Színtelen, szagtalan, szúrósszagú gáz. Így írta le annak idején kémia tanárnőnk a gimnáziumban az ammónia nevű gázt. Nevettünk rajta, és egymás között sokszor felemlegettük a botlását: hiszen valami vagy szagtalan, vagy szúrósszagú.
Ez jutott az eszembe, amikor Tóth Bertalant hallgattam ma reggel az ATV reggeli Start című műsorában. Rengeteg okosságot hallottunk, csupa olyan dolgot, amelyek mindnyájunknak fontosak. Otthonápolásról, kilakoltatásról, egészségügyről, oktatásról.
Elhallgattuk volna napestig a szocialisták elnökét. De nem hallgattuk, mert annyira azért nem volt érdekes. Fontos volt ugyan, amiről beszélt, ám a stílus, a hangvétel, meg úgy általában a megfogalmazás kapcsán az jutott az ember eszébe: hogyan lesz ebből őszre, vagy bármikor máskor olyan ellenzék, amitől Orbán Viktornak és kormányának félnie kell?
Hogyan fognak tömegeket az utcára vinni, vagy ami még ennél is fontosabb: négy év múlva a szavazófülékbe.
Lehet sorolni a mindnyájunk által ismert problémákat, hibákat és bűnöket, sőt, kell is. De ez csak arra elegendő, hogy maradjon minden úgy, ahogyan most van. Aki változtatni akar azon, ami most van, annak a mondandójához a stílust és a módszereket is meg kell találni.
Ha másképp nem tudják mondani, akkor mindez a nagyközönség számára színtelen, szagtalan, de nem szúrósszagú. Csupán gáz.
