Kezdőlap Címkék Roszatom

Címke: Roszatom

Leolvadhat a Roszatom nukleáris erőműve, melyhez hasonló épül Pakson

Ritka problémát észleltek a Roszatom mérnökei az Asztravec atomerőműben, mely Belorusziában épült nem túlságosan messze az Európai Unió keleti határától. A belső dokumentumot a Bloomberg szerezte meg.

Olyan gyantaszivárgást észleltek az atomerőmű rendszerében, amely komoly gondokat okozhatott volna amikor megkezdődik az uránatomok maghasadása. Felhalmozódott az ioncserélt gyanta, amely a víz tisztaságát szabályozza az atomerőmű teljes rendszerében. Ez a hiba meglehetősen ritka viszont veszélyes lehet, ezért le is állították a rendszert. Teljes leolvadáshoz is vezethet a legrosszabb esetben, ezért leállították a rendszert majdnem pontosan akkor amikor Putyin csapatai megkezdték támadásukat Ukrajna ellen. A leállítás dátuma: 2022 február 25. Mi történt azóta? Javításokat végeztek az atomerőműben, melynek átadását elhalasztották. Végül idén márciusban került sor erre. Lukasenka elnök a megnyitón célzott rá, hogy “mutatkoztak problémák az atomerőmű építése során, de mi ragaszkodtunk a legmagasabb biztonsági követelményekhez.”

Az 1986-os csernobili katasztrófa egyik legfőbb áldozata épp Fehéroroszország volt, így érthető az elnök aggodalma.

Mennyire biztonságos a Roszatom technológiája?

A litván titkosszolgálat jelezte a problémát, mert Litvániában is élénken él még a csernobili atomkatasztrófa emléke, ezért a hírszerzés igencsak figyeli a szomszédos Fehéroroszországot. Vilniusban észlelték a problémát, melyet most a Bloomberg által megszerzett Roszatom dokumentum is megerősített. A baj az, hogy Fehéroroszországban próbálták ki az oroszok a VVER 1200-as atomerőművet, amelyhez hasonlót építenek majd Magyarországon, ez lesz a Paks 2. Törökországban az Akkuyu atomerőmű ugyanezzel a technológiával épült, és ugyancsak késésekkel és problémákkal  küszködött. A Bloomberg értesülései szerint az oroszoknak komoly szakember gondjai is vannak nem kis részben azért, mert Putyin ukrajnai háborúja miatt sok százezren hagyták el Oroszországot köztük olyanok, akik a nukleáris iparban dolgoztak.

Atom

A globális nukleáris együttműködésen mindenki nyerne.
– jelentette ki Szijjártó Péter a Közép- és Kelet-Európai
Atomenergia-ipari Kongresszuson.

Mikor ez elhangzott, a Kongresszus nem röhögött föl hangosan, amit egyszerűen nem tud az ember hová tenni, legföljebb arra gondolhat, hogy vagy szuahéli nyelven mondta, melyet a szinkrontolmácsok képtelenek voltak lefordítani, esetleg a részvevők önfegyelme fantasztikus.

Ahogyan az ismert, Magyarország a hatványozottan nemzetállamok egyike. A globális, globalista, globalizáció szavak nálunk leminősítésnek, arculcsapásnak, a megvetés hangjának számítanak, azaz az emberiség, vagy nagyobb szövetségek közös céljairól Orbán regnálása alatt szó sem eshet, kivéve, ha az a cél mindenben megegyezik az ún. „magyar érdekkel”, amely tulajdonképpen a miniszterelnök személyes akaratának egy kevésbé direkt, finomabb kifejezése. Mintha a „magyar érdek” nem is a vegytiszta önzés megnevezése lenne, holott az.

Most is pontosan erről van szó, tehát Szijjártónak azt kellett volna mondani, hogy:

Orbán miniszterelnök úr személyes kívánsága az, hogy egyrészt a „globális együttműködés” címszó védernyője alatt a Roszatom anélkül fejezhesse be Paks II-t, hogy bárkinek joga volna akadályozni, neheztelni, szankciózni, pénzt visszatartani, rólunk, magyarokról (= fideszesekről) csúnyákat mondani, másrészt Franciaország az együttműködés keretében szállítson nekünk nukleáris fűtőanyagot, harmadrészt pedig a német kormány szó nélkül engedélyezze a Siemensnek, hogy az leszállítsa és beüzemelje Paks II. vezérlő és szabályozó rendszerét.

Orbánnak mindezen energetikai lépésekre nagy szüksége van. Persze Magyarországnak is, de ha csak Magyarországnak lenne rá szüksége, Orbánnak meg nem, úgy járhatnánk, mint az EU pénzek esetében, azaz Orbán a saját győzelmi kényszerének hatására nem egyezkedne, hanem nekimenne mindenkinek, aki a közelébe kerül, mert ha emiatt visszatartják a támogatást, az nem számít neki. Az EU ingyenpénzek elmaradását ma még úgysem érzi a bőrén senki, legfeljebb majd az utódaink, akik a helyette felvett, magas kamatozású hiteleket sokáig fizetni fogják. Orbánt tehát személyesen nem érinti az ügy, viszont ha esténként kimaradna a villany, az erőteljesen rongálná a népszerűségét. Ezért van az, hogy utóbbi esetben a miniszterelnök és Magyarország érdekei egybeesnek, tehát a villannyal nem lesz gond soha.

Az Orbán kormány atomenergia melletti elköteleződése Gyurcsány hagyaték. A végső lökést az atomprogram elindításához a 2009 januári orosz-ukrán gázkonfliktus adta Gyurcsányéknak, mikor a Magyarországra érkező gázmennyiség drasztikusan lecsökkent. Rögtön ezután jelentette be az akkori kormány, hogy elindítja Paks II. előkészítését. A határozatban nem volt benne sem az, hogy közbeszerzés nélkül akar szerződni, sem az, hogy egyértelműen és kijelölésszerűen az oroszokkal fogjuk megépíttetni. A Gyurcsány kormány ennél tovább nem jutott, mert másfél hónap múlva már nem volt hatalmon, Bajnaiéknak meg abban az egy évben kisebb gondjuk is nagyobb lett annál, hogysem ezzel foglalkozzanak. Az új miniszterelnök csak annyit tett, hogy 2010 februárjában kijelentette, nemzeti ügy Paks bővítése. Gyurcsányhoz hasonlóan ő sem mondta, hogy orosz ügy is. A ruszkikról szó se volt.

A határozat utáni döntő esemény a 2009 novemberi Orbán–Putyin találkozó. Az akkor még ellenzékben lévő Orbán először találkozhatott Putyinnal, akivel nagyjából 15 perces informális beszélgetést folytatott. Máig rejtély, mi hangozhatott el, de Orbán Viktor és a Fidesz addig meghatározó oroszellenessége ettől kezdve eltűnt. Sőt: A Szentpétervárról való hazaérkezése után, 2009. november 25-én az MTV Ma Reggel című műsorában Orbán szinte odaígérte a paksi atomerőmű felújítását az oroszoknak, úgy fogalmazva, hogy „az egy orosz típusú erőmű”. Paks I. felújítási megbízását követte később a Paks II-ről szóló szerződés, melyet a két fél 2014 januárjában, titokban írt alá.

15 perc nagy idő – mint az köztudott.

Érdekes, hogy hasonló lefolyású volt  2015-ben a 3. metró szerelvényeinek tendere. A BKV az általa egyetlen érvényes ajánlattevőként számon tartott orosz Metrowagonmash-t jelölte meg győztesként. Az eredményhirdetésre erős árnyékot vet, hogy a kiírás pillanatától az a hír járta, hogy csak az orosz pályázó győzhet. A pályázaton eredetileg hét cég indult, a műszaki és gazdasági alkalmassági feltételeknek öt cég felelt meg. Közülük az M2 és az M4 vonalaira kocsikat szállító Alstom még a tárgyalásos szakasz előtt visszalépett, a Skoda és a CAF végül nem adott be ajánlatot, az észt Skinest Railt pedig az előírt műszaki feltételek nem teljesítése miatt kizárták. A cég ezt nem fogadta el, panasszal élt a brüsszeli bizottságnál, és jogorvoslati eljárást indított a Közbeszerzési Döntőbizottságnál. De mindhiába.

Így jár, aki nem tanul a nagyoktól (Alstom, Skoda, CAF).

Az „atom”-ról az átlagpolgár keveset tud. Nagy százalékban csak négy városnevet, úgymint Hirosima, Nagaszaki, Csernobil meg Fukusima. Persze azt is tudja, hogy Magyarországon is van egy négyblokkos atomerőmű (a világon üzemelő blokkok száma 400 fölötti), amely erőmű 47 éve megbízhatóan működik, a magyar áramtermelésnek folyamatosan a kb. 40 %-át adja függetlenül attól, hogy nyár van-e, vagy tél, nappal vagy éjszaka, süt a nap, vagy nem süt, mégpedig anélkül, hogy széndioxidot bocsátana a levegőbe, de ez nem tudatosul benne annyira. Azt nagy részük nem tudja, hogy a kifolyó, nyáron néha túl meleg hűtővíz egyszerű műszaki megoldással (nedves hűtőtorony) könnyen és olcsón a kívánt szintre hűthető, vagy hogy a nagy aktivitású hulladék Paks II. esetében (2400 MW) évi 2 m3, amelynek eltárolása akkora gondot nem jelent, azaz a szokásos zöld kifogások egyike sem olyan, ami ellehetetlenítené az üzemet. Maga az atomerőmű tehát nem gond, és amíg a hidrogén alapú energetika teret nem nyer, a klímaváltozás elleni legerősebb fegyverünk.

A problémát nálunk az okozta/okozza, hogy egyrészt Fukusima óta tovább szigorodtak az atomerőművekkel szemben támasztott általános követelmények, másrészt az orosz atomerőművek iránti igény az utóbbi évtizedekben erősen lecsökkent, és a Roszatomnál elfogytak azok a szakemberek, akik ismerik az új előírásokat, plusz kellő rutinjuk van a tervezésben és engedélyezésben, így aztán nagyon nehezen áll össze a Hivatal által elfogadható Roszatom dokumentáció. Erre rátesz egy lapáttal Putyin háborúja, ami újabb méretes pofon az amúgy is imbolygó projektnek. Mostanra megtanultuk: az atomerőmű jó dolog, de nem az oroszokkal kellett volna üzletelni. Sajnos elkéstünk vele. Aki azt mondja, 2030-ban elindul Paks II. első, 1200 MW-os blokkja, az az optimisták közé tartozik.

Számba kell hát venni, mi maradt. A napra és a szélre folyamatosan nem számíthatunk, elegendően nagy vízhozamú folyóink a kis esés miatt vízierőművek építésére nem igazán alkalmasak, az ország teljes területén felhasználható biomassza meg csak maximum 400 MW villamos teljesítményre képes, maradt tehát a gáz.

Negatív körülmény, hogy a jelenlegi áramtermelésünk még Magyarország ellátására sem elegendő, hát ha még beindulnak a nagy energiaigényű akkugyárak. Kénytelenek vagyunk hát nagy teljesítményű, gáztüzelésű erőműveket építeni (sum: 2600 MW), amelyhez elegendő mennyiségű földgáz kizárólag a Balkáni Áramlaton érkezhet, mégpedig 100%-ban Oroszországból. Próbálkozunk ugyan máshonnan is venni, de a gázvezetéki adottságok miatt az mind Oroszországon keresztül jön, hogy aztán a Fekete tenger alatti vezetéken, Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztül érkezzen meg a magyar hálózatba.

A fentiekből látható, sok mindenkivel kell jóba lennünk (esetleg még gazsulálni is nekik), hogy a magyar villamos energia termelés a megfelelő szinten tartható legyen. A helyzet persze megváltozik, ahogy Paks II. blokkjai üzembe lépnek, és elindul Paks I. blokkjainak további tíz évre való üzemidő meghosszabbítási projektje, de addig sajnos sok idő van hátra, ami alatt kötelező az oroszbarátság, törökbarátság, szankcióellenesség és a békepártiság (Bulgária nem számít, Szerbiával meg amúgy is jóban vagyunk… bár talán nem kellett volna őket legyőzni. Pláne Belgrádban. Ezért most izgulhatunk).

El lehet gondolkodni azon, hogy mi lett volna, ha az EU pénzek nagy részét gázfogyasztás csökkentő beavatkozásokra fordítjuk (házszigetelés, geotermikus energia, kondenzációs gázkazán, stb.), ha ösztönözzük a takarékosságot (nix rezsicsökkentés), és nem a nagy fogyasztókat, hanem a rászorulókat támogatjuk, ha inkább nyugati cégtől rendeljük meg Paks II. blokkjait, ha magunk fejlesztünk ipart az innováció nagymértékű támogatásával, nem pedig idehívjuk azokat a gyárakat, amelyeket más már nem fogad szívesen, mert sok energiát meg hűtővizet igényelnek, de azt mindenki tegye meg maga.

És ha az még mindig nem elég, vegye figyelembe, hogy Orbán 2034-ig tervez.

Többet nincs értelme mondani.

Paks 2 megy tovább, de miért?

Bár a magyar kormánypártok is megszavazták az Európai Parlamentben a szankciót a Roszatom ellen, de minthogy ez nem kötelező érvényű, ezért továbbra is fennáll: az oroszok építik Paks 2-őt. Ez akkor derült ki amikor Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Isztanbulban találkozott a Roszatom főnökével Alekszej Lihacsovval.

„A XXI-ik században elképesztő kihívásokkal kerülnek szembe az energiaimportőrök – köztük Magyarország. Minél inkább önállónak szeretné a kormány Magyarországot, és ennek az a legjobb lehetősége, ha saját atomerőművünk van.”

Arról nem tett említést Szijjártó Péter, hogy a finnek lemondták a hasonló atomerőmű építést a Roszatommal.

„Magyarországnak nemzetgazdasági és nemzetbiztonsági érdeke a paksi erőmű két új blokkjának megépítése, a Roszatom pedig képes a beruházás végrehajtására” – mondta Szijjártó Péter az MTI-nek.

Azt nem fejtette ki, hogy ez mennyiben erősíti Magyarország szuverenitását hiszen olajban és földgázban már akkor függés alakult ki, amelyet a nukleáris elkötelezettség tovább fokozna.

Orbán Viktor miniszterelnök nem sokkal a háború előtt írta alá a hosszútávú földgáz szállítási szerződést. Melyhez még plusz egymilliárd köbmétert ígért Putyin „kedvező áron”. A magyar kormány a rezsicsökkentés védelmével indokolja az elkötelezettséget az orosz energia mellett. Az oroszok is piaci áron szállítják a földgázt, de ez csak két hónapos csúszással derül ki.

Magyarország jelenleg hatszor annyit fizet az orosz földgázért mint amennyit a magyar fogyasztók. A különbözet kigazdálkodása az új Orbán kormány egyik nagy próbatétele lesz.

„Nem jó az alacsony rezsi”

Csányi Sándor fogalmazta meg így a véleményét. A leggazdagabb magyar, az OTP elnök – vezérigazgatója azzal érvelt, hogy az alacsony ár nem ösztönöz spórolásra. Ez mellébeszélés.

Csányi Sándort az aggasztja, hogy Orbán Viktor esetleg újra bevezeti a bankadót, hogy abból finanszírozza az alacsony rezsi és a magas orosz földgáz ár közötti különbséget.

Csányi Sándor lelkesedése ebben az irányban ugyancsak mérsékelt. Ez már csak azért is érthető, mert az OTP számára súlyos veszteséget jelent a háború Ukrajnában.

A számlát azonban végül valakinek ki kell fizetnie. Csinos összegről: 1200 milliárd forintról van szó.

Beindult az orosz atomerőmű – szomszédban jód tablettákat osztogatnak

Belarusz első atomerőműve immár áramot szolgáltat – közölték Minszkben. A szomszédos Litvániában 500 ezer embernek jód tablettát osztanak szét a határ övezetben.

Új Csernobiltól tartanak a Baltikumban, mert az atomerőmű mindössze 20 kilométerre működik Litvánia határától. Ahol még nagyon sokan emlékeznek arra, hogy 1986-ban a csaknem végzetes nukleáris baleset Csernobilban nemcsak Ukrajnában okozott óriási károkat hanem a szomszédos Belarusz egyharmadát is súlyosan érintette. A balti államok többször is tiltakoztak az orosz atomerőmű ellen mondván, hogy működése egyáltalán nem biztonságos.

Belarusz energia szükségletének egyharmada

Ha majd teljes kapacitással működik az atomerőmű, akkor jelentős mértékben megnövekszik az ország energia függetlensége – erre hivatkozik Lukasenka elnök kormányzata, amely korábban megrendelte az erőművet az oroszoktól. Ellenzéki körökben úgy tudják, hogy az ötlet nem is Lukasenka fejében fogant meg hanem Putyinéban. Az orosz elnök azért tett visszautasíthatatlan ajánlatot a tőle ezer szállal függő Belaruszia államfőjének, hogy ezzel végképp magához kösse az egykori szovjet tagállamot. Az atomerőművet az orosz Roszatom építette csekély 11 milliárd dollárért. Belarusznak természetesen nem volt ennyi pénze. A hitelt az oroszok nyújtották – „igen előnyös feltételek mellett.” Nyilván azért is képeznek államtitkot, mert a feltételek különösen előnyösek Európa egyik legszegényebb állama, Belarusz számára.

A Rosatom természetesen azt állítja, hogy nevetségesek az uniós tagállamok félelmei az atomerőművel kapcsolatban.

Geopolitikai kihívás

Ezt írta Twitteren Linkevicius litván külügyminiszter, aki szerint cinikus akcióról van szó, mert anélkül indították be az atomerőművet Belaruszban, hogy a biztonsággal kapcsolatos valamennyi kifogást tisztázták volna. A litván külügyminiszter rögtön azt is közölte, hogy leállítják az energia importot Belaruszból. Lettország fővárosában, Rigában ugyanezt közölték.

Litvániában szervezkedik a belarusz ellenzék

Az atom vitára elmérgesedett légkörben kerül sor, mert Lukasenka elnök menekülésre késztette ellenfeleit, akik a választások tisztaságát kifogásolták és számtalan tüntetést szerveztek emiatt Minszkben és más városokban. A belarusz ellenzék vezére, Szvetlana Cihanovszkaja Vilniusban él, és követeli Lukasenka távozását. A belarusz választásokat sem az USA sem pedig az EU nem ismeri el, Putyin viszont folyamatosan támogatásáról biztosítja Lukasenka elnököt, akit nem is oly rég a magyar miniszterelnök is meglátogatott.

Újhelyi István újabb nyílt levele – …felkészül Orbán Viktor?!

Akkor beszéljünk egyenesen: az osztrák alkancellár csúfos le- és elbukása egyértelműen bizonyította annak a sötét putyini háttérhatalmi rendszernek a meglétét, amelyről eddig is volt sejtésünk, de ilyen kézzel fogható és tagadhatatlan bizonyítéka eddig nem volt.

Hiába mosakszik és próbál szánalmasan terelni a fideszes médiagépezet, Heinz-Christian Strache bukása csak az első dominó, amely eldőlt a sorban; felkészül Salvini, LePen, Orbán és a többi moszkvai pórázon lévő szélsőjobboldali bábfigura.

Az összefüggések világosak és egyértelműek. Az osztrák szélsőjobboldali alkancellár abba bukott bele, hogy korábbi választási kampányának remélt anyagi támogatásáért és a legnagyobb osztrák bulvárlap megvásárlásáért (valamint neki kedvező áthangolásáért) cserébe állami megbízások korrupt elnyerését ígérte egy magát putyini kapcsolatokkal rendelkezőnek mondó személynek. Vagyis orosz „befektetőktől” várt piszkos pénzt és médiatámogatást saját hatalmi érdekeinek érvényesítéséhez, ezért pedig korrupt állami visszaosztást ígért cserébe. Ismerős, nem?

Strache ráadásul kebelbarátját és szélsőjobboldali elvtársát, Orbán Viktort – és vele együtt a narancsos lakájmédiát – is lebuktatta, amikor arról beszélt, hogy „olyan médiaviszonyokat akar, mint amilyen Orbánnak van”, ráadásul ehhez megoldó-embernek azt az osztrák strómant, Heinrich Pecinát ajánlotta, aki a Fidesz érdekeinek megfelelően vásárolta meg, majd szántotta be annak idején a Népszabadságot, illetve játszotta fideszes kézre a médiaportfolió többi részét.

De ne felejtsük a gyáva magyar kormányfő másik sztárbarátját, az olasz Matteo Salvinit sem, akinek pártja körül szintén bűzös, putyini árnyékú botrány kering: legutóbb az derült ki, hogy eurómilliókat akartak EU-ellenes kampányra átvenni egy orosz állami olajvállalattól, az üzletet pedig törvénytelen módon nemzetközi olajüzletnek akarták álcázni. És ne felejtsük akkor már ki a sorból a francia szélsőjobb vezetőjét – az EU-ellenesek közé csúszott Fideszt tárt karokkal ölelő – Marine LePen-t sem, akinek pártja közel hárommilliárd forintnyi hitelt vett fel orosz bankoktól EU-ellenes kampányra, az Európai Parlamentben pedig Putyin szóvivőjének lányát alkalmazták gyakornokként.

Micsoda csapat! Micsoda roncsválogatott, a középpályán a magyar miniszterelnökkel! Hát nem szégyelli magát Orbán Viktor, hogy ilyen sötét, korrupt és zavaros hátterű hatalmi érdekeket szolgáló együttműködésekbe rángatja bele hazánkat?

Ugye mindenki emlékszik még arra, hogy a Fidesz egykori pártpénztárnoka és érinthetetlen háttérembere, Simicska Lajos azért veszett össze Orbán Viktorral, mert – ahogyan ezt magától az érintettől tudjuk – a miniszterelnök úgy akarta bekebelezni a számára kellemetlen RTL Klubot, hogy „megveszi majd neki a Roszatom”? Emlékszünk még erre?

Pontosan ugyanarról beszéltek, mint amiről a mostani botrányvideón az azóta megbukott osztrák alkancellár. Látják az összefüggéseket, az összeérő szálakat, a moszkvai árnyjátékot a magyar kormányfő körül?

Strache bukása több mint figyelmeztetés. Bizonyosan nem véletlen kiszivárogtatás és egy véletlen politikus elbotlás. Elkezdték ledönteni a dominókat. A jobboldalon kezdenék aggódni, hogy kit temetnek majd maguk alá a következő darabok.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáznegyvenharmadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá.
És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Csúszik az „évszázad legrosszabb beruházása”

0

Akár 2032-ig elhúzódhat az új paksi erőmű építése. A magyar embereket évtizedekre eladósító gigantikus hitelmegállapodás megkötésekor a kormány még 2023-at jelölte meg céldátumnak. Az LMP követeli, hogy a kormány hivatalosan is valljon színt és adjon magyarázatot a csúszásra.

Mint közleményükben írják, a kormány tagjai lassan többet járnak Moszkvába, mint a saját minisztériumaikba, mégis számos konfliktuspont lehet továbbra is az orosz és a magyar fél között a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban. Az LMP határozott meggyőződése, hogy az évszázad legrosszabb beruházása irtózatosan drága és veszélyes a magyar embereknek, ezért az alapvető cél továbbra is az, hogy a paksi bővítési beruházást állítsák le.

A pártot az is érdekelné, hogy mi a további csúszás valódi oka, mennyi közpénzt fordítottak eddig a projektre, és milyen konfliktuspontok vannak a Roszatommal és az orosz bürokráciával.

A Fidesz 17 pillanata – 17. A G-nap – amikor Simicska azt mondta Orbánra

„Ott amikor elmondta, kijött a száján a Roszatom, ránéztem, és akkor rájött, hogy hibázott, ezt a mondatot nekem nem mondhatta volna el. Akkor egy darabig néztük egymást. Azt mondtam, hogy végiggondolom az egészet, és üljünk le egy hét múlva. És akkor leültünk, és mondtam, hogy a véleményem nem változott, ebben én nem tudok részt venni. És akkor itt closing”.

2017. december 3-án nyilatkozta ezt Simicska Lajos az RTL Klubnak, amikor a nevezetes G-naphoz vezető előzményekről kérdezték. A 2015. február 6-ig gyakorlatilag „rejtőzködő életmódot” folytató, a sajtó számára elérhetetlen Simicska ugyan a nevezetes G- nap után – amikor Orbán Viktort nemes egyszerűséggel gecinek nevezte – sem vált médiasztárrá, ám ettől kezdve időnként nyilatkozott a sajtónak.

A 2015. február 6-i nap is úgy kezdődött, mint az összes többi péntek, ám kora délutántól felgyorsultak az események.

Kiderült, hogy Simicska Lajos médiabirodalmának több vezetője felmondott – a Magyar Nemzet és annak online változata, a Hír Tv és a Lánchíd Rádió egyszerre jelentették be távozásukat. Távozott posztjáról Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Hír Tv elnöke, Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője, Élő Gábor, az mno.hu főszerkesztője, Szikszai Péter, a Hír Tv vezérigazgató-helyettese, Csermely Péter, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese és Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese.

Az egy ideje Veszprémben élő, ám a történtek hírére azonnal Budapestre induló Simicska Lajos útközben nyilatkozott a sajtónak: „Bemegyek a szerkesztőségbe, és mindenkit kibaszok. Kirúgok minden orbánistát, aztán kinevezem a helyükre az én embereimet, akiket nem lehet megfélemlíteni meg lefizetni. Orbán egy geci”.

A közvéleményt váratlanul érte a hír, ám a jól értesültek már egy ideje tudták, hogy az oroszellenességéről ismert Simicskát egyre jobban bosszantja, hogy Orbán Viktor közeledik Putyinékhoz. A barátok közötti viszony akkor romlott meg végérvényesen (?), amikor a miniszterelnök nem sokkal a 2014-es választási győzelem után elmondta Simicskának, hogy miképp fogja lebontani a jogállamot, korlátozni a sajtó szabadságát. Simicska azt mondta erről a találkozásról, hogy

amikor Orbán kifejtette neki, mit akar, azt gondolta magában: Ez nem biztos, hogy normális.

Két férfi, akik mindent tudnak egymásról. Együtt indultak, ugyanabból a kollégiumi szobából, ott tervezték, hogy egyszer majd minden az övék lesz. Az övék és a rokonaiké. Simicska volt az ész, ő építette fel a rendszert, amit Orbán működtetett. Simicska megteremtette Orbánt, aki cserébe „megengedte”, hogy barátja megszedje magát.

A rendszer működött, a Kaya Ibrahim és Joszip Tot ellopott útlevelével megfújt milliók – köztartozásos Fidesz-közeli cégek eladása – csak amatőr ujjgyakorlatok voltak a későbbiekhez képest.

A G-nap óta eltelt három év alapvetően háborúskodással telt. Mindkét csatázó fél adott és kapott is sebeket.

Simicska számára az elmúlt három év elsősorban üzletileg bizonyult fájdalmasnak.

Nem mintha féltenünk kellene, mert bizonyára maradt még a milliárdjaiból, de tény, hogy birodalmának zászlóshajóját, az egykor közbeszerzési ügyekben verhetetlen Közgépet teljesen kiszorították a pályázatokból, és ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítették. Simicska emberei sem jártak jobban – őket módszeresen eltávolították a kormányhoz közeli állásokból – a NAV-tól az MVM-től, vagy éppen a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől.

Simicska Lajos egy ideje hátramenetben van, sorra veszíti el a csatákat, különösen a hirdetési piacon lévő hadállásainak vesztesége érintheti érzékenyen. De a háborúnak ez csak az egyik oldala. Simicska ugyanis minden titkok tudója – nem kizárt, hogy az ő köreiből szivárogtatták a sajtónak az elmúlt hetek szőnyegbombázásához szükséges muníciót. Ha ez igaz, márpedig a legtöbb kínos ügy az ő lapjaiban jelent meg, akkor elmondható, hogy alaposan megszórta Orbán hadállásait. Gondoljunk csak az Elios-ügyre, Kósa Lajos ezerháromszázmilliárd forintos kalandjára, vagy éppen Semjén Zsolt svédországi vadászatainak megszellőztetésére. Sokan találgatták, hogy mikor dobja le Simicska Orbánra az atombombát – a legtöbben a miniszterelnök állítólagos svájci bankszámláinak másolatát várták -, ám erre mindezidáig nem került sor.

És most már várhatóan nem is fog sor kerülni. A választás után – bármi is legyen az eredmény – nem lenne értelme. Különös tekintettel arra a tényre, hogy amivel Simicska Orbánt vádolhatja, abban vélhetően ő maga is sáros.

A sorozat két utolsó része itt olvasható.

A Klubrádió hányattatása

Matolcsy, aki tud élni

 

„A paksi atomerőmű bővítésének kockázatai”

Csak pár nappal Orbán Viktor bécsi tárgyalása után derült ki, hogy a magyar kormányfő és az osztrák kancellár, Sebastian Kurz között jelentős nézetkülönbségek maradtak. Nyugati szomszédunk környezetvédelmi és biztonsági veszélyek miatt is tiltakozik, miközben az Európai Unió bíróságához fordul, hogy a Paksi atomerőmű bővítését megakadályozza. A Független Hírügynökség arra volt kíváncsi, hogy valóban van-e biztonsági kockázata az atomerőműnek. Illetve a Roszatom által eddig épített erőművek színvonaláról, továbbá az ezzel kapcsolatos rémhírekről kérdeztük Ősz Jánost a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatóját.

 

Ön szerint van annak kockázata, hogy az osztrákok az Európai Bíróság elé viszik Paks II. ügyét, s a magyar kormány úgy tűnik, nem függeszti fel, hanem inkább felgyorsítja a bővítést?

Természetesen mindennek van kockázata. De fogalmunk sincs, hogy a fake news korában a híreikből mennyi a valós, a téves, vagy a torzított. Így nehéz bármit kommentálni. Mindenesetre az ön által említett hírből annyi igaz lehet, hogy az osztrákok Paks II. ügyében az Európai Bírósághoz fordulnak. Ezt a lépést a Századvég ifjú kutatója úgy kommentálta, hogy a bécsi kormány azért akarja megakadályozni az atomerőmű bővítését, mert annak áramtermelése versenyképes lesz az ausztriai vízierőművekkel vagy a megújuló villamosenergia-termelő technológiáikkal. Ami természetesen butaság, az állítás olyan mértékű tudáshiányra vall, hogy csodálkozom azon, hogy elhangzott a rádióban. Ámbár a magyar államnak is az az érdeke, hogy ilyen fél-információkkal tájékoztassák az embereket. Kétségtelen, az osztrákok félnek az orosz technológiától, de az atomenergiától is, hisz ők maguk leállították a Zwentendorfi erőművet. Lassan fel is számolják, pedig az nyugati gyártású erőmű volt. De tiltakoztak a csehországi Temelini reaktor ellen is, de bíróság elé vitték a brit Hinkley Pont építését is. Az utóbbit elsősorban a tiltott állami támogatás miatt, de egyelőre bírói döntés ez ügyben még nem született.

Ha az Európai Bíróság úgy dönt, hogy költségvetési forrásból nem lehet atomerőművet építeni, akkor piaci alapon képes működni a Paksi reaktor?

Ezt csak a jövő dönti el. Ha ugyanis jelentősen megnő a társadalom villamos energiával kapcsolatos igénye – s közben kiszáll a termelésből egy sor ma már elavult, fosszilis erőmű – akkor jelentősen fel fog menni a villamosenergia termelői átlagára. Ráadásul a megújuló energia felhasználása érdekében jelentős hálózatkorszerűsítést is végre kell hajtani, ezért úgy gondolom, hogy a mai olcsó villamosenergia-ár nem tartható fenn sokáig.

Tehát azt, hogy a Paks II működtetésében lesz-e állami támogatás, azt a jövő fogja eldönteni. Egészen pontosan az, hogy amikor a reaktor elkezd működni, akkor mennyi lesz a villamosenergia termelői átlagára. Ha ugyanis a paksi áram csak az átlagár felett állítható elő, akkor szükség lesz állami támogatásra, ha viszont az átlag alatti áron tudják adni, akkor nyereségesen tud majd termelni. Ezt ma nagyon nehéz megmondani. Viszont villamos energiára szükség lesz, hisz a gazdaság töretlen fejlődést produkál, s a negyedik generációs ipari forradalomhoz egyébként is sokkal több villany kell. Hiszen az e-mobilitás, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos tárgyak tömege, elektromos autók, háztartási gépek gyakorlati alkalmazása mind azt jelzi, hogy az országnak több áramra van szüksége. Az import egyelőre ugyan olcsóbb, de ha nyugaton is sorra zárják majd be az elöregedett, elavult, fosszilis energiával működő erőműveket, akkor a villamosenergia ára jelentős mértékben megnőhet. Meglátjuk majd, hogy a megújulók felhasználása milyen mértékben gyorsul fel, és a tőketörlesztésük után milyen mértékben csökkenti az áram árát.

Meglátjuk, hogy az uniós bíróság engedi-e, hogy állami támogatással működjön az atomerőmű, ami – ha jól értem, egyelőre nem is dönthető el – de azt már látjuk, hogy a paksi bővítésnél használt erőmű prototípusa több helyen csődöt mondott. Voronyezsben például már beüzemelték, majd két hét után leállt az erőmű, utólag azt mondták, hogy a generátor műszaki problémája okozta a bajt. Ez nem hangzik vészjóslóan a szakember számára?

Azt már jó ideje tudjuk, hogy a Roszatom VVER-1000 erőművének leggyengébb pontja a négy gőzfejlesztő. Viszont az jó hír, hogy a paksi bővítésnél már eldőlt, hogy a Generál Electric szállítja a gőzturbinát és segédberendezéseit, amivel jelentősen mérsékelhető a négy gőzfejlesztő meghibásodási kockázata.

Azt tudni kell, hogy az orosz turbinagyártó nem nyugszik bele, hogy kizárták őket az áramfejlesztő turbinák gyártásából. Még lehet jogorvoslat?

Nem, mert ez már eldőlt, kihirdették a végeredményt. Ezért azt mondom, hogy ha a nyugati típusú és színvonalú úgynevezett szekunderkört sikerül megfelelően illeszteni az oroszok VVER-1200 primerköréhez, akkor kielégítő megoldás születhet.

Viszont a Generál Electric egyelőre nem csinál ilyen turbinát?

Ilyen valóban nincs, de hasonló viszont van. Ha ezt valóban jó színvonalon sikerül legyártani és illeszteni, akkor jelentősen csökken annak kockázata, hogy egy hibás műszaki konstrukció épül meg Pakson.

De azt tudjuk, hogy a voronyezsi atomerőmű konstrukciós hibáját valóban kijavították már? Mert állítólag az iparvállalatok tiltakoznak az üzembe helyezés miatt.

Ezt én is olvastam az orosz lapokban, de lehet, hogy ez az említett fake news hírek kategóriájába esik, ugyanis közben folytatják a próbaüzemet és persze termel is a novovoronyezsi erőmű 6. blokkja.

De komoly építési nehézségek merültek fel Szentpétervár mellett is, a Leningrád 2 atomerőmű építése során sorozatos biztonsági és műszaki problémák miatt. Állítólag meghamisították az építési naplókat, megszegik a technológiai fegyelmet. Az elfogadottnál rosszabb minőségű anyagok használatáról is beszélnek. Ez mennyire lehet veszélyes?

Ez nagyon komoly veszélyt jelent. Ha nálunk is hasonló módon építkeznének az oroszok, akkor ennél nagyobb veszélyt atomerőmű építésénél el sem lehet képzelni. Ezek az információk persze informális módon jutnak el a magyar sajtóhoz, a Roszatom hivatalosan cáfolja ezeket a híreket.

A tisztánlátás miatt azoknak az országoknak a nukleáris hatóságai, amelyek VVER-1200 típusú erőművet építenek, azok összefogtak, – köztük van Kína, Finnország, Magyarország, Törökország, India – és kialakítottak egy közös hatósági állásfoglalást, hogy milyen eljárásokat, anyagminőséget, technológiát tudnak elfogadni az oroszok által leszállítandó VVER 1200-as atomerőműnél. Ezek a megfogalmazott követelmények megfelelnek a legjobb nemzetközi standardoknak. Reméljük, hogy a magyar hatóság maximálisan igyekszik majd ezeket az előírásokat betartani, és esetleg kormányzati intencióra nem fog szemet hunyni bizonyos lazaságok felett.

Már csak azért is szükség lehet a szigorra, mert a hírek szerint Fehéroroszországban egyszerűen feldőlt a reaktor.  Az oroszok szerint ugyan legfeljebb elcsúszott, de miután a csernobili katasztrófa a közelben volt, elég ideges légkör alakult ki a térségben. Mit szól hozzá?

Sok a rémhír, a kacsa, a fake news, tudomásom szerint leejtették. Persze azon is nagyon sok múlik, hogy az adott ország hatósága mennyire szigorú az építőkkel szemben. A finnek – akik szintén ilyen erőművet építenek – egyszerűen nem fogadnak el bizonyos anyagminőséget és bizonyos biztonsági berendezéseket az oroszoktól.

Ezen túl még kifogásolták, hogy a Roszatom nem képes határidőre átadni az atomerőmű biztonságos működését garantáló dokumentumokat sem. Ráadásul a finn gazdasági miniszter megfenyegette az oroszokat, hogy ha nem változtatnak a tervezés színvonalán, az egész beruházás kútba eshet. Le lehet állítani egy ilyen építési folyamatot?

Igen, mert egyelőre még csak a tervezés fázisában vannak. Az elmúlt évben a terveket visszadobták az oroszoknak, de nem három-négy hónapra, tehát nem egyszerű hibajavításra, hanem 2018 év végéig. Ami számomra azt jelenti, hogy az egészet újra kell tervezni. Vagyis a finnek nem fogadták el a tervezés biztonsági koncepcióját, amit az oroszok az év végéig javíthatnak még, ellenkező esetben a finnek elállhatnak az egész beruházástól.

Tanár úr, négyből négy szóba kerülő beruházással van valami baj, ez normális dolog az atomerőmű építések esetén is, vagy laikusként van ok az idegeskedésre?

Ha a Roszatom minőségbiztosítási követelményei ide átjönnek, akkor valóban van félnivalónk, mert azok gyengébbek, mint a mienk. Engem nyugtalanít, hogy Paksra akarnak hozni 2500 orosz szakembert, akik persze orosz színvonalon építik majd az atomerőművet.

De úgy látom, hogy a magyar fél is labilis, mert Paks II. vezetőinek többsége 60 évnél idősebb. Tíz év az építési idő, nincs válasz arra, hogy ezek az akkor 70-hez közel járó szakemberek hogyan fogják elindítani majd az üzemeltetést. Az látható, hogy a korábbi üzemeltetők fogalmazzák meg a tervezési elvárásokat, de hogy ezt mennyire jól látják át, azt nem tudom megítélni. Ez kockázat, amit senki nem vitat.

Más koncepcióval, más hozzáállással, az orosz tervek hazai adaptációjával épült a Paks I erőmű, a 70-es években ott éltek a készülő atomerőműben a fiatal, későbbi üzemeltető szakemberek, hogy megtanulják az atomerőmű bonyolult kapcsolását, működését. Így aztán később hazai tudással, számos átalakítással nyugati és orosz berendezések felhasználásával a 20 éves üzemidő hosszabbítást is meg tudták csinálni. De ma nem látom azt a fiatal szakembergárdát, amely felügyeli az atomerőmű építését elsajátítva a későbbi üzemeltetését.

Majaki baleset: itt a közvetett bizonyíték?

0

Sugárszennyezett terület rehabilitációjára írtak ki közbeszerzést Majakban, abban a nukleáris hulladék-feldolgozóban, amely a legvalószínűbben felelőssé tehető az Európát szeptember végén elborító ruténium-szennyezésért – írja Facebook bejegyzésében Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője. A Roszatom és Oroszország hevesen tagadja, hogy bármi történt volna.

 

A Roszatom titokban, két hónappal a történtek után, november 29-én váratlanul kiírt egy közbeszerzést „radioaktívan szennyezett terület rehabilitációjára” annak a Majak 235-ös üzemnek a területén, ahol – bár tagadják – a legvalószínűbb magyarázat szerint olyan üzemzavar történt a nukleáris hulladék feldolgozása során, amely felelőssé tehető a ruténium-kibocsátásért.

Mint a FüHü is beszámolt róla, Ruténium felhőt észleltek szinte minden európai állam felett az elmúlt hetekben. A szakértők azt gyanították, hogy valamilyen orosz nukleáris létesítményben történhetett baleset. Moszkva szokás szerint hallgatott. Egészen mostanáig amikor a Roszgidromet végül elismerte a Majak nevű nukleáris létesítmény közelében 986-szoros ruténium koncentrációt mértek!

 

Simicska Orbánnak: És akkor itt closing

„Ott amikor elmondta, kijött a száján a Roszatom, ránéztem, és akkor rájött, hogy hibázott, ezt a mondatot nekem nem mondhatta volna el. Akkor egy darabig néztük egymást. Azt mondtam, hogy végiggondolom az egészet, és üljünk le egy hét múlva. És akkor leültünk, és mondtam, hogy a véleményem nem változott, ebben én nem tudok részt venni. És akkor itt closing”.

Ezt mondta Simicska Lajos az RTL Klubon közzétett interjúban. Képzeljük magunk elé a szituációt. Ül két férfi, egy héttel a Fidesz 2014-es választási győzelme után. Két férfi, akik mindent tudnak egymásról. Együtt indultak, ugyanabból a egyetemi kollégiumi szobából, ott tervezték, hogy egyszer majd minden az övék lesz. Az övék és családtagjaiké.

Simicska volt az ész, ő kitalálta ki, hogyan lehet sok pénzt keresni. Akkor még nem használták a Matolcsy által később szabadalmaztatott kifejezést, hogy a pénz elveszítette közpénz jellegét.

Akkoriban még lopásnak mondták a lopást.

De a lényeg már akkor is az volt. A rendszer. Simicska kitalálta, és Orbán működtette. Simicska felépítette Orbánt, Orbán hagyta, hogy Simicska megszedje magát. Tudta, ha a Lajos elégedett, akkor ő sem járhat rosszul.

A rendszer működött, a Kaya Ibrahim és Joszip Tot ellopott útlevelével megfújt milliók – köztartozásos Fidesz-közeli cégek eladása révén – csak amatőr ujjgyakorlatok voltak a későbbiekhez képest.

Aztán valami megromlott a két férfi között. Orbán erről nem mond semmit. Még csak le sem törölte arcáról a köpést, amikor egykori barátja azt mondta rá, hogy geci. Nem négyszemközt mondta ezt, újságnak nyilatkozta. Teli lett vele a sajtó. Ettől kezdve mindenki tudja, hogy Simicska azt mondta Orbánról, hogy geci.

Ez a magyar nyelvben nem szép szó, jobb kocsmában kevesebbért is vertek már agyon embert.

Mindez nem egészen egy évvel azután történt, hogy Simicska Lajos azt mondta Orbánnak: „És akkor itt closing”. Befejeztük, vége.

Azt követően mondta ezt Lajos Orbánnak, amikor utóbbi kifejtette neki, hogy miképp fogja felszámolni Magyarországon a jogállamot. Miként készül eltiporni a szólásszabadságot, hogy ne legyen olyan hely, ahol megírhatják, elmondhatják, megmutathatják, hogy tolvajok vezetik az országot.

Simicska állítása szerint az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor Orbán közölte vele: megveteti a Roszatommal az RTL Klubot. Nem azt mondta, hogy de jó lenne, ha a Roszatom megvenné a tévécsatornát, hanem azt, hogy megveteti velük. Érezzük meg a különbséget: utóbbi nem óhaj, vágyálom, hanem kijelentő mód. Azt jelenti, hogy aki ezt mondja, olyan helyzetben van, hogy mondhat ilyet. Odaszól a Roszatomnak, esetleg Putyinnak, gyerekek, kellene nekem ez az RTL Klub. Még nem tudom, mi a tervem vele, lealjasítom, mint a TV2-t, esetleg bezárom, mint a Népszabadságot.

De vegyétek meg, mert momentán nincs rá pénzem. Lenne, de annak egy része Mészáros Lölőnél van kihelyezve. Garancsi Istvánnál, Vajna Tímea férjénél, a saját lábon álló vejemnél.

Próbálom elképzelni a két férfit, amint ülnek valahol és nézik egymást. Simicska azt mondta erről a találkozásról, hogy amikor Orbán kifejtette neki, mit akar, azt gondolta magában: Ez nem biztos, hogy normális.

Hogy Orbán mit gondolt, talán nem tudjuk meg soha. Ha mondaná, akkor sem lehetnénk biztosak abban, hogy igazat mond. De nem is mondja, mert nem áll szóba senkivel. Legújabban a közrádióban az őt kérdező mikrofonállványt is lecserélték – korszerűbbre, megbízhatóbbra. Pedig alkalmas volt az is, de lett nála jobban megfelelő.

Nem tudni, hol találkozott a két férfi: Orbán felcsúti dácsájában, vagy egy világtól elzárt, nagyon elegáns étterem különtermében. Esetleg valahol máshol, talán Simicska valamelyik birtokán futottak össze.

Vajon akkor sejtették-e, hogy ez lesz az utolsó találkozásuk? Vajon tényleg ez volt az utolsó találkozásuk?

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!