Putyin zsákutcába vezeti országát: az elmúlt 10 évben 6%-kal csökkent a reáljövedelem vagyis az életszínvonal Oroszországban. Ez nemcsak a háború következménye, már ezt megelőzően is bukdácsolt az orosz gazdaság, amely továbbra is az olaj és a földgáz exportjából illetve a gabona kivitelből élt, és képtelennek mutatkozott arra, hogy modern gazdaságot építsen ki.
A Goldman Sachs New York-i pénzintézet moszkvai főnöke letett egy modernizációs tervet Putyin asztalára, de ő elutasította a reformokat mondván: engem a szurovikok – az erőszakszervezetek tisztikara illetve a szírovikok – a nyersanyag termelő ágazatok oligarchái támogatnak, és ők a pénzüknél vannak, és nem akarnak változást.
Miért nem?
Egy modern gazdaságban a titkosszolgálat nem játszhat olyan fontos szerepet az állam életében mint jelenleg Oroszországban. Ezután Putyin megindult a birodalom visszaszerzésének rögös útján: Grúzia – Georgia 2008, Krím félsziget 2014, Ukrajna 2022. Oroszországnak eddig sem a terület hiányzott hanem a működőképes gazdasági – társadalmi rendszer.
A bukott négyes
A Szovjetunió egykori tagállamai nagyon különbözőképpen szerepeltek a függetlenség megszerzése óta – 1991. A balti államok, melyek mindig is fejlettebbek voltak a szovjet átlagnál, dinamikus fejlődést produkáltak, bejutottak az Európai Unióba és a NATO-ba. A
Kaukázuson túli három köztársaság – Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország – vegyes képet mutatnak éppúgy mint Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tadzsikisztán és Türkmenisztán, melyek a Szovjetunió elmaradottabb részei voltak. Az életszínvonal mégiscsak mindenütt emelkedett.
A bukott négyes: Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország és Moldávia, ahol az eredmények siralmasak. Ukrajnában az életszínvonal a háború előtt alacsonyabb volt mint a függetlenség kikiáltásakor. Moldáviában ugyanez a helyzet: a lakosság a lábával szavazott, és egyharmad részben emigrált. Fehéroroszország hasonló csődtömeg. A mostani háború csak a felszínre hozta ezeknek az államoknak az élet és versenyképtelenségét, amelynek egyik legfőbb oka az, hogy az elitek képtelenek voltak felismerni a globális trendeket, és azokhoz alkalmazkodni. Putyin alezredes volt a KGB-ben, Lukasenko kolhoz elnök Fehéroroszországban. Még mindig nem látnak ki Sztálin csizmájából noha a diktátor már hetven éve halott.
A rendszer hatékonysága szemmel láthatóan csökken
Sztálin rendszerének alapja a fegyveres erők és a titkosszolgálat által működtetett hadigazdaság volt, és ez – minden hibája ellenére jól működött a második világháború idején, melyet a Szovjetunió meg is nyert. Most viszont Putyin Ukrajna elleni agressziója idején kiderült: a titkosszolgálat képtelen reális képet adni a szomszédos Ukrajnáról, amely évszázadokig a birodalom része volt. A hadsereg képtelen legyűrni az ukrán ellenállást noha az erőviszonyok az oroszoknak kedveznek. Az orosz hadiiparról Pekingben állapította meg egy jelentés, hogy elavult, egy nemzedék választja el a modern fegyverektől. Ráadásul fejlődésképtelen hiszen olyan chipek kellenének hozzá, melyeket Oroszország képtelen előállítani, importálni pedig nem tud, a szankciók miatt.
Ebben a helyzetben Putyin előtt csak rossz választás van, és ezt a hidegháborús amerikai diplomácia cinikusan kihasználja. Washingtonban abban reménykednek, hogy a kudarcba fulladt háború és a csökkenő életszínvonal megbuktatja Putyint, de ez éppoly hiú remény mint az orosz diktátor terve, hogy terror bombázásokkal kényszerítse térdre Ukrajnát. Ha egy országnak nem kínálnak élhető alternatívát, akkor kitart akkor is, ha mind többen látják: a háborúzás nem megoldás semmire sem. Legutóbb erre már Putyin tanácsadó csapata, a Valdaj is felhívta a diktátor figyelmét. Putyin mint Sztálin tanítványa és Andropov árvája nagyon is tudja ezt: nem a problémákat kell megoldani hanem el kell tenni láb alól azokat, akik esetleg erre kísérletet tehetnének…
