Kezdőlap Címkék Tusványos

Címke: Tusványos

Identitás

A nemzeti identitás totális támadás alatt áll a politikában is, a sportban, a médiában, a szórakoztatóiparban, mindenütt. Ami korábban nacionalizmusnak tűnhetett, az ma létkérdés, mint a kenyér. Muszáj patriótaként kiállnunk a hazánk és a nemzeti identitásunk mellett, mert egyébként felemésztik a támadások. Ugyanez a helyzet a nemi identitás kérdésében is. Én még abban a világban születtem, és Magyarország még abban a világban is van, ahol úgy tudjuk, hogy az ember vagy férfi, vagy nő. Nyugaton már úgy gondolják, hogy az ember nem bináris lény… Hanem akkor micsoda? Itt óriási bajok vannak, kérem. (O.V.)

Hát ja. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy O.V. szerint az „adatokon, táblázatokon alapuló hókuszpókusz mellett szükség van a tudományos gazdaságpolitikai nézetek felett álló józan paraszti ész alapjain nyugvó tételekre”, kristálytisztán áll ellőttünk a kispolgár-középparaszti gondolkodás, annak minden szépségével együtt.

Az ilyen gondolkodás azonnal észreveszi, hogy a világ bonyolultsága óriási bajokat okoz (neki), mely bonyolultságot az óriási bajok megszüntetése céljából csak megfelelő miniszterelnöki intézkedésekkel és Alaptörvény módosításokkal lehet a szükséges primitív szintre visszacsinálni. Olyan primitívre, ami már egy kispolgár-középparasztnak is érthető. A bajok száma ezzel lenullázható.

Tényleg lenullázható, de sajnos csak itthon, mert a primitivizálás miatt jelentkezik egy további gond. A „Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben (ugyancsak O.V.)” önmeghatározásból kiderül, hogy a miniszterelnök alaposan leegyszerűsített észjárása a bonyolultabb gondolkodású politikusok számára értelmezhetetlen. Itthon ugyan jól elvan vele (a miniszterelnöki agyvihar fő helyszíne minden évben Tusványos), de a nemzetközi kapcsolatainkban emiatt folyamatosan jelentkezik egy kövér problémahalmaz, melyet tovább növel miniszterelnök urunk harcos mivolta, akinél fő tárgyalási kellék a koki és a saller. Utóbbiak alól természetesen mentesülnek az olyan országok politikusai és egyéb nagyemberei, amelyek atomerőművet hiteleznek+építenek az országnak, amelyektől földgáz energiahordozót kapunk, amelyek akkumulátorgyárakat telepítenek hozzánk, és amelyek pocsék hitelképességünk ellenére hitelt nyújtanak nekünk. Ezekkel ugyanis kötelező módon nagyon jóban kell lennünk, és ezt (végre valami!) a miniszterelnök úr teljesíti is.

Egy kivétel azért akad, ugyanis meglepetésre egy olyan nagy, tengerentúli ország elnökjelöltjével is jóban van, amelytől nem várhatunk sokat (pláne sok jót nem), még ha a jelölt elnök is lesz, akkor se.

Ma már a nemzeti identitás nem genetikus alapú, mert a különböző törzsek az évezredek alatti nagy kavargásban annyira egyformák lettek, hogy például

Magyarországot a szomszédaitól gének alapján nem lehet megkülönböztetni.

Ebből következően a magyarság ma már nem egy emberfajta, hanem egy kultúrkör, és az, hogy van egy ország, amelyben nagyrészt magyarok élnek, és a magyarok nagyrészt itt élnek, inkább hátrány, mint előny. Különösen, ha az ország miniszterelnöke tíz körömmel kapaszkodik a nemzeti jellegbe, azaz élesen megkülönbözteti magát (a kétharmad miatt ő Magyarország személyesen) minden más országtól, és nem az összefogás, a kompromisszumkész együttműködés, a baráti kapcsolat jellemzi, hanem a kivagyiság, a lenézés és a tapodtat sem engedés.

Mi, Magyarország választópolgárai (plusz néhány másik ország polgárai, akiket Orbán a magyar állampolgárság megadásával felkért, hogy szavazzanak rá) a kétharmaddal igazi szuverénné választottuk őt, azaz azt csinál, amit akar. A baj az, hogy csinálja is, ezért jelenleg minden szempontból igencsak ramaty helyzetben vagyunk, kivéve a NER kedvezményezetteket, meg a környező országokban élő kettős állampolgárokat, mert utóbbiaknak aztán tökmindegy, hogy mit csinál itthon Orbán. Egyáltalán nem érinti őket. Megszavazták, oszt annyi, újabb négy évig nem kell vele foglalkozniuk. Akkor majd újból megszavazzák.

Gyengébb agyi képességűek, akiknek kisebb közösségekben sikerült szuverénségre vergődniük, néha azt hiszik, hogy nagyobb közösségben is szuverénkedhetnek. Tipikus példája a macsó, aki otthon veri az asszonyt meg a gyereket, mert erősebb náluk, és mikor a verés után elmegy a kocsmába, az otthoni diadal következményeképpen úgy gondolja, ott is ő a mérvadó. Általában hamar kiderül, hogy nem, és ebből hátrányok származnak, mivel a kocsmában sem szeretik az asszony- és gyerekverőket, és a csapos sem ad neki több ingyensört. Erre a szuverén persze úgy tekint, hogy nem ám őt támadják személyesen, hanem a családját fosztják meg attól a kis ingyensörtől, mely aljas támadást hős családfőként neki kell elhárítania, és kiverekedni az ingyensör további szolgáltatását (amelynek a döntő részét ő meg a haverjai fogják meginni). Így aztán állandóan a támadásokról hablatyol.

Ma senki sincs veszélyben azért, mert magyar. Senki nem akarja sem elpusztítani, sem más nemzet lányává-fiává átnevelni, azaz a „nemzeti identitás támadás alatt álI” szöveg akkora átverés, hogy a MOL torony eltörpül hozzá képest, azt ugyanis nem hiszem, hogy akad normális ember, aki komolyan így gondolná.

Közelebbről vizsgálva a miniszterelnöki szöveget, a következők mondhatók.

  • Nemzeti identitás totális politikai támadása”: ez alatt derék szuverénünk valószínűleg azt érti, hogy az EU át akar csoportosítani adott számú, idegen nemzetiségű migránst hozzánk, hogy kicsit tehermentesítse azokat az országokat, ahová sokan érkeznek. Orbán képtelen megérteni, hogy nem befogadni kell őket, hanem lefolytatni az eljárást (úgysem marad itt senki, még ha beengedjük őket az EU-ba, akkor se – majd hülyék lennének). Ebből következően, ha valaki a migránsoktól féltené nemzeti identitásunkat, annak a szellemi képességeiről inkább nem nyilatkoznék. Az orosz meg a belorusz kémek úgyis nemsokára kétszer annyian lesznek, mint az itt maradt migránsok. Egyébként is, ha valaki ennyire nem akar migránsokat látni, akkor embercsempészt csak akkor enged szabadon, ha már a rablógyilkosok is mind elhagyták a börtönt. Nemhogy ezrével!
  • Nemzeti identitás totális támadása sport vonalon”: hát igen. A Shaolin testvéreket elvitte Kína, Rapport Richárdot meg lenyúlta Románia. Hja, kérem, a pénz az pénz, azért néha változhat az identitás. Volt még támadás persze, ezen kívül is, például a BL selejtezőn nem ítéltek meg egy szabadrúgást a Fradi javára, mert a csapat magyar (a kapusa például az), ráadásul az olimpián a mi kedves ökölvívó lányunkat legyilkoltatták egy férfival, így veszett oda az aranyérem, ahogy azt a miniszterelnök úr említette volt.
  • Nemzeti identitás totális támadása a médiában”. Sajnos ezt nem tudtam értékelni, egyszerűen nem találtam olyan médiaanyagot, amelyben a magyarok magyarságát megkérdőjelezné bárki, vagy a „magyarokat” en bloc említené negatív kontextusban. Orbánt és körét persze sokan szidják, de az nem a magyar hovatartozás elleni támadás – habár Magyarország elleni támadásnak sajnos mindegyik felfogható, mert a kétharmad okozta szuverénség által, ma Orbán = Magyarország. Egyszemélyben. Egymaga. Mi tettük azzá, szót sem szólhatunk.
  • A szórakoztatóipart talán hagyjuk. Nem figyelem a külföldi stand-up-osokat, hogy mit mondanak rólunk, illetve, hogy mivel támadják a magyarokat.
  • Amint az a szövegéből szintén kiderül, szegény Orbán kénytelen vállalni a harcot a hazáért, nehogy bejöjjön Vörösmarty látomása („S a sírt, hol nemzet süllyed el…”), mert még a végén Hatvanpusztából Sixtyrangeland lesz, ahol ötórai teát szolgálnak fel sötét felöltőben merev arcú komornyikok. Hát hogy nézne az ki ostorpattogtatás és pacalpörkölt nélkül, tessen mondani? Az identitásfelemésztő támadásokat a Fő Patrióta természetesen egyszemélyben védi ki, ezért nem sérült még egy fikarcnyit sem, és sérülése egyáltalán nem is várható. Vagy lehet, hogy azért, mert csak mese az a sok-sok, magyarság elleni támadás?
  • Amit viszont egyáltalán nem értek, az a szexualitás legalább 250 százalékban biblikus felfogása, és annak betartatása tűzön-vízen át. A XXI. század Európájában! Ebben az egyik röhej az, hogy az alapváltozatoktól való sokfajta eltérés senkinek semmilyen kárt nem okoz, mégis kézzel-lábbal, de főleg tudatlansággal küzdünk ellene, a másik meg az, hogy a csecsemő korában abszolút nőnek kinéző Imane Helif-et (ezért anyakönyvezték nőnek – meg is lincselték volna Algériában azt az orvost, aki nem ezt teszi!), pont a mi miniszterelnökünk nevezi férfinak, önmagát verve orrba a tagadott kettősség (bináris lény) elismerésével. Az a szerencséje, hogy sohasem fogja fel igazán, hogy mit beszél. Ebben a beszélés a lényeg, a hülyék (mint én) meg majd megpróbálják értelmezni, de az úgysem jut el pár embernél többhöz.

Mázlista ez az ember! Amint mond, azt a választók mind elhiszik, ha hülyeséget mond, azt pláne, amit viszont látnak, azaz hogy hogyan áll az ország, na, azt nem hiszik el. A szemüknek se. Ráadásul állandóan kétharmadot adnak neki, ha sírba visz minket, akkor is.

Lehet, hogy a gödröt valahol már ássák valakik?

Apróságok

Azt mondja a Kásler Miklós, az emberi erőforrások volt minisztere, hogy ő 50 fokban végzett 10 – 12 órás műtéteket, merthogy nem volt mese, életeket kellett menteni. Köszönjük, Kásler úr! Nagyon frappáns válasz egy rosszindulatú felvetésre.

Ezen rosszindulatú feltevés szerint az egészségügyet a „magyar kormány”-nak csúfolt tehetségtelen banda úgy az árokparton hagyta az adósságaival meg a gondjaival, hogy a XXI. században elvárható, európai szintű működés helyett gyakorlatilag már csak vegetál. Például a kórházakban kevés a klíma, azok is rosszak, de az egészségügy tehetetlen (pénztelen) vezetése képtelen megjavíttatni. Emiatt műtétek maradnak el, nem beszélve arról, hogy a túl meleg kórház igencsak kellemetlen. Főleg a betegeknek, akiknél komplilációkhoz, rosszullétekhez, a betegségük súlyosbodásához vezethet, de az orvosoknak meg a személyzetnek szintúgy – sőt még a látogatóknak is.

Miután lehiggadtunk eme példátlanul rosszindulatú vélemény okozta dühroham után, örömmel állapíthatjuk meg, a briliáns, kásleri válasz azt vágja a rosszakarók képibe, hogy dolgozni kell, nem kritizálni! Nem klíma kell a gyógyításhoz, nem komplikált felszereltség, meg mindenféle drága csilivili, hanem munka, munka, munka, és akkor simán megy minden, mint a zuhanás! Optimizmus legyen a jelszó, szúnyogcsípéssel nem törődünk, szikét ide, az angyalát! Balta is jó, csak előtte törölje le a nővér egy vizes ronggyal, mert nem szeretnék csúnya fertőzést a sebben! Nagy baj lehetne abból, a fertőző osztályra sajnos nem találtunk orvost, nővérek írják a recepteket. Már aki még közülük itt maradt.

Hogy Kásler mennyire vetette el a sulykot nagy kifakadásában, azt mindenki döntse el maga, a lényeg annyi, az orvosok és a személyzet sok munkája és önfeláldozása ellenére az egészségügy nincs a legjobb állapotban. Klímaügyben pláne. Persze, nem csoda, az egészségügyi államtitkár szerint a kórházi klímák annyira bonyolultak, hogy azt még a Mészáros & Garancsi Co. sem tudja uralni agyilag, mást meg nem bíznak meg a karbantartással, mert az kivinné a hasznot, ami rettenet. Klímás céget még nem vett a kormány, most már itt lenne az ideje.

A fenti sajnálatos körülmények miatt az egészségügyi kormányzat három év alatt jutott el a 17 %-os eredményig (14 klímafelújítás a 81 kórházban), így várhatóan további 17,6 év alatt, azaz 2041-ig az összes kórházban befejezik a munkát, ami száguldó országunk szédítő távlatainak egyike. Nincs megállás, mert (mint egykor nagy tanítónk, Rákosi elvtárs mondotta volt) „A határ a csillagos ég”, és az még egyelőre odébb van.

Természetesen ezek a kórházi klímák a világmegváltáshoz, majd Orbán ezt követő mennybemeneteléhez képest pimf ügyek. Nem csoda hát, hogy Semjén halálra röhögte magát Tusványoson, mikor a kórházi klímákról kérdezték, hiszen, mint mondta, „Ebben a háborúban egymillió embert halt meg, egymillió ember. Meghalt bárki is amiatt, hogy a klíma működött, vagy nem működött?” Egymillió. Úgy bizony. Ezekhez képest a klímaügy csak töpörödött semmiség! Különben is rövidülnek a nappalok, nemsokára beköszönt a tél, akkor meg mit tetszik itten hőbörögni?

Az egészségügyet így kivesézvén és ad acta téve, meglepetéssel értesültünk, hogy Tusványoson a kórházi klímák mellett téma lett az oktatás. Na persze nem a szégyenletes bérek miatti tanárhiány, vagy a munkaalapú fideszes szavazóvá nevelést célzó képzési módszerek révén, á, dehogy! Sokkal komolyabb az ok.

Néhány rosszakaró ezt hallva persze ismét működésbe lép, és felteszi a kérdést: az oktatásban miért nem azt látja a kormányzat a legnagyobb bajnak, hogy a tanári pálya a parancsutasításos, rosszul fizetett és túlterheléses jellege miatt elvesztette a vonzerejét? Ugyanis emiatt nem a legjobbak mennek tanárnak, hanem a leggyengébbek (habár ma már azok sem), így az ország jövőjét döntően meghatározó oktatás Orbánék jóvoltából már ma elintézi gyermekeinknek és unokáinknak a pocsék jövőt, azaz a pocsékságért gyermekeinknek és unokáinknak már nem kell semmit tenniük. Különben sem tudnának, hiszen pont őket nevelik ma is szorgos, imádkozó szalagmunkásnak. Csúnya dolog ez egy kimondottan, sőt forszírozottan család és gyerekbarát kormánytól, amely így az átoperálás mellett a tudástól és a kreativitástól is „megvédi” az ifjú nemzedéket.

Így mondanák a rosszakarók, ám ezt mi keményen visszautasítjuk, mert az oktatás átszervezésének hála az új nemzedék tagjai kiváló sportolók lesznek. Igaz, hogy csak elméletileg, mert tesióra ugyan mindennap van, de tornaterem meg nincs. Másra kellett a pénz, ahogy a kórházi klímák esetében is.

Tusványosra és az oktatásra visszatérve az ügyet az új miniszter, Hankó Balázs vetette föl,  mégpedig a modellváltó egyetemek kizárását az Erasmus-, valamint Horizont-programokból. Akit részletesebben érdekel, itt megtalálja, mi most azt vizsgáljuk, hogy a miniszter úr hogyan látja a témát a programhirdető Tusványoson, mert a kizárás keményen kihat a magyar diákok pályázati lehetőségeire:

  • Lássunk tisztán! A felsőoktatás nemzeti hatáskör, amihez semmi köze az EU-nak vagy a Bizottságnak

Miután nem csak Hankó úr, hanem az EU meg a Bizottság is tisztán lát, egy árva szót nem szólt azzal kapcsolatban, hogy a kormány alapítványokba szervezi ki a felsőoktatást, ahol a pénzügyi rész teljes mértékben az egyetemtől független kuratórium kezébe kerül. Kuratóriumra eddig semmi szükség nem volt, mostantól viszont remek állásokat kínál a fideszes „mi kutyánk kölykeinek”, valamint biztosítja a lehetőséget, hogy a kuratórium által kezelt pénzből (miután az Alapítvány, mint olyan, nem közbeszerzés köteles) azok fizethetők, akiket a Vezetőség arra érdemesnek ítél. Ezzel a teljes oktatósereg és a tudományhoz közeli cégek mind a kormány markába kerülnek, azaz Orbánék szokásos pénzosztási technikája (a jók kapnak, a rosszak nem) teljes mértékben érvényesülhet.

  • Felidézte, hogy a programból azért zárták ki a magyar intézmények túlnyomó többségét, mert az uniós források felhasználásával kapcsolatban aggályok merültek fel.

A fogalmazás félrevezető: nem a „túlnyomó többségét” zárták ki, hanem a alapítványokba szervezetteket. Ha ez a túlnyomó többség, az nem az EU hibája.  Az aggályok felmerülése stimmel, ugyanis EU pénzek esetén NINCS OLYAN, hogy KÖZBESZERZÉS NÉLKÜL lehet belőle megrendelni bármit. Ilyet az EU még véletlenül sem engedélyez. Ebből következően, ha a magyar kormány kötelezővé teszi, hogy az EU pénzeket az Alapítványok csak közbeszerzés keretében költhessék el, az EU megnyugszik, visszavonul, és visszaveszi az Erasmus és Horizont programokba a magyar intézményeket. De az Orbán kormány EZT NEM TETTE MEG! De nem ám! Így most az alapítványi egyetemeink ki lettek zárva, és sajnos akármennyire szidjuk is az EU-t, a saját hibánkból. Bizony!

  • Hankó szerint sem az egyetemi kuratóriumoknak, sem a Tempus Közalapítványnak nincs ráhatása az uniós kutatási pénzekre.

Arra, hogy ki kapja az EU-tól a pénzt, tényleg nincs. Az intézmények pályáznak, és a pályázatok elbírálása után azoknak megfelelően osztják szét a pénzt.

A megnyert pályázati pénz elköltésére viszont annál inkább! Úgy költi el az adott intézmény kuratóriuma, ahogy csak akarja, mégpedig bármiféle közbeszerzés nélkül. Na, ez nem tetszett az EU-nak, ám erről Hankónak láthatóan fogalma sincs… hacsak nem… de ezt inkább nem ragoznám.

  • Hankó felkérdezte a közönség soraiban álló oktatási ombudsmant, Aáry-Tamás Lajost, hogy ő tapasztalt-e problémát, illetve megkeresték-e Brüsszelből. Nem keresték, probléma van, persze, mindenhol van, de majd megoldjuk – hangzott a válasz.

A hülyítés magasiskolája. Nesze semmi, fogd meg jól! Ugyan mi a fenének kereste volna az EU a magyar oktatási ombudsmant? Fordítva még talán lett volna értelme, de a kormány még alkudozni sem akart az EU-val, a témát úgy söpörte le az asztalról, mint a sicc, kizárva ezzel a magyar diákokat az EU programokból.

  • Az EU-nak a kormánnyal van vitája, de a gyerekeket zsarolja” – összegezte Hankó a botrányt.

Új miniszterünk láthatóan nem egy IQ bajnok (hogy hogyan került oda, az számomra teljes rejtély). Mit tehetett volna mást az EU annak érdekében, hogy megakadályozza a saját, nekünk oktatásra odaadott pénzének az ellopását? Persze lehet, hogy ez a Hankó féle marhaság is csak trükk a magyar nép ismételt, immár ki tudja hányadik átverése érdekében. Ránk nézve sajnos annál szomorúbb.

  • “Izélhet minket Brüsszel a nemzetköziesítés kapcsán, de ennek a vége az lett, hogy csinálunk egy jobb programot, mint az Erasmus” – méltatta a Pannónia programot.

Brüsszel nem a nemzetköziesítés kapcsán izél minket, hanem a lopási lehetőség kapcsán, amit nem akar megengedni.

Azon, hogy hogyan lehet egy magyar program jobb, mint egy EU szervezésű, mikor a magyar egyetemek a nemzetközi sorrendben sehol, az oktatás meg mind pénzellátásban, mind minőségben (a kettő összefügg) csak a bányászbékához mérhető, töprengjen az, aki az Erasmusból a magyar kormány jóvoltából kimarad.

Hankóról most már egyértelmű a véleményem. Vele is csak többen vagyunk.

Nem volt még elég ezekből, tessen mondani?

Miért marad el Tusványos?

Orbán Viktor nem beszél Tusványoson, mert a rendezvény elmarad – tudatták a szervezők, akik az egészség mindennél fontosabb jelszavát hangsúlyozzák. Csakhogy a rendezvény a nyár végén szokott lenni.

A járvány harmadik hullámát legyőztük – közölte büszkén Orbán Viktor miniszterelnök. A tények eddig őt igazolták: bár a nyitás a járvány csúcspontjához közel volt, mégsem indult meg új fertőzési hullám.

Júliusban jön a negyedik hullám?

A hírek szerint a magyar kormány erre számít. Hasonlóképp gondolkodhatnak Bukarestben is. Romániában az oltási kampány kevésbé sikeres mint Magyarországon.

Ha a magyar kormány valóban a negyedik hullámtól tart, akkor érthetővé válik a merész nyitás. Éppúgy mint tavaly mindenképp lehetőségeket kell teremteni a turizmusnak, amelyet padlóra vitt a pandémia.

Ezenkívül a társadalomnak is szüksége van lélegzetvételre hiszen a járvány már több mint egy éve tart.

Orbánnak át kell írnia a választási forgatókönyvet

Ha lesz negyedik hullám, akkor idén valószínűleg elmarad a fellendülés a gazdaságban. A jövő évi választásra nehéz lesz életszínvonal növekedést produkálni.

Sem az USA sem az EU nem támogatja Orbán Viktort. Oroszország támogatása nem ér sokat, mert Moszkva gazdaságilag agyaglábú óriás. Kína más tészta: a kínaiak óriási pénzügyi lehetőségekkel rendelkeznek, de ezeket kizárólag saját céljaikra kívánják felhasználni. Orbán Viktor támogatása nem szívügyük. Felhasználják a magyar miniszterelnököt mint az EU és a NATO renitens tagját, de ha pácba kerül, akkor rájuk aligha számíthat a magyar miniszterelnök.

Orbán igazi aduja az ellenzék megosztottsága és kormányzó képességének kérdéses volta. Ha viszont ezen változtatni tud a magyar ellenzék a hátralevő hónapokban, akkor az USA és az EU támogatásával győzelmet arathat a jövő évi választásokon.

Orbán Viktor után nem sok könny hullik majd sem Washingtonban sem pedig Brüsszelben. A miniszterelnök rémálma az, hogy Magyarországon se, ha a pandémiát követő gazdasági válság nem enyhül a választásokig.

A győri Savonarola

Az Európai Unió most aztán megkapta a magáét! Nem kisebb kaliberű gondolkodó, maga Semjént Zsolt miniszterelnökhelyettes, a KDNP elnöke közölte a minap a sötét valót az európai közösségről Győrben, a KDNP Önkormányzati Tanácsának üléséről tartott sajtótájékoztatón: a mostani európai uniós bürokrácia olyan alma, amely messze elgurult az alapító atyák almafájától, vagyis hogy ma az EU bűnben él, ha nem is bűnben fogant.

Az Európai Unió és annak értékei kereszténydemokrata értékek, ezért amikor mi, magyarok, keresztények és demokraták „a brüsszeli bürokráciával  harcolunk”, akkor mi vagyunk hűségesek az alapító atyák örökségéhez.

Semjén szerint az ő küldetésük az, hogy „visszatérjünk az alapító atyák örökségéhez, a keresztény civilizációhoz, a nemzetek szuverenitásához és a család örökségéhez”.

Íme a győri Savonarola! Remélem, azért máglyákat nem rakat majd, hogy megsütögesse a bűnösöket, akik nem úgy látják és láttatják a világot, ahogyan ő helyesnek és erkölcsösnek véli.

Mellesleg én, bűnös európai-magyar lélek nem is nagyon értem, mi ez a hirtelen, önálló prédikáció. Végtére is maga, Orbán Viktor nem oly régen, Tusványoson meghirdette az igaz igazságot, s közölte bámuló hallgatóságával, hogy az illiberális demokrácia lényege nem más, mint a keresztény szabadság. Szót sem ejtett akkor az EU alapító atyáiról, csak mondta a magáét. És persze tudjuk, hogy Orbán Viktor  az egyetlen valódi próféta, akinek homlokára íratott lángbetűkkel: Én vagyok az út, az élet, az igazság.

Jaj neked Semjén! Eretnek vagy!

Mi, emberek pedig olvassunk inkább Radnótit!

„Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.“

Jelzők zűrzavarában – Diplomáciai jegyzet

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy valótlan tartalmát – merthogy ezen a nívón nem az akadémiákon zajlanak a viták, hanem a kocsmákban. S ha ez így van, akkor sok minden sejthető, sőt elmondható nem csak Orbán eredendő szándékairól, de arról az »értelmiségi« körről is, mely – a produkció végén – ovációk közepette vetette magát Orbán Viktor lábai elé.” – ezzel az antrée-val kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

Úgy tűnik, egy-egy újabb „hegyibeszéd” elmondásához Orbán Viktornak már túl szűknek bizonyul Tusnádfűrdő, vagy kevésnek az évi egy alkalom. Legutóbb a populizmus „legjobb” hagyományainak jegyében fogalmazta meg az általa vélt szöges ellentétet a keresztényi és a liberális szabadságfelfogás között. A Fidesz politikai kommunikációjában ennyi számít újnak, az alkalmazott módszerek viszont maradtak a régiek. Összekapcsolni néhány nem mindennapi fogalmat, majd úgy értelmezni őket, hogy az kellőképpen igazodjon az aluljáró-filozófiák szokványos színvonalához. Vagyis, amint azt Karinthy örökbecsű módon megkomponálta:

„Nincsen benne semmi, ámde / az legalább érthető.”

Orbán most azt szeretné elhitetni népével, hogy a mögöttük álló másfél évszázadban a nyugati társadalmak megfeledkeztek a keresztényiségről, helyette mindenütt a liberalizmust emelték piedesztálra. A hajdani népi-, majd szocialista demokráciák fosztójelzőihez így emeltetett fel pár éve az illiberalizmus fogalma, most pedig a liberalizmus szabadsága helyébe annak – a fideszes propagandagépezet által vizionált – keresztény ellenpárja.

Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg mindennek valós vagy valótlan tartalmát – merthogy ezen a nívón nem az akadémiákon zajlanak a viták, hanem a kocsmákban, legjobb esetben a kávéházak lazább óráiban. S ha ez így van, akkor sok minden sejthető, sőt elmondható nem csak Orbán eredendő szándékairól, melyek jegyében megosztani kívánta kusza gondolatait hallgatóságával, hanem arról az „értelmiségi” körről is, mely – a produkció végén – ovációk közepette vetette magát Orbán Viktor lábai elé.

Annyit persze érdemes megjegyezni, immáron Orbán Viktor fejtegetéseitől teljességgel függetlenül: a kereszténység eszmetörténetének legkiválóbb ismerői számára nem kétséges, az elmúlt kétezer esztendőben egységes keresztényi szabadságeszme sohasem létezett.

Voltak értelmezések, melyeket különféle keresztény irányzatok elfogadtak vagy vitattak. Érthető módon a legélesebb ellentétek akkor mutatkoztak, amikor a reformáció szembefordult a hagyományos katolicizmussal, ám az azt követő humanizmus végül megállapodott egy olyan szabadság-felfogásban, mely megalapozta először a felvilágosodást, majd pedig annak örökösét, magát a liberalizmust.

Már ennyiből is látszik, a keresztény és a liberális szabadságfogalom nem, hogy ellentétes lenne, de ez utóbbit értelemszerűen az előbbi szülte. Az sem véletlen, hogy a demokratikus társadalmakban intézményesülten létező szabadság, és ehhez kapcsolódóan az emberi jogok, csak ott létezhetnek, ahol hasonló folyamatok lezajlottak, nem feltétlenül keresztényi, de minden esetben felvilágosult és liberális jelleggel.

Minden olyan próbálkozás, mely kijátszani akarja a keresztényit a liberálissal, s a liberálist a keresztényivel szemben, egyértelmű és agresszív kísérletnek bizonyul, hogy a jelzők zűrzavarában maga a szabadság végképp semmivé váljon.

A fogalmak felhígítása – vagy relativizálása – így vezet el az eszmék s végül az értékek teljes pusztulásához. George Orwell klasszikus regénye mutatta meg a legjobban, hogyan semmisül meg a szabadság, ha azt önfeladásként fogalmazzák újra. És a tudás, ha abból kitiltják a kételyt.

Orbán üzenete ez esetben sem rejtett mást, mint öt évvel ezelőtt Tusványoson: akkor a liberalizmus szellemét tiltotta ki a Fidesz táborából, s ezzel megerősítette bennük a demokrácia elutasításának vágyát; most pedig a szabadságot.

Világos beszéd, ha nincs is benne rendszer – sőt légyege az, hogy ne rendet teremtsen a hívő fejekbe, hanem épp a bizonytalanság káoszát.

A gyenge Orbán

„Mert amikor Orbán úgy fogalmaz: „gyűlölnek minket”, akkor nem az ellenzékről beszél, amelyik eddig sem kedvelte őt; s még csak nem is azokról, akiket hidegen hagy a napi politika. Hanem azokról, akik egykor hittek benne, s akiket mostanság egyre több kétség gyötör. Akik készséggel támogatták eddigi sikereit, de nem szeretnének eljövendő kudarcaiban osztozni.”

Az uborkaszezonban mindig a kelletnél sokkal nagyobb hatással szólnak Orbán Viktor tusványosi bejelentései. Idén sem maradt el a provokáció, következményei is láthatóak, de a politikus mondandójával most először nem volt képes rálicitálni a korábbi évekre. Elhamarkodott lenne messzemenő következtetéseket levonni ebből, mindazonáltal felelőtlenség lenne el nem gondolkodni az okokon.

Először is azért, mert a 2014-ben tett „illiberális” bejelentést követően a magyar miniszterelnök – és politikai szerepléseinek megtervezői – következetesen olyan témákat hoztak fel tusványoson, amelyek elsősorban Orbán nemzetközi szerelésének voltak hivatva teret teremteni. Hogy itthon is volt hatásuk, az természetes, de ezt a hatást a nemzetközi közegben kiváltott reakciók tüzelték, ezeknek volt az alárendelve.

Az idei szereplés és annak tematikája jószerével csak itthon keltett igen mérsékelt figyelmet, elsősorban azért, mert szokványos témák kerültek benne elő, s azok sem sikeredtek túl provokatívra. Mi több, mintha

a miniszterelnök valamelyest védekezne, s a „gyűlölnek minket” megfogalmazás is inkább egy – Orbántól szokatlan – alárendelti szerepkört sugallt; valamilyen kiszolgáltatottságra utalva kifejezett gyengeséget mutatott.

Az idei Tusványosnál semmi sem bizonyítja jobban, hogy Orbán komoly csatát vesztett: nem lett belőle nemzetközi szereplő, inkább csak elrettentő példa, s mindeközben igazodnia kell olyanokhoz, akiket eddig megvetett, s akiket európai szinten is le kívánt győzni.

Háttal a valóságnak – Orbán Tusványoson

Az európai szintű – vagyis uniós – politika láthatóan tanult mindabból, ami 2014 óta, főként magyar kezdeményezésre, ellene zajlott. Elmondható: Brüsszel mára sikerrel fragmentálta azokat az erőket, amelyek összefogása, ha sikerült volna, több lenne egyszerű kihívásnál.

A V4-ek ismét versengve igyekeznek elárulni egymást; a szélsőjobb pedig semmilyen szinten sem tudta nemzetköziesíteni önmaga legitim európai jelenlétét.

A két forrást, melyből Orbán és a hozzá hasonlók nemzetközi szolidaritást reméltek, önnön problémái kötik le: a brit kormány karikatúrája lett mindannak, ami az egykori birodalomból egyáltalán még megmaradt; az oroszok elszigetelése pedig soha nem volt ennyire sikeres a hidegháború lezárulása óta.

Orbán iszonyatos erőfeszítése, hogy benn maradjon az Európai Néppártban annak az egyértelmű beismerése, hogy szövetségesek nélkül maradt, s ezért igyekszik valamit visszaszerezni abból a szolidaritásból, amivel a Néppárton belül egykor rendelkezett.

De hogy illúziók ehhez aligha fűzhetők, bizonyítja az a két témakor, amit korábbi provokatív, s a szélsőségeseket megszólítani képes retorikájából még megmaradt: a bevándorlás rémképének felfestése és a kereszténység megmentésének aktualizálása. Mindkettő szerepelt tusványoson is, s mindkettő hangsúlyozása valójából azt igazolja, hogy

a magyar miniszterelnök továbbra is csak a Néppárt egy hangos kisebbségéhez tud vagy kíván szólni, a Néppárt egésze számára azonban üzenetei nem elfogadhatók, mi több, egyre több jel utal arra, hogy tolerálhatóknak sem mondhatók.

Hogy elég lesz-e ennek a kisebbségnek a támogatása ahhoz, hogy a Fidesz októberben visszakapja néppárti pozícióját, azt egyelőre megmondani nem lehet. A konzervatív pártcsalád a felfüggesztett Fidesztől eddig megkapott mindent, amit korábban Orbán vonakodott neki megadni; a 12 európai-parlamenti voks ezzel meglehetősen inflálódott. Orbán személyes befolyása uniós szinten pedig teljességgel megsemmisült. Orbán minden bizonnyal tudatában van annak, hogy rá és Fideszére egyre kevésbé van szükség, épp ezért nem az a kérdés: képes lesz e visszakapaszkodni nemzetközi szintre, hanem, hogy tud-e itthon ismét olyan támogatást maga mellett tudni, ami pótolni képes az elveszett kinti bizalmat és hitelt.

Mert amikor Orbán úgy fogalmaz: „gyűlölnek minket”, akkor nem az ellenzékről beszél, amelyik eddig sem kedvelte őt; és még csak nem is azokról, akiket hidegen hagy a napi politika. Hanem azokról, akik egykor hittek benne, s akiket mostanság egyre több kétség gyötör. Akik készséggel támogatták eddigi sikereit, de nem szeretnének eljövendő kudarcaiban osztozni.

Ara-Kovács Attila

Orbán már tizenöt évre tervezi, az egyén szabadságának csorbítását

Orbán Viktor az egész EU számára írt elő feladatot. Azt, amit ő itthon szeretne 15 év alatt: az illiberalizmus jegyében az egyén és a közösség egyenjogúságának felszámolását. Válságot is lát, már jövőre.

A 30-ik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartott előadásában ország-világ megtudhatta Orbán Viktortól, hogy a magyar nemzet birtokában van azoknak a képességeknek, amelyekkel meg tudja magát védeni, biztató pályán van,

további fejlődését pedig nem belülről, hanem kívülről fenyegeti veszély.

A miniszterelnök mindjárt 15 évre szóló feladatokat, pontosabban az ő terveit ismertette, világossá téve, hogy végleges politikai berendezkedést építettek ki az „illiberális demokrácia” néven, és azt szeretné, ha ez válna uralkodóvá egész Európában.

Rendszerváltások sora

Megtudtuk, hogy a rendszerváltó nemzedéknek az volt a feladata, hogy kivívja az ország függetlenségét és szabadságát.

  • 1990 és 1994 között következett az első, „liberális rendszerváltás”, a tőkés piacgazdaság, illetve egy demokratikus jogi és politikai intézményrendszer felépítése.
  • 1994 és 2010 között a szocialista rendszer és internacionalista segítőik visszatért utódcsapatait kellett legyőzniük.
  • A második, „nemzeti rendszerváltás” tervrajza a 2006-2010 között készült el, majd be kellett vezetni, ki kellett építeni az új, közösségelvű nemzeti rendszert, az ehhez szükséges politikai győzelmet – a kétharmadot – ki kellett vívni.

Most pedig következik 15 év feladata.

Előtte lesznek kihívások, már jövőre

Szerinte az ország önrendelkezését visszaszerezték, a Nemzetközi Valutalap „hazament”, Brüsszellel sikeresen vívták meg küzdelmüket és a határokat is megvédték a migrációval szemben. És bár minden rendben van,

  • Magyarország ma biztató pályán van,
  • rendezett pénzügyek,
  • csökkenő adósság,
  • erős növekedés,
  • emelkedő bérek,
  • izmosodó kis- és középvállalatok,
  • gyarapodó családok
  • és lendületes nemzetépítés,

az ország biztató pályán maradását nem belülről, hanem kívülről fenyegeti veszély, ezeket a támadásokat kell elhárítani.

Sőt, ha a jövő év tavaszán beigazolódik az európai gazdaság kilátásaira tett helyzetértékelésük,

már 2020 tavaszán egy második gazdaságvédelmi akciótervre lesz szükség, ősszel pedig egy harmadikra is.

Ezeknek a versenyképességet kell javítaniuk

Feladatszabás az Európai Bizottságnak

Ezután megszabta az Európai Bizottság feladatait azután, hogy „bonyolult manőverek eredményeképpen” sikerült megakadályozni, hogy Soros György embere kerüljön az EB élére, és hogy ideológiai gerillákat helyezzenek fontos európai tisztségekbe. Az EB-nek

  • abba kell hagynia a politikai aktivizmust,
  • mert nem politikai testület,
  • nem dolga, hogy programja legyen,
  • nem dolga, hogy politikai támadásokat intézzen a tagállamokkal szemben.

Ezzel szemben az irányt meghatározó, stratégiai döntéseket a választott miniszterelnökökből álló Európai Tanács hozza meg, az EB-nek ki kell vonulnia a migráció témaköréből és a schengeni övezethez tartozó tagállamok belügyminisztereiből létrehozandó tanácsnak kell átvennie a migrációval kapcsolatos összes jogkört és teendőt.

Az ideológiai szembenállás

A „15 éves terv” kerete egy elvi-ideológiai szembenállás. Az, hogy a nemzetközi közvélekedés szerint a világban liberális demokráciáknak kell működniük, ezeknek egyfajta liberális internacionalizmust megvalósítaniuk, ebből egy liberális birodalomnak kell kikerekednie. Az EU pedig nem más, mint ennek megtestesülése.

„Nyilvánvaló, hogy ami Magyarországon történik, az valami más.”

Orbán szerint amikor 2010-ben arra kellett felelni, hogy a megörökölt problémák megoldása elképzelhető-e a liberális demokrácia keretein belül, azt válaszolták, hogy ezeken a kereteken belül nincs jó válasz, mást kell létrehozni. Úgy ítélték meg: fenn kell tartani a tőkés piacgazdaság kereteit, a demokratikus jogi és politikai intézményeket, de a társadalmi szerveződés módját meg kell változtatni. Ez nem más, mint az, hogy „demokrácia igen, liberalizmus nem”.

Az egyén nem egyenlő a közösséggel

Fontos vonulata az orbáni ideológiának az egyén és a közösség viszonya. Mint  mondta,

új elvi alapokra helyzeték a közösség és az egyén egymáshoz való viszonyát.

A liberális rendszerben egyének egymással versengő halmaza a társadalom, nincs nemzet, legfeljebb politikai nemzet. Az illiberális vagy nemzeti nézőpont szerint viszont a nemzet történetileg és kulturálisan meghatározott közösség, amelynek tagjait védelmezni kell, felkészíteni a világban való közös helytállásra és az az egyéni teljesítmény érdemel elsősorban elismerést, amely a közösség javát is szolgálja.

Az elismerésre méltó teljesítmény pedig nem magánügy.

Ilyen például az öngondoskodás, a munka, a saját egzisztencia megteremtése, az adófizetés, a családalapítás, a gyermeknevelés, valamint a nemzeti önreflexióban való részvétel.

Orbán maga is arról beszélt, hogy

Magyarországon létrejött egy illiberális állam és egy valódi államelméleti, politikaelméleti modell,

sajátos keresztény-demokrata állam.

És hogy világos legyen, mit jelent ez a fentiekkel összefüggésben, kifejtette: az illiberális gondolkodásmód szerint

az egyén szabadságra való hivatkozása nem írhatja felül a közösség érdekeit.

Kijelentette: illiberális az, aki védi a határait, védi a nemzeti kultúráját és elutasítja a külső beavatkozást és a birodalomépítési kísérleteket. Az illiberális politika értelme tehát nem más, mint a keresztény szabadság, a keresztény szabadságért dolgozó politika pedig arra törekszik, hogy megvédjen mindent, amit a liberálisok elhanyagolnak, elfelejtenek és megvetnek.

Vagyis a következő 15 évet „azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal, mert Magyarországot csak így tudjuk megerősíteni”. Bár „a pálya feléjük lejt”.

Deutsch kolléga, itt a segítség! – Újhelyi István nyílt levele

Na, kecskére káposztát! – kiáltottak fel sokan, amikor olvasták a Népszava legutóbbi cikkét arról, hogy Deutsch Tamás lehet az uniós korrupciós ügyeket vizsgáló bizottság egyik alelnöke.

Valóban van abban némi egészen nevetséges, hogy a fedett pályás „brüsszelezésben” és „sorosozásban” világcsúcstartó Hidvéghi Balázst (fideszes kommunikációs igazgatóból lett EP-képviselő) a jogállamiság kérdéseivel foglalkozó EP-szakbizottság egyik alelnökének jelölték, ahogyan az is sajátos, hogy Deutsch Tamás pedig a költségvetési ellenőrző bizottság egyik alelnökségét kaphatja. Ez épp a holnap kezdődő hét belső szavazásainak eredménye lesz.

Hozzá kell tenni, hogy Deutsch kolléga régi motoros Brüsszelben és nem először ülne a hivatkozott bizottság alelnöki székében, kisebb megszakítással immár harmadik alkalommal nyerné el ezt a tisztséget. Tulajdonképpen nincs is tehát sem meglepetés, sem ok a fanyalgásra, hiszen nincs újdonság a képletben. Az persze kérdés, hogy a fideszes képviselők miként fognak élni ezekkel a jogosítványokkal. Deutsch Tamás egyike lesz azon alelnököknek, akik felügyelik az EU költségvetésének szabályosságát és hatékonyságát, társaival együtt ellátja az uniós intézmények gazdálkodásának felügyeletét például annak az Európai Számvevőszéknek a jelentései alapján, amelynek korábban magyar tagja is volt Fazakas Szabolcs személyében és akinek a kinevezését épp a már hivatkozott szakbizottság tagjaként Deutsch kolléga minden lehetséges eszközzel, feljelentéssel, szivárogtatással, botránykeltéssel igyekezett anno megakadályozni.

De ugyanebben a költségvetési ellenőrző bizottságban igyekezett Deutsch kolléga keresztbe feküdni az Európai Parlament többsége által később elfogadott Sargentini-jelentésnek is a magyarországi jogállamisággal kapcsolatban. Olyannyira lelkes volt, hogy egyszer még önmaga hazugságát is lebuktatta. Egy tévéinterjúban azt állította, hogy próbált módosító beadványokat csatolni a jelentéshez, mert a dokumentumban számos hibás adat van, például az egyetlen ajánlattal lebonyolított (értsd: a fideszes oligarcháknak kijátszott) közbeszerzési eljárások száma szerinte jóval kevesebb, mint a jelentésben szereplő adat. Ehhez képest a valóság hamar kiderült: Deutsch egyetlen módosítójának sem volt nyoma a rendszerben, a jegyzőkönyvek szerint pedig épp

a költségvetési ellenőrző bizottság egyik ülésén maga ismerte el az egyszereplős közbeszerzések magas számát, igaz azzal védekezett: más országokban is vannak hasonló, büszkeségre okot nem adó adatok.

Nincs és nem is lehet tehát feltétlenül komoly elvárásunk Deutsch kollégával szemben azzal kapcsolatban, hogy az érdemi szakmunka mellett (amilyen például az Eurostat reformjáról szóló szakbizottsági dossziéja volt) valódi és hatékony őrzője legyen az uniós forrásoknak és az európai adófizetők pénzének. Ha mégis ezt választaná, úgy adok egy kis segítséget: figyelmébe ajánlom egyfelől a szakbizottság által a Sargentini-jelentéshez benyújtott különvéleményt, olvasmánynak az Európai Ügyészség fontosságáról készített tanulmányt, de vizsgálódásra javasolnám többek között az Elios-botrány uniós forrásokra gyakorolt hatását, a Farkas Flórián felelősségét felvető „Út a munkába”-program sajátos forrásfelhasználását, Mészáros Lőrinc uniós adófizetői pénzeken történő meggazdagodását és a már hivatkozott egyszereplős közbeszerzések közti összefüggéseket, vagy akár az Európai Unióba bejutást segítő fideszes letelepedési kötvények hátterét.

Ehhez persze az kellene, hogy várható alelnöki megválasztása után az európai embereket, köztük a magyar állampolgárokat akarja képviselni a NER érdekei helyett.

Ez a választás áll minden fideszes EP-képviselő előtt. Hogy is szokta Deutsch kolléga mondani? „Ennyi.”

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvenegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Trócsányi László nem lesz az Európai Bizottság tagja

0

Hiába a magabiztos nyilatkozatok, hiába a gőgös ünneplés és az udvari elemzőnyaloncok kábult nyelvcsapkodásai: Orbán Viktor bizony elszámolta magát. Kétségkívül rutinos szerencsejátékos, de lássuk be, most rossz helyre tette a zsetonokat.

Mutathatja naphosszat a kormánypropaganda, ahogyan a Gazda zsebre dugott kézzel vonulgat a brüsszeli piros szőnyegeken, ebben a westernben nem neki osztották a sheriff-csillagot. Az, ahogyan nemrég még magabiztosan rázta magát az európai szélsőjobb aktuális popsztárjainak, vagy ahogyan kajánul marta a néppárti vezetőket, mára kiderült: stratégiai hiba volt.

Európa felvilágosult felében ugyanis nemhogy az EU-szkeptikus szélsőjobb, de épp hogy a liberális-zöld vonal és az Európai Szocialisták Pártja erősödött meg (? *szerk.); Európa többségi politikája pedig továbbra is a közös értékek és nem – ahogyan a Fidesz remélte – az európai értékek szétverése mentén fog haladni. Rettentő kínos, ahogyan a fideszes EP-képviselők magyarázkodnak a brüsszeli folyosókon és törleszkednek a régi kollégákhoz, csak hogy elnézzék nekik a közös család elleni kirohanásokat. Az pedig valami egészen gerincroppantó helyzet lehet, ahogyan például Hidvéghi Balázs, a Fidesz újdonsült EP-képviselője kénytelen felismerni, hogy épp annak az Európai Uniónak lesz az egyik felkent tisztségviselője, amelyről a párt kommunikációs igazgatójaként még tudatosan végighazudta az elmúlt éveket. Reggel, délben meg este.

Lesz azonban ennél jóval kellemetlenebb is.

Orbán Viktor ugyanis egy olyan embert kíván a következő európai kormányba, az Európai Bizottságba delegálni, aki borítékolhatóan meg fog bukni a meghallgatásokon. Trócsányi Lászlóból nem lesz európai biztos és nem pusztán azért, mert én például bizonyosan nem fogok megszavazni egy olyan testületet, amelyben ő tag lehet, hanem azért sem, mert Trócsányi élő szimbóluma annak az illiberális, Európa-ellenes rémálomnak, amelyet Orbán kiépített. És ezt az európai döntéshozók, képviselők többsége is pontosan tudja. Trócsányi az az ember, akinek ügyvédi irodája képviselte a bankokat a magyar devizahitelesekkel szemben az bíróságon. Trócsányi az az ember, akinek ügyvédi irodája milliókat kapott a Matolcsy-féle jegybanktól és annak közpénzzel mutyizó alapítványaitól. Trócsányi az az ember, aki minden áron akadályozza, hogy hazánk csatlakozzon az Európai Ügyészséghez és ő az az ember, aki kidolgozója a fideszes közigazgatási bíróságok kormányzati fölénnyel áterőszakolt új rendszerének. A Fidesz jelenlegi helyzetét és Trócsányi esélyeit is kiválóan jelzi, hogy a közigazgatási bíróságok rendszere kapcsán a biztos-jelölt nemrég még azt mondta: nemzeti ügyről van szó, Brüsszel pedig „ne üsse bele az orrát abba”, hogy a magyar kormány mit csinál. Ehhez képest a Néppárt felé tett gesztusként nemrég felfüggesztették a közig-bíróságok bevezetését, Trócsányi pedig már szánalmasan magyarázkodott, mondván nincsenek meg hozzá a „nyugodt körülmények”.

Tisztelt választók! Trócsányi Lászlóból biztosan nem lesz uniós biztos.

Ha a Fidesznek van esze és józan helyzetfelismerő képessége, akkor még idő előtt visszahúzza és valaki mást jelöl a Bizottságba. És ne higgyenek majd a kormányzati sumákolásnak, meg kommunikációs hókuszpókusznak: Trócsányi azért nem lesz uniós biztos, mert a Fidesz politikája és az európai közösség ellen elkövetett bűnei miatt Orbánék emberei vállalhatatlanok. Pont. Minden más szöveg egyszerű hazugság.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáznegyvenhetedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István

Ha fel- még nem is, de bejelentették Orbánt

0

E sorok írása közben közelíti a háromszázat (és folyamatosan emelkedik) Gábor György egy napja megjelent Facebook-posztjának megosztást jelző mutatója. A filozófus a Tett és Védelem Alapítvány online jogsegély oldalán tett bejelentést Orbán Viktorról, amiért az belga nácikkal „parolázott, s őket látta el jó tanácsaival”. A dolog pikantériája, hogy a TEV-et az a Köves Slomó rabbi által vezetett EMIH alapította, amely a jelenlegi kurzusnak kedves zsidó szervezet. „Semelyik hatalomnak nincs joga, hogy egy színes közösségből saját belátása szerint kiemelje bármelyiket, mert a mi függetlenségünkbe nyúl ezzel bele” – reagált erre Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke.

„Olyan neonácikról van szó, akik – mint ez kiderült –, örömmel szórakoztatják magukat különféle fotókkal, például Hitler portréjával, avagy olyan felvétellel, amelyen egy szeneslapát látható, a lapáton földről felszedett hamu, s a kép fölött felirat: Hogyan kell felszedni zsidó csajokat („How to pick up Jewish chicks”)” – áll a posztban, amely így folytatja:

A magam meggyőződése szerint Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének, az ország második legfőbb közjogi méltóságának, aki a zéró tolerancia elvét vallja, meg kell szólalnia.

Világossá kell tennie, hogy számára elfogadhatatlanok ezek a nézetek, s el kell határolódnia a belga neonáciktól, nyári beszélgetőpartnereitől.

„Ha nem teszi meg, s hallgat, az annak a kifejezése, hogy a vidám, mosolygós képeken hasonlóan gondolkodó és hasonló világnézetet valló elvbarátok láthatók, a belga neonáciktól Orbán Viktorig, Magyarország miniszterelnökéig”

– írja Gábor György, aki a Tett és Védelem Alapítvány állásfoglalását kért az ügyben.

Az EMIH – Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Dr. Köves Slomó vezető rabbi kezdeményezésére, 2012 novemberében hívta életre a Tett és Védelem Alapítványt, mely a romló minőségű közbeszéd, a kirekesztés, az antiszemitizmus táptalaját adó ismerethiány, valamint az atrocitások és törvényszegések elleni erélytelen jogi fellépéssel szemben kíván új alternatívát nyújtani, a pozitív zsidó identitás és a közösségi szerveződés stratégiája mentén.

Küldetéséről a többi között az olvasható honlapján:

„A véleményformálók és közszereplők elsődleges felelőssége, hogy a rasszizmus és az antiszemitizmus kérdését, mint a társadalom egészét fenyegető betegséget közelítsék meg,

Az amúgy végletekig megosztott országban a politikai szereplőknek felül kell emelkedni az aktuális politikai érdekeiken

úgy, hogy ne a téma kisajátításában vagy relativizálásában lássák saját küldetésüket.”

Forrás: http://tev.hu/jogsegely/

Mint ismeretes, a Köves Slomó vezette EMIH jó viszonyt ápol a kormánnyal, vezetője pedig az április választásokat megelőzően maga is beszállt a kampányba, egy fideszes jelölt mellett tette le a voksát, nevezetesen, Hollik István Fideszes képviselőjelölt választási szórólapján szerepelt. Mindennek fényében nem lehet véletlen, hogy a három év után jövőre, a magyarországi holokauszt 75. évfordulóján végül megnyílni látszó Sorsok Házát a kormány döntése értelmében Köves Slomóék a Schmidt Mária által vezetett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvánnyal együttműködve alakítja ki, a múzeum tulajdonosa az EMIH lesz. (A Sorsok Házával kapcsolatos előzményekről itt is írtunk.)

Fotó: Youtube

„A zsidó közösség sokszínű, az EMIH e közösség egy kicsiny része… semelyik hatalomnak nincs joga, hogy ebből a színes közöségből saját belátása szerint kiemelje, preferálja bármelyiket, mert ezzel a függetlenségünkbe nyúlik bele…ez rossz gyakorlat…

nem az antiszemitizmusról van szó, hanem a hatalomgyakorlásról, ami sérti a függetlenségünket”

– reagált a Sorsok Házával kapcsolatos hírre a Klub Rádió Megbeszéljük c. műsorában Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke.

Szerinte nagyon fontos legitimációs kérdést vet fel az egész eljárás, amelynek a tanúi voltunk: van-e a hatalomnak joga kijelölni, hogy ki fogja képviselni a magyarországi zsidó közösséget”. A válasz Heisler szerint az, hogy nincs ehhez joga. Mint emlékeztetett rá: a Mazsihisz egy olyan neológ mozgalom képviselője, amely többszáz éve a társadalomba integrálódva él Magyarországon, s demokratikusan választja meg a vezetőit.

„Köves Slomóék  egy nemzetközi szervezet tagjai, kevés magyar hagyománnyal, megkérdőjelezhető legitimációval, s nincs mögötte erős közösség. Attól még nem közösség, hogy a kormány rengeteg ingatlannal és vagyonelemmel”.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK