lehetőség, amellyel, egy mozdulattal le lehet rántani a földre a miniszterelnököt. És azt se tudom elképzelni, hogy a két ember viszonyából valami olyan információ kerüljön ki, amely által megvilágosodik az ország, és elhajtja Orbánt.

És azt elképzelhetőnek tartod, hogy újra egymásra találjon ez a két ember?

Nem. Mert ez nem egy üzleti konfliktus. Azt meg lehet oldani. Itt politikai különbség van a két ember között, Orbánt kártékonynak tartja az országra nézve, és a Jobbikban látja az esélyt arra, hogy változás legyen. Nála ez nem érzelmi azonosulás, hanem praktikus szempont. Ugye abban nincs közöttünk véleménykülönbség, hogy ezt a rendszert meg kell baszni, mert ez a rendszer életveszélyes.

Jó lenne, ha jönne egy olyan párt, amelybe beleszeretünk és képes a győzelemre is. De nincs ilyen párt.

Muszáj felnyitni a szemeket azokkal, akik megakadályozhatják a kétharmadot. Hiszen tudjuk például, hogy ha Orbán kétharmaddal nyer, megszünteti az önkormányzatokat. És mi nézzük csak, hogy mi történik és nem csinálunk semmit.

Azt mondtad, hogy sokmindent tudsz, ha ebből a tudásból könyvet írnál, bestsellerré válna?

Nem tudom. Ha jól írnám meg…

Szerinted mi lesz itt jövőre, mi a jövőnk?

Egyelőre azt tudom mondani, hogy azt, ami van, álmomban sem gondoltam volna. Így aztán nem tudom mit hoz a jövő. Reménykedem benne, hogy hatmillió ember elmegy szavazni. Érdekes a helyzet: ma egy ezer fős mintán kimutatott a közvélemény-kutatáshoz négyezer embert kell megkérdezni, míg korábban elég volt másfél ezer. Ebből arra következtetek, hogy ebből lehet egy lázadás, egy fülkelázadás. Hogy a helyi kis Orbánokat el fogják zavarni. Létezik ez a proteszt érzés a választókban. Abban is reménykedem, hogy ezek a most agyhalott pártok végül képesek lesznek a választók kedvében járva megállapodni az egyéni körzetek koordinált indulóiban, a baloldaltól a Jobbikig.

Végül: amióta megvertek, óvatosabbá váltál?

Nem. Még csak körül se nézek.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK