Kezdőlap Címkék Választási szakértő

Címke: választási szakértő

Az ellenzék nagyjából elengedte a győzelem esélyét

Fejlett demokráciákban nincs példa a kétharmados győzelemre; ha ez 2018-ban is megismétlődik domináns pártrendszerű országgá válik Magyarország; valószínűtlennek látszik a teljesen koordinált ellenzéki indulás; most formálódik az a szövetségi politika, valamint erőviszonyrendszer, ami meghatározhatja a 2018 utáni világot. Ez pedig nem az együttműködés, hanem az egymással szembeni konfrontáció irányába löki a pártokat. Interjú Szabó Andrea, választási szakértővel.

 

Milyen magyarázat van arra, hogy Magyarországon egy politikai opció, ebben az esetben a Fidesz-KDNP már kétszer kétharmaddal nyert, méghozzá úgy, hogy először, 2010-ben, még a régi választási törvény szerint bonyolították le a szavazást? Ilyenre, tudtommal, nincs európai példa. Esetleg ázsiai.

Valóban szokatlan a fejlett demokráciákban, hogy egy országban két egymást követő választáson egy párt kétharmados többséget szerezzen. Enyedi Zsolt és Kenneth Benoit 2011-ben, ebben a témában írt tudományos publikációjában megjegyzik, hogy „A kortárs, konszolidált OECD-országok között kétharmad feletti eredményre egyszerűen nincs példa”. Arra pedig végképp nincs korábbi tapasztalat, hogy mindez kétszer egymás után bekövetkezzen. Ezért hívják a 2010-es választást úgynevezett kritikus választásnak, amikor alapvetően rendeződik át a pártrendszer és a politikai rendszer. 2014-ben ugyan ismét kétharmados győzelmet szerzett a Fidesz-KDNP, de azt ne felejtsük el, hogy 2010-hez képeset több mint félmillióval kevesebb belföldi szavazatot kapott a pártszövetség, a külhoni magyaroknak pedig lehetőségük volt levélben szavazni. Az ellenzéki oldalon viszont a baloldal és a Jobbik együttesen 460 ezernél is több plusz szavazót tudott becsatornázni. A különböző tanácsadó intézetek becslései szerint, ha a Fidesz nem változtatja meg 2014 előtt a választójogi törvényt, szinte bizonyosan nem lett volna meg a kétharmada.

Magyarországon, 2010-ben a domináns pártrendszer alapjai kerültek lerakásra, amelyet a 2014-es választás megerősített.

Ha 2018-ban, immár harmadik alkalommal nyer kétharmaddal a Fidesz, akkor definíciószerűen domináns pártrendszerű országgá válik Magyarország.

Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a kormánykoalíció ismét a kétharmad közelében lesz, sőt egyesek szerint ez akár háromnegyed is lehet. Az eddigi felmérések alapján ez valószínű?

A 2018 január végéig készített közvélemény-kutatási eredmények alapján igen komoly esély mutatkozik arra, hogy 2018. április 8-a után újra Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt Magyarországon, és mögötte kétharmados többségű Fidesz és KDNP frakció üljön. Minden mérvadó közvélemény-kutató intézet hozzáteszi azonban az adatfelvételei ismertetésekor, hogy a januári vizsgálatok sajátos helyzetben készültek. A baloldalon, különösen a legnagyobb baloldali párt esetében nem volt teljesen világos az indulási helyzet, a választási kampány részvételnövelő hatása még nem jelentkezett, ráadásul a kormányzat nagyarányú béremelésekről kommunikált. Minél közelebb leszünk a választásokhoz, annál tisztább lesz a kép, és annál pontosabban fogjuk tudni megmondani, hogy győz-e a Fidesz a választáson, illetve meglesz-e kétharmada a kormányzó pártnak.

Több évtizede tanulmányozod a magyar választásokat. Kevesebb mint két hónappal a mostani megmérettetés előtt milyen markáns különbségek jellemzik a jelenlegi választások előtt időszakot az előzőekhez (2014, 2010, 2006, 2002, 1998) képest?

A legnagyobb különbséget abban látom, hogy az előző választásokhoz képest

sokkal több a bizonytalansági faktor.

Az ellenzéki pártok megjelenési lehetőségei a vidéki médiumokban korlátozottak, azaz az üzeneteiket nehezebben tudják átadni. A korábban megszokott kampánytechnikák – így óriásplakátok, vagy elefántfülek a kandelábereken – most kevéssé működhetnek, részben a törvényi szabályozás szigorodása miatt, részben pedig azért, mert ezek tulajdonosi koncentrációja jóval erősebb, mint bármikor korábban.

A bizonytalanság érződik az ellenzéki pártok oldaláról is.

A kit is akarunk legyőzni? kérdésre, mintha több párt esetében is az „egymást” kifejezés lenne a valóságos válasz.

Végül a bizonytalanság látszik a választópolgároknál is. Míg Orbán Viktor mögött egy roppant elszánt, rendkívül elkötelezett és jól mozgósítható tömeg – szaknyelven választói tömb – áll, addig az ellenzéki szavazók ugyanúgy polarizáltak és fragmentáltak, mint pártjaik.

Vegyük szemügyre az ellenzéket. Ha egy teljesen koordinált indulás (az MSZP-Párbeszédtől a Jobbikig) lesz az egyéni választókerületekben, tehát csak egy ellenzéki áll majd szemben a Fidesz-KDNP jelöltjével, ez mennyire növelné az ellenzék esélyét?

Ezt a forgatókönyvet – jelen állás szerint – meglehetősen esélytelennek és valószínűtlennek tartom. A pártok egymással szembeni arrogáns magatartása arra utal, hogy nagyjából elengedték a választási győzelem esélyét, és most az ellenzéki terep újrafelosztásáért folyik a küzdelem. Most formálódik az a szövetségi politika, valamint erőviszonyrendszer, ami meghatározhatja a 2018 utáni világot. Ez pedig nem az együttműködés, hanem az egymással szembeni konfrontáció irányába löki a pártokat. AZ MSZP és a DK megállapodása elvileg jó példa, de önmagában nem elegendő az egyéni képviselőhelyek megszerzéséhez.

Minimum az LMP-re a legtöbb helyen szüksége lenne a baloldalnak.

Ha csak az úgynevezett demokratikus pártok (Jobbik kizárva) fognak össze az egyéni jelöltek szintjén, akkor mekkora az esély? És milyen a kilátások, ha mondjuk, három ellenzéki tömb lesz (Jobbik, LMP, MSZP-DK)?

A választási rendszer világos képletet rajzol fel: minél kevesebb párt, pártszövetség áll fel a kormányzópárttal szemben, annál nagyobb az esély a győzelemre. Matematikai szempontból az „egy az egy” ellen küzdelemnek van a legnagyobb győzelmi esélye. Választási szituációban ugyanakkor nem érvényes a 2+2=4 matematikai képlet. Egy DK-s és egy Jobbikos szavazó ideológiai értelemben nagyon messze áll egymástól. De az LMP és a baloldali pártok szavazói között is érzékelhető némi fenntartás. Ahhoz, hogy mégis egymásra találjanak a választók egy egyéni körzetben, több hónapos, masszív edukációra van szükség. 2018 február közepén hozzákezdeni ehhez a munkához – ha egyáltalán elkezdődik – roppant későinek tűnik.

Magyarországon majdnem minden közvélemény-kutató intézetet valamilyen politikai párthoz, irányultsághoz lehet kötni. Ez okozhatja a nem ritkán feltűnő különbségeket a felmérési eredményekben?

Úgy vélem, hogy egy közvélemény-kutatónak lehet politikai elköteleződése, de a közvélemény-kutatás egy tudományos módszer, amit vagy jól csinálnak vagy rosszul. A jelenlegi közvélemény-kutatások közötti különbség legtöbb esetben látszólagos, helytelen összehasonlításokból ered. Egy felfokozott szituációban nem mindegy, hogy mikor készül az adatfelvétel, adott esetben néhány napnak is van jelentősége. Az sem mindegy, hogy milyen választói csoportok adatait hasonlítjuk össze, és végül érződik némi különbség a személyes, a telefonos és az online metódusokkal felvett közvélemény-kutatások eredményei között is. A valódi kérdés, szerintem, inkább ez utóbbi. Melyik metódus a legalkalmasabb Magyarországon a választói vélemények pontosabb megismerésére? Az eddigi választások azt mutatták, hogy

talán a személyes megkérdezés tudja a legpontosabban a valós választási szituációt előállítani,

és így a választási végeredményhez legközelebb álló pártpreferencia eredményeket produkálni.

Németországban, Ausztriában szinte hajszál pontosan megegyeztek az urnazáráskor kiadott exit poll eredmények a hivatalosakkal. Ez Magyarországon elképzelhető?

Először talán tisztázzuk, hogy mit is jelent pontosan az exit poll vizsgálat. Olyan kutatási módszer, amikor a már leszavazott állampolgároktól, rögtön a szavazat leadása után kérdezik meg, hogy melyik pártra szavazott néhány perccel korábban. Magyarországon a 2014-es választások során nem készült hagyományos exit poll kutatás, olyan vizsgálat készült, amikor a választás napján, telefonon érdeklődtek az állampolgároktól, hogy volt-e szavazni, és ha igen, melyik pártra szavazott. Ez a módszer azonban nem azonos az exit poll kutatással. Ott ugyanis azon van a hangsúly, hogy a választási aktushoz legközelebbi pillanatban kérdezzük meg az embereket.

Az az igazság, hogy a 2014-es választásokat megelőzően készült néhány exit poll kutatás nem szerepelt valami fényesen. A magyar társadalom tagjai nem lelkesedtek különösebben azért, hogy a szavazókörből kijőve elárulják a kérdezőbiztosoknak, kikre szavaztak néhány perccel korábban. Magyarországon más módszer működik jobban. Ilyenkor a választást megelőző utolsó napokban készül a kutatás, amelyet esetleg kiegészítenek szombaton, vasárnap készített telefonos kutatással. Az így létrejövő adatbázisokra építve számítják ki a kutatók azt a becslést, amelyet este 7-kor bemutatnak a különböző csatornák választási műsoraiban. A legutóbbi választások során is az ilyen módszerrel – egyébként az Ipsos által – készített közvélemény-kutatás tudta a legjobban jelezni a választások várható végkimenetelét.

 „A falvakban megrendült a Fidesz többség!”

A választás előtt két hónappal a kormány leváltását majdnem annyian támogatnák, mint a hatalmon maradását – derül ki a Závecz Research legfrissebb kutatásából. A pártot eddig nem választók számára még nem világos, hogy van-e esély a Fidesz leváltására. Az ismert választási szakértőből a Demokratikus Koalíció képviselő-jelöltévé vált Tóth Zoltán szerint okos összefogással győzelmi esélyei vannak az ellenzéknek. Ezt bizonyítja, hogy a nemzetinek nevezett választási iroda igyekszik nehezíteni a demokratikus oldal együttműködését, de megakadályozni nem tudja.

 

Önt a rendszerváltás után párthoz nem kötődő, független szakértőként ismerte meg az egész ország, aki a szabad választások egyik sikeres szervezője. Most viszont a Demokratikus Koalíció politikusaként indulhat a választáson. Miért szállt be a politikába?

Úgy látom, a független szakértői tevékenységnek mára bealkonyult Magyarországon. Ez a folyamat 2010-től gyorsult fel, ma már alig van szükség szuverén emberekre. A pártok jobban hisznek saját, elkötelezett szakembereiknek. Az is mondhatnám, hogy a pártos tudás váltotta fel a megalapozott ismereteket. Miután ezt felismertem, igyekeztem megtalálni a helyem a demokratikus baloldalon, mert szívesen részt vennék az ország politikai életének alakításában.

Ezek szerint a Demokratikus Koalíció pártkatonája lett?

Megtagadni persze nem tudom magam, szuverén személyiségként csatlakoztam a párthoz, s vállaltam el a képviselőjelöltséget Budakeszin, és a környező 15 településen. Hozzá kell tennem, hogy nem is a DK kizárólagos jelöltje vagyok, hanem a szocialisták, a szolidaritás és a Párbeszéd közös jelöltjének tekintem magam.

Erről persze nincs aláírt papír, megállapodás, ez az ön szakértői fantáziájának terméke?

Lényegében így van, hisz a baloldali pártok már felosztották egymás között a 106 választási kerületet; ebből a DK 46, a szocialisták 60 körzetben indulnak. Viszont politikai értelemben én a demokratikus oldal valamennyi pártját szeretném képviselni, s ha megnézik majd a szórólapomat, akkor arról ez ki is derül, tehát a szándékomat – ha tetszik – papírra is vetettem.

Miért a DK, miért Gyurcsány Ferenc pártjához csatlakozott?

A pártba nem léptem be, nem is tervezem, viszont egyetértek a programjával. Úgy látom, hogy ez az a politikai közösség, amely aktív politikai tevékenységet folytat, s van esélye, hogy a Fidesz kormány leváltásában részt vegyen. Ezért van szükség jogi együttműködés helyett politikai együttműködésre.

Korábban az együttműködés hiánya miatt bírálta a politikai pártokat. Most „belülről”, politikusként másként látja azt, amit korábban szakértőként kritizált?

A véleményem nem változott, a győzelemre a közös egyéni jelöltek és a közös lista adja a legtöbb esélyt. Ebben a pillanatban ezen dolgoznak a pártok vezetői.

Vagyis politikusként tájékozottabb, mint szakértőként volt?

Úgy is mondhatnám. A tárgyalás jelenlegi szakaszában koordinált jelöltekről, önálló listákról tárgyalnak.

Nem visszalépés az, ha valaki, aki eddig sokak által elfogadott szakértő volt, már csak egy pártnak ad tanácsot?

Ne felejtse el, amikor leköszöntem a belügyminisztérium államtitkári pozíciójából és elhagytam a közszolgálatot, akkor a politika megfosztott minden kenyérkereső foglalkozástól, így elmentem szakácsnak. Fél Budaörs az én palacsintámat ette, de sütöttem-főztem minden egyebet. Máig nem szégyellem érte magam, sőt még büszke is vagyok rá, pedig volt, aki kárörvendve, lesajnálóan figyelte, hogy mit művelek a konyhában. De ez engem nem érdekelt, a mai napig készítek minden negyedik vasárnapján 140 gyereknek palacsintát, amit akkor sem hagyok majd abba, ha képviselő leszek.

Ez már a kampány hangja, bár a gyerekek nem szavaznak.

Mindenesetre most új életszakasz előtt állok, hatvanon túl, a hetven előtt politizálni szeretnék, amihez szerintem a tűzhely mellett szerzett helyi népszerűség legalább olyan fontos, mint a belügyi államtitkárságon szerzett tudás.

Viszont aligha tekintheti magát az ellenzék kollektív jelöltjének, hiszen Szél Bernadettel, az LMP miniszterelnök-jelöltjével szemben indul, ami legfeljebb a mai kormánypártokat segíti. Nem tudta azt a tanácsot adni pártjának, hogy inkább egyezzenek meg?

Nézze, én nem Szél Bernadettet akarom legyőzni, hanem a Fidesz helyi képviselő-jelöltjét.

Politikailag nyilván ez a „korrekt” válasz, de ha kevéssel a választás előtt végül megegyeznek a pártjaik, akkor ön pórul járhat, hiszen önt hamarabb visszalépteti a pártja, mint egy társelnököt. Ez benne van a kalapban?

Abszolút! Ha valaki tudja, akkor én igen: a képviselőjelöltet mindig a párt jelöli, ergo a szervezet rendelkezése alatt áll, s a szervezet dönt az indításáról. Az már egy későbbi helyzet, ha valaki megszerezte a képviselői megbízatást, akkor személy szerint azt illeti, aki azt megkapta. De a jelölés időszakában a pártok még folyamatosan tárgyalnak egymással, s szakértőként örömömre szolgálna, ha megegyeznének. Nekem a Fidesz legyőzéséért nem lenne drága, ha visszaléptetnének.

Kész vagyok azt a pártot támogatni, amelyik legyőzi a kormánypártokat, de nem támogatok olyan pártot, amelyik nem akarja a Fideszt legyőzni.

No, ez már igazi politikusi szöveg volt, látom, kezd belerázódni. De ha már az esélyeket latolgatjuk: azt elképzelhetőnek tartja, hogy az LMP miniszterelnök-jelöltje visszalép?

Természetesen, de ez nem az én akaratomon múlik majd, hanem a pártelnökök közötti egyezség eredménye lehet. A helyzet pikantériája, hogy ebben az esetben Szél Bernadett a tárgyalópartnere Gyurcsány Ferencnek.

Budakeszin négy éve még Fidesz győzelem volt, a baloldal elég gyengén szerepelt. Gondolja, hogy most majd változik a helyzet?

Azt gondolom, hogy nyolc év kormányzása után megrendült a Fidesz többség, jó esélyünk van a győzelemre.

Szakértőként azt szorgalmazta, hogy ne csak koordinált egyéni indulás legyen, hanem a külön helyett közös listán induljon az ellenzék. Erre van még esély?

Ma is ezt tartanám a leghatékonyabbnak, de – mint említettem – jelöltjei a pártoknak vannak, tehát a politikai életet is ők irányítják. Az egyén a történelem alternatívái között csak úgy tud választani, ha az előtte álló realitások alapján dönt. Ha tehát nincs lehetőség közös listán indulni, akkor ezt mérlegelni kell.

Korábban azt nyilatkozta, hogy az érvényben lévő választási törvénnyel a Fidesz csapdát állított az ellenzéki pártoknak. Eszerint a választáson a győzelem esélyével csak akkor indulhatnak, ha a FIDESZ- KDNP-n kívül valamennyi demokratikus ellenzéki párt egyetlen választási párt ernyője alá képes összegyűlni. Így belülről szemlélve miért nem ismerik fel ezt a politikusok?

Azért, mert nehezen összeegyeztethetőek a programjaik.

De nem a Fidesz leváltása az ellenzék legfőbb közös célja?

De feltétlen, ezért gondolom, hogy az ellenzéki pártok közös programja néhány oldalas dokumentumban is összefoglalható lenne. De vannak akadályok a kormányzás lépéseit meghatározó tervek „összefésülésében”.

Ráadásul nagy korosztályi, elvi szakadékok is vannak a pártok között. Még ennél is fontosabb együttműködést akadályozó tényező a pénz! Az a párt, amelyik közös listán indul, az nagyon súlyos százmilliós támogatás lemondásáról is dönt. Az állami finanszírozás megszerzése tehát komolyan befolyásolja a politikai stratégiáját. Vannak olyan pártok, amelyek a következő, tehát a 2022-es, esetleg a még későbbi választásokra készülnek, ők nem érdekeltek abban, hogy lemondjanak a közvetlen állami támogatásról. Ez ugyanis pártonként 600 millió forint!  Tehát a pénzhez jutás alapvetően befolyásolja a politikai intézményrendszert is.

Amíg ezen morfondírozik az ellenzék, a Fidesz megnehezítette azt, hogy a jelöltek a kampányban visszalépjenek egymás javára. A nemzetinek nevezett választási bizottság ugyanis olyan döntést hozott, hogy törlik azon pártok listáját, akiknek 27 alá csökken az egyéni választókerületi jelöltjeinek száma. Ez csapda?

Elsősorban a kispártok számára csapda, hiszen a korábbi szabályozás lehetővé tette, hogy az egyéni jelöltek koordinált visszaléptetésével az utolsó pillanatig taktikázzanak. Ez a manőverezési lehetőség megszűnt, mert választás előtt egy hónappal már becsukódik előttük ez az ajtó. Mindez leszűkíti a kispártok mozgásterét.

Korábban azt a merész állítást tette, hogy a Fidesz befolyása megszűnt a vidéki választók körében. A mai propagandagépezet mellett ez alig hihető. Nem gondolja?

A párt korábbi vonzása azért szűnt meg, mert a Fidesz „nagyvárosi” programja elszívja az erőt a kistelepülések fejlesztésétől. Ezt az emberek látják, hisz tapasztalják, hogy ma a falvakban megállt az élet, nem történik semmi sem, csak a munkanélküliség és a nyomor érezhető.

Ön tagja a Szalay körnek, ez a pártpolitikától független testület figyeli az elmúlt nyolc évben született törvényeket, hogy kísérletet tegyen a jogállam visszaállítására. Összeállt a program?

Több tanulmány is született erre. Az elmúlt nyolc év zivataros törvényalkotása után Magyarország államformája már nem demokrácia, hanem parlamentáris diktatúra. Megszűnt a hatalmi ágazatok, tehát a törvényhozói-, a végrehajtói- és a bírói hatalom megosztása, s helyette a sztálini hatalom egységének az elve érvényesül. Ennek lényege az volt, hogy „minden hatalmat a szovjeteknek”, s valóban egy kézbe került a törvényhozás, a végrehajtás és a bírói hatalom is.

Ugyanennek a folyamatnak vagyunk a tanúi Magyarországon is, hisz az országgyűlés nem kontrollálja az általa megválasztott kormányt, az alkotmánybíróság nem bírálhatja felül a hatályos alaptörvényt, ezt csak a szent korona tan keretében teheti. Teljes a káosz: megszűntek a fékek és ellensúlyok, s a rendszer tele van személyi összefonódással. A legsúlyosabb, hogy a Fidesz, mint párt közvetlen irányítást gyakorol a teljes közigazgatási szervezet felett, ami sérti az alaptörvényt.

Az alaptörvénytől kezdve, a választási- és a médiatörvényen át, közel húsz kétharmados többséggel megszülető jogszabályt kéne módosítani ahhoz, hogy újra demokrácia legyen. Ami biztos: az ellenzék valószínűleg nem képes kétharmados többséget szerezni. Lehetséges így kormányozni?

Világosan látni kell, melyek azok a kétharmados törvények, amelyek ellentétesek a demokratikus berendezkedéssel, és nagyon egyértelműen megfogalmaztuk azt is: a kormányzáshoz nincs szükség az összes kétharmados törvény megváltoztatására. A parlamentben feles törvényekkel is lehet kormányozni, ehhez vannak jogállami megoldások.

Ez lenne a visszaút a demokráciába?

Az már világos, hogy nem ugyanahhoz a rendszerhez kell majd visszatérni, mint ami 2010 előtt megvalósult, hanem egy új, szolidárisabb berendezkedéshez, amelynek mi a szociális demokrácia nevet adtuk.  A parlamenti diktatúra rendszerét szeretnénk végképp a süllyesztőbe tenni.

Értem, de egy vélhetően csak félig szabad, tisztességtelen, átláthatatlan választáson – ahogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet jellemezte a magyar választási rendszert – komolyan lehetséges egy ellenzéki győzelem?

A reményről nem szabad lemondani, nagyobb hibát, mint a választási bojkott – el sem tudnék képzelni. Aki kivonul a politikából, az önmagát ítéli vereségre. Negyven országban dolgoztam választási megfigyelőként, nyugodt lélekkel mondhatom: az urnáktól való távolmaradás sehol nem vezetett eredményre. Ebből követezően aktívan kell politizálni.

Gondolom, erre sarkall majd képviselőjelöltként is. Találkozott már vetélytársával, Szél Bernadett-tel?

Ismerem őt, biztos vagyok benne, hogy beszélünk is még a választások előtt, vagy a választás éjszakáján. Egyelőre azonban külön utat járunk, ő a parlamentben küzd, én pedig a kerületemben, Budakeszi környékén a tizenhét polgármesterekkel, és a választókkal találkozom. Mindenütt azt érzem, hogy a vidékiek titkolják politikai álláspontjukat, miközben szinte mindenütt érzékelhető a feszültség, és tapintható az indulat. A Fidesz sajnos mindenhol egymásnak uszította az embereket. Újra békére van szükség.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!