Kezdőlap Címkék Schmidt

Címke: schmidt

Miért fontos Orbánnak Schmidt Mária?

0

Most – az LMP Fideszhez való bekötöttségének szálait megismerve – legalább annyit megértettem, hogy miért olyan fontos Orbánnak Schmidt Mária, hogy annak ellenére, hogy amihez nyúl az sz@rrá válik, és bármit tesz, azt egészen alpári botrányok követik, mégis ragaszkodik hozzá. Nekem tényleg fejtörést okozott, hogy miért éri meg Orbánnak, ez a sok botrány és lejáratás, ami ennek a nőnek a közéleti tevékenységét kíséri.

Gondoljunk csak a Sorsok Házára, amelyet 8 milliárdért építettek meg és azóta ott rohad üresen a Józsefvárosi pályaudvar helyén, csak azért mert Schmidt hazug, szerecsenmosdató koncepcióját egyetlen hazai és nemzetközi zsidó szervezet sem hajlandó elfogadni és a nevét adni hozzá, vagy a botrányos, velejéig aljas német megszállási emlékműre, amelyet mind a mai napig nem avattak fel. De említhetem a 15 milliárdot felemésztő 56-os emlékévet is, amely ugyancsak botrányról-botrányra bukdácsolt, nevetségessé téve az egész megemlékezés sorozatot, és amelynek a végén egy szégyenletes bírósági perből is vesztesen került ki a magyar állam álláspontját képviselő intézmény, mert a Terror Plaza kutatói még arra is képtelenek voltak, hogy azonosítsák, hogy ki szerepel a megemlékezések középpontjába helyezett pesti srácot ábrázoló fényképen.

De felidézhetjük Tom Lantos családjával vagy Anne Applebaummal való ízléstelen konfliktusát az I. világháborús megemlékezés kudarcát és persze a Terror Plaza körüli botrányokat és hazugságokat és a sor vég nélkül folytatható. Ráadásul ezek a botrányok nemcsak szégyenteljesek, mivel mindig a történelmi hazugság és a teljes szakmai dilettantizmus lepleződik le ilyenkor, hanem az adófizetők sok tízmilliárd forintját emésztik fel, teljesen értelmetlenül.

Ám most kiderült, hogy Schmidt nem a történelmi hazugsággyár gátlástalan működtetése és a politikai ellenfelekkel szembeni kíméletlen aljassága, hanem az ellenzéki pártok bomlasztása, lejáratása és tagjai egy részének felvásárlása miatt fontos Orbánnak. „Politikai közéletünk legzüllöttebb figurájáról” (a la Eörsi István) most éppen az derült ki, hogy az ő feladata bebizonyítani, hogy ebben az országban nem lehet más a politika, és ha létrejön egy párt amely ezt tűzi zászlajára, akkor ő képes szívós munkával – a mi pénzünkön – felvásárolni a párt néhány politikusát és így szétzülleszteni.

De nyilván nem az LMP az egyetlen párt, ahol bomlaszt és rothaszt. Éppen úgy, mint a bolsevikok. Zsarolás, felvásárlás, bomlasztás, lejáratás – ugyanezekkel az eszközökkel dolgoztak az ellenség kinyírása érdekében a politikai titkosszolgálatok a pártállami diktatúra idején. Schmidt Mária a NER államvédelmi hivatala és erre a mocskos munkára még ebben a rendszerben is nehéz jelentkezőt találni. Hát ezért csinálhat azt Schmidt, amit akar, kavarhat megszégyenítő botrányokat a kormány körül, nyírhatja ki állami segédlettel korábbi üzleti partnereit és szórhatja el számolatlan, teljesen értelmetlen, hazug célokra az adófizetők milliárdjait. Mert Orbán is tudja, hogy az alapos munkához idő és pénz kell.

Szerző: Vásárhelyi Mária, Forrás: Facebook

A Marx évforduló margójára

3

Ezen történelmi tényekről való (szándékos) hallgatás és félremagyarázás jól jellemzi a jelenleg kormányzó magyarországi elitet, akik a 40 éven át sulykolt „marxizmus-leninizmus” hazug tanaitól képtelenek megszabadulni, és napjainkban is szentírásként terjesztik azokat. Döbbenettel olvasom Schmidt Mária fő ideológus megnyilatkozását Marx 200. születésnapja alkalmából, amikor a lenini-sztálini diktatúrát Marx és Engels világraszóló nemes gondolataival próbálja egyenrangúnak beállítani.

„Fiam, jegyezd meg, a munkássors borzalmas”. Apám ezzel a figyelmeztetéssel indított el a nagybetűs életbe már a gimnáziumi évek alatt, és próbált „befolyásolni”, hogy szellemi munkát, szakmát válasszak. Az alapokat Marx (és Engels) művei és gondolatai adták. Náluk jelent meg először (és közérthetően) a kapitalizmus kritikája. A Kommunista Kiáltvány, majd a Tőke, mely kézzelfogható magyarázatot adott a kizsákmányoló és a kizsákmányolt kibékíthetetlen (antagonisztikus) ellentétére, kapcsolatára, mi több függőségére. Miszerint e két tábor (osztály = burzsoázia vs. proletáriátus) nem tud egymás nélkül élni, meglenni. Hiszen a kapitalista (a burzsoá), a pénz és a termelőeszköz birtokosa, semmit sem ér a munkás nélkül, aki helyette dolgozik, pontosabban a terméket (árut) állítja elő. Ez persze fordítva is igaz: a munkás sem ér semmit, ha nincs munkahelye és munkaeszköze, amivel bármilyen terméket előállíthat, amit aztán a tőkés pénzzé tesz, méghozzá olyan áron, hogy abból maga, családja és munkása is megélhessen. A probléma itt kezdődik: a létrejött haszon, azaz a profit elosztása. A marxi elmélet szerint ez igazságtalan, hiszen a megtermelt értékeknek és javaknak csak egy bizonyos hányada lesz az effektív dolgozóé (az alkalmazotté, a munkásé), magyarul: a munkás (alkalmazott) munkaerejét adja el, amiért nem kap annyit, hogy gondtalanul meg tudjon belőle élni. Igaz, a kapitalista élete sem gondtalan, hiszen a munkása által előállított terméket neki kell eladnia, vevőt találnia. Persze ez a 19. század közepén még nem jelentett problémát. A bajok csak később jöttek, amikor „telítődött a piac”.

Marx és Engels a várható problémákra azonban már három héttel az 1848-as európai forradalmak előtt (február 21-én) felhívták a figyelmet, a Kommunista Kiáltvány nevű pamfletben. Nem tudom, hányan olvasták valaha is ezt a „figyelmeztetést”, mely látnoki módon jelezte, hogy nagy baj lesz, ha ezzel a társadalmi problémával nem foglalkoznak. Nem forradalomra (gyilkolásra, pusztításra, pláne nem diktatúrára) szólít fel, hanem javaslatot tesz az elnyomottak összefogására, a fennálló kapitalista viszonyok megváltoztatására, a „világ proletárjai egyesüljetek” jelszóval.  A két fiatal gondolkodónak – Marx (30) és Engels (28) –  a Kommunista Kiáltvány megjelenésétől (1848) számítva közel 20 év kellett (1867), míg alátámasztották meglátásaikat A Tőke című műben, mely gyakorlatilag bemutatta az akkori világ országait, és mindenhol szinte ugyanazt a problémát: a munkások kiszolgáltatottságát, a dolgozó osztály borzalmas életkörülményét, amin mihamarabb változtatni kell(ene). Marx és Engels életük vége felé arra a következtetésre jutottak, hogy a két antagonisztikus társadalmi osztály (burzsoázia és proletáriátus) a feloldhatatlan ellentét ellenére békésen együtt tud majd élni egy osztálynélküli társadalomban, amit kommunizmusnak neveztek el. Amikor mindenki szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból.

Erre született meg a ’70-es évek elején az a pesti vicc, miszerint egy fogadáson svédasztal volt, ahol a vendégek annyit vehettek, amennyit csak akartak. A szovjet delegátus vagy tíz sörösüveget markolt fel és nagy lelkesen vitt az asztalához, miközben a mellette lévő asztalnál ülő amerikai egyetlen sörösüvegből szürcsölgetett. A lelkes szovjet oda is szólt neki: ingyen van, annyit vehet, amennyit csak akar.  Tudom, – volt az amerikai válasza -, de én csak annyit veszek, amennyi jól esik, és egy ültömben meg tudok inni. „Mint az állatok” – volt a szovjet lenéző reakciója.

Marxot a diktátor Leninnel azonosító jelenlegi magyar (magát jobboldalinak hazudó) politikai elit figyelmében ajánlom a Kommunista Kiáltvány legelejének újra olvasását, ahol ott áll:

„…Evégből a legkülönbözőbb nemzetiségű kommunisták összegyűltek Londonban, és papírra vetették a következő kiáltványt, amelyet angol, francia, német, olasz, flamand és dán nyelven tesznek közzé…”

A szovjet megszállás ideje (1945-1989) alatt erőltetett, leninista és sztálinista elemekkel meghamisított marxi és engelsi tanok, áltudományos eszmevilágán, a „marxizmus-leninizmus” emlőin felnőtt jelenlegi hazai kormányzó elit, igazán elgondolkozhatna azon, hogy az 1848-ban kiadott pamfletet az aláírók miért nem tették közzé oroszul is?  Az sem tűnt fel a jelenlegi párt és kormány ideológusoknak, hogy a (szovjetmintájú) „kommunista” pártok kizárólag az első világháború befejezése (1918 novembere) után alakultak, azaz a lenini egypártrendszer (diktatúra) létrejötte után néhány hónapra. Tehát, Marx és Engels életében egyáltalán nem voltak „kommunista” pártok.

Vissza a 200 éve született Marxhoz és (Engels) nevéhez fűződő társadalmi kritikához, mely napjainkban is hatással van a fennálló társadalmi viszonyokra. A 19. században született marxi-engelsi elképzelés szerint a nagy forradalmi változás Nagy-Britanniában fog bekövetkezni, hiszen ott volt a kapitalizmus legjellemzőbb formája. Gondoljunk csak Madách halhatatlan történelmi áttekintésére, „Az ember tragédiája” utolsó színeire, különösen a 19. századra jellemző londoni színre, majd a 20. század diktatúráit megjósoló falanszter színre, és a 21. századra utaló eszkimó színre, mely az éghajlatváltozást és abból fakadóan a túlnépesedés problémáját vetíti előre. Mondhatni Madách is azok közé tartozott, akik a világ és a társadalom változását vizionálta.

A marxi és engelsi gondolatok jelentősen megmozgatták koruk (19. század) szellemét, és a század utolsó két évtizedére gombamódra elszaporodtak a munkás érdekvédelmi egyesületek, a szakszervezetek. A 20. század elejére létrejött egy erős szakszervezeti mozgalom, amire a „kapitalisták” is odafigyeltek, hol az állam rendőri erőszakával, hol pedig a munkaviszonyok és életkörülmények javításával.  A második Szocialista Internacionálé tagjai a világ változó helyzetét, és benne a munkásság problémáit vitatták meg, és próbáltak közös, összehangolt akciókat szervezni. Két fontos akciójuk volt: a május elseje és a nemzetközi nőnap bevezetése, elfogadtatása. Miközben az iparilag fejlett európai országokban parlamenti tényező lett a szakszervezetek támogatottságát élvező, és a többpártrendszert elfogadó szociáldemokrata párt(ok).

Az első világháború kitörése azonban új kihívások elé állította a munkásmozgalmakat. Az első (komoly) lökést II. Vilmos német császár 1914. augusztus 4-i parlamenti beszéde adta, amikor valamennyi parlamenti pártot felszólította, hogy tegyék félre ellentéteiket és a győzelem érdekében támogassák a (német) császárságot.  „Ich kenne keine Parteien mehr, Ich kenne nur Deutsche.”  (Ezentúl nem ismerek pártokat, csak németeket). Ez a felszólítás elsősorban a szociáldemokratákra vonatkozott, hiszen a lényege: a háború támogatása, azaz sztrájkokkal ne zavarják meg, ne hátráltassák a hadsereg sikereit. A szociáldemokraták ezt elfogadták, habár a szélsőséges balszárny (a későbbi kommunisták, pl. Karl Liebknecht) ellenezte, mondván nem fizetnek hadikötvényt és a munkás-paraszt fiatalokat ne vigyék a vágóhídra.  Ezt a háborúellenes hozzáállást Lenin később megváltoztatta, és minél több munkás-paraszt fiatal felfegyverzését javasolta, azzal a hátsó szándékkal, hogy a fegyverhez jutott munkásság azt munkaadóik, a kapitalisták, ellen fogják fordítani.

  1. szeptemberben a semleges Svájcban (Berntől 9 kilométerre lévő Zimmerwald nevű községben) jöttek össze a második Szocialista Internacionálé tagjai, képviselői. Többek között Lenin is, mint az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (száműzetésben élő) egyik képviselője. Igen, ekkor még egy pártban tömörültek a bolsevikok, mensevikek és eszerek. Az eszerek (SZR) a szociálforradalmárok, akiket Lenin proletárdiktatúrának nevezett egypártrendszere kiépítésében utoljára (1918) tiltott be, híveit megölette vagy elüldözte Szovjet-Oroszországból. Talán kevesen ismerik Fanny Kaplan nevét, aki egy cári hivatalnok elleni merényletben való részt vétel miatt életfogytiglani börtönbüntetését töltötte borzalmas körülmények között (naponta meztelenre vetkőztették és nyírfaággal ütlegelték). Csak az 1917-es februári forradalomkor helyezték szabadlábra. 1918 elején a Lenin vezette bolsevik párt szétkergette a nemzetgyűlést, valamint az összes politikai pártot betiltotta és megkötötte a breszt-litovszki békét.  Ettől kezdve az eszer Kaplan árulónak tekintette Lenint és egy gyárlátogatást követően rálőtt a bolsevik párt első emberére. A helyszínen elfogták és három nap múlva (tárgyalás és bírósági ítélet nélkül!) kivégezték. Ezzel véget ért az októberi (bolsevik) forradalom (egyik) nagy vívmánya a halálbüntetés eltörlése. Ugyanakkor a bolsevik igazságszolgáltatás is megkérdőjelezhető, hiszen Fanny Kaplan életfogytiglani börtönbüntetése első 11 éve alatt szinte teljesen megvakult, ezért kérdéses, hogy valóban ő követte el a Lenin elleni merényletet.

Marx-szal és Engels-szel ellentétben Lenin Németországban látta a munkásság vezette forradalom bekövetkeztét, mivel a német ipar és gazdaság gyorsabban fejlődött, mint a hanyatlásnak indult brit gyarmatbirodalomé. Az orosz ipar helyzetét jól ismerve Lenin svájci száműzetésében még álmában sem gondolt egy oroszországi forradalomra, amit valójában nem a Marx és Engels által megjósolt burzsoá vs. proletár ellentét robbantott ki, hanem az éhínség, a sorozatos (súlyos) katonai vereségek, és a háborúellenesség. Nem véletlen, hogy az oroszországi forradalomról Lenin 1917 márciusában a svájci újságokból értesült.

Az 1915. szeptemberi Zimmerwaldi Konferencia sorsdöntő volt a munkásmozgalmak történetében, amit Marx és Engels életükben felvázolt. Az országokon, nemzeteken átívelő tőkés-proletár ellentétbe belépett egy új elem: a nemzeti érdek, a „haza mindenek előtt” elv.  Ennek következtében a monarchiák megdöntése lett a fő cél, hogy a helyükbe lépő új (nemzet)államokban, köztársaságokban a munkásság méltó szerepet kapjon. A köztársaságok továbbra is többpártrendszerű parlamentáris alapon működtek volna. Ellentétben a Lenin által felvázolt (hamis) proletárdiktatúrával. Érdekességként: Marx egyszer használta a „proletárdiktatúra” szót, fogalmat, méghozzá az 1871-es párizsi kommünnel kapcsolatban.

Marx és Engels elméleti munkásságát nem lehet összehasonlítani, pláne azonosítani a Lenin-féle egypártrendszerű, diktatórikus szovjetrendszerrel. Hogy ez mennyire így van. Az UNESCO „A világ emlékezete programja” (Memory of the World Programme) 2013-ban felvette listájára Marx „Tőke” (Das Kapital) című művének eredeti példányát. Ehhez tudni kell, hogy ez az UNESCO program 1992-ben indult és célja a tagországokban fellelhető egyetemes értékkel bíró ritka dokumentumok, gyűjtemények azonosítása, megőrzése, és a széles körű megismertetése a Világörökséghez némileg hasonló „A világ emlékezete listán”. Ugyancsak megjegyzendő: A Tőke, alcíme: a politikai gazdaságtan kritikája. Tehát, Marx műve a kapitalista társadalom kritikája, nem pedig forradalmak szervezésének és kirobbantásának kézikönyve.

Ezen történelmi tényekről való (szándékos) hallgatás és félremagyarázás jól jellemzi a jelenleg kormányzó magyarországi elitet, akik a 40 éven át sulykolt „marxizmus-leninizmus” hazug tanaitól képtelenek megszabadulni, és napjainkban is szentírásként terjesztik azokat. Döbbenettel olvasom Schmidt Mária fő ideológus megnyilatkozását Marx 200. születésnapja alkalmából, amikor a lenini-sztálini diktatúrát Marx és Engels világraszóló nemes gondolataival próbálja egyenrangúnak beállítani.

 

  1. Talán nem véletlen, hogy az idei Oscar-díjra a külföldi filmek kategóriájában „Az ifjú Marx” című német filmet is jelölték.

Stephen Elekes

 

 

Bannon csak belső használatra

A Schmidt Máriához tartozó Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány szervezésében, Európa jövője címmel nemzetközi konferencia van folyamatban a Várkertben. Erre a Guardian tudósítója után még néhány, nem kormányközeli lap munkatársát sem engedték be, helyhiányra hivatkozva. Egyébként is – volt a megnyugtató indoklás – élőben mindenki nézheti a konferencia honlapján az eseményeket. Nos, csak a konferencia egyetlen érdekes része előtt szakadt meg az élő közvetítés.

Emiatt a széles magyar közvélemény közvetlen és hiteles forrásból nem értesülhet arról, hogy mi is a mondanivalója a meghívott Steve Bannonnak, Trump amerikai elnök egykori legközelebbi tanácsadójának. A tengeren túli szélsőjobb rasszizmusát nyíltan vállaló fenegyereke egyébként azért volt kénytelen hónapokkal ezelőtt megválni Fehér Házbeli munkahelyétől, mert az elnök lánya, Ivanka és annak szintén főtanácsadó férje, Jared Kushner megfúrta.

Steve Bannon nemcsak Budapestet tisztelte meg jelenlétével, hanem egy nappal korábban Prágát is.

Ott nem egy kormányközeli alapítvány, hanem egy fegyvergyártó cég állta a költségeket.

Az Átlátszó prágai munkatársának jóvoltából betekintést nyerhetünk Bannon ottani mondandójába, ha már a hazairól lemaradtunk.

Az ottani konferenciának a címe Mi is történik Amerikában volt.

A Fehér Ház egykori fő ideológusa egyébként kedveli az európai túrákat, hiszen két hónappal ezelőtt Franciaországban, Olaszországban és Svájcban tartott előadásokat.

Magyarországgal ellentétben Csehországban az amerikai vendéggel interjút készíthetett az egyik cseh ellenzéki hírportál, a cseh közszolgálati televízió, és több, a cseh miniszterelnök érdekeltségébe tartozó napilap is.

Bannon néhány Prágában kifejtett érvelése:

Európában és Amerikában forradalom zajlik, amit ő személyesen segít a Fehér Házon kívül… „Ez a gazdasági nacionalizmus azért működik, mert olyan vállalkozásokat kezdtünk el támogatni, amelyek az Egyesült Államokban értékesíti termékeit.”

„Európának most már saját lábára kellene állni, mert az USA nem állhatja a számlát minden egyes világban történő konfliktusért.”

Bannon szerint Merkel a 21. század legkártékonyabb, legarrogánsabb és e század történelmében a legalacsonyabb pontszámmal értékelt politikusa lesz. Hozzátette: ezt az értékelést Merkel nem csak migrációs politikájának köszönheti.

„Nem Oroszország fenyegeti legjobban Európát”… mert:

„Egyiptom összeomlása miatt Európa pánikba kerülhet”.

Az amerikai helyzetről:

Az ellenzéki Aktualne.cz hírportál először az idei kongresszusi választási esélyekről kérdezte Bannont, vajon mi történik, ha a demokraták nyernek. A volt tanácsadó szerint, ha ez bekövetkezik, a demokraták még aznap elindítják az impeachment eljárást, mivel más nincs Trump ellen a kezükben. A tanácsadó az őszi választásokat ezért egy népszavazásnak tartja Donald Trump visszahívásáról, hiába fognak a választási listákon más egyéni jelöltek nevei szerepelni.

A kitiltott ország

Kövér László újságírókat, politikusokat tilt ki a parlamentből, az Index újságíróit nem engedik be a Kisvárda legutóbbi meccsére, most meg itt a legújabb: több portál munkatársai nem regisztrálhattak Steve Bannon előadására.

Meg tudja valaki magyarázni, hogy miért kell egy futballcsapatról jót írni? Egy előadásról, vagy egy parlamenti ülésről? Miért kell úgy írni, ahogyan a regnáló hatalom elvárja?

Számtalanszor leírtuk már, és most sem tudunk okosabbat: aki újságírókat akadályoz a munkában, kitilt meccsről, parlamentből, egy szélsőséges nézeteket valló (vagy bármilyen más) ember előadásáról, az a nyilvánosságot veszi semmibe. Aki nem engedi, hogy a sajtó tájékoztassa az embereket, az nem a sajtónak árt, hanem a nyilvánosságnak, és mint ilyen, még ennél is nagyobb gazemberségekre képes.

Ha ilyen történik, az akkor is baj lenne, ha a közmédia, melyre több mint 80 milliárd forintot költenek a magyar adófizetők, tisztességesen végezné a munkáját. Tájékoztatna arról, ami Magyarországon és a világban történik – pártatlanul, hitelesen, vagyis, magas szakmai színvonalon.

Erről, tudjuk, szó sincs. A közmédia nem a valóságot mutatja, hanem azt, amit a hatalmon lévők valóságnak szeretnének látni és láttatni.

Tudom, csak ábránd, de elképzelni azért lehet, hogy minden sajtómunkás, az összes szerkesztőség és kiadó, tiltakozó levelet ír Schmidt Máriának, amiért nem engedik be a nem kormánypárti sajtó munkatársait Steve Bannon előadására. Tiltakoznának a Kisvárda elnökénél, Seszták Miklósnál, amiért az Index újságírói nem nézhették meg a csapat legutóbbi mérkőzését. És Kövér László is kaphatna egy levelet, amelyben minden jelentős újságíró szervezet nevében közlik vele, hogy ő nem főnöke az újságíróknak és az általuk képviselt nyilvánosságnak, hanem alkalmazottja, ha úgy tetszik, szolgálója.

És ha ezekre a levelekre nem érkezne válasz, vagy olyan válasz érkezne, amely nem kompatibilis a demokratikus értékrenddel, akkor mindenkinek, aki magát újságírónak tartja, bojkottálnia kellene ezeket az eseményeket és embereket. Nem írni róluk sehol, nem mutatni őket egyetlen tévében sem.

És akkor egy idő után Kövér László, Seszták Miklós, vagy éppen Schmidt Mária azon venné észre magát, hogy hiába ír róluk a kormánypárt médiája, az majdnem olyan, mint nem írna róluk senki.

Tudom, ilyen nincs, és tudja ezt Orbán Viktortól Kövér Lászlón át Schmidt Máriáig mindenki. Ha úri kedvük úgy tartja, legközelebb is kitiltják azokat, akiknek a jelenléte nem kívánatos a számukra. De nem kell örülniük azoknak sem, akik ma még bemehetnek a parlamentbe, a Kisvárda meccsére, Steve Bannon előadására. Elég egy rossz szó, egy félreérthető képsor, vagy gondolat, és a ma még kedvezményezettek egy pillanat alatt a sötét oldalon találhatják magukat.

És ha megkérdezik, hogy miért, azt a választ kapják, hogy szűk volt a terem, nem fértek be. Ami magyarul azt jelenti: közöd?

Bréking Nyúz, 2018. május 22. – Tudósítás a másik valóságból

0

Schmidt Mária szerint, ami konzervatív, az szexi, Münchenben migránsok matatnak a nők lábai között, a háborúra készülő svédek betáraznak vízből, takaróból és konzervből, Hollandiában szétvertek egy buszt a migránsok. Nyugaton rossz, minálunk jó.

A Ripost bevándorlói a német nők lábai között moziznak

„Óriási tudásszomjjal érkeztek azok a férfiak Németországba, akik arra voltak kíváncsiak, hogy vajon miben különbözhet a fehér német nő deréktől lefelé, az általuk ismertektől?

Ezért a müncheni metróban, a hétvégén este tizenegy óra előtt néhány perccel az egyikük odahajolt egy kiszemelt nő lábához, elkezdte azt simogatni, majd egy hirtelen mozdulattal felemelte a szoknyáját. Négy bevándorló társa pedig, a földhöz közelre kinyújtott kézzel elkezdte mobiljaival videózni a nő lába közét.

A szánalmas akciót akkor hagyták abba, amikor a szinte üres szerelvénybe belépett egy új utas és elindult feléjük.” (Ripost: Vajon mi lehet egy német nő lábai között?)

Mandiner: Schmidt Mária szerint ma már a konzervatív a szexi

„A Terror Háza igazgatója Európa-párti, mert itt a legjobb élni, de ettől még a mostani európai vezetők le vannak maradva és nincsen semmi víziójuk, Amerika jelenleg is a világ ura, és tetszik-nem tetszik, Trump az elnöke, a Pax Americana pedig még mindig jobb, mint bármely más opció, a nyugatiakkal ellentétben a magyarság mindig integrálni tudta az ide érkező idegeneket, Orbán a magyar nép felhatalmazásával a magyar érdekeket képviseli, miközben az ellenzék minden értelemben teljesen kiüresedett, a jobboldali értelmiségnek nem kell csöndben maradnia, de a valóságot igyekezzen megmérni, Soros már meg van fejtve és nemigen lehet róla újat mondani, és ma már a konzervativizmus a szexi.”(Mandiner: Ma már a konzervatív a szexi – Schmidt Mária)

A Lokál beszámol arról, hogyan vertek szét egy buszt a migránsok

„Öt bevándorló randalírozott egy holland buszon, amit szinte teljesen tönkretettek. Amikor a rendőrség megérkezett, a bevándorlók nem nyugodtak le és megtámadták  a hatóságot is. A migránsok ezután egy vasútra menekültek, ahova követték őket a rendőrök. A rendőrség a vasútnál letartóztatta az öt személyt. A Tilburghoz és a Tilburgból érkező vasúti forgalom néhány órára teljesen megállt, miután a bevándorlók leállították az utat.” (Lokál: Így vertek szét egy buszt a migránsok)

A 888 vérfagyasztó tudósítása: Svédországban már a háborúra készülnek

„A svéd kormány egy többoldalas kiadványt juttat el az állampolgároknak, amelyben részletesen leírják, mit kell tenni egy esetleges terrortámadás során, illetve abban az esetben, ha kitör a háború a skandináv országban.

Igyekeztek megakadályozni az általános pánikot, hiszen a prospektusba beleírták, hogy Svédország sok más országnál jóval biztonságosabb, azonban folyamatosak a fenyegetések, amelyeket jobb komolyan venni.

Azt kérik mindenkitől, hogy tárazzon be az otthonában nagy mennyiségű konzervet, vizet és takarókat, majd leírják, mit is kell tenni, amennyiben beüt a krach és nem működik rendesen a kommunikációs hálózat, az élelmiszer- és vízellátás, valamint a fűtési hálózat. Figyelmeztették továbbá a lakosságot, hogy egy esetleges vészhelyzet esetén mindenkinek részt kell vennie a krízis elhárításában.” (888: Svédországban már háborúra készülnek)

Jogvédők segítik a Figyelő Soros-listájának áldozatait

0

Nem csitul a felháborodás a Figyelő című hetilap által az állítólagos Soros-zsoldosokról közölt lista nyomán. Egyetemi oktatók és hallgatók mellett számos magánszemély, valamint a budapesti amerikai nagykövetség is tiltakozott a Schmidt Mária tulajdonában lévő Figyelő eljárása ellen.

Schmidt Mária egyébként – bár a hivatalos életrajzából ez mostanra kifelejtődött – három éven át maga is élvezhette Soros György ösztöndíjának jótékony hatásait. A Terror Háza igazgatója 1985 és 88 között gyakorlatilag ebből élt, amikor a magyar zsidóság 20. századi történelmének tanulmányozására pénzt kapott az MTA-Soros Alapítványtól.

A rossz időket idéző, az állítólagos „Soros-zsoldosokat” listázó cikk miatt két jogvédő szervezet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ingyenes jogi segítséget ajánl azoknak, akik így szeretnének elégtételt venni a listázás miatt.

Aki szeretne élni a felajánlott lehetőséggel, a listazottak@gmail.com email címen jelentkezhet május 2-ig.

Az eset megítélése jogilag nem egyszerű, és a listán szereplők egyéni körülményei alapján eltérő lehet a sikeres perlés esélye. Más egy közszereplő és más egy irodai alkalmazott esete, ahogy más a már elhunyt személyek örököseinek jogérvényesítési lehetősége is.

Álláspontjuk szerint a Figyelő valótlanul állította, hogy a listán szereplő személyek Soros akaratának végrehajtásán dolgozó zsoldosok lennének. A valótlan tény egyben sértő is, mert az állami propagandagépezet egyik szereplője kétségbe vonja, hogy a listán szereplő polgárok, legyenek bár egyetemi oktatók, kutatók, szociális munkások vagy éppen jogvédő szervezetek munkatársai, szabad elhatározásukból cselekednének. A közlés a kormány és a kormányt alkotó pártok által hangoztatott azon elképzelésrészét képezi, miszerint a listán szereplő személyek a nép ellenségei, akik Magyarország és a magyar emberek érdekei ellen tevékenykednek.

A Figyelőben megjelent valótlan közlés miatt személyiségi jogi per indítható.

Mint minden pernek, ennek is vannak kockázatai, pervesztesség esetén a perköltséget a felperesek viselik. Sőt, a pert indítók akár nevesített lejárató cikkekkel is szembesülhetnek a későbbiekben. Ezért akik szeretnének élni a jogsegély lehetőségével, azokat személyes konzultáció keretében részletesen tájékoztatják a felmerülő kockázatokról a két jogvédő szervezet ügyvédei.

Schmidt Mária züllöttségben, történelemhamisításban pótolhatatlan

0

Azért az elképesztő, hogy az, hogy milyen sorsa lesz a 7.5 milliárd ft.(!) közpénzből felépített „Sorsok Házának”, attól függ, hogy éppen most ki az erősebb kutya: Lázár János vagy Schmidt Mária.

A két fővazallus két évvel ezelőtt összeveszett és azóta ott áll üresen a milliárdokból felépített, hatalmas épülettömb. Ez pedig újabb bizonyítéka annak, hogy ennek a kurzusnak sem a Holokauszt emlékezete, sem az elköltött milliárdok nem fontosak, hiszen mindez áldozatául eshet két Orbán körüli politikai oligarcha személyes gyűlölködésének.

Ha nem jut egyezségre Lázár és Schmidt, akkor ott rohad meg az épület és már nem fontos a Holokauszt sok tízezer gyermekáldozatainak sorsa sem. Utóbbinak persze akár örülhetünk is, hiszen a schmidti koncepció valójában a meggyilkolt gyermekek történetének meghamisítása lett volna, ezért tiltakozott ellene a MAZSIHISZ és ezért menekült ki egymás után az összes ismert holokauszt kutató a nemzetközi tanácsadó testületből. Elsőként a Jad Vashem két történésze, aztán szépen, komótosan mindenki; Tom Lantos özvegyétől Szász Jánosig.

Ez a kormány nemcsak a közpénzeket tekinti játékszernek, amellyel szabadon garázdálkodhat, hanem a közös történelmi emlékezetet és a Holokausztot is. Bármit csinálnak az soha nem a dologról magáról – jelen esetben a Holokauszt gyermekáldozatainak emlékezetéről – szól, hanem kizárólag a politikai haszonszerzésről, a közpénzek szervezett lenyúlásáról és ócska személyes ambíciókról és indulatokról. És mivel mindezt hét éve mindenféle következmény nélkül tehetik, már leplezni sem próbálják, hogy a Sorsok Háza sorsa egy személyes politikai leszámolás függvénye.

Az, hogy Schmidt mellesleg a MAZSHISZ-t is szeretné belerángatni ebbe a szégyenletes marakodásba, ugyancsak megszokott tőle. Azt szereti, hogyha fröccsen a sár, akkor lehetőleg minél többeket bemocskoljon. Eörsi István idejekorán figyelmeztetett, amikor „politikai közéletünk egyik legzüllöttebb alakjának”, „történelemhamisításra szakosodott üzletasszonynak” nevezte Schmidtet. Nyilván ezért tartja Orbán. Mert ezek a személyes tulajdonságai éppen egybevágnak azzal, amire a kormánynak szüksége van.

És, hogy züllöttségben, történelemhamisításban pótolhatatlan, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy annak ellenére bíznak rá újabb és újabb feladatokat és az ezekhez rendelt milliárdokat, hogy eddig minden általa vezényelt projekt botrányba, köznevetségbe vagy közfelháborodásba torkollt. Schmidtben Lázár kemény ellenfélre talált, mert egyszerre hevíti a tébolyodott hatalomvágy, a kielégíthetetlen pénzéhség és a személyes bosszúvágy. És senki ne legyen biztos abban, hogy ezt a meccset Lázár nyeri meg, aki egy olyan emlékközpontot szeretne, amelynek koncepcióját az összes, az ügyben érintett felek támogatják.

Én nem emlékszem olyan esetre az elmúlt hét évből, amikor egy ilyen konfliktusban a konszenzusra törekvés és a józanság győzedelmeskedett volna a konfliktus gerjesztés és az erőfitogtatás felett. Mint ahogy olyanra sem, amikor a hazugság fölé kerekedett az igazság.

Forrás: Vásárhelyi Mária, Facebook

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!