Kezdőlap Címkék Szlovákia

Címke: szlovákia

Magyarország támogatja Szlovákiát az Európai Gyógyszerügynökségért folytatott küzdelemben

0

A brexit miatt több uniós intézmény leendő székhelye még bizonytalan, és ezen a téren kiélezett verseny folyik az uniós tagállamok között.  Az egyik intézményére pedig különösen igaz ez az állapítás: az Európai Gyógyszerügynökségre (EMA). Erre pályázik Szlovákia is, és most megnövekedett Pozsony esélye a győzelemre, mert Budapesttől szintén támogatást kapott.

„Szlovákia és Magyarország hasonló problémákkal szembesül a gyógyszerpolitikában, ezért javaslom, hogy a két ország aktívabban és szorosabban működjön egyet ezen a téren” – jelentette ki a Tomáš Drucker szlovák egészségügyi miniszter szeptember 11. és 12-e között tartott budapesti WHO EURO konferencián. Ezen a rendezvényen a szlovák miniszter lényegében arra kérte a szomszédos országokat, hogy támogassák Pozsony számára az egyik legfontosabb elképzelését, vagyis azt, hogy a brexit miatt Londonból elköltöző Európai Gyógyszerügynökség (EMA) a szlovák fővárosban rendezze be a központját.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere támogatásáról és együttműködéséről biztosította Tomáš Drucker szlovák egészségügyi miniszter, hogy Magyarország ebben az ügyben Szlovákia mellett áll.

Az Európai Gyógyszerügynökség az Európai Unió egyik decentralizált szervezete, amely 1995 óta Londonban működik. Ők felelnek a tagállamokban forgalmazott emberi vagy állatgyógyászati gyógyszerek tudományos értékelésért, felügyeletért és biztonságáért. Az éves 300 millió eurós költségvetésből gazdálkodó szervezet 900 szakértőt foglalkoztat a hét tudományos bizottságukban, és egyedül az Európai Bizottságnak tartoznak beszámolóval. Szorosan együttműködnek más uniós egészségügyi szervezetezettel – pl. az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal vagy az Európai Élelmiszerbiztonság Hatósággal – és a nemzetközi egészségügyi szervezetekkel, mint a WHO-val.

A közvélekedéssel ellentétben nem az EMA határozza meg az uniós piacokon terjesztett gyógyszerek árat, mert az tagállami szinten történik. Ők lényegében az engedélyt állítják ki, hogy az EU-ban és az EGT (Európai Gazdasági Térség) piacaira lehessen dobni egy gyógyszert és megfelelően tájékoztassa azok hatásáról vagy épp hátrányairól a betegeket és egészségügyi szakembereket.

Mivel az EMA jelenléte komoly presztízst jelent, szakmai és nem kevés anyagi előnyökkel jár, ezért augusztus 1-jéig 19 uniós város jelentkezett be a szervezetért: Barcelonától kezdve, Bonnon és Milánón át egészen Bukarestig bezárólag pályáztak. Pozsony szintén a versenyzők között van, amely már tavasszal bejelentette az igényét az EMA-ra.

Tomáš Drucker miniszter szerint gazdasági szempontból egyértelműen

izgalmas kérdés Pozsony számára, mert a közép-európai országban egyetlen uniós ügynökség sincs jelen, de ez inkább előnyt, mintsem hátrányt jelent.

Viszont más komoly feltételei is vannak az EMA fogadásának: a fogadó ország megfelelő épületeket vagy akár egész városrészeket biztosítson a szakemberek számára, az ország biztonságos helyen feküdjön; könnyű legyen a nemzetközi közlekedési csomópontokhoz való hozzáférés, és az országban jó minőségű gyógyszeripar működjön.

A szlovák kormány úgy vélekedik, hogy mindegyik kritériumot maradéktalanul teljesíti. Ugyanis képesek saját, európai szintű szakértőkkel ellátni az EMA-t, és anyagilag állni tudják az éves rendezvények és különböző projektek költségeit is, amelyekre akár 40 000 fő szállítását kellene megoldania.

A szlovák egészségügyi minisztérium Pozsony javára szól az is, hogy bár főváros, nem túlzsúfolt (kb. 600 000 lakos) és élhető környezetet ajánl a 900 EMA alkalmazott számára. Ezenfelül a Duna mellett helyezkedik el, „elérhető közelségben” van Bécs (és a schwechati repülőtér), Budapest, Prága, amelyekkel nagyon jó közúti és vasúti összeköttetése van, tehát más ország számára is jól járnia Szlovákia megválasztásával. Végül pedig a szlovák kormány előszeretettel hivatkozik az európai vezetők 2003-as döntésére: az újonnan csatlakozó tagállamok élveznek majd elsőbbséget az új ügynökségek elosztásánál.

Videó a szlovák ajánlatról (angol nyelvű – forrás: http://www.sk4ema.sk/)

 

 

Magyarország szintén jelentkezett az EMA-ért, de rövid időn belül kilépett a versenyből, mert már két másik európai ügynökség működik az országban. Az egyik az EU rendőrakadémiája (CEPOL), és másik az Európai Innovációs és Technológiai Központ, amelyekkel már korábban elég komoly probléma akadt.

Ennek ellenére Balog szavaiból kitűnik, hogy Budapest számára is fontos jelentőséggel bírna, ha a közép-európai régió lenne az EMA székhelye, hiszen rendkívül sok szakmai és anyagi lehetőséggel kecsegtet. Szlovákia ebben a kérdésben maga mellett tudhatja Csehországot is. Cserébe Prága azt kéri, hogy Pozsony támogassa őt az Európai Bankhatóságért (EBA) folytatott versenyben.

Szlovákia esélyeit jelentősen megnövelte az is, hogy Németország most jobban érdeklődik az EBA-ért, mint az EMA-ért és úgy tűnik, hogy Franciaország sem lelkesedik már annyira az ötletért. Azonban Pozsony számára továbbra is komoly konkurenciát jelent Dánia, Hollandia és Olaszország. Hogy aztán a cseh-magyar támogatás elegendő lesz-e Szlovákia győzelméhez, majd novemberben fog kiderülni.

 

Északi szomszédunknál így vélekednek a jövő évi választásokról – 1. rész

0

Hallucináció az a vízió, hogy a Fidesz a történelem szemétdombjára kerül – írta le cikkében Štefan Markuš, aki az első Orbán-kormány idején Szlovákia magyarországi nagykövete volt. A szerző írásában kielemezte a magyarországi politikai helyzetet és felmérte egy esetleges kormányváltás lehetőségét 2018-ban. 

Štefan Markuš szlovák tudós, író és egykori nagykövet a szlovák Pravda internetes oldalán megjelent elemzésében nem rejtette véka alá a véleményét a közelgő magyarországi választásokról. Felhasználva a legutóbbi magyarországi közvélemény-kutatásokat, elemzéseket és politikai nyilatkozatokat, latolgatta a 2018-as parlamenti választásokon részt vevő pártok esélyeit. Ezekből kiindulva arra jutott, hogy a Jobbik és a Momentum az, amely a valódi konkurenciát jelentheti a Fidesz számára.

Számára úgy tűnik, hogy  bár a Fidesz még mindig a legnagyobb és legnépszerűbb párt a szavazók körében, egyre többen szeretnének véget vetni a jelenlegi kormánypárt dominanciájának. Ez összecseng azzal is, amit a magyar ellenzéki pártok kommunikálnak Magyarországon: egyre több magyar választó szeretne kormányváltást. Csakhogy van erre reális lehetőség? – tette fel a kérdést a Markuš.  A válasza tömören, amely nagyjából megegyezik a többi szlovák médium véleményével, a következő:

Magyarországon egyetlen olyan párt sincs, amely egyedül képes lenne legyőzni a Fideszt a jövő évi választásokon.

Az északi szomszédunknál konszenzus van arra vonatkozóan, hogy a Fidesz egyeduralmát csak egy nagy ellenzéki összefogás tudja megakadályozni. Azonban még ebben az esetben is csupán annyiról van szó, hogy nem engedik kétharmadhoz jutni a 2010 óta folyamatosan kormányzó Orbán Viktor, mert a Fidesz támogatottsága egy Nézőpont Intézet által végzett augusztusi közvélemény-kutatás szerint még mindig 43 százalékon áll, ami elegendő a győzelemhez. (A szerző megjegyezte, hogy ugyanakkor paradox helyzet alakult ki: ugyanezen a felmérésen a válaszadók 43 százaléka kormányváltást szeretne).

Ezzel a ténnyel a magyarországi ellenzéki pártok tökéletesen tisztában vannak, de az összefogás vagy koalíció létrehozása reménytelennek tűnik.

Markuš az MSZP jövőbeli sorsát nevezte meghatározónak: kétsége sincs afelől, hogy a párt hamarosan csődbe megy és elsüllyed a saját káoszában. Sokkal inkább az a kérdés, hogy melyik másik pártnak sikerül elcsábítani a szocialista párt szavazóit? Úgy vélte, hogy az MSZP teljesen lebénult abban a vitában, hogy Botka László és Gyurcsány Ferenc együttműködjön egymással és mindketten egy közös listán szerepeljenek. Ebből a vitából pedig az egykori miniszterelnök profitál igazán: igyekszik magának megnyerni a baloldali szavazókat, hogy a rossz nyelvek szerint a 2018-as választások után DK váljon a legerősebb ellenzéki párttá a magyar baloldalon.

Csakhogy Gyurcsánynak nincs könnyű dolga, mert  az MSZP-s szavazókért egy másik politikai mozgalom is harcol: a Jobbik. Ezt a jobboldali pártot az egész szlovák  médiában „ultrajobboldali pártként” definiálják, jelenleg a „második, vagyis a legnagyobb ellenzéki erő” Magyarországon. Az, hogy a baloldali, szocialisták voksáért harcol Vona Gábor korántsem számít meglepő dolognak vagy újszerű politikának. 2010-es választásokon a politikai újoncnak számító Jobbik elsősorban azokon a választási körzetekben és kelet-magyarországi településeken erősödött meg igazán, amelyek korábban  törzsgyökeres MSZP bázisnak számítottak, de sokan csalódtak a pártban és mivel nem akartak a Fideszre szavazni, ezért erre az új politikai pártra adták le a voksukat. Valószínűleg Vona Gábor most is hasonló dologban reménykedik, ezért is nyitott hónapokkal korábban a baloldali szavazók felé.

Štefan Markuš 1936. május 7-én született Nyíregyházán, aki a szüleivel együtt az 1947-es csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény keretében költöztettek át Pozsonyba. Mérnök, tudós, több monográfia szerzője és három találmányt is bejegyeztek a neve alá. Több emberjogi szervezet szlovákiai irodájának volt a vezetője. 1998 és 2002 között nagykövetként dolgozott Budapesten. A „magyarok nagyító alatt” című könyve az egyik legismertebb műve, amelyben a magyar történelemmel, nemzettudattal és a tragédiákkal foglalkozott.

 

Szlovákia elfogadja a kvótadöntést, de…

0

Robert Fico szlovák kormányfő kijelentette, hogy tiszteletben tartja az Európai Unió Bíróságának szerdai döntését a közös magyar-szlovák kereset elutasításáról.

„Ez a döntés a kvótákkal és a migrációval kapcsolatos szlovák kormányzati hozzáállást nem változtatja meg” – nyilatkozta a szlovák miniszterelnök. Hangsúlyozta, hogy az ítélet nem jelent semmiféle minőségi változást, csupán azt mutatja, hogy ebben a kérdésben az EU Bírósága más véleményen van. Hozzátette azt is, hogy a menekültek nem akarnak Szlovákiában maradni, ezért amint lehetőségük van elhagyják az országot. A miniszterelnök kiemelte:

a szlovák kormány továbbra is azon dolgozik, hogy a szolidaritást ne a migránsok kierőszakolt befogadásával, hanem másféleképpen fejezzék ki.

Fico felidézte, hogy a kvóták érvenyessége szeptember 26-án lejár és megnyugtatta az ország lakosságát, hogy a kereset elutasítása nem jár semmiféle büntetőintézkedéssel.

Az egyik újságírói kérdésre reagálva a szlovák miniszterelnök kifejtette a véleményét a magyar kerítésépítésről is. „Nem tudom, milyen valós kiadásai voltak Magyarországnak a kerítés megépítésével kapcsolatban. Azonban egy biztos: Magyarország a saját intézkedéseivel nagyon jó munkát végzett, mert megállította migrációs hullámot.

Orbán Viktor azt tette, ami elvárható volt tőle: Védte a schengeni határszakaszt.”

Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter szintén úgy vélte, hogy Pozsonynak nem szabadna felszólalnia az Európai Unió Bíróságnak döntése ellen, mert ez semmiféle szankcióval vagy negatív következményekkel nem jár. „A szlovák kormány tudomásul veszi, tiszteletben tartja az Európai Bíróság ítéletét. Először részleteiben áttanulmányozza, majd csak ezután fog állást foglalni a kérdésben” – jelentette ki Lajčák.

A szlovák külügyminiszter megismételte a pozsonyi kormány korábban többször hangoztatott álláspontját a kvóták működésképtelenségéről, és szerinte

ez egy olyan álláspont, amelyet az egész politikai színtér, és a lakosság is támogat.

Szlovákiának az uniós előírások alapján Görögországból 652, Olaszországból pedig 250 menekültet kellett volna fogadnia. Ugyanakkor Robert Kaliňák szlovák belügyminiszter azt közölte, hogy eddig Szlovákia 16 embert fogadott be.

A SMER koalíciós partnernének számító Most-Híd kétnyelvű szlovákiai párt szintén azt közölte, hogy nem működnek a kvóták, és

„szolidaritást nemcsak a menekültekkel, hanem az uniós tagállamokkal is vállalni kell, amelyeket nehezen érintett a migrációs válság”.

A szlovák ellenzék ezzel szemben üdvözölte a lépést és felrótta a szlovák kormánynak, hogy két év alatt nem sikerült megoldást találnia a migrációs válságra, nem tudott megfelelően együttműködni az illetékes uniós intézményekkel, és tavaly a SMER választási kampánytémává tette az kvótapert. „Ebben az esetben a szlovák miniszterelnöknek példát kellett volna vennie a francia Emmanuel Macrontól, aki megfelelően kezelte a válságot” – nyilatkozta az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO-NOVA) képviselőnője, Veronika Remišová.

V4-ek, ketten már csak államtitkári szinten

0

A négy állam közül csak kettő képviseltette magát miniszterrel Budapesten, Csehország és Szlovákia csak államtitkárt küldött.

Ausztria, Németország és Franciaország gőzerővel dolgozik azon, hogy megossza a visegrádi államokat – írja a brüsszeli Politico. Példaként hozza Macron francia elnök körútját, amely gondosan elkerülte Magyarországot és Lengyelországot. Szívesen tárgyalt viszont Salzburgban Csehország és Szlovákia vezetőivel. Akik a maguk részéről többször is hangsúlyozták:

a visegrádi együttműködésnél számukra fontosabb a jó viszony a magországokkal,

mindenekelőtt Németországgal és Franciaországgal. Ezt Robert Fico szlovák miniszterelnök nyíltan ki is mondta. Szlovákia különben is benne van az euróövezetben, amelyet Macron francia elnök a mag-Európa reformmodelljének tekint. Csehország nemrég kérte, hogy megfigyelői státuszt kapjon az eurozóna vezetőinek tanácskozásain. Babis egykori cseh pénzügyminiszter, aki a legnépszerűbb párt vezére, többször állást foglalt amellett, hogy Csehországnak az unió magországai mellett van a helye. Októberben tartják a választásokat Csehországban és utána lehet, hogy Babisnak hívják majd az ország miniszterelnökét.

Aki egyáltalán nem mellesleg az ország egyik leggazdagabb embere. A vagyonát 3 milliárd dollárra becsülik. És mi a véleménye a visegrádi együttműködésről?

„Az jó dolog hosszú távon. Dehát a lengyel kormánnyal, és bizonyos mértékig a magyar kormánnyal nem könnyű együttműködni!”-

mondta Csehország leendő kormányfője.

Tomas Kafka, a prágai külügyminisztérium közép-európai főosztályának vezetője fontosnak tartja a visegrádi együttműködést, de hangsúlyozza a cseh diplomácia három lábon áll ebben a térségben.

Az első Németország, a második a szlavkovi együttműködés és a harmadik Visegrád.

Szlavkov, amelynek a régi neve Austerlitz volt, annak a hármas együttműködésnek a szimbóluma, melyben az egykori Habsburg birodalom három fejlett állama vesz részt: Ausztria, Csehország és Szlovákia.

Figyelmeztető jelek  

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Budapesten elismerte, hogy vannak figyelmeztető jelek a visegrádi egységgel kapcsolatban, de szerinte minden rendben van.   Nagy egység eredetileg a menekültkérdésben jött létre, de  menekültek pont ezekben az államokban nincsenek, és nem is akarnak idejönni.

Választási propagandára persze fel lehet használni őket, de a gazdasági realitások sokkal jobban érdeklik az embereket.

Ezért összpontosítja figyelmét Csehország és Szlovákia a magországok elképzeléseire. Ha ugyanis a kétsebességes Európa realitássá válik, akkor mindenkinek választania kell. Csehország és Szlovákia nemigen hagy kétséget afelől, hogy mit választ majd.

Lengyelország szembeugrott Macron francia elnökkel, aki a visegrádi államok közülelsősorban őket bírálja.

Bár kijutott a kritikából Magyarországnak is, de a magyar diplomácia nem sietett csatlakozni a lengyelekhez. Így a budapesti tanácskozás csak azt mutatta meg: mind kétségesebb a menekültügyre épült visegrádi együttműködés. A gazdasági realitások ugyanis felülírják a politikai elképzeléseket különösen akkor, ha azok olyan fikciókra épülnek mint a menekültek tömeges bevándorlása a visegrádi államokba.

Megtört a visegrádi egység

0

Megtört a visegrádi egység, de Macron francia elnök fontos engedményt tett migráns ügyben Salzburgban.

Csehország és Szlovákia hajlandó arra, hogy felülvizsgálják azt az uniós szabályt, mely lehetővé teszi, hogy valakit úgy alkalmazzanak egy másik államban, hogy közben a hazai béreket és juttatásokat kapja. Eddig a visegrádi államok határozottan ellenezték ezt mondván hogy a munkavállalás szabad az egész EU-ban, és az alacsony bérek jelentik az egyik fő vonzerejét a közép és kelet-európai tagállamoknak.

Miért ment bele Sobotka cseh és Fico szlovák miniszterelnök Salzburgba abba, amit eddig nem fogadott el?

Két okból. Egyrészt azért, mert a korábbi évektől eltérően immár a közép és kelet-európai tagállamokban elérték a szinte teljes foglalkoztatottságot. Sőt egyes helyeken munkaerő hiány mutatkozik. Ennek részben az a következménye, amit Fico mondott Salzburgban: „már nálunk is van szociális dömping”- vagyis a külföldi munkavállaló lenyomja a hazai béreket azzal, hogy mondjuk román vagy bolgár fizetést kap. A másik ok amiért Csehország és Szlovákia elfogadta a felülvizsgálat ötletét, melyet Macron francia elnök olyannyira szorgalmaz az az, hogy

Párizs is tett egy fontos engedményt méghozzá a migráns fronton.

A visegrádi államok ellenzik a migráns kvótát, melyet Brüsszel akar. Macron most kijelentette Salzburgban: „nem nekem kell meghatároznom azt, hogy hány migráns érkezzen egy másik uniós országba!” Vagyis ebben a visegrádi államok számára fontos kérdésben Macron szembefordult Brüsszellel és Angela Merkellel. Az eredmény ?

Mindenki kapott valamit Salzburgban. A választások előtt álló cseh miniszterelnök és osztrák kancellár diplomáciai sikert tudott felmutatni akkor amikor nem állnak jól a népszerűségi versenyben. Robert Fico úgy kötött paktumot Macron francia elnökkel, hogy közben nem hagyta cserben teljes mértékben a visegrádi együttműködést sem. Macron francia elnök elérte fő célját : megosztotta a visegrádi négyest! Ugyanakkor fel tud valami szerény eredményt mutatni otthon, ahol neki is népszerűségi gondjai vannak. A munka törvénykönyvének reformja egyáltalán nem népszerű Franciaországban pedig ez Macron elképzelései között talán a legfontosabb a belpolitikában. Hogyan tovább ?

Macron csütörtökön Romániában, pénteken Bulgáriában tárgyal. A két nagy hiányzó Magyarország és Lengyelország. Elvben Macron elnöknek van meghívása Budapestre, de kérdés, hogy mikor lesz ebből valami. Az viszont valószínű, hogy Macron számíthat uniós reformtervei támogatására néhány uniós államban Közép és Kelet Európában, de sem Magyarország sem pedig Lengyelország nem tartozik ezek közé. A visegrádi négyes egysége viszont megtört, és így nem tudják blokkolni a tervezett reformokat, melyek egységesebb és jobban együttműködő Európát akarnak a nemzetállami szuverenitást hangsúlyozó Magyarországgal és Lengyelországgal szemben.

Nem a gazdaság dönt a V4 jövőjéről

Gazdaságilag nem fogja megsínyleni a V4 gyengülését, de akár annak szétesését sem a négy tagország, ám a politikai hatások visszacsatolása révén komoly(abb) károkat is tudna okozni. Csehország, Szlovákia Lengyelország és Magyarország gazdasági helyzetét is érdemes megvizsgálni.

A V4 tagországai gazdaságilag igazán soha nem alkottak és ma már pláne nem alkotnak különálló egységet, pedig amikor 1991-ben a négy – akkor még csak három – ország, Csehszlovákia (később Csehország és Szlovákia), Lengyelország és Magyarország vezetői, Václav Havel, Lech Wałęsa elnök, valamint Antall József miniszterelnök útjára indította a modernkori Visegrádi Négyek együttműködését, a kiadott deklarációban az egyik fő célnak a három ország összefogását nevezték a gazdasági fejlődés érdekében. Egy évre rá jött a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, azaz CEFTA  alapítása, amikor a szabadkereskedelemhez vezető közös út megtalálását, a gazdasági integráció mélyítését tűzték a zászlajukra.

A következő lépés pedig az Európai Unióhoz való egyidejű csatlakozás volt 2004-ben, ami után igazán különálló egységként már csak a közös lobbierő miatt, politikai okokból látszott igazán célszerűnek szorosabbra fűzni a kapcsolatokat. Ez pedig mindig az aktuális érdekeket tükrözi, s ma – minden jel szerint – ezek az érdekek igencsak eltérőek a V4-ek országai számára.

Motivációk

A V4-et megalapító 1991-es deklaráció aláírása óta sok víz lefolyt a Moldván, a Dunán, Visztulán, s nagyot változott gazdasági szempontból is a tagországok pozíciója, ereje és lehetősége. A kezdetekben vitathatatlan volt a magyar „élenjárás”, majd Csehszlovákia kettéválása után – hogy úgy mondjuk – „kétsebességűvé” vált a kvartett: a csehek és a magyarok sok-sok megtorpanással és problémával, de mégis csak biztosan meneteltek előre, a lengyelek és a szlovákok felzárkózása problematikusabb volt.

Mára már alaposan megváltozott ez a helyzet – sajnos, nem a magyarok javára.

A négy ország közül eddig az euróövezethez egyedüliként csatlakozott Szlovákiai miniszterelnökével nehezen tudunk vitatkozni abban, hogy

„Szlovákia minden feltételnek megfelel ahhoz, hogy az EU központi magjához tartozzon”.

S habár – ha csak a gazdasági mutatókat vesszük – a csehek mindenképpen a napirendre tűzhetnénk (de nem igazán ambicionálják) a csatlakozást az eurózónához. S már mi is gondolkodhatnánk benne, hiszen – ahogy az Európai Bizottság tavaly megállapította –, hazánk az euróövezethez való csatlakozás négy gazdasági feltételéből háromnak már most eleget tesz. De a kérdés – nálunk is – egyértelműen politikai.

Lehangoló különbségek

A csehek és a szlovákok persze közvetlenül nem gazdasági, hanem elsősorban politikai érdekekből igyekeznek távolságot tartani, pontosabban inkább növelni a magyarokkal/magyaroktól és a lengyelekkel/lengyelektől, az vitathatatlan, hogy gazdasági eredményeikre és kilátásaikra támaszkodva magabiztosan tehetik ezt meg.

Elég, ha alaposan tanulmányozzuk a FüHü által összegyűjtött adatokat tartalmazó táblázatokat, hogy kapjunk egy gyorsfényképet a négy ország gazdaságának fontos elemeiről, hogy lássuk, melyik ország, hol áll, s az összehasonlításban hogyan állja meg a helyét.

Magyarország számára igen lehangoló a kép:

a legtöbb mutatóban igencsak hátul kullogunk a sorban. Például nálunk a legalacsonyabbak az átlagkeresetek, nálunk volt a legkevésbé dinamikus az éves gazdasági növekedés 2016-ban (igaz, az idén némileg felpörögtünk, összehasonlításban is), nálunk a legmagasabb az államadósság, illetve éppen hogy megelőzzük Csehországot a minimálbér összegben, s még a kormány által sikertörténetként kommunikált munkanélküliségi ráta is csak a harmadik a négy ország közül (pedig a közmunkások és a külföldi munkavállalók is javítják a magyar adatot).

Íme egy trendet mutató grafikon, ami szintén szépen demonstrálja, hol állunk a V4-ek között.

Forrás: Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet

Ez is mutatja, hogy gazdasági megfontolásokból legalábbis nem áll érdekükben sem a cseheknek, sem pedig a szlovákoknak a közös uniós léten belül még szorosabbra fűzni a kapcsolataikat, együttműködésüket a magyarokkal és a lengyelekkel.

V4: Újabb szög a koporsóba

Fico már kényelmetlennek tartja az eurószkeptikusok (Magyarország, Lengyelország) társaságát. Ettől nem függetlenül belpolitikai válság is dúl a V4 egyetlen tagállamában, ahol már régen az euró a nemzeti valuta.

Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint országának a mélyen integrált Európai Unióban van a helye, azaz abban az EU-nak abban a magjában, amit Németország és Franciaország vezetésével valósulhat meg. A szlovák miniszterelnök kedden elmondta azt is, hogy nagyon érdekli a V4-féle regionális együttműködés, de Szlovákia létfontosságú érdeke az EU-ban van.

A Reuters úgy értékeli, hogy

Fico ezzel látványosan visszatáncolt korábbi, eurószkeptikus pozíciójából, és elhatárolta magát olyan kelet-közép-európai államok kormányától is, mint Magyarország vagy Lengyelország.

Miért ez a látványos fordulat Ficoéknál? Hiszen a szlovák miniszterelnök korábban igencsak szorosan felzárkózott a Brüsszel-ellenesek menetéhez. Olyannyira, hogy a „brüsszeli bürokratákról” mint a valóságtól elrugaszkodott hatalmi gócpontról beszélt.

De azért mindig is óvatos duhaj volt.

Legalábbis a külpolitikában. Például ügyesen kikerülte, hogy Pozsony ellen ne induljon jogi eljárás menekültügyben, mint a többi V4-es ellen. Méghozzá úgy, hogy bejelentette: száz menekültet átvesznek Görögországból és Olaszországból.

Beata Szydlo lengyel, Robert Fico szlovák, Orbán Viktor magyar és Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Szlovákia abban is különbözik a többiektől, hogy a négy visegrádi ország közül csak itt vezették be az eurót (2009) és ezzel mindegyik csoporttársánál közelebb van az elképzelt (Merkel, Macron) mag-Európához. Arról nem is beszélve, hogy az exportfüggő szlovák gazdaság szinte csüng a nyugat-európai (főleg Németország) partnerein.

És, ami talán a legfontosabb:

egy látványos külpolitikai fordulat háttérbe szoríthatja a már hetek óta tartó belpolitikai válságot.

Ami valójában már akkor kezdődött, amikor megalakult a legutóbbi kormánykoalíció és ebbe Ficoék bevették a valamikori ultranacionalista Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) és Bugár Béláék Híd-Most-ját.

A SNS-nél azóta vannak jócskán szélsőségesebbek, egyelőre csak a part szélén, arra várva, hogy egy esetleges kormánybukás után, egy újabb választásokon már komolyabb szerephez jussanak. Most a nemzetiekkel már inkább az a baj, hogy folyamatosan zsarolják a kormányfőt (és ezzel Bugárék Hídját is) és azzal fenyegetőznek, hogy kilépnek a koalícióból, azaz kikényszerítik az újabb parlamenti megmérettetést. Természetesen az EU-pénzek elosztása miatt hadakoznak a koalíciós társak.

A magyar-szlovák Híd-Most-nak áll nagyon is érdekében áll, hogy fennmaradjon a jelenlegi Fico-kabinet, mert ellenkező esetben

nagyon is reális az a vészforgatókönyv, amely szerint a felvidéki magyarok képviseletét felvállaló párt nélkül marad a szlovák parlament.

A Híd népszerűségét ugyanis bizonyára megtépázza a mostani politikai kötélhúzás, a Fidesz-kliens Magyar Közösség Pártja pedig már többször sem tudta átlépni a parlamenti küszöböt.

Ez lenne a szlovákiai belpolitikai válság egyik magyar vonatkozású járulékos vesztesége. A másik pedig a külpolitikai irányváltás, amely még egy szöget ver a vajúdó Visegrádi Négyek közös koporsójába.

Németh Zsolt: várni kell még a teljes magyar-szlovák megbékélésre

0

 A kitelepítettek magyarországi kárpótlása „még lóg a levegőben”, és a kisebbségi jogok biztosítása terén is sok még a tennivaló.

Kézzel foghatóan javultak a magyar-szlovák kapcsolatok a rendszerváltás óta eltelt 27 évben, de a teljes megbékélésre még várni kell – mondta az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a Békés megyei Tótkomlóson a csehszlovák-magyar lakosságcsere 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.

Németh Zsolt (Fidesz) kifejtette, a kitelepítettek magyarországi kárpótlása „még lóg a levegőben”, és a kisebbségi jogok biztosítása terén is sok még a tennivaló.

A politikus szólt arról is, hogy napjainkban is vannak, akik „a problémák megoldását a ki-, be- és összetelepítésekben látják”, az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást is indított a betelepítési kvóta elutasítása miatt Magyarország és Szlovákia ellen.

 

 

Nemet mondott Netenjahunak az Európai Bizottság

0

Belpolitikai szempontból hasznos volt, de diplomáciai szempontból őrültség – ezt írja a Haaretz című ellenzéki lap Benjamin Netanjahu budapesti szerepléséről, mely elsősorban az Európai Unió bírálatára koncentrált.

Izrael miniszterelnöke őrültnek nevezte az EU-t azért, mert politikai feltételekhez köti az együttműködést. Kérte a négy visegrádi állam vezetőit, vegyék rá Brüsszelt, hogy változtasson az álláspontján!

Az EU Bizottsága visszautasította Netanjahu bírálatát. Izrael épp a nyugati értékrend védelmére hivatkozik, de maga is megsérti ezt, amikor nem respektálja a kisebbségek jogait. Netanjahu viszont Kína és India magatartását emelte ki: a két óriás csakis gazdasági együttműködésre törekszik Izraellel, és egyáltalán nem kíván beleszólni abba, hogy Izrael miképp viszonyuljon a palesztinokhoz.

Izrael miniszterelnöke zárt ajtók mögött mondta el beszédét a visegrádi államok csúcsértekezletén, de

kommunikációs hiba folytán annak nagyobb részét az újságírók is hallhatták.

Így azt is, amit Netanjahu mondott Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia vezetőinek Budapesten. Az izraeli miniszterelnök nemcsak az EU bírálatát tartotta fontosnak, de a terrorizmus elleni nemzetközi együttműködést is.

Netanjahu álláspontja az, hogy a civilizáció harca folyik a világban: ennek első vonalában áll Izrael, amely a radikális iszlámmal hadakozik. Netanjahu éppúgy ellenzi a muzulmán migránsok tömeges beáramlását Európába mint a visegrádi államok vezetői. Belpolitikai szempontból tehát kifizetődő Netanjahu budapesti látogatása, de Izrael diplomáciai szempontból nem került előnyösebb helyzetbe hiszen az EU bírálata lehet népszerű otthon, de Brüsszelben csakis elutasítás lehet a válasz – állapítja meg a Haaretz című ellenzéki lap Netanjahu budapesti útjáról.

 

 

Hogyan „csináljuk az új Európát” mi, magyarok? – 2018 (szubjektív) legjobbjai

A visegrádi országok története sikertörténet, ez a csoport az EU növekedésének a motorja…700-800 éve indultak el a siker útján, s  a jövő is fényesnek tűnik… voltunk már egyszer nagyon gazdagok… leszünk még egyszer gazdagok, fejlettek… életminőségben azonos vagy fejlettebb szinten leszünk, mint Közép-Európa fejlett országai vagy egyes nyugati országok – ezek Matolcsy György jegybank elnök szavai. De vajon a V4-csoporton belül hol áll a magyar gazdaság teljesítménye? Erről a jegybank elnök nem szokott beszélni – megkérdeztünk hát mást.

Igazi matolcsys elődást tartott Matolcsy György jegybanki elnök a Közgazdász Vándorgyűlésen Debrecenben, aminek a fókuszában térségünk, s ezen belül is a V4-ek pompás jelene és még inkább pompásabb jövője állt. Sok-sok ábrával, számmal, adattal állt elő, s nagyvonalúan – vagy inkább elnagyolva? – hasonlította a visegrádiak teljesítményét a dél-európai országokéhoz, s ezek alapján domborította ki a 2004-ben az EU-hoz csatlakozott 4 tagállam erejét az EU-n belül. Ám egy másik összehasonlítást nem tett meg: „elfelejtette” lebontani a négy országot jellemző mutatókat az egyes gazdaságok szintjére,

 

így nem kellett arról sem beszélnie, hogy a mutatók és a taglalt területek zömében a magyar gazdaság az elmúlt években szépen lemaradt, korábbi relatív térségbeli előnyét rendre elveszítette.

 

Megpróbáltunk a beszéd mögé nézni.

„Van persze olyan mutató, amelyben a magyarok élenjárnak, ez pedig a beérkező uniós pénzek nagysága, pedig a V4-ek általában is a legnagyobb haszonélvezői e forrásoknak” – emelte ki Inotai András közgazdász professzor.

Az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt vezetője a Független Hírügynökségnek hozzátette: az EU-s források felhasználásában már messze nem állunk ilyen jól, pl. sok rosszat el lehet mondani Kaczynskiról, a politikájáról, de egy biztos: nem tűrte a rendszerszintű lopást, ahogy az minőségében és legfelsőbb szinten megvalósított szervezettségének fokában nem jellemző a csehekre, valószínűleg még a szlovákokra sem.

Ugyanakkor Magyarországon gyakorlatilag az uniós források teremtették, majd szisztematikusan erősítették meg  a politikai maffia gazdasági hátterét – emlékeztetett, megjegyezve: sajnos az Unió ezt mindeddig szó nélkül eltűrte, pedig kellett tudnia róla.

„Mikor hallotta bármely Benelux-állam gazdaságpolitikusától, vezetőjétől, hogy ők, bár jóval gazdagabbak és a fejlett Európa centrumában helyezkednek el, Európa motorjai vagy azt, hogy ők változtatják meg Európa gazdaságát? Pedig hárman együtt valamivel nagyobb súlyt képviselnek az EU társadalmi termékében, mint a V-4. Ugyanakkor az uniós GDP 6 százalékát produkáló V4-ek, élükön a magyarokkal előszeretettel mondanak ilyeneket, pedig csak egy kicsit kell számolni ahhoz, hogy egyértelműen lássuk ennek a fonákságát” – szögezte le. És ha akár 5 százalékos is lehet egy-egy évben a V-4 átlagos növekedése, ez egy év alatt 6.3 %-ra változtatja a részarányt. De közben a további 94 százalék is nő, mondjuk 2 százalékkal. Vagyis a 94-ből 95.9 lesz. Tehát a 88 százalékpontos különbség (94-6) egy év alatt 89.6-ra nő.

„Ennyit a matematikai alapokról”.

Még ennél is súlyosabb az az állítás, hogy a V4 egy új Európát csinál, hogy nálunk a jövő, amely erős nemzetállamokra épül – s bizony erről, különféle hangszerelésben mind a négy tagállam szokott beszélni.

„Aki történelmet olvasott, az érti, legalábbis meg kellene értenie, hogy Európa múltja tele van magukat erősnek gondoló nemzetekkel miatt kirobbant háborúkkal. A 21. század  Európája nem erős nemzetállamokra, hanem erős Európára kell, hogy épüljön, s aki ezt aláássa, az biztonsági kockázatot jelent a globalizáció korában egyedül életképes egységes Európa számára – helyezte perspektívába a kérdést Inotai.

A V4-ek európai integrációja rendkívül mély, ha csak a kereskedelmi forgalmat jelző mutatót vesszük, azt látjuk, hogy a csehek, magyarok, szlovákok társadalmi termékének legalább 80 százalékát adja az export, és ennek mintegy négyötöde az EU-val bonyolódik. Alig alacsonyabb az „importfüggőségünk”. A lengyeleknél kisebb a részarány, miután maga is egy negyven milliós belső piaccal rendelkezik. Nálunk voltak ugyan elvetélt kísérletek az Orbán-kormány részéről a keleti vagy a déli nyitásra, de ezek egyetlen eredménye a feleslegesen elköltött és magánzsebekbe vándorolt milliárdokban fogható csak meg. Az az érvelés pedig, hogy mi megnyitottuk a piacunkat az EU számára, és ezért „tiszteletet, hálát”, és természetesen sok pénzt is érdemlünk, csak azt felejti el hozzátenni, hogy cserében szabad hozzáférést kaptunk egy 500 milliós európai piachoz.

Nem beszélve arról, hogy milyen szinten állna a magyar gazdaság és életszínvonal, ha Európa közepén próbáltunk volna bezárkózni.

Szúrópróbaszerűen rákérdeztünk Inotainál egyes olyan gazdasági mutatókra, amelyeket Matolcsy taglalt beszédében. Íme az általa adott gyorskomment:

Növekedés – 2004-ben még nálunk volt a csehek után a 2. legmagasabb GDP/fő – mára már a szlovákok és a lengyelek is lehagytak minket. Miközben a lengyelek a 2008-2009-es válságot is megúszták a gazdaság zsugorodása nélkül, nekünk csak 2015-ben sikerült elérnünk a válság előtti szintet,  Ami a cseheknek és a szlovákoknak is előbb sikerült.

Termelékenység– bizonyos területeken nálunk is van javulás, ami azonban nagyrészt a térségbeli multinacionális vállalatoknak és annak köszönhető, hogy ők és beszállítói bekapcsolódtak a globális értékláncba. Ám nálunk az ezen kívül eső szféra hátul kullog– a mezőgazdaság és a kkv-szektor. Az egységnyi kitermelésre vetített GDP/fő mutató egyben jelzi az életszínvonalbeli különbséget is: ami nálunk a legalacsonyabb a négy ország közül. A termelékenységre negatívan hat az elmúlt években fokozódó kivándorlás, amely lehetőséggel 2010 után félmillió magyar állampolgár élt. Habár azt szokták mondani, hogy a lengyelek nagyobb tömegekben próbáltak szerencsét az EU-tagság elnyerése után Európában, ez már 2004-től igaz.

Ugyanakkor van egy nagy különbség.

Nevezetesen hogy ott jelentős oda-vissza mozgás van, a hazatérők pedig sok esetben viszik magukkal a szélesebb ismereteket és a nyugati kapcsolatrendszert, ami – többek között – a termelékenységet is pozitívan befolyásolja.

Bérszínvonal– a legutóbbi két év reálbér-növekedése ellenére nálunk a legalacsonyabb a négy ország közül, ami az euróval szembeni jelentős és tartós forintgyengülésnek is tulajdonítható.

Ezen túlmenően a kétségtelenül támogatandó és fontos V-4 együttműködés mellett is látni kell, hogy a térség messze nem egységes. Csak néhány példa: Csehország az egyedüli, amelynek csak schengeni határai vannak, Szlovákia bevezette az eurót, a magyar-orosz és a lengyel-orosz kapcsolat – finoman fogalmazva – még köszönőviszonyban sincs egymással. Európa jövőjére nézve azonban veszélyes közös, bár országonként különböző erősségű vonás az európai identitás gyengülése és az avítt nacionalizmusra építő populizmus.  „Ezen a téren a magyar társadalom nem csak 2004-ben, a csatlakozásunkkor, hanem már 25 évvel ezelőtt is sokkal közelebb állt a 21. századi Európához, mint ma.

Matolcsy debreceni beszédében kifejtette, hogy a visegrádi országok története sikertörténet, ez a csoport az EU növekedésének a motorja. (Nem először és nem is utoljára domborította ezt a szempontot – azóta is többször – például egy krakkói konferencián Krakkóban is erről beszélt.) Debrecenben mutatókat sorolt, közte a GDP-dinamikát, az uniós belüli gazdasági súly növekedését, a növekedés szerkezetének egészséges voltát, azt, hogy nem eladósodásból finanszírozott a felzárkózás. A válságkezelést nevezte a legszemléletesebb eredményünknek, “hiszen a V4 gazdasági teljesítménye az egymást követő válságok közegében 25%-kal haladja meg a válság előtt szintet” – mondta, miközben a dél-európai országok még nem érték azt el. Ez annak is köszönhető – tette hozzá –, hogy nem követtük az ajánlott válságkezelési módokat. Matolcsy ennél a pontnál – mint ahogy mindvégig – mellőzte az egyes visegrádi országok teljesítményének a bemutatását, említését – talán nem véletlenül –, hanem csak az átlagos mutatókat hozta fel.
Matolcsy debreceni beszédének más szempontok szerinti elemzését itt olvashatja.

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK