Kezdőlap Címkék Valóság

Címke: valóság

Többség

„Magyarország az elmúlt időszak minden válságából megerősödve került ki, ami kizárólag úgy volt lehetséges, hogy a kormány soha nem vette figyelembe a nemzetközi liberális mainstream diktátumait, ragaszkodott a szuverenitásához és minden nehézségre magyar választ adott a nemzeti érdekek alapján – fogalmazott a CPAC zárónapján Szijjártó Péter.

A külgazdasági és külügyminiszter beszédében többek közt arról beszélt, hogy létrejött a progresszív külpolitikai nyomulás első struktúrája, ugyanis kilenc EU-tagállam csoportot alkotott, amelynek deklarált célja az egyhangúság kivezetése az európai külpolitikai döntéshozatalból.”

Mikor az ember meghallja Miniszterelnök úr szövegét (Szijjártó csak a szócsöve), mimagyarokként szinte szárnyal a lelke, hogy választottunk ilyen erővel és ennyi elszántsággal védi a magyar érdekeket. Ő mindig harcol, jelen esetben például az ún. „progresszív külpolitikai nyomulás” ellen, amelyet ránk akarnak kényszeríteni.

Tessenek csak elképzelni, mit is jelentene ez, ha sikerülne a „liberális mainstream”, másnéven az EU kilenc tagállamos hungarofóbjainak nyomulása! Bármikor leszavazhatnák a szuverén, büszke mimagyarok kizárólag a saját érdeket szem előtt tartó külpolitikai elképzelését Brüsszelben, és helyette megszavaznák (horribile dictu!) a többség külpolitikai elképzelését! A többségét! Tök ugyanaz lenne, mint itt a Duna partján, ahol az „illiberális mainstream”, azaz a FIDESZ/KDNP úgy leszavazza a többségével a szuverenitásához ragaszkodó, azaz nem a Miniszterelnök úr elképzelését támogató ellenzék minden indítványát, hogy attól koldul a sok gyurcsányfióka! Akiknek magától értetődőn nincs semmiféle vétójoga, és nem is lesz!

Ebből a vak is láthatja, hogy miniszterelnökünknek milyen keményen kell küzdeni az EU-ban az ellen, ami a magyar Parlamentben mindennapos gyakorlat. Mikor mi hasznos neki függetlenül bárkitől. Sokra is vitte, amint látható.

A küzdelemhez a következőket kell tudni Miniszterelnök úr álláspontjáról:

  • Egy szervezethez tartozás szerintünk, mimagyarok (= Miniszterelnök úr) szerint NEM azt jelenti, hogy ha már klubtaggá lettünk (saját akaratunkból!), akkor kompromisszumokat kötünk a többi taggal, akiknek szintén vannak érdekeik, és ezáltal valamilyen közös álláspontot alakítunk ki (de nem ám!), hanem azt, hogy mindenkor és minden témában kizárólag és csakis a magunk, azaz a mimagyarok érdekét érvényesítjük. A hátrálást illetően a jelszavunk: „Egy tapodtat se!” Különben vétó.
  • Az előző pont értelmében mindig mi mondjuk meg, hogy mi legyen. Ha ez más országok véleményével egyezik, az az ő szerencséjük, ha valamelyikével, esetleg többel nem egyezik, az pech. Nekik. A mi elképzelésünk, illetve, hát dehogy a miénk, hanem Miniszterelnök úr elképzelése az, melyhez az összes többi tagországnak alkalmazkodni kell. Ez nem diktátum, sőt messze nem, ellentétben azzal, ha a többség mondja meg, mi legyen, és nekünk kell alkalmazkodni. Mert az már undorító diktátum. És akkor vétó.
  • A fentiek alapján a szervezetben mi, mimagyarok, illetve hát Miniszterelnök úr nem tag, hanem a Megkérdőjelezhetetlen Vezető. Főnök. Szuverén. Főméltóságú úr. Esetleg Felség. Csak azért, hogy bemutassuk nagymértékű kompromisszumkészségünket, megengedjük, hogy a fentiekből mindenki azt a megnevezését használja Miniszterelnök úrnak, amelyik csak tetszik. Ebből is látható a mi demokráciafelfogásunk maximalitása, azaz a kifejezetten engedékeny magatartás, amely miniszterelnökünk esetében a legfőbb magyar, európai és világvezetői pozícióval korrelál.
  • Mindezt figyelembe véve az EU-nak gyakorlatilag nincsen külpolitikája, hiszen vagy mi mondjuk meg, hogy mi legyen, vagy ha mások akarják megmondani, akkor vétózunk. Ezt a nagyszerű szisztémát akarja megváltoztatni az a kilenc nyomorult ország, amelyek azt szeretnék, ha az EU-nak lenne külpolitikája, és a többség döntene, ugyanúgy, ahogy a magyar Parlementben, de ebbe mi nem megyünk bele! Ugyanis ami itthon helyes és szükséges, az az EU-ban helytelen és szükségtelen is, sőt nagyon is szükségtelen, hiszen itt vagyunk mi, mimagyarok, akik megmondjuk a tutit, mégpedig hosszadalmas, bonyolult és idegesítő szavazgatások nélkül. Lazán. Kapcsiból. Csak a miniszterelnököt kell megkérdeznünk, és kész. Világos?
  • Az egész ócska, demokráciaellenes, az úgynevezett „többségi elvet” egyenesen fétissé emelő, liberális mainstream tervből szinte sugárzik a pofátlanság, hogy a mimagyarok érdekeit nem mindig (Jézusmária!), esetleg nem százszázalékosan (Tejóisten!) akarja figyelembe venni, helyette valamilyen közös (Szentséges Szűz!) álláspontot akar, mégpedig a 27 tagország többségi elv által kialakított álláspontját, mely borzalomhoz a mimagyarság tiszta demokráciafelfogásnak nincs köze! Egy fikarcnyi sem! Úgy utasítjuk el Brüsszelben mindezt, hogy a Manneken Pis is értsen belőle, ne csak azok az ostoba von der Leyenék!

Jöjjön tehát a küzdelem! Hajrá Magyarország! Hajrá mimagyarok!

A végére már csak egy dolog maradt: definiálni a

válságból megerősödve való kikerülés

főbb paramétereit, és azok alapján bemutatni ezeket a válságokat és megerősödéseket, hogy Szijjártónak legalább ez a kijelentése ne tűnjön emeletes hülyeségnek.

Ha már a többi az.

Már a medve sem a régi

A behódolt média és a kiszolgáltatott közvélemény az élet – különösen a politikai felvilág látható és főként csak sejthető részét, de általában – minden területét, szimulákrummá változtatja, úgyhogy az abszurd közjáték, a mindent magához vonzó reality show, összekeveri a témákat és műfajokat. A tragédia bohózatként, a valódi dráma kabaréként mutatkozik, a valós valóság pedig elrejtőzik, hol medvebarlangba, hol a politikacsinálók budoárjába.
Három egymással meglepő módon összefüggésbe hozható, de a valóságban egymástól távoli, más-más jelentőségű és kaliberű jelenség van jelen a rommagyar mediákban és így aztán a “közéletben”, ha ugyan van még ilyesmi errefelé. A bulvár és az infotainment, a szórakoztatgató műfajba oltott hír-, és főként ál-híripari termékek, mint keleti bazárban „hozzák össze a dolgokat”, leegyszerűsítik és lebutítják, a bóvli szintjére visznek le fontos dolgokat és emelnek a figyelem középpontjába lényegteleneket, a hatalom dicsőségére, a fogyasztók mulattatására. Panem nélküli circus a világ, örömnek apró, de ámulni rajta még lehet.
A kommentátorok és magukat újságírónak mondó propagandisták egyfelől azon versengenek, hogy hogyan fényezhetnék Orbán Viktort és tüntethetnék pozitív színben föl az EPP-beli “kért és elért” nagyszerű teljesítményét, a pártcsaládon belüli fölfüggesztését; aztán azon filózik “a nép”, hogy mi legyen “Rozival”, az anyamedvével, amelyik megtámadta és halálosan megsebesítette az őt “zargató” “két gyerekét egymaga nevelő”, post mortem, hős apát; végül fölbukkant az EMNP és Tőkés László, a politikai felvilág peremén, és új-régi szereplő veszi át a nem létező párt marsallbotját, aki nemcsak botránykeltő, hanem akinek megválasztása is gyanús.
Az Orbánt dicsőítő üzenetek arra jók, hogy az itteni politikai/értelmiségi felvilág vazallusi pozícióját megmutassa – ha, kellett újfent és rárakott lapáttal –, a lehajtott fejet, a kiszolgáltatott és koldusként előrenyújtott tétova tenyeret. Ez nagyjából elég is lenne, a kép nagyon jól megjelenítheti a lényeget: a „fijjuk, lementek kutyába” és ott is maradtak. Meglepetésükre viszont, a „kutyáknak már van királyuk” és az nem ők, erre aztán felsóhajtanak, jaj, de kár, viszont a király uralma az mégiscsak királyság, nyaljunk oda még egyet, mondják, ha már kéznél van a nyelv, és hátha valami apró mégicsak csörren koldusmarokban, ha esdekel. Így aztán

senki sem akar arról az abszurd és nemcsak Orbánt, de Webert és az egész EPP-s bagázst jellemző logikai bukfencről még hallani sem, hogy egy pártot „saját kérésre”, szavazásos alapon felfüggesztenek, mintha valamiféle trófea – a felfüggesztettség ikonikus képe – lenne,

amit Orbán kapott, kitüntetés és buksisimogatás. Kérdés, ha nem szavazzák meg a fölfüggesztést – ha jól értem a magából kikelt rommagyar vezér is megszavazta, elég zavarodott egy gesztus, nemde? – akkor a Fidesz marad az EPP-ben, sőt Orbán lesz az új Weber? A zagyva, az értelmetlenség, de főként, ahogy azt az itteni politikai/értelmiségi mainstream benyeli és közvetíti, sőt a média frankón fölerősíti, még itteni szinten is botrányos, az alternatív tényekből alternatív-valóság (zombie-világ) született: Orbán és pereputtya (hogy Fideszt ne mondjak) a politikai nyugat páriája lett immár, ahogy azt románul mondják, „ku akté űn régúlő”, aktákkal igazolhatóan, és ezt úgy kommunikálják, mint győzelmet. Mit érthet ebből az egyelőre – kivételként és nem főszabályként – józan eszénél maradt plebs? Hát, hogy magasról teszünk Európára, hogy a Brüsszelezés új, immár rejtett formában fog folytatódni és a sorosozásnak sem alkonyult le. Ha Orbán a király, akkor az EU-nak vége, hajrá szavazzunk erős EP-jelöltekre, sőt szavazzunk át a Fideszre (mindegy, hogy az ottanira, vagy az ittenire – a szeles, de tavaszias Budapesten írom e sorokat)!
Aztán ott van a medve, bocsaival barlangjában, idilli-bukolikusan tavaszi szendergésben, és jön a nagyon-nagyon széköly atyafi zargatni, bizonyára valami új népszokást „tradícióvá tenni” szándékkal, és mint minden medve felhorkad és megvédi kölykeit. Ki gondolta volna, nemde? Példátlan, szörnyű és fölháborító a medve-botrány, de főként kapóra jön hazug helyi kiskirálynak. Már-már új fordulatot vesz, éveken át folyó ádáz harca a fenevadak ellen, egyet a „koalíciós partner” miniszterasszonynak is odaszúr Borboly Csaba, hogy ti. nem adott kilövési engedélyt – ugye, mint kiderült, sem ő, illetve senki más nem is kérte (ott és jó helyt van egy kis hazug rágalom) –, s aztán jön a rossz hír (a Hír-TV-től – ejnye ejnye nem müxik a feed-back, az ottani propagandát hiánytalanul átveszi a helyi, de fordítva még dolgozni kell az ál-hírek terjesztésével el`tá`sak!), hogy „medvezargatás esete forgott fenn”. Az öngyilkosságnak egy „erőst sajátságos” formája, amivel az atyafi élt, ja és belehalt. Nem vitás nagyon rossz a PR-ja a medvének szerte Székelyföldön, a folyamatos és gyakran hazug lejáratása, a kiskirály – lassan-lassan egyetlen hatásos – propagandája működik, ahogy alakulnak a dolgok, nem, hogy valami pozitív, de medve sem marad uralkodása után.
A hétvége híre volt – na jó, csak úgy zárt körben, szordínóval – hogy kis híján megújult az EMNP, de … aztán mégse. És megjelent a váradi színen a sokszorosan lejárt szavatosságú Tőkés László, sőt beszólt hittársának Semlyén fővadásznak is, hogy becses (Lol) személyével Fidesz itteni fiókpártot erősített március havában, s nem vadászással ütötte el az időt. Mondom majdnem bekövetkezett az elképzelhetetlen, ha igaz egy, egyetlen egy, szavazaton múlott, vagy mulasztották a dolgot el. A Tőkés-Fideszes aprópárt megújulásának ígérete, már-már a levegőben volt, aztán jött egy „folytonosságot ígérő” csicska és annyi lett az új lendületnek. Az eset pikantériája, hogy már nálunkfele is elég, ha valaki botrányhős, hogy „magas politikai funkcióhoz” jusson: az ex-püspök, egykori morális példakép, a „mega-pásztor”, ahogy kliensei szólították, új/régi csicskást, másik strómant tett párt-gyermekének élére. Nem is lenne ez nagy csoda, viszont az új arcról – Csomortányi István – egyetlen, de micsoda (!), dolgot tudunk, hogy nyilvánosan köpködős. Mindent egybevetve ugyanis, egyetlen dolog hírlik róla: tíz éve szerette volna leköpni a Váradra meghívott Demszky Gábort, de nyála célt tévesztett és (akkor a még másik aprópárt alelnöke, és jobber ifjúsági vezető) egy helyi szerkesztőt, írót, és kultúrszervezőt tisztelt meg, amit viszont az elkövető „nem bánt meg”, pont. Hát így épül és szépül kishazánk, elég egy rosszul célzott köpés és a pártvezéri székbe röpít, az ex-püspök áldásával, ismét megtörtént a csoda.
Nem akarom, azt a közhelynek számító, de leggyakrabban költői kérdést elsütni, hogy meddig süllyedhet még a rommagyar közélet, a politikum, a nyilvánosság, mert tudom. Jövő héten új prókátorok fognak még lentebbre menni, a versengés a „kutyába lemenni” becses tétjéért folyik és ezért nincs feneke a dolognak. Addig megjegyzem, hogy már a jó öreg medve sem a régi, domesztikálódott, helyi kiskirályok politikai játszmáinak ágensévé lett, sajnálom őt.

Bréking nyúz, 2018. július 10. – Tudósítás a másik valóságból

Rendkívül aktívan sertepertélő magyarországi Soros-ügynökök. A rendőrök csak kicsit bántották, mégis meghalt az őrjöngő herbálos. A szűnni nem akaró szerelem édes titkáról rántja le a leplet a pajzán vicceket is elsütő sztárpár.

 

Soros már az Akadémiára is betette a lábát

„Miközben a Magyar Tudományos Akadémia állítása szerint a függetlenségéért és persze a szakmai hitelességéért folytat küzdelmet, az MTA Jogtudományi Intézete valóságos ellenzéki kerekasztalt hozott össze – erről ír a Tűzfalcsoport blog. Ismert, a magyar kormány racionalizálni szeretné az MTA költségvetését. Ennek következtében a testület 170 milliárd körüli, különböző állami forrásokból származó éves keretéből húszmilliárd forintot mostantól nem biankó csekk formájában kíván átutalni a testületnek. Az ellenzék rátelepedett az ügyre, és persze hasznot kíván húzni belőle…

… Soros György hálózata és megbízható magyarországi ügynökei rendkívül aktívan sertepertélnek a Tudományos Akadémia háza táján úgy, hogy közben nemrégiben egy olyan közleményt bocsátott ki a Jogtudományi Intézet, amelyben ragaszkodik a tudományos kutatás szabadságához és zavartalanságához.” (Origo: Soros hazai hálózatának nagy a befolyása a Jogtudományi Intézetre is)

Könnyű testi kényszer

„István őrjöngött, erőszakoskodott és magából kikelve ordibált, amikor Békésen a Bihari János utcában kihívták rá a rendőrséget. Az akció során a férfi könnyebben megsérült, majd az intenzíven meghalt, a HVG a helyi roma önkormányzati vezetővel karöltve rendőri túlkapásról, brutalitásról beszélt, miközben az áldozat halálát pszichotróp anyag, nem pedig a rendőri testi kényszer okozta.” (888: A herbálost védi és a magyar rendőrök ellen hergel a HVG)

A rádiófelvételen egy csók is csattant

„Ördög Nóra és férje, Nánási Pál az első olyan sztárpár, akik nyíltan és őszintén engednek betekintést magánéletük egyes pillanataiba. .. Rajongóik ugyanis a házaspár szűnni nem akaró szerelmének titkáról érdeklődtek a legtöbbet. – Van egy különleges bájital, amit mindig belekeverek Nóri piájába – kezdte nevetve Nánási, akitől Ördög Nóri vette át a szót. –Én előtte nem gondoltam, hogy ilyen létezik, hogy „szerelem első látásra – fejtegette Nóra, aki természetesen rávilágított arra is, hogy apróbb bukkanók az ő életükben is voltak…

… Az első például mindjárt a kapcsolatuk elején, ugyanis amikor egymásba szerettek, még mindketten házasok voltak. … Felhívtam anyukámat, hogy „anya, az a helyzet, hogy válok, de semmi baj, nagyon szerelmes vagyok, minden oké, megtaláltam az igazit, úgy hívják, hogy Nánási Pál”. Anyukám letette a telefont, beírta a gugliba, hogy ki az a Nánási Pál és visszahívott elsápadva, hogy de kislányom, ez az ember nős…

…Az 56 perces rádiófelvétel egyébként egy könnyed hangulatú beszélgetés, melyben egy csókot és több pajzán viccet is elsütnek Nánásiék. Nóri és Pál arról is mesélt, hogy bár kapcsolatuk stabil alapokon áll, fontosnak tartják, hogy olykor kettesben is töltsenek időt, szerezzenek közös élményeket, bízzanak egymásban és nem utolsósorban maradjanak vonzóak egymás számára.” (Lokál: Ördög Nóra: Viharos gyorsasággal rúgtuk fel korábbi életünket)

A nap kérdése

0

Ön szerint mit jelent az a ma elhangzott mondat, hogy „Akkor járunk el helyesen, ha a saját észjárásunknak megfelelően a valóságot is képesek vagyunk hajlítani?”
×

Kétfarkú forradalom

Túl van a Magyar Kétfarkú Kutyapárt a második békemenetén, a szervezők számításai szerint mintegy nyolcmillióan voltak. A buszokat résztvevőkkel szállították, a hangszóróból mozgalmi dalok szóltak, a menetet egy molinó zárta, rajta egy felirat: Ez a béke lesz a végső!

Forradalom kipipálva.

Amikor a Magyar Kétfarkú Kutyapártról hallunk, először az jut az eszünkbe, hogy lám, él még a pesti vicc, majd az, hogy ismét vannak politikai viccek. Pedig, amikor a kétfarkúak viccet csinálnak abból, ami amúgy egyáltalán nem vicces, akkor lényegében nem tesznek mást, mint hogy a maga valóságában mutatják be a valóságot. Nem vesznek el belőle, nem tesznek hozzá semmit – ami mostanság történik, az épp elég szürreális ahhoz, hogy nevessünk rajta.

Nem idéznénk fel a táblák szövegét, számtalan más helyen elolvashatók. Inkább azt említenénk, hogy ez a mostani vonulás, amely az Oktogonnál kezdődött és az időnként eleredő esőben az Erzsébet térig tartott, arról szólt, hogy ebben a lebutított, elhülyített országban még mindig van egy csomó normális ember.  Olyanok, akik békében szeretnének élni, és nem harcolni vélt ellenségek ellen.

Talán elsőre furcsának tűnik, de élnek olyanok Magyarországon, akik szeretik, ha szép az idő, örülnek annak, ha elegendő a fizetés. Tiszta az utca, nem tömött a villamos, az újságokban igazi hírek vannak, a bűnt pedig az erre hivatott szervek nem pártolják, hanem üldözik.

Ilyen egyszerű ez: nem kell hozzá más, mint egy normális ország. És az a nyolcmillió ember, aki a kétfarkú szervezők szerint végigvonult Budapest néhány utcáján, ha csak rövid időre is, de megkapta azt, ami alanyi jogon mindenkinek járna: egy normális világot, ahol a feketét nem fehérnek mondják, a kicsit nem nagynak és ahol a tájékoztatásban nem keveredik össze a színtiszta a szemenszedettel.

Nálunk már most elolvashatja Orbán Viktor holnapi évértékelő beszédét

A Független Hírügynökség megszerezte Orbán Viktor vasárnapi évértékelő beszédének hiteles magyar változatát. Önök mindenki másnál hamarabb, már most elolvashatják a szöveget.

Barátaim, magyarok, Balog lelkész úr, Dalma asszony, stb.

Ismertek engem, tudjátok, milyen vagyok. Ami szívemen, az a számon. És ez mindig így lesz, ameddig világ a világ. (Hosszú, ütemes taps.)

Meg még utána is. (Még hosszabb, még ütemesebb taps.)

Bennem soha nem fogtok csalódni, mert én mindig ugyanazt mondom. Amikor időnként mást mondok, mint amit korábban mondtam, az akkor is ugyanaz, mert én mondom.

A látszat csal, a valóság nem létezik. Ami annak látszik, az csupán illúzió. Ne a szemeteknek higgyetek, hanem nekem.

És én most azt mondom nektek, hogy az OLAF beszállt a választási kampányba, és a Soros-tervet hajtja végre. Az E.ON szintén.

És mindenki, aki a vejemet a szájára veszi. Vegyétek tudomásul, hogy Tiborcz István, a saját lábán álló vejem, egy talpig becsületes ember. (Derültség.)

Azt mondtam, hogy talpig. (Nevetés).

Röhögjetek csak barátaim, magamban én is röhögök magamon. De nem túl gyakran, csak akkor, amikor látom azt, ami van. Szerencsére, ez nem túl gyakran fordul elő velem. Vannak jó embereim, akik eltitkolják előlem a valóságot. És, megvallom nektek, már nem is nagyon akarom tudni, hogy mi van.

Csupa megbízható emberrel vettem körül magam, némelyikben jobban bízom, mint magamban. Azért vettem magam körül velük, hogy védjenek és erősítsenek a hitemben. Mert nekem hitem van, barátaim.

De főleg pénzem, és hatalmam.

Mert ezek nélkül a hit nem ér semmit. (Hosszan tartó, ütemes taps.)

Ti mindig tudhatjátok rólam, hogy ki vagyok. Mindig az vagyok, akinek mutatom magam. Mondhatok bármit, ti felállva tapsoltok nekem. Felálltok, mert tiszteltek, tapsoltok, mert féltek tőlem. Lopva körülnéztek, látja-e valaki, hogy tapsoltok rendesen. Nem mertek nem tapsolni. Kiöltem belőletek a merszet, ami soha nem is volt bennetek. Azt gondoljátok magatokról, hogy szabadságszeretők vagytok, én meg nem akarlak megingatni benneteket ebben a hitetekben.

Egy frászt vagytok ti szabadságszeretők! Féltek a szabadságtól, barátaim. A versenytől, a vitától, a megmérettetésről. Azt szeretitek, ha egy erős, gondoskodó állam gondolkodik helyettetek. Olyan, amelyik elveszi tőletek a javaitokat, hogy azoknak közületek, akik ezt megérdemlik, visszaadjon belőle valamit.

Kinek többet, kinek kevesebbet, sokaknak még keveset se.

Megvéd benneteket a földi hívságoktól, megakadályozza, hogy hozzám hasonlóan meggazdagodjatok. Emlékeztek még a régi mondásra? A konyak a dolgozó osztály itala, amelyet választott képviselőin keresztül fogyaszt. (Derültség.)

Ti is gazdagok vagytok barátaim, csak a vagyonotokat nálam tartjátok! (Tapsvihar!)

Kertelés nélkül mondom mindezt, őszintén, bele a szemetekbe. Én, ha akarnék, sem tudnék hazudni. Mert az nem könnyű. Olvassatok barátaim klasszikusokat! Esterházyt, például, ő már mindent megírt. Például ezt: kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.

Higgyetek nekem, higgyetek bennem! Én is megpróbálom elhinni, amit nektek mondok, és sokszor már képes vagyok röhögés nélkül végighallgatni magam. A múltkor megnéztem egy beszédemet, utána felálltam, és hosszasan tapsoltam. Még skandáltam is a saját nevemet. Meg azt, hogy Éljen. (Taps, bekiabálások: Él-jen Viktor, él-jen Viktor!)

Féltem akkor magamtól, barátaim.

De nektek nem kell tőlem félnetek. Nektek az a dolgotok, hogy higgyetek bennem. Ha nem tudtok hinni, legalább tegyetek úgy. Nekem az is elég, ha rám szavaztok. Lojalitásból, haszonlesésből – nem fogom megkérdezni senkitől.

Nem érdekel, mert nem érdekeltek. A lé a lényeg, hogy abból minél több legyen.

Nekem.

És végezetül, valami nagyon fontosak akarok mondani.

Szabadok akartok lenni, vagy szabadlábon? Ez a kérdés, válasszatok!

Majdnemkétharmad Elvtárs kalandjai a valósággal

Múlóban a szilveszteri vidámság, oda a derű, nyakunkon a szürke, fásult hétköznapok, szinte észrevétlenül sikerült visszazökkennünk a saját életünkbe. Alig telt el egy nap ebből az évből, de már most olyanok vagyunk, mint amilyenek egy héttel ezelőtt voltunk.

Fáradtak, reménytelenek, kiábrándultak.

Néha még látszik az arcunkon egy kis értetlenség, de már újra észleljük a valóságot. Hogy ebben az országban nem történhet olyan, amire ne hatalmaztuk volna fel Majdnemkétharmad Elvtársat. Biankó csekket nyomtunk a kezébe, tessék öreg, írjál rá annyi nullát, amennyit csak akarsz, vagy amennyit nem szégyellsz.

Mi akartuk, hogy így legyen. Hogy Majdnemkétharmad Elvtárs saját embereivel töltse fel az Alkotmánybíróságot, megnyirbálja a jogköreit, szétverje az oktatást, padlóra küldje az egészségügyet.

Hogy kisvasutat építsen Felcsúton, és ha ez nem tetszik, meghosszabbíthassa Bicskéig, vagy ameddig akarja.

Arra is mi vettük rá Majdnemkétharmad Elvtársat, hogy szembe menjen Európával, a világgal, gyűlölködésre költse a pénzt, aminek máshol is lenne helye. Helyettünk harcoljon, lóhátról nyilazzon hátrafelé, hogy ott is legyenek ellenségeink, ahol korábban nem voltak.

Még alig egy éve voltak hatalmon, mi máris azt követeltük Akkormégkétharmad Elvtárstól, hogy nyúlja le a magán-nyugdíjpénztárakban megtakarított pénzünket. Azzal fenyegettük, hogy addig nem nyugszunk, amíg ezt a pénzt tőlünk el nem veszi. Mert ha valaki, mi tudjuk, nincs nálunk jó helyen a pénzünk. Egyedül Akkormégkétharmad Elvtársnál van jó helyen, esetleg a Magyar Nemzeti Bank valamelyik alapítványánál.

Vagy az Eximbanknál, mely pénzintézet majd kikölcsönzi Vajna és Garancsi uraknak, akik aztán az adófizetők pénzéből fizetik vissza a hitelt.

Majdnemkétharmad Elvtárs tudja, hogy mi, emberek, csak elherdálnánk a saját pénzünket. Ezért jó, ha van egy nagy, erős, igazságos Majdnemkétharmad Elvtárs a közelünkben, aki megakadályoz bennünket a pénzünk felelőtlen kezelésében. Elveszi tőlünk a pénzt, nehogy bohóságokra költsük.

Mi, emberek, azzal is megbíztuk Majdnemkétharmad Elvtársat, hogyha bárki firtatja, mi van a pénzzel, a világért el ne árulják! Nem azért volt a fülkeforradalom, hogy Majdnemkétharmad Elvtárs mindenkinek mindent kikotyogjon. Jól néznénk ki, ha kiderülne, hogy Majdnemkétharmad Elvtárs pletykás vénasszonyok gyülekezete. Nem ezért szavaztunk rá, hanem hogy gondoskodjon rólunk a legjobb tudása szerint.

Ha Majdnemkétharmad Elvtárs holnap úgy látná jónak, hogy nekünk az a jó, ha lesöpri a padlásokat, hamar kiderülne, hogy ezt is az emberek akarták. Egyelőre persze nincs erről szó, még csak a takarítóeszközök beszerzése zajlik, úgyhogy még nem kell ezt akarni, ne tessék előre sietni, mindent a maga idejében.

Furák vagyunk mi emberek. Annyi mindenre hatalmaztuk fel Majdnemkétharmad Elvtársat, hogy ha nem a saját szemükkel látnánk, el sem hinnénk.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK