„Az ünnep fogalmának jelentése: olyan naptári időtartam, amely valamilyen szempontból fontosabb eseménynek, személynek állít emléket és rendszeresen megünneplik” – ez egy találomra kiválasztott meghatározás a sok közül. Eléggé száraz, nem? Sajnos a legtöbb ünnepünk maga is ennyire „szárazzá” változott: vagy ajándékokban vagy a munkaszüneti nap örömében testesedik meg. Pedig lehetne másként is. Sőt, másként kellene! Ez a sorozat ebben igyekszik tapasztalaton alapuló tanácsokat adni.
Itt van mindjárt a legaktuálisabb, a Karácsony. Szerte a világon – a nem keresztény kultúrkörben is – ünneplik, nem véletlenül, hiszen mint általában az ilyen vallásra épülő ünnepek, ez is a pogány időkre visszanyúló gyökerekig nyúlik vissza: a kereszténység megjelenése, Jézus születése előtt a téli napfordulót köszöntötték ebben az időszakban. Amelyre a természettel még közelebbi kapcsolatban élő elődeink testben és lélekben egyaránt rákészültek, ahogy egyébként elvben mi is tesszük, az adventi időszak által. Nem véletlen a négy vasárnap: időt és lehetőséget kínál a ráhangolódásra, arra, hogy
megálljunk egy pillanatra, magunkba mélyedjünk, s ünnepi ruhába öltöztessük ne csak a környezetünket, hanem a lelkünket is.
Sajnos a legtöbbször pont erre nem jut idő. Nagyon sokan szépen feldíszítik ugyan a lakásukat, megveszik az adventi koszorút (vagy előveszik az évekig elálló, „praktikus” családi örökzöldet), talán még a gyertyát is meggyújtják, ám azok bizony kevesen vannak, akik négy egymást követő vasárnapon, közös családi programként körbe ülik a koszorút, a gyertyákat közösen meggyújtva, elcsendesedve együtt vannak.
Együtt vannak!
Hasonlóan vagyunk az ajándékokkal is: elkoptatott közhely, hogy őrültek házává változik ilyenkor világ (a nyugati része feltétlenül, de a nem keresztény világnak is mind nagyobb szelete), rohanunk, tolongunk, sorban állunk, s össze-vissza vásárolunk felesleges dolgokat csak azért, hogy kerüljön sok kis pakk a karácsonyfa alá. Pedig jó előre kitervelve, hogy ki, minek örülne, a meglepetéseket saját magunk által elkészítve (hogy kibújjon belőlem a gazdasági újságíró: hozzáadott értéket teremtve) sokkal több örömet okoznánk … magunknak is. S nem elhanyagolható szempontként, a pénztárcánkban is maradna némi pénz az ünnepek utánra.
S persze, fontos, hogy az ünnepet szépen díszített asztallal, finom étellel-itallal is köszöntsük, de ebben is elszaladt már velünk a ló – ha megnézzük a statisztikai adatokat, irgalmatlan az az összeg, amit ilyenkor erre elköltünk. Biztos, hogy szükség van erre? A szépen díszített asztal körül ülő családtagok számára nem az együttlét, a hétköznapokban oly ritka együtt étkezés a lényeg?
Az együttlét!
Ugyan már közel van a Karácsony, de azért talán még nem késő, ha a fentiek szellemét is megtestesítő üzemmódba kapcsolunk.
S hogy jusson azért némi praktikus tanács is ehhez az eszmefuttatáshoz – végtére is a sorozat célja nem az okoskodás, hanem elsősorban a segíteni vágyás szándéka.
Lista…lista…lista
Még nem késő listákat készíteni a tervezett ajándékokról, a tervezett menüről és az ahhoz megvásárolandó hozzávalókról, arról, mit, mikor csináljunk és mibe, kit fogjunk be. Nálam nagyon bevált (az idén már hetedik éve csinálom) a „Karácsonyi mindenest” – ami nem más, mint egy sok fülből álló Excel-file, amelybe sokszor már év közben is jutnak bejegyzések, ha találkozom egy olyan ötlettel, meglátok egy olyan tárgyat vagy szolgáltatást, amelynek úgy gondolom, hogy egy bizonyos, a megajándékozottjaim listáján szerelő személy örülne. Nem szégyen, de mellette jelzem az árat is, hogy lássam, belefér-e a végén a büdzsémbe (ha készíteni kell azt a bizonyos ajándékot, akkor az alapanyagok árát vésem fel).
Az Excel file – amely helyett megteszi egy füzet is – nagyon praktikus: részint évekre visszamenőleg megvan, hogy ki, mit kapott, kizárva a kínos ismétlés veszélyét (ami ha bevalljuk, ha nem, bizony realitás), illetve egy mozdulattal át lehet emelni és rögzíteni lehet például a bevásárlási listát (ami általában évről-évre ugyanaz, hiszen a legtöbb családban a számukra már hagyományossá vált menüsor kerül az asztalra). Ha interneten rendelünk, akkor az összes szükséges információt lehet ebben vezetni, nyomon lehet követni a kiadásainkat, a hátra- és soron-lévő teendőinket .. s bármit, kinek, mi az igénye, kinek, milyen mankóra van szüksége. S végső soron a file folyamatos karbantartásával, azzal, hogy év közben is foglalkozik vele az ember, még magasabb rangra emeli, fontosabbá teszi az ünnepet – legalábbis a számomra.
