Kezdődik a zsidó vallás egyik legfontosabb ünnepe, a pészah, amely április 7-ig tart. A zsidóság ilyenkor az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékszik.
A fogság történetét Mózes második könyve meséli el, ebben van szó az Egyiptomot sújtó tíz csapásról, majd a zsidók meneküléséről, amelynek során a tenger kettévált előttük. Maga az ünnep neve, a pészah (elkerülés) arra utal, hogy a tizedik csapás, vagyis az elsőszülöttek halála elkerülte a zsidók házait. Ehhez előtte minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt, és a vérével meg kellett jelölnie az ajtót.
A pészah emellett a szabadság és a kovásztalan kenyér ünnepe is.
A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, ezért keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát, amelyet a nap szárított meg.
Mivel a pészah tavaszra esik, így ez a tavasz ünnepe is, az áldozat után az első termést is bemutatták a szentélyben. Az Ószövetség szerint az ókorban ezen az ünnepen egy fiatal kecskét áldoztak a jeruzsálemi szentélyben, amelyet a rómaiak 70-ben leromboltak.
Pészah ünnepén már az előnapra minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból. Ez általánosságban mindenre vonatkozik, ami pészahkor nem kóser. A szabályozás komoly tisztaságot ír elő, a zsidó nők ilyenkor rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek. Úgynevezett
pészahi edényben kell főzni és enni,
a nagyon vallásosak erre az ünnepre külön konyhát tartanak fenn.
Az is az ünnepi kötelezettségek közé tartozik, hogy ilyenkor megfelelő mennyiségű kóser ételt készítenek elő, amelyek közül a legfontosabb a macesz.
Az ünnep a széderestével kezdődik.
A széder héber szó, magyar jelentése rend, azt jelzi, hogy az ünnep a meghatározott rend szerint zajlik. A széder során minden zsidónak egy maceszt kell ennie, a megjelölt időkben meg kell innia négy pohár bort (lehetőleg vöröset), keserű füvet kell ennie, el kell mondania az egyiptomi kivonulás történetét, vagyis a Hágádát, és dicsőítő zsoltárokat kell mondania.
A következő napok úgynevezett félünnepek, az utolsó a kettévált tengeren való átkelésre emlékeztet. A pészahi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától a nyolcadik napi, a halottakért mondott imáig.
A pészah és a keresztény húsvét kezdetben egybeesett (hiszen Jézus keresztény hit szerinti utolsó vacsorája is egy széder volt), majd a 2. századtól a húsvét egy héttel a zsidó ünnep utánra került. A két ünnep formális szétválasztásáról 325-ben a niceai zsinaton döntöttek.