Mikor szembe kéne nézni
önmagunkkal
lehajtjuk fejünket
jól megnézzük cipőnk orrát
majd megvonva vállunkat
nagyot rúgunk
egy véletlenül arra járó
teljesen ártatlan kavicsba.
Címke: tükör
Törött tükör
Tarkovszkij emlékei
Andrej Tarkovszkij többször kihozott a sodrából, felkavart a filmjeivel, úgy, ahogyan igen kevesen. Fiatal koromban akár bőgtem rajtuk, meg háborogtam, hogy hogyan lehet ennyire mélyre ásni, lemenni a lélek legeslegmélyebb bugyraiba, nem hagyni békét a nézőnek, őt is valami hasonlóra késztetni. Hogy jön ő ehhez, még akkor is, ha zseni? Elmentem hát megnézni a Műcsarnokba a Tarkovszkijról szóló fotókiállítást, aminek Emlékek tükre a címe.
Ha úgy tetszik, ez az Éden, ez a Paradicsom, ahonnan a későbbi filmrendező elindul a nagyság és a világhírnév felé. Aztán fiatalkorából már vannak kevésbé idillikus képek, amikor például katona egyenruhás apját szorítja magához görcsösen, érezhetően nem akarja elengedni, nem akar tőle elválni. Később már végképp adódnak apja nélküli képek…
A Tükör című filmben visszatért gyermekkorának színhelyeire, megidézte egykori önmagát. Vladimir Murasko pedig fotókat készített a forgatásról. Arról például, hogy Tarkovszkij már ráncos, de változatlanul erős kisugárzással rendelkező édesanyja, hogyan találkozik az őt alakító karizmatikus színésznővel. A valós élet és a forgatás momentumai többször egymás mellé kerülnek a kiállításon. Lehet párhuzamot vonni. Andrej A. Tarkovszkij, a filmrendező fia, a Nemzetközi Andrej Tarkovszkij Intézet elnöke, a kiállítás kurátora, válogatta a hatvan felvételt.
Ez a kiállítás egy kicsit segít megidézni őt.