Kezdőlap Címkék SDP

Címke: SDP

A pénzügy mindenek fölött – koaliciós partnerek harca a pénzügyminisztériumért 

Mindenki magának akarja ezt a kulcspozíciót, melyet a kancellár jelölt, Olaf Scholz tölt be jelenleg. Berlinben a szociáldemokraták két potenciális koalíciós partnere egyaránt magának követeli a pénzügyminisztériumot.

Christian Lindner, az FDP vezetője és Robert Habeck, a zöldek társelnöke egyaránt magának akarja a pénzügymisztériumot – írja a Deutsche Welle. Amely gyorsan hozzáteszi, hogy a koalíciós tárgyalások ugyan már hivatalosakká váltak, de november vége előtt aligha várható eredmény.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a liberálisok elnöke és a zöldek társelnöke küzdenek a pénzügyminiszteri posztért hiszen ennek a jelentősége a vírusválság idején újra bebizonyosodott. Sőt sok politológus épp azzal magyarázza a szociáldemokraták kissé meglepő választási sikerét, hogy Olaf Scholz pénzügyminiszterként kiválóan teljesített a pandémia legsúlyosabb időszakában is.

„A kancellár után ez a legfontosabb poszt a kormányban”

– mondta Uwe Jun politológus a közszolgálati Deutsche Welle portálnak.

„A pénzügyminiszter állitja össze a költségvetést, és ez meghatározó a kormány politikája szempontjából” – hangsúlyozta a politológus. hozzátette, hogy az elmúlt időszakban két erős pénzügyminiszter nagy befolyást szerzett a kormányban: Wolfgang Schäuble (CDU) illetve Olaf Scholz (SPD). Korábban ez nem így volt. Hans Eichelt (SPD), aki 1999 és 2005 között vezette a pénzügyminisztériumot úgy nyilatkozott a Deutschlandfunk Rádiónak, hogy

„nem annyira erős miniszterek kellenek hanem jó kormányzati együttműködésre van szükség.”

Az ex pénzügyminiszter elmondta, hogy „a kormányzati szokások szerint a pénzügyminiszter megvétózhatja az összes többi minisztérium döntéseit!

Demoklész kardjaként függ a minisztériumok feje fölött a pénzügyi vétó!”

Vétójog a gyakorlatban

„Óvatosan kell élni a vétózással” – fejtegette az ex pénzügyminiszter, aki azt is elmondta, hogy a miniszterek egyszerű többséggel leszavazhatják a pénzügyminisztert, aki ilyen módon meggyengülve kerülhet ki az erőpróbából. Éppen ezért a politológusok úgy vélik, hogy a pénzügyminiszternek – éppúgy mint a kancellárnak – konszenzus kiépítésére kell inkább törekednie mint a konfrontációra.

A pénzügy a valóságos európai minisztérium

Erre mutatott rá Eichelt ex pénzügyminiszter. A német pénzügyminiszterek – az ország súlya miatt- meghatározó szerepet játszanak Brüsszelben. Így volt ez amikor az Európai Unió – az Európai Központi Bankkal és a Nemzetközi Valutaalappal együtt – a görög államadósság ügyét intézte. Wolfgang Schäuble akkori pénzügyminiszter befolyása meghatározónak bizonyult. A pandémia idején ugyanilyen döntő szerepet játszott Olaf Scholz nemcsak Berlinben, de Brüsszelben is.

Politika vagy szakértelem?

A német gyakorlatban az előző szempont a meghatározó. A legutóbbi öt pénzügyminiszter esetében megállapítható, hogy mindnyájan korábban is fontos kormányzati tisztségeket töltöttek be regionális vagy országos szinten. Négyen közülük tartományi miniszterelnökök voltak – Olaf Scholz esetében ez Hamburg városát jelentette – Wolfgang Schäuble pedig a berlini kormány belügyminiszteri székéből ült át a pénzügyminiszteribe.

Eichelt ex pénzügyminiszter így magyarázza a német gyakorlatot:

„nem kell pénzügyi szakértőnek lennie a miniszternek, mert a szakértők már ott ülnek a minisztériumban. Neki sokkal inkább az a feladata, hogy jó döntéseket hozzon össze a szakértők segítségével.”

A jelenlegi két jelölt egyike sem tanult közgazdaságtant, sőt az FDP vezetőjének még kormányzati tapasztalata sincsen. A zöldek társelnöke hat évig miniszterelnök-helyettes és környezetvédelmi miniszter volt Schleswig-Holstein tartományban.

A két potenciális koalíciós partner filozófiája is homlokegyenest ellenkező: a zöldek jelentős állami támogatással akarják felgyorsítani az áttérést a karbon semleges Németországra míg a liberálisok ezt inkább rábíznák a piacra. Ezért a zöldek mindenképp szeretnék megakadályozni, hogy az FDP kapja meg a pénzügyminisztériumot.

Ki hozza meg a népszerűtlen döntéseket?

Olaf Scholznak szerencséje volt, mert akkor tölthette be a pénzügyminiszteri posztot amikor Németország pénzügyei remekül álltak. Volt tehát miből osztogatni a válság idején. Az óriási pénzkiáramlás viszont növeli az államadósságot, melyet Németországban véresen komolyan vesznek. Szükség lehet tehát megszorításokra is, amelyek csökkenthetik Scholz illetve az új pénzügyminiszter népszerűségét.

Vajon kire bízza Scholz kancellár a pénzügyi tárcát, melyet ő olyan eredményesen menedzselt? A Deutsche Wellenek nyilatkozó politológus szerint hiába van sok ellentét a koalíciós pártok között, mert megegyezésre vannak ítélve. Mind a három párt letette a nagyesküt arra, hogy együtt készülnek „új kezdetre”. „Ha ez befuccsolna azért, mert nem tudják eldönteni, hogy ki legyen a pénzügyminiszter, akkor mind a három párt elveszítené az arcát” – nyilatkozta a Deutsche Wellenek Uwe Jun politológus.

Tartományi választás az NDK-ban

Tessék? Igen, valami ilyesmiről van szó.

Vasárnap tartományi parlamentet választottak Németország két keleti tartományában, Brandenburgban és Szászországban. Mindkét tartományban jelentősen előretört a szélsőjobboldali AfD (Alternatíve für Deutschland, Alternatíva Németországnak), a szavazatok 23,5 illetve 27,5 százalékát szerezte meg.

A legrosszabbat azonban sikerült elkerülni. A májusi EP-választáson még mindkét tartományban az AfD lett a legerősebb párt, pedig akkor „csak” 19,9 illetve 25,3 százalékot kapott. Most azonban, magasabb részvétel mellett a két eddigi miniszterelnök pártja, Brandenburgban az SPD, Szászországban pedig a CDU erősíteni tudott, és 26,2 illetve 32,3 százalékkal megnyerte a választást, második helyre szorítva az AfD-t. Mindkét tartományban az eddigi miniszterelnök alakítja meg az új kormányt, de – mivel az AfD-vel senki nem kész a koalícióalkotásra, és a többi párt közül egy koalíciós partner nem elég a többséghez – három párti koalíciókat kell majd létrehozni. Brandenburgban valószínűleg az SPD, a zöldek és a Balpárt (Die Linke, az egykori Német Szocialista Egységpárt utódpártja) lép majd koalícióra, Szászországban pedig a CDU, az SPD és a zöldek. Ez azt jelenti, hogy mindkét tartományban a zöldekkel egészül ki az eddigi kormánykoalíció.

Vajon miért lett más az eredmény, mint májusban?

Az EP-választás, mint mindenütt, Németországban és azon belül ebben a két keleti tartományban is egyfajta rokon- illetve ellenszenv-nyilvánítás, de nem szól arról, hogy ki fog kormányozni. Alacsonyabb is a részvétel. Most, amikor tartományi parlamentet választottak, többen is mentek el, és tudva, hogy az a kérdés, hogy ki fog kormányozni, többen szavaztak az eddigi miniszterelnökök pártjára. A közvélemény-kutatások szerint a választók többsége mindkét tartományban elégedett volt az eddigi miniszterelnökkel. Ezért a kisebb pártok szavazói közül sokan átszavaztak a miniszterelnök pártjára – Brandenburgban az SPD-re, Szászországban a CDU-ra. Nem az AfD lett gyengébb, mint májusban, hanem a kisebb pártok: a Balpárt, a zöldek és Brandenburgban a CDU, Szászországban az SPD. Úgy is mondhatjuk, hogy az AfD-vel szemben álló demokratikus oldal szavazatai a legerősebb demokratikus pártnál, az eddigi miniszterelnök pártjánál koncentrálódtak, és az ennek következtében előzte meg az AfD-t.
Az AfD a nyugati tartományokban is jelentős, de sehol sem annyira, mint a volt NDK területén, kiváltképp pedig abban a két tartományban, ahol most volt a választás, és ahol az EP-választáson legerősebb párt volt.

Vajon miért van ez így?

Németország keleti tartományaiban, a volt NDK területén hasonló kiábrándultság tapasztalható a választók között, mint a többi, egykori szocialista országban. Ezzel a kiábrándultsággal is magyarázható a nacionalista-populista pártok hatalomra kerülése és hatalmon maradása Magyarországon, hatalomra kerülése és valószínű hatalmon maradása Lengyelországban, és ezt követően immár Csehországban is. A volt NDK területén élők közül is sokan csalódtak az újraegyesítés idején uralkodó reményekhez képest, ha ez a csalódás nem is olyan mértékű, mint Lengyelországban vagy Magyarországon. A közvélemény-kutatások szerint a volt NDK területén az embereknek még harminc év után is a többsége érzi magát másodosztályú állampolgárnak az egyesített Németországban. A csalódottak pártja a kilencvenes években és a kétezres évek elején ezekben a tartományokban még a Balpárt, az utódpárt volt. Míg a nyugati tartományokban csak 5 százalék körüli eredményekkel jutott be a tartományi parlamentekbe, ahol egyáltalán bejutott, a volt NDK területén rendre 20 százalék körüli, sőt azt meghaladó eredményeket ért el, és a két nagy párt, a CDU és az SPD versenytársa tudott lenni. Többször lett a tartományi kormánykoalíció részvevője, sőt jelenleg még a Balpárt adja Türingia miniszterelnökét. Most viszont az AfD-hez éppen tőlük ment át a legtöbb választó, vagyis a régi protesztpárt, a Balpárt helyébe az AfD lépett, mint új protesztpárt. Ezek miatt mondom, hogy a tegnapi választási eredmények tulajdonképpen az NDK-ban tartott választás eredményei.
A következő „NDK-beli” választás októberben Türingiában lesz, az egyetlen olyan tartományban, ahol most a Balpárt adja a miniszterelnököt. Kíváncsian várhatjuk az eredményt.
Az, hogy a tegnapi választáson a legrosszabbat sikerült elkerülni, és, ha jóval kevesebb szavazattal is, de a szövetségi kormányt alkotó két párt, a CDU és az SPD egyaránt megőrizte kormányt vezető pozícióját Szászországban illetve Brandenburgban, ahhoz biztosan elég, hogy ne boruljon a szövetségi kormánykoalíció Berlinben.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK