Kezdőlap Címkék Weber

Címke: weber

Mai Kérdés – Ezt a döntést várta az Európai Néppárttól a Fidesz kizárásával, felfüggesztésével kapcsolatban?

0

 

Ezt a döntést várta az Európai Néppárttól a Fidesz kizárásával, felfüggesztésével kapcsolatban?

Orbán bocsánatot kérhet, de megváltozni nem fog

0

Orbán bocsánatot kérhet, de megváltozni nem fog. Minden hízelgése sem fedheti el: Orbán pártja az EU-ban a destruktív erők közé tartozik, és legfőbb ideje, hogy az Európai Néppárt kitegye a szűrét – írta kommentárjában a német liberális lap.

Az EPP-nek és csúcsjelöltjének nem fog sikerülni megregulázni. Ugyanis még ha Orbán teljesít is minden feltételt a jövő szerdai EPP-tanácskozás előtt – a rágalmazó plakátokat már itt-ott leszedette, a bocsánatkérést kipipálta, és a CEU kérdésében arany hidakat igyekeznek építeni –, akkor sincsen semmi tisztázva, és semmit sem sikerült nyerni.

Weber hármas csomagja valójában a tehetetlenség kifejeződése. „Ultimátumával ugyanis Weber kicsinyes számításból túlságosan keveset követelt. Három feltétele elfedi, hogy sokkal nagyobb kérdésekről van szó: a magyarországi demokráciáról, jogállamiságról, az igazságszolgáltatás, a sajtó és a tudomány szabadságáról.

Orbán évek óta szisztematikusan építi le országát, és ezt az Európai Néppárt szégyenletes módon hallgatva szemlélte, mert nem akarta elveszíteni a Fidesz szavazatait az Európai Parlamentben.

A pártbeli barátok ezt az elhízott Puszta-populistát alighanem a durva munka elvégzésére alkalmas bohócnak tekintették, noha a helyzet Magyarországon már jó ideje véresen komoly” – írta a szerző.

Hozzátette: az EPP-ben láthatólag megbocsátható bűnnek tekintették az elterjedt korrupciót és az uniós pénzekkel való lehetséges visszaéléseket is, és szolgálatkészen elsiklottak Orbán antiszemita és rasszista kódokkal folytatott aljas játéka felett.

„Ha most tehát a konfliktust úgy rendeznék, hogy mindkét fél megőrizhesse az arcát, akkor az nem lenne más, mint az EPP folytatódó árulása nem csak a saját, hanem Európa értékeivel szemben,

hiszen sokkal többről van szó, mint az EPP-n belüli viszályról. Az Európai Unió útelágazás előtt áll, és nem az a fontos, hogy ki melyik politikai irányzathoz tartozik, hanem az, hogy ki akarja előre vinni az európai egyesülés projektjét, és ki akarja azt aláásni, megtorpedózni. Orbán a destrukció erőihez tartozik, és ezért legfőbb ideje annak, hogy az EPP ajtót mutasson neki. Bízvást stilizálja magát mártírrá. Ha közösséget vállal a többi lengyel, olasz, francia, vagy osztrák szélsőjobboldali populistával, hadd tegye. Akkor legalább lehetségessé válik egy egyértelmű tartalmi vita, és az sokkal jobb, mint a lopakodó belső mérgezés” – írta a kommentár szerzője.

Weber csapdája – Déli kávé Szele Tamással

Erős duplát kérek, ma szükségünk lesz az eszünkre, különben sosem értjük meg, miről is van szó – vagy, amint majdnem mindenki, félreértjük. Szóval, kezdjük ott, hogy ez a Manfred Weber okos embernek tűnik, politikusban és szállásmesterben ritka is az ilyen. Most például olyan ötlettel áll elő, ami ugyan nem kifejezetten Orbán Viktor ellen született – de ha elfogadják, rajta (is) csattanhat az ostor.

És mielőtt azt mondanánk, hogy ügyes, tegyük félre a kis hungarocentrikus világképünket, mely szerint csakis nálunk van élet és mindent kizárólag a saját szempontunkból vagyunk képesek tekinteni, vegyük tudomásul: nem, nem kizárólag a magyarországi és speciálisan a Fidesz javára történő korrupció ellen született a javaslat. Másokra nézve épp úgy veszélyes lehet, ugyanis Weber egy forradalmian új eszmével állt elő.

Nevezetesen azzal, hogy ha már vannak törvényeink, tartsuk is be őket.

Ne tessék most azt mondani, hogy feltalálta a csőben a lyukat: az Unió területén ahány tagállam, annyi jogrendszer, de még ezeket a helyi jogrendszereket sem mindig tartják tiszteletben a nemzeti kormányok, sőt: mifelénk például inkább nem, mint igen, ahogy azt a Sargentini-jelentés is bizonyította.

Weber javaslata szerint fel kéne állítani egy kilenc tagú testületet (azért jó szám a kilenc, mert páratlan és osztható hárommal, így nem jöhet ki ötven-ötven százalékos döntésképtelenség, de kialakulhat benne kétharmados abszolút többség), állna pedig ez a testület tekintélyes jogászokból, a tagállami legfelső bíróságok és alkotmánybíróságok, valamint az Európai Unió Bírósága egykori tagjaiból. És az lenne a dolga, hogy ellenőrizze a jogállami elvek érvényesülését az Európai Unió tagállamaiban.

Pontosabban: a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa a német szövetségi alkotmánybíróság egy köztiszteletben álló egykori bírájával, Udo di Fabióval a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című konzervatív német vasárnapi lapban közösen közzétett írásában fejtette ki, hogy a testületet azzal a feladattal kellene megbízni, hogy kétévente az EU valamennyi tagországáról készítsen a jogállamiság érvényesülését vizsgáló elemzést.

Na bumm, elemezzenek csak, ameddig akarnak, mondaná az ember, legfeljebb kilenc embernek szép fizetése lesz. Az ám, de Weber ötlete szerint hatáskörük is lenne!

A testület sárga lapot mutatna fel – a fociból kölcsönzött módszerrel – ha a jogállamiság sérülésének alapos gyanúját állapítja meg. Az Európai Bizottság (EB) ebben az esetben jogállamisági eljárást indítana az adott tagországgal szemben.

Ellenben a jogállamiság komoly, súlyos sérülése esetén piros lapot mutatna fel! Ebben az esetben az ügy az Európai Unió Bírósága elé kerülne, az EB pedig szankciókat javasolna az EP-nek és a tagállami állam-, illetve kormányfőket összefogó Európai Tanácsnak arra az esetre, ha az Európai Unió Bírósága elmarasztalja az adott tagországot. Ezeket a büntetőintézkedéseket csak az EP vagy a tanács többségi, adott esetben minősített többségi döntésével lehetne megakadályozni. Ilyen döntés hiányában a szankciók a bíróság ítéletének kihirdetése után automatikusan életbe lépnének.

Manfred Weber és Udo di Fabio az elképzelést összekötötte az EU-s támogatások kifizetésével. A hitelminősítő intézetek országjelentéseivel párhuzamot vonva azt írták, hogy a független jogi elemzői tanács nyilvános jelentései a jogállamisági hitelképesség megállapítására szolgálnának, és ez a hitelképesség lenne a feltétele az EU-s támogatások maradéktalan kiutalásának. Mint írták, az úgynevezett strukturális támogatási alapokból járó támogatások egy részét vagy egészét vissza lehetne tartani, ha az adott tagállam közigazgatásában korrupció mutatkozik, vagy ha nem tudnak szabadon dolgozni a médiumok.

Ez

Magyarországon különösen fontos lehet, ugyanis a kohéziós alapok folyósítása 2020-ban lejár, és csak a strukturális alapok támogatására számíthat a magyar gazdaság.

Weber szerint a jogállamiság a garancia a működőképes és korrupciótól mentes közigazgatásra, a független igazságszolgáltatásra, az alapjogok érvényesülésére, mindarra, ami elengedhetetlen a személyi sérthetetlenséghez és az élő demokráciához. Azonban a jogállamiság sérülésének veszélyére utalhat az is, ha oligarchia alakul ki, amelyben a piac erőit politikai eszközként használják, vagy ha akadályozzák a vélemény-, és a sajtószabadságot.

Patthelyzet, mondhatnánk, ugyanis ha pénzt akarunk látni, be kell majd tartanunk a törvényeket, függetlenek kell legyenek a bíróságok, szabad a sajtó és bizony fontosak lesznek az alapjogok is – ráadásul a weberi ötlet alapján sokkal, de sokkal gyorsabban lehet leállítani mindenféle pénz folyósítását, mint most, mikor ez egy minimum másfél éves procedúra, amelyet az érintett állam menet közben ezerféle módon megtámadhat. És alakulhat úgy a helyzet az Európa Parlamentben, hogy ez a támadás sikerrel is jár.

Fel is horgadt a magyar kormánypárt az ötletre, ha egyelőre még nem is tudják pontosan, mit kéne mondaniuk. De Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója tegnap este már mondott valamit az ügyben az M1-en. Szerinte:

„Nyilvánvaló, hogy a valódi cél, hogy a bevándorlásellenes országokat bármikor meg tudják büntetni. A szabad államok hasznos és előremutató szövetsége helyett a nemzetállamot büntető, birodalomépítési elgondolások formálódnak.”

Hát Bakondi mester sosem volt a legélesebb kés a kormány fiókjában, az is biztos, de most a szokásosnál is nagyobb marhaságokat beszélt. Ugyanis azt mondta ezzel a felröffenésével – és kormányszinten más reakció még nem is érkezett – miszerint ez a testület kizárólag a „bevándorlásellenes” országokat, „nemzetállamokat” büntetné.

Másként szólva, kizárólag a „bevándorlásellenes” (micsoda hülye kifejezés, majdnem mindegyik állam ellenzi a nem szabályozott bevándorlást, de ez illik a kormányzati propagandába) országokban tapasztalható korrupció, egyedül ezekben sérül a jogállamiság, a sajtó szabadsága, ezekben nem tartják be az alapjogokat?

Bakondi mester, végül is kinek az oldalán áll maga?

Ej, nem csodálkoznék, ha korán nyugdíjba küldenék, pedig kár lenne érte, kiváló ügynök volt…

Ráadásul Bakondi, miután így megvádolta a tulajdon kormányát mindenféle csúnyasággal – ilyen esetben csak azt lett volna szabad mondani, hogy „állunk elébe, nálunk ilyesmi nincs, a Sargentini-jelentés hazudik” – még figyelmeztetett is:

„Nagyon komoly tétje van az EP-választásnak!”

Ritka dolog, hogy mi ketten bármiben is egyetértsünk, mármint a Bakondi meg én, de magam is így látom.

Csakhogy… ezt a testületet akkor állítják fel, ha a baloldali tömb győz az uniós választásokon?

Vagy akkor, ha a jobboldali, hiszen a javaslat jobbról, a Néppárt részéről érkezett?

Nem, kérem. Ennek a testületnek a létrehozása nem a választás eredményétől függ, hanem attól, hogy a bármiféle összetételű EP elfogadja-e a javaslatot, ha beterjesztik eléje. És van egy olyan érzésem, hogy ha csoda nem történik: el fogja fogadni.

Ez ugyanis mindenfajta korrupciót és jogsértést büntet, minden oldalon,

arról már senki sem tehet, hogy a populistáknál jóval gyakoribbak ezek a bűnök, mint a normális demokráciákban.

Ráadásul maga a testület sem lehet politikai erők játékszere: a meghatározás szerint a politikai spektrumot tekintve plurálisan kiegyensúlyozott lenne, és tagjainak szakértelme, illetve függetlensége révén kezelni lehetne azokat a reflexeket, amelyek kiváltják, hogy az érintettek a nemzeti szintű jogállamisági hiányosságok európai vizsgálatát belpolitikai célokat szolgáló eszközként használják Brüsszel ellen.

Tehát nem a jobb- vagy a baloldalról van szó, nem egyik vagy másik oldal kíván előnyt kovácsolni egy ilyen testület működéséből, nem a Néppárté vagy az ALDE-é lesz a karmesteri pálca: hanem az Unió üzembiztos működése miatt kell megalakítani.

Hogy ez kellemetlen lehet a mai magyar politika számára?

Kellemetlen bizony, de épp olyan zsenáns lett volna a tegnapi, tegnapelőtti görög vezetésnek, elvégre ők sem mentek a szomszédba egy kis korrupcióért, jogsértésért. Nem szándékosan Orbán Viktorra szabták ezt a zakót, az már érdekes véletlen, hogy tökéletesen illik rá (és mint ilyen, ez életében az első ruhadarabja, ami áll is rajta valahogy).

A magyar kormány most baklövések sorozatát fogja elkövetni, ha tiltakozik az ötlet ellen: minden felháborodott, sértődött ellenvetés csak tovább bizonyítja az ellene felhozott vádakat. Hiszen ha nem lenne vaj a fején, nem is tiltakozna a kalaplevétel ellen.

Úgy kellett volna kormányozni, hogy ne legyen félnivalójuk – és nem, kérem, nem új törvények betartásáról van szó, ellenkezőleg, arról, hogy a régieket kellett volna tiszteletben tartani.

De még a magyar törvényeket is folyamatosan megsértik, pedig azokat épp ők hozzák.

Mondom: úgy kellett volna élni, hogy szó ne érhesse a ház elejét.

Most már késő.

Az Unió megunta, hogy hülyének nézik, kizsebelik, és most már tesz a szemtelen rablás ellen.

A tiltakozás most beismerés: tessenek valami mást, valami okosabbat kitalálni, míg még nem késő.

Már, ha képesek rá.

Elitellenes elitek

Bonyolult képlet lett mára Európa, nagyon is bonyolult, és minden jel szerint a közelgő tényleges Brexit és az EP-választások egyáltalán nem fogják egyszerűsíteni a mátrixot, ami szerint nem a föderalizálódás, hanem a szétesés irányába halad a kontinens.

Az EU elvesztette dinamikáját, elvesztette polgárai “hitét”, bizalmát és elkötelezettségét a közösnek vélt/mondott értékek mellett, az egységes Európa-gondolat és a békés integrálódás távlatát. Akárhogyan ítéljük meg a dolgot, akárhány irányban és akárhány nézőpontból keressük a “bűnösöket”, a negatív forgatókönyv szerzőit, a sokszintű krízis okait, oda fogunk jutni, hogy az újra megerősödő TÖRZSI MORÁL nagyon is történelemalakító tényező, és az fogja a bukást okozni.

A sokféle válság központi szereplőjének a populista politikusok tűnnek, viszont a másféle – gazdasági, kulturális, tudományos-szakmai, stb. – elitek szerepe egyáltalán nem elhanyagolható a krízis kialakulásában.

Mert az európai gazdasági, kulturális/tudományos, vagy szakértői elitek nem voltak képesek egy pozitív és távlatos kezdeményezést, amilyen az egységes és békés, valamint jóléti EU volt, fenntartani, elfogadtatni. Szó sincs arról, hogy egyszerű lenne egy “közös európai kultúrát” kialakítani, a szónak az antropológiában használatos értelmében, valami olyant létrehozni, ami képes nemzetek/etnikumok fölötti szolidaritást, és először gazdasági, majd politikai/intézményes, azután pedig társadalmi kohéziót és integrálódást közös alapon fönntartani. Az européer elit csupán a bővítés dinamikájára, egy pozitív utópia, de mégiscsak utópia – az Egyesült Európai Államok – jövőbe vetített, föltételezetten, önmagában megálló képzetére akarta bízni az integrációt, és ez illúziónak bizonyult. Bebizonyosodott, hogy nem mindenki – sőt, a többség egyáltalán nem – nyitott arra a projektre és projekcióra, melyet az egységes EU-imidzsét fölmutatva, mintegy önmagát beteljesítő víziót véltek, magától előállni, az elitek.

Úgyhogy a mai Európa nemcsak populista politikusok játékszere, a brexiteseké, a putyinista Orbáné, az autokrata Kaczynskié, vagy a demagóg Salvinié, és társaik hosszan sorolhatók, hanem a bukott “elitek temetője” is.

Igen, Európa története ismét a bukott elitek története, az elitek elbukták azt a kihívást, melyet az integrálódás jelentett, és ezért nem csak a populista (bal vagy jobboldali) politikai eliteket, hanem a tehetetlen értelmiségieket is történelmi felelősség terheli. Ők ugyanis nem tették meg azt, amit a kontinens társadalmai, mintegy magától értetődően elvártak tőlük, az EURÓPAI SZELLEM elterjesztését és elfogadtatását. Nem voltak képesek (esetleg föl sem vállalták) bizalmat kiépíteni az új intézményes struktúrák, a közösen építgetett épület körül, legitimálni az EU-s integrációt. Nagyon leegyszerűsítve, és zárójelbe téve azokat a lényegi vitákat, melyek az értelmiségi elittel kapcsolatosak, szempontomból legyen itt elég megjegyezni: az értelmiségi elitnek (az “írástudóknak”, hogy egy a viták során használt fogalmat fölemlegessek) a feladata, az ÁLTALÁNOS MORÁL, az egyetemes értékek nevében való föllépés, a részleges értékekből fölépülő, az emberiség szempontjait követő általános ethosz, divatos kifejezéssel promója.

Az a krízis, amely mára már az EU egységét, magyarán A létét fenyegeti nemcsak a demagóg politikusok, hanem az elitek (vagy K-K-Európában a “féltudású elit”? – ahogy Orbán Krisztián a fogalmat használja) tehetetlenségének a következménye is.

Hiszen nyilvánvalóan arra a bizonytalanságra és “bábeli zűrzavarra” játszanak rá az új populista, etno/nacionalista, és szélsőjobboldali, stb., mozgalmak, melyet az értelmiségi elit fönntartott. Arra a képtelenségre, hogy az elit nem tudta közérthetően megnevezni a közös értékeket – mindenekelőtt az EURÓPAI BÉKÉT, melyet az integráció lehetővé tesz és megvéd. És ha mégis közös értékekről beszélt, mint liberális demokrácia, emberi jogok, illetve jogállamiság, stb., képtelen volt lefordítani, érthetővé tenni a köznép számára, és végül elfogadtatni azt. Nem elég törvénykezni, a törvények általános szellemét általános ethosszal kell megerősíteni. És ez az értelmiségiek, az alkotók, a véleményformálók és influencerek legfontosabb feladata: legitimálni a jogi-intézményes rendszert, megtámogatni/elfogadtatni/megszerettetni a közös építményt.

Ennek elmulasztása mellett a törzsi morál megerősödése, reneszánsza, várható volt. Más kérdés, hogy szószólói maguk is együtt fognak bukni az EU-val, az elitek történelmi sírja közös, és talán az sem lesz ki virágot szórna a közös sírra. Egyáltalán nem azt akarom mondani a fentiekben, hogy a felelősség az EU-krízisért egyenlően oszlana meg, a populista politikai- és a tehetetlen értelmiségi elitek között: az egyik a fő előidézője a válságnak, a másik csak passzív aktorkodás. Mulasztása, hogy “nem orvosolta” azokat a bajokat, melyek nem ma kezdődtek, de amelyek kihasználásával a populista politikusok hatalomhoz jutottak. És ebben elöljárók az EU-ban a putyinista Orbán és tsai.

Miközben arról folyik most – Manfred Weber, minden bizonnyal következő EB-elnök, főszereplésével – álvita, hogy rúgja-e ki a Fideszt az EPP, a rossz már rég elkövettetett. És megjavíthatatlan az a mulasztás, amit a konzervatív pártcsalád elkövetett. Lassan oda jut az EPP, hogy itt nem Orbán menesztése a tét, hanem az, hogy egyáltalán, megmarad-e még a frakció, és lesz-e a legnagyobb pártcsalád az EP-ben?

Hogyan értelmezhető az, hogy nem az elkövető kell védekezzen/ magyarázkodjon az ellene fölhozott vádak miatt, hanem a “vádló” kér kihallgatást a vádlott otthonában (házhoz megy a pofonért), Weber nem erélyesen lép föl és fenyegeti Orbánt, hanem könyörög neki, engedményeket kér (és bizonyára még előnyökkel is kecsegtet), hogy ne hagyja el a frakciót, melyet megosztott, megalázott, mely ellen gyűlölet-kampányolt, stb.

Orbán majdnem meggyőzte a teljes európai politikai “felvilágot”, hogy Juncker megalkuvó (már a karaktergyilkosság személyes vonatkozását ne is írjam ide), és nem elég határozott, viszont Weber vizet sem vihet neki, amikor nagyon a populisták szájíze szerint játszik. Juncker EB-elnöksége utolsó órájában – amennyiben sikerül kompromisszumos megoldást találni a Brexitre, és erre most éppen van remény – egyféle hősként fog távozni, más kérdés, hogy csak a mellékes áldozatok csökkentésében jeleskedett. Weber, nem elég, hogy szélsőjobbra nyit, de orbáni ihletésre, és lényegében Putyin elvárásának és taktikájának megfelelően, választások előtt, minden valószínűség szerint, szétveri saját frakcióját. És nemcsak a “német ipari érdek” (tehát egy törzsi morál alapján konstruált képzeletben létező közösség értékrendje) a ludas Orbán EPP-ben való megtartásában (ami szemlátomást körvonalazódik), hanem egy újabb árulás, immár az EU közös értékrendje mellett, a konzervatív-keresztény-demokrata pártok értékrendjének a beáldozása is megtörténik.

De ne feledkezzünk meg az S&P frakcióról és Frans Timmermans hasonlóan engedékeny magatartásáról Dragneaval és tsaival szemben, ami viszont a szocialista frakciót fenyegeti, és ugyanez a krízis őrli a Guy Verhofstad vezette európai ALDE-t a román „partnerével”, Tăriceanuval kapcsolatban, aki szintén orbáni-putyini fordulatot vett. Nem állítom, hogy az itteni euroszkeptikus (lényegében orbánista-putyinista), populista politikusok hasonlóan tehetségesen dolgoznának az EU szétverésén, mint a budapesti romboló kiskirály, és hatalmuk sem akkora, mint Orbánnak, de kétségtelenül átálltak és követik az irányt, „ahogy lehet”, lépésről-lépésre. És ehhez csatlakoztak a Fidesz itteni fiókpártjai, az EU-ellenes hang képviselői, a rommagyar közösség irányában. Számomra úgy tűnik, ha Manfred Webert választják meg következő EB-elnöknek, az könnyen az utolsó mandátum lehet ezen a poszton, az EU-nak nem marad már következő öt éve. És hadd jegyezzem meg végül, hogy Kelemen Hunor, a Fidesz itteni fiókpártjának vezére, Josephe Daulhoz – az EPP elnökéhez – „levelét megírta”, amiben nem nagy meglepetésre arról beszél, hogy ellenzi a Fidesz kizárását, mert : ”… elmondtam, hogy Orbán Viktor, a Fidesz nem hajította a szemétbe (sic! – miért megtehette volna?) az EPP, az unió, az alapító atyák értékeit, nem EU-ellenes (holott vállaltan az – félős, hogy ezzel még megsérti Orbánt!), éppen ezért semmi nem indokolja a kizárását”. Lényegében – egyfajta poszt-modern jobbágy pozícióból, az underdog-helyzetéből, ő már „lement kutyába”, ahogy ex-spindoktora ajánlotta, és valószínű ott is fog maradni – azt üzeni Kelemen, hogy a rommagyarság érdeke az EU szétverése, és ez nem több és nem kevesebb, mint a „kisebbségi-ügy” elárulása, illetve egy populista-alt-right oltáron való föláldozása. Hát ezt támogatja az a rommagyar elit, mely ezt „képviseli”, vagy csak sunyít és érdekből/félszből, gyávaságból asszisztál. Így aztán egy elitellenes elit vezet nemcsak Magyarországon, vagy félig-meddig Bukarestben, hanem beállt a sorba a rommagyar elit is, és büszkén menetel a zsákutcában. Csakhogy mi – kisebbségi helyzetünknél fogva – hamarabb beleütközünk a falba, mint akiket utánozni próbál az elitellenes politikai elit, koppanásunk is fájdalmasabb lesz, mint vezéreink idolumainak, visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Ma a kisebbik rossz talán, ha a Fidesz-fiókpárt nem éri el az 5%-os küszöböt a közelgő EP választásokon. Mert egy valamely szélsőséges, EU ellenes alt right frakcióban ülő, és Orbánnak bólogató képviselet a rosszabb: egy jogokat követelő, szavakban kisebbségi jogérvényesítést követő formáció számára, egyenesen megalázó (már, ha valaki nem vágyakozik programatikusan az underdog szerepre). És persze térdre kényszerít egy jobb sorsra érdemes kisebbségi társadalmat.

Mai kérdés – Ha Orbán elfogadja a bajor közreműködéssel Budapestre visszaköltöző amerikai diplomát is kiadó CEU-s ajánlatot azzal beismeri, hogy az egész csak Soros György ellen irányult?

0

 

Ha Orbán elfogadja a bajor közreműködéssel Budapestre visszaköltöző amerikai diplomát is kiadó CEU-s ajánlatát azzal beismeri, hogy az egész csak Soros György ellen irányult?

Pávatánc és kardtánc két felvonásban – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, maguk azt csak hiszik, hogy tegnap Manfred Weber és Orbán Viktor találkozója zajlott Budapesten, melynek részleteiről keveset tudunk. A valóságban politikai balettgálát láthattunk két részben, melyen a magyar miniszterelnök bemutatta a pávatáncot, Weber pedig parádés kardtánccal vágott vissza – igaz, már Németországból. Na, ehhez kérek egy duplát!

Szóval, hivatalosan ugyan nem sok mindent közöltek a részletekről, nem is tartottak közös sajtótájékoztatót, tehát elvileg keveset tudhatnánk a megbeszélésről, csak éppen a gyakorlatban mégis sokat tudunk, köszönhetően annak, hogy mindkét fél előadta a saját verzióját, Orbán részéről ezt Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter fejtette ki sajtótájékoztatóján, Manfred Weber ezzel szemben több alkalommal is nyilatkozott Budapesten (keveset) és a fő attrakciót este mutatta be a ZDF Heute Journal című hírmagazinjában – már német földön.

Hát akkor lássuk, ütközzenek az álláspontok, tekintsük az esetleges átfedéseket!

A két fél talán csak annyiban ért egyet, hogy Manfred Weber tegnap Budapesten járt. Ezt egyikük sem tagadja, ráadásul igaz is, de ezen kívül kevés közös pontot találunk a nyilatkozataikban.

Gulyás úgy mondta el a történetet, hogy az Orbán Viktor egyértelmű győzelmét jelentse. Szó szerint azt mondta, hogy

„A Fidesz európai néppárti tagságáról indított vita valójában a bevándorlásról szól: a migrációhoz való viszony határozza meg azt, ki hogyan viszonyul az EPP-n belül a Fidesz tagságához. Olyan pártok kezdeményezték a Fidesz kizárását a Néppártból az elmúlt hetekben, amelyekkel eddig is sok területen voltak vitái a nagyobbik kormánypártnak. Ezek a tömörülések szinte kivétel nélkül megszavazták a kötelező kvóta szerinti elosztást, és a bevándorláshoz való viszonyuk is alapvetően eltér attól, amit a magyar kormány helyesnek gondol. Manfred Weber és Orbán Viktor szándéka egyaránt az, hogy a Fidesz az EPP-ben maradjon; mindkét félnek érdeke a megegyezés. A magyar kormányfő egyértelművé tette, hogy a külső határok védelmének, a migráció elutasításának és a keresztény kultúra védelmének ügyében Magyarország nem tud és nem is akar kompromisszumot kötni. (…) A kormány örül, hogy Manfred Weber személyesen tájékoztatta Orbán Viktort, és annak is, hogy elképzeléseiben komoly szerepet játszik a külső határok védelme, a migráció megállítása. Ezek a magyar kabinetnek is kulcsfontosságúak, ezért tudják támogatni, hogy a német politikus legyen az EB elnöke.

A néppárti frakcióvezető kéréseiről a miniszter azt mondta, hogy a plakátkampány véget ért, mostantól a családvédelmi intézkedések reklámjait lehet majd látni. A kormányfő senkit nem akart megsérteni a „hasznos idióták” kifejezéssel, de ha valakit mégis megbántott, kész bocsánatot kérni. A Közép-európai Egyetem jövőjét biztosítottnak látja a kormány. Manfred Weber jelezte, hogy neki akár a bajor állammal együttműködésben is vannak javaslatai. A kormány készen áll minden tárgyalásra, de úgy gondolja, hogy a külföldi diplomák elismeréséről kapcsolatban kialakított törvényi szabályozás megfelel az európai gyakorlatnak, sok német tartomány, akár Bajorország gyakorlatának is.” (kormany.hu)

Akkor tehát minden rendben, megegyeztek, a Fidesz marad a Néppártban, támogatja Weber EB-elnökségét, és vége a civakodásnak, tisztázták a helyzetet?

Dehogy tisztázták.

Ez kérem, körülbelül olyan művészi és erősen kreatív átértelmezése a tényeknek, mint amit Pentaver írnok követett el Második Ramszesz fáraó kedvéért a kádesi csata után, melyben is (nagyon röviden fogalmazva) a hettiták bucira verték az egyiptomiak képét, a fáraó is épp, hogy megúszta a halált vagy a fogságot, de mikor valahogy hazatért, azonnal megrendelt egy hőseposzt a hatalmas győzelméről Pentaver írnoktól, aki meg is írta, minek következtében jó ideig a modern történelemtudomány elhitte, hogy Második Ramszesz győzött. Aztán megfejtették a hettita írást is, és fordult a kocka (most nagyon nagy vonalakban meséltem el a történetet, a valóság árnyaltabb). No, ilyen Pentaver írnoka Orbán Viktor fáraónak Gulyás Gergely, nem is csoda, hogy sokra vitte, úgy hajlítgatja a realitást, hogy öröm nézni, tán még csomót is tud rá kötni.

Weber Budapesten óvatosabban beszélt, olyanokat nyilatkozott, miszerint:

„Konstruktív légkörben tárgyalt Orbánnal, de nem mindegyik problémát oldották meg. A Néppárt alapvető értékei nem képezhetik vita tárgyát – ilyen érték például a tudományos kutatás szabadsága, ezért követeli három pontja közül egyikben a CEU budapesti működésének biztosítását. A Brüsszel- és EU-ellenes kampányt be kell szüntetni, a junckeres plakátokat el kell távolítani és a Fidesznek garantálnia kell, hogy a jövőben sem indít unióellenes kampányokat. Ezen kívül az EPP vezetése jó néven venné, ha Orbán bocsánatot is kérne a pártcsaládtól és Junckertől. Voltak ugyan apró pozitív jelzések, melyek szerint Orbán megértette, hogy a kampányát nem folytathatja tovább, de mivel sok egyeztetés vár rá – többek között a Fidesz kizárását vagy felfüggesztését kérő 13 párttal -, ezért a folyamatban lévő egyeztetésekről állásáról nem akart beszélni.” (Index)

Hát, akkor nem a „hasznos idióta” kifejezésért várják el a bocsánatkérést, amint azt Gulyás beállította. De tudta ezt minden épeszű ember. Weber sajtótájékoztatóján az egyetlen konkrétum az volt, hogy Weber állítása szerint egy új konstrukciót javasolt arra, hogyan adhatna továbbra is a CEU amerikai diplomát Magyarországon. Ebbe a konstrukcióba szállna be a müncheni egyetem a BMW-vel együtt. Ez sok mindent jelenthet, a HVG kiváló elemzése szerint, nekem az a nézetem, hogy korai volna még következtetéseket levonni: annyit megjegyeznék, hogy a BMW és általában a német autóipar részvétele a projektben erősen érdekeltté teszi a magyar gazdaságot a békés megegyezésben.

Persze, ettől még mondhat nemet Orbán a javaslatra, és ezzel csak azt bizonyítja majd, hogy nem Soros, hanem az egyetemek szabad működése ellen van kifogása. Ezt még meglátjuk.

Azonban most beszéljünk arról, amit már megláttunk

Weber, mint említettük, komoly és fontos interjút adott látogatása után a meghatározó fontosságú német televíziócsatornának, a ZDF-nek, éspedig a legnagyobb nézettségű hírműsorok egyikében. Ott már kevésbé békülékenyen beszélt. Azt mondta:

„Az Európai Néppártban „elfogyott a türelem” Orbánnal és a Fidesszel szemben a Soros-Juncker plakátkampány után, és emlékeztetett, immár 13 tagpárt követeli a Fidesz kizárását. Az alapjogok, mint az akadémiai és tanszabadság, nem alku tárgyai, azokat alapvetően be kell tartani, és Orbán Viktor ebben az ügyben be fogja adni a derekát, ha nem kívánja kívül találni magát az Európai Néppárton. Világossá kell tennie, hogy viselkedését hosszútávon is megváltoztatja, és bocsánatot is kell kérnie.

A Néppártnak nem a mandátumok száma az elsődleges, hanem „értékeink alapvetései” amelyeket „szigorúan meg fogunk védelmezni Orbán Viktortól” – mondta Weber.” (a Mérce nyomán)

Nocsak, kérem. A felületes szemlélő azt mondaná, hogy de hiszen nem is mond nagyon mást, mint Pesten – pedig hajjaj, dehogynem! Itt a vendég udvariasságával mellőzte a keményebb szavakat, a kizárással fenyegetést, de otthon bezzeg elmondta a magáét. Főként az a kitétele érdemel figyelmet, miszerint a Néppártot meg kell védeni Orbán Viktortól.

Az a módszer, amit a CEU esetében javasol – vagyis, hogy a müncheni Technische Universität és a BMW is beszáll a tanszékek finanszírozásába – nem sok mozgásteret hagy a magyar miniszterelnöknek, ezt csak elfogadni lehet, ugyanis ha önhitt büszkeségében elutasítja, a magyar gazdaságot életben tartó német autóipart idegeníti el az országtól, és ezt remélhetőleg még ő sem meri megengedni magának.

