Kezdőlap Címkék Trockij

Címke: Trockij

Új főparancsnok  az Ukrajnában harcoló orosz csapatok élén

Alekszandr Dvornyikov hadseregtábornok leváltásáról már régóta elterjedtek hírek hiszen négy hónappal Ukrajna megtámadása után még mindíg nem sikerült elérni a stratégiai célt: az ukrán fegyveres erők összeroppantását.

Az oroszok mundenható ura úgy találta Dvornyikov tábornok alkoholizmusa már parancsnoki tevékenységének rovására ment. Dvornyikov, aki Szíriában bizonyított, most sem volt eredménytelen hiszen Kelet Ukrajnában az oroszok harci sikereket értek el. Csak épp nem akkorát, hogy a tárgyalóasztalhoz kényszerítsék Zelenszkij ukrán elnököt. Putyin most már minden bizonnyal tűzszünetet akar hiszen nemigen reménykedhet abban, hogy megnyeri a háborút, és uralma alá kényszeríti egész Ukrajnát.

A brit és az amerikai hírszerzés korábban azt tartotta valószínűnek, hogy a légierő eddigi parancsnoka veszi át az ukrajnai orosz csapatok főparancsnoki tisztét. Putyin másképp döntött: a politikai főcsoportfőnököt bízta meg azzal, hogy vigye dűlőre a harcokat Ukrajnában.

A főkomisszár, akinek komoly katonai múltja van

Trockij, a Vörös Hadsereg megalapítója találta ki, hogy az orosz hadseregben legyenek politikai tisztek, akik ellenőrzik a katonai vezetőket, és harcra buzdítják a legénységet.

A főkomisszár azután a szovjet rendszer fontos szereplője lett, tagja a kommunista párt központi bizottságának.

Sztálin főkomisszárja csúfosan megbukott akkor amikor a nácik offenzívája Moszkvát fenyegette 1941-ben. A tábornok félt, berúgott és eltévedt a fronton, a senki földjére került. Minthogy hallott a nácik Kugel befehl-jéről vagyis arról, hogy a komisszárokat azonnal agyonlövik, ezért letépte rangjelzését,  és megszabadult kommunista párttag könyvétől. Ilyen állapotban találtak rá a szovjet csapatok, akiknek példát kellett volna mutatnia. Sztálin parancsára kivégezték.

A Szovjetunió bukása után is megmaradt a politikai tisztek rendszere noha az ortodox egyház is mind nagyobb szerepet játszik ezen a téren.

A legutóbbi időkig Genagyij Zsidko vezérezredes töltötte be ezt a tisztséget. Ám amikor a hétvégén Ukrajnába látogatott Szergej Sojgu hadügyminiszter társaságában, akkor a televízióban nem úgy mutatták be mint politikai főcsoportfőnököt hanem csak mint Zsidko vezérezredest. Ebből a brit és az amerikai hírszerzés arra következtetett, hogy ő az új orosz főparancsnok Ukrajnában.

Elődjéhez hasonlóan ő is harcolt Szíriában méghozzá az orosz csapatok vezérkari főnöke volt 2016-ban a közel-keleti országban. Valerij Geraszimov hadseregtábornok, az orosz fegyveres erők vezérkari főnöke, már ott megdicsérte mint “leleményes és önálló, kreatív döntésekre képes parancsnokot”.

Erre most nagyonis szüksége lesz Zsidko vezérezredesnek, ha nem akar elődjéhez hasonlóan két hónap után megbukni.

Putyin elnök sikert vár el tőle, mert minél tovább tart a háború Ukrajnában annál inkább csökken Oroszország gazdasági ereje és nemzetközi presztízse.

Jellemző, hogy Putyin legfontosabb “szövetségese” Hszi Csinping elnök épp akkor rúgta ki orosz kontakt emberét amikor a BRICS virtuális csúcsot rendezték meg Pekingben. A kínai elnök tanácsadói pedig nyíltan arról beszélnek és írnak, hogy Oroszország elveszítheti a háborút Ukrajnában. Nemcsak azért, mert gazdaságilag egyre gyengül hanem azért is, mert az orosz fegyverek általában egy generációval el vannak maradva a Nyugattól. Ha ezek a korszerű nyugati fegyverek megérkeznek Ukrajnába, és megfelelően kiképzett ukrán katonák használják őket, akkor ellensúlyozni tudják az oroszok mennyiségi fölényét.

Orbán is neo-bolsevik lenne?

0

„A bolsevizmus visszatért és van miért aggódnunk” – címmel jelentetett meg egy terjedelmes írást a The Washington Post című lapban Anne Applebaum, amerikai történész, író. Írásának egyik fejezete a többek között Orbán Viktorról is szól. Az, amelyik a következő címet viseli: A neo-bolsevikok.

 

A szerző példákat sorol az általa ténylegesen marxistának tartottakra, mint írja, Spanyolországban és Görögországban erős párttá szerveződtek, Nagy Britanniában a Munkáspárt jelenlegi vezetője, Jeremy Corbyn is a szovjetbarát baloldalról érkezett, s az USA-ban is megtalálhatók a Demokrata Párt mentén, valamint egyetemi kampuszokon. Ám bármennyire is divatos a baloldal egyes körökben, hatalma nincs, s nem is volt képes valódi forradalomra. Napjaink legbefolyásosabb bolsevikjai – akik

Leninhez és Trockijhoz hasonlóan a politikai szélsőségek farvizén indultak, mára hatalomra jutottak és valódi befolyásra tettek szert számos nyugati országban – nagyon is különböző politikai hagyományokból jöttek  

– hökkenti meg az olvasókat a szerző, akiknek szavait a lapban két politikus képe illusztrálja e helyen: Marine Le Pen francia szélsőjobbos politikusé és Orbán Viktor magyar miniszterelnöké.

„Donald Trump, Orbán Viktor, Nigel Farage, Marine Le Pen és Jroslaw Kaczynski: habár őket gyakran széljobbosként vagy alt-right-ként emlegetik, valójában neo-bolsevikok, akiknek kevés közük van ahhoz a jobboldalhoz, amely a II. Világháború óta a nyugati politika része, és nem kapcsolódnak a mai konzervatív pártokhoz sem”

– szögezi le Applebaum. A kontinentális Európában megvetik a kereszténydemokratákat, akiknek a bázisa az egyház, s akik a II. Világháború borzalmai után a moralitás visszahozását célozták meg. S nincs semmi közük az angolszász konzervativizmushoz sem, amely a szabad piaci gazdaság, a szólásszabadság és a burke-i liberális konzervativizmus szószólója. Akár a német vagy a holland kereszténydemokratákat, akár a brit Torykat, az amerikai republikánusokat, a kelet-európai konzervatívokat vagy a francia gaullistákat vesszük, a háború utáni nyugati konzervatívok egytől egyik a képviseleti demokrácia, a vallási tolerancia, a gazdasági integráció és a nyugati szövetség az elkötelezett hívei.

Ezzel szemben az új jobboldal vagy alt-right neo-bolsevikjai nem akarják konzerválni vagy megőrizni azt, ami van. Nem követik a burke-i utat, ők olyan radikálisok, akik meg akarják dönteni a meglévő intézményeket.

A Lenin és Trockij által ajánlott fals és félrevezető jövőkép helyett ők a múlt fals és félrevezető vízióját kínálják. Olyan világot idéznek meg, amelyben etnikailag és faji alapon tiszta nemzetek vannak, a régi hagyományok szerinti gyárak működnek, a hagyományos férfi-női hierarchiák az uralkodók és a határok átjárhatatlanok. Ellenségnek tekintik a homoszexuálisokat, a faji és vallási kisebbségeket, az emberi jogok szószólóit, a médiát és a bíróságokat. Sokszor nem valódi keresztények, inkább cinikusok, akik a „kereszténységet” törzsi azonosításként veszik, ezzel különböztetve meg magukat ellenségeiktől:

ők a „muzulmánok” ellen harcoló „keresztények”, vagy ha nincsenek muzulmánok kéznél, akkor a „liberálisok ellen mennek.

Szélsőséges mértékben adaptálták Lenin kompromisszumot nem tűrő hozzáállását, a társadalmi csoportok antidemokratikus felosztását és gyűlölettel teli rátámadását az „illegitim” ellenfeleikre. A hatalmon lévő lengyel illiberális nacionalista Jog és Igazságosság pártja a lengyeleket  „igaz lengyelekre” és „lengyelekre a legrosszabb fajtából” csoportokra osztja. Trump „igazi” amerikaiakról beszél, ellentétükként pedig az „elitet” emlegeti.

Stephen Miller, Trump beszédírója a közelmúltban a „kozmopolita” kifejezést használta egy keményen kérdező újságíróra, ami a zsidók közkedvelt sztálinista „beceneve” volt.

Meglepő módon, már a briteknél is megkezdődött a leninista nyelvezet használata: amikor 2016-ban egy bíró kimondta, hogy a Brexit népszavazás eredményét a Parlamentnek meg kell erősítenie, a xenofób kilépés-párti Daily Mail vezető anyagában bírák képeit hozta le azzal az aláírással, hogy „Az emberek ellenségei”.

Donald Trump első száz napja kaotikus és kiszámíthatatlan volt. Trump Twitter fiókjában az „amerikai emberek ellenségei” kifejezést használta, habár kétséges, hogy értette a történelmi kontextusát, a körülötte lévő emberei közül sokan bizonyára. Steven Bannon (megj.: Trump nemrég távozni kényszerült főtanácsadója), Stephen Miller és páran mások Trump közvetlen környezetében pontosan tudják, hogy egy ambiciózusabb cél eléréséhez vezető út első állomása csupán a politikai ellenfelek legitimációtól való megfosztása az „elitista” és „nem-amerikai” kifejezések sulykolásával, valamint a sajtó megcímkézésre, mint „álhír-terjesztő”.

Ha komolyan vesszük azt, amit ezek a szélsőségesek mondanak, akkor a végcéljuk olyan, amelyet a bolsevikok is megértettek volna: a meglévő politikai rend szétrombolása, beleértve az amerikai alkotmányt.

Bannon még 2013-ban szólított fel egy washingtoni konzervatív gyűlésen egy olyan „virulensen establishment-ellenes” és „lázadó” mozgalom elindítására, amely „szétveri ezt a várost, benne a progresszív baloldallal és az intézményesített republikánusokkal”. És mi jogosít fel egy olyan elnököt erre, aki nem több szavazattal lett elnök? Ez is ismerős: az „emberek” – írja a szerző, hozzátéve azt a Trump idézetet, mely szerint „átruházom a hatalmat rátok, az amerikai emberekre, elvéve azt Washingtontól”.

Ez nagyon is hasonlít a proletáriátus diktatúrájára, arra a mozgalomra, amely egykor Marxizmus úgy tartotta, átveszi a hatalmat a világban.  

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK