Kezdőlap Címkék Séta

Címke: séta

A hülyeség legszélső határán

Az Amazon úgy döntött, hogy csirkéknek, kacsáknak hámokat is értékesít, hogy egészségügyi sétát tehessünk velük városunk utcáin.

Milyen alapon gondoltuk úgy, hogy csak azok akik kutyákkal rendelkeznek élvezhetik a  sétát háziállatukkal? Most nem, nem a sétáló macskákról beszélünk, amelyek egyre szélesebb körben elterjedt és jelenlegi divatot jelentenek városlakók körében. A mai naptól valójában azok is, akiknek kétlábú barátjuk van, például csirkék vagy kacsák, diadalmasan körbejárhatják a kétlábú barátjukat a város „fűutcáin”.

Ha ez kissé furcsa lenne számunkra, netán nagyon elmebeteg dolognak tartanánk, akkor gondolj arra, hogy tyúkok imádják ezt az új szokást. Végül is, annyi erőfeszítés után, hogy minden nap friss tojást adnak nekünk, a legkevesebb amit megtehetünk, ha velük sétálunk! Nyilvánvalóan úgy gondoljuk, hogy kétlábú barátaink nem igazán szeretik a hosszú sétát a városközpontban, erre ott vannak  a kutyák. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a tyúkok nagyszerűen érzik magukat vidéki sétákon vagy a parkokban, ahol élvezhetik a napsütést, a tiszta levegőt és a kikapcsolódást.

Kutyátlanság

Milyen kutya ez? Ezt kérdezi tőlem a férfi. Még meg sem válaszolhattam a kérdést, már mondta is tovább. Hogy neki is van kutyája, akkora, mint amelyik velem van, csak az övé más fajta. És épp ez az ő nagy problémája. Hogy már évek óta nem láthatta a kutyát. A felesége ugyanis nem engedi. A volt felesége, pontosabban.

Aki papíron még mindig az ő asszonya, de már külön élnek, évek óta. Ez az egykori asszony nem hagyja, hogy lássa a kutyát. Néha messziről meglesi persze, innen tudja, hogy él, és jól van. Már amennyire a gazdája nélkül egy kutya jól lehet. Merthogy, mondja, a kutyát kicsi kora óta ő gondozta. Sétáltatta, etette, vele volt minden szabadidejében. És az asszony most így akar rajta bosszút állni.

Alaposabban megnézem a kutyátlan embert. Végigmérem a cipőjétől a feje búbjáig, és várom, hogy mikor kér valamit. Mert ezek a történetek többnyire úgy végződnek, hogy kellene neki egy kis pénz. Kenyérre, ruhára, buszra, vonatra. Hogy hazajusson. Van, aki egyből kér, mások szemérmesebbek. Vagy csak újak még a szakmában, nem szoktak bele ebbe a létbe, bennük még a megszokás, hogy meg kell dolgozniuk a pénzükért. Ezért mondják el a történeteiket, afféle előjáték ez a valódi aktushoz. Utójáték már nemigen van – miután átveszik a pénzt, szinte azonnal újabb áldozat után néznek.

De a kutyátlan férfi nem kér semmit. Elmondja még egyszer, hogy mennyire hiányzik neki a kutyája, és hogy nem tehet semmit, mert az asszony, aki már csak volt az asszonya, ha meghallja a hangját, leteszi a telefont.

Megszánom az embert. Lehet az is, hogy unom is már egy kicsit. Miért nem vesz magának egy másik kutyát? Vagy fogadjon örökbe egyet, mondom neki. Rengeteg gazdátlan kutyus van a telepeken, az egyikükkel legalább jót tenne.

Rám néz, mintha megőrültem volna: másik kutyát? Ha maga nem láthatná a gyerekét, elfogadna helyette egy másikat?

Próbáltam neki valami biztatót mondani, búcsúzóul, hogy ha már pénzt nem kért, legalább kapjon valamit. De nem volt kéznél nálam semmi bölcsesség. Ami meg igen, azt megtartottam magamnak. Mert ahogy indultunk hazafelé a mellettem vidáman bandukoló kis szőrgombóccal, az jutott az eszembe, hogy hiába rossz a világ, talán mégsem minden reménytelen.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!