Erre utal a Frankfurter Allgemeine Zeitung mai cikke is (a világhálón még nem elérhető).

Aranyhid Orbán Viktornak

Ebben azt olvashatjuk: Manfred Weber aranyhidat épített Orbán Viktornak: lehetővé akarja tenni a visszautat Budapestre a CEU-nak, amely megnehezíti Orbán életét, és egyben a Fidesznek a visszautat az Európai Néppártba. Orbán jelzéseiből úgy tűnik, mintha át akarna menni Weber hídján – írja a konzervatív lapban Stephan Löwenstein tudósító. Weber a Müncheni Műszaki Egyetem és a CEU közötti együttműködési programot jelentett be, amelyet nyilvánvalóan Bajorországgal és a BMW-vel hozott össze – formailag az egyetemek között jönne létre az együttműködés. Ez nem csak az amerikai, hanem emellett német diplomák kiadását is lehetővé tenné Budapesten egy amerikai egyetemmel való támogatott együttműködés keretében. „Arra számítunk, hogy a magyar kormány támogat egy tartós megoldást, amely lehetővé teszi a CEU-nak, hogy Budapesten folytassa a tevékenységét”, különösen a külföldi diplomák terén – áll Weber közleményében. Egyelőre nem tudni, hogy Orbán ezt megteszi-e. Mindenesetre megfigyelők beszámoltak arról, hogy a Jean-Claude Junckert és Soros Györgyöt támadó, kifogásolt, és a mostani éles viszályt kiváltó plakátokat Orbán átragaszttatta mindenütt, ahová Weber eljuthatott látogatása során. Más kérdés, hogy Orbán ENP-beli bíráló elég erősnek ítélik-e meg a hidat. Alexander Dobrindt, a CSU tartományi csoportjának elnöke mindenesetre kedden a pártérdeket állította előtérbe: „Az Európai Néppárt nagy érték. Jó lenne fenntartani ezt a közösséget. De az Európai Néppárt sem tűr el minden külön utat” – mondta.

A Süddeutsche Zeitung beszámolója szerint a Weber és Orbán közötti válságtalálkozó nem hozott közeledést. Weber a megbeszélés után azt mondta, a találkozó konstruktív légkörben zajlott le, de a problémák még nincsenek megoldva, további megbeszélésekre van szükség, mielőtt döntés születik arról, hogy maradhat-e a Fidesz az Európai Néppártban.

Hát tetszik látni, mindenki nagyjából ugyanazt mondja (Gulyás minisztert kivéve, azonban ő egy párhuzamos világból jár át hozzánk, féregjáraton), de bizony, micsoda különbségek mutatkoznak csak a kifejezések súlya és az értelmezés miatt!

Én a magam részéről úgy értelmezem, hogy Orbán megszokott módszeréhez híven eljárta Webernek a kedvenc műsorszámát, a populista pávatáncot, azt mondta neki, amit Weber hallani akart, aztán azt mondatta Gulyással, ami neki tetszett, és a végén azt hitte, ezzel el is van intézve az ügy.

Webert meg nem a gólya költötte, míg vendég volt, szelíden szólt, aztán otthon kinyitotta a száját, és ahogy Orbán Pesten eljárta a pávatáncot, úgy járta el ő Németországban a kardtáncot.

Hogy ebből végül is mi lesz?

Orbán vagy beleegyezik mindenbe, vagy elveszít mindent, amit eddig megszerzett, kivéve magyarországi hatalmát. Legalábbis a Néppártot a legkisebb ellenállás esetén is elfelejtheti egy életre.

Hát ilyen volt ez a tegnapi balettelőadás, két felvonásban.

Reggeltől… estig – 2019. március 12.

0
  • Lehetővé válhat a rendezett Brexit, miután Theresa May brit kormányfő megegyezett Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével a megállapodás módosításáról. Az EU nem tarthatja fenn meghatározatlan ideig az ír-északír határellenőrzés bevezetésének megakadályozását célzó tartalékmegoldást
  • Az Egyesült Államok még a héten vissza fogja hívni valamennyi diplomatáját Venezuelából 
  • Palkovics is kapott egy olcsó önkormányzati lakást a Várban. Havi 32 ezer forint bérleti díjat fizet a miniszter a felújított műemléképületben található ingatlanért
  • Nemcsak Orbán-Weber találkozó lesz ma: Trócsányi László igazságügyi miniszer Joseph Daullal, az Európai Néppárt elnökével találkozik – tudta meg a Népszava
  • Weber várható útvonalán, a ferihegyi reptérről a városba vezető gyorsforgalmi út mellett letakarták a Juncker ellenes plakátokat
  • Az ügyészség fellebbezett a Szegedi Törvényszék döntése ellen, és Czeglédy Csaba bűnügyi felügyeletének újbóli elrendelését indítványozta
  • Az Európai Unió ellenes frakció tárt karokkal várja Orbánt. Erről beszélt a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája elnevezésű EP-frakció francia alelnöke a Magyar Nemzetnek adott interjúban
  • Három napos sztrájk kezdődött reggel az oroszlányi Westcast autóipari üzemben. A kínai cég bruttó 65 (!) forint órabéremelést ajánlott, a dolgozók ennek dupláját akarják
  • Három napos sztrájk kezdődött reggel az oroszlányi Westcast autóipari üzemben. A kínai cég bruttó 65 (!) forint órabéremelést ajánlott, a dolgozók ennek dupláját akarják
  • Megérkezett Manfred Weber, és először a CEU-ra ment
  • Megkapta a Jobbik a részletfizetési lehetőséget az Államkincstártól
  • Egyre jobban elfajul a vita a szakszervezet és a gyár vezetősége között; előbbi zsarolással vádolja a Hankookot, utóbbi provokációnak tartja az érdekképviselet akcióját
  • A brit parlament ismét elvetette a Brexit megállapodást. 150 szavazattal leszavazták a miniszterelnök javaslatát
  • Az Orbánnal való találkozó után Weber csak annyit árult el, hogy konstruktív volt, de nem sikerült minden vitás kérdésben megegyezni, majd elismételte korábbi feltételeit

Mai kérdés – Ön szerint mi lesz a mai Weber-Orbán találkozó eredménye

0

 

Ön szerint mi lesz a mai Weber-Orbán találkozó eredménye?

Kristálygömb és kávé – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, duplát kérek feketén és egy kristálygömböt. A kávé inni lesz, a kristálygömb jósolni. Ugyanis más eszköz nem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy tudósíthassunk Manfred Weber holnapi tárgyalásairól, melyet Orbán Viktorral folytat, Budapesten. Amint azt Havasi Bertalan elmondta: a keddi találkozó nem lesz sajtónyilvános, arról utólag, a tárgyaló felek megállapodása alapján adnak tájékoztatást.

Hát, azt értem, hogy maga a találkozó nem nyilvános, senki sem hív tanúkat néhány nehézlovassági becsületsértés váltásához, mert attól azért nem tartok, hogy semmitmondó bájcsevegésbe fulladna az eszmecsere, de normális körülmények között a felek a verekedés végén kezet fognak, és kiállnak a nyilvánosság elé elmondani együtt, mire jutottak. Ha nem, hát nem – viszont ez esetben akár ma is tudósíthatnánk a holnapi találkozóról, nem volna semmi különbség, hiszen holnap épp úgy nem foguk tudni semmit a tényekről, mint ma. Maximum prófétálhatunk, de azt már Jónás is rühellé, habár a felsőbb hatalmak cethal útján meggyőzték, hogy mégis menjen dolgozni Ninivébe… Nem kell nekünk cethal, ne legyen rá szükség, nézzük meg, mit tudunk – egyelőre?

Egyelőre azt tudjuk, hogy tegnap Orbán Viktor Lengyelországban járt, elvileg azért, mert a Varsó melletti Wesolában ünnepséget rendeztek annak alkalmából, hogy Magyarország, Lengyelország és Csehország húsz, Szlovákia pedig tizenöt éve csatlakozott a NATO-hoz. Beszédet is mondott, ami túlzás nélkül állíthatom, az euroatlanti kultúra második legsemmitmondóbb szónoklata volt. Azért csak a második, mert az aranyérmes Cargill ezredes megszólalása Yossarian századában, a 22-es csapdájából, ő ugyanis azt mondta:

„Katonák. Önök amerikai tisztek. Nincs a világon még egy hadsereg, amelynek a tisztjei ezt elmondhatnák magukról. Gondolkozzanak ezen.”

Ha Orbán a beszédébe beleszövi ezt a bölcsességet, valószínűleg senki sem vette volna észre – de hát mit mondott, ha nem ezt?

Nos, az eseményen tartott beszédében Orbán Viktor kiemelte: a katonai missziókat azért vállalják, hogy ott és azok kapják meg a segítséget, ahol és akiknek szüksége van rá. „Ha mi nem visszük oda idejekorán a segítséget, akkor a problémák jönnek el hozzánk” – fogalmazott.
A miniszterelnök köszönetet mondott a visegrádi országoknak, amiért segítettek megvédeni Magyarország déli határát a migránsoktól.

Emlékeztetett: az észak-atlanti szövetség azzal a céllal jött létre, hogy békét, biztonságot, stabilitást és jólétet teremtsen előbb az atlanti térségben, majd az egész világon. „Ezt akarjuk megőrizni ma is”, továbbá elvinni azoknak is, akik jelenleg polgárháborús körülmények között élnek – mutatott rá.

A kormányfő szerint „katonáink nehéz küldetésekben is megállták a helyüket”.

Orbán Viktor hangsúlyozta: hosszú évtizedek óta nem kellett szembenézni olyan zavaros nemzetközi helyzettel és terrorfenyegetéssel, mint manapság, de „nemcsak szavakkal veszünk részt” a terrorellenes küzdelemben, hanem katonáinkkal is. Magyarországról ma 692 katona szolgál a világ különböző pontjain, és hamarosan újabb 130 katona csatlakozik hozzájuk – közölte.

Mint mondta, olyan szintre akarják fejleszteni a hadsereget, hogy meg tudja védeni Magyarországot és a NATO-ban is megállja a helyét.

Hát, ezeknek a kijelentéseknek a logikai értéke tart a nullához, nagyjából azt mondta, amit mindig is szokott, egy kijelentése tarthat számot némi érdeklődésre, az, amit a hadsereg fejlesztéséről tett, de ez is inkább hangzik magyarázatnak, különösen mostanság, mikor Trump elnök igen erősen szorgalmazza a tagállamok önerejű fejlesztéseit a NATO-n belül.

Rendben, és tényleg csak ezért ment Varsóba?

Nem, nem csak ezért. Ha már ott volt, kitüntette Kornel Morawieckit is, a szejm korelnökét, átadta neki a „Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal” polgári tagozatú kitüntetést a Magyarország iránti szolidaritása és következetes kiállása, valamint a magyar-lengyel politikai kapcsolatok erősítését szolgáló tevékenysége elismeréseként. Ez lehetne udvariassági gesztus is, nem több, de az átadás alkalmával szólt pár szót, melyeket lehet, hogy nem a kitüntetettnek, sőt, nem is a szejmnek szánt – azt mondta, annak idején magyar fiatalokként Morawieckire és bajtársaira figyeltek, és amikor nekik is el kellett dönteniük, mennyire legyenek radikálisak, úgy határoztak, olyan radikálisak lesznek, mint Morawiecki és szervezete, mert „aki falakat akar bontani, annak előbb el kell menni a falig”, ahogy Morawieckiék is tették.

Érdekes gondolat attól az embertől, aki főművének utóbbi időben egy határkerítést, vagyis majdhogynem falat tekint.

Akkor most építjük a falat, bontjuk a falat vagy elmegyünk a falig?

Mindenképpen, amint látom, a magyar miniszterelnök szaktekintélynek számít falbontásos ügyekben, kordont is bontott régebben. Van egy másik ismerősöm, aki szintén kiváló falbontó, de ő nemrég kapott szakmai érdemei elismeréseként öt év letöltendőt Kőhidán, szóval veszélyes egy mesterség ez, miniszterelnök úr, csak óvatosan, halkan dolgozzon és a főtárgyaláson tagadjon mindent.

Hát, akkor a kiskacsa megfürdött a fekete tóban, elment Lengyelországba, ott furcsákat mondott és hazajött. Most szerintem készül a holnapi mérkőzésre, döngeti a homokzsákot, erősít.

És itthon mi történt időközben? Csupa-csupa szívvidító apróság, például nyilatkozott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak Trócsányi László igazságügyi miniszter. Ez azért fontos, mert mintha az ő szavaiban is üzenet bujkálna, titkos üzenet száll a széllel, a Néppárthoz jut el még ma éjjel…

Azt mondta ugyanis, miszerint:

„Európának egy erős Európai Néppártra, a Néppártnak pedig egy erős Fideszre van szüksége.”

Ezzel még sokat nem mondott, maximum a mondat második felében kételkedik, aki figyelemmel kísérte az elmúlt hetek eseményeit.

„A Néppárt egy nagy család, amelyben sok irányzat működik, és ezek néha összeütköznek.”

Hogy is mondja a Hamlet?

„Több mint rokonság, s nem éppen rokonszenv”.

„Nincs B-terv a Fidesz kizárása esetére, és mindig szomorú, amikor válásra kerül a sor egy családban, mert minden válás fájdalmas, és rendszerint senki sem nyer rajta.”

Nem akarunk mi válni, csak muszáj lesz, ahogy nézem. De a legnagyobb okosság csak most következik:

„Nem Juncker személyét támadtuk, hanem a Bizottság véleményvezéreinek rossz döntéseit.”

Tetszik érteni? Az az ember a plakáton, az ott úgy néz ki, mint Juncker, tökéletesen hasonlít rá, de nem Juncker, sőt, nem is ember, az ott a Bizottság véleményvezérei által hozott rossz döntések halmaza, igazán nem tehetünk róla, hogy ausgetippelt a Junckerre hasonlít.

És egyáltalán: kinek hisznek maguk, nekem, vagy a szemüknek?

Az interjú többi részében a bíróságok függetlenségét magyarázta, mint egy különösen gyenge bizonyítványt, az igen megható és mondhatni perdöntő érv volt részéről, mikor kijelentette, hogy nyugodt ez ügyben a lelkiismerete. Nézetem szerint ez idegrendszer kérdése, jó egészséget, uram, azonban reális tények esetében ezt nem találom fontosnak. Bár örvendek jó közérzetének.

Hát kérem, ilyen szellemi és morális szinten készülődik a magyar kormány a holnapi, rejtelmes találkozóra, melyen annyi minden eldőlhet: ha ugyan eldől.

Ugyanis, hogy igazából mi történik majd holnap, azt csak akkor fogjuk megtudni, ha az orrunkra kötik.

És csak akkor, amikor a résztvevők hajlandóak megszólalni.

Az igazi az lesz, ha majd ketten kétfélét mondanak…

Na, akkor is kelleni fog majd a kristálygömb.

Pillanatnyilag más, használhatóbb eszközünk a tudósítás céljára nincsen.

Házhoz menni a pofonért – Weber Budapesten

0

„Manfred Weber budapesti útjának csak egyetlen üzenete van, s csak egyetlen oka lehet. Az üzenet az, hogy még mindig Orbán határozza meg és dominálja a maga vitáját a Néppárttal. Az oka pedig valószínűleg az, hogy felmérték: nincs meggyőző többsége a pártcsaládon belül a Fidesz kizárásának. Bár látványos az Orbánnal szembeni gyűlölet, lehet, hogy sokan a domesztikálás okán mégis belül tartanák.” – kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

Ha van egy szervezet, melyben mindent tudhatnának Orbánról, céljairól, módszereiről és magáról a Fideszről, az épp az Európai Néppárt. Annak forgatókönyvét, hogyan hagyja cserbe és támadja hátba a Liberális Internacionálét, ők valaha nagyon közelről követhették nyomon az 1995 és 2000 között a Fidesszel zajló titkos tárgyalásaik során, melyek eredményeként Orbánék végül átültek a Néppártba. Láthatták, hogyan ámította és csapta be – a Weberhez mérten mégiscsak jellemóriás – Otto Graf Lambsdorffot, hogyan próbálta elaltatni 1997-1999 között annak rossz sejtéseit, miközben gúnyos, olykor megalázó kiszólásokkal ecsetelte – immáron konzervatív közegében – Lambsdorffék ostobaságát, hogy „az egészből még mindig nem értenek semmit”. Orbán még azt követően is kikérte magának, ha valaki megkérdőjelezte lojalitását a liberálisokhoz, amikor már idehaza, sőt nemzetközileg szélesebb körben is szidta, blamálta őket.

Hogy akkor nem Joseph Daulnak hívták a Néppárt elnökét és nem Webernek a frakcióvezetőt, hanem Wilfried Martensnek és Hans-Gert Pötteringnek, az nem mentség. Tudjuk, politikában sokszor nem előnyös dolog az emlékezet, de vannak helyzetek – mint az EPP szempontjából a mostani is –, amikor ennek hiánya viszont kész életveszély.

Ha ezt a kis kutatómunkát elspórolta az EPP vezetése, akkor legalább nagyobb figyelemmel és körültekintőbben olvashatná a sajtóelemzéseket. Már rég rá kellett volna jönniük, hogy a konzervatív oldalhoz közelálló kommentárok sokkal nagyobb vehemenciával követelik Orbán eltávolítását, mint a baloldal vagy a liberálisok lapjai. Ez utóbbiak is persze tudják, hogy Orbán bomlasztó ereje belülről veszélyesebb, mint támadó ereje kintről, ezért van ebben a magatartásban ravaszkodás: a baloldalnak mégiscsak konkurense az EPP; és van erkölcsi ítélet: egyék meg, amit maguknak főztek.

A Der Spiegel-ben, a Die Zeit-ban, a Süddeutsche Zeintung-ban szinte összhang mutatkozik a tekintetben, hogy tartsák csak meg maguknak a néppártiak Orbánt, ürítsék csak fenékig miatta a keserűség Grál-kelyhét – ahogy épp minap az osztrák Der Standard írta.

De tudják ezt azok is, akik az EPP-ért aggódnak. Nincs nap, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Die Welt – a két legnívósabb és legbefolyásosabb konzervatív német lap – ne közölne olyan írást, ami nem csak Orbán eltávolítását követeli, hanem példás megbüntetését is.

Mert e nélkül Orbántól nem lehet maid megszabadulni, különösen, ha bennmarad, de akkor sem, ha kirakják az EPP-ből. Jól tudjuk, Orbán ösztönei nem csak azt diktálják, hogy hagyja már ott az EPP-t, amit nem volt képes saját képére formálni, de meg is kell alázza a pártcsaládot. Nem elég otthagyni, meg is kell gyalázni. Ennek része, hogy most annak a két embernek az erkölcsi és politikai likvidálásán dolgozik, akinek az EPP-ben jó ideje mindent köszönhet, Daulén és Weberén. Ahogy azt korábban Lambsdorff, majd Soros is megtapasztalhatta.

Weber és Daul – válságos napok.

Nincs új tehát a nap alatt. Korábban az EPP tapsolt neki a cserbenhagyások és árulások láttán. Most eljöttek azok az idők, amikor ők kényszerülnek kapargatni magukról az orbáni gyalázatot. Nem lesz egyszerű. Különösen, ha Weber tervezett budapesti útjának célja, hogy házhoz jöjjön a pofonért.

Mert ugye ennek az útnak csak egyetlen üzenete van, s csak egyetlen oka lehet. Az üzenet az, hogy még mindig Orbán határozza meg és dominálja a maga vitáját a Néppárttal. Az oka pedig valószínűleg az, hogy Weber felmérte: nincs meggyőző többsége a pártcsaládon belül a Fidesz kizárásának. Bár látványos az Orbánnal szembeni gyűlölet, lehet, hogy sokan a domesztikálás okán mégis belül tartanák.

Ám ha Weber azzal kell majd szembenézzen a hazafelé vivő úton, hogy Orbán mégiscsak marad, azt aligha bocsájtja meg neki a magyar miniszterelnök által olyannyira felhergelt nyugati közvélemény. A demokratikus értékek mellett kiálló kisebb pártok szépen kilépnek, s megtalálják a maguk útját Macronhoz vagy épp a Zöldekhez, a bennmaradókra pedig hosszabb küzdelem vár a Fidesszel szimpatizáló, de annál eddig óvatosabban viselkedő szélsőjobboldaliakkal. Orbánnal már nem fognak sokáig küzdeni – legalábbis házon belül –, mert ő előbb vagy utóbb otthagyja az EPP-t.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK