Orbánt meg lehet verni. Sőt, nem is Orbánt kell megveri, hanem a közönyt és az apátiát, ami eluralkodott az országban – ez volt az üzenete a Lehet Más a Politika kampánynyitójának, amelyet évértékelőnek hirdettek ugyan, de amelyről Szél Bernadett miniszterelnök-jelölt maga is azt mondta, hogy a választások miatt többet kell beszélni a megoldásról, mint a diagnózisról.
A problémákat ugyanis mindenki ismeri – mondta a politikus, aki beszédének túlnyomó többségét ugyan a jelenlegi kormány bírálatával töltötte, de azért többször odavágott a demokratikus ellenzék többi pártjának, illetve „az elmúlt 28 évnek”. Párhuzamot vont aközött, hogy ő, miniszterelnökként (s ki is mondta Antall József nevét) minden, határon belül és kívül élő magyart képviselne (beleértve a jobb élet reményében külföldre távozókat), szemben Orbán Viktorral, aki
„lélekben csak kétmillió magyar kormányfője, azoké, akik rá szavaznak”.
A kormány munkájának értékelését lehetetlenné teszi, hogy nincs kormányzás, nem véltelenül nincsenek plakátok, amelyek a kormány sikereit méltatnák. A nem kormányzás miatt rengeteg válság alakult ki, egyebek között a demokrácia válsága, a kivándorlás. A nem kormányzást propagandával leplezi Orbán, s ebben nem számít neki a költség, a pénz. Sőt, ma már a propaganda mondja meg a kormánynak is, hogy mit kell csinálnia, s Orbán sem tudja már elhagyni ezt a szerepet, hiszen
„a propaganda már Orbánt is foglyul ejtette, ő is egy szereplője a nagy átverő shownak”.
Nem véletlenül, hiszen ha Orbán elveszíti a hatalmat, nem az ellenzéki lét vár rá és társaira, hanem a börtön. Ezért a cél és eszköz a hatalom, az isten. Ezért mindent megtesznek, hogy megőrizzék a hatalmat.
2010 óta megduplázódott a dolgozó szegények száma: ma már minden hatodik magyar gyerek külföldön születik, a kivándorlás olyan mértékűvé vált, hogy Orbán csak a nyugati határon létesítendő kerítéssel tudná őket itthon tartani – sorolta a problémákat amellett, hogy ecsetelte a drámai helyzetet az egészségügyben és az oktatásban.
Mindezek alapján nem volt váratlan a beszédnek az a része, amelyben Szél Bernadett az LPM legfontosabb céljairól beszélt:
Bérpolitika: normális bérekre van szükség.
Gazdaságpolitika: olcsó bérekre nem lehet építeni.
Oktatás: 100 kb. forintból 20-at az oktatásra kell fordítani.
Családpolitika: minden gyerek ugyanannyit kell érjen, növelik a családi adókedvezményt, a családi pótlékot, ami 24 éve korig járna.
Nőügyek – „igen, az LMP ezzel is foglalkozik”.
Okos világ – az okos forradalom részesévé teszik az országot , „nem leszünk az EU roncsövezete”.
A politikus hosszasan beszélt arról, hogy az LMP az egyetlen párt, amelyet nem tudtak megvenni, megfenyegetni, amely nem adta fel,
„Orbán bukása nem kérdés, az ideje kérdés – senki olyan messze még nem távolodott el az országban a helyes úttól, mint Orbán”
– mondta, hozzátéve: az LMP-nek elege van abból, ami az országban zajlik, ellenzéki s kormányoldalán egyaránt. De az LMP nem köt elvtelen kompromisszumokat.
„Teljesen világos alternatívát állítottunk: le akarjuk váltani a Fideszt, de ez nem elég. Új alapokra kell helyezni mindent az országban” – hirdette meg Szél Bernadett, aki felrótta, hogy az elmúlt 28 évben a magyarok mellékszereplők lettek saját hazájukban.
A mostani választások tétje az, hogy döntünk a következő évtizedekről: arról, hogy az ország marad-e néhány család szolgálatában, vagy visszavesszük a hatalmat és sikeressé tesszük az országot” – szögezte le Szél Bernadett.
„Nincs alku Orbánnal!” volt talán a legtöbbször elhangzott szlogen a Demokratikus Koalíció kampánynyitó rendezvényén, amelyen sok-sok bejátszással és komor arcokkal illusztrálták e mondandót, s alátámasztásként időről időre bevillantották a „Harc van” felirattal ékesített ökölbeszorított kezet.
A Gyurcsány beszédet felvezető, a párt képviselőjelöltjeinek rövid beszédei (amelyekben az Orbán leváltásának indokait sorolták) éppen úgy ezt a fajta kérlelhetetlenséget és harciasságot közvetítették, miként a párt elnökének kampánynyitó beszéde is gyakirlatilag azzal keződött, hogy
„Nincs alku! Nem kell hogy legyen alku! Nem kell megmagyarázni, miért nem fogadjuk el ezt a mai világot. Tessék szavazni! A DK-ra!”
– mondta Gyurcsány, aki beszédét azzal kezdte, hogy a DK hisz a szabadságban, a demokráciában, az emberi méltóság tiszteletében, az egymásért viselt felelősségben. Egy ilyen világ teremthet közösségi és egyéni jólétet a sokak Magyarországának. De tudjuk, a nap végén sokakat csak a végeredmény és nem a rendszer milyensége érdekel – mondta. Sokszor tisztességtelen, embertelen, a demokratikus jogokat sárba tipró diktatúrák is egy darabig fenn maradhatnak – vélekedett Gyurcsány, hozzátéve: nem bántja ezeket az embereket, megérti őket.
„Ám ha ránézek Orbán diktatúrájára, sem jólétet, sem biztonságot nem látok”
– mondta, hozzátéve: dacára annak hogy vannak példák, amikor diktatúrák fennmaradnak, de „az orbáni diktatúra halálra van ítélve, s ezt ki fogjuk mondani a választókkal együtt”.
Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc pártelnök felesége és Molnár Csaba, a DK ügyvezetõ alelnöke éa párt kampánynyitóján MTI Fotó: Máthé Zoltán
Beszélt a korrupcióról, poénkodott az Orbán-családdal, a vejjel, hangoztatta az ország szüskégszerű Európai Uniós kötődését, szóba hozta a pártprogramokat, illetve ironikusan viccelődött azzal, hogy a Fidesz immár azt sem meri vállalni, amit négy éve „kormányprogramként”, nevezetesen, hogy „Folytatjuk”.
Majd rátért arra, hogy mi lenne az új kormány első napjának a teendője (nem kérünk száz napot, mert nem az időt kell múlatni, hanem cselekedni kell”.
Utalt arra – többször is -, hogy nem ő lesz a miniszterelnök („én az új kormány első napján reggel hétkor a gyereket viszem bölcsődébe” – mondta), majd órára lebontva a következő lépéseket sorolta:
Eltávolítjuk Polt Pétert és különleges ügyészi hivatalt álltunk fel, levelet küldünk Brüsszelnek, hogy Magyarország csatlakozik az Európai Ügyészséghez.
A költségvetés átcsoportosításával első lépésként a másfélszerése növeljük az orvosok és a nővérek bérét, és megduplázzuk a ct-k és az mri-k számát.
Benyújtjuk a prlamentnek a választójogi törvény módosítását, hogy ne szavazhasson itt, aki soha nem élt Magyarországon.
Értesítjük a szakszervezeteket, hogy új bérmegállapodást kezdeményezünk, hogy a minimálbér érje el legalább a mindenkori létmininimumot.
Tájékoztatjuk a kijevi kormányt, hogy felfüggesztjük a korábbi, még a Szovjetunió időszakában született megállapodást: véget vetünk az ukrán nyugdíjbiznisznek, kivizsgáljuk a csalásokat és eljárásokat indítunk.
Nyugdíjkorrekciós programot jelentünk be, a nyugdíjak értékmegőrző garanciáját, visszaállítjuk a szolgálati nyugdíjasok státuszát.
Zár alá vesszük a fideszes oligarchák vagyonát és kárpótlási alapot hozunk létre belőle.
Törvényt fogalmazunk az internet hozzáférés alapvető állampolgári jogáról, ingyenes alapvető internetes szolgáltatásról.
Módosítjuk a köznevelési törvényt: visszaállítjuk a 18 éves tanköztelezettséget, a négy évfolyamos szakközépiskolákat, megszűntetjük az egyházi iskolák kiváltságait, kéttannyelvű iskolákat létesítünk és bevezetjük a digitális oktatást.
Megszüntetjük az egyházak kiváltságait, vizsgálóbizottságot állítunk fel az egyházak által elkövetett gyermekmolesztálási ügyek kivizsgálására.
Átcsoportosítjuk a költségvetést, a családi pótlékot a harmadával, az egyedülálló szülők számára 50 százalékkal növeljük, valamennyi éhező gyerek naponta háromszor kapjon ételt.
Bevezetjük a közműminimumot.
Leállítjuk Paks II-t, támogatjuk a megújuló energiát.
A második nap programját már az új kormányfő fogja bejelenteni – tette hozzá Gyurcsány, utalva ismét arra – mintegy a kedélyek megnyugtatása végett -, hogy az nem ő lesz.
Leszögezte:
Nem kell félni a koaliciós kormányzástól, nem a párbeszéddel van a baj, hanem a diktátummal.
Majd ismét visszatért a leendő kormáynfő személyére, hangoztatva:
Ha a koaliciós tárgyaláson nekünk kell javasolni az országnak miniszterelnök-jelöltet, ezeken a tárgyalásokon én fogom vezetni a Dk küldöttségét, s teszem ezt annak tudatában, hogy
nem a DK-nak, nem is a demokratikus ellenzéknek hanem az egész országnak kell egy olyan miniszterelnököt találni, akik bírja az ország bizalmát és képes lesz az országot továbbáépíteni – szögezte le.
Németh Szilárd szerint az E.ON azzal, hogy olcsóbban adja a gázt a magyar embereknek, mint az állam, beavatkozik a választásokba.
Ha lemegy a vaj ára, akkor a vajasok is beleavatkoznak a választásba. Szerdán meg a Mol avatkozott bele, ráadásul nem a Fidesz oldalán, amikor levitte a benzin és a gázolaj árát. Igaz, előtte meg hosszú hónapokon át rohadtul felemelte, mert akkor épp a Fideszt támogatta.
Nem ismeri ki magát az ember a piacon. Hol csökkentik az árakat, hol meg növelik. Mi ez az liberális összevisszaság? Döntsék már el a piaci szereplők, hogy akkor most mi van. Azt akarják, hogy Németh Szilárd, és a hozzá hasonlók uralkodjanak még ki tudja hány évig a magyarokon, és ebben az esetben Mészáros Lőrinc, Lázár János, Tiborcz István és a többi csókos gond nélkül gazdagodhat. Vagy arra gyúrnak, hogy az ellenzék győzzön és elárassza idegenekkel a magyar földet?
Ha Németh Szilárdra szavaznak a piaci szereplők, akkor a kormány garantálja, hogy a rezsicsökkentés révén a magyar emberek érdekében az állam a világpiaci árnál magasabb áron adja nekik a gázt. Tessék végre eldönteni tisztelt piac, hogy a Fidesz oldalán tetszik állni, vagy a Soros-tervet végrehajtó bukott baloldal szekértolója méltóztatik lenni!
A magyar embereket nem lehet az orruknál fogva vezetni. A magyar emberek átlátnak a szitán, nem kérnek az olcsóbb gázból, mert tudják, hogy aki olcsóbban adja nekik a gázt, az Soros kottájából játszik, és az a titkos terve, hogy bevándorló országgá tegye Magyarországot!
A magyar emberek nevében kikérjük magunknak, hogy az E.ON a Soros-tervet végrehajtva csökkentse a gáz árát! Követeljük a drágább vajat, a megfizethetetlen tojást. Mi az elmúlt évszázadok során nem azért mentünk mindig vesztes háborúkba, mert ahhoz volt kedvünk. Hanem azért, mert mi mindig mindenért többet akartunk fizetni, mert ezer éve azt akarjuk, hogy a haszon ne a Soros-terv végrehajtóinak zsebébe vándoroljon, hanem rendes magyar emberek zsebeiben landoljon!
“Ha Brüsszel nem lép ma, apokaliptikus méretű düh, agresszió és gyűlölet fog kirobbanni Magyarország-szerte az idén, április 8-a után” – szól a legújabb, Magyarországgal és „a több mint ezer éves magyar történelem legkorruptabb politikusával”, Orbánnal foglalkozó amerikai elemzés.
Reménytelenség és az elnyomott düh okozta sérülések jellemzik ma a magyar társadalmat, amelyet kevés választ el attól, hogy fellázadjon a politikai vezetői ellen – írja legújabb elemzésében a Frontiers of Freedom jobbközép értékeket követő amerikai intézet külpolitikai kérdésekkel foglalkozó – magyar származású – alelnöke. Az önmagát racionális republikánusnak tartó Radványi Miklós már több cikket is szentelt Magyarországnak, ezekben egyre keményebben fogalmaz, kimondta már például, hogy Magyarország az Európai Unió és a NATO legveszélyesebb tagállama, legutóbb pedig uniós és amerikai stratégiát sürgetett Orbánnal szemben. Már a FüHü-nek adott interjújában is keményen fogalmazott, ám a most megjelent írásával minden eddiginél drámaibb szavakkal és mondandóval igyekszik felkelteni a világ figyelmét arra, ami Magyarországon folyik.
A „Viharfelhők gyülekeznek Magyarország felett” című írásban kifejti, hogy a Fidesz által meghekkelt választási rendszer és a gyenge és szétaprózódott ellenzék miatt nem létező erős ellenfél miatt
az emberek számára nem marad más megoldás, mint az utcára vonulni, ahogy azt tették 1956 október 23-án,
hogy erővel döntsék meg Orbán hatalmát.
A Fidesz és személyesen a vezetői számára – fejti ki a szerző – egy választási vereség egzisztenciális összeomlást jelentene. Lavinaszerűen elindulnának a nyomozások, amelyek minden valószínűség szerint súlyos büntetésekkel és vagyonelkobzással végződnének. Orbán és társainak a zsebében egy fillér sem maradna. Az OLAF számos, korrupciógyanús ügyben folytat nyomozást Magyarországgal szemben, s konkrét személyeket vádolhat meg azzal, hogy megsértették az Uniónak az alapvető, a „demokráciára, az egyenlőségre, a jog uralmára és az emberi jogok tiszteletben tartására” vonatkozó elveit.
Magyarországon politikai vihar van készülőben, véli Radványi utalva Orbán külpolitikai orientációjára is. A szerző egyben felrója az USA-nak és az EU-nak, hogy nem lép.
„De egy pontoN meg kell érteniük, hogy immár a tét nem más, mint Magyarország, Európa és az egész nyugat sorsa”
– figyelmeztet Radványi Miklós, aki szerint határozott lépésekre lenne szükség az erőtlen kompromisszumok helyett.
A Fidesz abszolút kormányzási lehetőséghez jutott a szavazatok kevesebb, mint a felével, de abszolút hatalmat nem tudott szerezni.
Orbán de facto is egy diktátor
– mondja ki Radványi cikkében, amelynek a végkövetkeztetése, hogy robbanás várható Magyarországon.
Egy boldogabb világban a tudatos állampolgár az alapján húzza be az ikszét, hogy melyik jelölt/párt elvei, nézetei, a konkrét ügyekben elfoglalt álláspontja és – félve mondjuk ki, mert mára ez már pejoratív – vállalása/ígérete a legszimpatikusabb, áll az övéhez a legközelebb. Úgy gondoltuk, a konkrét ügyekben megpróbálunk tiszta képet kapni és adni: megkérdeztük hát a nagyobb ellenzéki pártokat, mit tennének egy-egy ügyben. Figyelem! Utóbb számon kérhető válaszok következnek! És egy megjegyzés: a kormányzó pártoktól nem kérdeztünk, ők a kormányzásukkal nap mint nap egyértelmű állást foglalnak ezekben a kérdésekben.
Mit tennének a Stop Soros csomaggal (ha elfogadják azt valóban)?
– kérdeztük meg hét párttól: (ábécé sorrendben) a Demokratikus Koalíciótól (DK), az Együtt-től, a Jobbiktól, a Lehet Más a Politikától (LMP), a Magyar Szocialista Párttól (MSZP), a Momentumtól és a Párbeszédtől. Ritka nagy egyetértés alakult ki köztük: ugyan az egyes pártok válaszai között árnyalatbeli különbségek fellelhetők – akár az alapján is, hogy milyen hosszú választ adtak erre a kérdésre, ám lényegében ugyanazt mondják: a csomag egy nagy nonszensz.
Íme tehát a szó betű szerint idézett (terjedelmi okokból egyes esetekben meghúzott) válaszok a pártoktól:
„A Stop Soros csomag elfogadása esetén olyan mértékben sértené még az Orbán-féle alaptörvényt is, nem is beszélve az uniós közösségi jogról, hogy még a Fideszes Alkotmánybíróság sem tehetne mást, mint hogy megsemmisíti. Az egyetlen, amit a Fidesz érdekében megtehet, hogy a döntést elhúzza a választásig. A választás után hivatalba lépő kormány tehát akkor jár el helyesen, ha minden további nélkül hatályon kívül helyezi.”
„Azonnal hatályon kívül helyeznénk a Stop Soros csomagot, mivel a civil szervezetek értelmetlen megbélyegzéséről szóló, betarthatatlan, végiggondolatlan és főleg káros törvény. A civil szervezetek fontos és hasznos szerepét el kellene ismerni, és munkájukat segíteni kellene, nem pedig képzelt ellenségként harcolni ellenük.”
„A Stop Soros csomag egyelőre még a jogászok számára sem nagyon értelmezhető, hiszen Pintér Sándor belügyminiszter már jelezte, hogy jelenleg Soros Györgyre nem is vonatkozik. Emellett épp a kormány volt az, amely az elmúlt években több százmillióval támogatta a Soros-féle szervezeteket. A Stop Soros egyelőre nem tűnik másnak, mint Orbán Viktor menekülésének, miután lebukott a 2300 migráns beengedésével.”
„A ’Stop Soros’ csomag egy jogilag rendkívül zavaros jogszabály, ami arra szolgál, hogy a jelenlegi kormány folytassa a propaganda valóságban felépített fantomharcait. Az LMP ezzel szemben a valós problémákkal foglalkozik, és kormányon ezekre fogunk kínálni hiteles és megalapozott megoldásokat.”
„A ’Stop Soros csomag’ egyelőre nem létezik, az Országgyűlés elé be sincs nyújtva. A Kormány honlapján közzétett tervezet – tartalmát tekintve – egy tákolmány, kodifikációs szempontból hibáktól hemzseg, alanya – ezáltal a teljes szabályozás értelme – bizonytalan.
A tervezet mögött kivehető kormányzati cél a civil társadalom elleni újabb támadásról szól, ez ellen pedig az MSZP minden eszközzel fel kíván lépni. A Stop Soros különadót akar a civilekre, mi különadót akarunk a közpénzmilliárdosokra, mi különadót akarunk az uniós pénz-milliárdosokra, akik megállítanák Brüsszelt, közben ellopják a támogatásainkat.
Az MSZP szerint haladéktalanul át kell tekinteni a Fidesz és a Kormány betelepítési politikáját, mert kifejezetten veszélyes, hogy Orbán egyszer arról beszél, hogy a gazdasági növekedés fenntartásához több millió bevándorlóra van szüksége az országnak, máskor nem akar gazdasági bevándorlót látni az országban; gyűlöletet keltő, uszító propagandával azt sulykolja, hogy a menekültek bűnözők, miközben lehetővé tette, hogy orosz, ukrán és más bűnözők ezrei kaphassanak magyar állampolgárságot; azt sulykolja, hogy a menekültek veszélyesek, miközben menekültek ezreinek adott oltalmazotti státuszt. 1294 ember menedék-kérelmének elbírálása miatt hergelik az embereket, miközben kb. 20.000 gazdasági bevándorlót engedtek be az országba a Rogán-Habony féle letelepedési kötvény-biznisszel”.
„A Stop Soros csomag egy közjogi nonszensz. Ezért hatályon kívül helyeznénk a csomagot.”
„A ’Stop Soros’ törvénycsomagot hatályon kívül helyeznénk.”
Több országban is értek már el sikereket viccpártok, a legkülönbözőbb kampányígéretekkel: volt, amelyik más országok lerohanását ígérte, egy másik kevesebb szexet a tanári szobákban, egy harmadik pedig eutanáziaosztályt a kórházban. Olyan is volt köztük, amelyik be is tartotta ígéretei egy részét.
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt 2014-ben még nem tudott elindulni az önkormányzati választáson, most viszont azt tervezi, hogy országos listát is állít. A különböző felmérések általában két százalék körül mérik őket, persze ez a választásokig még változhat.
Nem lenne példátlan a világban, hogy egy viccpárt sikeresen szerepel egy választáson. Viccpártnak egyébként azokat a pártokat szokás nevezni, amelyeknek sem a programjuk, sem a kampányeszközeik nem komolyak.
Ennek alapján az első viccpártnak Kanada Rinocérosz Pártját (Rhinoceros Party of Canada) lehet tekinteni, amelyet Jacques Ferron alapított 1963-ban.
Legfőbb ígéretük az volt, hogy egyetlen ígéretüket sem tartják be.
Persze nehéz is lett volna betartani őket, hiszen olyanokat ígértek meg, hogy lottón sorsolják ki a szenátori helyeket, annektálják az USA-t és Nagy-Britanniát, betiltják a telet, papír zsebkendőkből építenek tetőt az Olimpiai Stadionra, vagy hogy eltörlik a gravitációt.
A Sörimádók Pártjának vezetői 1991-ben, jobbról a második Janusz Rewinski Forrás: Wikimedia Commons
Az első olyan viccpárt viszont, amely valódi sikert ért el, kelet-európai volt: a lengyel Sörimádók Pártja (Polska Partia Przyjaciół Piwa) 1991-ben, az első szabad választáson
bejutott a parlamentbe.
A pártot 1990-ben alapította Janusz Rewiński, eredetileg azzal a céllal, hogy az angol stílusú pubokban való kulturált sörfogyasztást népszerűsítsék a vodka helyett. Valószínűleg a párttagokat is meglepve három százalékot értek a választáson, amivel 16 helyet szereztek a parlamentben.
Ezután viszont hamar kettészakadt a párt, a képviselőik pedig egy idő után más pártok frakcióiban folytatták pályafutásukat.
Jakob Haugaard Forrás: Wikimedia Commons
Nem sokkal később, 1994-ben Dániában is bekerült a parlamentbe egy viccpárt. A Becsületes Munkakerülők Uniója (Sammenslutning af Bevidst Arbejdssky Elementer) nevű pártot még 1979-ben alapította Jacob Haugaard, többek között olyan ígéretekkel, hogy biztosítják az állandó hátszelet a bicikliutakon vagy bálnákat hoznak a randersi fjordokhoz. De azt is megígérték, hogy
több reneszánsz bútor lesz az IKEÁ-ban,
jobb lesz az időjárás, több kenyeret kapnak a kacsák a parkokban, és hogy kevesebb lesz a szex a tanári szobákban – ezt az ígéretet Haugaard később visszavonta.
1994-ben végül maga a pártalapító jutott be a parlamentbe, és ott komolyan is vette a feladatát. Elérte például, hogy a katonák ellátmányába bekerüljön a Nutella, és valóban több kenyeret kaptak a kacsák is. Mandátuma lejártával viszont nem indult újra a választáson, visszavonult a politikától.
A legnagyobb sikert a viccpártok közül eddig kétségkívül az izlandi Legjobb Párt (Besti flokkurinn) érte el, amelyet 2009-ben alapított Jón Gnarr. Neki is az volt a legfontosabb ígérete, hogy egyetlen ígéretét sem tartja majd be.
Jón Gnarr Forrás: Wikimedia Commons
De emellett megígérte azt is, hogy, mivel a többi párt korrupt, ezért ő legalább nyíltan lesz az, vagy hogy
a családok védelme érdekében minden háztartás köré falat építenek majd.
Megígérte azt is, hogy mindenki ingyen használhatja majd a buszokat és az uszodákat, ahol még ingyen törülközőket is osztogatnak majd. Emellett jegesmedvét vitt volna az állatkertbe, építtetett volna egy Disneylandet, és azt is megígérte, hogy 2020-ra teljesen kábítószermentessé teszi a parlamentet.
2010-ben aztán, nem függetlenül az izlandi gazdaság teljes összeomlásától,
Jón Gnarrt megválasztották Reykjavík polgármesterének.
A szavazatok 34,7 százalékát kapta, a párt pedig hat helyet szerzett a városi tanácsban a lehetséges 15-ből.
Gnarr a szociáldemokratákkal kötött koalíciót, és ő is komolyan vette feladatát, annyira, hogy még megszorításokat is bevezetett. 2012-ben aztán a párt tagjainak többsége átlépett a Fényes Jövő nevű, újonnan alapított pártba, amelynek a Legjobb Párt alelnöke, Heida Kristín Helgadottir lett a vezetője. A Legjobb Párt pedig azóta meg is szűnt.
A még létező viccpártok közül kettőt érdemes kiemelni. Az egyik a német Die Partei (Die Partei für Arbeit, Rechtstaat, Tierschutz, Elitenförderung und basisdemokratische Initiative), amelynek a neve nem csak simán azt jelenti, hogy A Párt, hanem egyben egy rövidítés is: A Párt a Munkáért, Jogállamért, Állatvédelemért, az Elit Támogatásáért és a Bázisdemokratikus Kezdeményezésekért.
Martin Sonneborn, mint „Supermartin” a kampányban Forrás: Wikimedia Commons
A pártot 2004-ben a Titanic című vicclap munkatársai alapították, az elnöke pedig Martin Sonneborn lett. Az ígéreteik között szerepelt, hogy
újraépítik a berlini falat,
körbefalazzák Svájcot, háborút indítanak Liechtenstein ellen, de az is, hogy átírják a német alkotmány emberi méltóságra vonatkozó részét, azzal, hogy bizonyos tévécsatornák vezérigazgatói nem rendelkeznek emberi méltósággal.
A párt végül 2014-ben az EP-választáson járt sikerrel: 180 ezer szavazatot kaptak, Sonneborn pedig
bejutott az Európai Parlamentbe,
ahol azóta rendszeresen fel is szólal, általában szatirikus hangnemben.
Luka Makszimovics az elnökválasztáson Fotó: MTI/EPA
Kifejezetten sikeresnek tekinthető egy szerbiai viccpárt is, a Még Nem Kóstoltál Szármát (Сарму пробо ниси). Ennek vezetője, Luka Makszimovics azután lett népszerű 2016-ban, hogy a YouTube-ra feltöltöttek egy videót, amelyen a képzeletbeli jelöltjüket, Ljubisa Preletacsevics Belit mutatják be – aki ő maga volt, fehér öltönyben. Ez annyira jól sikerült, hogy aztán valóban el is indultak az önkormányzati választáson Makszimovics szülővárosában, Mladenovacban, de mivel nincsenek bejegyezve, nem pártként, hanem független listán.
Egyik fő ígéretük az volt, hogy
eutanázia osztályt nyitnak a kórházban a nyugdíjasoknak,
hogy így spóroljanak a szociális ellátáson. Végül aztán a szavazatok 20 százalékával 12 helyet szereztek a közgyűlésben.
Makszimovics ezután az elnökválasztáson is elindult, és nem is szerepelt rosszul: 345 ezer szavazattal (9,44%) harmadik lett. Azóta viszont leginkább azért beszélnek róla, mert többször is nacionalista megjegyzéseket tett Koszovóval kapcsolatban.
Még egy pártot meg kell említeni, hiszen tulajdonképpen viccpártként indult Olaszországban a Beppe Grillo vezette Öt Csillag Mozgalom is. Kifejezetten sikeresek is voltak: 20 százalékot értek el az EP-választáson 2014-ben, Virginia Raggit pedig megválasztották Róma főpolgármesterének. Azóta viszont az Öt Csillagot már nem lehet viccpártnak tekinteni: átváltottak a populizmusra, és egyre több a kapcsolatuk az oroszokkal is.
Mobilizálni kell a kormánnyal elégedetlen szavazókat, ezt mondta a Független Hírügynökségnek Heiko Kretschmer, az MSZP kampánytanácsadója. A német szakember több választási kampányban részt vett tanácsadóként, most azt gondolja, hogy az ellenzéknek közvetlenül kellene az embereket megszólítania, és ez szerinte a kormánypárti médiatúlsúly ellenére is megvalósítható. Az álhírek terjesztését etikai és szakmai szempontból sem tartja jónak.
Heiko Kretschmer Fotó: FüHü
Régóta dolgozik kampánytanácsadóként Németországban, például az SPD-nek, a Német Szociáldemokrata Pártnak. Mikor adott nekik utoljára tanácsokat?
Nem csak az SPD-nek adtunk tanácsokat, Németországban mi vagyunk az egyetlen ügynökség, amely öt pártnak is tanácsadója volt. A legfontosabb, a legnagyobb projekt valóban az SPD-nél volt, a 2013-as Bundestag-választási kampányban adtunk tanácsokat. Amelyen 2005 óta a legjobb eredményt érték el.
A 2013-as kampánynak volt egy elég sajátos momentuma, Peer Steinbrückről, az SPD kancellárjelöltjéről olyan kép jelent meg a Süddeutsche Zeitung címlapján, amelyen bemutatott. Ehhez mit szólt?
Hogy te jó ég, mit csinál… Ez az ő személyes döntése volt. Azt is meg kell jegyeznem, hogy amikor először láttam a közösségi médiában a képet, akkor azt hittem, hogy hamisítvány. Fél órával később tudtam meg, hogy valódi.
Miért döntött most úgy, hogy az MSZP-nek dolgozik, nekik ad tanácsokat?
Az a benyomásom, hogy a tapasztalatunk, amelyet a különböző kampányok során szereztünk, Magyarországon nagyon hasznos lehet. Olyan kampányt tudunk folytatni, ami megszólítja az embereket, és nem csak a médiára támaszkodik.
A felmérésekből az látszik, hogy az utóbbi időben az MSZP folyamatosan veszített a népszerűségéből. Van már ötlete, hogyan lehetne ezt megállítani?
Először is, igen. Másodszor viszont túl korai volna már most arról beszélni, hogy mi minden történik majd a kampány során. Szerintem az a fontos, hogy az MSZP olyan témákkal érveljen, amelyek megmutatják, hogy Magyarországon egy másfajta politizálás is lehetséges, olyan, amellyel a párt választóit sikerül megszólítani és mobilizálni. Úgy látjuk, hogy
az MSZP az a párt, amely a legkevésbé tudta mozgósítani a szavazóit.
Ez azt jelenti, hogy ha sikerül a potenciális MSZP-szavazókat meggyőzni, hogy ténylegesen is szavazzanak, akkor azért már jobban néznek ki az eredmények.
Azt is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az MSZP-t időközben már egy más politizálás jellemzi.
Mit ért ez alatt?
Például ennek kinyilvánítása a Párbeszéddel való szövetség, a döntés, hogy Karácsony Gergely lesz a miniszterelnök-jelölt.
Négyévente a választók leadják a szavazatukat, aztán a politikusok vagy betartják, amit ígértek, vagy nem. Itt a miniszterelnök-jelölt az emberekkel együtt szeretne politizálni, és a magyar politikát velük együtt szeretné alakítani. Ez az MSZP szempontjából egy jelentős váltás.
Néhány hete egy interjúban azt mondta, hogy szükség lenne némi populizmusra a baloldalon is. Mit értett ezen?
Mindent persze nem fogok elmondani, amit a következő 68 napban tervezünk, de alapvetően arról van szó, hogy
a politikát úgy kellene elmagyarázni, hogy köze legyen az emberek mindennapi életéhez.
Vannak ellentmondások, amit a magyarok tapasztalnak, még a Fidesz-szavazók is, például, hogy az oktatás és az egészségügy állapota nem elfogadható, vagy hogy a magyarok kétharmada nincs olyan anyagi szinten, hogy megfelelő életet tudjon élni. Sokan keményen dolgoznak minden nap, mégsem tudják eltartani a családjukat.
Ezt tematizálni kell, és erre válaszokat kell találni. Ezeket a lehető legegyszerűbben, adott esetben kihegyezve kell megfogalmazni.
Az elmúlt hetekben az oktatás és az egészségügy témája egyre többször került elő ellenzéki politikusok megszólalásaiban. Ez már az Ön hatása?
Nem (nevet). Én csak tanácsadó vagyok.
Fotó: FüHü
Ha a Fidesz kommunikációját nézzük, akkor azt látjuk, hogy náluk a valóság nem mindig számít. Ön mit gondol az álhírek terjesztéséről egy kampányban?
Ez a kérdés komoly etikai megfontolásokat is felvet. Etikai nézőpontból semmire nem tartom ezeket. Szakmai szempontból azt mondom, hogy
hosszú távon károsak,
az USA példáján is láthatjuk, hogy a Trump-kampány bizonyos elemei időközben már ellene fordulnak.
Rövid távon azt kell mondani, hogy adott esetben bizonyos társadalmi csoportokban, amelyek egy zárt közegben élnek, ahol akár a tényeket figyelmen kívül lehet hagyni, akkor az álhírek, ha megfelelő emberek megfelelő módon használják őket, akár sikeresek is lehetnek. De ez csak olyan csoportok esetében működik, amelyek nagyon elszigeteltek. Így aztán a baloldal vagy a politikai közép, a felvilágosodott, városias polgárság kevésbé nyitott erre, az ő körükben ez kevésbé működik egy választási kampányban is.
Szóval ez olyan embereknél működik, akik egyfajta buborékban élnek? Mit gondol, ezeket az embereket el lehet érni más információkkal is? Egyáltalán, ők célpontjai mondjuk a magyar ellenzék kommunikációjának, meg akarják őket győzni?
Nem minden esetben. De azt hiszem, hogy ha a motivációt is megnézzük, az érzelmi mozgatórugókat, hogy miért mozognak ilyen buborékokban, akkor lehet utakat találni. Néhány esetben
az ilyen buborékban való mozgás egy kísérlet arra, hogy választ találjanak olyan kérdésekre, amelyek bizonytalanságot okoznak:
globalizáció, kultúrák találkozása, digitalizáció, a munka világában zajló változások. Ha ilyen elbizonytalanító trendek jelennek meg, akkor nagy a kísértés arra, hogy egy buborékba zárkózzon az ember, ahol bizonyosságokat talál, egyszerű válaszokkal ezekre a kérdésekre.
Tehát a politikusoknak arra kell kísérletet tenniük, hogy az elbizonytalanodás gyökereihez jussanak el, és az emberekkel erről beszéljenek. Akkor sikerülhet kivezetni a buborékokból azokat, akik nem egy ideológiai torzulás révén kerültek be ezekbe, hanem csak nem látnak tisztán.
Ehhez ugye el kell érni ezeket az embereket. A magyarországi médiahelyzet viszont, különösen vidéken, egyre kevésbé ad erre lehetőséget. Hogyan akarják eljuttatni az üzeneteiket?
2002-ben Bundestag-választások voltak Németországban. Három hónappal a választás előtt mindenki leírta az SPD-t a közvélemény-kutatások alapján. Gerhard Schröder akkor azt a döntést hozta, hogy az iraki háború ellen indít kampányt. A német média 95 százaléka kritizálta ezért, hogy populista és Amerika-ellenes, és hogy egy kormány ilyet nem tehet. Négy héttel a választások előtt több százezer ember tüntetett Berlinben. Aztán mégis ő nyerte a választást.
Több hasonló példát is lehetne hozni, de az nyilvánvaló, hogy egy társadalomban, ha sikerült a politikai vitának egy bizonyos formáját beindítani, akkor az emberek személyes, egymás közti kommunikációja, a családon belül, barátok között, munkahelyeken folytatott beszélgetések fontosabbak, mint bármi más, ami a médiában megjelenik, vagy az interneten történik.
Ezért gondolom azt, hogy
bár valóban komoly hátrányt jelent a magyarországi médiahelyzet jelenlegi állapota, de van lehetőség üzenetek megfogalmazására, emberek megszólítására,
és arra, hogy el is érjük őket.
Tehát azt gondolja, hogy az óriásplakátokon, tévé- és egyéb hirdetésekben folyó, a menekültekről vagy Soros Györgyről szóló kampány ellen személyes kommunikációval kell küzdeni?
Igen, sőt, azt gondolom, hogy az ilyen kampányok saját magukat is megölhetik. Vannak érdekes vizsgálatok, amelyek szerint át nem látható médiaviszonyok között, például az internetes kommunikációhoz kapcsolódóan, a személyes kommunikáció hatása jelentősen növekszik. Ez érdekes módon még az internet világára is igaz.
Egy Facebook-poszt hatása ezerszer fontosabb, ha az valaki olyantól jön, akit az illető személyesen is ismer. Nem azt mondom, hogy a többi hatástalan, de itt a bizalomról van szó, a politikai viták véleményalkotó jellegéről, amelyek során lehet mobilizálni a szavazókat.
Fotó: FüHü
Az izgalmas az, hogy ebben az országban a Fidesz már jó néhány éve a szavazók egy kisebbségi arányával tesz szert többségre. Ez két dolog miatt van így. Egyrészt
sikerült demobilizálni az ellenfeleket, elvették az önbizalmukat,
a hitüket a saját politikájuk sikeres megvalósításában, illetve a magyar választási rendszer sajátosságai miatt a megosztott ellenzék nem tud többséget létrehozni.
Most az ellenzék közeledik egymáshoz, és elkezdi megfogalmazni a saját üzeneteit. Van egy olyan miniszterelnök-jelölt, aki nem herceg akar lenni, hanem első polgár.
A döntő kérdés az, hogy a magyaroknak azon többségét, akiket nem győzött meg a Fidesz teljesítménye, április 8-án sikerül-e rávenni arra, hogy elmenjenek szavazni.
Vagyis nem arról van szó, hogy a Fidesz-szavazókat kellene megtéríteni. A magyarok többségét szolgáló politikát kell megvalósítani.
Ha már a közösségi médiát említette, Ön szerint ennek kulcsszerepe lesz a kampányban?
Igen, azt gondolom, hogy a közösségi média fontos eszköze az üzenetek közvetítésének. Emellett az emberek mozgósításában is hasznos lehet, különösen akkor, ha a média többsége nem tisztességes módon tudósít.
Amit eddig tapasztalt, az alapján a magyar ellenzéki politikusok tudatosan használják a közösségi médiát?
Tekintsünk inkább előre… A különleges magyarországi politikai helyzet természetesen a közösségi médiában is tükröződik. A Fidesz kommunikációja itt is megmutatkozik. Ha baloldali populizmusról beszélünk, akkor ehhez az ellenzék oldalán a közösségimédia-használatnak is hozzá kell járulnia.
A kampány hivatalosan február 17-én kezdődik majd. Mit tanácsolt, jöjjön ki aznap valamilyen nagy dobással az ellenzék?
Az a benyomásom, hogy február 10-én fog történni valami nagy dolog. Az MSZP szempontjából ez egy fontos nap lesz, meg kell erősíteniük, hogy létrejött a szövetség, hogy a viták ellenére létrejött egy egység a változtatás szándékáról, hogy van egy baloldali erő, amely kész arra, hogy ezt a változtatást megvalósítja.
Újabb jelölőszervezeteket vett nyilvántartásba az áprilisi országgyűlési a Nemzeti Választási Bizottság, ezzel már 63-nőtt az induló pártok száma.
LMP: a Fidesz azon az áron teremtett teljes foglalkoztatottságot, hogy ma tömegek robotolnak éhbérért.
Tarlós István szerint értelmetlen a hármas metró akadálymentesítéséről szóló népszavazási kezdeményezés.
8,6 milliárd forintot fizetett ki tavaly jégkár miatt a négy legnagyobb biztosító.
A kétoldalú kapcsolatokat megterhelő barátságtalan lépésnek nevezte Vlagyimir Putyin, hogy az amerikai kormány listát állított össze orosz üzletemberekről és tisztségviselőkről.
Palesztin tüntetők betörtek egy Betlehemben tartott továbbképzésre és elkergették az amerikai oktatókat, így tiltakozva az ellen, hogy Trump Izrael fővárosának ismerte el Jeruzsálemet.
Ezer embert kérdezett meg a Policy Agenda, s a többi a között arra voltak kíváncsiak, van.-e esélye az április választáson a Soros György Pártja nevű szervezetnek. A válaszolók két százaléka szerint a SGYP nyerhet áprilisban, 64 százalék esélytelennek tartotta őket. Azért van még dolga a kormánynak, legalábbis ami az agymosást illeti: a válaszolók 24 százaléka azt válaszolta, hogy ilyen nevű párt nem létezik.
A különös felmérés nem előzmények nélküli. Emlékszünk még a pirézek dicsőséges pályafutására – pedig akkoriban hol voltak még a migránsok – 2007-ben pedig több mint hétezren töltötték ki az egyik internetes újság által összeállított kérdőívet, amelyben a sajtómunkások az iránt érdeklődtek a lapjukat olvasó nagyközönségtől, hogy miért nem csípik a magyar hírességeket? Feltehetőleg a pirézek villámkarrierje lebegett a kérdőív összeállítóinak lelki szemei előtt, hogy a sok létező sztár közé becsempésztek egy kitaláltat is.
Ezt a kitalált személyt Bíró Lukácsnak hívták, Budán lakott, foglalkozására nézve fogorvos volt. Többet nem tudtunk róla, de nem is kellett, mert ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy honfitársaink ismeretlenül is utálják.
Illetve, nem is ismeretlenül: a már említett hétezer válaszolóból ugyanis 1586-an jelezték, hogy ismerik Bíró Lukácsot, az pedig több, mint figyelemre méltó, hogy az utálati listán található 29 híresség közül a budai fogorvos a nyolcadik helyen végzett. Vagyis, e távolról sem reprezentatív, ám mégsem tanulságok nélkül való felmérés szerint mindössze hét olyan híresség élt e honban, akit Bíró Lukácsnál is többen utáltak.
Én nem válaszoltam a kérdőívben szereplő kérdésekre, de ha jobban belegondolok, be kell vallanom: én még ma is utálom Bíró Lukácsot. Pedig sok rosszat nem tudnék rá mondani. Bíró Lukács nem fújja a füstöt a képembe, nem gyújtogatott autókat a televízió székházánál, és a mindennapi betevőt sem a 6-os villamoson, utastársai zsebében szokta megkeresni. Nem lopja szét az országot, nem jár heéikopterrel a felesége barátnőjének lakodalmába, nem nyúlta le a magánnyugdíj-pénztárakban tartott 3 ezermilliád forintnyi megtakarítást. Nem indul padlógázzal, mint előttünk az a baromarcú, nem parkol az út közepén, forgalmi dugót okozva a fél városban, és amit a legjobban utálok: nem keveri össze a helyiség és a helység szavakat.
Bíró Lukácsra semmi rosszat nem tudok mondani, ezért azt kell gondolnom, hogy én is azért utálom, mint honfitársaim többsége: azért, mert mi magyarok szeretünk utálni másokat.
Szeretjük utálni a tanárokat (túl sok a nyári szabadságuk), az orvosokat (csak a hálapénz érdekli őket, hogy rohadnának meg, ahol vannak), a manökeneket (persze, nekik könnyű, mindenkivel lefekszenek, és közben beutazzák a világot), az énekesnőket (csak tátognak pléjbekkre), a biciklis futárokat (lassan hozzák a pizzát), de nem túl népszerűek a ruhatáros nénik sem. (Előadás előtt még csak-csak, de amikor előadás után úgy mozognak, mint egy altatásban lévő beteg lajhár, s ráadásul a mellettünk álló, tolakodó tetűnek előbb adják oda a kabátját, akkor a tetszési indexük, teljes joggal, a statisztikai hibahatárt jóval meghaladó mértékben csökken.)
És nem szeretjük a cirkuszi idomárokat (bántják az állatokat), a tévés személyiségeket (ha meglátunk egyet a boltban, kiderül, hogy sokkal öregebb és alacsonyabb, mint a tévében), a kőműveseket (kispórolják az anyagot a falból, aztán csodálkozunk, ha összedől), az újságírókat (hazudnak, hiába mondta Deák Ferenc, hogy igazat kell írni.)
És persze nem szeretjük a politikusokat sem (pedig, szemben az újságírókkal, nem mindegyik hazudik, csak az, amelyiknek mozog a szája).
Miért éppen Bíró Lukácsot szeretnénk? Lehet, hogy nem is rendes magyar ember, most olvastam valahol, hogy állítólag piréz…
Orbán Viktor pártja utcahosszal vezeti a közvélemény-kutatásokat és minden jel szerint, akárcsak az elmúlt két választáson, rajt-cél győzelmet arat.
Ezzel együtt, sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a Fidesz fél. Sok jel utal erre, legfőképpen az évek óta tartó, milliárdokat felemésztő és egyre fokozódó sorosozás, a migráns- és civilellenes kampány
Mintha nem lennének biztosak magukban a párt vezetői, a nagyvonalúságnak még a látszatát is kerülik, mintha attól tartanának, hogy bármiféle engedmény a gyengeség jele lenne a közvélemény számára.
Legújabban a Nemzeti Választási Bizottság piszkált bele a levesbe. Sajátos – de mondhatjuk így is: önkényes – jogértelmezése még az eddiginél is hátrányosabb helyzetbe hozza az amúgy is ezer sebből vérző ellenzéki pártokat, megnehezítve számukra a koordinált indulás, valamint az egymásra javára történő visszalépés lehetőségét.
A Fidesz egyes vezetőinek néhol arrogáns megnyilatkozásai is arról tanúskodnak, hogy hiába a tetemes előny, valamitől mégis tartanak. Pedig, az előjelek szerint legföljebb a győzelem aránya lehet kérdéses. Igaz, ez sem mindegy: egy kétharmados, vagy annál is magasabb választási győzelem nemcsak bebetonozza Orbán Viktort és kormányát, de az eddigi és az eljövendő lépéseket is legitimálná: Mindez ráadásul jelzésértékű is lehetne: azt mutatná, hogy bár a társadalom többsége, ha nem is ért egyet a kormány minden intézkedésével, de belenyugodott abba, hogy ez a világ a létező világok legjobbika.
Ha a Fidesz csak egy kicsit nyer, akkor már más a helyzet. Ebben az esetben oda a legyőzhetetlenség nimbusza, hiszen mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy rezgett a léc, és ez azokat is elbizonytalaníthatja, akik nem sziklaszilárdan hisznek Orbán pártjában, csak jobb híján szavaztak a Fideszre.
Ha a Fidesz veszít – ha nem is tennénk rá komolyabb tétet, de ez is benne van a pakliban – akkor mindennek vége.
Ezek az opciók, és ezek fényében érdemes beszélni arról, hogy tényleg fél-e a Fidesz, vagy csak a kötelező szerénység mondatja velük, hogy a verseny még nincs lefutva. Utóbbi persze annyiban igaz, hogy a játéknak csak akkor van vége, amikor a bíró hármat fúj a sípjába – onnantól kezdve gólt sem rúgni, sem kapni nem lehet. De addig még minden megtörténhet. Ha a Fidesz valóban tart valamitől, az Simicska Lajos lehet. Mert Orbán Viktor egykori barátjának sok van a tarsolyában. Olyan információk, amelyek nagyon kedvezőtlenül hatnának a kormányzópárt megítélésére.
Tud valamit a Fidesz, és ezért ez a korábbinál is erősebb hektikus hangvétel, vagy egy számára ma még ismeretlen rossztól tart? Utóbbi talán rosszabb, mint a bizonyosság. A Hitchcock-filmekben is azok a legfélelmetesebb jelenetek, amikor a vásznon éppen nem történik semmi, de a szereplők és nézők is tudják, hogy a csend mögött csak látszólagos a nyugalom. Mert hamarosan történik valami, és ami történni fog, az minden korábbinál félelmetesebb és pusztítóbb lesz.
Az élet azonban nem film. Tegyük fel, hogy február végén, vagy március elején Magyarország összes szabad hirdetőfelületén megjelenik Orbán Viktor állítólagos svájci bankszámlájának másolata, rajta a pontos összegekkel és a feladóval. Akkor vajon történik-e valami?
2006-ban az őszödi beszéd napvilágra kerülésekor elég volt egy hangfelvételből kivágott rövid részlet, melyen az akkori miniszterelnök bevallotta, hogy hazudtak a magyar embereknek. Akkor földindulás lett a bejelentéstől.
Ha most hangzana el hasonló a regnáló miniszterelnöktől, nagy valószínűséggel semmi sem történne. A magyarok már beárazták a kormányt, beárazták az ellenzéket és úgy általában Magyarországot. Ismerik a küzdő feleket, és tudják, hogy kitől mit várhatnak.
Ettől persze még félhet a Fidesz. Akár van rá oka, akár nincs.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
„A Stop Soros csomag elfogadása esetén olyan mértékben sértené még az Orbán-féle alaptörvényt is, nem is beszélve az uniós közösségi jogról, hogy még a Fideszes Alkotmánybíróság sem tehetne mást, mint hogy megsemmisíti. Az egyetlen, amit a Fidesz érdekében megtehet, hogy a döntést elhúzza a választásig. A választás után hivatalba lépő kormány tehát akkor jár el helyesen, ha minden további nélkül hatályon kívül helyezi.”
„Azonnal hatályon kívül helyeznénk a Stop Soros csomagot, mivel a civil szervezetek értelmetlen megbélyegzéséről szóló, betarthatatlan, végiggondolatlan és főleg káros törvény. A civil szervezetek fontos és hasznos szerepét el kellene ismerni, és munkájukat segíteni kellene, nem pedig képzelt ellenségként harcolni ellenük.”
„A ’Stop Soros’ csomag egy jogilag rendkívül zavaros jogszabály, ami arra szolgál, hogy a jelenlegi kormány folytassa a propaganda valóságban felépített fantomharcait. Az LMP ezzel szemben a valós problémákkal foglalkozik, és kormányon ezekre fogunk kínálni hiteles és megalapozott megoldásokat.”
