Kezdőlap Címkék Vallás

Címke: vallás

Siralomvölgy

Mint az köztudott, a vallástalanok szerint a vallások nagyrészt azért születtek, hogy segítsenek az embernek elviselni a halál gondolatát. A programozott halál tehát szerintük az evolúció találmánya, ugyanis ha mindenki állandóan életben marad, akkor megindul egy folyamat, amelynek következtében az egész faj kihal.

Jobb elpucolni az útból azokat, akik már nem vesznek részt a szükséges változásban, és csak hátráltatják az új nemzedéket, mely sikerrel tudna szembeszállni az új körülmények pusztító hatásaival. Később persze az új nemzedékek is gátló körülményekké válnak, akiknek szintén halni kell, majd megint elölről, és így tovább.  Eredmény: a faj fennmarad.

Hogy a valóságban ez történt, onnan lehet tudni, hogy az összes faj ilyen, azaz mondható, hogy a programozott halál a fajok fennmaradásának záloga.

Egyetlen olyan faj sem létezik, amelyik biztosítaná tagjainak az örök életet – persze csak sértetlenség esetén, mert agyoncsapni bármely élőt bármikor lehet, hiába nem halna meg soha, ha nem csapnánk agyon.

Nem is volt ezzel semmi baj, amíg a Földön csak öntudatlan fajok éltek, viszont mikor megjelent az ember, megjelent vele a tudatos halálfélelem. A halálfélelem ugyancsak evolúciós találmány, feltétlenül szükséges minden faj fennmaradásához, viszont az a felismerés, hogy ha minden rám leselkedő veszélyt túlélek, akkor is meg kell halnom, azaz a tapasztalatok alapján történő jövőbe látás kizárólag az ember sajátja. Ezért talált ki mindenfélét a Mennyországtól a Nirvánán keresztül a reinkarnációig, hogy ha eszébe jut az elkerülhetetlen pusztulás, legyen mibe kapaszkodni lelkileg. Ezek a kapaszkodók rendkívül jól sikerültek, a vallások hallatlanul népszerűek,

a remény ugyanis egy nagyerejű érzés, és ha az embernek mindene odalett is, reménye még mindig van. Utolsó esély, mely nem vész el soha.

Ez eddig nagyszerű, mondhatná az ember, megszülettünk az Úr jóvoltából, leéljük itt a Földön életünk, aztán ha meghalunk is, irány az Ég, ahol majd boldogan élünk tovább. Az Úrra a folyamatot tekintve szükség van, mert a Mennyországot ő kreálta és üzemelteti, akkor viszont már ugyanez kötelező neki a Földet illetően is. Aztán jön az Univerzum teremtése, hogy utána az apróságok következzenek, a növények, az állatok, végül pedig Ádám, a korona.

Lehet, hogy így volt, viszont Éva már evolúciós kreálmány a nagyobb változatosság azaz a faj jobb túlélése érdekében, vetnék közbe a nem vallásosak, de ők láthatóan dilettánsok, mert, mint tudjuk, Évát is az Úr hozta létre saját kezűleg, jelezve ezzel, hogy evolúciós kreálmány ám egy nagy fenét a hölgy!

Hát hogy nézne ki már az evolúció mint az Úr felülbírálója, a Teremtés Korrektora! Különben is az evolúció hibázott, mert szerinte elsősorban nők vagyunk (XX), és csak később lettünk részben férfiak (XY), viszont az Úr, mint férfi, ezt jobban tudta, ezért teremtett minket fordított sorrendben.

A férfit porból, a nőt meg emberből. Olyanok is.

Érdekességképpen megemlíthető, hogy az Úr csak egyfajta emberpárt alkotott, azaz a későbbi változatok őse mindnek azonos. Ebből következően nem csak az evolúció, hanem az Úr akaratából is testvérek vagyunk. Mivel a különböző vallások pont ezt a testvériséget bomlasztják és szaggatják darabokra a különböző vallások szerint (vallásosak között nincsen globalista), ha az ember logikus lény lenne, azt kellene mondanunk, hogy az ilyen, az Emberiség testvéri mivolta ellen vallásos okokból prédikáló, sőt néhol fegyverrel ügyködő emberek mind pokolra kéne jussanak! Vagyis azonnal abbahagyni! De az ember nem logikus, és mint látjuk, az Úr sem az, aki ráadásul az emberi sokféleséget, azaz az egymást sokfajta okból utálhatóságot létrehozta. Ez van, tisztelt testvéreim. Utáljuk egymást, oszt jónapot.

Viszont az ígéret szerint ott élünk majd a Mennyben. Egyrészt boldogan, másrészt örökön örökké, ámen.

Jó is lenne, ám a dolog nem ennyire egyszerű. A földi életben akadnak nehézségek, és ezt valahogy meg kellett magyarázni, különben a népek a Mennyországra is csak legyintenek. Azt találták ki valakik, hogy a csapások Isten büntetései, mert nem viselkedtünk jól, azaz megszegtük a szabályokat. Ehhez kitalálták a szabályokat is, és ha az élet ennek ellenére olyasvalakit sújtott, aki jámbor, Istennek tetsző életet élt, akkor azt kellett mondani, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Ettől kezdve a Mennyország már nem járandóság volt, hanem jutalom, és megjelent a büntetés is, amely nem evilági életében sújtotta a vétkest, hanem már odaát, azaz ha a szabályokat nem tartotta be, nem hogy nem jutott be a Mennybe, de száműzve lett a Pokolba. A Föld tehát nem a földi élet színtere, hanem a Nagy Próba terepe, mondhatni a Siralomvölgy, ahol csapás csapás hátán érkezik, melyeket bírni kell, és végig jól viselkedni, mert ha nem, az élet végén ott áll a fal, rajta az írás:

„Mene, mene, tekel, ufarszin”.

A vallások papjai nem álltak meg félúton. Egyre részletesebben kezdték szabályozni a mindennapi életet, egyre több mindenbe szóltak bele, és ami a legfurább, néhány ország esetében már itt a Földön kezdték büntetgetni a szabályszegőket, mondhatni Isten helyett, a munkáját mintegy megelőlegezve. Ők ugyan azt mondták, maga az Úr bízta meg őket ezzel, de sajnos nem zárható ki az egyéni érdek, így aztán gyanús a ténykedésük.

Az egyes vallások isteni parancsainak közvetítőit főleg a más vallások zavarják. A helyzet nagybani kiterjesztése (lásd vallásháborúk az ókortól napjainkig) az embertestvér gyilkosságok fő terepe, mert ilyenkor nincs idő a mérlegelésre, az ellenoldalon nullától százhúsz éves korig mindenkit egy kalap alá kell venni, amelyre az van ráírva, eretnek, és durr. A legmeglepőbb látvány, mikor a vallási vezető megáldja a testvér- egyben tömeggyilkos agresszorok fegyvereit, ezzel mutatva, hogy a leendő gyilkosságokkal már előre egyetért.

Az ellenségeskedés, sőt háború persze az azonos vallású népek között is lehetséges. Ilyenkor más hivatkozási alapra van szükség. Általában a nemzet veszi át a vallás szerepét.

A nemzet is azt jelzi, mint a vallás, én más vagyok, mint te, mások az érdekeim, és ha nem csinálod azt, amit én mondok, az a nemzeti érdekeimet sérti, akkor pedig jogom van téged jól pofán verni, de bármilyen más kellemetlenkedés is szóba jöhet, mert ezzel a „nemcsinálással” nem adtad meg nekem a kellő tiszteletet.

Ha valaki ezt a tisztán önzésből fakadó viselkedés magyarázataként nem fogadja el, azt meg tudom érteni. A nemzet kompromisszumos megoldást nem tesz lehetővé, mert akkor föladjuk nemzeti érdekünk egy részét, ami elfogadhatatlan. A nemzetállamok útja a magányosodás, minél nemzetibbek, annál inkább.

Súlyosbítja a helyzetet, ha egy ország nem csak kifejezetten nemzetállam, hanem forszírozottan a vallásra alapoz. Még rosszabb, ha a vezetés magát tünteti fel az országnak, és ő állapítja meg, hogy mikor kell megsértődnünk, és mikor nem. Normál esetben, ha az ország vezetői ilyen irányba próbálnák kormányozni az ország szekerét, akkor a nép a hasznos szövetségekből való kipottyanás, és a sok mindenkivel való állandó ellenségeskedés megakadályozása érdekében (ezek ugyanis a gazdaságra is nagyon rossz hatással vannak) az ilyen vezetést leváltja. Persze csak normál esetben, ugyanis vannak országok, amelyek népe nem. Ezekben a nép újból és újból kinyilvánítja akaratát, hogy a vezetéssel mélyen egyetért, maradjanak.

Ilyen például Gáza, ahol a HAMÁSZ a 2006-os választásokon került hatalomra, ilyen Oroszország, ahol Putyin 2003-ban, és ilyen Magyarország, ahol Orbán 2010-ben. Az első két ország ráadásul háborúban áll, mégpedig úgy, hogy mindkét esetben ő volt az agresszor. Magyarország szerencséje, hogy már régóta NATO tag, és hogy kicsi. De fegyverkezik.

Hát így élünk itt, a Siralomvölgyben, melyet mi teszünk azzá.

Közben tudjuk, hogy az ellenzék nem nemzetállamban, hanem a szövetségesekkel sokkal szorosabb és kompromisszumkészebb együttműködésben gondolkodik, miközben nem a vallási előírások szerinti, hanem az annál sokkal megengedőbb életvitelt preferálja.

Haláli kultúra

Nekik pedig, a halálkultúra erőinek
„nemcsak az anyagi javaink kellenek,
hanem a lelkünk is, és
fel akarják számolni
a nemzeteket az azok védelmére hivatott
nemzetállamokkal együtt.”
 (Kövér L.)

A halál kultúrájáról  az ember arra gondol, hogy igen, az aztán van a rohadéknak! Ezt bizonyítják a temetések szertartásai, az emlékírások és -beszédek, a sírok a nevekkel és szimbólumokkal, a megőrzött fényképalbumok, a hozzátartozók és ismerősök emlékképei, melyek mind-mind a halott továbbélését szolgálják, ezzel biztosítva, hogy noha fizikailag nincsen már köztünk, azért létezik még, ha halványabban is.

Látszik, mennyire nem követik a keresztény vallás eseményeit, ugyanis a „halál kultúrája” hivatalosan nem ez.

A fogalmat II. János Pál vezette be, akinek nagyon nem tetszett az új, erősen individualista világ, ahol az emberek nem Istenért, a hitért és embertársaikért dolgoznak, hanem egyéni hasznukat keresik, hajszolják az anyagi javakat meg az élvezeteket, ráadásul nem tisztelik az életet, sőt törvényes(!) keretet biztosítanak az életellenes cselekedetekhez, lásd abortusz, eutanázia. A háború és az egyéb gyilkosságok nem tartoznak ide, mert ezeket ma már kizárólag tébolydaszökevény pszichopaták művelik, akik nem csak rendkívül kulturálatlanok, de amit tesznek, nem is törvényes sehol.

Közelebbről vizsgálva a kérdést a halálkultúrázás ostobaság, az Ember megérdemli az individualista életfelfogást.

Sok-sok őse rengeteget dolgozott azon, hogy a mai Embernek mára lényegesen több anyagi lehetősége, egészsége és szabadideje legyen az élvezetekre, és az ősök munkájának semmibevétele lenne, hogyha ezért bárkit bírálnának („élvezet” alatt természetesen az és csakis az értendő, ami mást nem bánt, és másnak kárt nem okoz). A bírálat persze a pápák permanens feladata, tőlük nem is vehetjük rossz néven, nem lennének ott, ha nem ezt csinálnák, hiszen a vallás szerint az itteni siralomvölgyben nem az élvezkedés a cél, hanem minden élvezkedés megtagadásával a Mennyország kiérdemlése. A pápák hozzáállása tehát érthető, viszont rögtön más a kritika egy hozzánk hasonló embertárstól, pláne, ha ő ezzel saját önző célját próbálja megsegíteni.

Ma már az állam (elvileg) szekularizált, azaz a bibliai szabályok beépítése az állam vezérlő rendszerébe nem kötelező, az Istenért és a hitért való dolgozás tehát mindenki esetében szabadon választott (ha akarja, dolgozik érte, ha nem, az sem gond), az embertársaival való törődést pedig minden polgár az adók befizetésével tudja le. Az elesettekről, gyengékről, védtelenekről való gondoskodás a befizetett adó birtokában már az állam feladata.

Lenne.

Sajnos vannak államok, és érdekes módon pont a legkeresztényibbek, amelyek előszeretettel hagyják úgy az út szélén az elesetteket, gyengéket és védteleneket, hogy az állami támogatásokból a legtöbbet a gazdagok kapják, a maradékot meg a tehetősek. Elképesztő látni, hogy a XXI. század Európájában van még ország, ahol a tengernyi adó ellenére sokaknak nincs hol lakniuk, és az állam, ahelyett, hogy 18 négyzetméteres lakásokat építene nekik pár tízmilliárdért, ahová hazamehetnek, rendőrileg „kezeli” a helyzetet. Az így megspórolt pénzből aztán látványos sportversenyeket rendez tízszer pár tízmilliárdot beáldozva, leginkább persze önmagának, mert a nép 99,5 százaléka semmit sem nyer vele: ugyanezt látná tévén, ha a versenyt más városban rendezik.

Hát igen. Az állam csak egy pénzbeszedő, a gondoskodást szerinte csinálja más.

A konkrétumokat illetően:

  • Életpártiság

Ma, mikor a bolygót 8 milliárd ember lakja, már a fogalom sem érthető. Ezt a tömeget nem a vallásoknak köszönhetjük (sőt, gyilkoltak nevükben bőven, sokkal többet, mint elég), hanem nagyrészt a tudománynak, ugyanis nem többen születnek, hanem egyre kevesebben halnak meg, és azok is jóval tovább élnek.

A 8 milliárd ember nagyon sok a Földnek, az optimális létszám kb. 300 millióra tehető, a maximum meg, mondjuk, kétszeres – illetve inkább másfél, ha ugyan nem egy. Hová kell még szaporodnunk, tisztelt életpártiak?

  • Abortusz

Az abortusz legfőbb oka, hogy sok helyen nem világosítják fel a 10–12 éveseket (mit tizenkét éveseket, néhány helyen még a tizennyolc évesek felvilágosítása is tilos), hogy mi történik a testükkel nemsokára, és mire vigyázzanak. Még borzasztóbb, hogy a védekezést sokan hiába ismerik, mégsem csinálják, mégpedig a „Mi lesz, ha kiderül?” miatt, ugyanis rettegnek tőle, hogy mit szól majd a szülő, a rokonság, a szomszéd, a város, az iskola keresztény kultúrájú közege a fogamzásgátló megtalálása esetén? További gond, hogy néhányan teljes tudatlanságban érik meg a felnőttkort is, ezért esnek akaratlanul teherbe, a legszörnyűbb pedig a nemi erőszak miatt terhes nő, aki végképp nem tehet semmiről. Egyértelmű, hogy a nem kívánt gyermek megszülése kivétel nélkül mindenkinek rossz. Az újszülöttnek pláne, mert eleve hendikeppel indul, amely hátrány később fokozódni fog.

Ez lenne az élet diadala?

  • Eutanázia

Kegyes halál. Lágyabb szívű hóhérok az általában vallási okokból máglyára ítélteket már az alágyújtáskor megfojtották (ők sem bírták nézni), ugyanezt utánozza a jelenkor, hogy a végstádiumban lévő menthetetlenek ne szenvedjenek sokat. Az életpártiak szerint viszont inkább szenvedjenek.

Az természetesen törvényekkel és szigorú ellenőrzéssel biztosítandó, hogy visszaélések ne történhessenek, de józan ésszel megtagadni merénylet a szenvedővel szemben.

Az, hogy Kövér tudatosan használta-e a „halál kultúrájának erőit” félelemkeltésre, vagy csak valami bombasztikusat akart mondani, sajnos nem tudható, de hogy kit ért „erők” alatt, az nem vitás. Akiknek „az anyagi javaink mellett” a lelkünk is kell, csak egyvalaki lehet: az ördög maga. És az ördög ma nálunk a Kövérék által kijelölt Nyugat. Azon belül is az EU. Azon belül főként von der Leyen asszony. Meg Soros.

A józan ész uralta tartományba visszatérve egyértelműen mondható, hogy az anyagi javaink eddig csak bővültek az EU tagság során, egyrészt kaptuk a felzárkóztatási támogatást, másrészt a multik több pénzt hoznak be, melyet bérekre, szolgáltatásokért és adóként fizetnek itt, mint amennyit haszonként kivisznek.

Az is egyértelmű, hogy amint anyagi javaink nem, úgy hófehér lelkünk sem kell a nyugati ördögöknek, az emberi jogok és a demokrácia annál inkább, de azt meg mi nem akarjuk teljesíteni. Inkább szidjuk őket. Ez a lehalálkultúrázásuk se más.

A nemzetállamok jóval szorosabb szövetséggel való helyettesítése (Európai Egyesült Államok) valós terv lehet. A lépést indokolja, hogy a nemzetállam az emberiség találmányaként nem annyira sikeres, mert nekik köszönhető a modern kor összes háborúja, a permanens fegyverkezés, a hadseregek, az atomhatalmak, a vámok és az útlevél, egymás kölcsönös lenézése, a saját nemzet túlértékelése, a fenyegetettségre való hivatkozás agresszió esetén, a vallási fanatizmus megvédése az értelemtől, a revansizmus, valamint az emberiség közös céljainak állandó kudarca is. Ebből látható, hogy kinek van szüksége rá.

A nemzeti kultúrákat viszont nem fenyegeti senki. Még a halálkultúra erői sem, hiába hazudják azt egyesek.

Sajnos azzal a hazai gyakorlattal, hogy ezt a Kövér-féle maszlagot a nép jó része lelkesen fogadja, és legközelebb ismét rá szavaz, Magyarország értelmisége nem tud mit kezdeni.

Egyelőre?

Vallás

A vallás sok mindenre jó. Vígasz a bajban, remény szeretteink elvesztése esetén, hogy még találkozunk velük, és magunknak is kapóra jön, ha az elmúlásra gondolunk, amely – hála Isten! – nem is létezik.

A vallás sok mindenre jó, többek között megvan annak az előnye, ha egy politikai párt a vallásra alapoz, rendíthetetlen hívek garmadáját nyerheti, ha pedig sikerül elintéznie, hogy a többi hasonló párt eltűnjön a süllyesztőben (MDF, Kisgazdák), és csak ő maradjon olyan pártként, amelyre a vallásos emberek szavazni tudnak, örök hatalmat nem nyer ugyan, de néhány kétharmadra bizton számíthatunk. Pláne, ha az istentelen másik oldal nem talál ki semmit ellene.

Az érvek a hittel szemben hatástalanok.

A vallás illeszkedik a mai regnálók munkaalapú társadalmához (Ora, et labora), sőt a magyar lelkivilághoz is, mivel a himnuszunk nem úgy kezdődik, hogy „Talpra magyar! Hí a haza!”, hanem úgy, hogy „Isten, áldd meg a magyart…”. Mi nem magunktól várjuk a nagy dolgokat, hanem az Úrtól, hogy majd ő elintézi nekünk. Megtettünk mindent, egyrészt előírás szerint imádtuk és könyörögtünk neki, másrészt pontosan megmondtuk, mi kéne (jókedv és bőség), ennyi telik tőlünk, slussz.

A bőséget illetően sokáig vártunk türelemmel (2023 – 1823 = 200 év), de végül isteni intézkedés hiányában kénytelenek voltunk az EU-hoz fordulni, a jókedvet tekintve pedig meg kellett volna tanulnunk magunkon röhögni, de az nem ment, mivel többek és jobbak vagyunk, mint bárki más, ami az önmagunkon való röhögés szempontjából áthághatatlan akadály.

Jelenleg itt tartunk. Továbbra is igényeljük a felénk nyújtott védő kart, mivel a NATO miniszterelnök úrnak mostanában antipatikus.

A XXI. század Európájában államvallás már nem létezik. A hitpártok hivatkozási alapja nem is a kereszténység, hanem a „keresztény hagyomány”, melynek fő feladata a szexualitás legeslegszigorúbb tabusítása. Az elfajzott formái különösen.

A támadás elánja azt mutatja, ez nemiségi izé a sátán fő műve a megrontás érdekében, melytől az ártatlan gyermekeket a főmű minden részletének teljes eltitkolásával kell megóvni. Ne tudja az a gyermek még azt sem, hogy ilyen egyáltalán létezik. 18 éves korig. Addig ártatlanok, ahogy köztudott. Ennek fényében persze röhejes az Orbán féle büntethetőségi korhatár (12 év), de már annyi minden fölött siklottunk át elegánsan, ennél sem lesz nehéz.

Az így definiált gyermekmegóvást illetően kizárt, hogy azt valaki ne támogassa (agyon is vernék a többiek), ennél jobb cél pártprogramnak nem található. Na, talán a nyugdíj megvédése. Vagy a rezsicsökkentés. Esetleg egy hármas kombináció.

A nagykorúaknál megengedőbb a vallás, házasok esetén gyermeknemzési célból a testi érintkezés is elfogadható (a család szentsége nem sérül vele), szimpla kéjelgés esetén viszont rosszpontot kap, akiről kiderül. Normál esetben egyet, üzletszerű esetben többet, nem konzervatív, azaz természetellenes esetben jó sokat. A

„Hogy lehet a természetben bármi természetellenes?”

kérdés szintén a sátán műve, a kérdést még föltenni sem szabad, nemhogy megpróbálni válaszolni rá.

Amelyik párt leginkább harcol a fertő ellen, és a legkevesebb fogalma van a genderről, az a legkeresztényibb formáció, azaz a hívőknek nem gond az ikszet bejelölni, amit az Egyház is támogat. A sűrű templomjárásból látható elkötelezettség mellett persze némi anyagi juttatás sem árt, hogy az Egyház úgy működjön, ahogy kell neki, de kétharmadnál a regnálókat nem korlátozza semmi, a juttatás könnyen megoldható. Mint a választási eredmények mutatják a módszer működik.

A vallás által büntetni rendelt további bűnök, például „Ne lopj!”, a paráználkodással ellentétben sátáninak nem tekinthetők, művelésük a hitpárt által kiválasztottaknak engedélyezett. A besorolást külön erre a célra kijelölt szervezet végzi (ügyészség), amely első blikkre képes megkülönböztetni a regnálók saját tolvajait a szimpla, avagy mezei gazemberektől, akikre aztán teljes erővel lecsap. A kiválasztottaknak menekülő utat biztosít.

A vallás minden téren érvényesül. A költségvetés

„Akinek van, annak adatik…” elv szerinti működtetése a bibliai szövegnek teljes mértékben megfelel, minthogy a legtöbb támogatást a gazdagok, a maradékot a tehetősek kapják.

A baloldal tervei ezzel totálisan ellentétesek, ám derék népünk tudja, amit tud (megmondták és megírták neki, hogy csakis gyermekeink megrontása a célja, és azt nem cáfolta senki), így aztán nem hagyja hatalomra jutni a Gonoszt.

A fenti „politizálás” kívülről nézve a vallás és a hívők kihasználásának eléggé alacsonyrendű módja. Ellenszer egyelőre nincs, ami az ellenzéket többször hibára kényszeríti. Ilyen például a regnálók előgúnyolói által fegyverként forgatott LMBTQ+ túlkapások azonnali, gondolkodás nélküli megvédése (van ilyen túlkapásból bőven, akár hülyeségi szinten is – ott sem mindenki akadémikus). Ez a módszer rossz taktika, több kárt okoz, mint hasznot, mert a támadás is zsigeri, meg a védelem is, és ha az átlagember gondolkodás nélkül dönthet, nem kérdés, hogy egy ilyen vitában melyik oldalra áll. Több racionalitásra, több magyarázatra és több higgadtságra volna szükség az ellenzék értelmiségi holdudvarától. Volna. Sajnos nagy a csönd.

De a kocsma bezzeg hangos, munkálkodik a cimbalmos

Egy rendelkezés értelmében az abortuszra jelentkezett nőkkel meg kell hallgattatni a magzat szívhangjait. A hatalmon lévők evvel vallásos híveiknek kedveskednek, hogy ha már a XXI. század Európájában az abortuszt betiltani nem lehet, azért mégis legyen valami. Látjátok, üzennek vele, mi mindent megteszünk az ÉLET védelmében.

Embertelen a módszer? Naná! Az amúgy is gyötrődő nők egy újabb rúgást kapnak lelkileg.

Ezt a szerencsétlen törvényt ismét csak politikusok találták ki, akik pont annyit értenek ehhez is, mint a mátrixalgebrához. Az ember nem szólna egy szót sem, ha az alkalmazása nem lenne kötelező. De az.

Jöjjön a vallás helyett a  tudomány, morgunk ilyenkor páran, tegyen végre rendet, mondja meg ő, hogy mikortól számít a magzat élőlénynek, mert a szívhang lehet bizonytalan, helyette talán inkább az agyhangot kéne definiálni.

Az MTA-ban nagy a csönd.

Ez van.

Korszakváltás idején

Valami nagyon megváltozott, miközben az agyunkat a múltban hagytuk. Háborúk, konfrontációk mindig voltak, de az eszközök és célok mára mások. Fontos a terület, befolyás, biztonság, de emellett a gazdasági dominancia megszerzése lett a prioritás. Az eszköz pedig már nem egyértelműen a haditechnika, hanem a minden felé növő informatika.

Aki információ birtokában van, előnyt élvez pozíciók kiépítésében. Aki pedig ezeket az információkat rendszerbe tudja állítani, ki tudja építeni logisztikáját, az képes tudatmódosításra, szokások átállítására, beszerzések manipulálására, stratégiai célok megvalósítására. A nagy szavak után nézzük érthetőbben.
Itt van a mobiltelefon. Nézzük csak milyen fejlődésen ment át ez az egyszerű eszköz az elmúlt 20 évben? Ahhoz, hogy ez működjön, egy hálózatot kellett hozzá kiépíteni, ami tartalmazta az adót, átjátszó állomásokat és az eszközt magát, a telefont. Persze mindezt vezeték nélküli összeköttetéssel. Az első 1G generáció arra volt jó, hogy telefonáljuk. A 2G rendszer alkalmas volt SMS és MMS funkciókra, tehát szöveges üzeneteket, képeket is tudtunk küldeni vele. A 3G sebessége felülmúlta az előzőeket, további funkciókkal bővült, a 4G pedig itt van a kezünkben, életünk meghatározó része, nem csak szórakozásunkat, kommunikációnkat szolgálja, hanem beépült munkavégzésünkbe, egyszerűbb eszközeink működtetésébe.
És itt van az a kor, amiben élünk, ahol talán az eddigi háborúknál is sokkal nagyobb, meghatározóbb küzdelem folyik. Ki fogja irányítani a világot? Az 5G sebessége ugyanis százszorosa a 4G-nek, teljesítménye pedig jóval meghaladja azt. Ezzel nem csak üziket lehet küldözgetni, hanem alkalmas gyakorlatilag minden, életünket alapvetően meghatározó eszköz vezérlésére. Rátelepíthetjük házunk biztonsági rendszerét, beprogramozhatjuk kocsink útvonalát, ugyanakkor rábízhatjuk személyes információinkat, a világ tudását pedig rendelkezésre bocsájtja.
Ez a rendszer képes katonai eszközök vezérlésére, haditechnika üzemeltetésére, képes kutatások, fejlesztések eszköztárában alapvető funkciót biztosítani. És itt csak egy apró szemelvényt ismertettem a potenciálból.
Ha tovább visszük a gondolatot, akkor a biztonsági előnyök megszerzése mellett olyan gazdasági fölényt is jelent a rendszer operátorának, ami a jelenleg közel 8 milliárdos lakosság eszköztárának lecserélése után hatalmas piacot jelent az 5G rendszerhez kompatibilis új eszközök eladásában. Elképzelhetjük, micsoda ádáz harc folyik az 5G rendszer kiépítése, a szerverek információátjátszása feletti kontroll megszerzése körül.

Aki ezt a harcot megnyeri, gyakorlatilag teljes befolyást szerez beszerzések, biztonsági eszközök üzemeltetése, ki merem jelenteni, hogy az általános emberi gondolkodás felett.

Nos, innen érthető Trump elnök nyugtalansága Kína miatt, mert Kína kiépítette ezt a rendszert és ennek üzemeltetését Kínán kívül, így az USA-ban is be akarja vezetni. Erre alkalmas vevő készülékeket óriási tömegben és olcsón árul. Ez nem más, mint az a Huawei telefon. A nyugat is kiépítette ezt a rendszert és ennek terjedését éljük meg napjainkban. A nyugat kitiltja a Huawei-t, a kelet kitiltja a nyugatot stb. Trilliárdok és a jövő forog kockán.

Eddig is hatalmas adatbázisok jöttek létre, melyek az eddigi a rendszereket betáplálták, de az 5G-vel az adatbázisok szerepe jócskán megnő, hiszen nőni fog a tudatátalakítási potenciál.  

Ha erről az oldalról elemzem napjainkat, a Covid-19-et sem csupán egy olyan vírusnak lehet tekinteni, mely biológiai veszélyt jelent az emberiségre, hanem egy tényezőnek, ami átalakítja létünk tereit, a gazdaságot, gondolkodásunkat. Munkavégzésünk átterelődik a digitális térbe, a gazdaság új szerkezetet fog ölteni, a gondolkodás kizárólag azokra az információkra fog épülni, amit a rendszerből nyerünk.

Kérem, figyelmesen olvassátok, amit írtam! Nem azt írtam, hogy valaki azért találta fel a vírust, hogy ilyen szándékkal terjessze. Azt írtam, hogy a vírus, bármi is legyen az eredete, felerősíti a folyamatokat.

Ezután vessünk egy pillantást a történelemre. Ne a próféták korát, hanem az őket követő időszakokat vizsgáljuk. Eddig gyakorlatilag az egyházak, később a politikai irányzatok állították rendbe az emberiség gondolkodását. Ők szabták meg, miként gondolkodjunk a világról, mit, hogy lássunk. Hangsúlyozom, nem a próféták idejéről beszélek, hanem amikor az általuk hirdetett „ige” kisiklott, mert emberi kezelésbe került.
Ma egy olyan korban élünk, melyben teljes szemléletváltás várható, mert ezeknek az „egyháziasított” felfogásoknak vége. Persze a végjáték lehet, hogy kitart még pár generáción keresztül, de jól látható a vallási szervezetek küszködése, kimerültsége.

Ez azért van, mert saját fennmaradásukra és nem Isten rendjébe való beilleszkedésbe keresik a megoldást.

Az Iszlám berkein belül pedig, drága testvéreim, még mindig Ali imám és Moawia, síita és szunnita, török, perzsa vagy arab iskolák érvanyagainak felsőrendűségében látják a megoldást és nem Allah könyvében, a Koránban, ami ezt mind felülírja. Méltók vagyunk-e Allah könyvére, prófétánk (béke reá) meghagyásaira és utolsó szavaira, melyekkel útnak indított miket?
Nevetséges a harc, amit magunk közt és a világgal vívunk, miközben a világ hagy minket megrohadni magunk közt értelmetlen küzdelmünkkel és teljesen mással foglalkozik.
Dimenziókkal maradtunk el attól, hogy megértsük mi folyik körülöttünk, miközben az a dimenzió, amit Isten jelentene, felszabadítana abból az adatbázisokhoz kötött gondolkodásból, melyet jelen korszakváltás felkínál számunkra.

Nem a vallásban van kényszer, hanem a közös út megtalálásában

Mindenkinek van érzékeny pontja. Van, aki büszke nemzetiségére, hovatartozására, kultúrájára, készségeire vagy egyszerűen családjára, gyerekére. Egy bizonyos szintig lehet ezekkel is viccelni, de a szintet átlépve megalázó és sértő minden szó, gesztus. Majd jön az adok-kapok. Mert elkövetkezik a viszont-sértegetések ideje, hiszen tisztában vagyunk egymás érzékeny pontjaival, amit támadhatunk. Sokszor nem is vesszük észre, hol léptünk túl egy határt.

﴿٢٥٦﴾ …لاَ إِكْرَاهَ فِي الدِّينِ
Nincs kényszer a vallásban… (Korán 2:256)

Előre vettem a Korán meghagyását, ami feketén-fehéren lefekteti az elvet: kényszert alkalmazni tilos! Ez a tilalom nem csak tettekre terjed ki, hanem megfogalmazásokra is.
Mi muszlimok elszenvedői vagyunk sokszor a minket körbevevő gyűlöletnek, de be kell vallanunk, hogy mi is teszünk ennek érdekében. Nem a fenti előírásnak megfelelően beszélünk, viszonyulunk környezetünkhöz.

Ahol nincs kényszer, gyűlöletkeltés egyik oldalon sem, ott gyönyörűen működik az együttélés. Ahol előjön valaki, fenyeget és előírja másoknak, hogy mit kell tenni, ott felborul az emberek közti békesség.

Ma már nem tartok kapcsolatot egyetlen közösséggel sem. Életem során azonban sok helyen jártam és sok közösségben voltam tag, vezető, vagy egyszerűen érdeklődő. Ezek nem csak muszlim közösségek voltak. Csak idő kérdése, hogy egy közösség bizonyítani akarja önigazolásként azt, hogy valamilyen értékmérő alapján jobb a többinél. Innen a történet ismerős. Ez az értékmérő azonban sosem az, hogy miként szolgáljon közügyeket, humanitárius célokat, más embereket csendben, figyelemfelkeltés nélkül.

Majd egy másik ismerős kép. Idejön Ali, akinek bármi lehet a nemzetisége, most ne azon akadjunk fent. Alit befogadja egy kontinens, egy ország, munkát kap, majd fedelet a feje fölé. Gyakorlatilag hozzájut ahhoz, amihez saját országában soha. Ha valamiben hiányt szenved, akkor nem kér, hanem követel! Neki jár! Hirtelen jogai lettek! Miért nem követeltél a szülőföldeden, Ali?

Majd eljár közösségekbe és dirigál. Nem meghunyászkodik és keresi egy közösség szolgálatát, hanem belepofázik ügyekbe, kritizál, előír. Még meg sem melegedett a befogadó országban és parancsokat oszt. Arra nem gondol, hogy agyilag zéró, felkészületlen és amit tudásként érez magában, az nem tudás, hanem egy nemzeti populizmus vallásba csomagolva, egy helyi konfliktus eszmei síkra terelése, vagy éppen saját kitalációja?

Hé, Ali! Ne importáld ide a szarodat. „Nincs kényszer a vallásban!”

Nem érted? Ne küldözgess nekem emaileket, messenger üzeneteket kioktatólag, hanem takarodj haza és ott próbálkozz azokban a mecsetekben, melyek napközben zárva vannak és csak imaidőben adnak neked fél órát, hogy lenyomd a napi kötelező adagot. Ott szónokolj előírásokról! Egy ún. Iszlám országban próbálkozz! Nem mersz ugye? Ott darabokra szednének ugyanezért.

De ha már itt vagy, miért nem jársz múzeumba, miért nem olvasol könyveket, miért nem érdeklődsz a befogadó nép kultúrája iránt, miért nem gyarapodsz? Sok ismerősöm él 30-40 éve Európában és kizárólag saját etnikumon belül tart kapcsolatot. Ez még akkor sem változik, ha beházasodik egy helyi családba. A legtöbb házasság egy idő után tönkremegy, pont a kulturális és hagyománybeli különbségek miatt. Illetve helyesbítek. Nem a különbség miatt, hanem az emberi gyengeség miatt.

Mert „nincs kényszer a vallásban!” Egyik fél sem bírja elviselni egy vita esetén, hogy ne tűzzön ki egy győzelmi zászlót a másikra.

Türelmetlenség és kényszer.

Eddig Alit kritizáltam, de Hans se jobb a befogadó oldalon. Európa is primitív, intoleráns és fölényes, csak másképp. Kurva büszke arra, ami nincs. Ez az ún. európai érték! Mi az? Meghatározta már valaki? Mi az, ami csak Európában érték, itt találták fel és máshol nincs? Kereszténység? Nem ez a szülőföldje. Itt csupán inkvizíció lett belőle. Tán a világ kifosztása és ebből alapok képzése a demokráciák létrehozására? Európai eszmeiség megteremtése? Hiszen két lábbal tiprunk rajta!

Azt kérem vegyétek észre, hogy se Ali, se Hans esetében nem az ideológiákat, eszméket, vallásokat kritizáltam, hanem az embert magát. Alit és Hansot, akik ezt tették saját eszméikkel. Kifordították mondanivalójukat és ellentétessé tették azzal, mint amit a bázis tanítás hirdetett.

Együttélésre kényszerülünk, akár akarjuk, akár nem.

Meg kell tanulnunk egymást.

Közben a világ halad, Európa jelentős pozíciókat veszít, Törökország erősödik, lassan a Földközi tenger egészét ellenőrzi. Oroszország energia ellátási útvonalakat épít, Kína gazdasági hatalom, Amerika a dollár értékét őrzi. A felsoroltak mindegyike abban érdekelt, hogy zsarolja, döntésében kiszolgáltatott piaci pozícióba terelje, vagy monetáris alapjaiban gyengítse Európát. Kurvára nem érdekel senkit a titánok közül az, hogy mi milyen jogokról és értékekről hadoválunk. Ha egy picit is szándékunkban áll jól kijönni ebből a krízisből, akkor egyetlen értékünk előtt nyílik út és ez a helyzet közös felismerése és gondolataink harmonizálása.

A kereszténység jobban hanyatlik, mint a spiritualitás – miért?

Az Isten fia feltámadt, szeresd ellenségedet – ez a keresztény hit dióhéjban. Nem véletlenül van nehéz helyzetben a vallás még akkor is, ha nem számoljuk a politikai uszurpátorok, mint rezsimünk urainak újabb keletű érdeklődését iránta, papjai egy részének méltatlanságát és egyháztörténetünk sötét lapjait. A kereszténység a józan ésszel szembeni többfrontos támadás, ami világosan megmutatkozik a jelzett dióhéjban.

Ez a lehetetlensége adja a kereszténység felszabadító erejét: hiszen aki képes hinni a lehetetlenben – sőt e szerint élni -, az megszabadul a köznapi világ félelmeitől és kötöttségeitől. A kereszténység az abszurdumban való hit révén hozza el a megváltást (kevésbé poentírozottan az egész keresztény kultúra erről a „csodáról” szól).

Nos, természetesen aki ezt a dióhéjat elveti, az az előbbiek értelmében – definíció szerint – nem is lehet keresztény.

Vannak is szép számmal már rögtön a vallás történetének legelején, akik a kereszténység doktrinális tartalmaival kapcsolatban összecsaptak a formálódó hivatalos állásponttal, majd egyre többen, akik már a kereszténységet is ott hagyták. Tömegek pedig akkor kezdtek felhagyni a vallással – nem amikor felerősödött a tudományosság, ez vajmi kevesekre volt hatással -, hanem amikor meggyöngült az egyetemes egyház politikai hatalma és egyre kevésbé tudta kikényszeríteni és szankcionálni a hitet. A „dióhéj” csak a megfelelő zárt kontextusban és kikényszerített elvárásrendszerben hozta megbízhatóan a tartalmát, utána azonban elkezdett kiürülni, felhígulni, a megtartása egyre nehezebb lelki gyakorlatokat kíván.

A kereszténységet nem a spiritualitás iránti igény visszaesése gyengíti, hiszen az anyagiasság, a technikai civilizáció stb. ellenére a spiritualitás (a hit valamilyen transzcendens létezőben) nem csökken – de biztosan nem a kereszténységgel azonos ütemben csökken – még a különösen „veszélyeztetett” Nyugaton sem. (Lásd a mellékelt táblázatokat.)

Mondhatjuk, hogy ez végső soron a „Nagy Inkvizítor” álláspontját erősíti abban az értelemben is, ahogy a Jézussal való vitájában ez nem került terítékre: maga az intézményrendszer elengedhetetlen a vallás spirituális tartalmának fennmaradásához is. De én mégis fontosabbnak tartom a kereszténység eredeti doktrínáját – lásd a dióhéjat – kiemelni a probléma okaként. Ha a pelágiánusoknak, ariánusoknak, kataroknak stb. végül igazuk lesz, mert a józan ésszel szembeforduló elvárások nem tarthatók egy mégoly újszerű (forradalmi) vallásban sem.

A kereszténység – ma már bizonyíthatóan – túlment azon a határon, ami stabillá tehette volna szerepét a nyugati spiritualitás szervezésében,

akkor ebből nem nehéz arra következtetni, hogy Krisztus hiába halt meg értünk és az egész krisztianizmus – vegyük most a nem-keresztény isten- és transzcendencia-hívők szemüvegét – Isten szándékainak félreolvasásán alapul. Nehezebb egyúttal arra következtetni, hogy a dióhéj tartalmának és az emberiség változó spirituális állapotának növekvő elkülönbözése annál jobban aláhúzza a kereszténység igazságát: ha az érvényességét közben folyamatosan veszíti is.

A könnyebb és a nehezebb út – amelyek nagyjából az érvényesség és az igazság alternatív útjai – elágazásán ma szűk marokkal méri az Úr a csodát.

A CEU oktatója levélben igazította el az amerikai nagykövetet

0

Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, David B. Cornstein az Egyesült Államok budapesti nagykövete a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóiratnak adott interjúban azt mondta, hogy Magyarországon vallás-, szólás- és sajtószabadság van, s ha bármelyik sérülne, akkor ő biztosan felszólalna ez ellen.

Mint mondta, eddigi tapasztalataival rendkívül elégedett, pedig sok emberrel találkozott, de senki sem panaszkodott. A NGO-vezetők (a nem kormányzati szervezeteket, azaz, a civileket kell érteni ez alatt) nem panaszkodtak arra, hogy zaklatná őket a hatalom, és a vallási, valamint világi vezetők sem mondták neki, hogy „ez vagy az rossz, szörnyű, kérem, lépjen közbe, segítsen”.

A sajtószabadsággal elégedett amerikai nagykövet csupán a CEU körüli huzavonát kritizálta, valamint azt, hogy Magyarország túlságosan közel került Putyin Oroszországához.

Kertész János, a CEU oktatója levelet írt az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetének.

Az egyetemi tanár üdvözli, hogy David B. Cornstein  szívén viseli a CEU sorsát, és egyik fő feladatának tekinti a magyar kormány által előidézett tarthatatlan helyzet felszámolásában való közreműködést.

Mint írja, meglepőnek tartja azonban, hogy „a demokrácia magyarországi állapotával, a fékek és ellensúlyok rendszerével, a vallásszabadsággal, a sajtószabadsággal, korrupcióval, az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban semmilyen kifogásolni valót nem érzékelt.” Ez meglehetősen ellentétes elődei álláspontjával, akiknek volt alkalmuk hosszabb ideig tanulmányozni a magyar viszonyokat.

Ezt követően Kertész János arról tájékoztatja David B. Cornsteint,  hogy „a magyarországi sajtó döntő mértékben a kormány, illetve a hozzá köthető személyek ellenőrzése alatt áll, így sokszorosan bizonyított módon elfogult.

A közszolgálati média (európai intézmény, közpénzből finanszírozva, a pártatlan tájékoztatás feladatával) a kormány propagandagépezetévé silányult,

és akár hazugságokat is terjesztve szolgálja a kormány, illetve az azt alkotó pártok érdekeit. Az Egyesült Államok polgáraként ön nyilván elismeri a fékek és ellensúlyok jelentőségét, hiszen, Orbán Viktor miniszterelnököt idézve, a fékek és ellensúlyok rendszere az amerikaiak találmánya”.

Az egyetemi tanár szerint sokan vannak még Magyarországon, akik a fékek és ellensúlyok rendszerét a demokrácia elengedhetetlen tartozékának tekintik, és szomorúan látják, hogyan bontották le azt szisztematikusan. „Az ügyészségtől az adóhivatalig, a számvevőszéktől a Nemzeti Bankig a fontos és függetlennek feltételezett intézményeket a központi hatalom szolgálatába állították. Ennek is következménye, hogy a korrupció korábban nem ismert méreteket öltött, a hatalomhoz közel állók mesés sebességű és mértékű gazdagodása elképesztő. A kormányzat a kis egyházak és a civil szféra területén drasztikus intézkedéseket hozott, és akár rendőri zaklatással is a civil szervezetek megfélemlítésére törekszik. A választások ugyan látszólag szabadok, de az esélyegyenlőség elve komolyan sérül, és a kormánypártoknál közpénz és kampányfinanszírozás összemosódik.”

Kertész János idézi az amerikai nagykövet szavait, miszerint „senki sem mondta nekem, hogy ez vagy az rossz.” Íme, én most szólok, írja levele végén a CEU oktatója.

Tudja, honnan ered a pünkösd?

0

A pünkösd a keresztény egyház születésnapja, de erősen kötődik egy zsidó ünnephez, a sávuóthoz is.

Ferenc pápa pünkösd vasárnapi miséje tavaly.
Fotó: MTI/EPA/Giuseppe Lami

A pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnap és hétfőn tartott ünnep. A neve is innen származik, az 50 napot jelentő görög Pentekoszté szóból. A legkorábbi lehetséges dátuma minden évben május 10., a legkésőbbi pedig június 13.

Hivatalosan a keresztények ilyenkor a „Szentlélek kiáradását” ünneplik, egyben

tulajdonképp ez az egyház születésnapja is.

A keresztény hit szerint ezen a napon szállta meg a Szentlélek Jézus tanítványait, akik ezután elkezdték mindenféle nyelven az ő igéjét hirdetni.

De persze, ahogy a húsvét kapcsán is írtuk már, az ünnep a kereszténység kialakulása előtt is létezett. Összekapcsolható ugyanis a zsidó sávuót ünneppel, amelyet hét héttel a pészah után, az 50. napon tartottak.

Ez a bibliai időkben elsősorban aratóünnep volt, és a három zsidó zarándokünnep egyike. Ilyenkor minden zsidó férfinak meg kellett jelennie a jeruzsálemi Templomban, és persze ajándékot is kellett vinnie. Az aratás lezárása mellett arra is emlékeztek ilyenkor, hogy Isten kiszabadította őket az egyiptomi fogságból, és elvezette őket hazájukba.

A Templomban ezen a napon mutatták be az új kenyeret is.

Mivel Jézus Biblia szerinti kereszthalála épp pészah idejére esett, így az apostolok is éppen a sávuótot ünnepelték, amikor, szintén a Biblia szerint, leszállt hozzájuk a Szentlélek.

Amikor azonban 70-ben a rómaiak lerombolták a Templomot, új helyzet állt elő, hiszen ott már nem lehetett többet áldozatot bemutatni. Így hetven évvel később a rabbik tanácsa azt javasolta, hogy a sávuótnak ne az aratóünnep jellegét domborítsák ki, hanem a történelmi vonatkozást.

Történetesen ugyanis erre a napra esett az is, hogy Mózes megkapta a Tórát.

Vagyis a sávuót egyben a törvényadás ünnepe is – ez egyébként szélzúgással és tűzzel járt, amelyek egyben a „kegyelem kiáradásának” jelei.

A pünkösdöt keresztény ünnepként csak a 2. században említik ókori keresztény írók (például Origenész és Tertullianus), de a történészek azt valószínűsítik, hogy már az apostolok idején is megtartották.

A pünkösdhöz aztán idővel rengeteg népszokás is kapcsolódott, ezek közül talán a pünkösdi király választása a legismertebb. Ezt a középkor óta ismerték, jellemzően különböző ügyességi versenyeken választottak ki valakit, akit aztán „megkoronáztak”, ezután pedig egy évig (más helyeken egy hétig) ingyen ihatott a kocsmákban és mindenféle ünnepségre is meg kellett hívni.

K-Demokrácia – országismertető

„Mi kereszténydemokraták vagyunk, és kereszténydemokráciát akarunk”, mondta K-Demokrácia miniszterelnöke az ország parlamentjében. Országokat bemutató sorozatunk mai állomásán K-Demokrácia a soros.

 

Államformája: Demokratikus diktatúra. Az ország élén a nép által választott örök és megbonthatatlan Kedves Vezető áll.

Földrajzi fekvése. Az ország Európa közepén, Kelet és Nyugat között félúton helyezkedik el, és a széljárástól függően, hol erre, hol arra sodródik. Miután az ország élén álló Kedves Vezető szerint Európa hanyatlik, napjai meg vannak számlálva, valamint a szakadék szélén tántorog, (a régi vicc szerint mi egy lépéssel előbbre járunk) K-Demokrácia jelenleg Ázsia felé veszi az irányt.

Területe. Az elmúlt évtizedekben nem változott, bár lenne rá igény.

Fővárosa. K-Demokrácia fővárosa jelenleg Budapest, de mire, legkésőbb 2030-ra, az EU öt legjobb országa közé kerül, már Felcsúton lesz az Országház, a Budai Vár, a Halászbástya és az összes Duna-híd.

Fizetőeszköz. Hivatalos fizetőeszköz a forint, de a kapcsolati tőke minden pénznél többet ér.

Beszélt nyelvek. K-Demokrácia hivatalos nyelve a magyar, de terjed a rovásírás, valamint az Orwell könyvéből megismert újbeszél. Utóbbi nagyon hasonlít a magyarhoz, csak a szavak jelentése más, mint a 2010 előtt használt magyar nyelvben. Valamit megvédeni például újbeszélül azt jelenti, hogy elvenni, ellopni, megszüntetni. Az egymillió új munkahely közmunkát, az európai színvonalú egészségügy hosszú várólistákat, külföldre vándorolt ápolókat és orvosokat jelent.

Társadalmi viszonyok. K-Demokráciában nincsenek oligarchák, a bűnözés megszűnt, a bankok uralma megtört, Brüsszel nekünk nem diktál, Soros nem nevet a végén, a migránsok nem vehetik el a munkánkat, az ENSZ nem dönt helyettünk. Nem leszünk gyarmat, és mindenki szembejön az autópályán.

Etnikai összetétel. K-Demokráciában magyarok és magyarabbak élnek. A magyarabbak magukat magyarnak mondják, ezzel különböztetik meg magukat azoktól a magyaroktól, akik szintén magyarok, de nem magyarabbak.

Gazdaság. K-Demokrácia fejlett gazdasággal rendelkezik, Európa és a világ irigyli a tündérmesének nevezett magyar csodát. Meghatározó termékek az ősmagyar agysebészet, a fogturizmus, a görögdinnye, a hungarikumként kezelt Coca-Cola, legújabban pedig a halálos betegségekre gyógyírként javallott tízparancsolat.

Pártok. K-Demokráciában többpárti egypártrendszer van.

Közjogi méltóságok. K-Demokrácia élén az államfő áll, aki szeret horgászni.

Vallás. K-Demokráciában vallásszabadság van, vagyis egyetlen vezető vallás elfogadott: a Fidesz iránt érzett feltétlen és kontroll nélküli lojalitás.

Életszínvonal. K-Demokráciában az életszínvonal folyamatosan növekszik, s bár jelenleg még nem éri el azt a szintet, amelyet hamarosan meghalad, a biztatónak mondott kilátások alig maradnak el a potenciális lehetőségektől.

Nemzetközi kapcsolatok. K-Demokrácia nemzetközi tekintélye már most is számottevő, ráadásul folyamatosan növekszik, az ismert és tekintélyes politikai vezetők egymásnak adják a kilincset az országban. Nemrégiben például Donald Trump amerikai elnök egyik volt iskolatársának közeli névrokona érkezett turistaként a Balatonra, egy Angela Merkel német kancellárra hasonlító párizsi takarítónő pedig a budapesti Halászbástyán gyönyörködött a panorámában. De volt már itt a francia elnök egykori óvónőjének nagyobbik unokája, és az angol királynő egyik hasonmása is érvényes meghívással bír.

Éghajlat. K-Demokrácia éghajlata európai, de már folyik az egyes éghajlati viszonyok átnevezése. Hamarosan megszűnik a napi középhőmérséklet, utóbbi neve a tervek szerint nemzeti, vagy más néven népi középhőmérsékletre változik.

Ellenségei. Brüsszel, migránsok, Soros, civilek. Felkészül: független sajtó.

Bayer egy „hülye, gazember pap” miatt már nem evangélikus

Bayer Zsolt nemrég még evangélikus volt, ám mostantól nem az. Nem tudtuk róla, hogy melyik egyház híve, közünk sincs hozzá, nem is érdekel senkit, de nem baj, most már ezt is tudjuk.

A magát publicistaként aposztrofáló sajtómunkás „egy hülye, gazember pap” miatt csalódott ez egyházában. Ő nevezte hülye, gazember papnak Mesterházy Balázs esperest, aki húsvét vasárnapkor a Kossuth Rádióban gyűlöletkeltőnek nevezte, amit a kormány a más vallásúakkal, a miénknél sötétebb bőrűekkel művel. Bayert ez háborította fel, ezért lép ki az evangélikusok közül és ezért lép át a katolikusok közé.

Ha Mesterházy Balázs esperes nem kritizálta volna a kirekesztést és az uszítást, sőt, kifejezetten üdvözölte volna, akkor a sok szerkesztőséget és világnézetet megjárt sajtómunkás feltehetőleg még most is gond nélkül evangélikus lenne.

Így megy egy ez a Bayer-féle vallásosoknál: ma a Fradinak drukkolok, de miután csapnivalóan játszottak a hétvégén, holnaptól Újpest drukker leszek. Ma liberális vagyok, holnap konzervatív.

Az esetnek persze vannak tanulságai. Nem az, amire elsőre gondolnánk, vagyis, hogy vannak, akiknél a vallás nem hit, hanem elhatározás kérdése. A tanulság az, hogyha papok vagyunk, vigyázzunk arra, mit mondunk. Ne bántsuk meg Bayert, mert ebben az esetben ő elhagyja az egyházat és akkor megnézhetjük magunkat.

Volt már ilyen Bayer Zsolttal. 1994-ben a Fideszt hagyta el az ötös számú párttagkönyv birtokosa. Akkor elsősorban a Simicska Lajos által vezérelt székházeladás miatt volt felháborodva. Annyira megmérgesedett ezen Bayer – különösen azért, mert a gyanú szerint Orbán-papa bányájába vándorolt a pénz -, hogy 1994 október 21-én ezt írta a Népszabadságba: „.. igen, én, az alapító atyák egyike dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról.”

Aztán, ki tudja miért, Bayer, az eltévedt bárány visszatalált a nyájhoz.

Úgyhogy innen üzenjük az evangélikus egyháznak, ne adják fel, mert van még remény: egyáltalán nem kizárt, hogy Bayer egyszer megint evangélikus lesz.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK