Van olyan ország Európában ahol a termelékenység mellett nőnek a fizetések, s van Magyarország ahol a kereset nő, csak éppen a fizetőeszköz értéke devalválódik.
2570 euró a minimálbér Luxemburgban, ez a rekord az Európai Unióban, nem is csoda hiszen forintban ez körülbelül egymilliót jelent: vajon ki keres ennyit Magyarországon havonta? A második helyen Írország áll, a kelta tigris, amely korábban a sereghajtók közé tartozott, de ki tudta használni a globalizáció előnyeit – Magyarországgal ellentétben.
A harmadik hely a hollandoké: havi 2134 euróval. Németország az ötödik 2054 euró havonta. Ez a felsőház az Európai Unióban, Magyarország hagyományosan az alsóházban foglal helyet, ott is az utolsók között. Bulgária a legutolsó: 477 euróval havonta, de az utolsó előtti helyen ott szerénykedik Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszere 675 euróval. Mindez annak ellenére, hogy az Orbán kormány gyakran emeli a minimálbért, csakhogy közben a forint árfolyama szánkázik lefelé.
Ez az Orbán kormány egyik be nem vallott, de jól működő trükkje: a bérek emelése forintban miközben a magyar fizetőeszköz értéke csökken.
A külföldi befektetők így észre sem veszik a magyar munkaerő drágulását. A magyar munkaerő viszont előbb vagy utóbb észreveszi a saját szegényedését, és a lábával szavaz: Nyugatra távozik a magasabb bér reményében.
Munkaerőhiány
A magyar gazdaság évek óta ezzel küszködik, mert a mind kevésbé népes fiatal nemzedékek mind kevésbé akarnak itthon dolgozni. Magyar munkabérrel ugyanis csak álmodni lehet lakásról. Közben viszont az Orbán kormány folyamatosan csábítja be a külföldi tőkét méghozzá azzal, hogy az Európai Unióban nálunk a legolcsóbbak közé tartozik a munkaerő. Csakhogy nincsen. Rádöbbent erre a kormány is, amely kitart migránsellenes retorikája mellett hiszen az ingyen hoz neki szavazókat, de közben szeretne évi 260 ezer vendégmunkást importálni – ha kell, akkor a világ végéről is: Fülöp szigetek, India, Mongólia, Vietnam stb. Csakhogy a magyar munkabérek nem vonzzák mágnesként a külföldi munkaerőt sem:
sokan amint megkapják a munkavállalási engedélyt máris távoznak nyugati irányban.
Az épülő kínai, dél-koreai gyárak számára nehéz lesz új munkaerőt találni a szűk magyar piacon. Nem segítenek az előítéletek sem, melyek terjesztésében pártunk és kormányunk is jeleskedik: Orbán Viktor Tusnádfürdőn még a faji kérdést is felvetette egy korábbi beszédében, de legutóbb már nem tért ki erre. Nem véletlenül: a neonáci elemekkel színre lépő Alternative für Deutschland nem tudott kitörni az egészségügyi kordonból, sőt Orbán szövetségese, Marine Le Pen sietett elhatárolódni.
Orbán elképzelései e téren is befuccsoltak. A magyar miniszterelnök létrehozta a patrióták frakcióját az Európai Parlamentben, de politikai erőt ez nem jelent, mert nem tudja rávenni a brüsszeli bizottságot arra, hogy utalja át a befagyasztott euró milliárdokat Magyarországnak. Az uniós eurómilliárdok nélkül viszont igencsak nehéz finanszírozni a nemzeti együttműködés rendszerét. Patrióta propaganda patronok itt nem segítenek, ráadásul Orbán Viktor maga állapította meg Tusnádfürdőn, hogy
“az ideológiák kora véget ért.”
Mitől javulna a helyzet? Orbán eddig hűséges oligarchája, Hernádi Zsolt, a MOL elnök vezérigazgatója állapította meg az MCC Festen, hogy a kormánynak nincs stratégiája másfél éve. A következő választás 2026-ban lesz, addigra Orbán Viktornak is illene valamit kitalálnia.
A német gazdaságot súlyos csapás érte az olcsó orosz energia elvesztésével, de vajon az USA nem szándékosan idézte ezt elő, hogy gyengítse legerősebb európai vetélytársát?
Amerikának van saját energiaforrása amióta felfedezték a palaolaj és a palagáz kiaknázásának módszerét. Csakhogy a játszma nem lefutott, mert a német gazdaság a múltban megmutatta, hogy felül tudja múlni az Egyesült Államokat.
Németországban a termelékenység jóval gyorsabban nőtt mint az Egyesült Államokban: 450% kontra 300% 1960 és 2020 között. Az amerikaiak úgy ellensúlyozták ezt, hogy több munkaórát dolgoztak: kétszer annyit 2020-ban mint 1960-ban, míg Németországban csökkent a ledolgozott munkaórák száma.
A probléma az, hogy az elmúlt 20 év során mindkét országban csökkent a munkatermelékenység növekedése.
Ez pedig azt jelenti, hogy nem elég nagy a torta, hogy mindenkinek jusson belőle – írja Alfred Kleinknecht, a delfti egyetem nyugalmazott professzora a Social Europe oldalon. Mi következik ebből? Az, hogy valakinek áldozatot kell hoznia. A legvalószínűbb, hogy a munkavállalók lesznek ezek, akiket elérnek a megszorítások.
Ha viszont csökkennek a reálbérek, ahogy az USA-ban a hetvenes években, akkor ennek következménye az lesz, hogy tovább lassul a munkatermelékenység növekedése vagyis a válság elhúzódik. Csakhogy a munkaerő piac jelen pillanatban erősen korlátozott tehát a bérek fölfelé mehetnek hiszen sok ágazatban munkaerőhiány van.
A német modell nyerhet
Ha drágább a munkaerő, akkor megnő a munkatermelékenység, mert a vállalkozónak az az érdeke, hogy kevés emberrel jobb eredményt produkáljon. Németország visszatérhet a korábbi korszak modelljéhez amikor munkaintenzív modellje sikeresebb volt mint az Egyesült Államoké. Ilyen módon újra nagyobb lehet a torta, melyet elosztanak, és csökken a megszorítások veszélye – hangsúlyozza Alfred Kleinknecht nyugalmazott közgazdász professzor, aki jelenleg Japánban tanít.
Valószínűleg nem fut nullára a növekedés a következő években, de nagyon súlyos feszültségek mutatkoznak a munkaerő-piacon túl is. Nem látszik a menekülés a közepes fejlettség csapdájából.
Végigfutott a hideglelés sokak hátán a Népszava által hétfőn ismertetett tanulmány nyomán attól, hogy pesszimista forgatókönyv szerint 2023-ra nulla növekedés vár a magyar gazdaságra. Az MTA Közgazdaság- és Regionális Kutatóközpontja (KRTK) optimista várakozása szerint azonban 2 százalékos teljesítményt se tart elképzelhetetlennek. A KRTK a munkaerő-piaci folyamatokat elemezte a Költségvetési Tanács számára szeptember végén készült elemzésben, értelemszerűen nem tért ki az egyéb makrogazdasági és társadalompolitikai tendenciákra.
Forrás: MTA KRTK
Az akadémiai kutatók megállapítása az, hogy 2016-2017-ben trendfordulóhoz érkeztünk, mind arányaiban, mind abszolút nagyságát tekintve csökkent azon nem magyarországi telephelyen dolgozó magyar állampolgárok száma, akiket a KSH Munkaerő-felmérése elér, (még rendelkeznek magyarországi lakcímmel), vagyis akik nem számolták fel háztartásukat. Továbbá, úgy tűnik, hogy még ha kis mértékben is, de elindult a régebben kivándoroltak visszaáramlása.
A munkatermelékenység kettévált
A makromodell előrejelzése szerinti lassulás fő oka az, hogy
a rendelkezésre álló munkaerő gyors növekedése megáll, majd visszafordul.
Ez a növekedésnek arra a komponensére utal, amely szerint – konszenzuális értékelés alapján – a csökkenő népesség és munkaerő önmagában lassítja a gazdaság bővülését. Ezt a folyamatot szerintük az általuk feltételezett gyorsabb termelékenység-növekedés se tudja ellensúlyozni.
Látható, hogy a hazai szektorban a munkatermelékenység több, mint tíz évben lényegében nulla, csak a foglalkoztatásban lényegesen kisebb részt vállaló exportáló cégeknél volt átlagosan 2 százalék javulás kilenc év alatt.
Ahhoz, hogy a mostani dinamikus gazdasági növekedés fennmaradjon, munkaerő-bővülés, sokkal erőteljesebb beruházási aktivitás, vagy pedig lényegesen magasabb termelékenység-növekedés kell – szögezik le. Az első lehetőség teljesüléséhez
a külföldre vándorolt magyarok hazacsábítására, vagy pedig külföldi vendégmunkásokra van szükség.
A beruházási ráta már most sem alacsony, ennek lényeges további emelkedését valószínűtlennek tartják. A hosszú távú növekedés fő forrásának tekinthető termelékenység-növekedés gyorsulása kétségkívül kívánatos lenne. Ehhez azonban mind a hazai kis- és középvállalati szektorban, mind az állami szférában alapvető strukturális átalakulásra lenne szükség.
Marad a még több munkáskéz
Az MTA kutatói több ponton mélyebbre is ástak. Megállapították például, hogy az üres álláshelyek arányának növekedésével párhuzamosan nő a túlórák száma és csökken a részmunkaidős foglalkoztatás aránya. Mindez arra utalhat szerintük, hogy többek között ezen eszközök alkalmazásával próbálnak a vállalkozások alkalmazkodni a toborzási nehézségekhez.
Az adatokból kiderül, hogy az 50 főnél kisebb vállalati méret csökkenti annak valószínűségét, hogy a munkavállaló túlórát vállal. A többségi külföldi tulajdonos ugyanakkor jelentősen növeli a túlóra esélyét. A referenciakategóriát jelentő Észak-Magyarországhoz és Dél-Alföldhöz képest a Dunántúl növeli a túlóra esélyét. A vállalat mérete és a részmunkaidős foglalkoztatás között pedig fordított a kapcsolat: minél kisebb a cég, annál nagyobb a valószínűsége a részmunkaidős foglalkoztatásnak.
Ezek az eredmények összhangban vannak azokkal a kutatói megállapításokkal, hogy a magyar gazdaság egyik súlyos fogyatékossága a krónikusan stagnáló, sőt erősödő
munkaintenzív gazdaságfejlesztési stratégia a kormány részéről.
Vagyis az újabb és újabb külföldi összeszerelő üzemek idecsábítása egyre több egy új munkaerőre jutó támogatási összeg fejében. Aminek egészen addig volt teljesítménynövelő hatása, amíg számottevő tartalék volt az gyarapodó gyártósorok mellé.
A közepes fejlettség csapdája
Ez a stratégia a gyengén fejlett országok receptje: tőke hiányában idegen forrásból bevonni pénzt, adni hozzá a szabad munkaerőt az alacsony hozzáadott értéket előállító termeléshez, amelynek legfőbb előnye a kicsi munkabérköltség. Ami azonban egy ponton megakasztja a növekedést, mert
nem képes (nincs pénze) átlépni a tőkeintenzív szerkezetre.
Ez a közepes fejlettség csapdája.
Számtalan elemzés vette végig ezt a folyamatot. Például Rippel Géza a Hitelintézeti Szemlében veszi sorra ezt a fejlődési irányt. Ő is megemlíti a hátrányos demográfiai trendet, amellyel szemben a humán tőke felhalmozása és a magas hozzáadott értékű szolgáltatások jelentős aránya csökkenti a hátrányt. A közepes fejlettségi-jövedelmi csapda a gazdasági szerkezetváltással is összefügg. A strukturális átalakulás során a kevésbé fejlett gazdaságokban először a mezőgazdasági termelés részaránya csökken az ipar javára, majd a gazdaság a szolgáltató szektor irányába mozdul el. Habár a fejlődés korai szakaszaiban érdemi növekedési potenciál rejlik az iparosodásban,
a termelékenység emelése elengedhetetlen a magas jövedelmi státusz eléréséhez
– írja a kutató.
Azok az országok tudták tehát nagy mértékben növelni növekedési potenciáljukat, amelyek magas hozzáadott értékű termelő és szolgáltató ágazatokat hoztak létre. A hazai innováció támogatása szintén hozzájárul a gazdasági expanzióhoz. A magasan képzett munkaerő, a fejlett intézmények, valamint a gazdasági és gazdaságpolitikai stabilitás mind előfeltétele a gazdasági fejlődésnek.
Rippel is leírja, hogy a közepes jövedelmi státusz eléréséhez vezető úton
a gyors gazdasági felzárkózást az olcsó munkaerő és a külföldi technológiák meghonosítása támogatja.
A magas jövedelmi státusz elérése és a közepes jövedelmi csapda elkerülése azonban csak a termelékenység emelése révén valósítható meg. Ennek élénkítése érdekében támogatni kell a hazai innovációt és feljebb kell lépni az értékláncokban. Ez különösen érvényes a kkv-kra, amelyek fejlődésükkel egyre nagyobb szerepet vállalhatnak a globális értékláncokban, ami növelheti termelékenységüket. Ezt támogatja az értékláncokon való feljebb lépésben a kutatás-fejlesztés is.
És amit a kormány tesz
Az ilyen elemzésekből egyértelmű tehát, hogy a csapdából kivezető egyik út az, hogy növelni kell a szolgáltató szektor súlyát, szélesíteni a kis-közepes vállalatok kutatás-fejlesztési aktivitását. Mindezek eredménye az, hogy a nemzetközi együttműködésben (az értékláncokban) sikerül túlnőni a szalagmunkát.
Vessük össze ezt a magyar kormány gazdasági stratégiájával és főleg gyakorlatával. A középpontban a szólamokkal szemben
a szolgáltatások helyett „újraiparosítás” áll,
egyre számosabb összeszerelő üzem (ráadásul egy ágazat, az autóipar túlsúlyával), központosított, mind inkább lebutított közoktatás, a felsőoktatási bemenet folyamatos szűkítése, a kkv-k egyre nyomasztóbb tőkehiánya. Az eredmény: nem csak a társadalom szakad ketté nyomorgókra és egyre gyarapodó kisebbségre, hanem a gazdaság is kevés külföldi tulajdonúakra és tőkeszegény hazaiakra.
Sötét jelen és jövő
És a hírek szerint a külföldi – sokkal termelékenyebb – külföldi cégek is kezdenek beleütközni a béremelkedés falába. Lassan kezdünk „túl drága” lenni. Ez különösen aggasztó most, amikor az iparban évszázados korszakváltás zajlik: terjed az élőmunkát alig igénylő robotizáció hihetetlen magas hozzáadott értékkel kecsegtetve. Az a veszély fenyegeti például Magyarországot, hogy nyakunkon marad a „kifutó” gazdaságszerkezet, a beszállítói értéklánc legalja. És akkor a csapda bezárul.
Az elmúlt évek „aranykorának”, a külső kereslet és az uniós támogatások keltette pénzbőség eltékozlását bizonyítják azok a felmérések, amelyek kivétel nélkül azt mutatják:
Magyarország nem oda fektette a pluszpénzt, ami a közepes fejlettségből felfelé lökne minket.
A versenyképességi statisztikák mind-mind ezt támasztják alá. A svájci IMD üzleti iskola 2019-es adatsora a térség szakadását mutatja. Egyes országoknak sikerült feljebb lépniük, mások rontottak, de legalább megőrizték korábbi helyüket. A tág régió legversenyképesebbje Litvánia (32. helyről a 29. helyre került). Szlovákia (53) két helyet romlott, Ukrajna (54) öt helyet egy év alatt. Horvátország (60) alig egy helyet javult, Szlovénia (37), Lettország (40), Magyarország (47, ami annyi, mint tavaly), Bulgária (48) és Románia (49) stabil maradt. A szintén előttünk álló Csehország (33), Észtország (35) és Lengyelország (38) rontott, mind a három ország négy hellyel került hátrább a rangsorban.
A közepes fejlettség csapdája tehát több országot fenyeget, de ha megnézzük, hazánk mit mutat több év alatt, sok örömre nincs okunk. A 2013-2019-es években (amikor forint ezermilliárdok ömlöttek hozzánk) mindössze 3 helyet sikerült javítani, míg mondjuk Szlovénia, Bulgária és Románia jobban nőtt. Vagyis
a versenyképesség stagnálását, inkább romlását látjuk.
A Világgazdasági Fórum (WEF) legutolsó rangsorában 141-ből Magyarország a 28 tagú Európai Unióban a 24. helyen áll, a globális listán pedig egy helyet javítva itt is a 47. lett. A részletek azonban legalább annyira lehangolók. Tavalyhoz képest 0,8 ponttal lett jobb: az IKT (információs és kommunikációs technológiák) alkalmazásában, az infrastrukturális ellátottságban, és a közműellátottságban. Versenyképesség-romlás volt azonban például az egészségügyben. A WEF-listán előttünk van Szlovákia (42), Csehország (32), Lengyelország (37), Szlovénia (35), mögöttünk pedig Románia (51) és Bulgária (49).
A Világbank Doing Business 2019 szerint a 190-es sorban Ausztria, Lengyelország, Csehország és Szlovákia, a régió jelentős része előttünk jár. Románia mögött közvetlenül az 53. helyen állunk. A minimális pontszámjavulás két változásnak köszönhető: a szociális hozzájárulási adó és a társasági adó csökkentése, és az önkormányzati építéshatóságnál az eljárási határidő rövidítése.
Vagyis sehol a láthatáron a gazdaságot átfogó versenyképességi fordulat, amit éppen kilenc éve ígér, illetve jövőbeni feladatként megjelöl minden évben a kormány és az MNB, utóbbi alig pár hete állított ki kettes alá bizonyítványt. Ami azt jelzi előre, hogy ha leállás nem is lesz a magyar gazdaságban, de tényleg kevesebb (jelenlegi állás szerint akár negyedével) pénz érkezik az uniótól, és valóban megérkezik a világgazdasági apály, akkor Magyarország beszorul a jelenlegi fejlettségi szintbe.
Harminc év alatt jelentősen csökkent a különbség Németország két fele között, de a termelékenységben és a bérekben átlagosan így is fennmaradt egy 20%-os különbség az ország nyugati fele javára.
Mindez egy friss tanulmányból derült ki, melyet az Még mindig 20%-kal alacsonyabbak a bérek Németország keleti részén készített és a Deutsche Welle közszolgálati portál ismertet.
A hallei gazdaságkutató intézet szerint nagyok a bérkülönbségek a volt NDK-n belül is. Berlint egyáltalán nem is vizsgálták hiszen a két városrész egyesülése után újra ez lett Németország fővárosa. Itt a bérek messze magasabbak mint a lengyel határ közelében. Görlitz a mélypont, itt átlagosan egy dolgozó a németek bérének alig 68%-ra számíthat. Persze, hogyha átnéz a határon, akkor azért megnyugodhat hiszen a bérek jóval magasabbak Németországban mint Lengyelországban. A volt NDK-ban is vannak olyan városok, melyek leküzdötték a lemaradást, ilyen város például Jéna városa. Itt az átlagos munkavállaló a németek átlag fizetésének 95,5%-ra számíthat.
A friss tanulmány kiélezi a vitát arról az adóról, melyet Németország polgárai azért fizetnek, hogy felgyorsítsák a keleti tartományok felzárkózását. Ez az 5%-os adó hatalmas összeget eredményezett: harminc év alatt 2200 milliárd eurót! Szükség van-e rá még mindig? A hallei gazdaságkutató intézet szerint már nincs. A keleti cégeket ugyanis elkényelmesíti a támogatás. Harminc év után a volt NDK-nak már végképp búcsút kellene mondania a múltnak – állítja a hallei gazdaságkutató intézet tanulmánya.
A tanulmányról holnapi nap folyamán részletesen beszámolunk!
Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom elnöke országunk leszakadását elemzi Jelentéktelenedünk című legújabb blogbejegyzésében. A Horn-kormány egykori pénzügyminisztere szerint rugalmasan alkalmazkodni képes, nyelveket beszélő, a mostaninál talán drágább, de világszínvonalú termelékenységre képes munkaerőre lenne szükség.
2017-ben a világ bruttó jövedelmének 25%-át az Egyesült Államokban, 15%-át Kínában állították elő. A sorrend a továbbiakban: Japán 6,2%, Németország 4,4%, azután India, Franciaország és Nagy-Britannia alig több mint 3%-kal. A 145 milliós Oroszország gazdasági összteljesítménye mindössze 2%, alig haladja meg a kicsi Dél-Koreáét.
Ez olyan sorrend, amiben nem érdemes Magyarországot megkeresni, hiszen a hazai teljesítmény világviszonylatban nem százalékban, hanem ezrelékben is alig mérhető.
Nem lenne ez baj, ha felismernénk: kis ország vagyunk, jelentéktelen gazdasággal, aminek a világpiac réseiben kell megkapaszkodni és ott nagyot alkotni. Hogyan lehetséges ez? Kivételes tudással felvértezett, rugalmasan alkalmazkodni képes, nyelveket beszélő, talán drága, de világszínvonalú termelékenységre képes munkaerő révén.
A nemzeti szégyen kormánya a kiműveletlen emberfők szolgalelkű hadseregének tenyésztésében érdekelt.
Szétverte mind a közoktatást, mind a felsőoktatást. Alacsony hozzáadott értékű és technológiai színvonalú feldolgozóipari termékek engedelmes összeszerelőivé igyekszik zülleszteni a jobb sorsra érdemes hazai munkaerőt.
Ez nem a multik hibája, hanem kizárólag a magyar kormányé.
Nem lesz ebből Szingapúr, de még Finnország sem. Ott ugyanis a fejlődés motorja a világszínvonalú oktatás, aminek első feltétele a tanszabadság és az oktatási autonómia. Második feltétele a nyitott szellem, a nyitott gazdaság és a nyitott, befogadó társadalom.
Harmadik feltétele a kivételesen alacsony társadalmi korrupció, állami korrupció nélkül.
Zsákutcába jutott a magyar gazdaság és társadalom fejlődése.
Az elmúlt évszázad folyamán sokadszor.
Magyar népem, nyisd ki a szemed és kezdj el gondolkodni. Amíg önkényuralom van, addig nem lesz nagyobb a torta. Mielőtt az elosztással bíbelődnénk, jó lenne nagyobb kenyeret sütni. Amihez ész, szív és lélek is kell. Magyar és nyitott.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
